Álmok 4

Ma normális leszek. 
Bocsi mindenkitől, tegnap ilyen napom volt. De azért láthatóan kibírtatok. 

Időutazás. 
Sétáltam a városban, és egy kicsit furán éreztem magamat, mert elektromos szikrák kezdtek el kisülni itt ott körülöttem. Éreztem, hogy valami megváltozott, de hogy mi, azt eleinte még nem tudtam.  Felszálltam egy villamosra, hogy majd azzal valamerre elmehetek, és örömmel nyugtáztam, hogy milyen modern villamosra cserélték a régieket. Aztán feltűnt, hogy a jármű tulajdonképpen csak négy öt megállónál áll meg, és óriási távolságokat tesz meg villámgyorsan, ezért az első adandó alkalomnál  leszálltam róla.  Oda mentem egy járókelőhöz, hogy megkérdezzem hol vagyok, de az csak csodálkozva kérdezett vissza, hogy miért kérdezek ilyen hülyeségeket. Aztán észrevette, hogy valamit szorongatok a kezemben, amit épp az imént húzhattam ki a zsebemből.  Fogalmam sem volt róla, hogy mi lehetett az, kis tenyérbe simuló gyufaskatulya méretű gyűszű forma tárgy, nekem nem mondott semmit, de az idegen felcsillanó szemekkel bámulta. 
Tetszik? - kérdeztem tőle, neked adom ha szeretnéd, mire ő szerényen visszautasítóan felemelte kezét. 
Fogadd el nyugodtan, vedd úgy mint adományt feleltem az idegennek.  
Erre ő vonakodva csak csak elfogadta, majd hozzá tette, ebből templomot építünk majd. 
Gondoltam biztos értékes lehet ez a valami, de engem különösebben ez sem érdekelt. 
Az idegen viszont nagyon segítőkésszé vált, és azt mondta ha nem vagyok ismerős, akkor szívesen körül vezet a környéken.  Sétáltunk az utcán, és elmeséltem neki, hogy mi történhetett. Valamilyen különös módon világot válthattam, mert számomra itt minden idegen. 
Elérkeztünk egy nagy épülethez, kérdeztem tőle, hogy ez tán egy áruház volna? Ő bólogatott, majd betessékelt, hogy nézzünk odabent körül. 
Semmi különöset nem találtam odabent, üveg vitrinek mögött asztaloknál emberek ültek, és vagy beszélgettek, vagy éppen telefonáltak.  Az emeletre óriási lépcsők vezettek fel, amire az egy két járókelő egyszerűen csak felsuhantak rajta, én meg négykézláb erőlködve akár egy sziklamászó tornáztam egyre feljebb magamat rajta. 
Miért nincsenek itt mozgólépcsők? kérdeztem a friss ismerősömtől, mire ő azt felelte vállát megvonva, hogy ilyesmire már régóta nincs szükség, sokan azt sem tudják, hogy az mi volna.
Milyen áruház ez, hogy sehol nem látok egyetlen boltot sem? - folytattam a kérdezősködést, mire a fickó azt válaszolta, hogy ezek itt mind boltok. 
És hol van az árú? - érdeklődtem tovább. 
Csodálkozva nézett rá, és hogy megint mekkora hülyeséget kérdeztem, mire elmagyarázta, hogy olyan már nem létezik. ha valakinek szüksége van valamire , azt itt bejegyzik akár melyik irodában, és hamarosan házhoz szállítják. De hogy ez elintéződhessen, ahhoz be sem kell jönni ide tulajdonképpen, elég egy telefon hívás.  ( Internetes rendelés házhoz szállítással gondoltam), de aztán kiderült, hogy nincs internet, hanem valami egészen más módon kommunikálnak. 
