Erősen szimbolikus álmok

Én a vízilovakkal vagyok. 

Egy modernebb településen húzódott keresztül a folyó, amelyben vadállatok éltek.  
Az álom kezdetén éppen arra eszméltem, hogy egy víziló hátába kapaszkodva siklok a víz felszíne alatt.  Körül néztem, és láttam, hogy több víziló is úszik velünk együtt, az enyémé olyan közepes termetűnek számíthatott. 
Kicsit ijesztőnek tűntek a nagyobb példányok körülöttem, de tudtam amíg együtt vagyok a vízilovammal , addig nem érhet bántódás.  
Aztán elérkezett az idő, hogy kijöjjek a partra, de amint kijutottam nekem támadt egy nagy medve, és elkapta a bal karomat.  Még időben kirántottam a markai közül, de a karmai felhasítottak a bőrömet, amin kiserkent a piros vérem. Felkapaszkodtam egy korláton a közelben lévő háznál, és felkúsztam az emeletre.  Onnan lenézve a függő folyosón láttam két nőt, amint egy nyitott ajtónál beszélgettek.  Észrevettek, és úgy tűnt, hogy nem vették jó néven, hogy rájuk láttam a magasból, ezért félre húzódtak előlem.  Elindultam lefelé reménykedve abban, hogy eddigre talán tovább mehetett már a medve. 

Efi ha van ötleted, szívesen olvasnám!

Hát, nincs. Vannak persze sokatmondó szövegek (pl. "nem vették jó néven, hogy rájuk láttam a magasból"), de összeségében nincs képem róla.

efi írta:Hát, nincs. Vannak persze sokatmondó szövegek (pl. "nem vették jó néven, hogy rájuk láttam a magasból"), de összeségében nincs képem róla.

Igen ez nekem is eszembe jutott, de ezt a részt most inkább kihagynám.
Ma elgondolkodtam viszont, ha a medvét és a vízilovat egymás ellen uszítanák, valyon melyik lenne a győztes? 
Egy biztos,   földünk egyik legveszélyesebb vadállata a víziló. Egy medve támadást még úgy ahogy túl lehet élni, de a víziló ellen semmi esély. Pláne, ha csordában vannak. 
Nem tudom mi bajom lehet a medvékkel, ha azokkal találkozom annak mindig harc vagy menekülés a vége. 
A vízilovas eset viszont most számomra is eléggé meghökkentő volt. 
Tehát onnan indulnék ki, hogy van egy veszélyes vízi élőlény, és van egy veszélyes szárazföldi. 
Az egyik a vízben király, a másik a szárazföldön.  Amúgy mindkettő békés jószág, de ha feldühítik, mindkettő rettenetes vadállattá válhat. 
Tehát a vízben biztonságban voltam, a szárazföldön viszont nem. 
Jelkép rendszert kellene nézni, mi a különbség a víz és a szárazföld között.
Ami az álmot illeti, a szárazföld volt az ami megsebzett, akár csak azt a vízi lényt, aki a partra vetődik. 
Ha vissza emlékszem álmaim kellemesebbik fele. sokszor a vízhez kötődött. 
Üldöztetéseim többsége viszont a szárazföldhöz. 
Tehát az egyik a víz ereje, míg a másik a föld ereje. 
Lehetséges, hogy a víz energiái hasznosíthatóbbak lennének számomra mint a föld energiái? 
Hmm elgondolkodtató, pláne ha a föld energiái még meg is sebesíthetnek.

Jelkép rendszert kellene nézni, mi a különbség a víz és a szárazföld között.

Igen.
Általában a víz a lélek világa, de nem gondolnám rólad, hogy a lélek világában otthonosabban mozogsz, mint a hétköznapi fizikai létben. Bár ki tudja.
Amit a vízilovakról írtál, arról viszont eszembe jutott: vízi-ló. Vagyis olyasvalami, ami visz téged a vízben, úgy, ahogyan a szárazföldön a lovak viszik az embert sebesebben, és az akadályok felett könnyebben átugorva, mint ahogy maga képes lenne. És valóban, lovagoltál a te vízilovadon.
Ergó a vízilovad egy képesség, ami repít téged abban a közegben, amit a víz jelképez. Uralod ezt a képességet, és vele biztonságban vagy ebben a világban.
Amikor innen a realitásba (?) kilépsz, már könnyen sebet kapsz.
Támadásnak vagy kitéve, menekülésre kényszerülsz.

efi írta:

Jelkép rendszert kellene nézni, mi a különbség a víz és a szárazföld között.

