Erősen szimbolikus álmok

Áprilia írta:

fortis írta:Aztán ugye beszippantott az a másik álom, az elhagyatott házzal.  Ott bár az elhagyatottság volt a jellemző, de erő lengte be a teret, minden a vaskos falaktól kezdve az erős ajtón át, minden az erőt szimbolizálhatta akkor. Tulajdonképpen ha bele gondolunk, még maga az oroszlán is, az ő vadságával.  
Itt minden áron be akartam volna jutni oda arra a helyre, és ha ezt vesszük alapul, nem biztos, hogy ez visszafordulás. 

De az a hely nem az ódon épület felfedezése, hanem az udvaron túli másik kicsi ajtó volt. Kifelé kacsintgattál a személyiségedet szimbolizáló ódon épületből az udvar túloldalán levő kisebb ajtó felé. Azaz megintcsak nem vállalkoztál az személyiséged felfedezésére irányuló feladatra, az ódon épület felfedezésére, szép sorjában. Egy mellékvágány vonta el a figyelmedet, arra voltál kíváncsi, arra a kis ajtóra az udvar túloldalán. Erre az oroszlán támadott, hogy maradj csak szépen a helyes irányban.



5. 

fortis írta:Az önismeret. Az biztos, hogy erre ösztönöztök, de ha legalább egy kis bepillantást nyerhettem volna, számomra vonzóbbá tette volna az egész  értelmét, így viszont csak az ösztönzés maradt. 

Hogy érted, hogy nem nyertél bepillantást? Az álomban az önismereti fejlődésedbe? De hisz ha azt vesszük, hogy arrol szólt, akkor pont azt mutatja, hogy a döntő pillanatban a meghátrálsz. És ezt vonatkoztasd az itteni életedre. Az ilyen álmok azért vannak, hogy megmutassák, hogy itt és most az önismeret terén hol tartasz.

6.

fortis írta:Nos nem akartam volna én otthagyni ezt az utolsó állomást sem, mert az ablakon át kinézve az udvarra, még sokáig lestem azt a másik ajtót, azon gondolkodva, hogy játszhatnám ki az oroszlánt. 

Akkor félreértetted, amiket írtam. Mert pont azt fejtegettem hosszasan, hogy az ódon épületet, mint a saját személyiségedet kellett volna felfedezned, de te kifelé kacsintgattál onnan az udvarra, lesve egy másik ajtót.

3- 6 . Igen értem a különbséget a kettőnk nézete között. Te az udvar felé vezető részt már külső világként értékelted, én pedig az álmomban azt a területet is a ház részeként értelmeztem, magával az udvarral együtt. Tehát én nem tettem különbséget, úgy kezeltem az udvart mint egy előszobát ami összeköti az egyik szobát a másikkal, tehát részemről az a háznak ugyan olyan helysége volt, mint mondjuk a konyha.  Attól, hogy udvar volt, attól még ugyan úgy az is a ház részét képezte számomra, akár melyik más helység. Ha meg kellene határoznom, a területe sem volt több, mint egy nagyobb szobáé. 
Szóval értem én, hogy ezt kifelé tekintésként kezelted, de számomra inkább olyan volt, mint az egyik szobából átnézni egy másikba. 
De ettől még jók a gondolataid, mert végül is a háznak ez mégis csak egy fedetlen része volt, míg odabent ugye védett környezet. 

5. Igen értelek, ez is így elfogadható. Amiről én beszéltem volna, az meg inkább arra vonatkozott volna, hogy jó lett volna valami olyasmivel találkozni, ami új dolgot mutatott volna meg a számomra, önmagamról. Mondjuk oké, hogy egy önismereti útról lenne szó, de szerettem volna találkozni valamivel. Hmm mondjuk ott volt az oroszlán, ez igaz. 

- Köszönöm a fáradozásodat, igazán nagyra értékelem a gondolataidat!

Dehogyis. Nem kell semmit nagyra értékelni. A te álmod, nyilván úgy van ahogy te irod.

Vágta
Egy vonaton ültem, ami a folyó mentén haladt . Amint  kibámultam az ablakon, egy ló jelent meg a folyóban, és gyors iramban vágtázott  ugyan abba az irányba. A patái szétfröcskölték a vizet maga körül, és az irama oly gyors volt, hogy talán ezért nem süllyedhetett el a folyóban.  Aztán valami megváltozott.  A ló már nem volt egyedül, mert ott ültem a hátán, és ekkor az érzékelés egy óriásit változott. Egyszerre láttam a vonatból, ahogyan a ló hátán vágtázom, és ugyanakkor láttam a ló hátáról amint a vonatban ülök, és a ló és a vonat azonos sebességgel haladt. 

