Asztrális tapasztalatok

Gyerek kor

Gyerek koromban gyakori jelenség volt , de akkor még nem tudtam erről semmit sem , hogy mi történik velem . Ezért különösebben nem is foglalkoztatott . Gyakori élmény volt , hogy a lakásban , ott is inkább a saját szobámban mászkáltam leginkább , és , hogy bizonyosra állíthassam , hogy nem  a valóság egy asztrális kivetülésében járhattam , erre bizonyság , hogy a történések térben és időben egyezőek voltak . Sokszor álltam az ablakban és kiabáltam volna anyámnak aki a villamosmegállóban várakozott éppen , de hang nem jött ki a torkomon . Aztán már inkább a belső jelenségekkel voltam a továbbiakban elfoglalva , neszek és léptek az előszobában , a takaró húzogatásától kezdve az árnyak felbukkanásáig , efféle élmények elég gyakoriak voltak . De lássuk mik történtek még az emlékeimből kihalászva és a napjainkban törtlnő események során .

A sötét árny

Az esemény délelőtt játszódott , így ha jól emlékszem az ablakon besütött a nap , de a függönyök kissé be voltak húzva .
Arra riadtam álmomból , hogy az ágy végében állok . Hogy kerülhettem oda , fogalmam sincs , de a későbbiek során azért felmerültek bennem gondolatok ennek kapcsán . Visszanéztem az ágyra és megláttam , hogy a testem az ágyon fekszik és be voltam takarózva . Fontos momentumnak véltem , hogy a függöny kissé mozgott , bár az ablakok be voltak csukva . Aztán megpillantottam a fejem fölé hajló füstszerű árnyként kibontakozó sötét alakot , és ettől nagyon megrémültem . Első reakciómként ráordítottam , hogy azonnal takarodjon el onnan ! Aztán megismételtem , de hirtelen egy gondolat futott át rajtam a megoldásról . Ez az entitás az efféle kirohanásra nem fog reagálni , inkább csak magába szippantja a kétségbeesésemet .
De a megoldás azonnal ott volt , és tudtam mit kell tennem . Kimondtam , hogy szeretem őt és kinyújtott karjaimmal közeledni kezdtem felé . Gyere had öleljelek át , mondtam ki szorongva és bár nehézkesen haladtam a félelemtől felé , de ez a félelem amint közeledtem egyre alább hagyott , így erőt meríthettem az elszántságomból . Gyere szeretlek had öleljelek meg , ismételgettem és már egészen közel kerültem hozzá . Fogalmam sem volt arról , hogy ezt a füstszerű lényt meg lehet e ölelni egyáltalán , de mivel közvetlenül mellette álltam már , olyan mozdulatot tettem , hogy valóban átöleljem és még szeretetteljesen is kimondtam , szándékomat . Erre az entitás hirtelen eltűnt a testem mellől és a szoba közepén találtam újra csak rá . Mivel a nagy tükrös szekrény előtt álltunk , vetettem arra is egy pillantást , talán a kíváncsiságom miatt , hogy láthatom e magunkat benne , de nem volt tükörkép , sem őt , sem magamat benne nem láttam . ismét kimondtam , hogy szeretem és meg akarom ölelni , mire valami gúnyos kifejezést úgymond inkább éreztem rajta mint látnám , kifejezésemre juttatta , hogy ezzel ugyan nem győzhetem le őt , hogyan is gondolhatom , de mindenesetre eltűnt a szobából és azóta sem láttam .

Megjegyzés : Arra gondoltam , hogy esetleg magát a TKÉ élményt nem e ez az entitás idézhette e elő azzal , hogy a testem körül valamivel babrált , illetve nem e azért jöhettem ki a testemből mint automatikus reflex , hogy megvédhessem magam