Igen.
Általában a víz a lélek világa, de nem gondolnám rólad, hogy a lélek világában otthonosabban mozogsz, mint a hétköznapi fizikai létben. Bár ki tudja.
Amit a vízilovakról írtál, arról viszont eszembe jutott: vízi-ló. Vagyis olyasvalami, ami visz téged a vízben, úgy, ahogyan a szárazföldön a lovak viszik az embert sebesebben, és az akadályok felett könnyebben átugorva, mint ahogy maga képes lenne. És valóban, lovagoltál a te vízilovadon.
Ergó a vízilovad egy képesség, ami repít téged abban a közegben, amit a víz jelképez. Uralod ezt a képességet, és vele biztonságban vagy ebben a világban.
Amikor innen a realitásba (?) kilépsz, már könnyen sebet kapsz.
Támadásnak vagy kitéve, menekülésre kényszerülsz.

Már érdemes volt beírni, mert egy csomó érdekességet írtál.
Képzeld a ló nekem is eszembe jutott,miután a vízilóról mint jelkép semmit sem találtam. De ez így mint képesség ami visz a vízben, ez igazán érdekes és jó ötlet. Bár mi is légyen az,öröm, hogy létezik.
A szárazföldön,vagy a realitás talaján, viszont valóban sebezhető vagyok. Ez olyasmi lehet, mint pl az álmod ás és a való élet. Egyik jobban megy, míg a másik kevésbé. Talán ezért van, hogy burokban élek, oltalom  alatt, ami most egy kicsit megrepedezni látszik. Munkahely váltás és hasonlók. Ráadásul  itt a fórumon is néhány dolog változni látszik,szóval nagyjából minden körülöttem, csak az álmod ás a biztos.

burokban élek, oltalom  alatt,

Ezt jelentheti az üvegfal? Nem egyszer álmodtál olyat, hogy egy üvegből nézel ki a világra.

Fortis, ha a burok megrepedni látszik, az ugyan kellemetlen, de a gyógyulás jele.

efi írta:

burokban élek, oltalom  alatt,

Ezt jelentheti az üvegfal? Nem egyszer álmodtál olyat, hogy egy üvegből nézel ki a világra.

Fortis, ha a burok megrepedni látszik, az ugyan kellemetlen, de a gyógyulás jele.

De legalábbis a változással jár.
Hmm valóban az üvegfal.
Köszi Efikém az ötleteket, tényleg jók voltak!

Efi szerinted mi lehet a futóverseny szimbolikája, pláne ha nem is az eredeti, hanem női alakban futok a cél felé ?
Nem utolsó szempont a jutalom elérése sem, mert eredetileg csak a futás volt a lényeg, a jutalom lehetősége csak a vége felé  hozódott fel a számomra. ( miután tudatosodtam)
Amúgy nem szeretek női karakterben álmodni magamat, mert nem az én világom, mondjuk nem zavar, csak mégis valahogy egészen más, mint amikor önmagamnak álmodom magamat.

A futóverseny az versengés, minden bizonnyal. Hogy miért női alakban, azt nem tudom. Talán a versengés színterére utal. Például hogy nem fizikai, hanem lelki vagy szellemi, vagy valami olyan terület, ahol a női princípium van otthon. Megértés, együttérzés, empátia, ilyesmi. Ezek a tippjeim.

efi írta:A futóverseny az versengés, minden bizonnyal. Hogy miért női alakban, azt nem tudom. Talán a versengés színterére utal. Például hogy nem fizikai, hanem lelki vagy szellemi, vagy valami olyan terület, ahol a női princípium van otthon. Megértés, együttérzés, empátia, ilyesmi. Ezek a tippjeim.

