Kéznézés és álmodó helyzet

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Go down

Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 12:42

KEZDETBEN NEMIGEN VESZŐDTEM VELE HOGY CÍMEKET ADJAK AZ ÁLMAIMNAK, ÍGY EGYSZERŰEN SZÁMMAL LÁTTAM EL AZOKAT AMELYEKBEN KÖZPONTI ELEM VOLT A KÉZNÉZŐ GYAKORLAT. AMI HIÁNYZIK A LISTÁBÓL AZ VAGY ELVESZETT, VAGY NEM PUBLIKUS, VAGY MÁS TEMATIKUS TOPIKBAN TALÁLHATÓ MEG.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:14

Kéznézés és álmodó helyzet

A ház körül sétafikáltam és egy óriásdarazsat akartam elkapni. Féltem hogy valakit meg talál csípni és egy dobozzal a kezemben a nyomába szegődtem. Közben láttam néhány más óriás szarvasbogárhoz hasonló rovart is. Kirázott tőlük a hideg. Aztán a ház sarkában egy gödör vonta magára a figyelmem: egy csontváz volt benne. Mi lehet ez? - kérdeztem magamtól - Talán kutya vagy esetleg... ember?! Utóbbi lehetőség annyira abszurdnak tűnt, hogy rájöttem ez csak egy álom lehet. Maj'd kiugrottam a bőrömben örömömben. Úristen, álmodom, megcsináltam!

Nem is tudom hogy bírtam kontrollálni magam, nem kezdtem el repülni, valóságtesztelni vagy egyéb dolgokba merülni, hanem egy tapodtat sem mozdulva azonnal a kezemre néztem. Olyan volt mint egyébként, csak kicsit kisebb. Nem szabad hosszan bámulni semmit, emlékeztettem magam, és a tekintetemmel a teraszkerítés egyik lécére váltottam, majd vissza a kézre és így tovább. Megerősíthetem Castaneda állítását, miszerint kezünk nézése feltölt energiával, ez egy stabil pont a figyelmünk fenntartásához.

Közben a háttérben érzékeltem a környezet többi részét is, de nem mertem egyelőre két pontnál többre osztani a figyelmem, helyette azonban arra gondoltam, mi lenne ha megpróbálkoznék az átalakítással? Ránéztem a kezemre és hangosan kimondtam a szándékomat: karmokat akarok! Korholtam magam az ostoba kívánságért, az értékes energiámat pazarlom, de most már végig akartam csinálni.

Megfeledkeztem az óvatosságról és meredten bámultam, várva az eredményt. Meg is lett: az ujjaim azonnal kezdtek szertefoszlani, felülről lefelé, amíg csak a tenyerem maradt. Őszintén szólva megrázó volt a kezemet ujjak nélkül látni, de bármelyik pillanatban vártam hogy megjelennek a karmok. Az ujjak helyén szürkés sávokat láttam, mint holmi lenyomatokat. Vártam, kicsit türelmetlenül, hogy mi tart ilyen sokáig az álom anyagának, miért nem kezdett el még formálódni az új karmos mancsom - helyette felébredtem.

Ez volt az első rendes kéznéző gyakorlatom, jól indult, a figyelmem is erősödött, de ezt az átalakítást tényleg nem kellett volna csinálnom. Helyette mennyire jobb lett volna ha több ponttal is megpróbálkozom.


A hozzászólást asd94 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 23 Dec. - 13:15-kor.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:15

Kéznézés és álmodó helyzet /2

A helyzet nagyon szokatlannak tűnt. Ugyan mi a fenét keresek én a padláson hajnalok hajnalán? Körülnézek, nem, ez nem lehetséges, álmodom! - ismerem fel. Azonnal nekilátok a kéznéző gyakorlatnak. Szem előtt tartom, hogy igyekezzek többet befogadni a látványból, több pontra is figyelve. A kezem megint kicsit kisebb, de egyébként normális. Most mindkét kezet bevonom a gyakorlatba, egyformák, rendes bal és jobb kéz. Gyors pillantásokat vetve váltogatom a tekintetem a padlás limlomjai és a kezeim között. A figyelem fenntartása nem egyszerű, érzem mint csökken az energiám.

Még mielőtt véget ér, valami mással is meg akarok próbálkozni. Hogyan történik a mozgás? Az izmaimmal vagy az akaratommal? Utóbbival, elég rágondolni, egy célt kiválasztani és már ott is vagyok. Minden nagyon valósághű, ezért eszembe jut hogy csinálhatnék még egy valóságtesztet is, például repülhetnék. Elrugaszkodom, kitárom karjaimat, mint valami madár és... csaknem összetöröm magam! Csúnyán huppanva érek földet, a mellkasomat és az államat a földön lévő deszkákba ütöm. Semmit nem értek, miért nem sikerült, hiszen álmodom?! Vagy mégsem, kételkedni kezdek, talán ez a valóság. Csalódott vagyok.

Lesétálok a külső padláslépcsőn. Odakint szépen süt a nap, a ritkás köd kezd szétoszlani. Kellemesen hűvös van. Magamban elégedetten állapítom meg, hogy jól írta Castaneda, ha egyszer sikerült, egyre gyakoribbá fog válni. Meg kell jegyeznem elég fura szellemi állapotban vagyok. Nem tudom eldönteni határozottan, hogy álmodom vagy sem. A kerítés előtt kakas kapirgál. Papucsos lábamat visszahúzom, nehogy a lábujjaimat vastag gilisztának nézze és belecsipkedjen. Leülök a lépcsőre és egy kis, tollászkodó madarat kezdek nézni. Nem tudom milyen fajta lehet, talán sirály?, el is vetem azonnal, ahhoz túl kicsi (habár külsőre hasonlít). Elrepül.

Sétálgatni kezdek a ház körül. Isten tudja miért, bele akarok feküdni a kutyaházba. Mi van, teljesen elment az eszem?! - korholom magam az ötlettől és beviharzok a házba. Egy rövid párbeszédet folytatok a nővéremmel, semmi különös, majd határozottan benyitok a szobámba és ekkor  felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:16

Kéznézés és álmodó helyzet /3

Egy pszichológiai előadássorozaton vettem részt. Valahol a hátsó sorokban ültem és időnként ice teát szürcsölgettem. Ekkor még nem voltam tudatos, habár furcsállottam hogy itt-ott mennyi ismerőst fedezek fel. Az előadó középkorú, szemüveges hölgy általános kérdést tett fel, hogy mivel töltik az emberek a szabadidejüket, végeznek-e bármi hasznos tevékenységet? Nagy volt a csend, én már-már válaszolni akartam, de aztán mégsem mertem azt felelni, hogy részemről szívesen heverészek és a tudatos álmodást gyakorlom. Ha ezt mondom, akkor hosszadalmas magyarázkodásba kell bocsátkoznom, ahhoz meg semmi kedvem. Végül az egyik volt tanárom szólalt fel, hogy szerinte a többség iszik és kártyázik. Nevetés. A továbbiakat nem részletezem.

Az előadás után mindenki szétszéledt. Az utcán hideg volt, a hó is szállingózott. Én is összehúztam magamon a kabátot. A buszmegálló felé haladva hirtelen azon kezdtem gondolkozni nem álmodom-e? Kuncogtam az ötleten, na persze, és próbáltam elhessegetni a gondolatot. Szerencsére ekkor már késő volt, mert kétség nélkül tudtam hogy álmodom. Nem mintha ellentmondásokat fedeztem volna fel, minden nagyon valósnak tűnt, ez csak egy csendes bizonyosság volt részemről. Hamarosan aztán megerősítést is nyertem erről.

Nagyon izgalmas helyzet volt. Az utca tele van emberekkel, pontosabban félpasszív kivetülésekkel, és én vagyok itt az egyetlen valós értelem. Felidéztem magamban az előző két alkalmat, mikor csak néhány tárgyra bírtam a figyelmemet összpontosítani. Most mindenképpen többet kell tennem ennél! - határoztam el. Körülnéztem, és próbáltam minél többet beinni a látványból. Megszédített az öröm, az elért cél öröme, akármelyik álomalakra koncentráltam az teljesen megfoghatónak tűnt. Váltogattam a tekintetem egyik emberről a másikra, hol hosszan, hol rövidebben néztem, a fejemet forgattam, fel és le, a szürke/sárga épületek, a változatos nyüzsgő sokaság, a részletek kavalkádja.

Ez túl sok volt egyszerre, éreztem, és igen, a látvány kezdett szétesni, az arcok most már csak homályos foltok voltak. Gyorsan a kezemre néztem, ez segített lecsillapodnom és megszilárdítanom az állapotomat. A kezem mint előző alkalmakkor is, kicsit kisebb volt, kb. az eredeti 80%-a. Nem értettem miért, de őszintén nem is igen számított. Egy ideig végeztem a klasszikus kéznéző gyakorlatot, hol a kézre, hol a környezet elemeire figyelve.

Már erőm végén jártam, utoljára akartam egy kísérletet végezni a repüléssel, mivel a múltkor nagy esés lett belőle. Bosszantónak találtam azt a kudarcot, végül is álmodom, hadd tehessem azt amit akarok! Elrugaszkodtam és megpróbáltam elkapni egy több méterre felettem lévő ponyvatartó rudat, amik az üzletek felett szoktak lenni. Nem kis erőfeszítésembe került a levegőben maradni, éreztem is kis lelkifurdalást amiért maradék energiámat a múltkori bukásom és sértett önérzetem helyrepofozására emésztem fel, de a siker feledtette ezt.

Elkaptam a rudat és még feljebb löktem magam, majd gyors suhanásba kezdtem az emberek feje fölött. Minden összemosódott körülöttem, egy formák nélküli fehérségben repültem, amit csak szemcsés fénypontok törtek meg a széleken. Végül az ébrenlétbe szálltam.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:16

Kéznézés és álmodó helyzet /4

Miután a maffiózókkal folytatott tűzharc után menekülni kényszerültünk és kilőttük a villanykörtéket, hogy ne követhessenek, a teljes sötétségben nekiálltunk szétverni az ablaktáblákat és kiugrottunk az ablakon. Nem volt alattunk semmi, pontosabban csak a semmi fehér/ezüst ragyogása. A levegőben mindenféle tárgy és tárggyá még nem formálódott geometrikus alakzat úszkált. Láttam folyondárral benőtt házakat is alap nélkül, csak úgy a semmiben lebegni. (A magyarázat persze nyilvánvaló, túl gyorsan történt az álomváltás - helyszínváltás - az elmének nem volt ideje rendszerbe rendezni a tárgyakat, egy elfogadott világot létrehoznia)

A zuhanásom hol gyorsult, hol lassult, attól függően, hogy mennyire fókuszálom a tekintetem. Alattam egy mozdulatlan emberalak zuhant, ezt próbáltam elkapni. Olyan volt, mint egy bábu, barna kötött szövet borította mindenütt, nem voltak arcvonásai és furcsa szürke jégcsapok nőttek ki belőle. Elzúgtam mellette, nem sikerült, most meghalok?, feketeség, aztán újra megláttam magam alatt és ezúttal elkaptam. Szorosan öleltem és zuhanásom végre megállapodott.

A házunk előszobájában találtam magam. Egy asztalon ültem és az ablak felé néztem.

"Álmodom" - mondtam magamnak
"Á dehogy, minek erőlködök" - feleltem magamnak
"A kezem, meg kell néznem a kezem!" - erősködtem tovább és a szemem elé emeltem őket
"Nem, ez nem lehet..."
"De igen, hiszen kékek a kezeim!"(és mint korábban ismét 80% körüliek)
"Olyanok mint az Avatarban" - állapítottam meg elégedetten

Aztán, mivel figyelmem kicsit rendetlenül működött és folyton el akart kalandozni, csakazértis elgyönyörködtem a kékségben és fennhangon ismételgettem magamnak az igét: Kéznézés és álmodó helyzet, Kéznézés és álmodó helyzet...

Ez megerősített, tudatom teljesen kitisztult és az álmodási feladatra tudtam koncentrálni.

Körül kell néznem, igyekeznem kell minél többet megfigyelni, sürgettem magam. Az asztal vagy inkább platform, melyben korábbi zuhanásom "emberét" ismertem fel, elkezdett lassan forogni velem. Nagyon kimerítő volt a látvány egyezményes befogadása. Most nem akartam lerögzíteni a figyelmem az egyes tárgyakra, hanem az egészre koncentráltam. Az erőfeszítés kába álmosságba ment át, a szemeim le akartak csukódni, a fejem le-lehanyatlott és közben szédítően forgott alattam a platform. A látvány kezdett egybefolyni, hasonlóvá vált, mint mikor a semmiben zuhantam, ám mielőtt minden eltűnhetett volna, hirtelen zajt hallottam a folyosóról.

"Talán anyám az? Nem kéne ilyen állapotban látnia, de még mindig jobb, mintha más találna rám." És igen, egy tétovázó személy lépett be hozzám. Látszott rajta hogy el van veszve, nem volt önmaga, valószínűleg csak most született az álom anyagából, belőlem. Megszántam, átöleltem és ezzel az álmodás véget ért...

