Az első tudatos álmaim

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:14

A KÉSŐBBIEKBEN ÁLOMSOROZATOT INDÍTOK KÉZNÉZÉS ÉS ÁLMODÓ HELYZET CÍMMEL. ODA OLYAN TUDATOS ÁLMOK KERÜLTEK MELYEKBEN MEGNÉZEM A KEZEIMET. SAJNOS ELEINTE NEM NAGYON ÜGYELTEM A DÁTUMOZÁSRA, DE A KÉZNÉZŐ SOROZAT ÁLMAI TÖBBNYIRE EGYMÁS UTÁN KÖVETKEZTEK, AHOGY A SZÁMOZÁS IS MUTATJA.
KÖZBEN AZONBAN VOLTAK MÁS TUDATOS ÁLMOK IS MELYEK CSAK ANNYIBAN KÜLÖNBÖZNEK TŐLÜK HOGY NEM VOLT BENNÜK KÉZNÉZÉS VAGY NEM VOLT HANGSÚLYOS ELEM. ÍGY LEHETNEK BENNÜK ÁTFEDÉSEK, UTALÁSOK AZ OTT TÖRTÉNTEKRE.
EZEKKEL A KÖZBEESŐ ÁLMOKKAL ÉS AZ ELSŐ  TUDATOS ÉLMÉNYEKKEL KEZDEM A NAPLÓT. IGYEKEZTEM ŐKET IDŐRENDBE ÁLLÍTANI, DE NEM MINDIG ÁLLT RENDELKEZÉSEMRE A PONTOS DÁTUM.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:15

A legelső tudatos álmom
A szobámban álltam és meredten bámultam az átlátszó mozsarat, mely tele volt pucolásra váró dióval. Valamiért azt képzeltem hogy milyen szörnyű lenne ha belemászott volna az egér, mire egyszer csak megmoccant az egyik dió és az edényben tényleg feltűnt egy egér. Képtelenség hogy a házban egér legyen, gondoltam, és ettől ráébredtem hogy álmodom. Nagyon örültem neki, de a következő pillanatban felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:15

Ugrás (2014.01.10)
Álmomban a házunkban sétáltam, minden teljesen olyan volt mint mindig, a tárgyak, a bútorok a szokott helyükön voltak és rajtam sem volt semmi elváltozás. Váratlanul aztán minden eddiginél erősebben tört rám a felismerés, hogy a látszat ellenére álmodom. A következő pillanatban azonban szokott közönyöm uralkodott el rajtam és elintéztem a dolgot egy vállrándítással. Néhány pillanatra visszasüllyedtem egy tompább tudatállapotba és folytattam a sétát.
Aztán hirtelen megint sürgetést éreztem, mintha valami mélyen bennem méltatlankodni kezdett volna és ekkor újra "észbe kaptam ", de most közöny helyett diadalmámor öntött el. A fejem teljesen kitisztult. Megcsináltam! Egy álomban vagyok! Körülnéztem. Mihez kezdjek? Meddig fog tartani? A kezem megnézése és más beidegződött elvárások eszembe se jutottak ekkor, helyette inkább - hogy utolsó kételyeim is eltűnjenek - felugrottam a levegőbe. Arra gondoltam, ha fent maradok, akkor biztosan álmodom. Így is lett.
Meredeken felfelé szálltam, a fejem majdnem a plafont érintette. A lelkesedésem és az örömöm nem ismert határokat. A repülésemet az akaratommal irányítottam. Először kicsit inogtam, mintha le akartam volna esni, és a combjaimban enyhe, izomlázszerű fájdalmat éreztem, de ez hamar elmúlt és egyre biztosabban haladtam előre.
A felső házba tartottam, a szobám felé, az alvó testemhez. Félelem és bizonytalanság fogott el. Ez lehet veszélyes, akár meg is halhatok - gondoltam. Lehet emiatt történt, de végül nem mentem be a szobába, helyette merészen berepültem a szüleimhez. Láttam ahogy alszanak. Több kört is megtettem felettük. Egyszer csak anyám váratlanul megszólított: "Gyere le onnan!" Elhűltem. Észrevett volna? Ez lehetetlen, nem láthat!
A következő pillanatban valami húzni kezdett és átlebegtem a falon - a belseje kékes színű energiavonalakból állt. A saját szobámban találtam magam és visszakerültem a testembe, majd rögtön ezután felébredtem. Megnéztem az órát, fél három múlt. Azonmód visszaaludtam, hátha megismétlődik a dolog, de az éjszaka fennmaradó részében csak élénk, összefüggéstelen álmaim voltak.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:16

Az éneklő szikla
Egy nagyon szép természeti környezetben barangoltam. Volt a közelben egy köddel lepett erdő és egy tó. Valahol a tó közepénél egy különös formájú szikla meredt az égre. Csónakkal közelítettem meg. Repedések szabdalták. Egy nagyobb rész le akart esni, de mivel alatta voltam és a figyelmemet ráösszpontosítottam, nem tudott, helyette csak "mozgolódott" , "mocorgott" a helyén. Ez a mozgás csengőkhöz vagy harangzúgáshoz hasonló hangot adott ki. Elbűvölőnek találtam. A repedésekből sárga fény tört elő. Játékos hangulat fogott el, nevetnem kellett. Hirtelen megértem, hogy álmodom, komolyabbá válok és érzem, valami fontos dolgot éltem át. Meg akarom fejteni, de...az álom véget ér, felébredek, és az éjszaka sötétjében továbbra is csak azt ismételgetem, hogy a szikla, a szikla...

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:17

Látni akarok!
Sajnos az eredeti leírás elveszett, az idézet kivételével csak emléktöredékekből állítottam helyre:
Egy város járdáján sétáltam. Szembe jött velem egy gyönyörű nő, miniszoknyában. Begerjedtem tőle. Erős szexuális vágyam támadt iránta. Ezután nemsokkal felismertem hogy álmodom. Mámoros jókedvemben könnyedén átugrottam egy kőkerítést, azt hiszem téglából rakták. Azonban nem a másik oldalára kerültem, hanem a szobámba. A mennyezet közelében lebegtem. Ez egy testen kívüli élmény lenne? - kérdeztem magamtól. Az ágyam felé néztem, de sehol se láttam az alvó testemet. Ekkor a Castaneda féle tanításra gondoltam és elkiáltottam magam: Látni akarok!

"Erre egy homályos emberalak kezdett kirajzolódni az ágyamban. Ami feltűnt rajta, hogy hosszabb volt mint az eredeti testmagasságom, a körvonalai remegtek és fehéres, szürkés fonalak alkották. A test közepén egy vízszintes kb. 50 centis izzó fénysáv volt látható."

Ezután hamis ébredésbe kerültem, de az már nem tartott sokáig és igazából is felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:19

Átváltozás (2014.06.24)
Félelmetes dolog, hogy az ember mi mindent élhet át egy álomban. Valamiféle ősmadár voltam. Hatalmas testtel, fekete tollazattal és a csőrömben tűhegyes fogakkal. Felfelé szálltam az égbe, kiterjesztettem szárnyaimat és harciasan felrikoltottam. Elárasztott a vérszomj, teljesen átlényegültem egy ragadozó madárrá, szinte szétfeszített az erő és szabadság mámorító hatalma. Aztán lefelé zúgva rávetettem magam a prédára. Valamiféle krokodil lehetett. Kemény csata volt, téptük-martuk egymást ahol csak bírtuk. Mikor fogaival belém mart, valóságosan éreztem a fájdalmat és meglegyintett a halál szele. Túlbecsültem az erőmet. Menekülnöm kellett vagy végem. Valahogy sikerült kiszabadulnom, majd alacsonyan szállva, nehéz szárnycsapásokkal, egy legyőzött ragadozó megbántott büszkeségével repültem el.