A versengés színtere, ez jól hangzik és jó ötlet szerintem, érdemes rajta elgondolkodni. 
Amúgy meg amit a női principiumról írtál, az megint egy érdekes dolog, mert sok esetben láthattam már, hogy a nők a megértés, együttérzés, empátia, terén nem is igazán előznék meg a férfiakat. 
Lehet, hogy egymással szemben ez valóban fenn áll, de ilyesmi a férfiaknál is létezik
A nők mondjuk vigasztalják egymást, és kisírják magukat egymás vállán, addig a férfiak elmennek a kocsmába és miközben jól leisszák magukat bánatukban, ugyan olyan jól megértik egymást..

Fortis, az effajta általánosítás egy semi igaz. Nincs olyan, hogy ilyenek a nők, meg olyanok a férfiak, még ha bizonyos tulajdonságok inkánn nőkre vagy férfiakra jellemzőek is. Csak egyének vannak, a tulajdonságok rájuk jellemző sajátos összetételével. Ha általánosítunk, épp az egyént veszítjük szem elől.
Vannak viszont női minőségek és férfi minőségek (princípiumok), mint ahogyan bizonyos nyelvekben (pl. a németben) a főneveknek nemei (az asztal pl. hímnemű a németben, az ajtó nőnemű, az ablak meg semleges nemű )

Jó hát elismerem, hogy így van. 

Ismét a tenger és a nő volt az álmomban mint jelenség. 
Valahol a part közelében találkoztunk, fekete színű haja és hosszú egyszerű  kék ruhája volt. 
A víz vonaláig egymás mellett haladtunk, majd a nő belelépkedett a hullámok közé, én pedig mögötte haladtam. Egyszer egyszer vissza nézett, talán hogy követem e egyáltalán, majd elmerült a habokban. Utána buktam a víz alá és úsztam amilyen gyorsan csak tudtam. Ő egyre távolodott, de aztán hirtelen vissza fordult, és elkapta a karomat. Sebesen húzott távol a parttól, ahol aztán hirtelen megálltunk. Elengedte a kezemet, és ő nyomtalanul eltűnt.  Egy sziklaszírt volt a közelemben, de előszór a mélységet fürkésztem, hátha odalent volna. Látni lehetett a tenger fenekét, de a nőt nem láttam sehol.  Aztán a szírt víz alatti falát mustráltam, hátha lehet ott egy víz alatti barlang, mert meg voltam róla bizonyosodva, hogy itt lakhat valahol a víz alatt. Sajnos barlangot sem találtam, így egy idő után feladtam, és vissza úsztam a partra. 

Élet és halál, avagy felébredni valahol máshol.

