Kéznézés és álmodó helyzet

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:30

Kéznézés és álmodó helyzet /41

Azzal kezdődött hogy kint voltam az udvaron. Az éjjeli öltözékemet viseltem. Kora reggel volt. Aztán egyszer csak megláttam egy kutyaméretű ugrópatkányt. Rövid lábai voltak, a bundája csíkos, kicsit borzas farka és aprókat szökellve ugrándozott a kertben. Közelebb mentem, magamat is meglepve, hogy egyáltalán nem félek. Különösen az állat mérete tett rám nagy benyomást, nem lehet ilyen nagy, gondoltam, és rájöttem hogy csak álmodhatok. Igen, álmodom!

Szerencsére uralkodtam az izgalmamon és nem vesztettem el a kontrollt. Továbbra is az állat kötötte le a figyelmemet. Az még mindig ott ugrabugrált körülöttem. Közelebb léptem hozzá, de az menekülni kezdett a maga különös módján. Szórakoztató volt látni ahogy a kapu felé iszkol, pedig nem akartam bántani csak alaposabban megvizsgálni. A lény annyira különös volt hogy eszembe jutott a Castaneda-féle kisujj technika, aminek a lényege hogy a kisujjunkkal mutassunk rá az álom elemeire. Ugyanis ha azok nem puszta projekciók, akkor láthatóvá válik valódi lényegük.

Szóval rámutattam a jobb kezem kisujjával a patkányra, de semmi sem történt, ugyanolyan maradt, illetve csak annyi változás történt, hogy a bundája foltjai egy leopárdéra változtak. Ezt inkább annak tulajdonítottam hogy az elmém próbálja megfoghatóbbá tenni számára a különös teremtményt, megmagyarázni miért ekkora. Ha patkány nem lehet, akkor nagymacskát csinál belőle. Bárhogy legyen is, nem akartam tovább foglalkozni a dologgal, megvontam a vállam és csináltam egy gyors kéznézést.

Fehéresek voltak, életlenek, az ujjak mentén kicsit "pókhálósak", az a fehérség szálakban lógott róluk. Kicsit kisebbek is voltak a megszokottnál. A környezetem továbbra is az udvar volt, de rengeteg oda nem illő tárgyra figyeltem fel. Köztük egy törött lábú székre is, ami a valóságban még teljesen ép. Rájöttem hogy ez tulajdonképpen a tudatalattim lomtára, tele van mindenféle szeméttel. Mozogni kezdtem, közepes tempóban sétáltam felfelé, a felső kert irányába.

Éreztem hogy így kell tennem. Közben folyamatosan mozgásban tartottam a figyelmemet is, nem kötve le sehol se tovább a kelleténél. Ez segített fenntartani az álomteret. Mikor bizonytalannak éreztem, újra és újra a kezemre néztem megerősítés gyanánt. Erre szükség is volt, mert az álom mindvégig szét akart hullani. Küzdenem kellett hogy egyben tartsam az egészet. Jól ment és különösen büszke voltam magamra mikor egyszer már majdnem elvesztettem a kontrollt és az álom félig már szétesett körülöttem, képes voltam a kéznézés segítségével visszahozni a látványt.

Közben odaértem a kerítéshez. Már néhány perce benn voltam az álomban és elég erőt éreztem magamban, hogy meg merjem kockáztatni a repülést, bár kicsit energiapazarlónak gondoltam. Na szóval ott álltam a kapu előtt, a karjaimat lefelé lendítettem és felemelkedtem a levegőbe. Meginogtam, kicsit hátrafelé dőltem és megszédültem, aztán stabilizáltam a helyzetet és sikerült egy helyben lebegnem. Micsoda hatalom! - gondoltam. Repülök és mindenféle csodára vagyok képes pusztán az akaratommal! Éreztem körülöttem az erőt, a levegő energiával telt meg és a testem közelében vízszerű fodrozódás látszódott. Apró, sárga szikrák is feltűntek.

Átlebegtem a kerítésem, csiklandozó érzés volt a fémen áthaladni. A testembe nyomódott a fémháló és eleinte kicsi ellenállást tapasztaltam, de a testem ködszerűvé vált és egyszerűen átlebegtem rajta. A túloldalon aztán leereszkedtem a földre, nem akartam tovább kockáztatni. Még néhány lépést tehettem, mikor kezdett széthullani minden. Egyre több lett a sötét folt, fokozatosan emésztette fel valami a látványt. Gyorsan a kezemre néztem ismét és ezzel valamennyire késleltettem a dolgot, de meg nem állítottam. Próbáltam más dolgokba is kapaszkodni a figyelmemmel, de elborított a sötétség és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:30

Kéznézés és álmodó helyzet /42

Mentem volna haza az iskolából, de aztán még az ajtóból visszafordultam és a padom felé néztem, nem hagytam-e valamit ott. Odamentem és az asztalon egy kártyalapot találtam. Mindkét oldala hátlap volt. Tanácstalanul forgattam az ujjaim között. Mit akarhatnak ezzel üzenni és ki tehette ide..? Aztán ahogy jobban néztem, az egyik fele először félig, majd teljesen színt váltott, azaz megjelent rajta egy rendes kép. Azt hiszem piros alsó vagy kilences lehetett. Piros rombuszokra emlékszem. Na így már mindjárt jobb, eddig miért nem vettem észre? A hátlap is pirosas volt, talán azért. (itt jegyezzük meg, valószínűbb hogy azért lett rendes lap, mert túl furcsa volt az elmémnek a kéthátlapos verzió, nem illet volna a valóságképébe, a kártya kétoldalú és ilyenné is alakította)

Elindultam haza és buszra szálltam. Ott elbóbiskoltam, aludni próbáltam. Különös állapot volt ez, álom és ébrenlét között lebegtem. Féltem hogy elalszom és túlhaladok a megállón, ez segített valamennyire ébren maradni. Többször felnéztem hogy lássam hol tart a busz, egyik alkalommal aztán valaki mellém ült. Egy fiatal, rövid, szőke hajú lány volt. Beszélgetni kezdtünk, elmondtam neki hogy bármilyen helyzetben el tudnék aludni és közben nagyokat ásítoztam. Egy percen belül leszállok, mondtam még neki és készülődni kezdtem mert már közel járt a busz. És itt kezdődtek a furcsaságok mert mikor kinéztem az ablakon, nem a főutat láttam mint eleinte, hanem a hegyi utat.

A következő amire emlékszem hogy egyedül állok a hegyen, nem messze pincék, szőlő, stb. Nagy volt a fű, bokáig ért. Valami nem stimmelt, ugyanis az egyik pince pont úgy nézett ki mint a szomszéd háza. Jobban körülnéztem és láttam hogy a hely az otthonom és a hegy keveréke. Se egyik nem volt, se másik. Ebből felismertem hogy álmodom. Álmodom! Nagyon izgatott lettem. A kezeimre néztem: fehéresek voltak mint rendszerint. Aztán tárgyakat próbáltam találni, belekapaszkodni a figyelmemmel hogy fenntartsam az álmot. Egyedül tőlem függött hogy meddig tudok az álomban maradni.

Minden nagyon felgyorsult, ezt sokszor tapasztaltam már, hogy a tudatosulás pillanatában a dolgok sebessége megnő, az álomtér kezd összemenni, úgy értem én vagyok a központ, az álomkép csak kivetülés, és az éberség visszahúzza belém azt. Bárhogy legyen is, sikerült megtartanom a kontrollt, de éreztem hogy gyorsnak kell lennem, mozgásban kell maradnom, különben kiesek az álomból. Emiatt kapkodóvá váltam, mintha nem tudnám mihez kezdjek magammal.

Eszembe jutottak az álmodási céljaim, de mivel a hely inkább tűnt a hegynek (több volt az odavaló elem), letettem róla hogy megpróbálkozzak velük. Jobb híján a repülést kíséreltem meg, csakhogy csináljak valami menőt. Elszökkentem a talajtól és pár méterre a levegőbe emelkedtem. Mi lenne ha elrepülnék a falu fölé? De aztán lenéztem és szörnyű tériszonyom lett. Innen a hegyről ráláttam a völgyre és a házak nagyon kicsik voltak. Szédítő látvány volt. Nem bírnék túl magasra szállni, hiába álmodom és nem történhet bajom, ez nekem sok. A következő pillanatban lepottyantam a földre és a fenekemre érkeztem. Kicsit fájt.

(Érdekes hogy a repülés során hasonlót éreztem mint az előző álmomban, volt egy erőhatás, ami mint egy búra vett körül. Minden az akaraton múlott, ha nem tudod pontosan hogy mit akarsz, akkor a dolgok nem fognak sikerülni vagy nem úgy mint szeretnéd. Az akarat ad irányt az erőnek és bárminek ami az álomban történik.)

