Tündérek , angyalok , manók és egyéb misztikus lényekkel kapcsolatos tapasztalatok és történetek .

Elek írta:Kifejezetten természet szerető ember vagy, látom.
Én is szeretem, csodálom, s most téged csodállak...mért nem lettél erdész pld.....vadász, mező őr....

fortis írta:Igazság az , hogy gyermek mindenki volt , biztosan voltak hasonló tapasztalataitok , azért jött létre ez a topik , hogy ti magatok is leírhassátok .
Nem hiszem , hogy ez csak az én kaptafám volna .

Mayra1 írta:Nos, MARADOK A TÉMÁNÁL!
Azt hiszem ez magyarázat is az álmokkal való szoros kapcsolatodra.
A képzeleted egyszerűen leragadt úgy 9-10 éves korodnál. Ennek következtében belelátsz a szobrokba életet, holott, ha kinyitnád a szemed, rájöhetnél, különleges lények élnek közöttünk.
Csak a saját példámra hagyatkozhatok.
Amikor megjelent a kísérőm az összes 40 centijével, mi volt a reakciód? Lemanóztad, holott a saját népének kiemelkedő alakja. Alábecsülöd, mert fogalmad sincs dolgokról.
Na, ehhez mérten írtam, hogy sokkal könnyebb egy acélhalmazba életet látni!
Úgy gondolom nem azért van a szemünk, hogy állandóan -sötétben tapogatózzunk!
Írtam már párszor, "meg kell tanulni használni a szemünket, hogy lássunk!"
De persze sokkal egyszerűbb, ha alkalomadtán megtanuljuk a szemünket kinyitni, akkor nemcsak a képzelet irányít.

Mayra1 írta:
De persze sokkal egyszerűbb, ha alkalomadtán megtanuljuk a szemünket kinyitni, akkor nemcsak a képzelet irányít.

fortis írta:

Mayra1 írta:Nos, MARADOK A TÉMÁNÁL!
Azt hiszem ez magyarázat is az álmokkal való szoros kapcsolatodra.
A képzeleted egyszerűen leragadt úgy 9-10 éves korodnál. Ennek következtében belelátsz a szobrokba életet, holott, ha kinyitnád a szemed, rájöhetnél, különleges lények élnek közöttünk.
Csak a saját példámra hagyatkozhatok.
Amikor megjelent a kísérőm az összes 40 centijével, mi volt a reakciód? Lemanóztad, holott a saját népének kiemelkedő alakja. Alábecsülöd, mert fogalmad sincs dolgokról.
Na, ehhez mérten írtam, hogy sokkal könnyebb egy acélhalmazba életet látni!
Úgy gondolom nem azért van a szemünk, hogy állandóan -sötétben tapogatózzunk!
Írtam már párszor, "meg kell tanulni használni a szemünket, hogy lássunk!"
De persze sokkal egyszerűbb, ha alkalomadtán megtanuljuk a szemünket kinyitni, akkor nemcsak a képzelet irányít.

Én a manó kifejezésben nem látok semmi sértőt  , sőt el tudnám képzelni , hogy az effajta jelenségekből kialakulhatott mendemondák alapján adhatták az efféle lényeknek a manó kifejezést , ha egyáltalán manókról lenne szó . Ez  viszont amit tudomásunkra hoztál , mint kísérő kifejezés , sehová sem tehető , mert az akár ki és akár mi lehetne még . Ha pontosítanád , vagy egyáltalán fogalmad lenen arról , hogy mivel állsz szemben , akkor szívesen elhagynám a manó kifejezést , de az , hogy kísérő az semmit sem mond  , így maradnak a legendák és a hasonlatok .

Ami a szobrokat illeti szerintem a szobrok is élnek , ahogy a kövek is  vagy bármi más , de most nem szeretnék előadást tartani a létezés fogalmáról , így megmaradnék az alap témánál   és hogy ezt az ember felfogja nem csupán egy leragadt  9 - 10 éves gyermeki fantáziára lenne szükség , hanem valódi megértésre és érzékelésre  , vagy gyermeki bölcsességre amit a felnőttek zöme mind elfelejtett már , ugyanis képzeld  ami bennünket körül vesz valóban él és ha kérdezed talán meg is szólít legyen az kő , fű , vagy fa , akár egy acél szobor , vagy maga a szél .
Az már más kérdés , hogy hisz e az ember benne , vagy sem , bár ha nem hisz , nyilván ez irányban csukott szemekkel és fülekkel jár .

fortis írta:

Mayra1 írta:
De persze sokkal egyszerűbb, ha alkalomadtán megtanuljuk a szemünket kinyitni, akkor nemcsak a képzelet irányít.