Tulajdonképpen az egész ott kezdődhetett, hogy elgondolkodtam azon, hogy melyik az álom, és melyik a valóság? 
Azt hiszem semmi bizonyíték nincs arra, hogy amit ébrenléti valóságunknak neveznénk, nem e ez az egész maga is a szellem álma ? 
 Megálmodjuk ezt a világot, megálmodjuk az álombéli világainkat, és végül is ez a világ itt ami körül vesz, épp olyan mulandó  mint az álombéiek.  Persze más a dimenziója, más a perspektívája, mások a szabályai, minden hordoz magában valami jellegzetességet.  De talán ezek nem számítanak, csak a megélések, a tapasztalatok, az átélések, a dolgok megfoghatósága.
Ez a világ itt talán épp úgy megszűnik létezni a számunkra halálunk után, mint ahogyan azok az álmok is, amelyekből fölébredünk.  És azt hiszem talán ezen lehet a hangsúly, az ébredésen. 
Ugyanis mi van ha a halál tulajdonképpen ébredés?  Mi van ha egy olyan közegbe ébredünk, ahonnan eredetileg kiindulhattunk, és ahol tulajdonképpen tartózkodhatunk is néha, legalábbis azokban az időszakainkban, amikor semmit sem tudunk magunkról, sem nem álmodunk, sem nem vagyunk ébren,  de ha létezik ilyen forma, az valamiért el van zárva előlünk, a feledés homálya borul rá, de talán ennek meg volna a maga értelme. 
Ha megfigyelitek, ebben a pillanatban sem tudnátok felidézni, hogy mondjuk egy héttel ezelőtt ugyan ebben az időpontban éppen mire gondoltatok, vagy éppen mit is csinálhattatok. Az álmoknál is ugyan ez van. Ha nem foglalkoztatnak az álmok, ébredés után egy órával már alig tudtok visszaemlékezni valamire.  Tehát végül is nem kell csodálkozni ezen az állapotunkon. 
De az ébredésre visszatérve, számomra megnyilvánult nem egy alkalommal, hogy miután lefeküdtem aludni, egy álomban ébredtem. Ez így még nem lenne olyan furcsa, viszont sokszor beszámoltam már nektek, hogy álmomban is ugyan így működött jó néhány alkalommal. Pontosabban az álmomban feküdtem le, és miután ott elaludtam, itt ébredtem fel. Sőt olyasmik is előfordultak már, hogy miután ott elaludtam, egy másik álomban ébredtem fel. Tehát mindenre igaz az ébredés és az elalvás. Ugyan így talán ebből az ébrenléti álmunkból is felébredünk majd, amit halálnak hívunk.  
Hülye egy elnevezés, halál, vagy meghalunk.  El kellene kicsit játszani a szavakkal. Szerintem a magyar szavaknak igen nagy  szimbolikus jelentéseik volnának, egytől egyig. 
Szóval halál  - a hal+ áll , a meghal pl meg+ hal. 
A hal+ áll mintha azt mondaná, hogy él. A hal él. 
A meg+ hal meg mintha azt mondaná, hogy megkapod a halat.
Most jön egy csavar, és azt mondom,  a hal sokáig Jézus szimbóluma volt. Ennek lehet több oka is, de most  kössük össze a halállal.  Ha azt mondjuk Jézus az élet maga, vagy azt, hogy Jézus él, vagy azt, hogy Jézusban felébredni, akkor ezzel azt is mondhatjuk, hogy meghalni. És itt a kapásról, ne az elvesztésről gondolkodjatok, mert talán megkapunk valamit, és ez a valami maga a hal, vagy mondhatni az élet maga. 
Tehát felébredünk az álomból épp úgy, mint az éjszakai álomból , és ha ez így van, akkor jelen pillanatunkban is csupán csak álmodunk. 

De akkor most rátérek az álomra.   Egy nővel beszélgettem, de már nem tudom hogy miről, talán nem is fontos. A nő minden esetre nagyok készült elmenni valahová.  Később szintén találkoztam ezzel a nővel, de egy ládában feküdt és már össze volt aszalódva élettelen testén és arcán a bőr. 
Testén különféle dolgok voltak elhelyezve, könyvek és földi táplálékok, és tudtam ezek mind haszontalan dolgok, amikre már nem lesz szüksége a továbbiakban. De mégis nem ez volt a lényeges az egészben, hanem az, hogy nemrég még beszélgettem vele, és most csak egy összeaszott testet láthattam.  Szóval ő nem ő volt, azt hiszem ez a lényeg. A test nem volt azonos vele, de ezt amúgy mindenki tudja, kár ezt firtatni. Úgy éreztem  csak annyi történhetett, hogy levetette ezt a testet, és egyszerűen odébb állt. Bár ezt nem önszántából tehette, de tulajdonképpen ez sem lényeges, mert jóformán mindenki ahhoz ragaszkodik, ami éppen kézzel fogható.

Ezekről az előző gondolatokról  az jutott még az eszembe, hogy tulajdonképpen ha az ébrenléti állapotomat  álomként titulálom, akkor tulajdonképpen én egy folytonos tudatos álmodó vagyok, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy álmodom. 
Már csak az a kérdés, hogy én ki vagyok, azaz ki az az én aki ezt az álmot álmodja?  Ez már csak azért is érdekes, mert egy egy tudatos álombéli álmomban észrevettem, hogy nem ugyan úgy gondolkodom, nem ugyan azok jutnak az eszembe, mint az ébrenlétinek nevezett állapotomban. Tehát hiába a nagy hasonlóság és törekvés, némi eltérés mégis csak van.  Elképzelhető, hogy a két állapotbéli én között nincs különbség, csak a központi énem az egyik állapotomban így reagál a másikban meg úgy , és ezt vélem különbségként felfedezni  a tudatállapotaimban.