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:17

Kéznézés és álmodó helyzet /5

Teljes sötétségben futok. Mások is vannak, mintha verseny lenne. Úgy érzem meg kellene fognom valaki kezét. Tapogatózni kezdek és rátalálok "A" kezére. Meleg és puha. Mióta nem találkoztunk! Felgyorsulunk, majd nagyokat szökdelünk, szinte repülünk együtt. Aztán rájövök, hogy el kell engednem őt, muszáj egyedül folytatni az utunkat. Kicsit fáj magára hagyni. Ő eltűnik, minden kivilágosodik, én pedig:

fekvő, merev testhelyzetben repülök egy méterre a talaj felett (lábbal előre). Azonnal felismerem hogy álmodom. Uralkodom az érzéseim fölött, nem hagyom hogy az öröm kizökkentsen. Mit is kellene csinálnom? Figyelem az elsuhanó tájat, tárgyakat, ilyenkor lelassulok vagy meg is állok egy-egy pillanatra. Emlékeztetem magam, hogy semmit sem szabad hosszan bámulni, érzékelem is, mint inog meg az adott tárgy képe ha túl sokáig nézem (kb.fél perc után kezd eltünedezni).

Most magam elé emelem a kezeimet. Mint szokásosan megint csak kisebbek és keresztül látok rajtuk, valahogy olyan hologramszerűek. Sosem éreztem még ilyen könnyűnek az álmodást. Semmi erőfeszítésembe nem kerül fenntartani a helyzetet. Minden olyan "szilárd", úgy értem kézzelfoghatónak tűnik körülöttem.

Unatkozni kezdek. Közben a repülésem mind gyorsul. A Szándékra gondolok. Most bármit megtehetek, bárhová elmehetek. Mire költsem az energiám? Látni akarok! - mondom hirtelen és erősen figyelni kezdek. A látvány remegni kezd és mintha függőlegesen csíkozódna, mintha szét akarna esni. Megálljt parancsolok a folyamatnak, mert eszembe jut hogy bármi történjen is, az nem lehet igazi látás, sokkal inkább az, ami a látásról él bennem. Mit érnék hamisan fénylő energiahalmazokkal?

Helyette hangosan kijelentem: "vigyél önmagamhoz, látni akarom önmagam lényegét!" Nem tudom kihez szólok, talán csak az elhatározásomat próbálom megerősíteni ezzel. Még jobban felgyorsulok, a környezet részletei belevesznek egy mindent elborító fehérségbe, majd haladásom megáll és egy kőből faragott dombormű előtt találom magam. A szélein moha tenyészik. Buddha néz velem szembe. Ez lennék én? Vagy ez leszek majd ÉN? Önmagam lényege egy feltartott kézzel békésen mosolygó Buddha. Valaki csúnya tréfát űz velem!

Nem akarok a kérdéssel tovább foglalkozni és elrepülök onnan. Kicsit csalódott vagyok. Elgondolkozom. Minden amit utazásom során látok, még az a rendszámtábla is aminek a számait próbálom megjegyezni, az emberek, a helyek, a nevek, az én emlékeimből származnak. Tudattalan emlékfoszlányok. Itt minden belőlem épül fel.

Így mi értelme tovább folytatnom az álmodást? Vagy elég értékes lenne a tudatom mélységeinek feltérképezése is? Minek keressek olyat ami túl van önmagamon? Nincs időm a kérdések megválaszolására.

Anyám hangját hallom, könyörög hogy ébredjek fel, különben meghalok. Nem érdekel. Muszáj, mondja és érzem amint valaki rázza a testem. Felsejlik előttem hogy két másik alvó társammal, egy férfivel és nővel indultunk el kirándulni a havas utakon, de közben ránk esteledett és mi veszélyes álomba zuhantunk. Ha nem ébredünk fel, megfagyunk. A jobb fülem hegyét hidegnek és zúzmarásnak érzem.

Egy vasúti kocsiban térek magamhoz. Anyám is ott van. „Ez egy álom”, mondom neki. Furcsán néz rám, nem hiszi amit mondok. Bizonygatni kezdem hogy még mindig álmodom és ez az egész nem létezik körülöttünk, csak az én fejemben. Azt már nem mondom ki, hogy ő is csak egy látomás. Kíváncsian lesem mit válaszol, nem igen szoktam álomalakokkal csevegni. Megadja magát, hát jó, legyen ahogy mondom. Itt van két társam is. Anyám komoly hangon közli velük, hogy szerintem ez nem a valóság. Nagyot néznek. Úgy látom titkon kinevetnek és egyikük sem hisz nekem, ettől elmegy a kedvem és igazából is felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:17

Kéznézés és álmodó helyzet /6 (részlet)

Az iskolából tartottam kifelé, mikor apám utánam szólt hogy menjek oda hozzá és mutassak meg neki valamit a tableten. Néhány régi ismerősével beszélgettek elmerülten. Azt akarta várjam meg, de úgy tűnt a beszélgetés elhúzódik én pedig leültem az egyik piros huzatú padra. Egészen elálmosodtam. Voltak élénkebb pillanataim, de egyre csak le akart csukódni a szemem, az idő meg csak telt és telt. Elegem lett, felkeltem és elindultam kifelé. Apu utánam szól, hogy várjam meg a kocsinál. Oké!

Végre kint voltam. Az utcán őgyelegve aztán észreveszem hogy ahol a könyvesboltnak kellene lennie, egy kínai ruhaüzlet van, élénk színű, giccses, sárkányos cégérrel. Álmodom? Próbálom lebeszélni magam, ugyan már, de gyanakvó énem tovább erősködik és hirtelen jobbra nézek: a látvány egész egyszerűen hiányos! Látom az út túloldalát, néhány embert is, de ahol a parknak kellene lennie csak fehéres, ködszerű sávok húzódnak. Álmodom!

A felismeréstől minden mozgásba lendül, a sétám "kerékpársebességű" repüléssé változik. Mindkét kezemet magam elé tartom. Csakúgy mint az előző álmomban, itt is átlátszóak és úgy tűnik ez már állandó jelleg, kisebbek a megszokottnál. Az irányváltoztatás könnyű, csak gondolni kell rá, viszont maga a repülés megállíthatatlannak tűnik.

Úgy tűnik egészen szellemszerű jelenés vagyok, mert senki sem lát, az emberek közönyös ábrázattal sétálnak, egyáltalán nem néznek felém. Kinyújtom a jobb kezem és mikor a közelükbe érek, megérintem a fejüket és próbálom tréfából összekuszálni a hajukat. Semmi reakció, egyszerűen áthaladok rajtuk. Ugyanez van az épületekkel is. Egyikből ki, másikba be, a falak nem tartanak vissza. Mikor átmegyek egy falon, mintha enyhén lelassulnék és érzékelem hogy a testem anyaga és a környezetem anyaga nagyon hasonló (hologramszerű).

Aztán egy farmernadrágos férfibe botlok, aki közvetlenül rám néz. Meghökkenek, ez lát engem? Jókedvűen int felém és gratulál sikeremnek. Kényelmetlen érzés fog el, a többiekkel ellentétben ez a pasas valahogy szilárdnak és baljóslatúan erőteljesnek látszik, már a gondolat is őrültség hogy ugyanúgy szórakozzak vele, mint a többi fantommal. Gyorsan elslisszolok a közeléből.

Ezután történik az egyik épületben hogy majdnem kizökkenek, közel kerülök a felébredéshez, szerencsére azonban sikerül belekapaszkodnom a különféle berendezés látványába. A repüléssel kapcsolatban megértek valamit: ez a közlekedési mód felel meg legjobban az elme csapongó sebességének. Próbálnék leszállni, érzem sikerülne, de azt is érzem ha megtenném az álom véget érne. Valószínűleg nem lenne elég energiám egyetlen helyszín hosszú megtartására, ezért van szükség a gyors haladásra.

...

Egy kis ideig még repkedek, aztán a testem hirtelen eltűnik, már csak egy mozgó tudat vagyok, felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:18

Kéznézés és álmodó helyzet /7

Derengő hajnal, de még javában sötétség van. Odakint csatangolok. A hátsó kertkapuhoz megyek. Át akarok rajta menni, de valamiért nem a kilincsét akarom használni, hanem megragadom középen két vasát, hogy lendületet véve átugorjak felette. Mi a fenét csinálok? - kérdezem magamtól és a kezeimre nézve látom hogy szinte egybeolvadtak a kerítéssel és fénylőn ragyognak. Álmodom!!! Elengedem a kerítést és a kezeimre nézve kimondom a varázsigét: "Kéznézés és álmodó helyzet" (a napközbeni valóságtesztjeim során rendre ezt szoktam ismételgetni). De a kezeim most mások mint eddig: a ragyogásuk nem múlt el, továbbra is sötét aranyszínben pompáznak és alig tudom kivenni az ujjak kontúrját, tiszta energiának látom.

Megfordulok és a ház felé repülök. Kezdek felgyorsulni mint korábbi álmaimban. "Meg kell állnom, abba kell ezt hagynom", de kicsit kételkedni kezdek magamban, mert a repülést annyira természetes, az álmodáshoz tartozó közlekedési módnak érzem, hogy félek ha megállnék, akkor felébrednék. Mégis megkockáztatom és kis koncentráció után sikerül leszállnom a földre. Egy ideig egy helyben állok. Nem veszítem el a tudatom és az álom sem esett szét. Uralom a helyzetet. Nagyon elégedett vagyok és felfedező útra indulok a ház körül.

Igazából az egész egy asztrális kivetítésnek tűnik, minden annyira valóságos körülöttem, mármint külsőleg, de mikor a tárgyakhoz érek, a kezem egyszerűen áthalad rajtuk. A mozgásom igazából nem séta, inkább finom suhanás a talaj felett. Itt nincs szükség lábakra. Más mint a fenti önkéntelen repülés, ezt teljesen én irányítom és bármikor meg tudok állni. Azonban problémáim akadnak vele, mikor a külső kapuhoz érve, át akarok ugrani felette, ahelyett hogy egyszerűen keresztül lebegnék rajta, mint előtte egy másik kisajtón már megtettem. Próbálok elrugaszkodni, de elég nyögvenyelősen megy, bizonytalanul ingadozok a levegőben.

Közben rájövök az okára: két akarat ütközik. Korábban már elhatároztam hogy le akarok szállni, most viszont megint magasra repülnék. Azért mégis sikerül és a kapu felett áthaladva kiérek az utcára. Nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet nagyon eltávolodni a háztól, de izgat a lehetőség hogy esetleg más házakba is bejuthatok ebben a láthatatlan állapotban, vagy csak az út mellett haladva találhatok olyan megerősítési pontokat, amiket majd felébredve ellenőrizhetek. Szóval merészen elindulok, de ekkor hirtelen minden kezd elsötétülni előttem, a környezetemet és engem elnyel egy szemcsés feketeség. Jaj ne, az álom szétesik! - gondolom még csalódottan és felébredek.

Azaz felébredek a házunk teraszán. Még mindig álmodom, de ezt nem veszem észre. Azért kicsit fura hogy mi az ördögnek vagyok kint a hűvösben..? Na mindegy. Elégedett kiscicaként nyújtózkodom és az álmomon töprengek. Felkelek és odamegyek a kertkapuhoz ahol tudatos lettem. Ugyanúgy megérintem és újra kimondom: "Kéznézés és álmodó helyzet". Egy pillanatra megszédülök és rájövök megint csak álmodom. Aztán kuncogni kezdek az ötleten és észre térítem magam: az előbb csak élénken emlékeztem, most ébren vagyok! Visszamegyek a teraszra és lefekszem, talán vissza kéne aludnom. Nem megy, forgolászódom, majd úgy döntök jobb ha bemegyek végre a házba.

Az ajtó előtt állva azonban ismét a kezeimre nézek és ismét fényhalmazoknak látom őket. Hát mégis álmodnék?! Igen, hát persze! Most a lehetőségtől szédülök meg: pár méterre vagyok a testemtől. A nappaliba lépve azonban mintha fejbe csapnának megint csak képzelgésnek gondolom az egészet. Itt van anyám is, nem akarok előtte teljesen bolondnak látszani. Még hogy álom! A szobám felé indulnék, de anyu megszólít és a segítségemet kéri mert meghülyült a telefonja: az ébresztőjét nem lehet leállítani. Én sem tudom kikapcsolni és már mennék is, de anyu megint mond valamit. Beszélgetünk egy ideig.

Na jó most már tényleg megyek, szeretnék visszafeküdni. Az ajtóm résnyire nyitva, tiszta sötétség van odabent és valahogy nyomasztó érzés vesz rajtam erőt. Már a küszöbön állok, mikor anyám valahogy elzárja előlem az utat és valami súlyos dolgot mond, amivel végképp elveszi a kedvemet az alvástól. Az az érzésem, hogy valamiért nem szeretné hogy bemenjek a szobámba. A következők során komoly beszélgetésbe elegyedünk, elfeledettnek hitt jeleneteket látok a múltamból, végül anyámra nézve felismerem hogy ő valójában nem is az anyám és nem is értem miért hittem annak, hiszen teljesen másképp néz ki és olyan fekete ruhát visel, amiben még sosem láttam. Ki ez a nő..?