Reggeli órák a tükrön át

Ennél a tapasztalatnál is az ágy végében találtam magam . Hogy hogy kerültem oda fogalmam sincs , elképzelhető , hogy alvásból közvetlenül váltódhattam ki oda . A nejem éppen az előszobában tevékenykedett a tükör előtt , indulásra készen állva igazgatta a ruháját . Gondoltam oda megyek hozzá , de a haladás nagyon különleges volt végül is nem tudnám megmondani , hogy lebegtem e , vagy lassan tolhattam e előre magam , mert a tér ami körül vett annyira sűrűnek tűnt , mintha a levegő vízből lett volna . Azt ugye tudjuk , hogy nyakig vízben állva a víz alatt nem egyszerű az előre jutás , pláne ha az ember lépdelni akarna .
Nos valahogy így csak csak oda jutottam de ő nem látott engem , nem vett észre , pedig közvetlenül elé álltam . Aztán eszembe jutott , hogy bele nézzek a tükörbe , és bár én eltakartam elvileg őt , mégis úgy láttam a tükörben , mintha én ott sem lettem volna , hisz magamat egyáltalán nem láttam meg benne . Aztán elindult dolgozni és kilépett az ajtón , én meg röpke gondolkodás után úgy döntöttem , annyi minden misztikus dolgot hallottam már a tükrökről , kíváncsi lettem , mi fog történni , ha átlépek rajta egy ilyen TKÉ során . Nem haboztam sokáig , átléptem a tükrön , de nem történt semmi sem , valószínűleg bele léphettem a tükör mögötti hűtő szekrénybe , aztán vagy azért mert a hűtőben túl hideg volt , vagy valami más ránthatott vissza , de a következő pillanatban újra a testemben találhattam magam .

Megjegyzés : Az időpont egyezett a nejem pont akkor indulhatott el dolgozni , a TKÉ ténye nem volt kétséges a számomra .

Astral projection asztrális térben

Megjegyzés : Ez a tapasztalat más volt mint a többi , mert bár azok a valós világunkban játszódhattak , ez a tapasztalat véleményem szerint annak asztrális kivetülésében a nem odaillő megjelenési formák miatt . Bár elképzelhető az is , hogy szervetlen lények felvesznek egy rokon testformáját , és bennünket félrevezetve vesznek részt egy általink megélt TKÉ élmény során .

Nézőpontom az ágyban fekvő testhelyzetből indult ki és eleinte csak szemrevételeztem a szobát . Minden a helyén volt , kivéve egy dolgot , hogy a tévé be volt kapcsolva és a gyerek / vagy annak álcázott szervetlen lény / a földön üldögélve bámult a képernyő felé . A következő pillanatban , valahogy felsuhantam a kanapé fölött lévő mennyezet közvetlen közelébe , véleményem szerint talán valami energia gömb formájában , mert testet magam körül nem igazán érzékeltem , igaz nem is ez volt számomra a legfontosabb . Aztán amikor elgondolkodtam azon , hogy most egy TKÉ helyzetben vagyok , valahogy elsötétült előttem a világ . Semmit sem láttam , de érzékelni valahogy még is érzékeltem , tudtam mi hol és merre található a szobámban . Felsuhantam az ablak melletti sarokhoz és közben eszembe jutott , hogy szándékoznom kellene a látást Ki is mondtam , hogy látni akarok , látni akarok , és a hatása ennek az lett , hogy ismét a testemben találtam magamat és kinyitottam a szemeimet , így már a fizikai szemeimmel láthattam a szobát .

Asztrális játszótér

Megjegyzés:
Az előző tapasztalaton elgondolkodva eszembe jutott , hogy tulajdonképpen ez a tapasztalat is olyan volt , mint egy asztrális kivetülés , vagy utazás , egy két elemtől eltekintve , amitől tulajdonképpen jól átverve is érezhetném magamat . A tapasztalat mindenesetre merően más volt mint a többi , csakugyan olyan volt , mintha egy asztrális játszótérre kerültem volna , ami nem a valóság , de nem is álom , hanem valahol egészen más helyen van .