Kiegészítések:
Mikor elárasztott a közelgő halál érzése, balra néztem és egy homályos tájat láttam, mintha üvegen keresztül néznék. Távolinak tűnt, sziklák és kósza facsoportok borították.
A krokodil csak annyira volt valóságos, amennyire annak akartam látni. Harc közben időnként el-eltünedezett és teste olyanná vált mint a kristályüveg.
Ez eszembe juttatta, hogy álmodom, erre a krokodil még átlátszóbbá vált. De nem érdekelt, elhessegettem a gondolatot, már csak a harc számított, győzzön a jobbik!
Azt hiszem Castanedánál ezt hívják alátolódásnak, mikor a gyűjtőpont a sötét indulatok, az állati ösztönvilág területére mozdul el. Itt a józanságnak nincs szerepe.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:19

Superman (2014.08.25)
Furcsa dolog ez a hamis ébredés. Komolyan azt hiszed hogy felébredtél és minden körülötted olyan normálisnak tűnik, eszedbe se jutna megkérdőjelezni a dolgok valódiságát. Mikor ébren vagyunk, tudjuk hogy ébren vagyunk és hiába végzünk valóságtesztet, az csak rutin, mert őszintén hisszük hogy nem álmodunk. Esti álmom:
Felébredtem. Mit is álmodtam? Nem volt semmi különös. Kicsit csalódott voltam. Aztán kimentem az udvarra. A Nap erősen sütött. Minden nagyon fényes volt. Aztán felugrok a levegőbe (automatikus valóságteszt?) és egy helyben lebegek. Nem, nem gondolom hogy álmodnék, elhiszem hogy tudok repülni, mindig is éreztem magamban a képességet. Tudatos vagyok, azaz tudok önmagamról, világosan gondolkozok, beszélek és cselekszem. És repülök, és ezt igaznak vélem! Ha már így alakult, nem tudva hogy mennyi ideig tudom fenntartani magam, mindenféle pozícióval próbálkozom. Tesztelem, meddig tudok emelkedni és hogy mennyire tudom a lebegésemet irányítani. Hol gyorsítom, hol lassítom a tempót. Alapestben függőleges pozícióban vagyok és a bal lábamat enyhén felhúzom. Eszembe jut a klasszikus "szupermen féle" vízszintes, kinyújtott kezű repülés, hát ezt is kipróbálom. Közben kuncogok. Na persze, én mint szuperhős... Közben-közben folyton előjön bennem, mekkora képtelenség is ez, de egyszerűen kénytelen vagyok meghajolni a tények előtt.
Megjelenik anyám. Szól hogy jó lenne ha abbahagynám és láthatóan nem tetszik neki a bohóckodásom. Mit gondolnak majd az emberek? Meglep mennyire sötét a tekintete, nincs szemfehérje, csak néhány fénylő pont van fekete szemén. Erre csökken az összpontosító képességem és majdnem leér a lábam. Nagy lélegzeteket veszek és koncentrálok. Bizsergés indul meg a lábaimba a hasam tájékáról. Ó, igen, az akarat központja, innen irányítom a dolgot. Sikerül stabilizálnom a helyzetet. Most a nővérem érkezik. Nagyon lelkes: "hű, te tényleg repülsz!" Mondom neki hozza a kamerát. Előveszi a telefonját és filmezni kezd, én meg arcoskodva pózolok és ide-oda szálldosok. Nemsokára felébredtem aztán.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:19

Pokol (2015.01.13)
Hárman álltuk körül a kutat, benne színültig telt narancs színű láva. Egy hím és egy nőstény ördög állt mellettem. A nősténynek hosszú, hullámos fekete haja volt, testén ékszerek, arca nem látszott tisztán, de kis szarvacskák nőttek ki belőle. A hím ördöggel volt valami kapcsolatom, mert egy rövid időre az ő testében voltam és zavartan felemeltem rőtszínű kezeimet. Aztán különváltunk, nem volt testem csak jelenlétem. Ők némán figyeltek én pedig megbabonázva meredtem a lávára, szinte húzott magába. Beszélni kezdtem magamhoz - ne bámuld már ennyire - ettől egy pillanatra tudatosodtam, de nem bírtam elszakítani a fénylő folyadéktól a tekintetem és ez fel is ébresztett.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:20

Agancsok (2015.06.05)
Mindent hó borított, kellemesen hűvös volt, lassan szállingóztak a pelyhek. Egy mogyorófa előtt álltam és figyeltem amint a leveleken megül a hó. A barnás ágak vastagok és rücskösek voltak, agancsra emlékeztettek. Ekkor az ágak és levelek elkezdtek összemosódni, sárga és fehér fényt sugároztak, aztán láttam amint fokozatosan egy ágak közé akadt hatalmas agancspár formálódik előttem. Felismerem hogy álmodom, aztán fehér, éteri szellemkezeimmel kinyúlok értük és kihúzom őket az ágak közül. Az agancsokból és a kezeimből is fény árad, néha eltünedeznek, átlátszóvá válnak. Nem érzek késztetést semmire, valahogy nem különösebben érdekel hogy ez egy álom, csak meg akarom élni a pillanatot. Egy ideig még tart a tudatos állapot, aztán önként feladom és elmerülök a további történésekben.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:20

A külső illuzórikus mivoltáról (2015.06.18.)
A cím árulkodó. Szóval álmomban át akartam öltözni és ahogy vettem le a ruhadarabokat, komoly nehézségekbe ütköztem. A tagjaim merevvé váltak, a mozdulataim lelassultak, szinte idegkimerültséget éreztem annyira kellett koncentrálnom erre az egyszerű műveletre. Aztán végre lekerültek a ruhák és megláttam az igazi testem: egy szürke, árnyszerű, apró szemcsés hologram, szellemszerű jelenés. Időnként kis hullámok, vibrálások haladnak át rajta. Megértem hogy álmodom és bolondság amit csinálok. Valójában nincsenek ruháim és hasonlóan a külsőmhöz pusztán egy bennem élő kép kivetülése. Értelmetlen dolog úgy kezelni egy képet, mintha valódi lenne, melynek törvényei, funkciói vannak (gombok, csatok, stb.). Ha más formát akarok, mássá kell gondolnom magam és nem ruhákkal pepecselni. Ugyanekkor azt is megértettem hogy a más forma csak más ragaszkodás, amit a fejlődés érdekében le kell vetkezni, mert csak úgy találhatom meg valódi önmagamat. Éreztem még egy figyelő jelenlétet, tanítói szándékkal, azt hiszem felsőbb énem vagy érettebb tudatom lehetett.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:20