A látás
Egy hanggal beszélgettem, de ne várjátok el, hogy normálisan vissza tudjam idézni. 
Tulajdonképpen egy korongot láttam a sötétben,  amin rengeteg összezsúfolt fehér kis fény világított. 
A téma a látás volt, és azt mondtam a hangnak, hogy lehet ez csak képzelődés. 
A hang azt mondta, hogy akik kifelé néznek, azok valóban látnak, az nem képzelődés.
De kik azok akik kifelé néznek?
Akik a szélén állnak felelte a hang. 
Aztán hozzá tette, a többség befelé néz. 
Valahogy értettem  az összefüggést, mert akik nem a szélén állnak, azok voltaképpen legyenek bár hol is, csak is befelé láthatnak, kifelé valóban csak a szélén állók. 
Aztán azzal folytattam, hogy odakint nincs semmi csak a sötétség. 
Erre megmozdult az egész látvány, és hirtelen nagy távolságra kerültem a korongtól, amiről kiderült, hogy tulajdonképpen a Föld bolygó, és megértettem, hogy galaxisok milliárdjai láthatók kifelé. 
Ez így eléggé elképesztő látványt nyújtott, de éreztem valahogy, hogy ez az egész csak jelkép.  
Tulajdonképpen a lényege a beszélgetésünknek az lehetett, hogy csak az láthat kifelé, aki nem befelé néz.  
Ha önmagunkat nézzük, önmagunkkal vagyunk elfoglalva, akkor nem láthatunk kifelé. Ez a gondolat viszont nem pusztán a környezetünkről és önmagunkról szól, hanem magáról a látásról is. Ezt úgy is mondhatnám, hogy ha az ember látni szeretne, akkor el kell fordítania a tekintetét az ismert dolgokról, a berögzültségéktől. E nélkül az elfordulás nélkül csak befelé láthatunk. 
Átteszem ezt az álmot a jelképekhez is, mert tulajdonképpen a magyarázat szerintem erősen jelképes is volt.

efi írta:"A földi élet lényegét csak akkor értjük meg helyesen, ha ezt egy új makrokozmikus tudat csírájának tekintjük."
Rudolf Steiner

  De miért írta azt, hogy"  egy új " ?

Volna még egy kérdésem. Szerintetek miért álmodik az ember néha olyasmiről, aminek éber tudatállapotában pont az ellenkezőjéről van meggyőződve, és aminek az ellenkezőjét szeretné hogy legyen? 
Pl álmában valaki barátságosan közeledik felé, de az illető éber tudatállapotában ezt nem szeretné, sőt szeretne megszabadulni ettől az adott személytől, hogy gondolataiban ne jöjjön többé elő.  Sőt, tulajdonképpen ez az adott személy is utálja őt.  Mért álmodik  akkor mégis  ilyesmiről?

Na ez letagadhatatlan. Tegnap előtt azt álmodtam, hogy valami baj volt az autómmal.  Valami mintha a fékkel nem stimmelt volna, tehát haladási közlekedési problémák adódhattak. Aztán reggel  fontos elintéznivalómra igyekeztem, és észrevettem, hogy a jobb hátsó kerék tök lapos. Talán defektes lehet gondoltam.  
A továbbiak nem érdekesek, benzin kút, pumpálás és hasonlók, de tutira veszem, hogy az éjszakai álomnak köze lehetett a történtekhez, biztos vagyok benne, hogy ez valami előrejelzés volt.

Ez szintén letagadhatatlan, de szerintem ezek az álmok már kezdenek sokkal inkább  előrejelző funkcióként számítani. 
- Szóval az álmon belül, egy nagy pukkanásra riadtam.  Körül néztem, és arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen két falat átívelve fekszem a levegőben valahogy így. 

Aztán minden elkezdett remegni, akár csak mintha földrengés volna. A két fal aminek a tetején feküdtem elkezdett jobbra balra ingani, én pedig már már azt hittem az egész úgy ahogy van össze fog dőlni. 
- Nos ennyi volt az álom, de az elkövetkezett napom igazán pocsékra sikeredett.  Kicsit valóban olyan volt, mintha össze akarna omlani körülöttem minden, és igazán vacak lett a kedvem és a közérzetem. 
Az, hogy a fal mégis egyben maradt, azért sugall némi reményt, bár igaz az lenne a legideálisabb, ha egyáltalán nem foglalkoznék azokkal a gondolatokkal, amik a markukba kaparintottak már egy ideje. 
Szóval szerintem az álom akár a meteorológiai előrejelzés, megmutatta mi várható, még ha nem is konkrétan, de azért mondhatni bekövetkezett.