Azt hittem meghaltam , hisz annyit meditálhattam már , hogy megeshet egyszer csak nem tértem vissza . Az ágy szélén a nejem üldögélt és sírdogált . Meg akartam vigasztalni , de nem sikerült kontaktusba lépnem vele . / Ez egy olyan rész , ami nem stimmel , hisz a nejem biztosan nem üldögélt az ágy szélén és pláne nem is sirdogált , elképzelhető , hogy egy szervetlen lény lehetett tán , felvéve az ő formáját ? / Megpróbáltam kapcsolgatni a villanyt , de az nem reagált , huhogni és hozzá érni , de semmi sem vált be , hogy felhívjam magamra a figyelmet . Így egy idő után unatkozni kezdtem , és valahogy lerepültem az utcára , egyenes a közeli benzinkúthoz . Ott meglepődésemre találkoztam pár fiatallal , akik magukhoz intettek , mert láttak engem , ők ugyan olyan helyzetben lehettek mint én talán . Mondták , hogy várjak egy pillanatot , mert egy igazán érdekes innivalót hoznak mindjárt . Hoztak is valamilyen érdekes színű folyadékot egy ki tudja honnan előkerülő műanyag pohárban és rávettek , hogy kóstoljam csak meg nyugodtan . Megkóstoltam , de azt nem tudnám elmondani , hogy milyen íze volt . Aztán nagy röhögve kijelentették , amikor kérdőn néztem rájuk , hogy na most megízlelhettem , hogy milyen ízű is a benzin , mert én bizony most azt ittam . Elmagyarázták , hogy egy olyan világban , helyzetben vagyunk , hogy itt mindent megtehetünk amit csak akarunk . Semmi sem árthat . Nem kellett sokáig váratni , egy lánnyal beültem egy autóba és némi száguldozás után jól felborulva sértetlenül szálltunk ki az autóból . Később eljutottam az egyik sráccal valahogy a Balatonhoz , ahol még egy rendőrrel is találkoztunk , aki szintén ebbe a különleges helyzetbe tartozott . Ő is élte világát Smile Bementünk egy boltnak tűnő helyen , ahol az ismerősöm elmagyarázta , hogy itt a neje kiélheti hajlamait és annyit nézelődhet és próbálgathatja a ruhákat amíg csak bele nem un. Mi kimentünk és tornászokat láttunk . Kérdőn reagáltam a jelenséget , és arra utaltam , hogy ettől a sok tevékenységtől nem fárasztjuk e le túlságosan a testünket ?- mire az ismerősöm azt felelte ,- " Ne félj ez a test sosem kopik el . "

Megjegyzés : Valószínű ez mégis csak egy álom volt , de amiről szólt az meg mégis csak ide tartozna .

A ház előtt

Megjegyzés : Tulajdonképpen rájöttem , hogy ami nem síma álom , és nem nevezhető tudatos álomnak sem , de annak tudatában vagyunk , hogy valami történik velünk és körülöttünk , végtére ez olyan állapot , mint egy asztrális kivetülés , vagy egy ébren álmodás , bár tudom egyesek talán ezt képzelgésnek vélik , de aki tudja milyen az képzelegni és megél hasonló tapasztalatot , az tudhatja , hogy a kettőnek egymáshoz semmi köze sincs .

Meditációban voltam , és szerettem volna elérni egy bizonyos állapotot , amit ködfalnak hívnak , és onnan tovább lépni , ha adódik rá lehetőség . Ez a része talán képzelgésnek indult , mert valóban egy ködfal húzódott előttem , és tudtam egy ajtóra kellene bukkannom valahol a továbblépéshez . Úgy tűnt találhattam is egy átjárót és innen kezdve már inkább egy asztrális kivetüléshez hasonló élményben volt részem , mint puszta álomban vagy képzelgésben .
A lépcsőházunk előtt álltam , és az első pillantásra még nem tudtam hol vagyok , mert annyira meglepett maga a helyzet és az , hogy egyáltalán hogy kerülhettem oda ? Jól szemrevételeztem a környéket , az épület ablakait , ajtaját , mondhatni minden stimmelt . A napnak megfelelő időszak is ugyan az volt , tehát időben sem lehetett eltérés a valóságostól . Arra gondoltam , ha már egy asztrális tapasztalatban van részem , akkor felrepülök és benézek a saját ablakunkon , hogy meglássam amint a testem az ágyban fekszik és a gondolat hatására lebegni kezdtem közvetlenül a fal előtt , szinte orommal súrolva azt . Ez egy különleges helyzet , hogy a dolgok magukhoz húznak , bár jó lenne megtanulni bizonyos mértékű távolság tartást . Szintről szintre emelkedtem , de aztán valahogy elveszthettem a tájékozódási képességemet köszönhetvén , annak , hogy a közvetlen orrom előtt haladó beton fal elvonta a figyelmemet a környékről . Valahogy túl is repülhettem , mert hirtelen a tetőn találtam már magam . Onnan jól kivehettem a környéket , és mialatt nézelődtem talán elfogyhatott az energiám , vagy valami más okból kifolyólag ismét a testemben találtam magamat .