Retró (2015.09.17.)
A város házai között repültem. Furcsálni kezdtem hogy a házak vakolatlanok és félkész állapotban vannak, mintha csak most építenék őket: és valóban, munkagépeket, serénykedő embereket láttam amint a házakon dolgoznak. Visszautaztam volna 100 évet az időben? Képtelenség, nem, biztosan álmodom! Elég felszabadító érzés fogott el. A repülést nem hagytam abba, kedvem szerint száguldoztam amerre csak tetszett. Nem voltak határok, legalábbis így éreztem. Az épületek között lavírozva vagy egyenesen át rajtuk, mindegy volt, semmi sem állta utamat. Nem számított az sem hogy mennyi ideig nézek valamit, ha kezdett átalakulni csak elfordítottam róla a tekintetem és újra megszilárdult. Könnyű volt az álom fenntartása. Szórakozásból keresztülrepültem embereken, észre se vették, én azonban egy nagyon enyhe ellenállást tapasztaltam, ám ezt lehet a helyzet képtelensége hozta magával. A testem ilyenkor megritkult és amorf, átlátszó alakot öltött, melyben kristályos csillogású vonalkákat láttam, laza szerkezetet alkotva. A legtöbb ember nem látott, de meglepődve konstatáltam hogy néhányan igen:
- Te látsz engem? - kérdeztem, és az emberke megütközve nézett rám
- Tudod hogy álmodunk? Ez egy álomvilág. - ezzel utaltam rá hogy ő maga is csak egy álomalak, de ha lehet csak még hülyébbnek nézett
Megértettem hogy számára ez a világ a minden, nem tud és talán nem is akar tudni másról, meg egyébként is, ő nincs is, csak egy automata teremtés, a tudatos elme egy apró szilánkja.
Még sokáig repkedtem, aztán az egyik épületben magam is részesévé váltam a történésnek, a tudatosságomat elvesztettem és egyszerű, sodródó szereplővé váltam.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:21

Szavak
Hazafelé tartottam a munkából, lassan haladva sétáltam, mert volt nálam egy rakás könyv és a táskám is tele volt. Már látni lehetett a házunkat mikor hirtelen elöntött az erő érzése. Nehéz ezt leírni, olyan mint mikor ki van száradva a szád aztán iszol egy kis vizet és máris jobban érzed magad. Megálltam, és tudtam valahogy formába kell öntenem, le kell vezetnem. Repülni fogok, határoztam el és a csomagokat hátrahagyva felszökkentem a levegőbe. Soha ilyen könnyen nem ment még és soha ilyen magasra nem szálltam. Az erő buzogott bennem és mintha személyisége lett volna, boldog volt hogy használatba veszem. Úgy 5-6 méter magasban voltam és láttam a környező házakat és a kertjük olyan részleteit amit normál esetben nem. Meg kellene jegyeznem hogy később ellenőrizhessem, suhant át rajtam a gondolat, de nem fordítottam rá nagy figyelmet mert nehéz lenne mások telkébe bemenni csakhogy utólag ellenőrizzek egy álmot.
Nem kellett mozdulatokat tennem, haladásomat a gondolat vezérelte (magasabbra, lejjebb, balra, jobbra, a szavak kimondása nélkül). Megérkeztem a házunkhoz és leereszkedtem az udvarra. Közben láttam ahogy a szomszéd (j) elhagyni készül a házát és mivel nem vagyunk éppen jóban, elhatároztam a frászt hozom rá. Újra felemelkedtem és felé repültem. Ő megdermedt a csodálkozástól és félelemtől. Élvezettel néztem mint reszket, ilyen csodát sem látott még. Hogy fokozzam kétségbeesését, hátrahagyott cuccaimhoz szálltam, karommal széles mozdulatot téve feléjük intettem, mire azok is a levegőbe emelkedtek. A könyvekkel körülbástyázva felé lebegtem, ez már túl sok volt neki és menekülni kezdett. Elváltoztatott, dörgő, mély hangon, és utálkozva köptem felé két szót, nem tudom felidézni de latin csengésük volt. A szándék hogy még jobban megrémisszem teljesen eluralkodott rajtam.
És az igazi érdekesség most következett, mert a szavak alakot akartak ölteni. Láttam amint két forma kezd kibontakozni a semmiből. A tér az adott ponton elmosódott, két téglatestszerű alakzat jelent meg egymás mellett. Testük kezdetben ólomkristályszerű volt, aztán fehéres, egymásba kapcsolódó szálak jelentek meg bennük, mint valami vázszerkezet. A fehérség elburjánzott és selyemszínű fénylő testekké váltak. Miközben bámultam őket, minden kárörvendő haragom elmúlt amit idióta szomszédom iránt éreztem és most én voltam az aki nem győzött csodálkozni. A formák néma mozdulatlansága elcsendesített.
Itt van egy kiesés, mert arra eszmélek hogy leszállok a házunknál és bemegyek. A következőkben normál eseményekkel folytatódott az álom.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:21

A nevető Madonna
Hipnagóg állapotból értem el a tudatosságot, nem volt hagyományos álomszakasz. Az egyik pillanatban az ágyamban feküdtem, a következőben már kint az udvaron a garázskapunak támaszkodva. Kicsit bosszankodtam is miatta hogy mindig itt kötök ki. Most nem éreztem izgatottságot, a fáradság lustává tett, semmi kedvem nem volt felkelni, bár tudtam hogy ha nem mozgok hamar véget fog érni az álom. Aztán észrevettem a szomszéd ház oromzatán egy Madonna szobrot. Ez teljesen lekötötte a figyelmemet. Alabástromnak tűnt, csak deréktól felfelé ábrázolta, de nem mellszobor volt mert karjai is voltak amiket az ég felé tárt. Fejét szintén felvetette és nevetett. Persze hang nélkül, egész testtartása felszabadult örömet sugárzott. Ahogy figyeltem, próbáltam kivenni minél több részlelet, azzal kísérleteztem, hogy mennyire tudom élesre állítani a tekintetemet, anélkül hogy kizökkennék. Meredten bámultam és közben mind több apró részlet fedte fel magát. Úgy látszik túlzásba vittem mert hamarosan elmosódottá kezdett válni a kép, végül nem láttam belőle mást mint egy fehéren sugárzó női formát. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:22

Nézőpont kérdése
Kívülről figyelem magam, a háttérből, testetlenül: A Tükrös szobában (A) állok az ablaknál és kifelé nézek a kertbe. A történet szerint barátaim meg fognak viccelni, ugyanis jelen pillanatban fogalmam sincs a valóság természetéről. Az italomba hallucinogén szert kevernek én pedig gyanútlanul megiszom. Most nézőpontváltás történik és a megfigyeltbe kerülök: Elkezd minden "táncolni" körülöttem, az érzékelésem összegabalyodik, időnként a kert és a szoba összemosódik, a padló helyén pázsit jelenik meg, a bútorok fákkal vegyülnek... Semmiről sem tudok, hol vagyok, ki vagyok, illetve csak homályos fogalmaim vannak. 
A földre rogyok. Most újra kívülről látom magam és elfog a harag másik énem iránt. Hát még mindig fogalma sincs hogy álmodik?! Hogy lehet ilyen tompa eszű idióta?! Két új én érkezik, most már négyen vagyok. A kettő lehajol balról és jobbról a földön lévőhöz és suttogni kezd valamit a fülébe. Áthelyeződök bele ismét. Nem hallok semmit, össze vagyok zavarodva, de kezd összeállni a kép, mert azt mondom hangosan:
Na várjunk csak, kettőt látok magamból? Kik ezek mellettem? Ez nem lehetséges, álmodom!
És igen, a felismeréssel együtt a testetlen énem elégedetten eltűnik, a másik kettő pedig megmerevedik, vonásaik eltűnnek, csak két magas, emberalakú, fekete tömeget látok. Itt-ott fehér fénypontok csillognak bennük. Az idő is mintha megállt volna, csak én mozgok, felállok a földről, nem tudom mit kezdjek a helyzettel. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:22