Feltápászkodtam és megérintettem a szomszéd háza falát: mindkét tenyeremet rányomtam, szilárdnak éreztem, hidegnek és érdesnek a vakolatot. Valóságos érzetek voltak. A repüléssel való kudarc dacot szült bennem, újra szállni akartam, anélkül hogy a magasság miatt aggódnom kellene. Elkezdtem siklani vagy csúszni lefelé a hegyoldalban, a hátamon feküdtem. Arra készültem hogy felemelkedem majd, mint egy repülő a felszállópályáról, a sebességem egyre nőtt. A fent és a lent felcserélődött, zöld fű és kék ég, a falu házai, minden a feje tetejére állt, majd sűrű masszába folyt össze a szemem előtt. Aztán hirtelen, mikor a sebességem a legnagyobb volt, felébredtem. (a zuhanások általában így végződnek álomban).

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:30

Kéznézés és álmodó helyzet /43

Álmodom! - ismertem fel a nappaliban állva és ránéztem a kezeimre: fehéres/szürkések voltak. Persze izgatott lettem, ám nem sok időm maradt örömködni, mert pár méterre előttem megláttam egy lidércet: a talaj felett lebegett és szörnyűségesen nézett ki. Emlékeztettem magam hogy álmodom és hogy nem árthat nekem ha én nem akarom.
Támadásba mentem át , azt hiszem kinyújtottam a karjaimat felé és ráküldtem valami energialövedéket, mindenesetre összement és egy nagyjából öklömnyi méretű szürke massza lett belőle. A jobb kezembe vettem és alaposabban megszemléltem: gömb alakú volt és egy sárkányszerű pofa türemkedett ki belőle, mely folyamatosan felém villogtatta az agyarait. El akartam tüntetni a sárkánypofát, de haboztam megérinteni, mert az ösztönös félelem hogy megharap még mindig munkált bennem.

De aztán uralkodtam rajta, megint csak emlékeztetve hogy ez egy álom és azzá alakítom amivé csak akarom. Óvatosan a fej felé közelítettem a bal kezemmel és ráhelyeztem a sárkányra. A kezem feltűnően fehéren világított, amíg a fej megtartotta masszaszerű állagát, de ez is sugárzott, álomanyag volt, melyet én formálok. Mintha gyurmáznék, a két kezem közt forgattam, simogattam, amíg eltűnt a sárkány és szürkés gömb maradt csak. Hogy ettől is megszabaduljak, teljes erőből nekivágtam a tükörnek. Az apró szilánkokra tört. Abban a pillanatban megértettem hogy ez azért volt lehetséges, mert mindkettő ugyanazon frekvencián rezeg és így lehet köztük kölcsönhatás. Ellenben én egyáltalán nem látszódtam a tükörben, hiába álltam oda a maradványai elé... Ezután sima álomba váltottam és azzal voltam elfoglalva hogy összeszedjem a szilánkokat.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:31

Kéznézés és álmodó helyzet /44

A városban sétáltam az utcán, mikor hirtelen megrohant a felismerés: ÁLMODOM! Nem egy ellentmondás váltotta ki, egyszerűen csak tisztában lettem a helyzettel. A közvetlen közelemben épp egy kövér nő haladt el. Fekete táskát cipelt és nehézkesen járt. Fekete alapon fehér pettyes felsőt viselt. Hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam és magam felé fordítottam. Fészkelődött, de nem tudott megszólalni. Érintésre puha volt és ruganyos, teljesen valódi érzetet keltett. Elengedtem és csaknem felnevettem örömömben. Álmodom, és ez olyan felszabadító!

A kezeimre néztem: aranyfényű aura vette körül őket, de amúgy látványra a szokásosak voltak. Nekiálltam a szokásos gyakorlatnak, rövid pillantásokat vetve a környezet elemeire, majd időnként visszatérve a kezemre. A város nagyon valóságosnak tetszett. Sok ember járkált fel s alá, látszólag céltudatosan. Az épületek is korrektek voltak, olyanok mint amilyennek ismerem őket. Aztán megláttam egy tetőtől-talpig színes pongyolába öltözött nőt, még az arca sem látszódott, csak az alakja és a ruhája utalt nőre. Nagyon komisz kedvemben voltam és őt is "elkaptam", hátulról átöleltem és szorosan tartva letapiztam mindenütt. Nem ellenkezett és ő sem szólt semmit.

Kijózanodtam, nem fecsérelhetem ilyenekre az időm. Otthagytam és elindultam felfedezni a várost. Repülni akartam, első próbálkozásra a levegőbe emelkedtem. Ettől vált csak igazán felszabadítóvá az érzés. Aztán egyszer csak ismét megláttam a kövér nőt, de ezúttal három példányt belőle. Egymás után caplattak. Nagyon mulatságosnak találtam és próbáltam rájönni, hogy mi ennek az értelme. Végül legyintettem rá azzal, hogy az álmok az elme kaotikus képeiből épülnek fel, felesleges magyarázatokat keresnem.

Valahogy minden menekült előlem, akármerre repültem, az emberek félrehúzódtak az utamból, sőt, még a járművek is, egy busz például csaknem letért az útról és eközben középtájt meggörbült, ott ahol érintettem volna. Az álomtér olyan lett mint egy gumiabroncs, minden nyúlt, görbült, pont mint azokban a tükrös közlekedési táblákban. Aztán ez is véget ért és elborított a sötétség. Ám a tapasztalat itt még nem ért véget, mivel továbbra sem ébredtem fel, mindössze nem láttam semmit.

Erősen kellett koncentrálnom hogy visszahozzam a város képét, de végül sikerült és újabb kéznézésekkel erősítettem meg a látványt. Büszkeség öntött el hogy képes voltam újra felépíteni az álmot. Nagyon erős mozgási kényszer lett úrrá rajtam, ebből aztán ismét repülés lett. Egy épületbe kerültem, mely tele volt folyosókkal, a kiutat kerestem, de minden forduló után mikor már azt hittem volna kint vagyok, csak egy újabb folyosó következett. Régi, elhagyott épületbelső volt, rozsdás, törött csövek, málladozó vakolat, stb. Suhanva szálltam a kijáratot keresve. Időnként megérintettem a falakat a sarkokon, érintésre szilárdak voltak.

Végül sejtelmes fényt láttam meg és azt követve egy félig kiszakadt rácson keresztül kijutottam a szabadba. Egy ismeretlen kertben találtam magam. Állt itt egy pavilonszerű épület. A tetőrészhez lebegtem, majd közel-távolról egy testetlen hang szólított meg:

"Arni, a villámfaló, már rég várunk rád, de eddig még nem álltál készen, most már igen."

Kb. ezt mondta. Eléggé összezavart ez a kijelentés és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:31

Kéznézés és álmodó helyzet /47

Az álom szerint éjfél körül járt, ideje lett volna már lefeküdnöm és kicsit zsörtölődtem is magammal hogy még ébren vagyok. Aztán megszólalt a telefonom, rezgőn. Ki a fene keres ilyenkor? Felvettem, de senki sem szólt bele. Ez bosszantott, úgyhogy inkább kinyomtam. Ezután kézbe vettem két régi érmémet, egyet a jobb, egyet a bal kezembe, és elmélyülten nézegettem őket. Valószínűleg a telefonos apropó okozta, mert hirtelen az egyik rezegni kezdett, pont mint a telefon. Ezt is kinyomtam, úgy hogy a hüvelykujjamat rászorítottam.

Ez váltotta ki aztán a tudatosságot. Annyira képtelen dolog volt ez, hogy rájöttem: álmodom! Volt egy rövid pillanat, mikor az elmém tiltakozni akart, de nem tudott semmit kitalálni, én pedig nem hagytam hogy elússzon az éberségem. Igen, álmodom! Először is, nagyon boldog voltam, mostanra már nagyon könnyen megy ez, másrészt viszont a tudatosság pillanatában úgy éreztem minta fejbe vágtak volna. Az agyam is összerázkódott volna. Valahol a fejem hátsó részén, félkaréjban, az agyat körülvevő burokban éreztem a rázkódást. Nem is rázkódás, inkább nyomásnak mondanám, löketnek, legyintésnek, nehéz leírni az érzést.

Hasonlót már korábban is tapasztaltam, általában ennél sokkal szelídebb vagy nem érzek semmit. De most kellemetlen volt. Szerencsére azonban csak egy pillanatig tartott és teljesen jól lettem. Ha meggondolom hasonlított az érzés a hirtelen ébredéshez, mikor fel is ugrasz az ágyból és a vérnyomásod leesik. Bárhogy legyen is, azonnal munkához láttam és első körben megnéztem a kezeimet: fehéresek voltak, kontúr nélküliek. A hely továbbra is a szobám volt, de mikor jobban körül akartam volna nézni, hirtelen ellepett a sötétség, felhőszerűen terjedt és borított be mindent.