Amikor kilökik az embert önmagából .

Az ágy szélén üldögéltem és a tévét bámultam . Semmi előzmény nem történt , hacsak az nem , hogy hirtelen két sivító hangot hallhattam , valószínűleg belső hallással , mintha valahonnan nagyon messziről jövő két meteorit közeledne sisteregve és csapódik be a légtérbe nagy robbanás szerű hangot hallatva .
A poén csak az volt , hogy a becsapódás bennem játszódhatott le , és egy akkora lökés ért , hogy majd lezuhantam az ágyról , tevén ezt oly módon , hogy a testem meg sem rezzent , csak én , vagy mondhatni az asztrális énem zuhant ki magamból egy pillanatra .

Megjegyzés : A don Juani tanok ismeretében elgondolkodtam , hogy elképzelhető lehet , hogy talán a föld löketét , vagy mondhatni magát a görgető erőt kaphattam telibe a hátamban , ami majdnem kisodort a fizikai testemből ezúttal ?

Különös érzékelés , reggeli meditáció

Gondoltam meditálok reggel és eléggé sikerült is ellazítanom magamat . Elég nehézkesen akart múlni a belső párbeszéd , és néha fel feltámadott , de aztán csak eljött valami belső üresség ahonnan bár mi kiindulhat . Aztán különös tapasztalásokban volt részem , a tér valahogy kitágult , akár mint egy apró pont lebegtem volna a mennyezet alatt és onnan tekintettem szét a szobában . nagyon nagynak tűnt a szoba , amint említettem , mintha kitágult volna a tér , minden óriásnak tűnt és aztán a leg elképesztőbb szemszögekből tekinthettem a berendezési tárgyakra , mint pl a függönyt 75 fokos szögben nézve alulról , szóval nagyon különös volt így látni a teret magam körül , tényleg , mintha csak egy apró pont lettem volna .
Aztán gondoltam , fel kellene kelni , ami szintén olyan érzés volt , mintha paralízisből jönne vissza az ember , és voltaképpen eldöntöttem , hogy a szemeimet fogom kinyitni első sorban . Ez szintén nagy meglepetést okozott a számomra , mert egészen más történt , mint amire számítottam . A visszatérésem előtt egy sötét kékes gomolygó ködszerűséget láthattam csak , ami tulajdonképpen megszokott , és amikor kinyitottam a szemeimet , akkor csak annyi változott , hogy ez a sötétes kék átváltozott egy világosabb árnyalattá , mint mikor csukott szemeink előtt fölkapcsolnának egy gyenge villanyt . Ez annyira meglepett , hogy ki kellett próbálnom még párszor , kinyitom a szemem , becsukom a szemem , sötétkékes ködszerű közeg , világosabb kékes ködszerű közeg váltakoztak . Pedig érzésre olyan volt , mintha ténylegesen valamilyen szememet nyitottam volna ki ezúttal . Aztán lassan csak sikerült kinyitni ténylegesen a szemeimet és akkor már a fizikaival láthattam .

Megjegyzés : Amikor úgy érzékeltem , mintha ki lenne tágulva a tér , akkor valóban olyan volt , mintha a berendezési tárgyak is sokkal messzebb lennének egymástól , mint a valóságban . Tehát nem csak a tárgyak lettek nagyok , hanem a köztük lévő távolság is szokatlanul nagyobbnak tűnt .