Fear (részlet)
Az előzményről csak annyit hogy beköltöztem egy régi házba, még a 19. századból maradt fenn, de valami sötét titok lappangott körülötte. Zajlottak az események és menekülőre kellett fognom. A nagy rácsos kapuhoz értem ahol is megálltam és visszanéztem a kúriára. A levegő is baljóslatú színezetet öltött, nem láttam hogy bármi a nyomomban lenne, mégis éreztem hogy el kell tűnnöm. A félelmem olyan extrém magasságba ért, hogy az már nem tűnt logikusnak és rájöttem hogy csupán álmodom. Csakhogy ez nem változtatott semmit szorult helyzetemen, a környezet maradt, a légkört továbbra is a félelem uralta. Amennyire lehetett higgadt próbáltam maradni és megfigyelővé válni, tehát olyan valakivé aki igazából nem részese a történéseknek. Így védekeztem a rossz érzések ellen. Aztán eljött a pillanat mikor a visszafojtott feszültség elért egy kritikus pontot és megállapítottam hangosan:
"Na ez az a pillanat mikor az álom megpróbál megijeszteni kézzelfoghatóbb módon is."
A köves utat szemléltem és vártam hogy felbukkanjanak a szörnyek. Egyszerűen csak megjelentek a semmiből, végigkövethettem amint a levegő egy ponton remegni kezd, vöröses színfoltok képződnek és létrejön három zombi. Nyeltem egyet és közelebb léptem, bár először megfordult a fejemben hogy felkötöm a nyúlcipőt és átmászok a kapun. De nem, mi értelme hiszen nem valóságosak, a tudatosság segített összeszedni magam. Szóval eléjük mentem. Ők a darabos mozgásukkal szintén egyre közeledtek felém, testük oszlásnak indult, torz vonásaik undorítóak voltak. Ott álltam egy helyben és mikor már csak pár méterre voltak tőlem, meglendítettem a jobb karom és valamifajta kékes energialöketet (vizuálisan így láttam) küldtem feléjük. Mikor elérte őket a csapás, semmivé lettek. Hát így győzi le az ember a félelmét, kiáll és egyszerűen elsöpri, gondoltam. Nem tagadhatom hogy volt bennem egy nagyon kis örömérzet is, élvezetes volt a hatalom érzése, de furcsa módon továbbra is mindent megült a félelem. Ha magamba néztem, még mindig éreztem.
Újabbak érkeztek de ezekkel már nem akartam hatásvadász harcot vívni, egyszerűen elgondoltam őket:
"Nem léteztek, semmik vagytok, az elmém kivetülései csupán."
És eltűntek, ugyanolyan gyorsan mint jöttek. Kis csalódás fogott el, miért nem jön ide maga a félelem forrása? Kívántam hogy jöjjön. Nem kellett sokáig várni, egy zilált külsejű nő futott felém a háztól. Ő nem látszott zombinak, de egyértelműen meg akart ölni. A szájában gusztustalan fogak látszottak és elém érve elrugaszkodott a földről, száját nagyra tátotta, karjaival felém sújtott. Nyitott szájába hajítottam egy ujjnyi vasrudacskát, azzal a gondolattal hogy változtassa kővé. Még a levegőben megdermedt és a földre zuhant. Olyan lett mint egy szobor, szürke, szemcsés felszínű, de fura módon a szája csukva volt és így már nem tűnt annyira fenyegetőnek.
De valami még mindig nem stimmelt. Az önuralmam elfogyott, indulatos lettem, mert nem értettem miért nem tűnt el teljesen a félelem. Még éreztem a jelenlétét, megmételyezte a szívemet, nyugtalanná tett annak ellenére hogy győzedelmeskedtem. Haragosan összetörtem a szobrot, a lábammal tapostam szét. Hogy álmodom az már egyáltalán nem számított, meg akartam szabadulni végre. A fejre néztem és megláttam rajta a nyakrészénél valami elektronikát, ez lenne az egésznek a forrása? Valami gépi tudat szórakozik velem..? Összeszedtem minden bátorságomat, a kezembe vettem a fejet és áthajítottam a kapun. A kapun túl egy meredek kaptató volt, a fej legurult , erősen megrongálódott de nem tört össze. Semmit nem értettem és feladtam hogy megfejtsem a rejtélyt, ugyanis a félelem továbbra se akart megszűnni.
(megj: Az álomból látszik hogy milyen rosszul is kezeltem a helyzetet. Erőszakosan léptem fel, el akartam pusztítani a forrást, ahelyett hogy megpróbáltam volna felderíteni a tényleges okot. Mi okozhatta igazából a félelmet? Lehet nagyon közönséges dolog de akár mélyebb titok is rejtőzhet a felszín alatt. Az biztos hogy az erőszak nem megoldás, még egy álomban sem, attól csak rosszabb lesz minden.)

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:23

A város
Egy város népes utcáján jártam. Először azt gondoltam hogy egy játékban vagyok, mert hihetetlenül részletes kidolgozású volt a környezet, de ezzel semmit nem mondtam el, ugyanis ez a város tényleg élt. Akármerre néztem mindenütt volt valami ami leköthette a figyelmemet, színes öltözetű járókelők, kerékpárosok, autósok, boltok, stb. Az égbolt is normális volt, szép kékes, szikrázó napsütéssel. Megértettem hogy álmodom és elkezdtem felfedezni amit lehet. Először csak sétáltam, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal annyi volt az inger. Elképesztett a gondolat hogy lehet ennyire valós egy álom. Ugyanakkor magányossá is tett, hisz tulajdonképpen ez az egész csupán a fejemben létezik, én hozom létre. Hogy ezt igazoljam, megállítottam néhány álomalakot és fenyegető szándékot sugalltam feléjük. Azt akartam hogy békés járókelő létüket hagyják el és támadjanak meg. Megindult az átváltozás, az arcuk eltorzult, vicsorítottak felém és rám támadtak. Semmilyen félelmet nem éreztem és csak közönyösen állapítottam meg hogy igazam volt, azt teszek ebben a világban amit akarok. Materializáltam egy botot és szétcsapkodtam párat közülük, úgy pukkantak ki mint a lufi, egyszerűen semmivé váltak. Aztán már ezzel sem fárasztottam magam és egyszerűen elgondoltam őket, pont úgy mint mikor a zombik támadtak rám egy másik álomban. Valahogy kiábrándult lettem, lehet hogy tudatosnak lenni ostoba játék csupán. Ezután felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:23

