Erősen szimbolikus álmok

A kincs és a kalandorok
Ez az álom is jellemző lehet, és Efi is fontos szerepet kapott benne, mint tag. 
Tulajdonképpen  labirintusszerű járatokban haladtam, és rábukkantam a kincsre, ami egy nagy kupac arany. Jobban nem figyeltem meg, hogy ez ékszerekből is, és érmékből is állt e, csak azt konstatáltam , hogy ráakadtam.  A többiek is közeledtek már, akikről utóbb kiderült, hogy tulajdonképpen a mi kalandorjaink voltak, de csak egy embert ismertem fel közülük, és az Efi volt. A többieket nem is tudnám hova tenni, mert voltunk vagy húszan, és régi osztálytárs alakot is felvett egyik másik magára, de belül tudtam ezek mi vagyunk. 
Kiabáltam , mert tartottam, hogy nem találnak oda, vagy más irányt vesznek, de az útmutatásaim alapján megérkeztek egy csoportban. 
A kincsről ezek után nem sok szó esett, ellenben megpihentünk egy nagy hosszú asztalnál, és egyszer csak az ötlött fel bennem, hogy magamra maradtam.  A tagok csoportokba vegyülten beszélgettek egymással, ki ezzel, ki azzal, én pedig ott álltam valahol a hosszú asztal túlsó végén, és azt figyeltem milyen jól elvannak egymással.  
Ekkor az Efivel beszélgető néhány emberhez sétáltam, és szóvá tettem , hogy több kis csoportra tagozódtak, és így nem tűnik egyöntetűnek a csapat.  
Efi erre hasonlóképpen reagált, hogy ez valóban igaz, és ennek nem kellene így lennie, ellenben ez még nem segített a probléma megoldásában. 
A kincshez léptem, és  azon törtem a fejem, mi tévő lehetnék vele, elvinni magammal képtelenség, a többieket meg szemlátomást nem érdekelte ez a probléma. 
Nem szerettem volna ha eltékozolódik, vagy idegenek kezére kerül, de aztán csak arra jött egy idegen, és magához vett belőle egy darabot. 
Eleinte úgy éreztem, ezt nem kellene hagynom, és meg kellene óvnom a kincset, de aztán mégis csak úgy gondoltam, ez számomra túl nagy falat, így lemondtam róla, és ott hagytam a kupacot. 
Egy külső helyszínre kerültem, ahol fantasztikusan szép táj fogadott, egy magasabb domb, aminek az egyik oldalán egy sziklás szakadék, a másik oldala enyhén lejtős, és az oda vezető út is földkupacos dimbes dombos volt, és mohával , elszórtan fákkal benőtt. 
Gyönyörű látvány volt, és a zöld rengeteg árnyalata, és arra gondoltam, ezt le kellene fényképeznem, hogy megmutathassam a kalandoroknak, hogy milyen szép helye is az otthonom.

Talán azért ismerhettem fel a saját képében Efit, mert egyenlőre ő az egyetlen igazi, aki képviselteti magát a kalandorokon. 
A többiek pedig lélekben ott voltak, ami tükrözheti is magát a valóságot, de fizikailag nincsenek jelen, ezért nem lehettek ismerősök a megjelenési formájukban.

Áprilia írta:

fortis írta:Ebben az álomban, úgy érzem van jó néhány jelkép.
         Pillangók

• A nejemmel sétáltunk az utcán, pontosabban mentünk valahová, de hová arra sajnos már nem emlékszem. Lényegében ami szembetűnő volt az álomban, azok az út széli fák ágain szárnyaikat billegtető óriás pillangók voltak, amik legalább tenyér méretűek lehettek talán. A szárnyaik szép színesek voltak, meg fehér is nagy karikákkal, és azon tűnődtem, honnan kerülhetett ide ez a sok pillangó. Mutattam is a nejemnek, aki a globális felmelegedéssel magyarázta a jelenséget.
  Tovább ballagtunk.
  
• 
  
• Madártoll
  

• Aztán észrevettem a járdán egy madártollat. Már rég nem láttam ilyet, talán csak egy egyszerű galambtól származhatott, de gyerek koromban sokat játszottam effélékkel. Szóval a kezembe vettem, és arra gondoltam, elhajítom, megnézem hogy repül. A nejemmel csodálkozva figyeltük a toll röptét, nagyon szép pályát írt le, mintha nem is hatna rá a gravitáció. Ekkor arra gondoltam, érdemes lenne építeni egy kis modell repülőt, a madártollhoz hasonlító felépítéssel.
  