Fejjel lefelé

Éjszaka egy különleges tapasztalatban lehetett részem .
Hogy mikor is kezdődött azt nem tudom , de érzékeltem , hogy kilebegek a testemből , pontosabban lebegnék , mert a fejemnél valahogy beszorultam . A lábaim a plafon irányában voltak , így olyan érzés volt , mintha fejen állnék . Egy darabig így voltam , de a művelet nem állt le és valahogy nem is én irányítottam ezt az egészet , akaratomon kívül történt . Szóval egy ideig fejjel lefelé lebegtem , majd egy csavaró mozgással oldalra vízszintesbe kipörögtem . A furcsa az , hogy mindent érzékeltem de látni nem láttam . Ez most valahogy egészen más tapasztalat volt , mint amilyeneket már átélhettem .
Az ez irányba történő érzékelésem miután elhagytam a testet megszünt és nem tudom utána mi történhetett velem . Talán egy álomba kerülhettem , mert eléggé aktív éjszakám volt ebben a tekintetben .

Megfigyeléseim szerint az asztrális tapasztalatok nagyon változó közegben játszódhatnak .
- Feltételezéseim szerint amikor az ember a levegőben olyan ellenállást érzékel mintha vízben mozogna , akkor valószínűleg ez azért érződhet így , mert a valóságos fizikai közegben mozoghat és mivel az asztrális teste könnyebb a levegőnél és attól ritkább közeg , ezért a levegőt önmagához képest sűrűbb közegkén érzékelve haladhat.

-Az asztrális test ha nem látszik a tükörben , ennek megint csak az lehet az oka , hogy a fizikai valós világban mozoghat és a fizikai testek nem tükrözik vissza az asztrális test mását , mivel hogy túl ritka és légies a fizikai tükrök számára . ha az ember mégis meglátja egy ilyen alkalommal magát a tükörben , akkor viszont nagy valószínűséggel a fizikai közeg asztrális lenyomatában , azaz az asztrális térben mozoghat .

2015 juli
Elgondolkodtam hová írjam be ezt a tapasztalatot , de itt szerintem jó lesz . 
Szóval három helyen érzékeltem egyszerre . 
1  A testemben voltam és éreztem , hogy erősen szuszogok ,
2  A testem mellett álltam és figyeltem magamat amint alszom és erősen szuszogok
3 Láttam magamat amint a testem mellett állok és azt figyelem , hogy erősen szuszogok  és közben arra gondolok , hogy  ezt majd elmesélem  nektek .

Marha nagy érzés, amikor az ember egyszerűen oldalra kifordul, vagy kiperdül  a testéből. Megfigyelhettem, hogy ráadásul ez úgy történik meg velem .hogy még csak nem is volt szándékos. Sőt .hogy tovább ragozzam, ami a szobát illeti ,is már rendkívül fura volt .mert a testből nem egyszerre, hanem talán harmadjára negyedjére  távolodtam el .és a szoba mérete pedig folyton megváltozott. Hol kisebb, hol nagyobb lett a szoba , ez a jelenség eléggé lefoglalta a figyelmemet. 
Miután az ablak felé repültem. ez már szándékos volt, keresztül hatoltam az üvegen, és ez megint egy fura érzéssel járt, mintha az egész szoba a részem lett volna mint közeg, talán úgy jellemezhetném , mint amikor az ember a víz alól kinyomja magát a levegőre.
Elcsodálkoztam azon amit kint láttam, mert semmi ismerős részlet nem volt, így egy kis idő múltán repülni kezdtem . Azon tanakodtam mit kezdhetnék a helyzettel, aztán megint eszembe jutott Áprilia hogy talán megint meg kellene próbálni megkeresnem, és ezúttal ez nem egy tudatos álom, hanem valamilyen más típusú asztrális közegben.
Villám gyorsan repültem is valamerre, a látóteremet kitöltötte egy kirakat  amin áthatolva valamilyen vendéglátó helyre  érhettem, egymással szemben emberek  ültek, és az egyik asztalnál mintha Ápriliát felismertem volna.
A tapasztalatnak itt vége.
Megjegyzés. Érzésben átélésben nagyon valóságosnak  tűnt, tudtam, hogy elhagytam a testem, de ami a szobán túl történt az már inkább egy tudatos álomra emlékeztetett, holott tudtam ez nem egy álom, bár számomra így visszatekintve hogy megtaláljam Ápriliát , mégis olyan álomszerűnek tűnne , hacsak nem valami párhuzamos dimenzióba pillantottam volna be, mert nem hinném hogy ebben az időszakban ő egy vendéglátó helyen lett volna, hacsak nem egy álom közegben.