Hiába koncentráltam, nem tudtam összetartani a látványt. Azonban a tudatosságomat sikerült megőriznem, csak épp a semmi vett körül. Összeszedtem magam és nekiálltam a teremtésnek, ha nincs álomtér, akkor nekem kell megalkotnom. A tudatnak szüksége van ingerekre. A repülésre gondoltam és hamarosan a levegőbe emelkedtem. Csodálatos érzés volt súlytalanná válni. A repülésről az ufókra asszociáltam és azt akartam hogy egy űrhajóra kerüljek. Minden kivilágosodott, magasan szálltam egy ismeretlen város felett, egyre magasabbra szálltam és nem messze egy űrhajót pillantottam meg.

Ekkor két dolog történt, egyrészt elfogott a szédülés, hiszen mindig is tériszonyom volt, másrészt nyugtalanított kicsit hogy idegenekkel interaktáljak. Olyan idegenekkel akik ráadásul a saját teremtményeim. Úgyhogy inkább ereszkedni kezdtem a város felé. Egy sziklás völgy két oldalára épült. Futurisztikus épületek voltak, letisztult formavilág, célszerű kialakítás. Középen a völgyben egy óriási hegynyi nagyságú robotkutya volt leláncolva. A város valamilyen formában függött tőle, az próbált szabadulni, de hiába. Éreztem hogy kapcsolódom ehhez a kutyához, hogy én vagyok a fogoly és hogy ez az egész erősen jelképes.

Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:32

Kéznézés és álmodó helyzet /49

Az iskola folyosóján álltam mikor felismertem hogy álmodom. Volt egy zavaros és kaotikus előzmény, feltételezem ezek a tapasztalatok halmozódtak egymásra és hozták el a ráeszmélést. Bárhogy is, első reakcióként próbáltam megszilárdítani a helyzetemet, ugyanis halványan, de éreztem a fizikai testemet is. Közel voltam a felébredéshez. Elkezdtem egyenesen előre menni, figyelmeztetve magamat hogy csak a periférikus látásomat használjam.

Erre szükség is volt, mert mikor közvetlenül néztem a tárgyakra, a világ elmosódottá kezdett válni. Szóval az álomtér még nem volt kellően stabil. Egy ideig így mentem, félig leszegett fejjel, de azért figyelmesen szemlélve a környezetemet. Rendes iskolafolyosó volt, sok emberrel, de nemcsak fiatalokkal. Feltűnt hogy az emberek arca sötét, nem voltak arcvonásaik, csak fehéren vagy vörösen világító szemük. Félelmetes is lehetett volna, de mivel tudtam hogy álom, inkább különösnek gondoltam. Korábban írtam hogy amire nem fordítunk kellő figyelmet az kidolgozatlanul jelenhet meg. Ez eszembe is jutott és ennyiben hagytam a dolgot.

Megnéztem a kezeimet is: többnyire szokványosak voltak, alakra, színre is, csak kissé éterikusan remegőek voltak, szemcsés szerkezetűek. A környezetemet figyelve megint átvillant rajtam hogy lényegében a tudatalattimba nyerek bepillantást. Láttam is egy különös formát: olyan és akkora volt mint egy rongybaba, fekete színű, tölcsérfejű, két karja és lába volt, ujjak nélkül. Úgy járt mint egy ember. Csodálkozva néztem hogy vajon honnan vette az agyam ezt a képtelen valamit.

Aztán elmentem mellette és nem is foglalkoztam vele tovább. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, illetve pillanatnyilag semmi értelmes ötlet nem jutott eszembe. Valamit szerettem volna azért tenni, tudatosnak lenni egy álomban önmagában is jó, de mégis csinálhatnék valamit... Repülni most nem akartam. Aztán megláttam egy régi osztálytársamat, illetve kicsit hasonlított rá és mindig is tetszett. Neki volt rendes arca, egy széken ült. Odamentem hozzá és hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. A hajánál fogva húztam hátra a fejét, meglepődött, de nem tiltakozott.

Próbáltam a csókra figyelni, átélni azt minél jobban, de az álom ekkor előbb szürkeségbe, majd feketeségbe váltott és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:32

Kéznézés és álmodó helyzet /50

Megérkeztem a kolostor közeli erdőségbe. Az adrenalintól gyorsabban vert a szívem. A terep jól járható volt. Akácossal kerített kisebb mezőn haladtam keresztül. Oldalt egy szakadék határolta a területet. Mikor a peremére álltam és lenéztem, nagy, ködbe vesző mélységet láttam. Ekkor megjelent egy űrhajósruhát viselő férfi, sisakján hatalmas, fényes, borostyánszínű, átlátszatlan üveglap fedte az arcát. Karjával üdvözölt és azt mondta kövessem őt, ugorjak le a peremről. Újra lenéztem és elfogott a szédülés. Bátorságot gyűjtve azt kezdtem el mondogatni magamnak hogy nem történhet bajom, hiszen álmodom és tudok repülni. A férfi odébb lebegett, prezentálva hogy a gravitáció itt nem létezik.

Azonban a felismerés már gyökeret vert bennem, elfordultam a szakadéktól és immár biztosan tudtam hogy álmodom. Csináltam egy gyors kéznézést, sötétszürkék voltak, kontúr nélküliek, a végükön fénylők. A környezetemet pásztáztam. Még mindig az erdő volt. Középtájt egy kis csermely csörgedezett. Átgázoltam rajta, de vizes nem lettem. A tekintetemmel rövid pillantásokat vetettem a fákra, némelyről liánok csüngtek, pirosas virágokkal. De az álmodási figyelmem gyenge volt, a látvány fokozatosan elsötétült előttem. A teljes sötétség vett körül, de még mindig mozgásban voltam és vakon haladtam tovább. Csalódott voltam hogy nem tudok benne maradni az álomban.

Aztán ez is véget ért és egy másik álomba kerültem, de sajnos a tudatosságom odalett. Ebben az álomban otthon voltam, szüleim ágya előtt a szőnyegen ültem és egy novelláskötetet olvastam. A tartalomjegyzékben kikerestem van-e valami írás a tükörről. Kettőt is találtam, egyiknek a "Tükör", másiknak "Tükrök" volt a címe. Utóbbiba bele is olvastam. Az első sor megragadta a figyelmem, többször is elolvastam hogy memorizáljam, de sajnos most nem tudom felidézni, de valami velem kapcsolatos dolog... Aztán hamarosan ennek is vége lett, ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:33

Kéznézés és álmodó helyzet /52
(2016 12.12.)

Előzmény:
Hajnalban felkeltem, még nem akartam visszaaludni, úgyhogy olvastam egy kicsit Mészáros Attila és Kertész Gergely könyvét. Az álom stabilizációról volt szó. Hamarosan visszafeküdtem. Az álom:

A számítógépem előtt ülök és egy játékot indítok el. Egy robotot kellett irányítani. Először az egérrel forgatom a kamerát, aztán kontrollerre váltok, úgy kényelmesebb. A robot előtt egy akadály van, felfutok vele a falra hogy kikerüljem. Ekkor kerülök bele a tényleges álomba, eddig a monitort néztem, most már én vagyok a robot aki a falon fut. Leugrom a földre. Körülnézek, egy kórházban vagyok. Egy "T" alakú folyosó kereszteződésénél állok. A rövidebb száron balra és jobbra is ajtók sokasága látható. Hirtelen rádöbbenek hogy álmodom!

A közvetlen előttem álló ajtóra nézek: nagyon részletes kidolgozású, még az ecset általi hosszanti csíkokat is látom rajta, amivel a zománcfestéket felvitték rá. A kilincse sárgás, eléggé kopottas és régies stílusú. Eszembe jut az 51-es álmom, hogy ott is bementem egy ajtón és álmot váltottam, de most inkább elhátrálok. Nem tudok választani, mindenfelé ajtók nyílnak, melyiken lépjek be..? Úgy döntök hogy inkább felfedezem ezt a helyet. Megfordulok és a "T" hosszanti szárába indulok.

Egy szélesebb terembe érek, azaz eleve széles ez a folyosó, de van még egy oldalsó kiszögellés, ilyen váróteremféle. Fémvázas székek és egyszerű, fehér szekrények állnak a falak mellett. A székek váza fekete, ülésük barna, a "T" találkozásánál ezek vannak összehordva és félig elállják az utat, ezeket kellett még robotként megkerülnöm. A kezemre nézek: többnyire normális, csak valamivel kisebbek a rendesnél. A széleken fehéres aura veszi körül őket. Most újra a környezetemre fókuszálok és próbálok minél több dolgot megfigyelni.