Nincs idő több kérdésre, végképp felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:19

Kéznézés és álmodó helyzet /8
(2015.08.07)

A folyosón vagyok, repülök. Álmodom? Na azért ne hamarkodjuk el! - csillapítom magam. Nem, nem, a fenébe is hisz ha repülök akkor csak álmodhatok! Oké, adta meg magát tiltakozó énem. A kezeimre nézek, elcsodálkozok rajta, hogy mennyire valóságosnak tűnnek, csak egy halvány fehéres aura veszi körül őket. Ez az aura mindenütt jelen van, mint egy homályos közeg, mintha kicsit bepárásodott szemüvegen át néznék, de azért a részletek mégis jól kivehetők. Csinálom a kéznéző gyakorlatot, hol a kezekre, hol a különböző tárgyakra nézek, és igen, ha túl sokáig vagyok egy ponton, elkezd a kép szétesni. Most viszont erősnek érzem magam, nem okoz nehézséget fenntartani a tudatosságot és az álmot.

Álom? Mi van ha tké? A kettő közötti átfedések mindig összezavartak. A testem, meg kéne néznem a testem! Elkezdek a szobám felé repülni. Kicsit nyomaszt a gondolat hogy mit találok majd odabent. Megérkezem, az ajtó nyitva ( a valóságban is). Belebegek és körülnézek: sehol semmi. Se az ágyon, se a kanapén, se a fotelemben nem látom magamat. Miért? Nem vagyok talán felkészülve a látványra? Vagy egyszerűen csak egy olyan tudatos álomban vagyok ahol azt álmodom, vagy inkább feltételezem, hogy testen kívüli élményben van részem. Bárhogy legyen is, némileg bosszant a helyzet és ami azt illeti kezdem elunni magam. Szinte már kívánom a felébredést.

Aztán erőt veszek magamon és megpróbálom kihozni a legtöbbet a tapasztalatból. Folytatom a házban való bolyongásomat, közben elsuhanok két családtagom mellett is, persze nem vesznek észre. Megpróbálok kinyitni egy ablakot: kell némi koncentráció a dologhoz. Előbb el kell képzelnem mit is akarok, egészen addig az ablak képe csak kép, díszlet. Aztán amikor ráteszem a kezem a kilincsre, érzem a szilárdságát, és azt hogy csak az érintésem keltette "életre". A kezem és a kilincs egybeolvad, alakjuk elmosódik, fényt sugároznak. Elfordítom és kinyitom az ablakot. Odakintről friss levegő árad be. Felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:19

Kéznézés és álmodó helyzet /10

1. Éjszaka, kint ücsörgök a padon, mellettem a kutyák és a csillagokat nézegetem. Feltűnik egy különös csillagkép aminek nem tudom a nevét, csak annyit hogy központi csillaga az Arkturusz. Van egy könyvem a témáról talán be kéne mennem és megnézni. Így nézett ki és mint utólag megtudtam az ökörhajcsárnak hívják:

2. Elindultam a ház felé, felmentem a teraszra mikor gyors mozgásra lettem figyelmes a szemem sarkából. Közben úgy látszik kivilágosodott, kora hajnal volt. Elnéztem a hátsó udvar felé, de először a köves-göröngyös talajon kívül semmit sem láttam. Ez is furcsa volt mert a szürke sokféle árnyalatában "csillogott". Aztán ahogy a mozgást kerestem, meg is találtam: hirtelen mintha csak a talajból emelkedne ki egy egér vagy kisebb patkány jelent meg, hogy azon nyomban el is tűnjön egy nagyobbacska kő mögött. Megborzongtam, de azért kíváncsian nézegettem egy darabig a futkározását (megjegyzés: valójában nem igazán volt egér, egy hosszúkás, szürke, vékony valamit láttam amit azonban könnyebb volt egy általam ismert és valószínűsíthető alakkal azonosítani). Beugrott a gondolat hogy ez a szemlélődés olyan mint a nemcselekvés... Na persze, még mit nem, és abbahagytam.

3. Ott álltam az ajtó előtt és már majdnem bementem mikor megint megláttam valami furcsát: a szomszédban egy hatalmas, fehér, shinto kapu állt.

Szájtátva bámultam egy ideig aztán rájöttem hogy ez képtelenség, biztosan álmodom! Álmodom! Gyorsan a kezemre néztem: ezúttal enyhén áttetsző és aranyszínű volt, hasonlóan a testem többi részéhez. Mit csináljak? Bemenjek a házba, a testemhez...? Csábító volt a gondolat, a kezem ott egyensúlyozott a kilincs felett, de eszembe jutott előző napi fogadalmam, hogy átmenetileg felhagyok az olyan törekvésekkel mint a testem megtalálása és inkább improvizálok.
Repülni fogok, határoztam el, hátat fordítottam az ajtónak és felugrottam a levegőbe. Kicsit tartottam tőle menni fog-e, de könnyedén fennmaradtam. Szerettem volna minél több hasznos tapasztalatra szert tenni, ezért egyenesen a terasz egyik tetőtartó oszlopának repültem, úgy hogy a karom mindenképpen keresztezze az útját: meglepődve vettem tudomásul hogy képtelen vagyok átmenni rajta, nekiütköztem mintha valóságos akadály lenne (feltételezem asztrálisan voltam jelen asztrális térben).
Kíváncsiságom a shinto kapu felé terelt, szerettem volna átrepülni alatta.

4. Innen sima álomba váltottam, mert mikor a kapuhoz értem, az elkezdett átalakulni és a helyén egy fehér házakból álló kisváros nőtte ki magát. Ennek a városnak a főútján kezdtem suhanni, a tudatosságom semmivé lett. A repülés eltorzult folytatása hogy egy gyorsan haladó buszon találtam magam. Álmosan, fáradtan álldogáltam az ülések között, az emberek gyanakvóan nézegettek, nem akartam feltűnést és imbolyogva leültem egy szabad helyre. A gondolataim kuszák voltak, azt se tudtam honnan jövök és hová tartok, aludni próbáltam, a fejem lehanyatlott és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:20

Kéznézés és álmodó helyzet /11

Az udvaron sétafikáltam kora reggel, mikor egyszer csak felismertem hogy álmodom. Spontán történt, nem ellentmondásokat felfedezve. Persze azonnal jött a szokásos kétely, de szerencsére nem hagytam magam önmagam által eltántorítani és ragaszkodtam a tudatosságomhoz. Jött a kéznézés: mindkét kezem sárgásfehér fényben izzott, csak a körvonalait tudtam kivenni, a tenyér vonalkáit meg hasonló részleteket nem, mindent elnyelt a fényesség. Aztán más felé néztem és láttam hogy a környezetem viszont teljesen reális. A kezem nem hagyott nyugodni és megnéztem még egyszer, de ugyanúgy fénylettek ismét. Fel s alá kezdtem járkálni a ház körül, majd kísérleteztem a repüléssel is, elég nyögvenyelősen ment, pedig eltökéltem hogy megcsinálom mert ez az egyik legjobb valóságteszt. Ha ez egy álom akkor tudok repülni, mondtam magamnak.

Igazság szerint még mindig volt bennem egy kis kétely, hiszen csak a fénylő kezek utaltak álomra. Na azért kis próbálkozás után sikerült, bár furcsa módon félig-meddig vízszintes pózban és lábbal előre siklottam. Mikor a rácsos kapuhoz értem, ösztönösen ki akartam kerülni, de emlékeztettem magam hogy igazából nincs is kapu és át kell tudnom lebegni rajta. És igen, a testem egyszerűen keresztülsiklott a rácsokon. Bizarr élmény volt. Ezután ismét a földre kerültem és megkísértett a gondolat hogy a nyílt utca felé vegyem az irányt, de eszembe jutott egyik korábbi próbálkozásom melyben minden szétesett mikor ezzel próbálkoztam, úgyhogy letettem róla. Arra is gondoltam hogy érdemesebb lenne a szűk környezetemben maradni mert ezeket felébredve tudnám ellenőrizni, esetleg megpróbálni nyomot hagyni magam után, például megkarcolni egy követ meg ilyesmi. Úgy döntöttem bemegyek a házba és körülnézek.

Megint repülni akartam, alig akart sikerülni, aztán megint lábbal előre belebegtem az egyik ablakon. Érdekesség hogy eredetileg ott nincs is ablak. Ezt azzal magyarázom hogy normál elménk számára az a természetes hogy valamilyen nyíláson keresztül közlekedünk, tehát álomtudatom teremtett egy ablakot.

Mikor beértem, leszálltam a padlóra. A nagybátyám szobájában voltam. Ismét elfogott a kétely mert minden nagyon valóságosnak tűnt, viszont maga a tény hogy kora reggel itt vagyok már nem illett a képbe. Továbbmenve és a lakást bejárva sok furcsaságot láttam, látszólag minden rendben volt, de bizonyos tárgyak nem a megszokott helyükön voltak. Köztük például egy régi monitor aminek a szekrényemben kellene lennie. Ezek a jelek megnyugtatóan erősítették meg továbbra is hogy álmodom.

Furcsa volt a családtagjaimmal találkozni, miközben tudom hogy csupán álomalakok. Rendben tették a dolgukat és nem volt szívem kizökkenteni őket. Az érzelmek néha eltántorítanak. Igazság szerint nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, a házban ugyanúgy folytattam a bolyongást mint odakint, a tudatosság fenntartása semmiség volt, komolyan nem is éreztem hogy igazán számítana. Mihez kezdjek magammal? Egy ideje már nem volt tudatos álmom és elfelejtettem minden korábbi törekvéseimet. Álmodom, na és? Unatkoztam. Így álltam a dologhoz és hamarosan felébredtem.

szerk: Még utólag eszembe jutott hogy felkerestem a szobámat hátha meglátom az alvó testemet, de persze nem találtam semmit. Normál tudatos álom volt.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:20

Kéznézés és álmodó helyzet /12

Egy épületben voltam ami a korábbi álmom folytatásaként egy iskola volt, a falak fehérek, közel egy nagy ablak, mellette szekrény. A szekrényből kiveszek egy barna, szőrmés rúdszerű tárgyat. Tanácstalanul forgatom, nézegetem, nem tudom mi lehet ez. A szőrme egy gyerekkori sapkámra emlékeztet és láss csodát kezeim alatt fokozatosan formát ölt ez a régi usanka. Van rajta cipzár is két oldalt, felhúzom, lehúzom őket, tapintásuk érdes. Aztán elindulok ki a teremből, csak pár lépést teszek a folyosón mikor hirtelen felismerem hogy álmodom!

Felemelem a kezeimet és vetek rájuk egy pillantást: őket is és az egész környezetemet meleg, borostyánszínű fény öleli körbe. A kezek félig átlátszóak és lazán összekapcsolódó sejtszerű alakzatok alkotják. Elönt a boldogság érzete. Emlékeztetem magam hogy igyak be minél több látványt. Csodálkozva ismerem fel a szobám előtti folyosót majd továbbmenve a nappalit és benne a számos berendezési tárgyat. Az ajtóhoz érek és kinyitom. Átsuhan rajtam hogy igazából erre semmi szükség, mármint hogy normálisan közlekedjek, akár át is mehetnék a falon. De most már mindegy. Csak a kezemet dugom ki a résen és odakint csípős hideget érzek, meglepődöm milyen valósághű érzet.

Mielőtt azonban kiléphetnék, minden elhomályosodik előttem, a látvány kezd szétesni, összefolyni, valami nem enged tovább, nincs elég erőm vagy egyszerűen csak túl sokáig álltam egy helyen ami talán egyenértékű azzal ha sokáig nézünk valamit, nem tudom, mindenesetre mielőtt elveszteném a kontrollt gyorsan megfordulok és ettől minden újra helyreáll a valóság megszilárdul ismét. Újra látom magam előtt a nappalit és nem hiszem el mennyire igazinak tűnik minden. Kételkedni kezdek, arra gondolok hogy ébren vagyok, csak tulajdonképpen még kicsit kába, mert szörnyű álmosság kerít hatalmába, a szemeim leragadnak mintegy bizonyságként hogy így van. Talán alvajárok, és ebben a hipnagóg állapotban azt hittem álmodom.

Vissza akarok botorkálni a szobámba, de még előtte felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:21

Kéznézés és álmodó helyzet /13
Itt most két tapasztalatot sűrítettem egybe és majd kiemelnék pár megfigyelést:

1. Iskola folyosója, nagy a nyüzsgés. Össze vagyunk tömörödve mint a heringek. Talán védekezésként nem tudom, de felemelem a kezeim és rájuk nézek: fehéres-szürkések, körvonalaik elmosódottak és vibrálnak, mozgásban vannak. Álmodom! - ismerem fel. Mozgási kényszert érzek, de most erőt veszek magamon mert emlékeztetem magam hogy mit is kell csinálni egy ilyen helyzetben, vagyis hogy lehetőleg maradjak nyugton és szemlélődjek, végezzem a kéznéző gyakorlat második aspektusát (kiválasztok egy tárgyat, nézem, majd egy másikat, aztán vissza a kézre és így tovább). Csinálom, bár tegyük hozzá, minden nagyon homályos, nehéz éles vonalakat kivenni. Aztán az emberek körülöttem szó szerint elsodornak, kénytelen vagyok a tömeggel tartani, de a tudatosságom még mindig megvan. Az álom eseményeire azonban ez nincs kihatással, továbbra is megy a műsor körülöttem, mindenki játssza a szerepét, kivéve engem, aki most már megfigyelővé vált.