• Tovább ballagtunk
  
• 
  
• Cipők
  
• Egy nagy árok volt az út túlsó oldalán, ahol én magam is jártam. Miután visszatértem a megfelelő oldalra vettem észre, hogy hiányoznak a lábaimról a cipők. Visszamentem az árokhoz, és megláttam a cipőimet, még néhány idegen lábbeli társaságában. Közben oda érkezett két idegen, akik leültek az árok szélére. Én oda szóltam nekik, hogy ne maradjanak ott, mert ha elidőznek, akkor cipő nékül távozhatnak, ahogyan én magam is, és azok akiknek a cipőik még mindig ott voltak. Ellenben én mégis visszamentem és magamhoz vettem a cipőimet, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy sikerült e visszaszereznem, vagy örökre ott ragadhattak.  
  
• 
  
  

Aki a fellegekben jár, az megfosztatik a cipőjétől, amivel a földön járhat.

"Ki valóban mélyen, önmagába merül,
Isteni Szót hall, téren s időn felül."
"Földön hever a kő, madár száll a szélben,
vízben halak élnek, én Isten kezében."
- Angelus Silesius
"Emlékezzenek önmagukra; mindig és mindenhol!"
- G. I. Gurdjieff

Pillanatnyilag a földön járok, és nem mondhatnám, hogy élvezem. 
Nem ez nem azt jelenti, hogy annyira rossz dolgom lenne mert erről szó sincs, hanem csupán azért, mert mindig is jobban élveztem a szellemit.

Mostanában álmodtam ezeket:

1/ Egy nagy épületben voltunk többed magunkkal, ahol a szállásunk is volt.  Néhányunk nagy erővel volt felruházva, mint magam is, de ez inkább bölcsességgel és megfontoltsággal párosult, mint holmi megfontolatlan szórakozottsággal.  
Aztán történt valami, nem tudni, hogy valaki megfontolatlan tettéből adódóan, vagy valami egészen más rejtélyes okból kifolyólag, de valahonnan özönleni kezdtek a hangyák.  Elárasztották az épületet, és az emberek az utcára menekültek, de a hangyák olyan mértékben ömlöttek elő a semmiből, hogy az embereknek az utcákon sem lehetett nyugodalmuk, és mindenki menekült amerre lát.  Mandula is velem volt, és kicsit aggódtam érte, mert ő nem tudott gyorsan futni, és a kocsik között cikázva egy busz felé igyekeztünk, ami már forgolódott, hogy merre hajtson a sofőr. Ezt a buszt próbáltuk lestoppolni, de végül is az már nem derült ki, hogy föl tudtunk e rá szállni, vagy otthagyott e bennünket. 

2/ Két ismeretlen ismerősömmel sétáltunk az utcán, és elértük azt a bizonyos bámulatos sziklakertet.  Nagyon magával ragadt, és kíváncsivá lettem, hogy az ajtó amely a kertből nyílott, hová is vezethet?  Egy belső helyiségbe jutottunk, ahonnan egy ajtón át lehetett lépni, egy tágasabb részbe.  Az a néhány ember akik körülöttünk sétáltak át is mentek oda, de én és a két ismerősöm a kisebbik részben maradtunk, mert úgy véltem, nem lenne etikus átlépnem oda, ahová a többiek mehettek.  Aztán gyorsan tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen egy templomban , vagy imahelyen vagyunk, amely nem más, mint egy zsidó kegyhely. 
Ha jól emlékszem, egem magával ragadt a hely, és imádkozni is kezdtem.  Ekkor kijött a pap, vagy rabbi, és valamit magyarázni kezdett nekem. Azt, hogy mit arra már nem emlékszem, de arra igen, hogy amiket mondott pozitív módon hathatott rám, mert semmi ellenérzés nem volt bennem.

Sima ügy!
Meg kell szentelődni!
Elhagyni és semmit sem felvenni!
Ami adatik azt a Cél párhuzamába állítva, kibontani - cselekedet által!
Engedelmes öröm cselekedet által!
Örömből, örömmel, örömért!
Sima ügy!

