Reinkarnáció a XXI-ik században és azon túl

Nem tudtam hova írni így létreheztam neki egy topikot.
Hetek óta egy érdekes gondolat piszkálja az agyam.
Tele vagyunk okoseszközökkel. Mindenkinél van kamera, készítjük orrba szájba a képeket, videókat. Kirakjuk az életünket a YouTube ra, megy a YouTube live és a Facebook live.
Aztán a felhasználók meghalnak de az internet nem felejt, minden megmarad, kvázi örökre
Aztán a felhasználók újjászületnek, új testben jönnek vissza a Földre. A nagy számok törvénye alapján pedig előbb utóbb sokan, egyre többen meglátják magukat a neten.

Vajon egy következő leszületésben ha lesz még youtube és ilyen módon összetalálkozunk magunkkal a neten vajon az milyen hatással lesz ránk, egyáltalán lehet-e majd?
Beugrik e vajon valami az előző életből, esetleg felkavaró lehet-e? Vagy csak fura érzések formájában fog jelentkezni ha egyáltalán, mert a halállal törlődnek az emlékképek?
Nem tudom hogy ez ijesztő vagy érdekes tapasztalás lesz/lehet e.
Illetve a másik dolog hogy ez globálisan fog e valami jelenséget maga után vonni, pl. tudatosság emelkedés.

Érdekes kérdések. 
Az jutott amúgy róla az eszembe, hogy halássz elő egy kisiskolás füzetedet, vagy emléknaplót, vagy levelezésedet más gyerekekkel, és gondold át, hogy így kívülállóként magadra e ismersz? Ez nem sokban különbözik attól, amit kigondoltál, csak ugye még azonos életedben. 
Szerintem folyamatosan változunk, és bár hordozunk magunkkal nyomokat abból amik valaha voltunk,  egy előző életből is akár, úgy vélem mi mégis csak azok vagyunk, akik ebben a pillanatban a jelenben megmutatkozhatunk.  
Másképpen érzünk, gondolkodunk, mint akár 10 évvel ezelőtt, más dolgok a fontosak számunkra,  mások az érzéseink, szóval változunk.  A hernyó sem azonos azzal a pillangóval amivé lett, szóval nem hinném, hogy a találkozás elmúlt nyomainkkal drasztikus vagy felemelő hatást gyakorolhatna .

Motan írta:
Vajon egy következő leszületésben ha lesz még youtube és ilyen módon összetalálkozunk magunkkal a neten vajon az milyen hatással lesz ránk, egyáltalán lehet-e majd?
Beugrik e vajon valami az előző életből, esetleg felkavaró lehet-e? Vagy csak fura érzések formájában fog jelentkezni ha egyáltalán, mert a halállal törlődnek az emlékképek?
Nem tudom hogy ez ijesztő vagy érdekes tapasztalás lesz/lehet e.

Állítólag csak azokra a dolgokra tudunk visszaemlékezni az előző életeinkből, amely pillanatokban akkor tudatosak voltunk (értsd alatta: emlékeztünk önmagunkra, azaz a tudatunk átfogta saját létezésünket). Mivel a tudatosan átélt pillanatoknak gyakorlatilag nulla az esélye és a százaléka, ezért csak - nagy ritkán - déja vu érzés formájában jönnek elő ezek az emlékek.
Egy elkövetkezendő életünkben tehát csak azokra a mostani eseményekre, pillanatokra fogunk tudni visszaemlékezni, amelyekben tudatosak vagyunk, de mivel ez rendkívül ritka, csak déja vu érzés lesz belőle.
Én ezt egy olyan forrásból olvastam, amelyet hitelesnek tartok.

Motan írta:Vajon egy következő leszületésben ha lesz még youtube és ilyen módon összetalálkozunk magunkkal a neten vajon az milyen hatással lesz ránk, egyáltalán lehet-e majd?

Hát, Steiner azt állítja, hogy akkor születünk újra, amikor már itt a Földön teljesen megváltoztak a körülmények, addig nem.