Az egész nagyon zavaros és érthetetlen volt a számomra, ezért inkább nem faggatóztam tovább.  
Az épületből kijövet elköszöntem ismerősömtől, és gondoltam egyedül megyek tovább.  Lesétáltam a folyópartra, ahol megláttam egy idős asszonyt amint a földön üldögél. 
 Megkérdeztem tőle mit csinál itt, mire azt felelte, hogy a csónakot várja. 
Elmondta nekem, hogy a csónak amikor érkezik, egy fura kis figura áll rajta. 
Ez a figura arra biztatja, hogy szálljon be nyugodtan, hiába száll be, amint tesznek némi távolságot, a csónak megtelik vízzel és elmerül.  Így ő csurom vizes lesz, de amint kijön a partra, a csónakos ismét jön, és teljesen szárazan. 
Különös érzés vett hatalmába, mintha az idős asszony egy tanmesét, vagy valami hasonlót mondott volna és ez nem is igazán az ő története lett volna. 
De a csónakos hamarosan feltűnt, kis lélekvesztő volt, de egy személy mellette nyugodtan elfért a ladikjában.  
Gondoltam kipróbálom, hogy működik ez a történet valóságban, ezért  beügyeskedtem magamat a ladikba. 
A csónak elindult, a ladikos csak állt , nem tudom a csónakot hogyan irányíthatta.  Megtehettünk  50-100 métert, amikor észrevettem, hogy a csónak elkezd megtelni vízzel, de erre különösebb magyarázat nem volt, egyszerűen minden honnan áramlott be a víz egészen addig, míg a ladik a végén már a víz szintje alatt siklott. 
Kiugrottam a csónakból, mire a ladikos is bele esett a vízbe, én pedig a ladikba kapaszkodva úszni kezdtem vissza felfelé a sodrásnak.  
A ladik feljött a víz tetejére, és ismét száraz volt, mintha sosem merült volna el a víz alá. A ladikos kapálózott, kiderült, hogy nem tudott úszni, és követelte vissza a ladikját. Kimásztam a partra, elegem lett ebből az egészből, a ladikos meg eltűnt a vízen a ladikjával. 
Visszasétáltam a városba, és ismét bementem egy épületbe, azon gondolkodtam hogyan térhetnék vissza haza, mert itt nincsen semmi keresnivalóm, ez nem az én világom.  Az ismeretlen ismerős férfi meglátott és oda sietett hozzám. 
Azt mondta vissza adja a gyűszű forma kütyümet, építtessek a mi világunkban egy piramist rajta.  
Ekkor oda léptem a pulthoz, és letettem a mögötte érdeklődve néző adminisztrátor elé. 
Egy piramist kérek mondtam, és a kütyüt közelebb toltam a pultosnak. 
Egy piramist? - érdeklődött vissza, mire én igennel feleltem és egykedvűen bólogattam. 
Értem mondta az alak, egy piramis rendel, és elvette a kütyüt a pultról. 
Akkor szevasz barátom, és Holly Donornak nevezett a búcsúzáskor. 
A rögtönzött ismerősöm kiment az épületből, én meg kiestem az álomból.