Látom hogy a szekrények tetején csupa ismerős holmi van, leginkább az otthonomból ismert kerámia és porcelán edények. Egy zöld edény, rajta piros sávokkal különösen leköti a figyelmemet. Folyamatos mozgásban vagyok és körbe-körbe sétálok, miközben hol a kezeimre, hol a különböző tárgyakra nézek. Felidézem mit írtak a könyvben az álom fenntartásáról és nekiállok mantrázni: MOST STABILIZÁLOM AZ ÁLMOT, MOST STABILIZÁLOM AZ ÁLMOT,  MOST STABILIZÁLOM AZ ÁLMOT, mondogatom fennhangon és erősen a kezemet nézem. Ezen kívűl még erősen egymáshoz is dörgölöm a kezeimet, a súrlódás meleg érzetet kelt. Csakhogy a technika épp az ellenkezőjét éri el, mert hirtelen széthull az álom és én felébredek.

megj: Nem a technikával volt a baj hanem az alkalmazás módjával. Ezt csak akkor kellett volna használnom ha bizonytalanná vált volna az álomtér, de nem lett volna rá szükség mert addig jól ment minden. Az egy pontra való fókuszálás kizökkentett, viszont hasznos tapasztalat volt, hogy álmomban hallottam a saját hangomat, beszéltem magamhoz. Emlékezni és kijelenteni hangosan hogy mit szeretnék csinálni, az mindenképp jó dolog szerintem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:33

Kéznézés és álmodó helyzet /53
(2016.12.15.)

Egy iskola lépcsőin sodródtam lefelé a tömeggel, óra után a diákok elözönlötték a folyosókat. A falak fehérek voltak, a lépcsők barnák. Megrohant a felismerés hogy álmodom! Lelkes öröm árasztott el. Nem láttam különösen kirívó elemet, ezért annál is inkább örültem a felismerésnek. Viszont meg kell mondjam hogy volt a "levegőnek" valami zöldes jellege, úgy értem a teret zöldes energiasávok itatták át,vagy mintha zöld/sárga ködpamacsok úsznának a levegőben. Nem túl erőteljes, de ahhoz elég hogy észrevegyem.

Megnéztem a kezemet: színre, méretre rendben voltak, de a fehéres aura most is körülvette és foltokban a tenyérbelsőn is kiütközött. Automatikusan kezdtem repülni, azt hiszem a körülöttem haladó tömeg lendülete váltotta ki. Nagyon észnél kellett lennem, mert első pillanatban megingott a látvány és újra a kezemre kellett néznem hogy a világ ismét megszilárduljon. Féltem hogy a repülés miatt kiesek a tapasztalatból, de nem így történt. Elég tempós ütemben suhantam az egyenes folyosón, közben igyekeztem minél több dologra figyelni.

Ez a hozzáállás segített fenntartani az álmot és mondhatni fellélegeztem. Nagyon jól ment a dolog. Éreztem hogy uralom az álmot, csak semmire se szabadott hosszan nézni, a repülés miatt erre amúgy se lehetett volna lehetőség. Azért arra is ügyeltem hogy ne csak úgy elmenjek a dolgok mellett és felfigyeltem rá hogy rengeteg az apró tárgy a falakon, majdnem mint egy kiállításnál, de ezek a dolgok személyesebbek voltak. Viszont egyik sem volt ismerős. Láttam egy elmosódott, talán vízfestékkel készült képet, egy sárga kacsa, piros szalaggal, de nagyon elnagyolt volt, fantázia kellett hozzá hogy meglásd benne a kacsát, de nekem az jutott róla eszembe.

A diákokra is figyeltem, nagyon izgalmas volt "kívülállóként" szemlélni őket. Mindenki sietett a dolgára, az öltözetük és kinézetük változatos volt. Aztán egyszer csak elérkeztem a folyosó végére, balra egy újabb, hosszú folyosó nyílt, amíg jobbra a kijárat üvegajtaját láttam meg. Közvetlenül előttem pedig egy fehér ajtó volt. Erről rögtön eszembe jutott ébrenléti elhatározásom hogy ha ajtót találok egy tudatos álomban, akkor átmegyek rajta, lesz ami lesz alapon. Mégsem mertem az ismeretlenbe vivő ajtót megkockáztatni, igazából nem sokat haboztam, mert ott volt előttem a kijárat is, és arra gondoltam hogy ez is egyfajta álomváltás lenne, ki tudja mit találok odakint, létezik-e egyáltalán az "odakint"..?

Mindenesetre biztosabban látszott, az üvegajtón keresztül láttam az utcát, így ezen mentem ki. Az épület előtt egy parkoló állt. A nap már lement, kora este volt. Itt is diákok jártak-keltek, de nem sok ember lézengett itt. A közlekedési lámpák amikkel kivilágítják a teret már égtek. Néhány autó is parkolt odébb. Távolabb az úttesten nagyobb forgalom volt, az emberek mentek haza a munkából. Büszkeség öntött el, sikerült megőriznem a folytonosságomat, fenntartanom egy új álomkörnyezetet. Mikor kijöttem az épületből egy különös figurát vettem észre. Jobbról balra ment el előttem, lazán, zsebre dugott kézzel és a teste ezüstösen fénylett. Fekete foltok tarkították, és a két szín folyamatosan váltakozott, mintha az ezüst és fekete birokra kelt volna egymással.

Ahogy aztán figyeltem, mind inkább hétköznapivá vált, azt hiszem túl gyorsan kerülhetett a látóterembe és még megszilárdulása, realizálódása előtt láthattam meg ezt az álomalakot. Utánakiáltottam, meg akartam állítani, de ő felgyorsított és eltűnt. Nem értem rá vele foglalkozni, mert megdöbbentett a hangom teljesen torz, mély, dörgő tónusa. Mondhatni démoninak hallatszott. Ezután tovább indultam hogy minél több dolgot felfedezzek. A parkolóban megint szükségem volt rá hogy a kezemre nézzek és az ahogy kellett rendezte a szétesni készülő látványt. Ettől ha lehet csak még büszkébb lettem magamra, megszédített annak lehetősége hogy akár órákig is benne maradhatok az álomban. Elhatároztam hogy amennyire lehet kihasználom a helyzetemet és nem hagyom hogy az unalom vagy a fáradság eluralkodjon felettem.

Ismét repültem és gyors pillantásokkal a tárgyakra, emberekre koncentráltam. Elöntött a hatalom érzése, hogy isten vagyok a saját világomban és - talán ösztönösen - terrorizálni kezdtem az álomalakokat. Megláttam egy fiút és rákiáltottam hogy álljon meg, ismét meglepődtem hogy a hangomnak mennyire szörnyű csengése van. A fiú nem állt meg, gyorsabb tempóra kapcsolt, úgyhogy utánarepültem, kinyújtott jobb kezemmel elkaptam és fejénél fogva a levegőbe emeltem. A kezem megnőtt, átérte az egész fejét. És különös mert külsőleg is állati jellege lett, olyan mancsszerűvé vált, vagy mint egy démon keze...

A fiú amennyire tudta felém fordította az arcát és én egy régi barátomat ismertem fel benne (Zs). Nem volt rajta a szemüvege, de így is felismertem. Lelkifurdalás öntött el hogy bántom és elengedtem. De gonoszkodó hajlamaim nem tűntek el és tudva hogy következmények nélkül cselekedhetek, újabb áldozatot kerestem a tekintetemmel. Épp egy zebra előtt álltam, mikor egy fekete, ráncos miniszoknyát viselő lányt vettem észre. Úgy tűnik ő is észrevett, vagy érzékelte a szándékomat mert ő is felgyorsított, sőt, kerékpárra pattant és egyre távolodott tőlem. Meg akartam tapizni a fenekét. Felé repültem és már majdnem elértem mikor az álom ismét megingott és kezdett minden elsötétedni. Gyorsan a kezeimre néztem, de hiába, most nem segített és a következő pillanatban felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:34

Kéznézés és álmodó helyzet /54

Volt egy rövid álmom, melyben beléptem egy kis templomba. Azt hittem hogy egy számítógépes játékban vagyok. Izgatott voltam, a szívem a torkomban dobolt, mivel tudtam hogy a hely fenyegetést rejt, bármelyik pillanatban rám vethetik magukat a zombik... De ez csak erőltetett képzelgés volt, mert őszintén szólva maga a templom egyáltalán nem tűnt félelmetesnek. Félhomály volt, a padok üresek, az oltáron elfújt, még mindig füstölgő gyertyák, vázában száraz virág, és sok apró, hangulatot növelő tárgy. Jó érzéseket keltett bennem a hely, éppen ezért nehéz volt rosszat feltételezni róla. Aztán egyszer csak felébredtem.

Sajnáltam hogy így történt, ezért a tudatos elalvás módszerét alkalmazva feküdtem vissza. Újra felelevenítettem magamban a templom képét, magam elé képzeltem amennyire csak lehet. Nem vettem észre mikor kerültem újra álomba, de egyszer csak újra a templomban találtam magam. Pillanatnyilag azonban nem voltam tudatos. A hely most egész más volt, fényárban úszott az egész, épp szertartást végzett a pap és a padokat emberek sokasága töltötte meg. Azaz nem teljesen emberek.