Kiszámított pontossággal
Az úrnő ellen merényletet terveznek, tulajdonképpen én vagyok a testőre, de nem hivatalosan, inkább baráti alapon védelmezem. Másrészt hiszek a törvényekben és hogy be kell tartani és tartatni őket és mikor az úrnő a fülembe súgja mi készül ellene, meggyőződésből is mellé állok. Alattvaló nem emelheti kezét törvényes uralkodójára. Két támadó van, két férfi, az árulásuk meglepő, mivel ismerjük őket. Nagyon erősek, de se engem, se az uralkodót nem kell félteni. Látványos harc veszi kezdetét, nálam különös formájú kések vannak. Mintha belőlem nőnének ki, de külön életük lenne, a gondolataimmal is tudom irányítani őket, nem kell a kezembe venni. A testem idegen, de humanoid, a bőröm kék, a fejemen tarajszerűség vagy valami furcsa kinövés. Csak az úrnő ember, külsőre japán császárnő, sápadt arc, piros/arany öltözék, hajában csont hajtűk. A terve szerint és ezt súgta nekem, eleinte félre kell vezetnünk a támadókat azzal hogy gyengébbnek mutatjuk magunkat. Nem értem miért, de nem firtatom. A támadók el is bízzák magukat, aztán mikor megelégelem, ellentámadásba megyek át és megvetően vetem oda egyiküknek:
"Meg se tudnál érinteni ha nem akarnám."
Félig elfordulok és egy kézzel hárítom a záporozó csapásokat. Ez a nemtörődöm hozzáállás nagyon felbőszíti az ellenséget és még hevesebben támad. A harcunkat meg se próbálom visszaadni, mint egy fantasy filmben, látványos, elemi erejű, minden valószerűséget nélkülöz. Viszont azt kell mondjam hogy nagyon élvezem, elönt a hatalom érzése, senki nem állhat az utamba, hegyeket volnék képes megmozgatni és részben meg is teszem. Győzünk, de nem ölöm meg akivel harcoltam. Az úrnő kegyéből csak megfosztatik minden hatalmától. Ez az ellenség félig meddig gép, és átalakítja magát, kutyaszerűvé válik és forr a bosszútól. Én csatlakozom az egységemhez, egy űrhajón vagyunk és egy idegen bolygó légterében repülünk. Kinézek az ablakon és alant óriási kőkolosszusokat látok, stonehenge szerű elrendezésben, de sok van belőlük és nagyon idegenek, nem emberi kéz alkotta őket. Egyik társam elmagyarázza nekem, hogy az őslakosok emelték őket, bár rendeltetésüket nem ismerik és arról is beszél, hogy az őslakók megtűrnek minket a bolygójukon, de nem hajlandók velünk kommunikálni. Szellemileg magasabb rendűnek tartják magukat.
Később már ismét a földön, újabb támadás ér engem, tulajdonképpen a fenti harc folytatódik. Az ellenség eldob valami értékeset, kiszámított pontossággal vetődöm utána, magamban számolok (1, 2, 3) és repülni kezdek. A testem fehér-arany színűvé válik, sebességem egyre nő. Repülök, állapítom meg magamban csodálkozva, aztán jön a felismerés hogy álmodom. Ez egy igen izgalmas rész, mert eleinte semmi sem változik, tudatosan vagyok benne egy fantasy környezetben. Rutinszerűen próbálom lebeszélni magamat, hogy nem álmodom, de már feleslegesen mert biztos vagyok benne hogy igen. Álmodom! Ekkor minden "realizálódik", legalábbis annyiban hogy a repülésem sebessége csökken és a környezetem hétköznapivá válik.
Megállapítom hogy háton fekvő helyzetben repülök. Nem merek megmozdulni, nehogy kizökkenjek. Felismerem hogy a városban vagyok. Minden nagyon életszerű és az időpont is egyezik az alvási időmmel, mert kora hajnal van, a forgalom gyér, alig pár ember lézeng az utcán. Sok mindenre figyelek, de semmire tartósan, ezt nem is tehetném a repülés miatt. Kb. 1 méterre vagyok a talajtól. A környezet nagyon részletgazdag, nincsenek homályos foltok, az emberek szintúgy kidolgozottak, mindegyikük egyedi. Egy nőt látok fehér kabátban, farmerben, rövid, szőkésbarna hajjal, nagy fülbevalókkal, fehér kistáskával a kezében. Munkába siet. Őt figyelve csalódott leszek, mert hiába figyelem meg a részleteket, utólag nem tudom ellenőrizni a valóságtartalmát.
Egy ismerős utcán haladok, a testem félig átlátszó, hologramszerű, az emberek nem látnak. Aztán észreveszem egy régi osztálytársamat, nem vagyok benne biztos hogy ő az, de hasonlít rá (Cz). Próbálok elslisszolni mellette, nem szeretném ha kiszúrna. Végül nem vesz észre, igazából nem is vehet és elszállok mellette. Valószínűleg ez a találkozás okozza hogy a helyszín megváltozik és a régi iskolámban találom magam. Felfelé megyek a lépcsőn az osztálytermem felé. Lépcsőzés közben ahogy egyre feljebb haladok a tudatosságom fokozatosan elenyészik, bár eleinte még nagyon igyekszem fenntartani és minél több dolgot megfigyelni. Felérve aztán az emeletre belekerülök egy történésbe pár diáktárssal és megfeledkezem róla hogy álmodnék. Még egyszer vált a helyszín, az iskolából hirtelen hazakerülök és a nappaliban vagyok, még átsuhan rajtam egy pillanatra a kártya megnézésének gondolata, mielőtt felébrednék.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:24

biga
A tudatos álmoknak van egy különleges atmoszférája, vagy maga a tudatosság az ami különlegessé teszi őket. Gyakori nálam hogy mindent aranyos fényesség itat át és hogy a környezet a valósághoz nagyon hasonló. Ezek miatt gondoltam rá, hogy az álmaim valahogy kapcsolódnak az asztrális síkhoz, mely a beszámolók szerint szintén fénylő, ezért is hívják asztrálisnak. Akárhogy is mai tapasztalatom szintén a fenti jegyeket viselte magán, habár néhány tárgy nem ott volt ahol lennie kellett volna. Mint oly sokszor a házunk előtti udvaron ért a tudatosság:
Egy szőr nélküli macska rohant át az udvaron. Barnás/vöröses bőre volt. Megijedtem hogy a kutyák elkapják, ezért utána rohantam. Láttam hogy az egyik kutyánk a vízmosta árokban eszik valamit. Rákiáltottam hogy tűnjön onnan, már azt hittem hogy a macska az, mikor láttam hogy valójában önmagát marcangolja. A kutyából kettő volt, egy az árokban feküdt mozdulatlanul, egy pedig felette állt és tépte. Ez az ellentmondás annyira meglepett hogy felismertem az álomhelyzetet. Álmodom!
Csináltam egy gyors kéznézést, de nem foglalkoztam vele alaposabban, csak egy fehéres masszára emlékszem belőlük, helyette inkább a környezetemre fordítottam a figyelmem. Mint fentebb írtam többnyire valóságosnak tűnt, de pár dolog nem stimmelt. A vízgyűjtő hordó is máshol állt. Éreztem hogy nem sok időm van, bár az álom még szilárd volt. A mozgási kényszer ismét erős volt. Mihez kezdjek? Csinálni kellene valami hasznosat amíg tudok, gondoltam, és úgy határoztam hogy a tapintás érzetével fogok foglalkozni.
Eddigre a kezem már rendesen látszódott, csak egy kis aura vette körül. Belemerítettem a hordóba hogy megnézzem milyen a víz érintése. Hideg volt és vizes, teljesen reális. Felmerült bennem hogy nem azért érzem-e így mert ezt várom el, hiszen az álom nem tesz mást mint az agyamban élő mintázatok alapján a lehető legélethűbben épít fel egy valóságot. Aztán mintegy válaszként hogy nem minden előre elrendezett, a kézfejemhez hozzáért egy meztelen csiga. Undorító, nyálkás bőre volt. Ezt nem képzelhettem el, mégis ott volt a hordóban.
Még megérintettem pár dolgot, aztán sajnos hamarosan felébredtem. Érdekes hogy akkor ért véget az álom mikor hosszabb ideig megálltam. Fokozatosan esett szét, lyukak keletkeztek a látványban és egyszer csak felébredtem. Enyhe fejfájást éreztem, mint általában a tudatosak után, a fülem mögötti területen.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:24