Azt a mindenit, ez aztán különös álom!

Igen, érdekes álom, most jól jönnének neki a jungi, vagy valamilyen álom elemző ismeretek, a saját életét csak ő ismeri.

Hát elég fura volt valóban. 

- A szikrázó feszültséggel ami körülöttem volt, erre talán lenne egy kis magyarázat.  Ez egy nagyon fura érzéssel töltött el, és talán lehet köze az éjszakámhoz, mert amikor az udvaron haladtam már a sötétben, egy nagyon érdekes dolog történt velem. De ez megvolt már előtte is amikor vezettem , mondjuk roppant veszélyes helyzeteket teremthetett volna.  Pillanatokra olyan érzésem volt, mintha nem lennék jelen. Mintha megszakadna a film, és a következő pillanatban már megint ott vagy.  nem tudom emlékeztek e arra amit meséltem nektek már egyszer, amikor az M3-os száguldottam vagy 100-al   akkor történt egy olyan pillanat, hogy megállt körülöttem minden. Mint amikor megnyomják a pause gombot.  A szembejövő oldalon lévő autó is megállt, és minden mozdulatlanná dermedt. Aztán a következő pillanatban ment minden tovább.  na a tegnap estém ezzel hasonló volt, csak annyiból más, hogy nem volt pillanat kép.  Előre figyelek, és a következő pillanatban úgy folytatódik minden, mintha az előző pillanat nem is létezett volna. 
Hátborzongató. Képzeljétek el, hogy megijedtem a saját árnyékomtól, de komolyan. megyek az udvaron a sötétben, és jön ez a pillanat ami eltűnt az életemből. A következő pillanatban meg arra eszmélek, hogy meglátom az árnyékomat, és ez annyira idegenszerű volt, hogy önmagamtól megijedtem. 
Aztán mindez megszűnt, minden normálisan működött. 
Ennek talán lehetett előzménye és talán ide kapcsolódhat még egy napokban megélt álmom, amit nem írtam ide be, mert nem igazán volt témája.  Lényegében az történt benne, hogy egy árnyék szörny voltam, aminek a kipárolgása vagy darabkái a levegőben lebegtek körülöttem. 

- A villamos mint jármű, már nem először jelenik meg utazásként, ami egy másik helyre, illetve világba repít. Tehát itt a lényeg, hogy valami történik, valami változás. Ez esetben nekem úgy jött le, mintha a jövőbe repített volna, de aztán ki tudja. 

- Nem ragaszkodtam semmihez sem, nem érdekeltek az anyagiak.  A kütyüről is ezért mondtam le olyan egyszerűen, mert semmire sem volt szükségem. Legalább is akkor így gondoltam. 

- Az idegen idegenvezetőmül szegődött. Sok mindent nem tudtam meg tőle, de azt igen, hogy itt minden más, mint a normális világomban. Szóval érezhető volt valami jövőkép, vagy más sík dimenziója. 

- Gondoltam ha nem fogadja el a kütyüt, akkor adományként talán. Az ember mégis visszaadta,  feltehetően azért, legalábbis akkor így gondoltam, mert az a valami hozzám tartozhatott, ezért nem tarthatta azt meg. Viszont ha már nekem nem kellett, ezért tanácsolhatta, hogy építtessek belőle piramist, ami elég meglepő volt a számomra. 

- A piramis nem egy hétköznapi dolog. nem egy lakótér, szerintem inkább valami ideológia, vagy irányzat, legalábbis valami ilyesmire gondolnék. 

- A mami esete a folyóparton nekem tanmese szerűnek tűnt. Ez az érzés már ott helyben megfordult bennem, és az esemény olyan volt, mintha én a gyakorlatba ültetve kipróbálhattam volna. 

- A ladik a sodrás irányába haladt, ami jelképezhetné akár azt is, hogy arra vezethet az utam. Tehát sodródnom kellene talán az eseményekkel, de én elkezdtem visszafelé úszni, a sodrással szemben, mintha nem akarnék tovább haladni az áramlattal.  Ez talán azt jelentené, hogy nem igazán szeretnék változtatni az életem  jelenlegi ritmusán. 
Pedig az élet ráerőlteti az emberre az újabb és újabb dolgokat.  Valószínűleg hamarosan munkahelyet kell majd változtatnom, és ki tudja mi minden jön majd még.  Tehát itt akár a ragaszkodásom is lehetett volna mint leképeződése az álmomban.

Amnézia
Álmomban találkoztam egy régi ismerősömmel, és azt mondtam neki, hogy ha már összetalálkoztunk, jöjjön el velem, megmutatom neki hol lakok.  Menet közben olyan helyeken mentünk keresztül, amikről úgy gondoltam, hogy lehettek ott közös kalandjaink, míg végül össze nem találkoztunk a tesómmal. Kérdezte hová megyünk, és én elmondtam neki, mire elbizonytalanodtam, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy tulajdonképpen hol is lakok? A tesóm megpróbált kisegíteni, de aztán leállítottam mondván, hogy egy mukkot sem értek abból amit magyaráz, annak alapján nem fogok tudni haza találni. Sőt, hiába is mondaná meg a pontos címet, ha nem ismerem fel a házunkat, akkor hogy fogok haza találni? 
Elindultunk a sejteni vélt irányba, és közben tovább töprengtem a kérdésen. Aztán lassan elkezdtem tudatosulni, és eszembe jutott, hogy nem is ott lakok azon a környéken, hiszen sosem laktam arra felé, és eszembe jutott a mostani pontos címem, és beúszott elém a házunk látványa.  Már tudtam, hogy messzebbre kellene mennünk mint hittem, de mielőtt bármit is tehettem volna tovább, kiestem az álmomból.