Megjegyzés: Eszembe jutott erről az álmomról egy másik, ahol egy szirén azt mondta, hogy fontos, hogy mozgásban maradjak. Talán lehet összefüggés.

A másik
Egy nagy épületben voltam, ahol konferenciákat tartottak, ebéddel és úrimurival egybekötve.  Benéztem egy helységbe, ahol egy frissen érkezett épp azt kérdezte, hogy ehet e az ételekből, ez fasírtnak tűnt, és talán krumplipüré? A hosszú kb 10 személyes  asztal körül már sokan ültek, mindenki a tányérjába bámult, ez a frissen érkezett, meg kikapkodta a fasírtokat a tányérokból, és mind a szájába tömte. A megrökönyödött arcokat látván arra gondoltam, ez a jelenet most eléggé lefoglalja az embereket ahhoz, hogy elvégezhessem amiért jöttem.  Illegálisan tartózkodtam az épületben, de mi lehetett a célom az már nem derült ki. 
Lényegében menekülnöm kellett, és ehhez jó taktika volt a repülés.  Nem siklottam magasan az utcákon, de oly sokan a nyomomba eredtek, hogy nem tudtam merre tovább.  Végül egy épületbe szaladtam be, ami zsákutcának bizonyult, egyetlen út volt egy lefelé vezető csúszda, ami ismeretlennek tűnő helyre vitt, gondoltam talán valamilyen pincébe. Le is csúsztam rajta, és egy szemétkupac közé landoltam, jól betemetve magamat a törmelékkel. Az üldözőim sorban csúsztak le utánam, és jó páran tovább is rohantak, egy odalent lévő félig nyitott ajtón, ami a szabadba vezetett. Feltehetően azt gondolhatták, hogy arra menekülhettem tovább. Még meg is voltam elégedve magammal, hogy egyikőjük sem láthatott meg.  Aztán jött a vezetőségük, és ők egyből kiszúrtak. Elkaptak és kivittek a szabadba.  
Valamilyen kapszulákat lövöldöztek belém, aminek az volt a célja, hogy ne tudjak elrepülni, és ezzel gyengítsenek. Ezek a kapszulák valamilyen zöld színű kristályt tartalmaztak, és valóban kicsit bódultnak is éreztem tőle magamat.  
 Úgy láttam, mintha egy szigetre vittek volna, ahol megpillantottam egy nagyon különös nőt.  Az alakját folyton változtatta, de a formáját nem veszítette el.  Némileg a levegőben lebegett, és különös fények csapkodtak körülötte, és mintha nyúlványok kígyóztak volna ki a testéből, bár sejtettem, hogy ez csak látszat, vagy az alakformációk része. 
 Nagyon erősnek tűnt,  és valami olyasmi ugrott be, hogy az ő segítségével engemet is kordában lehetne tartani, de nem tudom mi lehetett a pontos indok, csak az tudatosult benne, hogy a nő is olyan mint én.  Ő egy másik én voltam, csak sokkal idegenebb és sokkal erősebb. Szembe akartak bennünket állítani, de a terv végül is rosszul sülhetett el, mert ez a másik mellém állt, és félelmetes csapást mért a belém kapszulákat lövöldözőkre. 
Csetepaté kezdődött, és sok embernek menekülnie kellett. Én magam is kivettem a részemet az üldözésből, de csak szerény méretek között, mert gyengének éreztem magamat.  Aztán miután lecsendesedtek a dolgok, rájöttem, hogy a környezetünkben lévő emberek két tábora is jelen van, egy részük akik engem ideáig hoztak és üldöztek, másik táboruk pedig akik mellettünk állhattak.

Senkinek nem volt ötlete ezzel az álommal kapcsolatosan? Pedig olyan érdekes volt. 