Arányok   
A kertben sétálgattam, mikor elmentem egy karámszerű kerítés mellett. A felszíne sima volt és fényes, talán a sok tapintástól, és zöldes foltok látszottak rajta. Csodálkoztam hogy kerül ez ide, mert ezt leszámítva semmi különöset nem láttam. Elmentem mellette de a kétely már dolgozott bennem és mikor visszafelé mentem már nem volt a karám sehol és ekkor felismertem hogy álmodom! Érdekesség hogy magasabbnak érzékeltem magam, talán két méternél is magasabbnak és a kezeim is mikor rájuk néztem távolabbinak tűntek. A kezek a szélein sárgás fényűek, középen elmosódott fehéres színűek voltak. Csak itt-ott lehetett kivenni a normális bőr látványát. Lehetséges hogy teremtődésének egy köztes fázisában volt.
A tudatosság szédítően hatott rám, úgy értem az izgalom a szokásos intenzitással árasztott el. Nagyon jó érzés hogy bármit megtehetek, maga a lehetőség izgalmas hogy kedvem szerint formálhatom a világot. Elindultam a ház felé, hogy megnézzem a lottószámokat (álomkísérlet egy üres cetlivel), közben próbáltam felidézni hogy kerültem ide, emlékezni a korábbiakra, az álom előzményeire. Valószínűleg ez a hiábavaló erőfeszítés okozta hogy sajnos pár lépés után felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:24

Árkádia
Hintázok a szántón, jobb felé is látok egy hintát a szomszédban egy fa alatt. Jó érzés ez a fel-le mozgás, olyan régen csináltam már. Aztán hallom hogy a másik szomszéd a lányáról beszél, azt mondja hogy külsőre olyan kemény, de belül gyengéd, pont mint a nagyapja. Ez úgy érzem nekem szól, hogy valójában rólam beszél. Közben elhagyom a hintát és egy épület teraszán találom magam. A hely ismerős, de eleinte nem tudom hova tenni, aztán rájövök hogy Anor Londo.
Az egyik árkádban egy ezüst lovag áll, mielőtt reagálhatna kihúzom a kardját és belé döföm, itt a gyorsaság a minden. Látok egy cégérszerű táblát, rajta valami címerrel, láncon lóg és megérintem. Ebben a pillanatban felismerem hogy álmodom. Nagyon lelkes leszek. Nem jellemző rám hogy fantasy környezetben legyek. Átsuhan rajtam hogy így az álmodási célomat is buktam mert az a hétköznapi világhoz kapcsolódik, de nem bánom, mert csodás a helyszín és nagyon örülök a tudatosságnak. Semmire se nézek hosszan, így nehézség nélkül fenn tudom tartani az álmot. Aztán egy katedrális bejáratához érek, épp csak be tudok pillantani, látom az aranyozott oltárokat és skarlát lepleket, ám amint be akarnék lépni, felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:25

Óra
Beléptem a szobámba és ránéztem a faliórára. Akkora mutatók voltak rajta mint a fél karom, ettől rögtön felismertem hogy álmodom. A látásommal volt egy kis baj, mert mindent úgy láttam mintha könnyek mögül néznék, fehéresen összefolytak a dolgok és a háttér aranylón sugárzott. Épp az ágyam felé fordultam volna mikor hirtelen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:25

Papucs
Mostanában a tudatos elalvás foglalkoztatott, mivel korábban ez egyáltalán nem ment, mindig belealudtam a próbálkozásba. De rá kellett jönnöm hogy nagyon egyszerű az egész, viszont a tapasztalat azt mutatja hogy az így kiváltott tudatos álmok felszínesebbek és rövidebbek a normál ráébredéseseknél.
A szokásos technikával aludtam el, volt egy rövid időszak, talán egy perces átmenet mikor még nem voltam magamnál, de álomkörnyezet sem volt. Ez persze természetes, hiszen gondolkodó agy nélkül semmi sincs. Aztán az iskola épülete mellett találtam magam. Azonnal tudtam hogy álmodom. Első körben a repüléssel próbálkoztam, ez valahogy automatikusan jött, bár szándékosan nem készültem rá. Kellett kicsit koncentrálni, de rendben elemelkedtem a talajtól. A fal mellett indultam el, hogy felfedezzem a helyet. Tudtam hogy mozognom kell, nem szabad lerögzülni. Ránéztem a kezeimre is, alakra nem volt rajtuk semmi különös, de volt egy füstszerű állaguk, látszott hogy csak most teremtődtek meg. Kicsit vörösesebbek voltak. Lenéztem a lábaimra is, fekete zoknit és papucsot viseltem. Elég merevek voltak, szorosan összezártam őket és a talajtól kb. tíz centire suhantam.
Sajnos a kontrollt nem tudtam megtartani, már az álom elején éreztem hogy minden bizonytalan körülöttem, bizonytalanabb mint általában. Több erőfeszítésre volt szükség az álom fenntartásához mint általában. Éreztem hogy kezd szétesni és hogy semmit nem tehetek ellene. Elborított a sötétség és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:26

Hipnagóg

"Mostanában a tudatos elalvás foglalkoztatott, mivel korábban ez egyáltalán nem ment, mindig belealudtam a próbálkozásba. De rá kellett jönnöm hogy nagyon egyszerű az egész, viszont a tapasztalat azt mutatja hogy az így kiváltott tudatos álmok felszínesebbek és rövidebbek a normál ráébredéseseknél."

Ismét így merültem álomba. Átmenet nem volt, végig tudatában voltam a testemnek is. Nem olyan volt mint a hipnagóg állapot, az álomképek nem sodortak el. Egyik pillanatban még sötétség vesz körül és aludni próbálok, aztán a következőben már magasan a levegőben vagyok és egy hatalmas, zöld sárkány repül felém. Nagy, sárga szemei voltak. Álmodom! - mondom magamnak félig-meddig döbbenten, bár valódi meglepetés nem ért, hisz tudtam mi történik. Csináltam egy gyors kéznézést, erre a sárkány eltűnt és most az ágyamban találtam magam, ugyanabban a pozícióban fekve mint a valóságban. A kezeim félig átlátszóak voltak, fehéresek, füstszerűek. Talán túl meredten néztem őket, nem volt idő felkelni vagy bármi mást csinálni mert elborított a sötétség és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:26

Babák
Nos a tudatos elalvásnál nincs közönségesebb módszer hogy éber álomba kerüljünk. Nem sok erőfeszítést igényel, egyedül az zavar benne, hogy maga a tapasztalat nagyon rövid lefolyású, de ezt már említettem. Most a repülésre koncentráltam (ez is egy technika) és nem kellett sok idő már benne is voltam egy álomban. Pár centire suhantam a talajtól. Álmodom! - mondtam magamnak örömködve és rögvest megnéztem a kezeimet: erős fehér fénnyel sugároztak. Ezután körülnéztem, azt hiszem egy utcán lehettem, próbáltam a figyelmemmel megragadni a környezeti elemeket, de az időm elfogyott, jött az ismerős csőben zuhanó érzés és feketeség, majd ébredés.
Másik alkalommal (nem tudatos elalvással) egy csodaszép épületben találtam magam, mikor éberré váltam. Az ráébredéses álmok - mint már ezt is említettem - sokkal stabilabbak és tovább tartanak. Na most itt az volt a legjobb hogy volt időm megvizsgálni a részleteket is, megfogdosni a tárgyakat, az érdekes, csigás vonalú falakat. Műanyagszerű tapintása volt, a körmömmel meg is kocogtattam, erős, ellenálló anyagérzetet adott. Tulajdonképpen egy kirakat mögött álltam, mert az utcára néző fal egy nagy üvegtábla volt. Állt itt két kirakati baba, melyek egyikének arcvonásaiban önmagamat ismertem fel, másikában pedig életem szerelmét. Ez elvonta a figyelmemet és sima álomba váltottam.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:27