Valószínűleg a korábbi képzelgésem eredményeként, mindenütt zombikat láttam. Foszlott róluk a hús és szakadt volt a ruhájuk. Olyanok voltak mintha csak  a The Walking Dead-ből szalasztották volna őket. Mocorogtak, mozgatták az állkapcsukat, fejüket ingatták és a papra figyeltek. Én a padsorok mögött álltam. A jobb kezemben egy kés volt, lassan megközelítettem az egyik zombit és a fülén keresztül az agyába döftem. Nem volt valami kellemes érzés, se neki se nekem. Óvatosan egyiktől a másikig lépve kezdtem megölni őket.

Aztán észrevettem valakit, elől, az egyik padban ült egy fiatal lány, ő ember volt, nagy szemekkel és csodálkozva figyelte mit művelek, de csendben maradt, nem árult el. Ez volt az a pillanat mikor rájöttem hogy álmodom. Álmodom! Örömködve emeltem gyorsan fel a kezeimet és néztem meg őket: mint már sokszor, most is normálisnak látszottak, leszámítva egy fehéres színű aurát. Most már nem kellett többé aggódnom a zombik miatt és bátran léptem elő a padok mögül. A lány felé tartottam. Háttal ült nekem, ő volt az egész gyülekezetben az egyetlen színfolt. Megálltam mellette, de az arcát nem fordította felém. Bal kezemmel a hajába túrtam. Szép, dús, természetes vörös, göndör haja volt. Érintésre nagyon valóságosnak tűnt.

Furcsának találtam hogy egyáltalán nem foglalkozik velem, elvesztettem az érdeklődésemet iránta, konstatálva hogy ő is csak egy álomalak és tovább indultam. Igyekeztem amennyire lehet minél több mindent megfigyelni. Ahogy korábban is, rengeteg volt az apró részlet a templomban, a feldíszített oltár előtt mentem el, a papot sehol se láttam. Balfelé viszont észrevettem a falon egy nagy, síkképernyős tévét, valami műsor ment benne és a zombik elmélyülten nézték. Kicsit odébb álltam hogy ne zavarjam őket, bár értelmét nem találtam, hiszen álmodom, nem kell tekintettel lennem semmire ha nem akarok...

Próbáltam felidézni hogy milyen álmodási célokat tűztem ki magam elé, de eleinte nehéz volt emlékeznem. Mintha falba ütköztem volna, de nem volt áthatolhatatlan, sőt, vizuálisan láttam magam ahogy egy ködfalon török át az emlékeimért nyúlva. Végre eszembe jutott minden, és kipróbáltam a kézdörzsöléses álomstabilizációt. A kezeim most aranysárgán fénylettek, fehéres foltokkal. Az álmot stabilnak éreztem, de a dörzsölés során egy pillanatra, talán mert egyfajta fizikai ingerként éltem meg, megremegett a látvány, a templomfalak szétcsúsztak. Azonnal abbahagytam a dörzsölést, mire újra szilárd lett minden.

Akartam valami hasznosat csinálni, újra a zombikra néztem és támadt egy ötletem. Nem tudom honnan jött a gondolat, de egyszer csak odaálltam a tévé elé és megszólítottam a gyülekezetet:

"Adjátok nekem a figyelmeteket, adjátok nekem a figyelmeteket, hogy általa megerősítsem az álmodó szándékomat."

Ezt ismételgettem folyamatosan, amíg már minden zombi engem nézett. A karjaimat mint egy prédikátor széttártam és a csodára vártam. Kicsit nevetségesnek tartottam magam ahogy ripacskodom nekik, a zombik is csodálkozó pillantásokat vetettek felém. Azonban hirtelen megéreztem a testem közepén a mozgásba indult energiát. Nehéz ezt leírni, egy tompa érzés volt, egy megfoghatatlan áramló energia áradt felém az álomalakoktól. Úgy éreztem hogy töltekezem, hogy szabályosan felfalom az energiájukat. Forgó energia volt, mint egy galaxis. Nem tudtam leállni, pedig a józan eszem azt mondta elég volt, el fogom veszíteni a kontrollt és kiesek az álomból, de a testem még több energiát akart.

Aztán ahogy az várható volt, fokozatosan elborított a sötétség és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:35

Kéznézés és álmodó helyzet /55

Egy népszerű videós valamiképp élőben közvetítette hogy álmodik. A jutubon néztem ahogy livestreameli az álmát. Belső nézetben láthattuk, kezdetnek megnézte a bal kezét: futurisztikus kesztyűfélét viselt és karomszerű ujjai voltak. Az alapszín a kék volt, sötétebb és világosabb árnyalatban. A kéz nem volt teljesen szilárd, időnként éterikusan megremegett, mint a televízió amit hangolsz éppen a megfelelő csatornára, és a képe eltünedezik. Másik kezével felemelte fegyverét és mint egy fps játékban, megindult előre.

Itt jöttem rá hogy álmodom. Első reakcióm nekem is az volt hogy megnézzem a kezeimet: fehéres és aranyszínű foltok keveredtek benne, egyébként normálisnak látszottak. Kellett egy kis koncentráció hogy megszilárduljanak, mert mint a videósnál, úgy nálam is el akart tűnni, de másképp, átlátszóvá vált, volt hogy csak a körvonalai látszottak és ilyen plazma jellege volt. Az út közepén voltam két falu között. Szerettem volna helyszínt váltani és kipróbálni valamelyik álmodási célomat, mert ez a kietlen hely egyáltalán nem vonzott.

Nem volt pontos elképzelésem hova szeretnék menni, talán ezért történt, hogy oda-vissza kezdett váltakozni előttem a látvány. Hol a szobám egyik fala előtt álltam, rajta egy képpel, hol az úton voltam. Egyik hely sem tudott állandóvá válni, folyamatosan utaztam egyiktől a másikig. A szobában majdnem teljesen sötét volt, amíg az úton világos. A karjaimat oldalirányban tartottam kifelé, nem tudom miért, ettől könnyebbnek éreztem a váltást. A fürdőköntösöm volt rajtam (a valóságban is).

Egyszer csak aztán felzendült egy női hang, egy énekfoszlány a semmiből: "...ez egy igaz hely..." - énekelte, magas, alt hangján, a "helyet" elnyújtva és dallamosan. Zenei aláfestés is tartozott hozzá. Nagyon tetszett a szám és automatikusan táncolni kezdtem rá. Nem volt ez igazából tánc, de a testem ütemesen ringatni kezdte magát rá. Közben az utazás nem állt meg és hol itt hol ott voltam. Időnként újra a kezemre kellett néznem, mert néha megingott a látvány, de sikerült általa stabilizálnom a helyzetet.

A váltást egyfajta repülésként éltem meg, előre-hátra, előre-hátra mozogtam, mintha zsinegen rángattak volna, és az úton egyértelműen a levegőben voltam, amíg a szobámban inkább álltam. Végül aztán sötét borult rám és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:35

Kéznézés és álmodó helyzet /56

Azzal a gondolattal aludtam vissza hogy nézzem meg a kezemet. Sikerült tudatosan elaludnom. A testem egyre merevebbé vált (enyhe paralízis), eleinte még érzékeltem a testem és hogy az ágyban fekszem, aztán hirtelen már benne is voltam az álomban. Kicsit nehézkesen felemeltem a kezeimet, először alig voltak láthatók, meg kellett őket teremteni, de mikorra a szemem magasságába értek, már rendesen látszottak. Formájukat, színüket illetően nem volt semmi eltérés, leszámítva egy enyhe, szürkés árnyalatot.

Álmodom! Álmodom! Lelkes öröm árasztott el. Körülnéztem: épp a bolt előtti járdán álltam. A környezetnek volt egy borostyán sárga kisugárzása, talán az alkonyi fényhez hasonlíthatnám, vagy a nyári viharok előtti fényekhez. Az időt tekintve viszont kora reggel volt, szürkület. Eszembe jutott hogy mit is akartam csinálni a legközelebbi tudatos álmomban. Azt határoztam el hogy keresek egy ajtót és a segítségével eljutok a tengerpartra, álmot váltok. Újra felelevenítettem ezt a régi vágyamat.

A boltnál biztos lesz megfelelő ajtó, gondoltam, és elindultam felé. Átvágtam az épület előtti kis téren. Közben a szememmel a boltot vizslattam. Láttam egy különös formájú fehér ablakkeretet, kicsit szét volt csúszva, mármint szerkezetileg mintha két ablakot toltak volna egymásba, vagy mintha nem tudták volna eldönteni hogy ablak legyen vagy ajtó... Odébb, bal felé láttam a főbejáratot, a háromfokos betonlépcsővel és nem messze mellette egy oldalajtót. Utóbbi, régies stílusú faajtó volt, rovátkákkal, szú ette fával, alumíniumkilinccsel. Mint egy pinceajtó.

Ez lesz az én ajtóm, gondoltam, és elé léptem. Bal kezemet habozva a kilincsre tettem, nem voltam benne biztos, hogy hogyan kéne csinálnom. Elképzeltem magamban egy tengerparti helyet, majd talán gyorsabban a kelleténél, benyitottam. Féltem hogy ha nem vizualizálom elég részletesen és ideig a partot, akkor nem fog sikerülni. És így is lett. Odaát, nem volt semmi. Az ajtón túl egy sötét folyosóra jutottam. Nem tudtam semmilyen részletet kivenni, tárgyakat vagy bármit, csak azt hogy egy épületbelsőben vagyok.