2. Az osztályteremben sétálok és a lábfejeimet nézem ahogy egyiket a másik után rakom. Fekete lakcipő van rajtam és a képe valahogy vibrál. Tudatossá válok, álmodom! Érzek egy kis ellenerőt, de elég határozott vagyok, bizton tudom hogy álmodom és nem hagyom lebeszélni magam. A kezeimre nézek: rendben vannak, csak kissé sötétek. Eláraszt a mozgási kényszer, de parancsolok neki, emlékeztetem magam hogy helyben kell maradjak és csak szemlélődnöm. Az egyik osztálytársamra nézek, megemlítem neki hogy álomban vagyok/vagyunk, látszik nem hiszi, ettől hülyén érzem magam és kizökkenek az álomból.

A vibrálás itt csak érdekesség ami összeköti ezt a két álmot, de a lényeg a mozgási kényszer. Ez általánosnak mondható, mikor tudatos leszek úgy érzem mozognom kell, legyen az séta, futás vagy akár repülés. Ha megállok felébredek vagy nagyon rövid idejű lesz a tapasztalás. A tizenkettes álomban is például mikor az ajtóhoz értem és hosszabb ideig nem mozogtam az álom kezdett szétesni.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:21

Kéznézés és álmodó helyzet /14
Itt ismét két álmot közlök, a hasonlóságuk miatt:

1. A szemem elé emeltem a kezeimet és azonnal tudatossá váltam: erre kondícionálom magam folyton (kéznézés --> éberség --> tudatosság)
Volt egy gyenge ellenkezés bennem ami ki akart zökkenteni, elhitetni hogy mégsem álmodom, de nem hagytam magam. A kezeim, mint sokszor, kicsit kisebbek voltak, de alakilag normálisak. Fehér és sárga fényt sugároztak, különösen a széleken volt hangsúlyos. Ahogy néztem őket, elkezdtek átlátszóvá válni, olyanképpen mint mikor ólomkristályon át látod a dolgokat, végül csak a lenyomatuk maradt meg. Féltem hogy kiesek az álomból, de ahelyett hogy másfele néztem volna, megpróbáltam visszahozni a látványát és kis koncentráció után újra rendes formát öltöttek.

2. Ülök és egy látképet bámulok. Azt gondolom hogy talán álmodom, bizonyságképpen azt kérem magamtól, hogy ha tényleg így van, akkor a lábfejeim menjenek össze, legyenek kisebbek. Várok, minden olyan csendes és álmosító. Kába vagyok, külső nézetben látom magam, amint csak merengve, üveges tekintettel bámulok ki a fejemből. Aztán hirtelen a lábaim elkezdenek látványosan összemenni és ettől tudatomra ébredek. Olyan kijózanító érzés fog el és kicsit bosszankodva gondolok korábbi tompaságomra. A kezeimre nézek: átlátok rajtuk, kristályszerűek. Lényegében meg kell teremtenem őket, hogy rendesen láthatók legyenek. A teremtés gyorsan felemészti az energiámat és felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:22

Kéznézés és álmodó helyzet /18 (részlet)

Felértem a dombtetőre, megálltam és épp csak kifújtam magam mikor felismertem hogy álmodom! A kezemre néztem: normális volt, leszámítva egy fehér aurát ami nemcsak a széleken hanem az egész tenyérre kiterjedt. Megállapítottam hogy a szokottnál erősebb ez a fény. Ezt nem hiszem el! - mondtam bosszúsan. Mert hiába voltam tudatos, ötletem se volt mit kezdjek a helyzettel. Ugyanis a dombtetőn csak egy füves mező terült el, meg odébb láttam egy ritkás erdősávot. Szerettem volna folytatni a tükrös gyakorlatomat, de itt nem volt semmi, semmi kézzelfogható. Kikerültem a megszokott környezetemből és nem tudtam mihez kezdeni. Persze nem akartam elvesztegetni a lehetőséget és csinálni akartam valamit.

Odébb a fák között megláttam egy barnás foltot, az ágak miatt először azt gondoltam egy szarvas, de jobban megnézve egy kutya volt. Engem figyelt. Nyeltem egyet, hiába álom, világéletemben féltem a kutyáktól, én oda nem megyek hozzá. Felrémlett előttem hogy esetleg teremtsek egy tükröt, pár méterre magam elé koncentráltam és akartam hogy legyen. Lilás fénysávok tűntek fel és egy négyzetes forma kezdett kirajzolódni, de szinte azonnal leállítottam magam. Nem, ez nem a megfelelő alkalom. Ha túl sokat vállalok hamar kizökkenhetek. Ha egy környezet nem elég innovatív és elkezdem átformálni, azzal csak energiát emésztek fel, gondoltam. Igen ám, de továbbra sincs semmi kézzelfogható körülöttem, ha nem teremtek mit csináljak egy réten..?

...

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:22

Kéznézés és álmodó helyzet /21

Egy misén vettem részt amit elhunyt rokonomért tartottak. Egy barátnőm kísért el a templomba. Kevesen ültek a padokban, főleg családtagok. Mi elől ültünk le. Egy ideig minden ment a maga normális módján, a pap imádkozott, mi is imádkoztunk, felálltunk, leültünk, térdepeltünk, a szokásos forgatókönyv. Aztán megszólalt egy mobiltelefon. A pap elhallgatott és idegesen nézett körül hogy kiszűrje a hang forrását. Azt kérdezte: Nem halljátok? Kinek a telefonja cseng?

Akárhogy füleltem nem hallottam semmit, csak a pap meggyőződése volt hogy szól valami. Hátranéztem, az emberek fészkelődtek, talán nekik is kínos volt a helyzet. A pap feldühödött és bement a sekrestyébe hogy ellenőrizze, nem-e az ő telefonja az. Hamarosan fennhéjázón visszatért és azt mondta bizony nem az övé volt, és nagyon szeretné tudni ki volt az aki megzavarta a mise rendjét. Már-már fenyegetőzni kezdett. Ránéztem, és megállapítottam hogy a feje szokatlanul nagy, ettől mókás kedvem lett és magamban mulattam az idegességén. A mozdulatai is feszültségről árulkodtak, kapkodva tett-vett az oltárnál.

Újra felénk fordult és követelte hogy jelentkezzen a bűnös. Senki nem moccant. Ezután azt akarta hogy vegyük elő ha van nálunk bármilyen kütyü. Kicsit csodálkozva láttam hogy a könyvolvasómat halászom elő, amíg barátnőm az okostelóját. A pap gyanakvón méregetett minket, talán mi vagyunk akiket keres. Nagyon haragudtam rá, mégis mit képzel hogy vádaskodik és éppen ő az aki lehetetlenné teszi hogy a mise normálisan folytatódjék! Végül nem lett az ügyből semmi, csak annyit közölt a hívekkel, hogy nem szeretné ha megismétlődne a helyzet, és legyünk szívesek kikapcsolni a telefonokat ha templomba jövünk.

Ezután felhívta a figyelmünket egy ünnepségre, amit mise után szervez, ilyen falunap szerűség, nem tudom pontosan. Elegem lett az egészből és felkeltem hogy lelépjek, még arra is kész voltam hogy szócsatába kerüljek vele. De erre nem került sor, ugyanis mikor az oltár előtt elhaladtam, már nem volt sehol. Valamiért nyugtalanság fogott el. Fel s alá kezdtem járkálni, időnként megálltam és éreztem hogy valami nem stimmel. Aztán mikor hosszabb időre lecövekeltem, hirtelen rájöttem hogy álmodom!

Gyors kéznézés: az ujjaim elnyújtottak, szürkések és átlátok rajtuk, olyan fátyolszerűek voltak. A barátnőm ott állt egy méterre tőlem. Nem mozdult, csak nézett maga elé. A hívek hasonlóan mozdulatlanoknak tűntek, és bábszerűnek. A barátnőmhöz léptem, megragadtam mindkét kezemmel a vállait és a szemébe próbálván nézni azt kérdeztem tőle: Ugye álmodom..? Nem érkezett válasz, de ekkor már teljesen biztos voltam benne hogy igen. A szemei fehéren világítottak és ahogy egyre jobban bámultam az arcát, az elkezdett szétfolyni, az arcvonásai eltünedeztek, a szeme lejjebb vándorolt, ettől nagyon groteszk lett, végül egész teste egy fénylő alakká változott.

Elfordultam tőle, nehogy kizökkentsen. Elvesztettem iránta az érdeklődésem, hiszen rájöttem nem több egy közönséges álomalaknál, ő is csupán díszlet, mint a hívek és az egész templom. Eszembe jutott a tükör. Teremtsek egyet? - vetődött fel bennem, de hamar elvetettem, valahogy nem éreztem kedvet a sok hajcihőhöz. De valamit mégiscsak kellett tennem. Felrémlett előttem amit Áprilia írt, hogy Carlos nem vesződött teremtéssel, hanem hagyta hogy az álomelemek húzzák be. Másrészt kíváncsi lettem, mi történik ha kimegyek a templomból. Ugyanis ez is az álomváltás egy módja lenne. Vajon létrejön egy környezet vagy minden szertefoszlik..?

Korábban már csináltam ilyet és rendszerint szétesett az álom, de talán most másképp lesz. Végigmentem a piros szőnyegen a padsorok között, az emberek nem néztek felém. A kijáratnál találkoztam egy fúvós zenekarral, biztos ezeket hívta meg a pap az ünnepségre. Egy volt tanárnőm vezette őket. Köszöntem neki, ő viszont és már mentem is tovább. A küszöb előtt egy macska feküdt. Megálltam hogy kikerüljem, de elment az útból. Arra gondoltam talán jelként is értelmezhetem és jobb lenne ha nem mennék ki.

Végig éreztem hogy hibát követek el, jobb lenne ha maradnék, mert esélytelen hogy ki tudjak lépni az ajtón. De nem érdekelt, meg akartam próbálni. Csak pár lépést tehettem odakint, mert mindent beborított a sötétség és a szürke, kavargó hártyás közeg. Megértettem hogy szétfoszlik az álom, nincs elég erőm hogy létrehozzak egy új környezetet. A templom is csak azért létezik mert a tudatom itt van, fokozatosan építette fel a díszleteket melyben létezni tud. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:23

Kéznézés és álmodó helyzet /23

Osztálytársakkal labdákat hajigáltunk egymásnak. Ki tudja messzebb dobni, ha ügyesek vagyunk elkapni és visszadobni. Egy domboldalban álltunk és minden dobással egyre lejjebb kerültünk. Aztán odajött hozzám egyik társam akiről valamiért azt gondoltam hogy a tesitanár és intett hogy kövessem. Leértünk egy pinceszerű helyiségbe. Volt itt balra egy magas torony, rozsdás létrafokokkal és a "tanár" elkezdett rajta felfelé mászni. Azt akarta hogy kövessem, de tiltakoztam mert tériszonyom van. Ő vállat vont és ment tovább.

Tanácstalanul álldogáltam a nyirkos helyiségben. Elég világos volt, a fény árnyékokat vetve tört meg a vöröses téglából rakott falakon. A torony is ilyen téglából rakott volt. Valahol víz csobogott a háttérben, a földön fahordalékot, kevés sárt is láttam. Igazából nem is pincének mondanám, inkább tágas csatornának. A falak alján itt-ott félköríves nyílások voltak rácsokkal hogy a víz átfolyhasson rajtuk. Félni kezdtem, rettegek a patkányoktól, kicsit pánikolva kapkodtam a fejem hátra látok egyet. Aztán tanácstalanul magam elé néztem, egy ideig lecövekelve álltam gondolatok nélkül.

Talán ez lehetett a kiváltó ok, a mozdulatlanság, mind testben mind gondolatban nem értek ingerek, mert a következő pillanatban feltettem magamnak a kérdés hogy mit keresek itt..? Újra körülnéztem és végre rájöttem hogy álmodom. Álmodom! Első reakcióm a diadal érzése volt, második hogy ránéztem a kezeimre: alapvetően normálisak voltak, bár fehéres/arany kisugárzást is észrevettem rajtuk. Most hogy ismét önmagam voltam eszembe jutottak a célkitűzéseim, a tükör és a kártya. Csakhogy azok otthon vannak. Egyrészt örültem a tudatosságnak, másrészt mérges lettem, ugyanúgy mint korábban a mezőn olyan helyen voltam ahol nem folytathattam szokásos gyakorlataimat. Mégis mihez kezdjek egy pincében?

Na jó, akkor álmot váltok, határoztam el. Hazamegyek valahogy. Megláttam egy lépcsőt oldalt és elindultam rajta felfelé. Séta közben a falakra néztem és felismertem hogy a középiskolában vagyok, jobb kezem az ismerős fakorlátot szorította, a lépcsőfokok szürke járólapok voltak. Nyilván a korábbi események ihlették a helyszínt, csakhogy ne törjön meg az álom logikus folytonossága. Hogyan csináljam a váltást? Emlékeztem miket beszéltünk a fórumon, talán csak egyszerűen oda kellene gondolnom magamat. Végső soron az iskola is hasonlóan jelent meg, nem lehet olyan nehéz. Becsuktam a szemeimet, mélyeket lélegeztem és közben az otthonomra gondoltam. Azt mondtam magamnak hogy amint felérek a lépcsőn és kinyitom a szemem, otthon leszek.

Furcsa volt vakon, de tudatosan menni felfelé. Elfogott az ismerős rosszullét, szédülni kezdtem, a szívem szaporán vert, aztán elájultam. Felébredtem az ágyamban, hazatértem...