Az írás:
Az álom körülményei lényegtelenek, amiről úgy gondolom egyedül számít, az maga az írás volt. 
Megfigyeltem, hogy amit fel akartam jegyezni magamnak, az visszaolvashatatlan volt. 
Ezt úgy kell elképzelni, hogy leírtam magát a szót, annak rendje és módja szerint, és mikor felemeltem a tollat, egy egészen más teljesen idegen nyelven és idegen betűkkel írt kifejezést láthattam a helyén.  A betűk a formák teljesen átalakultak egy általam ismeretlen betűformákká,  ami nem hasonlított egyik olyan íráselemhez sem, amit eddig valaha is könyvekben láthattam, mint pl a kínait, vagy az arabot .
Többször is kipróbáltam, az eredmény mindig ugyan az volt.  Direkt megfigyeltem ahogyan a latin betűket kialakítom, az o szép gömbölyű, és minden írásjel a helyén van. Felemelem a tollat és valami egészen mást találok, mint amit megfigyelhettem írás közben. 
Mindez eléggé ijesztő volt, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi lehet ennek az oka.  Aztán megjelent végre egy ismerős mellettem, akit nagynénémnek gondoltam akkor, bár egy idegen volt, de akkor mégis ilyen érzéseim támadtak , hogy ő egy rokonom.  Elmondtam neki a problémámat, és hogy mit tapasztalok, de ő csak figyelmesen csöndben hallgatott.  
Újra elkezdtem írni, és ezúttal hangosan ki is mondtam a szavakat és a betűket, amiket papírra  rovok. 
Felemelem a tollat, és a már ismerős ismeretlen fura jeleket láthatom.  Teljesen meg vagyok rémülve, lehet ez olyasmi akár a stroke(?)! Lehet amit ennek az ismeretlen ismerős nagynénémnek kimondok azt is csak én magam halom értelmes kifejezéseknek, és lehet mire az ő fülébe eljut valami egészen más hang formává alakul akár az írás a papíron?  Sajnos nem tudtam rajta tovább gondolkodni, mert felébredtem. 

Megjegyzés: 
-Lehet ide tartozik, lehet egészen másról lenne szó, de mi van ha ez az egész tulajdonképpen arról szólna, hogy a bennem lévő teljesen értelmes gondolatokat és levezetéseket  ti nem fogjátok fel, mert a külvilág felé mikor ezek kitárulkoznak, egészen más formába öltözve érthetetlenné válnak mindenki számára.  A probléma ezzel csak az, hogy én magam sem tudom vissza olvasni, pedig a cselekménykor, pontosabban a gondolat kifejezésekor ( írás) még minden tökéletes és a helyén volt.   Olyan ez mint egy torz tükör. Mintha az írás én magam lennék, de aki látja az csak a torz tükör képét képes érzékelni, még én magam is, mert ugye a tükör előtt állok. Az egyetlen igaz vonás én magam vagyok, aki a tükör előtt áll, és amiben megszületnek a gondolatok. 
-Ha másról lenne szó, akkor az ismeretlen írásjelekre és az ismeretlen ismerős nagynénikére gondolok. Az írásjelek mindig ugyan azt a formát vették fel, tehát nem egy össze vissza krix krax volt.  Ez utalhat egy múltbéli, vagy egy párhuzamos létezésre, valami ilyesmire gondolok. 

Efi ha volna gondolatod ne fogd vissza magad!

Fortis írta:mi van ha ez az egész tulajdonképpen arról szólna, hogy a bennem lévő teljesen értelmes gondolatokat és levezetéseket  ti nem fogjátok fel, mert a külvilág felé mikor ezek kitárulkoznak, egészen más formába öltözve érthetetlenné válnak mindenki számára.