Látás
Egyre inkább az a véleményem, hogy ezek a történések asztrális jellegűek lehetnek. 
Ma a hajnali órákban ismét csak a fal felé fordulva kezdtem el látni, a fal talán csak pár arasznyira lehetett tőlem, de én a falat nem olyannak láttam amilyennek lennie kellene.  Ezúttal mintha egy függönyszerű hártya lebegett volna előtte, vagy legalábbis mintha magának a falnak lett volna ilyen mintázata. Ezt így azért nehéz megállapítani, mert mintha az egész látvány valahogy több dimenziós lenne és nehéz ezt kifejezésre juttatni. 
Tehát figyeltem már jó ideje, tudtam nem alszok és nem álmodok és a szemeim csukva vannak, mégis legalább úgy látom ezt a furcsa látványt, mintha azok nyitva lennének. Tehát tudatos voltam, és a jelenséget figyeltem. Aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy  mi lenne ha bele nyúlnék a falba, lehet a kezem áthaladna rajta?  Így is történt, felemeltem a kezemet, a fizikai kezemet, de látni viszont nem a fizikai kezemet, hanem inkább valami energia és a fizika közötti átmenetet láthattam.  A fal olyan tapintású volt, mintha több rétegből állna, a függönyszerű fátyolos részén a kezem keresztül hatolt, ez a rész lehetett olyan 10 -15 centi, majd a kezem bele ütközött a keményebb részbe.  Tudomásul vettem, hogy ez egy akadály és a kezem nem megy tovább. Kinyitottam a szemeimet.

Újrakezdés
-Azt hittem nehezebb lesz, de immár nincs miért visszafognom magamat , nincs kiért korlátoznom a lehetőségeimet. Legalábbis pillanatnyilag így gondolom. 
Tettem egy próbát Ápriliáék felé , az utcatáblára nézve érdekes volt ahogy ráfokuszálok és szinte kiélesedett előttem az egész. Eljutottam a kapualjig, majd az emeletre a bejárati ajtó elé. Innen visszaugrottam a kapuhoz és inkább lebegni kezdtem az ablak felé.  Hirtelen eszembe jutott az a hülyeség amit egy filmben láttam, hogy csak oda juthat el az ember amit ismer, amit már látott. Ez a gondolat kicsit összezavart , mert bár bejutottam a szobába összekeveredtek bennem a régi és az új dolgok. Látni kezdtem a szobát ahogyan én ismertem, és látni ahogyan nem, de ez a két dolog bennem összemosódott. 
-Visszakerültem az ágyamba és elhatároztam, hogy a másik szobában próbálkozom. Nem nem kell ehhez oda lebegni, a helyszín rántja az embert oda magához.  Körül néztem a szobában , minden a helyén volt, a szekrény a polcok, a nemrég vásárolt babaágy, , a fiam a párjával az ágyban feküdtek. Lassan elsuhantam mellettük, át a konyhán, és célkitűzésnek vettem, hogy a szobámba visszatérve meglesem magamat ahogy az ágyban fekszem.  Beléptem a nyitott ajtón keresztül, az első amit megláttam az ablak , és a sarokban a számítógép, a falon pedig a tévével.  Aztán vissza fordultam és a szekrényt konstatáltam, majd lassan óvatosan az ágy felé fordultam.  Egy pillanatra láttam magamat, de a tudat azonnal visszarántott.  Azt hiszem ez az a rész, amit gyakorolnom kell, mert ha az ember elkezd a testére gondolni, hamar benne találhatja magát.

megjegyzés: Megfigyeltem, kicsit zavaró, hogy néha egyszerre két szemszögből is érzékelhetek. Részben a testben lévő tudattal, részben azzal ami a testen kívül van.  Ami a testen kívül van az megint csak egy érdekes momentum, mert néha nem a megszokott módon lát az ember, hanem mondhatni minden felé egyszerre, ez is zavaró, de kis odafigyeléssel kiküszöbölhető hogy úgy lássunk, ahogyan megszokott.