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:23

Kéznézés és álmodó helyzet /24

Milyen érdekes hogy az elme szívesebben fogad el bármi más magyarázatot minthogy be kelljen ismernie hogy álmodik. Megint azt hittem hogy egy játékban vagyok. Tudatos voltam, már amennyire annak vesszük hogy emlékeztem önmagamra, gondolkodtam, belső nézetből figyeltem és tudtam hogy nem valóság ami körülvesz. Ez a leírás tökéletesen illik egy játékra, így az elme számára is elfogadható magyarázat, már csak azért is mert a modern játékok már elképesztően élethű grafikát tudnak megjeleníteni. Na de nézzünk a konkrét történést!

Egy kikötőben voltam, pár méterre a talaj felett lebegtem. Alkonyodott, már csak néhány ember lézengett itt, javában hazatérő halászok. Láttam néhány matrózruhás emberkét is, egyikük az oldalára támaszkodva feküdt egy üveg piával a kezében és ugyanazt csinálta amit én: a naplementében gyönyörködött. Elbűvölve figyeltem amint az alábukó napkorong narancsos fényeket vet az enyhén hullámzó vízre. Ahogy egyre lejjebb ereszkedett, az ég is egyre sötétebb tónusokat vett föl, és ettől, meg a kora esti melegtől, a stégen békésen sétálgató emberektől, a kigyulladó gázlámpáktól, a ringatózó csónakoktól az egész nagyon meghitté vált számomra.

Besötétedett, de továbbra sem mozdultam, figyeltem mi fog történni. A játékokban az időjárást és az idő múlását felgyorsítva tapasztaljuk, de amúgy teljesen a reálisnak megfelelően. Kicsit csalódva állapítottam meg hogy a szokásosnál gyorsabban telik az idő, mert az éjszakából nagyon hamar hajnal lett, az ég alja már derengett, a levegő csípős hideg lett és egyre több ember kezdett feltűnni a parton. Elég fura volt ezt megfigyelni, épp csak pár perc alatt pár óra eseményei zajlottak le. Ahogy ezen a furcsaságon elgondolkodtam, közben láttam hogy a felhők és az emberek is gyorsabban mozognak, olyasmi volt mintha beletekernél egy filmbe. Aztán minden normálisra lassult és reggel lett.

Még mindig csak egy helyben lebegtem, de most már az embereket kezdtem figyelni. Nagyon különös volt mert ők nem láttak engem, pedig ott mentek el alattam. A saját testemet egy csaknem teljesen átlátszó fénylő emberalakként érzékeltem, tehát magam számára is majdnem láthatatlan voltam. Ami még feltűnt az az emberek viselete volt, olyan 19 század végi ruhákat hordtak, azt hittem valami időutazás félében van részem. A legmegdöbbentőbb azonban az volt hogy minden mennyire élethű, még a legapróbb részleteket tekintve is, akármerre néztem egy másik valóságot láttam. Elfogott az izgalom, a felfedezők izgalma.

Másik fontos dolog hogy valamiképp érzékeltem az emberek gondolatait, ahogy a belső párbeszédük szüntelenül zakatol a fejükben. Tele voltak gondokkal, olyanokkal amik nagy részét ők kreálták maguknak és nem vették észre hogy nyomorúságuk oka elsősorban önmagukban keresendő. Magukat ejtik csapdába. Az érzelmeiknek túl nagy fontosságot tulajdonítanak, azt hiszik hogy ők a legfontosabbak a világon...

A nap erősen tűzött, még mindig nem mozdultam csak a fejemet forgattam ide-oda. Aztán megláttam a szemem sarkából hogy Anyu közeleg. Ő itt? Mit keres itt? Épp csak feltettem a kérdéseket, ő elfordult és az ellenkező irányba kezdett menni. Én is visszafordultam a kikötő felé, de nem hagyott nyugodni a gondolat. Aztán végre összeállt a kép, Anyu jelenléte ráébresztett hogy álmodom. Álmodom! Megrohant az izgalom és azonnal kitisztult a fejem. Nagy félkört írva le Anyu után repültem. Csodásan könnyen ment, örömömet csak növelte hogy semmi erőlködésbe nem került repülni. A testemben lilás fények tűntek fel és elkezdtem rendes alakot ölteni, már nem voltam láthatatlan.

Még a levegőben a kezeimre néztem: többnyire normálisak voltak, de látszott rajtuk hogy nemrég teremtődtek mert sok volt benne és körülötte a fehéres "anyag." Leszálltam a földre és megállítottam Anyut. Tudtam hogy csak egy álomalak, de az érzelmeimnek nem akartam gátat szabni és megöleltem. Üdvözöltem és megkérdeztem miért van itt. Vásárolni jött a városba. Körülnéztem és rájöttem hogy abban a városban vagyunk ahová járni szoktunk (Zeg). A hely a kikötőhöz hasonlóan valódinak tetszett, de az emberek már korunk béli ruhákat viseltek. Minden visszazökkent a rendes kerékvágásba.

Őszintén nem igazán tudtam mit csináljak, elég készületlenül ért ez a tudatosság, végül úgy döntöttem beszélgetni kezdek vele és fenntartom a látszatot. Elkedvetlenített a gondolat hogy kiábrándítsam, oké hogy álomalak, de lehetnek érzései, rendesen viselkedik velem és mégiscsak az anyám képében van jelen. Ő ment elől, a buszmegálló felé indultunk el hogy hazamenjünk. Azon gondolkoztam mit kérdezhetnék tőle, végül hétköznapi dolgokról beszéltünk. A válaszai természetesek voltak, és a reálisnak megfelelőek.

Séta közben magam elé meredtem, a világ fokozatosan kezdett összefolyni, azzá a szemcsés jellegűvé válni mint más alkalmakkor. A dolgok áttetszővé váltak, színes fénypászmák villantak és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:24

Kéznézés és álmodó helyzet /25

Azzal kezdődött hogy érzékeltem magam amint az ágyban fekszem és eleinte nem tudtam eldönteni hogy ébren vagyok vagy álmodom? Csukva volt a szemem, ennek ellenére tisztán láttam a szűk környezetemet. Pár dolgot leszámítva minden a megszokottnak látszott. Felemeltem a karjaimat és vizsgálgatni kezdtem őket: sötétek voltak, feketék, árnyszerűek, a kezeknél kicsit szürkések és átlátszóak. Arra gondoltam hogy esetleg résnyire nyitva lehetnek a szemeim és az álmosságtól, meg a félhomálytól nem látok rendesen. A kezek mozgatása is érdekes volt, ugyanis nem kellett az izmaimat használnom, csak gondolnom a mozgásra... Az se zavart nagyon hogy a testem felső része fehéren fénylett. Eldöntöttem hogy valszeg ébren vagyok és csak képzelődöm. Aludni próbáltam. Hamar egy álomba kerültem: 

Kint voltam a ház előtt, kora hajnal volt, csípős hideg. Valami zavart, mintha elmulasztottam volna valamit, de mit..? Aztán rájöttem hogy álmodom. Biztos ez? - kételkedtem - igen biztos! Már csak azért is mert pizsamában voltam és nem mellesleg repültem. Érdekes hogy minden logikátlanság ellenére az elménk mennyire nem szereti beismerni az álomhelyzetet... Elfogott az izgalom. Álmodom!!! Már nagyon hiányzott az érzés, a szabadság érzése. Egy helyben lebegtem, tudtam mozgásban kell lennem, úgyhogy elindultam fel a kertbe, csak úgy véletlenszerűen, nem számított merre. A környezetemet nagyon élesen láttam, erősek voltak a színek és minden részletgazdag. Nem láttam kirívó elemet, minden a valódinak megfelelő volt.

A repülés nagyon könnyű volt, nem kellett rá figyelmet fordítanom, viszont az álom fenntartása erőfeszítést igényelt. Amint hosszabban figyeltem valamit, elkezdett az egész világ szétesni. Minden körülöttem remegni, vibrálni kezdett és mint az esőmosta szélvédőn hosszanti csíkok jelentek meg a szemeim előtt, a látvány elpárásodott. Ez a hasonlat még az álomban jutott eszembe, tényleg olyan volt mintha esős időben egy kocsiból néznék ki. Gyorsan figyelmeztettem magam hogy mozgassam a fejem, nézzek sokfelé, ne ragadjak le. Csak magamban mondtam ki a szavakat. Amint így cselekedtem, minden újra normális lett és a világ újra szilárd volt. Élveztem a repülést. Aztán töprengeni kezdtem hogy mihez is kezdjek, mik az álmodási céljaim.

Eszembe jutott a kártya amit hónapokkal ezelőtt tettem a szekrény tetejére azzal a szándékkal hogyha asztrális jellegű álmom lesz majd nézzem meg. Bosszús lettem hogy először nem gondoltam rá, úgy éreztem elvesztegettem a lehetőséget. Visszafelé szálltam a ház felé. Ekkor azonban váltás történt, az álomkörnyezet megváltozott és egy emberekkel dugig megtelt boltba kerültem. Épp a reggeli bevásárlást végezték. Alig tudtak lépni egymástól, nagy volt a nyüzsgés. Én a fejük felett lebegtem és egyértelműen nem láttak. Még mindig tudatos voltam. Ami meglepett hogy itt is minden milyen élethű, a polcok tele voltak áruval, az emberek tülekedtek, fecsegtek. Könnyen bele lehetett feledkezni. Legjobban azt élveztem hogy nem látnak.

Amit még megfigyeltem hogy itt is a részleteken volt a hangsúly, ha általánosan az álomteret egészében szemléltem a részletek eltünedeztek, a tárgyak körvonalai elmosódtak és egy alkalommal majdnem szétesett az álom, ekkor sárgás/fehér fényeket és négyzetes tömböket láttam a helyén, és mintha hiány keletkezett volna az álom szövedékében. Egy fekete űr. Lényegében azzal hogy a részletekre figyelek - jöttem rá - befoltozom ezeket a lyukakat. És valóban amint jobban figyeltem a bolt egy-egy részletére és a tekintetemet sehol se rögzítettem tartósan, a helyszín szilárdabb lett.

Aztán az álomtér ismét változott, és rokonok udvarában (V) találtam magam, még mindig tudatosan. Itt is repültem, de érdekes módon félig megdöntve, lábbal előre és mereven, utólag rájöttem hogy az alvási pozícióm köszönt vissza így. A környezet itt is stimmelt a valódinak megfelelően, bár nem sok időm maradt vizsgálódni, láttam egy számomra fontos személyt aki nem lehetett volna itt de egyértelműen látott engem és leesett állal figyelte mit csinálok. Elrepültem mellette. Ezután újra haza hazakerültem, de a tudatosságomat elvesztettem és hétköznapi álomba süllyedtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:24

Kéznézés és álmodó helyzet /26

Már eleve furán indult a dolog. Azt álmodtam hogy éjszaka felébredek és kimegyek, mert a padlásajtó nyitva maradt. Odakint teljes volt a sötétség, még a csillagok sem fénylettek. Nem sok kedvem volt felbandukolni a lépcsőn hogy betegyem az ajtót. Aztán a következő pillanatban már odabent vagyok és két nagy levelet mosok le a mosdóban, azt hiszem medvehagyma levelei, majd az arcomra teszem pakolásként. A tükörbe nézek, olyan vagyok tőle mint valami leveli béka. Van egy kis interakció anyámmal, majd lefekszem aludni.

Arra ébredek hogy hajnalodik, szokásosan a hátamon fekszem és a lábaimat nézem. Valami nem stimmel, ugyanis a testem mintha hosszabb lenne, vagy a tudatom lenne kisebb, a környezetem valamivel nagyobb mint kellene és minden élénkebb színű. Ezenkívül észreveszek pár ellentmondást, aprók ugyan, de sikerül meggyőzniük róla hogy álmodom. Eleinte vitatkozok magammal, - ugyan már, dehogy álmodom - aztán a mérleg nyelve mégis az igazság felé lendül. Álmodom! A kezeimre nézek, teljesen korrektek, nem látok rajtuk elváltozást.

Felkelek és járkálni kezdek, közben változik a szoba látképe, most már a valódival egyező, félhomály van és szürkeség. Nehéznek bizonyul körbenéznem, érzem a testem álmosságát és a fejem valahogy elnehezül. A látkép elmosódott, enyhe vibrációt érzékelek, küzdeni kell hogy fenntartsam az álmot. Már régen csináltam, és hogy csináljak valami hasznosat, újra megpróbálkozok az álomváltással. A sötétség egyre növekszik a szobában. Elhatározom hogy amint kilépek az ajtón, a tengerparton leszek. Nem is próbálom kinyitni, egyszerűen áthaladok rajta. Ekkor a testem megváltozik, olyan mintha a belső elveszne, és csupán borostyánszínű körvonalakból állnék. Látok még itt-ott benne ugyanilyen színű geometriai alakzatokat és a kezeknél ez a szín mint egy ködként a környezetre is kivetül.

Nagyon kis ellenállást érzek csak, de nem történik semmi, nem vagyok a tengerparton csak sűrű sötétség vesz körül. Most becsukom a szemem és mantraként ismételgetem, hogy a tengerparton akarok lenni és elképzelem a lábaim alatt a szemcsés homokot. Erősen koncentrálok, de megint nem történik semmi, viszont úgy érzem mintha leesnék valahonnan vagy egy részem visszaesne a testembe. Miért nem megy..? Gondolkodni kezdek és eszembe jut hogy előzőleg spontán átkerültem abba a boltba, nem kellett semmit tennem érte és hogy az egész nem lehet olyan bonyolult. Egy gondolat és ott kellene lennem. Fel-le járkálok ismét és higgadtan próbálok a tengerre gondolni. Ott vagyok, ott vagyok, már a parton sétálok - mondogatom magamnak.