Először erre reagálok, aztán beszélek majd az álmodról.
Tegnap pont a lócitromos hozzászólásodnál gondoltam arra, hogy amit mondani akartál, megértettük volna a sima magyarázatodból is, fölösleges volt még hozzátenni a példát (amelyben Ouspensky, Steiner és a Védák tanítása a lószar, és - gyanítom - mi vagyunk a hangyák, és te az elefánt ).
Ilyen gyakran van egyébként, hogy agyonmagyarázol valamit, mert azt hiszed, nem értjük. (Amúgy ezzel nincs probléma, csak mint tényt említem.)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csakugyan van olyan néha (szerintem ritkán), hogy nem értelek meg. Ennek az esetek felében az az oka, hogy nem figyelek eléggé, csak átfutom, amit írsz. A maradék részben pedig nem írod le világosan, amire gondolsz - ilyen tehát van.
De amikor mást válaszolok, mint amit vársz, legtöbbször nem azért van, mert nem értem, mit mondasz, hanem egy másik szempontot akarok megvilágítani. Vagy esetleg nem is értek veled egyet.

Az álomértelmezésedben szerintem inkább a te hiedelmed van jelen (az, hogy nem értjük meg, mit mondasz). Úgy értelmezted az álmot, ahogy rendszerint is gondolkozol.

Fortis írta:Az írás:

Én úgy látom, az történik az álmodban, hogy te szépen megalkotott, gondosan megformált szöveget akarsz írni. És természetesen azt gondolod, hogy a végeredmény megfelel a te szépen megformált szándékodnak. Még pontosabban fogalmazva, azt hiszed, hogy amit mondasz (írsz), azt a te átgondolt szándékod hozza létre, a te terveidnek megfelelően.
Ám egy ismeretlen, nem látható akarat miatt, amit a papírra vetsz, az nem az lesz, amit te leírni szándékoztál. Ez az akarat benned van, hiszen a te kezed hozza létre az írást; érthető tehát az ijedtséged.

Úgy értelmezem az álmodat, hogy arra mutat rá, hogy amit írsz, abban jelen van a tudatalattidból származó hatás. Nem csak az mutatkozik meg az írásodban, amit te meg akarsz mutatni, amit mondani akarsz, hanem az is, ami a tudatalattidban van.

Sőt ha még szigorúbban nézzük az álmot, az azt mondja, hogy csak ez a tudatalatti hatás mutatkozik meg benne. A valódi oka annak, amiért pont azt írod, amit, az a tudatalattidban keresendő. Úgy is mondhatnám, hogy az írásodnak kettős értelme van: egyik a szándékodnak megfelelő jelentés, de nem ez a valódi jelentés. A valódi jelentés, amit valójában megformálsz az írásban, az a számodra olvashatatlan.

efi írta:Tegnap pont a lócitromos hozzászólásodnál gondoltam arra, hogy amit mondani akartál, megértettük volna a sima magyarázatodból is, fölösleges volt még hozzátenni a példát (amelyben Ouspensky, Steiner és a Védák tanítása a lószar, és - gyanítom - mi vagyunk a hangyák, és te az elefánt ).

Áá ilyesmire nem szokott kiterjedni a figyelmem, mert amúgy hiába hangya, vagy elefánt, érték szerint egyformák, mert csak a nézőpont számít semmi más.  Ha így nézzük beszélhettünk volna repülő hangyáról is és akkor az az elefántot is csak lócitrom méretűnek láthatta volna, úgy hogy teljesen mindegy. 

efi írta:

Fortis írta:Az írás:

Én úgy látom, az történik az álmodban, hogy te szépen megalkotott, gondosan megformált szöveget akarsz írni. És természetesen azt gondolod, hogy a végeredmény megfelel a te szépen megformált szándékodnak. Még pontosabban fogalmazva, azt hiszed, hogy amit mondasz (írsz), azt a te átgondolt szándékod hozza létre, a te terveidnek megfelelően.
Ám egy ismeretlen, nem látható akarat miatt, amit a papírra vetsz, az nem az lesz, amit te leírni szándékoztál. Ez az akarat benned van, hiszen a te kezed hozza létre az írást; érthető tehát az ijedtséged.

Úgy értelmezem az álmodat, hogy arra mutat rá, hogy amit írsz, abban jelen van a tudatalattidból származó hatás. Nem csak az mutatkozik meg az írásodban, amit te meg akarsz mutatni, amit mondani akarsz, hanem az is, ami a tudatalattidban van.