Amúgy írd le a tapasztalataidat , biztosan nagyon érdekesek lehetnének . Amiket én leírtam azok még gyerekkori élmények és valószínűleg fogok írni még olyan dolgokról is , amikor már kinőttem a gyerekkorból . Nos kíváncsian várom  ha írsz .

Áprilia írta:

Mayra1 írta:
Amikor megjelent a kísérőm az összes 40 centijével...

Tényleg 40 centis a kísérőd, Mayra? Nézd, mit álmodtam egyszer!

"2012.09.27. Erdőben

Azt álmodtam, hogy vagyunk páran, akiket az erdőben vezet pár férfi, mert könnyű volt az erdőben eltévedni. Erősködtünk, hogy egy bizonyos irányba kell mennünk, mert arrafelé megtaláljuk a "hasonmásainkat". Ezek a férfiak félig bosszankodva nevettek rajtunk, és elvezettek minket abba az irányba, amerre akartuk, és ki is értünk egy tisztásra, a férfiak mutogatták az elénk táruló látványt: amolyan mesebeli rét volt, kis házakkal és kis emberekkel, mintha a Hófeherke és a hét törpe mesébe csöppentünk volna. A férfiak gúnyosan kérdezték tőlünk, hogy "na tessék, itt van, ezt akartátok?" De mi, bár csodálkoztunk, nem tartottuk lehetetlennek, hogy akár ott is megtalálhatjuk a hasonmásainkat. Azoknak a ferfiaknak nem általában a hasonmások létezése ellen volt kifogásuk, hanem abban nem hittek, hogy azokat az erdő túloldalán találjuk meg, ott, azok között a kis lények között. Mi csak az irányt tudtuk, hogy az erdő túloldalára kell menni, ők meg tudták (amit mi nem), hogy ott egy ilyen kis lények lakta város van. És nevetségesnek találták, hogy ott lehetnek hasonmások. Mintha lenézték volna azt a várost. Pedig hasonmások mindenütt vannak, mindegyik világban. Mivel a hasonmások létezésében ők is hittek, nekik is tudniuk kellett ezt, hogy hasonmások mindenütt vannak, mindegyik világban. Vegigvonult az álmon az az érzésem, hogy az, hogy a "kis lények városában" ők ezt nem tartották elképzelhetőnek és lenézték ezt az lehetőséget, szerintem pökhendiségre vall."

Mayra1 írta:

Ízlesek és pofonok!
Nem fogok más megnevezést használni, mert ez pontosan leírja és meghatározza ittlétének okát.
A természet él, de a szobor max. mágneses erőteret hozhat létrd. A szél, a kő, stb. beszél, a vashalom nem gondolnám.

fortis írta:Voltak kevésbé kedves  és hangulatos ismeretségnek közel sem mondható események is , az árnyakkal . Ezeket nem tudnám hová sorolni , valószínűleg sokatok találkozhatott hasonlóakkal .
Legtöbbször akkor jelentek meg amikor egyedül voltam , napszaktól független éjjel vagy nappal . A padló hangosan reccsent , kifejezetten közeledő  léptek hallatszottak . Ez még nem lenne gond , de az már igen , hogy a paplant elkezdte valami llerángatni  rólam .Néha a heverő besüppedt , mintha valaki  rátelepedett  volna   iszonyú félelmetes volt  .  A fürdőszobában ha egyedül voltam általában sötétben fürödtem lámpa nélkül , hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet . Aztán már csak a szekrény mélye és az ágynemű tartó maradt , mint búvóhely , senki sem hitte el , hogy milyen félelmetes dolgok vannak .

Aztán később kezdtem hozzá szokni ezekhez a dolgokhoz és akkor arra gondoltam , nem kell félnem , hisz nincs iszonyúbb és félelmetesebb attól ami én vagyok  és ez erőt adott és megvigasztalódtam . Hogy a gondolat honnan jött azt nem tudom , de többé nem féltem , legalábbis sokáig nem  de azóta hosszú évek teltek már el és ismét megizlelhettem a félelem ítét egy két igazán különleges tapasztalatomban .  

efi írta:Hú, ez durva, Fortis. Hál'istennek, hogy én nem éltem át ilyeneket.

fortis írta:
Na meg a lihegő szuszogó hangokról még nem is szóltam .  
Gondolom mindenki azt mondaná , jól be voltam rezelve és csak képzelődtem , pedig sok esetben már nem csak 9-vagy 10 éves voltam amint Mayra volt szíves megjegyezni nekem .

Vega-42 írta:

fortis írta:
Na meg a lihegő szuszogó hangokról még nem is szóltam .  
Gondolom mindenki azt mondaná , jól be voltam rezelve és csak képzelődtem , pedig sok esetben már nem csak 9-vagy 10 éves voltam amint Mayra volt szíves megjegyezni nekem .

Hát én is átéltem már egyet s mást....így bőven elhiszem,ha mondod.