Aztán hamarosan kimegy az erő a lábaimból, a padlóra zuhanok és bekerülök egy másik álomba, de elvesztem a tudatosságom és semmi köze az előzményekhez, leszámítva hogy a helyszín ismét a szobám.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:25

Kéznézés és álmodó helyzet /29

Az álom szerint a kertünkben fémkeresőztem. Egyszer csak bejelzett a gép, leguggoltam és ásni kezdtem. Két 1 forintos érme került elő. Azért ennél régebbiekre számítottam, nemrég még forgalomban voltak. Aztán ahogy tisztogatom az ujjaim között, megnéztem az évszámokat és az egyik 2020-ból volt! Ekkor jöttem rá hogy álmodom.

Ilyen nincs, mondtam, 2020..? Álmodom!

A legfurcsább azonban az volt hogy mikor körülnéztem minden tökéletesen - extra szuper tökéletesen - a rendes valóság volt. A legapróbb ellentmondást sem láttam, hovatovább nemcsak a látvány hanem a többi érzet is azt támasztotta alá hogy nem álmodom. Így még tudatos álmot nem éltem át, ennyire valóságosat. Még a testi érzetek is igaziak voltak, dobogott a szívem, lélegeztem és semmilyen erőfeszítésbe nem került fenntartani az álmot.

A bal kezemre néztem, normálisnak tűnt többnyire, de itt már megjelent egy kis furcsaság, mert volt egy fehéres aurája, azaz pontosabban a fehérségből nőtt ki, ez alkotta a kezem tényleges anyagát és a szokásos kéz látványa volt az illúzió. Hogy ne ragadjon le a figyelmem sokáig ide-oda váltogattam a tekintetem a kezem és a környezet tárgyai között, ahogy C. C. írja.

Megnéztem a gödröt amit ástam és találtam benne egy könyvet. Teljesen újnak tűnt, ropogtak a lapjai ahogy végigpörgettem őket. Nem volt rajta egy piszokfolt sem. Kb. másfél centi vastag volt, ragasztott puhakötés. Emlékeztem rá hogy milyen célkitűzést tettem magamnak (lottószámok megnézése egy üres papíron), és éreztem is magamban elég erőt hogy elmenjek a házig, ahol  a lapot hagytam, de itt volt ez a könyv amely talán fontos információkat tartalmaz, úgyhogy inkább hagytam a számokat és vele foglalkoztam.

Vajon tudok majd olvasni belőle, meg tudom jegyezni és tanulhatok valami fontosat? Ezek a kérdések jártak a fejemben és roppant izgatott voltam hogy egy álomban könyvet próbálok olvasni. Mohón faltam a sorokat. Első pillantásra halandzsanyelvnek tűnt, aztán ahogy jobban megnéztem fonetikusan átírt japán szavakat ismertem fel, melyek a magyarral keveredtek. El tudtam olvasni és valamennyit meg is értettem belőle. Egy kifejezés maradt meg: "Góliát fia".

A könyvben voltak képek is, egyértelműen Japánról szólt, de nem útikönyv volt hanem a japán szellemiségről szólt, voltak benne harcművészeti képek, az egyiken egy idős hakamába öltözött japán férfi épp harcművészeti oktatást tart és jellegzetesen felemeli a kezét, mutatva hogy kell hárítani egy ütést, körülötte tanítványok figyelnek. Az összes kép fekete fehér. De a könyv nemcsak harci oktatókönyv, mert láttam benne a tipikusan japán eredetű egyéb szokásokat is, például "bondage art" képeket.

Az is egyértelmű volt számomra hogy ezt a könyvet én írtam, vagy én fogom megírni, akárhogy is de hozzám kapcsolódik valahogy. Ezért is volt fontos számomra hogy minél többet megjegyezzek belőle. Közben sétálni kezdtem és úgy olvasgattam. A mozgás kicsit segített tovább megőrizni a tudatosságot, mert annyira nem rögzültem re egy helyre, bár tudtam hogy a tekintetemet kellene mozgatnom, de nem bírtam elszakadni a könyvtől, a vágy hogy minél többet megjegyezzek elsöpört minden ésszerűséget.

Mivel lefelé néztem a kezembe tartott könyvre, periférikusan láthattam azt is, amint a lábaim és a talaj fokozatosan kifakulnak, az álom szétesett és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:25

Kéznézés és álmodó helyzet /30

Kint voltunk a ház előtt. Az osztállyal kirándulni indultunk. A többiek már sorba álltak, én azonban elkódorogtam. Ha a tanár rám szólna, azt mondom hogy hiszen itthon vagyok, azt csinálok amit akarok. De nem figyelt rám. Érdekes hogy ez az a tanár volt aki gyerekkoromban vert engem (Gy), de nem éreztem iránta haragot, ellenkezőleg, szerettem vagy legalábbis szimpátiát éreztem iránta. Leszámítva hogy sokszor erőszakos volt velünk, nagyon jó és hozzáértő tanár volt. Na szóval otthagytam a többieket és sétálgattam, lefelé néztem és észrevettem a földön egy csigaházat. Meszes volt a felszíne és kissé beágyazódott a felszínbe. Már biztos üres, gondoltam, na de hogy kerül ez ide?

Nem sokat töprengtem rajta és továbbmentem. Aztán felfigyeltem egy felháborító dologra: a tegnapi nap során átpakoltam a kaktuszaimat egy árnyékosabb helyre, azonban most ugyanott voltak ahol korábban. Valaki visszarakta őket. Ezen elég mérges lettem, nem azért dolgoztam a nagy melegben hogy valaki így kiszúrjon velem. Nos ez volt az a momentum mikor rájöttem hogy álmodom. Álmodom! A ház előtti teraszon álltam, az ajtó előttem egy méterre, nem volt kérdés hogy bemenjek, ugyanis azon mód eszembe jutott a lottószámos kísérletem.

Az ajtó normálisan működött, kinyitottam, beléptem, becsuktam. Nem szerettem volna ha bármi közbe jön és esetleg szétesik az álom, ezért ahogy C. C. írja előbb a kezemre, majd a környezet egy-egy elemére néztem. Igazság szerint nem éreztem hogy az álom bizonytalan lenne, nem kellett erőfeszítéseket tennem a fenntartásához, mégis jó volt hogy csináltam a kezes gyakorlatot, mert megerősítette a dolgot. Mindeközben azt recitáltam magamban és kértem az elmémet, hogy szeretnék hozzájutni a tudattalan tartalmakhoz, azokhoz amik rajtam túl vannak, amennyiben ez lehetséges.

Odaléptem a szekrényhez, felfigyeltem rá hogy hiányzik a szék ami előtte szokott lenni, vajon hova tűnhetett..? Nem foglalkoztam vele, sőt még jól is jött, mert legalább könnyebben hozzáférhettem a laphoz. A tapintása mint a kártyás álmokban itt is teljesen valódinak tetszett. Még zizegett is, vagy nem tudom hogy mondják, jellegzetes papír hangja volt, ahogy a kezembe vettem és kicsit meggyűrődött. Ránéztem, és mint várható volt, nem láttam rajta semmit. Azaz mégiscsak láttam valamit, öt darab ujjbegynyi szürke foltokat a fehér papíron, számok azonban sehol se voltak rajta. Megfordítottam hátha a másik oldalán, de ott sem volt semmi.

Nagyon kedvetlen lettem tőle, bár igazság szerint nem voltak nagy elvárásaim, hiszen ha ilyen könnyű lenne, a világ is egész más lenne, mégis örültem volna ha legalább pár szám megjelenik rajta, még ha azok nem is nyernek. Vállat vontam és eltettem, arra gondoltam hogy később még ránézek párszor, hátha csak idő kell neki... Ki is próbáltam, eltartottam magamtól néhány másodpercig, majd újra ránéztem, de ugyanúgy üres volt. Aztán apám hangját hallottam, olyasmit kérdett hogy miért keltem fel ilyen korán?

Ettől azt kezdtem hinni, hogy lehet csupán képzelődök, alvajárok vagy akármi és nem is álmodom. El kezdtem furcsaságok után kutatni, de semmit sem találtam. A világ körülöttem a szokásosan ismert világom volt, egyáltalán nem úgy viselkedett ahogy egy álomnak kellene. Annyira valóságos volt amennyire valami csak valóságos lehet. Ez fokozatosan megerősítette bennem, hogy önbecsapás áldozata vagyok. Kedvetlenül a szobámba mentem hogy lefeküdjek.

A rendes tudatosságomat már nem nyertem vissza, azonban történt valami ami kicsit visszarántott. A szobámban ugyanis egy játékbéli karaktert találtam. Ettől azt hittem hogy egy VR játékban vagyok, ezért érzékelem a környezetemet valódinak. Arra sajnos nem figyeltem fel hogy nekem nincs VR felszerelésem. Most hogy megfejtettem mi történik velem, sokkal megnyugodtam, mert az igazat bevallva a korábbiak miatt azt gondoltam hogy megbolondultam. Nagyon szeretném irányítani az álmaimat és ez a vágy a nappali tudatosságomra is hatással van, az ember néha képzelődhet, de ha az egész csak egy játék volt akkor nincs semmi baj.

Odaléptem a karakterhez és megérintettem az arcát. Nem mozdult, meg se moccant, olyan volt mint egy baba, de az egész alakját nagyon jól kidolgozták, amennyire egy játékbéli alak valódinak tűnhet valódi is volt. Tapintásra meleg volt és a bőre puha. Vágyat kezdtem érezni hogy megcsókoljam. Erre már reagált, mert felém fordult. A kezeimmel átfogtam az arcát, magamhoz húztam és megcsókoltam. Az ajkai lágyak voltak, de valahogy gumiszerűek, nem volt valami jó csók. Egyrészt perverz örömet éreztem, hogy bármit megtehetek vele, másrészt elvesztettem az érdeklődésemet is iránta, mert játék ide vagy oda, nem szeretem a hamis dolgokat.

Közben ahogy a karjaimban tartottam, kezdett megváltozni, az arcvonásai eltorzultak, a szemei különösen nagyok lettek, az arca megnyúlt és egész alakja kisebb lett. Az átalakulást figyelve felébredtem. Az ébredés bosszúságot hozott, mert volt egy klassz tudatos álmom, mégis hagytam elaltatni a figyelmem. Mert sajnos az álom időnként annyira valóságos lehet hogy nem tudsz különbséget tenni ébrenlét és álom között, jó lenne egy tuti módszer.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:26

Kéznézés és álmodó helyzet /31

A hegy felé sétáltam a műúton. Ez már eleve fura volt, ugyanis csak egy egyszerű földút van arrafelé. Tőlem balra aztán észrevettem egy fehér ruhás nőalakot. Énekelt, beszélt vagy tátogott nem egészen világos, de mikor megláttam tudtam hogy nem lehet ott és kapisgálni kezdtem hogy álmodom. Tettem még pár lépést amíg megérett bennem a gondolat és végre nem maradt bennem kétség. Álmodom!

Megálltam és a kezeimre néztem. Szürkés/feketések voltak, a részletek kicsit homályosak, de amúgy normálisnak látszottak. Egy ideig csináltam a klasszikus kéznéző gyakorlatot, váltogatva a tekintetem a környezeti elemek és a kezem között. Őszintén meglepett és izgalommal töltött el hogy végre nem a házunknál lettem tudatos. Kint voltam a természetben és jó kilátásom nyílt onnan a falura. Elhatároztam hogy repülni fogok. Megrohant a félelem, mert tériszonyom van, de sikerült úrrá lennem rajta és könnyedén a levegőbe emelkedtem. Karjaimat oldalirányba kitártam, mintegy ellökve magam a talajtól.

Először csaknem bepánikoltam, nagyon magasra szálltam és szó szerint szédületes élmény volt. Aztán ahogy egyre feljebb szálltam, beugrott a gondolat hogy a félelem legyőzésének legjobb módja ha nem futamodom meg és megpróbálom jól érezni magam. A tudatos álmodást használhatom majd egyéb félelmeimtől való megszabadulásra is. Ez a hozzáállás segített hozzá hogy teljes szívből élvezzem a repülést. A félelmem rövidesen eltűnt.

Fentről sok mindenre felfigyeltem ami a valóságban nem létezik, nem teljesen az a falu volt ami bennem él. Láttam például félig a földbe süllyedt fekete buddha szobrokat. Az egyikhez leereszkedtem és mikor megérintettem szétpukkadt mint egy lufi. Még valami hangot is kiadott. Ezt más szobrokkal is megismételtem. Innen sajnos elvesztettem a fonalat, nem emlékszem mi történt, mert legközelebb már egy másik álomban találtam magam.

Ebben egy kopasz harcművészeti oktató voltam, külsőre Jet Li jut róla eszembe. Távol-keleti otthonomban éltem a feleségemmel, gyerekekkel és egyéb háznépekkel. A fő helyen ültem, a feleségem a vállamra hajtotta a fejét. Mikor ránéztem az arca fehéresen fénylett és nem tudtam arcvonásokat kivenni. Eleinte nem adtam át magam teljesen a szituációnak, tudtam hogy ez csak álom és figyeltem mi történik körülöttem. Középkori körülmények között éltünk, az otthonunk sötét volt, csak gyertyák világítottak, egyszerű, vaskos bútorok vettek körül.