Sőt ha még szigorúbban nézzük az álmot, az azt mondja, hogy csak ez a tudatalatti hatás mutatkozik meg benne. A valódi oka annak, amiért pont azt írod, amit, az a tudatalattidban keresendő. Úgy is mondhatnám, hogy az írásodnak kettős értelme van: egyik a szándékodnak megfelelő jelentés, de nem ez a valódi jelentés. A valódi jelentés, amit valójában megformálsz az írásban, az a számodra olvashatatlan.

Ez igen érdekes következtetés Efi, de mit kezdjek azzal, amikor látom, hogy mit írok, és ki is betűzöm, fel is olvasom azt. Csupán miután befejeztem alakul át valami egészen ismeretlen dologgá. 
Amúgy lehet, hogy az értelmezésed ettől függetlenül így is helyt állana, de az álom közben volt ott egy lényeges dolog még, ami eszembe jutott, és az, hogy talán nem e egy olyan probléma lehet az oka, amit belülről nem, csak kifelé  tapasztalható, akár a stroke, ahol az ember az ő meglátása szerint normálisan beszél, de az ajkát mégis érthetetlen kuszaság hagyja csak el, de ezt ő maga nem, csak a külső hallgatók érzékelik. Azt hiszem ez így működhet. Ez elég rémisztő egy dolog, és bár ez csak egy hasonlat, nem lehetetlen, hogy a közvetítésben lehet valami gond.  Én úgy érzem legalábbis, hogy többnyire nem úgy értelmezitek a dolgaimat, ahogyan azt elmondom.  Itt van pl az álszentség. Erről teljes mértékben meg vagytok győződve velem kapcsolatosan. Pedig én egyáltalán nem ilyennek ismerem magamat, és ezt el is utasítom. Nem az önismeret hiánya miatt, hanem pont ellenkezőleg, mert nagyon is tisztában vagyok önmagammal.
Jó példa volt erre ez a hangya és elefánt esete is. Pl neked Efi felmerült a gondolataidban ki ki lehet a példában, nekem ilyesmi eszembe sem jutott. Bár lehet ezt úgy sem hinné el nekem senki. 
Minden esetre akár hogy is van, örömmel olvastalak Efi, és amit írtál valóban elgondolkodtató.

Én úgy érzem legalábbis, hogy többnyire nem úgy értelmezitek a dolgaimat, ahogyan azt elmondom

Valószínűleg nem adunk kellő visszajelzést arról, hogy megértettük.
Vagy hogy megértettük ugyan, de ...

Az értelmezésemben biztos vagyok, de persze nem muszáj elfogadnod. Sőt, ne is fogadj el semmit (de persze elvetni se kell), amit magad nem látsz be.

efi írta:Az értelmezésemben biztos vagyok, de persze nem muszáj elfogadnod. Sőt, ne is fogadj el semmit (de persze elvetni se kell), amit magad nem látsz be.

Tudod, hogy így vagyok ezzel, nagyon örülök neki,mert elgondolkodtató, plusz egy külső nézőpont. Jó látni az eltérő gondolatokat, az elfogadás az meg egy másik külön dolog. Én még a sajátomét sem fogadom el örök érvényűleg , de a lehetőségeket igen nagyon értékelem, nálam ez a legfontosabb dolog. A lehetőségeken való gondolkoást, mert ha valami utólag bebizonyosodik, az már összefüggésbe hozható ,és ez örömmel tőlt el.

Cápák és stégek
- Az álom során egy tengeri stégen álltam két ismeretlen ismerősömmel.  A stégek csak úszva vagy csónakkal voltak megközelíthetők, így elég vacak érzés volt, amikor két nagy fehér cápa bökdöste ki az orrát közvetlenül a stég közelében, hogy hátha elkaphatják valamelyikőnket.  Hála Istennek egy kicsit odébb úsztak, így az egyikőnknek sikerült a parthoz valamivel közelebb eső stéghez átjutnia, a két stéget összekötő drótkötél pályán.  Én voltam a következő aki megpróbálta, nekem is sikerült, így annyi lehetőséget kaphattunk, hogy egy kevésbé veszélytelennek tűnő pillanatban a vízbe ugorva, kikecmereghessünk a partra.