Sámán.
Valahol a távol keleten voltam az őserdőben. Volt ott egy tó , meg talán egy kisebb népcsoport is élhetett a közelben. Szóval a tó környékén ember hagyott nyomok voltak, kis tábortűz helye, néhány elhajított használati eszköz, szóval érzékelhető volt az emberek közelsége.  
A sámán asszony utasítására léptünk be a tóba, és ott valami fából és nádból tákolt valamit kellett volna létre hoznunk, de ez nem sikerült, mert amikor megláttuk a krokodilokat meg a kígyókat amint körülöttünk  cikáznak, rémületünkben kimenekültünk a tóból. A sámán nő erre felháborodottan begázolt a vízbe a krokodilok közé, és megmutatta hogyan kellett volna létrehozni a tákolmányt, amit kért.  
Végig suhant az agyamon, hogy milyen különös, hogy nem fél, és az is, hogy a vadállatok nem támadták meg. 
Kis idő elteltével pecáztam kicsit a tóban, és fogtam is néhány ezüstös halat, amit az emlékeim szerint az erdőlakók elvittek magukkal. 
Ketten maradtam a sámánnal, de ezúttal egy férfival, és nem tudnám eldönteni, hogy a nő változott e át férfivé, vagy ez egy egészen más ember lehetett, mert  kettejük mentalitása semmiben sem hasonlított egymásra. 
A lényeg, hogy egy vadállat, talán medve közeledett, és a sámán azt mondta, hogy ahhoz, hogy elkerüljük a vele való találkozást, ki kell hogy engedjük a szellem medvét. Ez meg is történt, nem tudom mi módon, de a sámán közben azt mondta, hogy feküdjek le a földre és maradjak mozdulatlan.  
Ő az oldalára feküdt, arccal a tó felé nézve, én meg hanyatt közvetlenül mellette, és magamra rántottam egy pokrócot.  
A szellem medve egyenesen hozzám cammogott, valahonnan tudtam, hogy ez egy örvös medve lehet, és szimatolni kezdte a pokrócomat. Nem volt egy kellemes élmény ott feküdni, miközben megpróbálta óvatosan lecibálni rólam, de én jól belekapaszkodtam  ebbe az egyetlen dologba, ami eltakarhat a külvilág elöl.

Kétszer jelent meg a fenti hsz-em és nem tudom törölni az egyiket.

fortis írta:Ebben az álomban, úgy érzem van jó néhány jelkép.
         Pillangók

• A nejemmel sétáltunk az utcán, pontosabban mentünk valahová, de hová arra sajnos már nem emlékszem. Lényegében ami szembetűnő volt az álomban, azok az út széli fák ágain szárnyaikat billegtető óriás pillangók voltak, amik legalább tenyér méretűek lehettek talán. A szárnyaik szép színesek voltak, meg fehér is nagy karikákkal, és azon tűnődtem, honnan kerülhetett ide ez a sok pillangó. Mutattam is a nejemnek, aki a globális felmelegedéssel magyarázta a jelenséget.
  Tovább ballagtunk.
  
• 
  
• Madártoll
  

• Aztán észrevettem a járdán egy madártollat. Már rég nem láttam ilyet, talán csak egy egyszerű galambtól származhatott, de gyerek koromban sokat játszottam effélékkel. Szóval a kezembe vettem, és arra gondoltam, elhajítom, megnézem hogy repül. A nejemmel csodálkozva figyeltük a toll röptét, nagyon szép pályát írt le, mintha nem is hatna rá a gravitáció. Ekkor arra gondoltam, érdemes lenne építeni egy kis modell repülőt, a madártollhoz hasonlító felépítéssel.
  
• Tovább ballagtunk
  
• 
  
• Cipők
  
• Egy nagy árok volt az út túlsó oldalán, ahol én magam is jártam. Miután visszatértem a megfelelő oldalra vettem észre, hogy hiányoznak a lábaimról a cipők. Visszamentem az árokhoz, és megláttam a cipőimet, még néhány idegen lábbeli társaságában. Közben oda érkezett két idegen, akik leültek az árok szélére. Én oda szóltam nekik, hogy ne maradjanak ott, mert ha elidőznek, akkor cipő nékül távozhatnak, ahogyan én magam is, és azok akiknek a cipőik még mindig ott voltak. Ellenben én mégis visszamentem és magamhoz vettem a cipőimet, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy sikerült e visszaszereznem, vagy örökre ott ragadhattak.  
  
• 
  
  

Aki a fellegekben jár, az megfosztatik a cipőjétől, amivel a földön járhat.

Áprilia írta:Kétszer jelent meg a fenti hsz-em és nem tudom törölni az egyiket.

Rendezkedtem.

Hú Efi, a te beírásod is 3x jelent meg!