Mező
Egy mezőn mentem keresztül mezítláb, olyan volt mint egy golfpálya, rövidre nyírt, zöld pázsit. Felismertem hogy álmodom. Hirtelen siethetnék lett rajtam úrrá, nem tudom biztosan hogy repültem vagy csak gyors mozgásba kezdtem, de felgyorsultam. Megnéztem a kezeimet, szürkés/fehéresek voltak, kézalakú, szemcsés, elmosódott lenyomatok, részletek nem látszottak. Elkaptam a tekintetem hogy a környezet egy másik elemébe kapaszkodva fenntartsam az álmot, de ekkor mindent elborított a sötétség és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:27

Tájkép
Előzményként annyit hogy egy ismerősömmel képekről kezdtünk el beszélni, ő megemlítette hogy birtokában van egy híres festő műve. Nem nagyon kedvelte, én viszont szerettem volna ha nekem adja. Aztán lelki szemeim előtt megjelent az a bizonyos kép: egy őszi tájképet ábrázolt. Ahogy aztán elmerültem a nézegetésében, kezdtem megérteni hogy álmodom és a kép valójában belőlem származik. Nem volt időkorlát, addig csodálhattam és kedvemre változtathattam rajta a részleteket ameddig és amennyire csak akartam. Ha ébren is képes lennék a belső képeimet bármeddig megtartani, nagy művész lehetnék, gondoltam és játékból telet varázsoltam az őszből.
Aztán kihunyt a tudatosságom és kb. 1 kilóméterre találtam magam a házunktól. Egy tetőn állva figyeltem amint megbújik a fák között. Van egy óriási fenyő a szomszédban, a szél szelíden mozgatta a lombozatot. Nagyon tetszett, szinte idillinek éreztem a mozgását, és egy ideig nem tettem mást csak élvezettel bámultam. Csak azt kezdtem el furcsálni, hogy az örökzöldekkel ellentétben ez a fenyő szép aranybarna színekbe öltözött. Felvillant a tudatosság fénye egy pillanatra, hogy szinte azon nyomban ki is hunyjon.
Elindultam hazafelé, azaz valójában talán el se mentem mert mikor leugrottam a tetőről, a saját udvarunkra érkeztem. Emlékszem hogy jobbról elborított valami fehérség és mikor kibukkantam belőle, már a szobámban voltam. Mindent láttam benne, csak az ágy került ki a látómezőmből. Ami eltakarta előlem az egy áttetsző, vibráló, halványpirosas fal volt. Kicsit olyan érzés volt mintha félbevágtak volna, nem tudtam volna áthaladni rajta, de szinte hozzátapadtam. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:28

Kellemetlen feladat
Miután ellenségem szövetségeseim által, egy heroikus küzdelemben legyőzetett, rám vár a megtisztelő feladat hogy megadjam a kegyelemdöfést. A pusztaság közepén a földből áll ki deréktól felfelé meggyötört teste. Meghökkenve ismerem fel eltorzult vonásaiban egy közeli rokonomat. Nem ez nem lehet, mégis ő az. Végig álarcot viselt, de most megmutatta valódi természetét. Csalódott vagyok és keserű, ezt nem vártam volna tőle. A kezemben védőkosár nélküli, karcsú fekete kardom. Végeznem kell vele. Lehetőleg gyorsan és fájdalommentesen.
Becélzom a szívét és a bordák között mélyre szúrok. Érzem az izmok ellenállását, nem olyan könnyű eljutni a szívig. Végül sikerül. Ellenségem eldől, még él. Nem bírom elviselni vonaglását, magam is gyötrődve elfordítom a fejem és mikor visszanézek rá, már nem ő az, hanem egy régi beteg kutyám. Az álom szerint könyörületet gyakorlok ezzel és megkímélem a nagyobb szenvedéstől. De ez nekem továbbra is elviselhetetlen lelkifurdalást  okoz, egy haldokló rokon helyett haldokló kutya nem vigasz.
Azt kezdem hinni hogy elvétettem a szúrást és egyre jobban lesz. És tessék! A kutyám felkel és kutya módra lihegni kezd. Nincs semmi baja. Ekkor egy ismerősöm jelenik meg a színen, hosszú fekete köpenyben, aki már a sírt is megásta neki és azt mondja, hogy ő majd megtanít rá hogy ne végezek fél munkát. A sír felé nézek, embernagyságú és a régi lebontott garázsunk mellett áll.
Ekkor ugrik be hogy álmodom. A valóságban ott már egy másik épület van. Először el akarok indulni felfedezni az udvart, és talán a környéken is körülnézhetnék, de eszembe jut korábbi asztrális jellegű álmom, melyben túl messzire mentem és emiatt kiestem a tapasztalatból (Kéznézés és álmodó helyzet /7). Meg arra is emlékeztetem magam hogy megfogadtam, legközelebb bemegyek a házba. Így is teszek. Nagyon izgatott vagyok, feltett szándékom hogy meglesem alvó testemet.
Közben végzek egy kéznéző gyakorlatot, a már sokszor látott hologramszerű és átlátni rajta. Nagyságra a valódival megegyező. A testem többi részén is keresztüllátok, olyan vagyok mint egy szellem. Ez elbizonytalanít. Próbálom megfejteni hogy álmodom vagy testen kívüli élményem van-e? A tárgyakat - ajtókilincset - meg tudom fogni és az ajtók fizikája, tehát hogy nyílnak-csukódnak is valódinak tűnik. Nem akarok túl sok időt erre fecsérelni, különben sem erősségem a gondolkodás és elindulok a szobám felé.
Valami érzés azt súgja hogy ne tegyem, minél közelebb megyek ugyanis az ajtómhoz, annál nehezebbé válik fenntartani az álmot. A környezetem elhomályosul, kapkodva kapok figyelmemmel a ködbe vesző tárgyak után. Tudom hogy túl sokat akarok, még nincs elegendő energiám hogy találkozzak a fizikai testemmel. Mégis belépek a szobámba, ezúttal viszont áthaladok rajta és az ajtó is egy aranyló téglalap.
Ekkor elveszítem a tudatosságomat és egy hamis ébredésbe kerülök. Bosszankodva állapítom meg mohóságomat és fel-alá járkálva próbálom összeszedni álombéli emlékeimet. Hamarosan igaziból is felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:28