Síma ügy 

A háromszemű sas.
Egy barlang vagy inkább üreg bejáratához értem , és egy pillanatra megtorpantam, mert belül az utam közvetlenül egy ingoványos részén haladt volna tovább. Ez a rész nem volt túl kiterjedt, így mondhatni gyorsan átügyeskedtem magamat rajta. Az ingoványon túl egy üvegfalhoz  értem, amin egy üvegajtó nyílott. Ezen keresztül láthattam ki arra a szakadék oldalában meghúzódó terasz méretű üregre, ahol a sas fészkelt. Óvatosan kinyitottam az üvegajtót, erre a sas fellebbent a levegőbe, én pedig gyorsan visszahúzódtam a biztonságot nyújtó üvegfal mögé.
A sas odalibbent a falhoz, és egyenesen rám nézett.
A feje is hatalmas volt, akkora tán mint az enyém, és ami meglepett, hogy három szeme volt. Megdörzsöltem a szemem, mert nem akartam hinni abban amit látok, de valóban három szeme volt. Így bámultunk egymásra közvetlen közelről, az üvegtáblán át. Aztán a sas hirtelen elrepült. Én kimentem az üreghez, és két tojást láttam a fészkében, de azokhoz nem akartam nyúlni. Mostanra merült fel bennem, miért is vagyok itt.
Sas tollat akartam volna, a misztikus ereje végett. Meg is találtam, egy hatalmas áttetszőt, de amint a kezembe fogtam, és hosszasan nézegettem, valahogy összement, és rájöttem, hogy az csak egy galamb toll. Végül egy gondolattal ébredtem, hogy mennyire nehéz megkülönböztetni a vadász tollát az áldozatétól.

A 2018-as tudatos álmok topikba beírt  élet elmélet álmom vélhetően erősen szimbolikus természetű, ha van ötlet szívesen fogadom.

Pezsgős pohár. 
Éjjel egy volt lélekvándoros ismerősömmel álmodtam, akit Csaken pajtinak hívtam.  A szobájában álltam és a szekrényét szemléltem, annak polcai tartamát , és egy pezsgős poharat vettem a vitrinből magamhoz.  Nem tudtam mit kellene kezdenem vele, és egy idő után úgy gondoltam visszaadom , és más érdekesebb dolgok után nézek.  Ma beszélgettem Csakennel egy pár perc erejéig, hogy elmeséljem neki az álmomat, és ő azt felelte, hogy a pezsgős pohár sem rossz, de a torta jobb lett volna, mert születésnapot ünnepeltek éppen.

Keresztút
Mandulával el szerettünk volna jutni valahová, és a térképet böngésztük. Meg is találtuk a helyet, amit Keresztútként hívtak. 
Ahogy közelebbről is megvizsgáltam a térképet, azt mondtam Mandulának. De hiszen itt nincs semmi, csak utak keresztezik egymást. A képzeletem szárnyán mintha láttam volna magunkat közeledni az úton, és azon tanakodtam merre lenne célszerű a tovább haladás. Az út köves út volt, nem igazán járt erre senki, esetleg ritkán. Aztán úgy gondoltam, legjobb lesz, ha inkább haladunk egyenesen tovább.

Zoli írta:
Ma beszélgettem Csakennel egy pár perc erejéig.

És hívtad fórumozni?

Á dehogy.  Egy részről azért nem mert nincs internete, más részről pedig azért, mert nem is akar. Fél évente egyszer beszélünk egymással életjel adás céljából, elmondjuk kivel mi törtét, ki hogy van, és ennyi. Azt hiszem ő elég nagy harcos.

Zoli írta:Keresztút
Mandulával el szerettünk volna jutni valahová, és a térképet böngésztük. Meg is találtuk a helyet, amit Keresztútként hívtak. 
Ahogy közelebbről is megvizsgáltam a térképet, azt mondtam Mandulának. De hiszen itt nincs semmi, csak utak keresztezik egymást. A képzeletem szárnyán mintha láttam volna magunkat közeledni az úton, és azon tanakodtam merre lenne célszerű a tovább haladás. Az út köves út volt, nem igazán járt erre senki, esetleg ritkán. Aztán úgy gondoltam, legjobb lesz, ha inkább haladunk egyenesen tovább.

Ma voltam Mandulával dokinál. Szerencsére úgy tűnik, nem volt köze a keresztúthoz.

Áprilia írta:

Zoli írta:
Ma beszélgettem Csakennel egy pár perc erejéig.

És hívtad fórumozni?

Zoli írta:Á dehogy.  Egy részről azért nem mert nincs internete, más részről pedig azért, mert nem is akar. Fél évente egyszer beszélünk egymással életjel adás céljából, elmondjuk kivel mi törtét, ki hogy van, és ennyi. Azt hiszem ő elég nagy harcos.

A vándoron volt egy ilyen nevű. Azért kérdeztem (gondolhattad volna.)

Zoli írta:

Zoli írta:Keresztút
Mandulával el szerettünk volna jutni valahová, és a térképet böngésztük. Meg is találtuk a helyet, amit Keresztútként hívtak. 
Ahogy közelebbről is megvizsgáltam a térképet, azt mondtam Mandulának. De hiszen itt nincs semmi, csak utak keresztezik egymást. A képzeletem szárnyán mintha láttam volna magunkat közeledni az úton, és azon tanakodtam merre lenne célszerű a tovább haladás. Az út köves út volt, nem igazán járt erre senki, esetleg ritkán. Aztán úgy gondoltam, legjobb lesz, ha inkább haladunk egyenesen tovább.