Áprilia írta:

fortis írta:Vágta
Egy vonaton ültem, ami a folyó mentén haladt . Amint  kibámultam az ablakon, egy ló jelent meg a folyóban, és gyors iramban vágtázott  ugyan abba az irányba. A patái szétfröcskölték a vizet maga körül, és az irama oly gyors volt, hogy talán ezért nem süllyedhetett el a folyóban.  Aztán valami megváltozott.  A ló már nem volt egyedül, mert ott ültem a hátán, és ekkor az érzékelés egy óriásit változott. Egyszerre láttam a vonatból, ahogyan a ló hátán vágtázom, és ugyanakkor láttam a ló hátáról amint a vonatban ülök, és a ló és a vonat azonos sebességgel haladt. 

Megjegyzés: Eszembe jutott erről az álmomról egy másik, ahol egy szirén azt mondta, hogy fontos, hogy mozgásban maradjak. Talán lehet összefüggés.

Erre az álomra csak úgy rátévedtem.
A vágtató ló általában a fiatalos energia szimbóluma.
Az, hogy láttad magad a ló hátán is lovagolni, valamint onnan a vonatban is ülni, talán azt szimbolizálhatja, hogy ahova tartasz, azt az utat meg lehet tenni fiatalos energiával, lendülettel, és kényelmesen, "öregesen" is. Lehet, hogy azon az úton, amin jársz, hiányzik belőled a fiatalos lendület. Erre figyelmeztet a vízen vágtató ló. Valszeg azt az utat jobban is élveznéd. És igen, az általad említett szirénes álomnak is ez volt az üzenete. A mozgásban maradás, a lendület, az energikusság, a fiatalosság. Erre oda kell figyelni, mert az ember nagyon könnyen elkényelmesedik a hétköznapokban.

Hát köszi, igaz ami igaz, a jelenlegi munkahelyemen eléggé fiatalosan lendületesen kell mozognom,( dolgoznom) el is tűnt a hasam, 5 kilót fogytam, és tiszta izom vagyok. Hát jobban szeretném ezt a koromnak megfelelő lendülettel csinálni, de erre sajnos nincs lehetőségem. Fiatalosnak kell maradnom, bár nem bánnám ha ezt inkább egy fitnesz teremben kellene elérnem, mintsem  a munkámban.

Áprilia írta:

fortis írta:Ebben az álomban, úgy érzem van jó néhány jelkép.
         Pillangók

• Madártoll
  

• Cipők
  
  

Aki a fellegekben jár, az megfosztatik a cipőjétől, amivel a földön járhat.

Hát ez igaz. Jobb lenne ha ez így is maradhatna, de mostanság a sors nem feledteti, hol is téblábolok a lábaimmal.

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:Vágta
Egy vonaton ültem, ami a folyó mentén haladt . Amint  kibámultam az ablakon, egy ló jelent meg a folyóban, és gyors iramban vágtázott  ugyan abba az irányba. A patái szétfröcskölték a vizet maga körül, és az irama oly gyors volt, hogy talán ezért nem süllyedhetett el a folyóban.  Aztán valami megváltozott.  A ló már nem volt egyedül, mert ott ültem a hátán, és ekkor az érzékelés egy óriásit változott. Egyszerre láttam a vonatból, ahogyan a ló hátán vágtázom, és ugyanakkor láttam a ló hátáról amint a vonatban ülök, és a ló és a vonat azonos sebességgel haladt. 

Megjegyzés: Eszembe jutott erről az álmomról egy másik, ahol egy szirén azt mondta, hogy fontos, hogy mozgásban maradjak. Talán lehet összefüggés.

Erre az álomra csak úgy rátévedtem.
A vágtató ló általában a fiatalos energia szimbóluma.
Az, hogy láttad magad a ló hátán is lovagolni, valamint onnan a vonatban is ülni, talán azt szimbolizálhatja, hogy ahova tartasz, azt az utat meg lehet tenni fiatalos energiával, lendülettel, és kényelmesen, "öregesen" is. Lehet, hogy azon az úton, amin jársz, hiányzik belőled a fiatalos lendület. Erre figyelmeztet a vízen vágtató ló. Valszeg azt az utat jobban is élveznéd. És igen, az általad említett szirénes álomnak is ez volt az üzenete. A mozgásban maradás, a lendület, az energikusság, a fiatalosság. Erre oda kell figyelni, mert az ember nagyon könnyen elkényelmesedik a hétköznapokban.