Egyszer én álmomban találtam egy koponyát, és valamiből rájöttem, hogy az az én koponyám egy korábbi életemből. Na persze, ez az álom semmit nem jelent a téma szempontjából, de annyira kikívánkozott itt belőlem. 

Zoli írta:halássz elő egy kisiskolás füzetedet, vagy emléknaplót, vagy levelezésedet más gyerekekkel, és gondold át, hogy így kívülállóként magadra e ismersz?

Abszolút. Pedig már tök más az írásom.

Egyébként azokra is "ráismerünk", akikkel karmikus kapcsolatban állunk. Nem tudom pontosan leírni az érzést, de ahhoz hasonló otthonosság érzésünk van velük kapcsolatban, mint amilyen a saját kézírás látásakor fog el.

Efi írta:
Egyébként azokra is "ráismerünk", akikkel karmikus kapcsolatban állunk. Nem tudom pontosan leírni az érzést, de ahhoz hasonló otthonosság érzésünk van velük kapcsolatban, mint amilyen a saját kézírás látásakor fog el.

Csak közbevetőleg: és ha valaki mellett feszengünk már az első perctől, az miért van?

Áprilia írta:
Csak közbevetőleg: és ha valaki mellett feszengünk már az első perctől, az miért van?

Nem tudom.

Efi írta:

Áprilia írta:
Csak közbevetőleg: és ha valaki mellett feszengünk már az első perctől, az miért van?

Nem tudom.

Igazság szerint arra gondolnék, hogy ez a kisugárzásunk miatt is lehet. Ha valakit azonnal a szívünkbe fogadunk, és úgy érezzük, mintha ezer éve ismernénk, azzal hasonló lehet a rezgésszintünk, míg aki mellett feszengünk, annak a rezgései ilyen érzéseket válthatnak ki belőlünk. 
Tehát nem biztos, hogy mindent a reinkarnációban kellene keresnünk, bár el tudnám fogadni annak lehetőségét , hogy esetleg egy volt ellenségünk, vagy gyilkosunk, vagy kínzónk jelenlétében rossz érzések fognának el, míg egy házastárs, egy volt barát jelenlétében pedig kellemes érzések.

Lehet hogy tényleg csak valamiféle déja vu érzés jönne ránk de semmi több. De tudat alatt szerintem ez megmozgathat valamit, globálisan ha ezek a rezgéshullámok összeadódnak, abból lehet valami.
Amúgy is erem azt az érzést is, hogy előveszek egy régi írásomat és nem is emlékszem rá, mintha nem is én írtam volna.
Ha valaki miatt feszengünk az szerintem inkább attól lehet, hogy nem harmónikus a kisugárzása a másiknak, ezt érezzük ilyenkor.

Mit gondoltok lehet valami egyensúly a világban abból a szempontból, hogy egyesek szerencséjét mások balszerencséjének kellhet kiegyensúlyoznia? 
Vagy egyesek jólétét mások nyomorúságának?
Szóval az egyensúly érdekelne. 
Lehet ennek köze a reknkarnációhoz?

Pont azért nincs egyensúly, mert a karmához és az egyéni sorshoz van köze.

Efi írta:Pont azért nincs egyensúly, mert a karmához és az egyéni sorshoz van köze.

De valaminek lennie kell, mert ha mindenki csodálatosan szerencsés lenne, akkor nem lehetne kin segíteni.  Tehát az egyensúly végett úgy gondolom, ha vannak gazdagok, akkor szegényeknek is lenniük kell. Ha ez  nem  így lenne, akkor sem gazdag, sem szegény nem létezne.  
Vagy nem lennének szerencsések szerencsétlenek nélkül, ahogy gonoszok sem ártatlanok nélkül. 
Ezen felül pedig valóban ott lehet még a karma, vagy az egyéni sors, de ezek talán csak részlet kérdések nem?

Nem. A szegény és a gazdag, az a részletkérdés. A lényegtelen.