Volt már korábban is olyan álmod, ahol a lakásodat kerested. (Akkoriban költözés előtt álltatok.)

De mivel ez a fajta álom nem szűnt meg, arra lehet következtetni, hogy mással van összefüggésben, nem a szó szerinti értelmezéssel, azaz nem a költözéssel.
Azt gondolom, olyan értelemben keresi az otthonát, amilyen értelemben én azt mondom, hogy amikor az antropozófiához találtam, hazaérkeztem.
Fortisnak messzebb kell keresnie az "otthonát", mint ahogy gondolta volna- ezt mondja az álomban, csomó egyéb mellet. Mint pl. hogy ne magyarázza neki más (tesó), hogy hol lakik, mert úgy nem fog tudni hazatalálni, mert abból egy kukkot sem ért.

Érdekes álom. Az is érdekes, hogy Áprilia megjegyzése kellett, hogy egyszerre világossá váljon a számomra.

"Messzebbre kell menni mint gondoltam. " 
Igen nagyon jó, hogy leírtátok mit láttatok meg ebből az álomból. 
Igazán sosem éreztem magam otthon sehol, a szó szoros értelmében, de ugyan akkor akár hol képes vagyok magamat otthonosan érezni.
Hm  amúgy lehet, hogy ez egy kicsit távolabbi dolgokról szólna , nem biztos, hogy a lakhatásról, lehet valami olyasmiről, amire Efi is gondolt.  
Az is lehet, hogy az álmok terén is ideje volna már messzebbre menni.

fortis írta:
Az is lehet, hogy az álmok terén is ideje volna már messzebbre menni.

Inkább fokról fokra megszilárdítani az alapokat, hogy legyen mire építkezni.

"Az is lehet, hogy az álmok terén is ideje volna már messzebbre menni."

Menjél, ha akarsz, de ne tegyél úgy, mintha az álmod ezt jelentené. Mert abban világosan benne van, hogy ahol laksz, mégcsak nem is azon a környéken van, ahol jársz.

efi írta:"Az is lehet, hogy az álmok terén is ideje volna már messzebbre menni."

Menjél, ha akarsz, de ne tegyél úgy, mintha az álmod ezt jelentené. Mert abban világosan benne van, hogy ahol laksz, mégcsak nem is azon a környéken van, ahol jársz.

Mindez képletesen igaz?

Áprilia írta:

fortis írta:
Az is lehet, hogy az álmok terén is ideje volna már messzebbre menni.

Inkább fokról fokra megszilárdítani az alapokat, hogy legyen mire építkezni.

Tudod milyen türelmetlen vagyok, persze tudom, hogy igazad van.

fortis írta:

efi írta:"Az is lehet, hogy az álmok terén is ideje volna már messzebbre menni."

Menjél, ha akarsz, de ne tegyél úgy, mintha az álmod ezt jelentené. Mert abban világosan benne van, hogy ahol laksz, mégcsak nem is azon a környéken van, ahol jársz.

Mindez képletesen igaz?

Hát hogy máshogy? Leírtam már, hogyan értelmezem.

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:
Az is lehet, hogy az álmok terén is ideje volna már messzebbre menni.

Inkább fokról fokra megszilárdítani az alapokat, hogy legyen mire építkezni.

Tudod milyen türelmetlen vagyok, persze tudom, hogy igazad van.

Mostmár úgy látom, hogy nem biztos, hogy igazam van. Inkább szárnyalj!