Újabb próbálkozás
Megszámoltam az ujjaimat ismét nem stimmeltek a számok. Rájöttem két féleképpen lehet haladni, vagy hasonlóan a normálishoz, vagy ugrással ami e tekintetben azt jelöli, hogy gondolnom kell a pontos helyszínre és az odaránt magához.  Nem éreztem, hogy emberi formám lenne, inkább mint egy gömb, vagy inkább mint egy felhő. A másik szobában voltam, a baba ágy a helyén , a polcok is, és a szekrény. A lány ott feküdt a nagy ágyban a fal mellett, be volt takarózva.  Ki akartam nézni az ablakon, de elsőre nem igazán sikerült, csak egy sötét homályt láttam, mintha a külvilág el lenne takarva. Közelebb mentem és aztán csak sikerült meglátnom a kis pihenő faház tetejét.  Tisztul a kép gondoltam, és elkezdtem többet is látni, olyan volt mintha odakint minden havas vagy deres lenne, szóval mondhatni fehér.  Megfordultam, hogy megnézzem magamat a szekrényen lévő nagy tükörben, de nem láttam semmit. Ellebegtem a nagy ágy  mellett, keresztül a csukott ajtón az előszobába.  Ott is megálltam egy pillanatra, hogy belenézzek a tükörbe, de valahogy éreztem is akár a szobában, hogy a mozgásom nem teljesen kontrolált. Mintha csak nem engedne magához közelebb a tükör, oldalazva próbáltam belepillantani, de aztán lemondtam róla és áthaladtam a konyhán. Bejutottam a szobámba, és végre homályosan de láthattam amint az ágyban fekszem hason fekve, sokat nem láthattam magamból, be voltam takarózva a fejemet meg bele nyomtam a párnába. Az ablak felé fordultam, gondoltam kilebegek az utcára.  A ház előtt parkol az autóm, így oda lebegtem, az ablakai deresek voltak, de valami megint ütközött a kontrollal, mert túl közel kerültem a tárgyakhoz, emlékeztetve hogy régebben is mindig így jártam. Visszatértem a konyhába, és arra gondoltam meg kellene keresnem Mandulát.  A nevét szólongattam, és hogy látni akarom.  Megjelent egy kép , és egy szomorú érzés, de többet belőle nem tapasztaltam. Elgondolkodtam azon ez az én érzésem lehet e vagy az övé, nem tudtam megállapítani.  Éreztem egy könnycsepp fut le az arcomon ez haragra gerjesztett a minket ért helyzet miatt , és kiestem a tapasztalatból.

Megjegyzem bár most reggel már szépen süt a nap, hajnalban valóban minden deres volt.

Harmadik nap
Ma úgy éreztem nem volt annyi energiám, mint az előző két alkalommal.  Újszámlálás, minimum hat ujjam volt, de homályos volt eleve az egész. A szobámban voltam, kimentem a konyhába  ott néztem körül, majd vissza be a szobámba.  Most figyeltem fel az órára ami eddig különösebben nem vonta magára a figyelmem, de jó ötletnek tűnt, hogy megnézzem rajta mennyi az idő.  Nem tartott sokáig a tapasztalat, magamhoz tértem.  Első reakciómként ránéztem az órára, 10 perccel korábbat mutatott, mint emennyit a TKÉ-ben láttam.