Egyszer  azt mondta nekem a fura lányka. 
" Mindenki egyformán kap, senki sem kap többet a másiknál. Ez azért van, mert mindenki azt kapja, amire szüksége van.  Akinek gazdagságra van szüksége gazdagságot kap, akinek szegénységre van szüksége az szegénységet kap"
Elég fura ez az egész. Ezt csak úgy most mondom. Mi van, ha valaki meggondolja magát?

egyesek balszerencséjét nem egyensúlyozhatja mások szerencséje. ez nem lenne fair. kivéve ha karmikus dolog van kettejük közt.

Mindebki azt kapja amire szüksége van! Mást nem is bírna elviselni, és ez igaz a fájdalomra és a boldogságra is.
Hiába vágyik valaki a lottóötösre, ha nem tudna mit kezdeni a pénzzel valójában, úgy igazából

Aztán van olyan is hogy valaki éveken át vágyik a nagy szerelemre, közben gyötrődik, kesereg, sírdogál éjjelente, depis hogy nincs senkije... közben nincs megérve a párkapcsolatra, mert ezzel a folyamatos öngyötréssel, önsajnáltatással jól elvan - ezzel ezeti magát érzelmileg és ez elég neki (csak nem vallja be még magának sem,)

aztán olyan is van hogy egy életen át rabszolgaként tartanak valakit, közben pont azért választja a függést mert a szabadsággal nem tud mit kezdeni.

vagy a börtönlakók sem azért esnek vissza mert gonoszok, hanem mert odahaza nem tanultak szabályokat. ez tartja egyben őket egy ilyen intézmény, ahol rájukkényszerítődik a szabálykövetés. (odakint nem tudnak mihez igazodni, nincs erős támpont)

tudat alatt mindenki azt akarja ami jár

Ezek érdekes gondolatok Motan. Ellenben vannak kívételek. Vannak olyanok, akik valóban nem tudnak mit kezdeni a pénzzel, mégis megnyerik az ötöst. Jó példa erre az a magyar hajléktalan pár akik megnyerték, és akik  most hitelekből tengődnek. De nem ők az egyetlenek akik így jártak.
Vagy itt vannak a parlamenti képviselők, a több milliós fizetéseikkel, mégis mindnek hitelei vannak. Mondjuk oké, ezek hazudnak mint a vízfolyás.

persze, hogyne lennének, hiszen erősítik a szabályt.

újabb random gondolat: mindenki a saját szintjén nyomorog
(nem tudom ezt ki mondta)

És még valami.
Nektek szokott lenni ilyen... nem is tudom megfogalmazni az érzést: "kellemes hajnali érzés"?
Amikor felébredsz derdngéskor, félálom, síri csend és olyan... fantasztikus a "hangulat", teljes nyuglom, de nem "földi", hanem mintha valami átszűrődne "odaátról"
nem tudom megfogalmazni, de imádom ezt az érzést. sajnos már rég volt

Azt hiszem tudom mire gondolhatsz.

Csak hiszed vagy már éreztél is hasonlót?