Lassan botorkáltam előre. Becsuktam a szemem és újra erősen koncentráltam a tengerpartra. Azt mondtam magamnak, hogy ha kinyitom a szemem, már a parton leszek... Egyszer aztán azt éreztem hogy a falak eltűnnek körülöttem és a szabad térben vagyok, de a sötétség még mindig körülvett. A talpam alatt próbáltam megérezni a homokot, felemás ingereket tapasztaltam, de az biztos hogy mezítláb voltam. Ismét nagyon erősen összpontosítottam és meg akartam látni a vágyott célt.

Hirtelen egy amorf folt tűnt fel a szemeim előtt, talán karnyújtásnyi távolságban. Kicsi volt, mint egy torz lencse, és a szélei hullámzottak. Egy másik világba lehetett átnézni rajta, azaz ahogy egyre inkább figyeltem, mind több részletet tudtam kivenni benne. Egy szürkés, homályos tengerpartot láttam, a víz vadul hullámzott. Meredten figyeltem, át akartam kerülni oda, de annyira egy pontra fókuszáltam hogy széthullott az álom és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:36

Kéznézés és álmodó helyzet /57 (részlet)

Kint voltam éjszaka az udvaron és a nővérem kutyájával játszottam. Nővérem csodálkozva kérdezte hogyhogy nem utaztam el anyámmal a városba? Úgy volt hogy együtt megyünk. Ezek szerint lekéstem az indulást...- töprengtem el és bementem a házba. A szobámban megnéztem a telefonom és kaptam egy sms-t: azt hittem anyutól, de egy idegen küldte, akivel volt egy apró nézeteltérésem valamelyik fórumon, elnézést kért tőlem és egy nagy, zöld smileyt küldött. Honnan tudta a számomat..? Na mindegy, nem is érdekelt a dolog.

Valami nyugtalanított, valami belső izgalom járt át. Csak egy rövid ing volt rajtam, egyébként meztelen voltam. Fel s alá járkáltam faltól falig a szobámban. Aztán egyszer csak észrevettem hogy a komódom rossz helyen van, beékelődött az ágy és a kanapé közé... Ez nem lehet... álmodom! A szokásosnál is vadabb öröm öntött el, mivel elég spontán érkezett a ráébredés, ráadásul egy olyan helyen ahol eddig nemigen fordultam meg álmomban. Alaposabban is körül kellett néznem hogy biztos legyek a dologban, és valóban, nem maradt hely kétségnek, a szobám telis-tele volt mindenféle oda nem illő (de ismerős) tárggyal. Nagy volt a felfordulás.

Megnéztem a kezeimet: többnyire rendben voltak, de most feketés árnyékok látszottak rajtuk. Elkezdtem felfedezni, vizsgálódni. Lenyűgözött hogy mennyire valódinak tűnik minden. Az álmot nagyon stabilnak éreztem, ezt onnan is tudom hogy megengedhettem magamnak azt a luxust hogy alaposabban is szemügyre vegyem a berendezést. Mint mondtam , feltűnően sok holmi volt körülöttem, mint egy lomtárban, a takarók szanaszét hányva hevertek, apró bizsuk tömkelege töltötte meg a teret. Ott volt az a lefűrészelt, fekete ruhafogas is, ami előző nap akadt a kezembe. A tárgyak nézése hosszútávon lemerített, és időnként újra a kezemre kellett néznem.

Azaz pontosabban az írottak szerint jártam el, elsősorban azért néztem a kezemre, mert egyrészt kíváncsi voltam változott-e (nem változott), másrészt mert don Juan szerint ilyenkor energialöketet nyerünk az álmodás folytatásához. Ezen elméláztam, miközben a kezemet bámultam, próbáltam megérezni a plusz energiát. Bizonytalan bizsergést éreztem a testemben, de semmi többet és lehet csak beképzeltem magamnak. Eszembe jutott az 54-es álmom, abban is hasonló energiák jártak át. Mindenesetre a kéznézés majdnem kizökkentett, volt egy pillanat mikor enyhén szétcsúszott a látvány, azonnal másfelé néztem és újra rendben lett minden.

Megláttam az asztalon egy papírt, kíváncsi voltam mi állhat rajta. Fölé hajoltam és megpróbáltam kibetűzni: értelmetlen szöveg volt, ráadásul cirill betűkkel írt bekezdések is tarkították. Az alján viszont a saját nevemet olvashattam, olyan volt mint egy szerződés. Megláttam még a "rogue" szót, ezen elmosolyodtam, mivel a Zsivány egyes (rogue one) filmcímből származhatott. Ekkor már nem is érdekelt tovább a papír, megállapítottam hogy csak a tudatalattim zagyvaléka.

Ezután az ajtó felé indultam, megkísértett a gondolat hogy újra megpróbáljak eljutni a tengerpartra. Nem voltam biztos a dolgomban, féltem volna megkockáztatni a mostani biztos helyzetemet. Ennek ellenére az ajtóhoz léptem és a testemmel hozzátapadtam. Próbáltam átmenni rajta, beleolvadni, ez elsősorban egy kísérlet volt a részemről hogy át tudok-e menni a szilárd testeken..? A tenger már nem igazán foglalkoztatott. Az ajtó nem engedett, habár azokon a pontokon ahol hozzáértem, kicsit megolvadt, félig-meddig rugalmassá vált, az anyaga fénylő szürke lett, de egyértelműen ellenállt az áthaladási próbálkozásomnak.

Eltávolodtam tőle és ekkor megláttam egy posztert az ajtón. Már korábban is ott volt de nem figyeltem rá, most azonban feltűnt hogy fokozatosan az én arcomat veszi fel. Valószínűnek tartom hogy az ajtóval való összeolvadásom hagyta rajta a nyomát, bárhogy legyen is, önmagam nézett vissza rám. A képmásomnak magabiztos arca volt, a tekintete ádáz és csillogó. Úgy nézett rám, mint aki mindent tud rólam, kicsit talán cinikusan is. Nem találtam kellemesnek és elfordultam.

...


A hozzászólást asd94 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 23 Dec. - 21:00-kor.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:36

Kéznézés és álmodó helyzet /58

Épp aludtam, mikor a postás az ablakon kopogtatva felvert. A hely minden átmenet nélkül megváltozott és egy szántóföldre kerültünk. Megkért hogy tegyek fel egy függönyt az iskolában. Odaérve felálltam egy székre és leszedtem a régi, csúnya, drapp függönyt. A tartó poros volt, megkérdeztem lepucoljam-e, mondtam van a zsebemben zsebkendő, kicsit áttörölgetném, de a postás azt felelte hogy nem szükséges. Valamiért nem került sor a felrakásra, részt vettem az egyik órán, majd kimentünk a természetbe. Pár diák egy erdei úton indult el, követtem őket.

Egy sötét fenyőerdőbe értünk . A fenyőillat nagyon erős volt, mélyeket lélegeztem belőle, olyan jól esett. Körülnéztem a helyen és arra gondoltam, milyen jó lenne, átvizsgálni a környéket fémkeresővel. A társaim messze előttem jártak, aztán azt hiszem kiáltozást hallottam és menekülő állatokat vettem észre. Lapos farkú hódok voltak, kis, macskaszerű beütéssel. Ezekre vadásztak, vagy csak ijesztgették őket. Az állatok felém futottak, óvatosan megálltak és lelapultak, ugrásra készen mikor megláttak. Apró szemeikkel engem figyeltek. Én óvatosan elaraszoltam mellettük. Haza akartam már menni.

Itt sem volt átmenet, egyszer csak otthon voltam. Rosszkedvűen az előzményektől léptem be a szobámba. Az ágyamra néztem vágyakozva és le akartam feküdni. Ám a dolgok másként alakultak. Ugyanis észrevettem egy furcsaságot: a villanykapcsoló felett volt egy fehér konnektor foglalat, külsőre elég régi, kopott, töredezett bakelit. Rajta egy évszám: 1900. Először nem akartam foglalkozni vele, de aztán újra és újra visszaterelődött rá a figyelmem, mivel egyáltalán semmi sem rémlett róla, a valóságban ilyen konnektor nincs. Ujjongva ismertem fel hogy álmodom!

Rögtön felemeltem a kezeimet hogy megnézzem őket: ezúttal teljesen rendben voltak, gondoltam is rá közben, hogy nincs bennük semmi különös, az én kezeim voltak. A helyszín továbbra is a szobám maradt. Elkezdtem körbe-körbe vizsgálódni, fantasztikus hogy milyen valódinak tűnt minden, és nemcsak látványra, de érintésre is. Például az asztalomon volt egy csokimikulás, megérintettem a fejét és a papírja fémesen zörgött.