A gondolat én.
Megszámoltam az ujjaimat hat volt . Az ernyedtségre helyeztem a hangsúlyt, ez a klasszikus forma.  A szokásos gomolygó sötétség fogadott  amiben még felvetődtek egyéb gondolatok, de leküzdöttem őket, hogy csak az tudat maradjon.  Arra gondoltam, hogy az ágyam mellett akarok lenni és a megfigyelőm ott is termett, most nem lebegtem ki a konyhába, hanem végig csak a gondolataimat használtam.  Az erkély ajtó nem jelentett akadályt, mintha ott sem lett volna, ezt külön megfigyeltem érzek e közben valamit.  Lent voltam a kis füves réten egészen az autómig suhantam, körbe siklottam a szélvédőket nézve majd vissza a testembe az ágyba.  Újra kiléptem a konyhába, és végül is elgondolkodtam azon, hogy bár külső szemlélőként érzékelek  csak egy részem az ami odakint jár, én mégis a testemben vagyok. 
- Ez azért más típus, mert más eseteknél nem vagyok tisztában a testemmel, hanem ami odakint jár, azzal azonosítom magamat érzékelés szintjén is.  Ez esetben pedig inkább mintha két részre osztódtam volna, a fő részem a testben maradva, az érzékelő részem pedig mint egy gondolat én gyűjtötte be a tapasztalatokat.  
Régebben meséltem már, hogy volt egyszer egy olyan tapasztalatom, hogy egy gondolatot egy másik gondolat után küldtem megfigyelőként, majd egy harmadik gondolatot ami a megfigyelőt figyelte meg.  Ez kicsit hasonló eset abból a szempontból, hogy a gondolat ami útjára indult megszemélyesítve önmagammal szemlélte  és irányította önmaga útjait.

Egy legutóbbi T álmomból idéznék: "Azt mondom ekkor, hogy most ismét álmodni fogok, ez végülis nálam egy bevett gyakorlat a valós hétköznapjaimat nézve.  Amikor kimondtam, megváltozott az ég színe és a fények tompábbak lettek."
-A bevett gyakorlatot a valóságtesztekre értettem. 
-Ez viszont más.A konyhában álltam és körülnéztem.  Arra gondoltam ha TKÉ-ben lennék , vagy álomban, ugyan ez a látvány fogadna, de ekkor valami mégis teljesen megváltozott. Mintha kattanna valami az ember agyában, egy kapcsoló mondjuk, és az ablak felé közeledve tapasztaltam, hogy minden lelassult. Mintha nem járnék, hanem suhannék annak ellenére, hogy természetesen a lábaimon lépkedtem. A lassulást nem tudom helyesebben elmagyarázni, olyan volt mintha megállna az idő mégis képes vagy haladni a térben. 
Lehet nem ide tartozik, de úgy érzem mintha mégis, nem volna neki  más hely ahová írhatnám.  
A T álmot azért említettem, mert ott is hasonlóan történtek a dolgok, csak ott a látvánnyal, itt meg mintha az idővel. 
A tekintetem is lassan mozdult annak ellenére, hogy láthattam mindent.  
-Emlékeztet egy régi balesetemre amikor elszálltam a motorral egy kanyarban, és akkor hosszúra nyúlt az idő töredéke. Hasonlóan tapasztalhattam most is minden előzményt nélkülözve.

Az asztrális és a fizikai közötti váltás
Amikor az ember elernyeszti magát,  fokozatosan tűnik el a test érzékelése. Van egy pont, egy vékony határ, de azt átlépve elenyészik a kapcsolat.  
Nem is tudom érzékelés, vagy észlelés inkább(?) az a fantom test ami ekkor a fizikai helyébe lép. Egy pillanatra fogalmam sincs a fizikai elhelyezkedéséről, de aztán tudatában vagyok annak, hogy mit hol hagytam. A lebegni akaró fantom  kezeimre nézek ,gondolván megszámolom az ujjaimat, de csak egy ködös fehér folt van a kezem helyén, így erről lemondtam. 
De most csak az érzékelésről akartam beszélni, így arról írnék, hogyan ugrott vissza az érzékelés a fizikaiba.  Nem, nem a testre való gondolat volt ami lehetővé tette annak érzékelését, hiszen azt már előtte is kipróbáltam, hanem az az eljárás, hogy a test további elernyesztésére gondoltam.  Ez egy olyan mozzanat volt, hogy visszahozta azt az alap enyhe bizsergető érzést, ami a művelettel járt.  Itt ez esetben a visszatérés szempillantás műve volt csupán.

Elfordulás
Az éjjeli kilépésemet nem igazán értettem, semmi sem ott volt ahol eredetileg lennie kellett volna, mintha elfordult volna a szoba az ablakhoz képest, amihez a dolgokat álltalában viszonyítom.