2009-ben volt egy nagyon furcsa élményem. Szerintem ezt már épp nem írtam ki a Lélekvándorra de bennemvan.
Anno még többet jártam szüleimhez haza, hetente kb. egyik szombaton mikor a telefonban mondtam hogy hazaugrok, mondta hogy ne lepődjek meg, lesz egy kisgyerek is ott. (egy napra valami ismerőse lepasszolta a fiát anyámnak hogy vigyázzon rá. )
A kisfiú olyan 4 körül lehetett.
A buszról leszálltam, ők ketten pedig elémjöttek. Ahogy közeledtek felém, hallom hogy anyám mondja a kisfiúnak:
- Na látod, ő az, róla beszéltem.
Legnagyobb meglepetésemre azt hallom hogy azt mondja nagy vidáman Máté, hogy
- Jaaaaaa, hát őt ismerem! - és egy fadarabbal imitálta azt hogy lelő.
Ez már szöget ütött a fejembe. Délután felé a lépcsőn kettesben ültünk és dinnyét ettünk. Gondoltam rákérdezek.
- Amikor találkozunk azt mondtad anyunak hogy ismersz, miért mondtad ezt?
hát ledöbbentem a válaszon
- mi régen barátok voltunk.
több se kellett, faggatni kezdtem. Azt mondta hogy egy iskolában laktunk egy szobában, és hogy én "nagyon beteg lettem" meg hogy harcoltunk Romániában. (vagy háború volt nem emlékszem)
Teljesen belelkesedtem, mire ő egyszer csak elhallgatott bármit kérdeztem.
- Túl sokat kérdezek?
Erre ő csak mosolygott, ette a dinnyét tovább és bólogatott.
Nagyon durva volt. Persze ezt azóta elmondtam sokmindenkinek, mindenki kiröhögött kb.
bár lehet annak van igaza aki szerint csak a gyermeki fantázia szaladt meg.
Ja és Mátéval sem találkoztam azóta, gondolom jól megnőtt és nem is emlékszik erre a jelenetre

Motan írta:Csak hiszed vagy már éreztél is hasonlót?

Mondhatom, hogy éreztem, de azért írom inkább úgy, hogy csak hiszem, mert nem biztos, hogy azokat az érzéseidet ugyan úgy le tudom fordítani a sajátjaimra.
Ezért inkább úgy mondanám, hogy valószínűleg hasonló.

Én nem nevetek ezen a Mátés tapasztalaton.  Megfordult az én fejemben is, hogy akár fantázia is lehet a gyerek részéről, de lehetnek benne olyan elemek, amik valóságosabbá teszik az egészet. Ilyen például a harcoltunk Romániában. Szerintem ilyesmi nem jellemző.

megjnt hadd csapongjak, ígérem a utolsó, de hát eszembe jutott.
Paul Mccartney egy interjúban (nemtom melyik de a YouTube on is fennvan) beszélt John Lennonról (haláláról), illetve mesélte hogy Johnnal egyszer megbeszélték hogy ha meghal valamelyikük, az jelezni fog odaátról a másiknak.
Na és üzent valamit, kérdezte a riporter. Nem, semmit. Válaszolta Paul.
Ezt az interjút mondtam egyik barátomnak is és szintén megbeszéltük ugyanezt, de szerintem elfelejtette azóta
Vajon erre van mód, "megengedik" odaátról a visszajelzést vajon? Vagy csak mi nem tudjuk fogni a jeleket a fizikai testbe zárva?

Ez attól függ, hogy higgyünk e a médiumoknak.

Apukám azt mesélte, hogy megbeszélték nagymamámmal ugyanezt, aztán mikor a nagymamám meghalt a szobában, apukám mellett a konyhában megmozdult a konyhaszekrény, mármint csörömpöltek egyet az edények, ahogy a kisebb földrengéskor szoktak.

És te mit gondolnál  erről Efi? Erről a jeladásról?

Nem tudom. Találgatni meg fölösleges.

Úgy veszem ki a bejegyzéseitekből, hogy mindannyian hisztek az újjászületésben a lélekvándorlásban. 

Én valahogy nem. Nyilván nem tudhatom biztosra, hogy van vagy nincs ahogy ti sem. De szerintem mindig a legegyszerűbb a legvalószínűbb. Ahhoz hogy legyen egy gigantikus infrastruktúrának kellene működni, ami számon tart, mérleget készít, dönt. Ráadásul szigorúan nézve értelmetlen és céltalan is szerintem.

Nem feltétlenül hiszek a lélekvándorlásban, de el sem utasítanám, mert épp annyi minden szólhatna ellene mint mellette, így döntetlen az állás.

fortis írta:épp annyi minden szólhatna ellene mint mellette, így döntetlen az állás.

Nem kötekedésből, tényleg kíváncsiságból kérdezem szerinted mi szól mellette?