Megkérdeztem a feleségem nem szeretne-e velem repülni? Kézen fognám és elvinném magammal. Tetszett neki az ötlet. De erre már nem kerülhetett sor, mert megjelent egy kihívó, az ellenségem és meg akart küzdeni velem. Innentől már teljesen átadtam magam a további történéseknek és a tudatosságom végleg elenyészett.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:26

Kéznézés és álmodó helyzet /32

A hegyen voltam egy kis társasággal. Később otthagytam őket és repülni kezdtem, lábbal előre átlebegtem a lugason. Aztán egyenesbe hoztam magam és immáron függőlegesen folytattam a repkedést. Elnéztem a távolba, ott feküdt a völgyben alant a falu. Megkísértett hogy még magasabbra szállok és elrepülök fölé, de már a gondolatra is rémes tériszonyom támadt. Erre elvesztettem a kontrollt és leestem a földre. Apám sietett oda hogy felsegítsen. A karjaival támogatott éppen mikor megrohant a felismerés hogy álmodom!

Félrelöktem a segítő kezeket, tudva hogy csupán egy projekció, de ha őszinte akarok lenni magamhoz egy nagyon enyhe lelkifurdalást azért éreztem. De nem lelkiztem sokáig, inkább örültem a helyzetemnek. Remegtem az izgalomtól, mindig diadalként élem meg ha sikerül felébrednem álomban. Most már tudatosan újra lenéztem a falura és különös épületeket pillantottam meg. Egyáltalán nem az a hely volt amit ismerek. A háztetők 19. századi francia stílusúak voltak, hovatovább láttam magát az Eiffel tornyot is, de teljesen el volt görbülve, csaknem a földet érintette.

Nem felejtettem el a kéznézést sem és a szemem elé emeltem őket. Alakra szokványosak voltak, de színre sötétebbek és néhol világosabb foltok tarkították. Megint lenéztem a falura és különösen a torony kötötte le a figyelmemet. Próbáltam kitalálni hogy vajon miért ilyen ferde? Talán valamilyen erő hatott rá, nem tudhattam, de biztos oka van hogy ilyennek látom. Az álom fenntartása nem okozott gondot, szokatlanul könnyűnek tapasztaltam, nem kívánt tőlem különösebb erőfeszítést megtartani a látványt, mindent sokáig tudtam szemlélni. Nem éreztem hogy szét akarna esni, de azért a biztonság kedvéért gyakran néztem a kezemre is.

Egy darabig oda-vissza váltogattam a tekintetem a kezem, a háztetők, az utak és torony között. Aztán meghallottam valami hangot a hátam mögül, valaki megszólított azt hiszem. Mint az elején, megint izgatottság öntött el, nem tudom miért. Lassan megfordultam és láttam egy alacsony, talán derékig érő fekete árnyat felém közeledni. A teste ködszerű volt. Nem éreztem félelmet csak kíváncsiságot és tettem felé egy tétova lépést. Ekkor hirtelen minden kezdett elhomályosodni, a jelenés is áttetszővé vált, szédülésféle jött rám és kiestem az álomból.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:27

Kéznézés és álmodó helyzet /33

Véget ért a tanítás, már indultam volna hazafelé de észrevettem hogy a táskám hiányzik. Visszaszaladtam érte az osztályba és nekiálltam pénzt keresgélni a tárcámban a buszjegyre. A bérletem már lejárt. Idegen érmék is voltak benne, ez kicsit összezavart, nem értettem miért tettem bele őket és féltem is hogy emiatt nem lesz nálam annyi, de végül találtam elegendőt a jegyre.

Már indultam volna de bejött egy társam. Nem örültem mert nem nagyon kedvelem őt (D). Hozott magával egy térképet és azt szerette volna ha megmutatom neki hogy hol van Isztambul? A térkép elég hiányos volt, és inkább domborzati térképnek tűnt. Eleinte nehéz volt tájékozódnom. Érdekes hogy az olasz csizma hiányzott, de láttam például Afrika északi partját, a Nílus deltáját, az arab sivatagokat, Moszkvát, egyebeket. Isztambul azonban sehol se volt. Jött a nővérem és rámutatott egy helyre hogy talán az az, egy Isram nevű város volt, de túlságosan bent volt már Ázsiában, nem hittem hogy ez volna Isztambul.

Megnéztük a térkép másik oldalát és egy festményt találtam ott. Egy köves tengerpartot ábrázolt. Ahogy néztem, egyszer csak hallottam a hullámverést, meg egyéb tengerparti zajokat. A levegő is mintha felfrissült volna.

Sóhajtva feladtuk hogy megtaláljuk a várost, a térképet visszafordítottuk és elindultunk haza. A buszmegállóban ücsörögtünk mikor felfigyeltem rá hogy egy másik osztálytársam (Zs) a jegyszedővel beszélget. Nem igazán értették meg egymást, hogy pontosan milyen fajta jegyet szeretne, meg valami buszt keresett, leírta hogy barna csíkos, és ekkor meg akkor látta, stb. Végül valamilyen egyetértésre jutottak. Én intettem neki hogy üljön oda mellém. Először felvidult, de aztán ő is meglátta másik társamat és elkomorult. Ő se kedvelte. Senki se szólt senkihez a továbbiakban.

Hazaértem és tulajdonképpen ekkor kezdődött el maga a tudatos álom. Mikor leszálltam a buszról, egy fotó volt a kezemben, melyet egy ismerős, középkorú nő készített, bár személyesen nem ismertem, de állítása szerint a kép egy álmot örökített meg. Le lehet fényképezni egy álmot, és tulajdonképpen hol is vagyok én? Azt már tudtam hogy ez nem a valóság, és kíváncsian indultam el hogy felfedezzem a képen látható helyszínt. A kép egy nyüzsgő piacteret ábrázolt.

Eljutottam a helyre és igen bizarr élmény  volt úgy sétálni a sok ember között hogy tudtam nem valódiak. De ha nem valódiak akkor micsodák? Álmodom! - mondtam ki végül a nyilvánvalót. Megnéztem a kezeimet: többnyire normálisak voltak, de sok volt benne a fehéres folt. Láttam egy sötét, ballonkabátos férfit, aki félig elállta az utamat, valami házalónak tűnt, vagy kéregetőnek de egyértelműen nézett, mintha meg akarna szólítani de én lesunytam a fejemet és úgy tettem mintha nem venném észre, a telefonomat nyomkodtam nagy szorgalommal. Végül sikerült elmenni mellette anélkül hogy leszólított volna.

Az emberek rengetegen voltak, mint a heringek, az egész piacon alig volt talpalatnyi hely és az árusok hangosan kínálták portékájukat. Messzebb tekintgettem és láttam hogy távolabb üres a tér, egyszerűen nincs ott semmi. Volt egy hatalmas, kék, fekete és zöldes árnyalatú kocka, ami tulajdonképpen maga volt az álomtér határa, és láttam amint teremtődnek a dolgok, ahogy az egész tér tartalommal töltődik fel. Egyik pillanatban nincs ott semmi, aztán fodrozódni kezd az álom szövete és formák bontakoznak ki, emberek, tárgyak, miegymás. Az egész teremtődés az én mozgásomat követte, amerre mentem, születtek a dolgok, épült fel az álomkörnyezet. Ezt annyira elbűvölőnek találtam hogy végül felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:27

Kéznézés és álmodó helyzet /35

Elmentem pár baráttal kajálni valamit. Az egyikük meghívott minket hogy majd állja a számlát, de mikor a tulaj leült közénk a végén hogy lejegyezze a fogyasztásunkat és átadja a számlát, a barátom nem tudott fizetni. A tulaj figyelmeztette hogy már sokszor eljátszotta ezt és az ő hitele se véges. Én akartam rendezni a dolgot, de a zsebemben nem volt egy vas sem. Már besötétedett, felpattantam egy bringára és megindultam hazafelé. Sötét volt, alig lehetett látni, a dinamó nem sok fényt adott.

Aztán elütöttem egy szarvast. Egy kicsit, akkora volt mint egy plüssállat, kézbe vehető. Szegényke, kinyújtott lábakkal, megmerevedve feküdt az úton. Továbbmentem, bár eszembe jutott hogy bedobhatnám a tengerbe. Ugyanis a helyszín egy móló volt, valami kikötőfélében voltam, de hajó mondjuk egy se volt. Aztán a következő amire emlékszem hogy ebben a kikötőben sétálok és egyszer csak felismerem hogy álmodom. Álmodom! Onnan jöhetett a felismerés hogy maga a hely teljesen idegen volt számomra, soha nem jártam tengerpartnak még a közelében se.

Jött az ilyenkor szokásos kéznézés: a kezeim normálisak voltak, bár volt bennük némi aranyszín izzás. Körülnéztem. Eddigre a hely feltöltődött tartalommal. Talán a szürke betontömbök ihlették, mert tisztán komcsi színezetet öltött a környezet. Láttam egy Lenin szobrot, egyik karját magasra emelve tisztelgett. Az épületek sötétek, komorak voltak, vasbetonból öntötték őket. Lepukkant panelházak. Minden olyan életidegen, munkáspárti. Mivel házkörüli álmodási céljaimat itt nem csinálhattam, ezért úgy döntöttem az álom fenntartása épp elég cél lesz maga is.

Soha nem jeleskedtem a donjuani kéznéző gyakorlat helyes alkalmazásában, tulajdonképpen el is szégyelltem magam kicsit miatta, és úgy határoztam, most rendesen fogom csinálni és nem hagyom elcsábulni magam. Tehát maga a gyakorlat abból áll, hogy az ember kiválaszt néhány pontot, nézi őket egy darabig, aztán ha bizonytalanná válik, visszavált a kezére. Álomstabilizáció. Oda-vissza váltogattam a tekintetem, a kezem és a különféle pontok között. Rájöttem hogy mennyire élvezetes dolog is ez. Lehetőségem nyílt rá ugyanis hogy közben jobban megfigyelhessem a környezetemet, anélkül hogy a felébredést kockáztatnám.

Viszonylag sokáig csináltam ezt, nagyon izgalmas volt, felszabadító érzés. Bár a világ nem volt valami szívet melengető, a tudat hogy álmodom, sokat dobott a hangulatomon. A gyakorlat közben járkáltam is és sok mindenre néztem, bár tudtam hogy jobb lenne 3-4 pontnál maradni, de úgy éreztem van elég erőm fenntartani az álmot. Mindig amikor bizonytalanná kezdett válni, csak a kezemre kellett néznem.

Aztán megláttam Gülserent, amint kabátjába burkolózva ácsorog a buszmegállóban. Egy álomalak. Odaléptem hozzá próba alapon és megszólítottam. Meglepődött volt, nem számított rá hogy leszólítom. De arra még kevésbé számíthatott, hogy élve az álom adta szabadsággal, átkarolom és erősen magamhoz húzom. Meg akartam csókolni. Először kicsit izgett-mozgott a karjaimban, de végül megadta magát. Kíváncsi voltam mi fog történni, reméltem jó érzés lesz. Azonban mielőtt ajkunk összeérhetett volna, hirtelen átkerültem egy másik álomba.

Ez már nem volt tudatos és hamar véget ért.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:28

Kéznézés és álmodó helyzet /36

Azt hiszem egy osztályteremben voltunk néhányan, barátok. Egy kövér fiú kért szót és kifejezetten nekem címezve előadásba kezdett. Az emberi kapcsolatokról volt szó, hogy túl merev vagyok, távolságtartó, máskor meg arcbamászó, öntelt, komolytalan. Szóval a viselkedésem volt a téma. Igazából szórakoztatott valamelyest, nem éreztem magam megbántva hogy rámutat a hibáimra, mert kedveltem és tőle el tudtam fogadni a kritikát. Ha más mondta volna, biztos megsértődöm. Küldött a telefonomra egy linket hogy majd nézzem meg a gépen, de csak óvatosan mert pusztító hatású. Lehetetlen lenne leírni amit láttam, egy összefüggéstelen kavalkád volt, kaotikus képekkel és formákkal. Nem szabadott sokáig nézni mert mélyen felkavarta az embert.

Aztán később egy temetésre érkeztem. Kapisgálni kezdtem hogy valami nem stimmel, mert éreztem hogy a dolgok hozzám alkalmazkodnak. Úgy értem mintha receptorok figyelnék hogy mik az elvárásaim. Reméltem nem az a fiú halt meg aki az előadást tartotta és ez attól függött, hogy mit gondolok. Volt róla egy kép, illetve életlen kép, tiszta arcvonások nélkül és tényleg csak rajtam múlt, hogy ki jelenjen meg rajta. Nem akartam hogy a srác legyen és így valaki más lett.

Beálltam a sorba a gyászolók közé. Előttem állt D. Megkérdezte mennyi az idő? Fél hat, válaszoltam. Furcsálltam hogy kisebb nálam, meg az alkata is másra emlékeztetett. Aztán ott volt még furán félrehajtott fejjel P is. Az öltönyének háta tiszta korpa volt. Ő már régen meghalt, de ekkor még nem gondolkoztam el rajta. Kivonultunk a templomból hogy a temetőbe induljunk. Mellettem haladt P. Ekkor kezdtem komolyan gyanakodni hogy álmodom. P nem lehet itt. Halott. Aztán ahogy kiértünk az utcára, elváltak útjaink. Sehol nem láttam a többieket és nem tudtam hová menjek. A lábamat néztem, fekete cipő volt rajtam.