Hát köszi, igaz ami igaz, a jelenlegi munkahelyemen eléggé fiatalosan lendületesen kell mozognom,( dolgoznom) el is tűnt a hasam, 5 kilót fogytam, és tiszta izom vagyok. Hát jobban szeretném ezt a koromnak megfelelő lendülettel csinálni, de erre sajnos nincs lehetőségem. Fiatalosnak kell maradnom, bár nem bánnám ha ezt inkább egy fitnesz teremben kellene elérnem, mintsem  a munkámban.

Hát akkor ezért a sok lovas álom!
Amúgy a fekete betűsre:

  Húh hát a sok túlóra helyett jobban  szeretnék inkább lustizni.

fortis írta:A másik
 Úgy láttam, mintha egy szigetre vittek volna, ahol megpillantottam egy nagyon különös nőt.  Az alakját folyton változtatta, de a formáját nem veszítette el.  Némileg a levegőben lebegett, és különös fények csapkodtak körülötte, és mintha nyúlványok kígyóztak volna ki a testéből, bár sejtettem, hogy ez csak látszat, vagy az alakformációk része. 
 Nagyon erősnek tűnt,  és valami olyasmi ugrott be, hogy az ő segítségével engemet is kordában lehetne tartani, de nem tudom mi lehetett a pontos indok, csak az tudatosult benne, hogy a nő is olyan mint én.  Ő egy másik én voltam, csak sokkal idegenebb és sokkal erősebb. Szembe akartak bennünket állítani, de a terv végül is rosszul sülhetett el, mert ez a másik mellém állt, és félelmetes csapást mért a belém kapszulákat lövöldözőkre. 

Bölcs-segítő animává fejlődött a korábbi csábító-szirén-sellő animád. (?)

Áprilia írta:
Bölcs-segítő animává fejlődött a korábbi csábító-szirén-sellő animád. (?)

Hát nem tudom Áprilia , de az ereje az megvolt az már biztos.

Hmm ez valóban érdekes, és az élet csakugyan kemény. 
Mondjuk nem tudom, hogy részemről a szellem medvének mi volt a fő kapcsolódási vonala, de egy biztos, ami nagyon különös, hogy a sámán volt az aki kiengedte, de ő magának is fekvő helyzetet kellett felvennie, és mozdulatlanná válnia.  Mondjuk ha a berserkerről volna szó, akkor ebből a tekintetből ez érthetőnek tűnik, de magában az álomban azért nem vált ez annyira veszélyessé, de a félsz az mindenképpen jelen volt. Féltem szembenézni a szellemmel, de a hús vértől még inkább.
Amúgy eszembe jut, hogy sok álmomban volt már dolgom medvékkel, álltalában nem voltak valami barátságosak, de azért kivétel is akadt néha.

fortis írta:
Mondjuk nem tudom, hogy részemről a szellem medvének mi volt a fő kapcsolódási vonala, de egy biztos, ami nagyon különös, hogy a sámán volt az aki kiengedte, de ő magának is fekvő helyzetet kellett felvennie, és mozdulatlanná válnia.  

Talán hogy az életben ki kell engedned a "medvevitézségedet", de nem tudom.

Valami van a fórummal, nem lehet bele írni. Csak úgy lehet, ha a megírt hsz-t elküldöm, majd amikor feltesznek valami kérdést, ami arról szól, hogy közben már írt valaki, és megerősítést kérnek, hogy ennek fényében is tényleg el akarom-e küldeni a hsz-t, akkor egyszerűen csak bezárom a fórumot. És mégis megjelenik a hsz. Mert ha nem így teszek, háromszor jelenik meg ugyanaz a hsz.
Csak ez így annyira macerás. Ki-bezárogatni a fórumot minden egyes hsz-nél.

Áprilia írta:Valami van a fórummal, nem lehet bele írni. Csak úgy lehet, ha a megírt hsz-t elküldöm, majd amikor feltesznek valami kérdést, ami arról szól, hogy közben már írt valaki, és megerősítést kérnek, hogy ennek fényében is tényleg el akarom-e küldeni a hsz-t, akkor egyszerűen csak bezárom a fórumot. És mégis megjelenik a hsz.  Mert ha nem így teszek, háromszor jelenik meg ugyanaz a hsz.
Csak ez így annyira macerás. Ki-bezárogatni a fórumot minden egyes hsz-nél.