Az ajtó felé pillantottam, keresve a különös konnektort, de már nem volt ott, viszont a helyén a fal szintén töredezett volt. Eszembe jutott az álmodási feladatom, keresni egy ajtót és általa álmot váltani. A korábbi próbálkozásaim is előjöttek és kicsit kétkedve léptem az ajtómhoz. Mit is kellene csinálnom..? Á, igen, elképzelni egy tengerparti helyszínt, kinyitni az ajtót és, no igen, ha látom a partot akkor átlépni oda. Ám beugrott még valami: emlékeztem hogy lefekvés előtt azt tanácsoltam magamnak, hogyha a part valamiért nem menne, akkor próbát tehetnék a sivataggal. Van ugyanis az ajtóm melletti falon egy köves sivatagot ábrázoló poszter.

Odaléptem a képhez és egyenesen ránéztem. A kép azonnal mozgásba lendült, azaz pontosabban az egész változni kezdett, pusztán attól hogy néztem. Az egész folyamat megdöbbentő volt számomra. Kékes, pirosas és középen valahogy örvényes-vulkánszerű alakzattá rendeződött, amely elnyeléssel fenyegetett. A színei egy hőtérképet idéztek. El kellett szakítanom a pillantásomat és újra a kezemre néznem hogy magamhoz térjek.

A kezem most már aranysárga és fehéres színűvé vált, habár a fényréteg alatt még ki lehetett venni a rendes látványukat is. Elhatároztam hogy a sivatagba fogok utazni a kép segítségével. Újra a képre néztem és az szédítő gyorsasággal kezdett húzni maga felé. A kép most nem változtatta a színeit, olyan volt mint a valóságban, de a fejemmel és a kezeimmel rátapadtam mint egy légy. A szám nyitva volt. A húzás éppen olyan volt, mint ahogy a mágnes vonzza a vasat. Ténylegesen éreztem azt a láthatatlan erőt, mely odatapaszt a képhez.

De nem volt leküzdhetetlen. Elhátráltam tőle és újra a kezemre néztem megerősítés gyanánt. Aztán ismét a képet bámultam, megint jött a húzás, megint beszippantott, megint szándékosan elszakadtam, ismét kéznézés. Ezt a folyamatot ismételtem meg, kb. háromszor. Igazság szerint kicsit megijedtem, vagy inkább nem voltam benne biztos hogy hogyan kellene csinálnom. A sivatag egyértelműen vonzott magához, de talán a tudatom számára elfogadhatatlannak tűnt az utazás ezen különleges módja.

Az utolsó kihátrálásom után elkezdtem alaposabban is szemügyre venni a képet. A jobb sarokban észrevettem három, kicsi emberi alakot. Olyan aprók voltak, hogy alig lehetett őket kivenni. Az egyikük egy szoknyás nő volt. Félig lehajolt és valamit a földön nézegetett. Ez adott egy ötletet, hogy valahogy be kéne kerülnöm a jelentbe. Elmélyülten bámultam a nőt és időnként felvillanás szerűen kitöltötte a látómezőmet. Ott voltam és mégsem, mintha távcsővel néznék, mely az ottlét illúzióját hozza a szemlélő számára. Az alakok közelebbről látva őket is elmosódottak voltak.

Tudtam hogy nem szabadna ennyire erősen egy pontra figyelnem, de nem foglalkoztam a saját figyelmeztetésemmel, ott akartam lenni a képben, a jelenetben, megérinteni a nőt (szexuális késztetés), de hirtelen elsötétült előttem minden és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:39

Kéznézés és álmodó helyzet /59

(A valódi 59-es álmom elveszett, de mivel ebben is szerepel kéznézés, ezzel lett helyettesítve)

A tudatos elalvással próbálkozom. Különös érzés egyszerre lenni az álomban és érzékelni a fekvő testemet. De ez az érzet csak a tudatosság után kezdődött, először normál álomban voltam. Bementem az osztályba és leültem, a pap még nem érkezett meg, hittanóra lett volna. Nagyot nyújtózkodtam és furcsának találtam hogy a karjaim extrém módon megnyúltak tőle. Úgy kb 1 méteresek lettek, mintha gumiból lettek volna.
Aztán a következő pillanatban már repültem és kint voltam az utcán. Tudtam hogy álmodom. Épp csak kis izgatottságot éreztem, nem volt bennem semmi kényszer hogy beavatkozzak a történésbe, legalábbis eleinte. Csak figyeltem. A városban voltam, minden nagyon valóságos és részletgazdag volt. Elképesztett hogy tűnhet ennyire igazinak. Alaposan körülnéztem minden irányba, sehol nem láttam hiányt vagy furcsaságot, a városban voltam és minden passzolt, kivéve hogy repültem. Elgondolkoztam ezen és azonnal tudtam a választ: az álmok az emlékezetünkből táplálkoznak és valójában mindenre emlékszünk, a legapróbb, legjelentéktelenebb részletre is. Ezek a részletek elraktározódnak az agyunkban, szándékosan talán nem tudnánk felidézni, de az agyunk emlékezik és álomban képes előhívni őket hogy a segítségükkel egy valódinak tetsző világot építsen fel. Még a házszámokat is láttam.
Most a kezeimre néztem: teljesen normálisak voltak, talán csak egy kicsit sötétebb árnyalatúak, és akármeddig néztem nem változtak meg. Aztán szándékosan keresztülrepültem az épületeken, semmi ellenállást nem tapasztaltam, azonban érzékeltem némi kékes/piros villódzást mikor átmentem a falakon. Egy tágasabb csarnokba jutottam, valami ünnepség volt. Az emberek többsége nem látott, holott ott repültem el a fejük felett, néhányuknak azonban szó szerint tátva maradt a szájuk. Először nem tudtam miért van ez így, aztán rájöttem hogy a belső állapotomat tükrözi a viselkedésük. Mert egyrészt szellemszerű jelenésként nem szabadna látniuk és valóban egy részük nem is lát, másrészről viszont szerettem is volna ha látnak, de csak azért hogy a frászt hozzam rájuk.
Kíváncsi lettem mennyi befolyásom van a külsőségekre, ezért kirepültem az épületből és azt kívántam hogy a látvány tekintetében utazzam az időben. Visszaszálltam az épületbe és elégedetten láttam, hogy az emberek öltözete megváltozott, úgy száz évvel korábbiak lettek. Tovább játszottam és megint egy kicsit vissza akartam menni az időben. Az épületből ki, aztán be, és a ruhájuk megint változott, ezt néhányszor még eljátszottam. Őszintén ez kicsit kiábrándított, mert végül is meg kellett állapítanom hogy rajtam kívül semmi sem valóságos és úgy alakítom a dolgokat ahogy nekem tetszik. Mintha a tudatos álmodás bábszínházasdi volna. Azért persze szórakoztató játék. Felébredtem.


A hozzászólást asd94 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 23 Dec. - 21:01-kor.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:40

Kéznézés és álmodó helyzet /60

- Ez is termék? - mutattam fel a szalagról levett lila ceruzákat a főnöknek

Mindentudón bólogatott és egy történetbe kezdett, miszerint korábban több dolog is elkeveredett. Oldalra néztem és megláttam a polcon egy szakadt zacskót amiben pár apró, lila édesség volt. Erre a polcra teszik a beazonosíthatatlan és sérült termékeket. Egyedül álltam a szalagnál. Aztán jött egy munkatárs és beindult a csevely. Én ezt már úgy láttam magam előtt mintha egy netes fórumon olvasnám. Az álmokról beszélgettek a főnökkel és hogy állítólag lehet tudatosan is álmodni... Megkísértett hogy kioktatom őket a tárgyról, de csak somolyogtam az orrom alatt és otthagytam őket.

Kimentem a csarnokból, fura volt mert az ajtó gombja hiányzott. Nem blokkoltam le a kártyám, mert az is hiányzott, a szalagja üresen lógott a nyakamban. Másrészt nem is akartam volna blokkolni, mivel ez volt az utolsó nap hogy itt dolgoztam, többé vissza nem megyek. A biztonsági őrökre fittyet se hánytam és az ebédlő felé vettem az irányt. Jókedvem lett, most hogy már többé nem látom ezt a helyet, már semmitől sem kell tartanom és tulajdonképpen azt teszek amit akarok.

Az ebédlőben leültem egy padba.

Ekkor volt egy nagyon rövid, pillanatnyi ébredésem és érzékeltem az ágyban fekvő testemet, ugyanakkor az álomtól sem szakadtam el teljesen. Ez segített hogy immár tudatosan visszakerüljek az álomba. Másodszorra úgy aludtam el hogy a kezeimre koncentráltam, látni akartam őket, eleinte sötét volt minden, aztán egyszer csak kivilágosodott és újra ott ültem a padban. Sikerült tudatosan visszatérnem az álomba! Felemeltem a kezeimet és alaposan megnéztem őket: semmi szokatlan nem volt rajtuk. Csodálkoztam is hogy most semmi fény nem veszi körül őket.