  Hát elválik. Jó lenne szárnyalni, de nektek is igazatok van.

Ez nagyon érdekes volt. 
Már ébredeztem, de még félig aludtam, amikor egy csengő női hang azt mondta,
 " Gondoltam rád."

fortis írta:Ez nagyon érdekes volt. 
Már ébredeztem, de még félig aludtam, amikor egy csengő női hang azt mondta,
 " Gondoltam rád."

Áprilia írta:

fortis írta:Ez nagyon érdekes volt. 
Már ébredeztem, de még félig aludtam, amikor egy csengő női hang azt mondta,
 " Gondoltam rád."

  Szerintem te voltál.

Ebben a pillanatban az a név szaladt ki a számon ösztönösen, ahogy rád gondoltam, hogy "FORTILIA".

Áprilia írta:Ebben a pillanatban az a név szaladt ki a számon ösztönösen, ahogy rád gondoltam, hogy "FORTILIA".

Nahát!   Ez mintha két személy  lenne összegyúrva.
Nekem a tablet Áprilia helyett mindig Áprilist ír. Néha úgy vagyok vele, hogy hagyom úgy ahogy van.

fortis írta:

Áprilia írta:Ebben a pillanatban az a név szaladt ki a számon ösztönösen, ahogy rád gondoltam, hogy "FORTILIA".

Nahát!   Ez mintha két személy  lenne összegyúrva.

Így igaz. 2 in 1!

A kölyök és a kert.
Egy ismeretlen idegen városban bolyongtam, amikor nekem jött egy kölyök, olyan 5-6 éves forma. Ellöktem magamtól, mondván nem illik direkt nekimenni a másiknak.  Aztán elálmélkodtam amit az egyik utcán láttam, egy nagydarab szikla, ami kékes zöldes színben villódzott a fényben és pompázott.  Ez egy hatalmas ásvány gondoltam magamban, és elcsodálkoztam a látványán. Aztán észrevettem, hogy a sétáló utca szintje alatt van egy udvar, kerítéssel körbekerítve, és azon az udvaron is itt ott szikla formájú hasonló óriás kristályok voltak. 
Szinte elbódított a látvány, de megállapítottam magamban, hogy ez már nekem is sok volna, bár gyönyörű ez a sziklakert, de szerintem nem érezném benne igazán jól magamat.  Bámészkodásom közben a kölyök megint csak nekem jött, mintha fel akarna lökni, én meg mérgemben elkaptam a kapucniját, és a srácot magam után vonszolva húztam.  Láttam egy  gyerek csoportot, még nemrég, gondoltam közéjük tartozhat, és átkelve egy szélesebb utcán egy nagy ház kapu feljárójához jutottam. Egy idősebb szigorú tekintetű hölgy jött ki a kapun , és látva bennünket felkiáltott. 
- jaj csak nem még egy kölyök, na neee, már így is túl sokan vannak! 
Nem tudtam mire vélni a dolgot, de az ugrott be az eszembe, hogy ez tán cs nem egy gyermek otthon volna? 
Elengedtem a kölyköt, ide nem fogom beadni ha nem akarja, akkor inkább mászkáljon utánam. 
Elgondolkodtam egy kicsit a szituáción, hogy mitévő legyek, és kiestem az álomból.

Át a felszínen. 
Egy üvegtábla választott el azoktól, akik bent voltak a helyiségben.  Odabentről valaki azt kiabálta, hogy ne érjek hozzá az üveghez. 
" Ne érj hozzá, ne menj hozzá közel " kiabálta, de jóindulatúnak éreztem. 
Az üvegtábla viszont vonzott, és a tenyereim rá voltak tapadva, és az arcom is egyre közelebb és közelebb került a felületéhez. 
Végül is teljesen bele símúltam, és az üvegtábla képlékennyé vált, akár egy víztükör felszíne.  Magával ragadt és annyi tudatosságom még maradt, hogy felfedezzem, átkerültem egy egészen másik helyszínre. 
- megjegyzés:  Erről sajnos nem fogok tudni sokat mondani, de egy üzenetet kaptam a Holdról.  Muris , de mintha egy település lenne rajta valahol és még neve is van neki, de sajnos az üzenetet is és a település nevét is elfelejtettem.