Magam is tapasztaltam. Reméljük nem vacakolnak túl sokáig a szerver állítgatásával.  Lehet még pár napig ilyen marad.

Áprilia írta:

fortis írta:
Mondjuk nem tudom, hogy részemről a szellem medvének mi volt a fő kapcsolódási vonala, de egy biztos, ami nagyon különös, hogy a sámán volt az aki kiengedte, de ő magának is fekvő helyzetet kellett felvennie, és mozdulatlanná válnia.  

Talán hogy az életben ki kell engedned a "medvevitézségedet", de nem tudom.

Mindenesetre köszi, érdekes meglátásaid voltak!

A jég hátán.
Álmomban a nagy víztükör tetején lévő jégtáblán voltunk. A tesóm, a neje, Mandula és én.
Gondoltam pecázom, de aztán hamar lemondtam róla, mert észrevettük, hogy a jégtábla széttöredezett, és a mélyebb vizek felé sodródunk.  Elkezdtünk a part felé szaladni, egyik jégtábláról a másikra ugrálva, közben Mandulát biztatva, hogy ügyes legyen, mert ő tőlünk kicsit eltávolodott. Aztán láttam, hogy Mandula becsúszik a jeges vízbe, de ügyesen ki tudott még úszni a partra. Örültünk, hogy épségben megúsztuk ezt a kalandot.

fortis írta:A jég hátán.
Álmomban a nagy víztükör tetején lévő jégtáblán voltunk. A tesóm, a neje, Mandula és én.
Gondoltam pecázom, de aztán hamar lemondtam róla, mert észrevettük, hogy a jégtábla széttöredezett, és a mélyebb vizek felé sodródunk.  Elkezdtünk a part felé szaladni, egyik jégtábláról a másikra ugrálva, közben Mandulát biztatva, hogy ügyes legyen, mert ő tőlünk kicsit eltávolodott. Aztán láttam, hogy Mandula becsúszik a jeges vízbe, de ügyesen ki tudott még úszni a partra. Örültünk, hogy épségben megúsztuk ezt a kalandot.

Ezt a részletet a különös álmok egyéb kategóriából hoztam
" A folyó: Idő közben lerántottam magamról a ruhát, és a folyóba vetettem magamat.Még hallottam az emberek kiabálását egy őrültről, aki a folyóba ugrott, ebbe a fagyos vízbe. 
Sebesen úsztam, és megfordult a fejemben, hogy át tudok e érni a túlpartra, mielőtt begörcsölnék a hidegtől. viszont ekkor érzékelni kezdtem, hogy a víz a számomra még elviselhető. Miután átértem és kimásztam a partra, egy ház oldalának dőlve pihentem ki magam."


Úgy vélném kell, hogy legyen valamilyen összefüggés a jeges hideg vizet illetően.  Hogy mi, azt nem tudom, de szerintem valami biztosan van, már csak azért is, mert a két álmot egymástól szét, nem sok idő választotta. 

Változások
Egy nagy kapu alatt álltam, ami nem tartozott sehová sem.  Hasonlatosságként  leginkább egy diadalívet hozhatnék



Az oldalai megremegtek, és a teteje  vészjóslóan rázkódott. 
Szavak nélkül is értettem a látottak üzenetét, ahhoz, hogy változások történhessenek, előbb a kapunak rám kell hogy omoljon. Amíg a kapu áll, változások sem jöhetnek. Ha rám omlik, akkor megváltozhatnak a dolgok, egy következő életre.
Ez így elég morbidan hangzik, de ezek szerint előbb meg kell halni ahhoz, hogy egy új sorsra életre válthassunk.

Nem értem, mért úgy van ábrázolva a halál, hogy rád omlik egy kapu.

Efi írta:Nem értem, mért úgy van ábrázolva a halál, hogy rád omlik egy kapu.

Nahát, fogalmam sincs, csak tippelni tudnék. Szóval a kapu talán egy világ bejárata, és ha a kapu összeomlik, akkor maga a világ is.

Olyan, mintha úgy ábrázolna téged az álom, mint aki két világ határán van, és sehova sem tartozik. ("Egy nagy kapu alatt álltam, ami nem tartozott sehová sem")

Efi írta:Olyan, mintha úgy ábrázolna téged az álom, mint aki két világ határán van, és sehova sem tartozik. ("Egy nagy kapu alatt álltam, ami nem tartozott sehová sem")

Nahát, látod nekem ez fel sem tűnt, de nagyon jó észrevétel Efikém.