Ma voltam Mandulával dokinál. Szerencsére úgy tűnik, nem volt köze a keresztúthoz.

Arra nem is gondolsz, hogy a kettőtök kapcsolata érkezett keresztúthoz?!

Nem, ilyesmiről szó sincs. Együtt érkeztünk, és haladtunk tovább. Csak az irányok voltak a mérvadók.

Milyen fura. Egy kedves kolléganőm ma beszámolt nekem arról, hogy keresztúthoz ért, és váltani akart. Meg is tette hozzá a lépéseket. ledöbbentett az eset.

Ez már a sokadik ilyen eset.
Nem is érdemes az álmaidat elemezni, mert ki tudja, kiről szól.

Igen elő szokott fordulni. Erre az esetre talán az lenne a magyarázat, hogy a kolléganő váltása nagy arányban sajnos  énrám is kihat. Szóval nem örülök ennek a váltásnak.

Nade te végül mész tovább egyenesen.

Efi írta:Nade te végül mész tovább egyenesen.

Igen ez is igaz.

Medvék
Ma medvékkel álmodtam. Az erdőben jártam .és apró állatkáknak virsli darabokat dobáltam. Aztán előkerültek valahonnan a barna mackók és ezúttal barátságosak voltak. Az egyik még a vállamra is tette a mancsát, mikor körülöttem mászkáltak

A támadó
Tulajdonképpen megtámadott az a kortalan, de inkább idősebbnek tűnő nő  .amikor az utcára léptem. Valami kés szerűség volt a kezében .azzal hadonádzott. Én egy kezem ügyébe kerülő fa székkel védekeztem , és sikerült is a támadómat fellöknöm. Ekkor viszont különös dolog történt .az álom alak átváltozott egy műanyag figurává, és a feje is csak egy maszk volt .ami odébb gurult.

Nekem ez az álom az időtlenséghez kapcsolódik, azért kortalan az a nő, akivel hadakozol, mert a hadakozós énje nem az igazi, örök énje, hanem az a maszk, az a "ruha", amely személyiséget ebben a pillanatban visel. Nem az igazi, ezért mű. ( Mű anyag.)

Efi írta:Nekem ez az álom az időtlenséghez kapcsolódik, azért kortalan az a nő, akivel hadakozol, mert a hadakozós énje nem az igazi, örök énje, hanem az a maszk, az a "ruha", amely személyiséget ebben a pillanatban visel. Nem az igazi, ezért mű. ( Mű anyag.)

Ez nagyon érdekes gondolat Efi, és mondjuk ha el is indulnánk ezen a szálon, attól még ott marad a kérdés a miért? Miért álmodtam ezt?

Hogy megjelenjen az a szemszög is, ami magadtól nem jut eszedbe. Mért jelenjen meg? Mért kell másképp is látni? Tán hogy ne szaporítsd a karmát, nem tudom.

Efi írta:Hogy megjelenjen az a szemszög is, ami magadtól nem jut eszedbe. Mért jelenjen meg? Mért kell másképp is látni? Tán hogy ne szaporítsd a karmát, nem tudom.

Magyarán önmagammal hadakoztam.

Hát én egyáltalán nem ezt mondtam.
Mindegy.

Efi írta:Hát én egyáltalán nem ezt mondtam.
Mindegy.

Azon már túl jutottam, de abból következtetve amit te írtál.  
Akkor írok magyarázatot:
Két személy hadakozik egymással, az egyik én vagyok az álmodó, a másik pedig szintén én vagyok, az időtlen kortalan  személy. Tulajdonképpen azért támad, mert meg akar mutatni valamit.  Végül is ez be is következik, mert miután a földre esik, átalakul egy bábbá, aki álarcként mutatkozik.  Ezzel be is mutatta amit akar, és ehhez vonatkozik a te írásod, és a más szemszög, esetleg látásmód megtekintése.  
Ez pedig erről szól: Én időtlen vagyok, ami az alap lényem tényezője, de aki küzd és elesik a végén, ( meghal) az nem más csak egy maszk amit hordunk. 

Ősi tényező ez, és közhely. Ezt már mindenki tudja, talán az óvodások is.  Az emberek álarcként viselkednek és élik hétköznapjaikat, felvett egyéniséggel és szokásokkal. 
Ezeket én is tudom. Ezért nem értem minek ezt így felvázolva látnom álmomban? Nem feledkezem meg erről a tényről, hisz nyilvánvaló, hogy a legtöbb ember csak szerepet játszik. De úgy tűnik mégis küzdök ellene.  De hát mindenki küzd a tudat alattijában, mert a felszínen ez normálisnak tűnik és hétköznapi.