Kiktől kaptad az üzenetet? Azoktól, akik ott voltak benn, az üvegen túloldalán?

Áprilia írta:Kiktől kaptad az üzenetet? Azoktól, akik ott voltak benn, az üvegen túloldalán?

Igen az egyik ottani mondta, hogy ne közelítsek. Végül is az üvegtábla egy kapu lehetett, ami elvitt egy másik helyre.

fortis írta:

Áprilia írta:Kiktől kaptad az üzenetet? Azoktól, akik ott voltak benn, az üvegen túloldalán?

Igen az egyik ottani mondta, hogy ne közelítsek. Végül is az üvegtábla egy kapu lehetett, ami elvitt egy másik helyre.

Az üvegtábla, mint kapu, hozzájuk vitt, nem? Azokhoz, akiket a túloldalon láttál.
A Holdas üzenetet kitől kaptad? Nem azoktól, akik az üvegen túl voltak, és akikhez jutottál, amikor átmentél az üvegfalon?
Szerintem ez csoportos álom volt.

Áprilia írta:Az üvegtábla, mint kapu, hozzájuk vitt, nem? Azokhoz, akiket a túloldalon láttál.
A Holdas üzenetet kitől kaptad? Nem azoktól, akik az üvegen túl voltak, és akikhez jutottál, amikor átmentél az üvegfalon?
Szerintem ez csoportos álom volt.

Az üvegtábla sajnos nem hozzájuk vitt, hanem egy egészen más helyre. Valamilyen városi környezetbe, ahol tulajdonképpen folytatásként fel is szálltam egy buszra. Ott lett vége az álom. 
Én inkább arra gondolnék, hogy éppen azért mondhatta az a valaki a túloldalon, hogy ne érjek hozzá, meg ne simuljak rá, mert tudhatta, ha ez bekövetkezik, akkor eltűnök arról a helyszínről, és ez így is lett, de az üveg tulajdonképpen húzott magába, mondhatni beszippantott. Mondjuk ellenállni sem akartam igazán, mert kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. 
- A holdas üzenetről sajnos semmit sem tudok, teljesen elfelejtettem miután felébredtem, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az üveg fal mögöttiekkel valamilyen módon kapcsolatban állhatott.  Volna egy olyan érzésem is, mintha az üzenet a holdról jött volna, és az üvegtábla mögött állók egyike csak közvetített volna. 
Szóval erről sajnos többet már nem tudok.

Pillangó
Álmomban egy hatalmas kék pillangó repült a konyha lámpájára. Akkora nagyot még nem is láttam, szárnyai nagyobbak voltak mint a tenyereim. Kimenekültem a konyhából, mert ugye nekem rovar fóbiám volna, de a szépségét azért megcsodáltam. Később az autóban fedeztem fel, és akkor gondoltam lefényképezem nektek, de persze ugye ez csak egy álom volt. 


Guns man
Ebben a  történetben csak egy jelenet volt. 
Három fegyveres lepett meg bennünket, mi is hárman voltunk, de mi a  földön üldögéltünk hátrányunkra 
Éreztem a halál közelségét, nem készültünk egy efféle támadásra.  Hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam a magasba amennyire csak tudtam, remélve, hogy ezzel legalább egy pillanatra kizökkentem a támadóinkat, és reménykedve, hogy ezt a pillanatot talán kihasználják a társaim. 
Ugrás közben rántottam elő a fegyveremet, és már lőttem is a következő pillanatban.  Szerencsére a társaim is észnél voltak, így  kiegyenlítődtek az esélyek, és így legyőzhettük a támadóinkat. 

Na ez a fickó pl. lehetne az avatárod.
Kicsit kiemelné az akciózó-fortist (nem csak szentimentális oldalad van.)