Kétség
Mint oly sokszor most is a ház körül repkedtem. Mind a hely, mind az idő megegyezett a valódival. Esett. A testem átlátszó volt, mint egy színes üveg, zöldes és sárga árnyalatú fénysávokkal. Ilyennek még sosem láttam, de ami igazán meglepett, az az, hogy az esőcseppek először átestek rajtam, majd miután figyelni kezdtem őket, megéreztem a nedvességüket, amint az arcomra hullottak. Álom vagy tké? Akkor és ott nem tudtam eldönteni, de talán nem rossz kiindulópont arra gondolni, hogy a körülöttünk lévő világnak a figyelmünk ad szilárdságot. A figyelmünk sűríti az energiát. Nem is tudom.
Másik dolog, hogy a repülés gyakorlása (irányváltoztatás, megállás) nagy erőfeszítést igényelt. Ez egy merőben szokatlan közlekedési mód és erősen igénybe veszi a józanságomat. Olyan mintha kihúznák a lábam alól a talajt, az eddig biztonságosnak és kiszámíthatónak hitt világom hirtelen összeomlik. Hiába tudom hogy alszom, magát a repülést valamiféle sokként élem meg. Minél jobban próbálom irányítani, annál nehezebben megy. A tudatunk akkor érzi magát jól, ha mindent meg tud magyarázni, ha nincsenek ellentmondások. A repülés egy ilyen ellentmondás vagy említhetném az átalakítást is, mikor rákényszerítettem az akaratomat valamire, hogy váltson formát.
Ha elengedem magam és nem keresem a hogyantra a választ, akkor minden könnyen megy, viszont az elengedettség a tudatosság elvesztéséhez vezethet. Nehéz megtalálni a középutat. Még dereng valami abból, hogy belebegtem a házba és a szobámba, láttam egy alvó alakot, minden nagyon sötét volt és zavaros, alig emlékszem, csak az maradt meg bennem jobban, hogy megkönnyebbültem, nyugtalan gondolataim eltűntek és végül felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:29

Kettő

1. Éjszaka, felébredek, sötét van. Már eléggé belém rögzült a kéznézés gyakorlata, így automatikusan rájuk tekintek. Ezek is sötét körvonalúak. Álmodom? Valami súlyosságot érzek a mozgásomban és odébb szórt aranyfénybe borul a látvány egy része, kicsit olyan mintha színes lencsén át nézném. Álmodom! Az ajtó felé kezdek lebegni, áthaladok rajta és ezzel a tudatos rész lezárul.
Egy pillanattal később az ágyban fekszek, szemeim becsukva, mégis látom amint a testvérem bejön a szobámba és odaáll az ágy mellé. A nézőpontom váltakozik, hol fekszek alvást színlelve, hol kívülről a testvérem szemein keresztül nézem magam. Testvér/énem kinyújtja kezét és az arcomról félig lehúzza a takarót. Az ujjai fényből vannak és áttetszőek. Nem merek moccanni. A testvér elégedett hangon mond valamit és kimegy, ébredés.

2. Repülök, finoman a talaj felett. Áthaladok egy épületen, álmodom, ismerem fel! Gyorsan a kezeimre nézek: halvány kékes/szürkés árnyalatban átlátszóak, mint ahogy a testem többi része is hasonló. Egy idegen városban vagyok, épületek falain repülök át, rendkívül élvezem és valahogy újra és újra ugyanabba a raktárszerű épületbe lyukadok ki. Meg kellene állnom. Emlékezem rá, hogy utasításba adtam magamnak, ha legközelebb repülök, abbahagyom és leszállok a földre vizsgálódni. Lelassulok, mégsem állok meg teljesen, mert érzem mint fogy az erőm és akkor már szeretném teljesen kiélvezni ezt a nem mindennapi helyzetet. Hamarosan felébredek.
Ami még fontos, hogy hasonlóan a hatodik kéznéző álmomhoz, az épületek és a testem is szemcsésen hologramszerű, mint egy kivetítés. Asztrál projekció lenne?

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:30

Szemek
Egy fekete, ufoszerű járgány belsejében ültem és szédítő sebességgel repültem a házak felett. Velem volt anyám is, de őt egyáltalán nem izgatta mikor épp csak pár centire húztunk el a tetők és fák között. Mindössze annyit mondott hogy lazítsak és figyeljek az útra és hogy ne reagáljam túl, mert nem eshet semmi bajom. Aztán változott a kép és a szobámban találtam magam.
Törökülésben meditáltam az ágyamon lehunyt szemmel. "Hogyan juthatnék ki a testemből?" - fogalmazódott meg bennem a kérdés. Majd: "Mi lenne ha a repülés érzésére koncentrálnék?" Azonnal forogni kezdtem, úgy értem szédültem és a dolgok körülöttem összemosódtak. Aztán a forgás száguldássá fokozódott és láttam amint egyik helyiségről a másikra sodródom át a falakon a mennyezettől kb. 1 méteres magasságban. A repülésem körkörös volt, spirálszerű, és egyre csökkent a sugara a testemmel a középpontban, amígnem teljesen leállt és újra a testemben találtam magam.
Kissé csalódott voltam, ez még nem az igazi, félig kinyitottam a szemem és ekkor újra elfogott egy lebegő érzés és hirtelen hullámszerű mozgással felfelé kilebegtem a testemből. Ugyanebben a pillanatban, mintha fejbe vágtak volna, tudatossá váltam. Rögtön elhatároztam hogy nem lacafacázok, inkább tartson rövid ideig, de minél értékesebb tapasztalatot akarok szerezni. Igen a kezem, látom a szemem sarkából fehéren ragyogni, oké, de mi lehet a szobában? Elvettem róla a tekintetem és körülnéztem.
Don Juan... Pontosabban egy öregember akiről azt gondoltam nevezett személy lehet, ücsörgött egy rég halott barátommal a szoba sarkában és kedélyesen beszélgettek. Vajon látnak engem? Pontosan hol is vagyok? Egy álom/asztrál kivetülésben? Létezhet egy álomnak más síkon is vetülete? Don Juan észrevett, felálltak és odajöttek hozzám. DJ nevetett, gratulált és láthatóan kíváncsi volt hogy mit kezdek a helyzettel. A barátom viszont kicsit komornak tűnt és egész alakja fekete volt, összemosódott. Sajnáltam őt.
Visszatérve a fentiekre mohó akarat vett erőt rajtam és azt mondtam DJ-nak hogy látni akarom a testem. Eszembe jutott hogy a kimondott szónak milyen kötelező érvényű ereje is van az álomban. DJ nem volt oda az ötlettől, a fejét rázta és kuncogott, végül csak annyit mondott a barátomnak hogy milyen bolond is vagyok.
Szóval a testem... Láttam áttetsző, fényből szőtt hasonmásomat egy székben ülni hátradöntött fejjel a szoba egy másik sarkában. Úgy tűnt alszik. Aztán ahogy figyeltem, mintha felébredt volna vagy tán nem is aludt soha, de rám szegezte pillantását mely sárgán izzott. Ijesztő volt. Ekkor ránéztem társaimra és láttam hogy az ő szemük is világít. Közelebb mentem önmagamhoz és mindenáron meg akartam érinteni magamat. DJ meg akart állítani, nem kéne, mondta, aztán hagyott mert látta milyen menthetetlen vagyok.
A hasonmás távolodni kezdett tőlem, de én sarokba szorítottam, mindkét kezemmel kinyúltam és megragadtam. Nem tudom leírni az érzést, mintha enyhe áramütés ért volna és az anyaga plazmaszerűen szilárd és folyós volt. "Nézz rám!" - kiáltottam ingerülten magamra. Mindenáron kerülni akarta, a tekintetét rendre elfordította és csak apró pillantásokra volt képes. A szemeiből eltűnt a fény és alakja is mind áttetszőbbé vált kezeim között, amíg teljesen ki nem fakult a valóságból. Mikor végül eltűnt, azonnal felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Az első tudatos álmaim

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.