Álmodom, mondtam magamnak. Éreztem hogy valami bennem mindenáron ellenkezni próbál, azonban nem hagytam eltántorítani magam és csináltam egy repüléstesztet. A tenyereimet az oldalam mellett lefelé tartottam és elképzeltem hogy lassan elemelkedem a talajtól. Eleinte nem történt semmi, aztán kellemes , enyhén vibráló érzés kelt a testemben és felemelkedtem. Suhanni kezdtem az utcán. Álmodom!

Megnéztem a kezeimet: hasonlóan mint a múltkor, szellemszerűek voltak, át lehetett rajtuk látni, de ahogy koncentráltam, úgy váltak szilárdabbá. Nem igazán tudtam mit kezdjek magammal, mert a környezet nem tűnt ismerősnek. Egy kisváros volt, vagy nagyobb község első látásra. Azt hiszem egy önkormányzat címerét láttam az egyik épületen. Magasabbra szálltam. Az otthoni álmodási céljaim most elérhetetlenek voltak, pedig több dologgal is készültem. Újabban már nemcsak otthon válok tudatossá. Kicsit szédültem, de nem voltam magasan, talán egy méterre a talajtól.

Az álom kezdett bizonytalanná válni, eszembe jutott hogy gyakrabban kellene a kezemre néznem, úgyhogy újra rájuk néztem: olyanok voltak mint az előbb is. Ez valamennyit segített, mert lassult az a folyamat ami vissza akart rántani a testembe, az ébredésbe. Tettem egy kört magam körül, szerettem volna felfedezni a helyet, de mikor megfordultam, hirtelen zuhanásféle tört rám és felébredtem. A fejem, mint már sokszor, most is megfájdult. Valahol hátul a fülek mögött, egy tompa sajgás.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:28

Kéznézés és álmodó helyzet /37

Talán meg kellene néznem a kezeimet, gondoltam. Nem voltam benne biztos, de kezdtem sejteni hogy álmodom. Egy mezőn voltam. Dimbes-dombos, zsombékos táj, fákkal és magas fűvel. Futni kezdtem, könnyű kocogással indultam meg hazafelé. Felemeltem a kezeimet, volt egy pirosas színezetük és valamivel kisebbek voltak mint egyébként. Álmodom. Igen, álmodom! Nagyon boldog voltam a felismeréstől.

Eszembe jutott hogy korábban milyen buta voltam, hogy ha az álom helyszíne nem az elvárásaim szerint alakult, csalódottságot éreztem mert nem tudtam csinálni a kitűzött céljaimat: kártya, tükör, meg mindenfajta játék. Most azonban felismertem hogy tudatosnak lenni a legnagyszerűbb dolog és nem számít semmi, csak fenntartani ezt az állapotot.

Tudtam hogy mit kell tennem, hogy végeznem kell az álomstabilizációt, úgy hogy kiválasztok pár pontot és váltogatom közöttük a tekintetem. Azonban annyira erősnek éreztem magam, hogy ennél többet akartam tenni. Egy végső álomtesztként repülni próbáltam. Nekilendültem és elugrottam a talajtól. A karjaimat lefelé lendítettem és hirtelen felemelkedtem a levegőbe. Semmi nem volt ehhez az érzéshez fogható. Repülni, szabadon, tudatosan egy álomban. Megszabadultam minden bilincsemtől.

De nem hagytam hogy a lelkesedés eltérítsen és repülés közben csináltam a stabilizációt. Körülnéztem és egy fára esett a választásom. Hol a fa ágait, törzsét, hol a kezeimet néztem. A dolgok idővel se változtak meg, alakultak mássá. Telve voltam energiával, körülrepültem a fát és közben megérintettem a leveleit. Meg kellett állapítanom, hogy nagyon selymes tapintású, még egy mohás részt is megtapogattam, teljesen valódinak tetszett. Aztán rájöttem hogy ismerem a helyet, egy közeli tisztás volt az otthonomtól, pár kilométerre tőle.

Felhagytam a kéznéző gyakorlattal, mert rájöttem hogy nincs rá szükségem, az is jó ha folyamatosan mozgásban vagyok és odamegyek a kiszemelt pontokhoz. Repülés közben csak egy dologtól féltem, nem mertem hátranézni. Ugyanis sokszor tapasztaltam hogy ilyenkor szétesett az álom. A szemem sarkából láttam is homályba vesző ködfoltokat. Sőt, volt egy másik pont a fán kívül, balfelé, azt hiszem ez is fa lehetett, de elvesztette eredeti alakját és egy pajzserű, elnyújtott energiafolttá vált. Nem mertem ránézni sokáig. Egyenesen haladtam előrefelé és inkább gondtalanul repkedtem.

Megpróbáltam magasabbra szállni, legalább 20 méterre emelkedtem, mikor elfogott a szédülés, de nagyon izgalmas volt onnan lenézni. Bizonytalanná vált a lebegésem, kicsit zuhantam de végül sikerült visszaszereznem a kontrollt. Egy árokfalhoz értem, nem volt túl magas, elsőre csak két méterre saccoltam de mikor megpróbáltam átrepülni rajta, megnagyobbodott. De lehet mégsem, mert játékos kedvemben voltam és most lábbal előre és fejjel lefelé akartam repülni. Furcsa testhelyzetet vettem fel, a környezetem ekkor fehéressé vált, hasonlóan a széteséshez, de egyáltalán nem aggódtam, mert még mindig telve voltam erővel.

Ellenben nem haladtam szinte semmit, kb. 60 fokban megdőlve, fejjel lefelé lebegtem egy helyben, miközben körülöttem majdnem semmivé vált az álom. Be kell vallanom, hogy az adott pillanatban unatkozni kezdtem, sőt valójában ez késztetett rá hogy ilyen kifacsart állapotba kerüljek. Ritka hogy egy tudatos álom ne akarjon véget érni, ez pedig hosszú volt és nem igazán volt szükség erőfeszítésekre, minden könnyen ment, ezért megengedhettem magamnak hogy ne kövessem az előírásokat. A környezet pedig nem volt túl ingerlő és nem tudtam mit kezdeni magammal.

Szóval ott lebegtem és éreztem hogy bármikor vissza tudnék térni a rendes álomba, de egyszerűen nem akartam, ennyi most elég volt, és nem bántam volna ha felébredek. Egy ideig nem történt semmi, aztán átkerültem egy másik álomba. A tudatosságom nem veszett el teljesen, de már nem volt kedvem a továbbiakhoz és hamarosan felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:28

Kéznézés és álmodó helyzet /38

Évzáró-féleség volt, de nálunk, kint voltunk a kertben. Elbontottam az ól előtti karámot melynek már szétrohadtak a deszkái. De egy társam ezt nehezményezte, mondván, várhattam volna amíg elmennek, mivel a karámhoz kedves emlékei fűződnek. Én ezt felesleges érzékenységnek tartottam, nem szabad a múlthoz ennyire ragaszkodni és főként nem tárgyakhoz, úgyhogy folytattam a munkát. Aztán megjelent egy szülő, ő is helytelenítette. Ettől mérges lettem de úgy tettem mintha nem volnék az és mikor egy társam kifogott a tengerből egy kagylószerű széket, szándékosan megsértettem őt is, kigúnyolva, úgy téve mintha nem lennék tudatában szavaim sértő élének. A kagylón volt egy kereszt alakú véset és valami megjegyzést tettem a szánalmas keresztényekre.

A többiek bedühödtek, élveztem is meg nem is a helyzetet és otthagytam őket forrni a mérgükben. Nem akartam többé még csak hátra se nézni, tudtam ez lesz az utolsó pillanat hogy találkoztam velük. Megkönnyebbültem. Lehúztam a kezeimről a kesztyűket és elhajítottam őket. Szerettem volna ha megdermed ez a pillanat és ez lesz az utolsó kép amit belőlem látnak. Ekkor a kesztyűk megálltak a levegőben, de már nem kesztyűk voltak, hanem borostyánszínű szilánkok. Itt kezdtem rájönni hogy álmodom.

Tettem még pár lépést, kimentem a kapun a felső kertbe és immár bizonyossá váltam benne: álmodom! Jött a kéznézés: vöröses foltok árnyékolták az egyébként normális kezeket. Jelenleg nincs konkrét álmodási célom, megtalálni valamit meg ilyenek, illetve ezek csak másodlagosak. Most a legfontosabb hogy kitoljam az álom idejét amennyire csak tudom. Ezért első dolgom volt hogy gyorsan körülnézzek és kiválasszak legalább két pontot. Érdekes hogy kezdett besötétedni, nem időjárás szerűen, hanem maga az álomtér vált sötétebbé. Emellett eltünedeztek a dolgok és fehéres űr maradt utánuk. Az álom kezdett szétesni.

Szerencsére azonban még idejében találtam egy pontot és a figyelmemmel "belekapaszkodtam". Az almafa ágán egy hengeres tárgy lógott zsinegen. Valami rattan nádból font kulacsfélének tűnt. Néztem egy darabig, megjegyezve minél több részletet. Aztán újra a kezeimre néztem: el-eltünedeztek. A környezethez hasonlóan lyukak jelentek meg benne és átlátszóvá váltak. Komoly erőfeszítést kellett tennem hogy visszahozzam a látványukat. Végül valamennyire sikerült és egyelőre bennt tudtam maradni az álomban. Újra a hengerre figyeltem, de sajnos eddigre a sötétség elborított mindent és hiába koncentráltam teljes erőmből, minden eltűnt a szemeim elől.
 
Mielőtt teljesen sötétségbe kerültem volna, még tettem pár tétova lépést a henger felé, aztán orra buktam és arccal előre a fűbe estem. Kellemes, nedves, hűsítő érzés volt ahogy a szálak az arcomhoz értek. Még meg tudtam állapítani hogy milyen valósághű érzet, aztán átkerültem egy másik álomba. A tudatosságom megmaradt, de már nem volt bennem elég érdeklődés hogy folytassam. Ez az álom teljesen álomszerű volt, szerepeltek benne törpék, meg valami cirkuszféle. Fel akartam ébredni és meg is történt.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:29

Kéznézés és álmodó helyzet /40

Egy olyan álmom volt, melyben lefeküdtem aludni. Nagy volt a káosz körülöttem, a dolgok szanaszét hevertek. A hely nem az otthonom volt hanem valami keveréke különböző helyeknek: osztályterem, szobám, padlás, ilyenek. Feltettem a szemfedőmet, betakaróztam és megpróbáltam aludni. Sikerült. Egy álomba kerültem.

Egy kisváros sétálóutcáján találtam magam. Lassan sétáltam, eleinte nem történt semmi különös, aztán éreztem mint rohan meg szó szerint a felismerés: álmodom! Gyorsan csináltam egy kéznézést: kicsit fakók voltak, fehéres foltokkal, de amúgy rendben voltak. Körülnéztem, a hely nem változott, sok volt az ember, mint valami piacon.

Egy félreeső utcácskában voltam, macskaköves tér, egy árus sátra, piros ponyvával vagy lakókocsi..? Nem okozott problémát a látvány megtartása, csak semmire sem szabadott bámulni. Balra egy férfi ment el mellettem, azt hiszem kövéres volt, barna öltönyben. Aztán láttam egy nőt, pár méterre előttem ült egy összecsukható fekete széken.

Rövid koktélruhát viselt és épp sminkelte magát. Külsőre Kelemen Annára hasonlított, erősen kifestette magát, ajka nagy, bordó rúzzsal kihúzva. Sötét műszempillák, csattal hátrafogott, szépen rendezett szőke haj. A szemei nagyok voltak, a szemfehérje különösen, és sötét szembogara is felhívta magára a figyelmemet.

Eszembe jutottak korábbi álomtapasztalataim, mikor hasonló helyzetben voltam rendszerint visszaéltem a helyzettel. Tudtam hogy nem szabadna, de az álmot még stabilnak éreztem és izgatónak találtam a lehetőséget hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodjak. Szóval odamentem a nőhöz, a két kezemmel átfogtam az arcát és megcsókoltam.

Nem reagált, de nem is tiltakozott, csak nagyon enyhén lepődött meg. A csókot nem viszonozta. Közben éreztem hogy mennyire üres és hogy mennyire mindegy neki hogy mit csinálok. Végtére is csak egy álomalak, a saját projekcióm. Kíváncsi voltam mennyire lehet valóságos, úgyhogy benyúltam a lába közé és megtapogattam középen. Valószínűleg a saját elvárásaim manifesztálódtak mert odalent szőrös volt, a bőre pedig lágy.

Aztán észbe kaptam, az egésznek semmi értelme, minek pazarlom az időt szexuális fantáziálgatásokra, ahelyett hogy valami értelmeset csinálnék?! Abbahagytam a tapogatózást. Újfent körülnéztem, a világ már kezdett eltünedezni. Gyorsan a kezemre néztem, most több volt benne a fehérség. A nőre néztem hogy legyen egy szilárd támpontom, ez egy rövid időre stabilizálta az álomteret, már-már azt hittem sikerül bennmaradnom, de aztán jött az ismerős zuhanásféle érzet és a következő pillanatban felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.