Álmodom! - mondtam magamnak boldogan és elégedetten (az efféle felébredés, mindig ad egy adrenalinlöketet). Óvatosan körülnéztem, még mindig az ebédlőben voltam. Nem sok ember volt itt és ami igazán furcsa hogy nem ettek, hanem festettek. Mindegyikük, mintha csak az iskolapadban lenne rajzórán, szorgalmasan dolgozott a képén. Balra tőlem egy szőke hajú nő ült, odaléptem hozzá hogy megnézzem a rajzát. A nő karja csúnya, elnagyolt és szőrös volt. Utálkozva értem hozzá és odébb raktam, mert félig eltakarta a képét. A nő ügyet se vetett rám, passzív álomalak volt, vagy én voltam túl erőszakos, mindenesetre alávetette magát az akaratomnak. Gondoltam is rá közben, hogy még csak az kellene hogy tiltakozzon velem a saját álmomban!

Megnéztem a képét, nem is tudom minek nevezzem, talán felhőnek vagy ködnek. A kép jobbfelén egy amorf, rózsaszínes alakzat volt látható, mint egy óriási paca, de gondosan megformált. Ceruzával készült, és ki tudtam venni a kusza vonalkákat is benne. Ezek a vonalak fonalra emlékeztettek engem, mire hirtelen változott a kép és immár a gondolatomra reagálva olyannak láttam a rajzát, mintha fonalat fűztek volna át a papíron. Távolabbra tekintettem és a többiek képe is ilyennek tűnt.

Az álomtér fenntartása nem okozott gondot és erősnek éreztem magam. Megfordultam, kíváncsi voltam mi mindent találhatok a teremben. Habár gondoltam rá, hogy keresek egy ajtót és irány a tenger (lásd korábbi álmok), de inkább helyben maradtam, ez biztosabbnak tűnt. Mögöttem egy érdekesebb kép hívta fel a figyelmemet: nagyon szép munka volt, vízfestékkel készült, igazán művészi vonalvezetéssel. A képnek nem volt gazdája, csak úgy ott hevert az egyik asztalon, mellette viszont ott voltak a festékes kellékek.

A rajzon az volt látható amint egy fiatal lány kiment egy másik lányt a tengerből. Középen voltak a képen, az egyikük a karját nyújtotta és rákulcsolta a kezét a félig már elmerült lányra. Egy csónak himbálózott a közelükben. Távolabb látható volt a kikötő, hajókkal és bámészkodókkal. Az uralkodó szín természetesen a kék különböző árnyalati voltak, a víz különösen kimunkált, a hullámok elnyeléssel fenyegették a szemlélőt is. Nagyon tetszett a kép, és elégedettséggel töltött el, hogy kedvemre nézegethetem, anélkül hogy szét akarna hullani az álom. Mint mondtam, ura voltam a helyzetnek, könnyű volt arra és addig összpontosítani a figyelmemet amire csak akarom.

Elgondolkoztam rajta hogy vajon honnan származik ez a kép, és hogy lehet-e kapcsolata a saját tudatalattimmal..? Próbáltam megfejteni az üzenetet, ha van egyáltalán ilyen, mit jelképezhet a fulladozó kimentése..? Az is töprengésre késztetett hogy vajon el tudnám-e készíteni a valóságban ezt a művet, ha bennem él a látványa, akkor bennem él az ezt létrehozó művész is... Bárhogy legyen is, nem akartam tovább ezzel foglalkozni és újfent körülnéztem a teremben.

Az ablakok elég fényt engedtek be, habár a levegőnek volt egy borostyános színezete és kicsit sötétebb volt a kelleténél. Legalábbis művészi munkák készítéséhez képest. Láttam odébb egy furcsa alakot, egy széken ült, engem nézett, a szemei nagyok és fénylők voltak. Az egész alakja feketébe olvadt. Először még tisztábban kivehető volt, mintha nő lett volna, és gondoltam rá hogy megcsókolom, miért is ne, a tapasztalatgyűjtésnek ez is egy módja, de aztán ahogy mind inkább közelítettem feléje, úgy vált egyre elmosódottabbá és mintha félelem tűnt volna fel a szemeiben. Kezdett minden elsötétedni előttem és a következő pillanatban felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:40

Kéznézés és álmodó helyzet /61

Egy injekciós tűt szúrtak a nyakamba és elkábítottak. Mikor felébredtem, egy buszon voltam, álomittasan nyitottam ki a szemeimet. Lara voltam, az új Tomb Raider-ből és ebben a pillanatban egyszerre voltam tényleges átélője az eseményeknek belső nézetben, és egyszerre tudtam azt is hogy ez egy játék és valójában a számítógépem előtt ülök. Először homályos volt a kép, aztán megláttam pár méterre előttem egy fekete fickót, aki épp egy könyvet olvasott, becsukta és üdvözölt:

- Üdv az új fedélzeten. - mondta

A busz, már nem is volt annyira busz, nehéz volna megállapítani, mert voltak repülőre és teherhajóra emlékeztető vonásai is. Rájöttem hogy valamiképp belelátok a majdan megjelenő harmadik részbe - eddig kettő volt - és izgatottan néztem körül, minél több információt akartam gyűjteni róla. Ez a motiváció segített aztán tudatomra ébredni. Álmodom! - ismertem végre fel, gyorsan megnéztem a kezeimet, szürkések voltak, elmosódottak. Valahogy éreztem hogy kevés az időm és kapkodva próbáltam interakcióba lépni mindennel körülöttem.

Tapogattam az üléseket, fém kapaszkodókat, embereket, és folyamatos mozgásban voltam. Nem győztem csodálkozni hogy mennyire valóságos érzeteket keltett az érintés! Eszembe jutott egy ugyancsak mai, azt ezt megelőző álmom, abban is egy buszon voltam, gondoltam hogy lényegében ez váltotta ki a folytatást. Az energiám, vagy bármi azonban hirtelen elfogyott, fehér fény vakított el, mely alulról, a lábam körül bontakozott ki és egyre terjedve ellepett. Elvesztettem a tudatosságomat.

Mikor magamhoz tértem, újra csak a buszon voltam, és közel a sofőrhöz ácsorogtam az ülések között. Jobbra tőlem, az ajtónál észrevettem azt a fiút, akit az ezt megelőző álmomban is láttam, ettől újra tudatomra ébredtem. Azaz pontosítsunk, hogy a tudatra ébredés egy cselekvéssor része volt. A tudatosságom állandóan el akart illanni és nem tudom hogy ez honnan jött, de kinyújtottam a bal karomat és tettem egy félfordulatot magam körül. Ez a különös mozdulat kijózanított és immár biztosan uraltam az álmot.

Újra megnéztem a kezeimet: most is szürkés foltoknak látszottak. A fiú még mindig ott állt az ajtóban, és engem nézett, türelmetlenség lett úrrá rajtam és felé indultam. Tűnj az utamból! - mondtam neki megállva előtte. Ha ez egy álom, akkor bármit megtehetek, gondoltam és erősen arra összpontosítottam hogy eltüntessem a fiút. Azt akartam hogy az őt alkotó álomanyag szívódjon fel, veszítse el a rendezettségét. A bal karommal intő mozdulatot tettem, és mintha csak egy táblát törölnék le az iskolában, a fiú hirtelen semmivé lett.

Láttam az álomanyag szürke foltjait, melyet a látómezőm tetején mályvaszínű köd határolt. Középen, a fiú hűlt helyén hullámzott, kavargott a vízszerű tér. Mindezt az akciót az ajtó miatt tettem, ugyanis első gondolatom volt hogy megkísérlek álmot váltani és a busz ajtaja volt a legközelebbi "átjáró". Szépen ki is rajzolódott előttem és mint egy liftajtót, szétfeszítettem a kezeimmel, közben végig arra koncentrálva és magamban mantrázva, hogy a tengerpartra jussak.

Erős fénybe és egy mozdulatlan világba érkeztem. Kétségkívül a tengerpart volt. Sikerült álmot váltanom és pontosan oda ahova szerettem volna! Az ujjongásom azonban rövid keletű volt, mert mint említettem, ezt a teret a mozdulatlanság uralta. Olyan volt mintha egy képbe érkeztem volna. Feltűnő volt hogy a tenger nem hullámzott, valahogy minden körülöttem belefagyott az időbe. Megértettem hogy nekem kell ritmust vinnem bele, úgymond életre keltenem.

Próbáltam vizualizálni és az érzékszerveimmel mozgásra bírni. A talpam alatt ténylegesen éreztem és hallottam a szúró, csikorgó, homokot, még talán enyhe nedvessége is volt. A tekintetemmel egy fát kerestem, zöldes dolgokat láttam csak, minden olyan félkész volt, kialakulatlan, mint egy átnedvesedett vízfestmény. Leginkább a tengerben láttam az életre keltés kulcsát és akartam hogy mozogjon, pislogtam, próbáltam állandóvá tenni, mert a látvány kezdett eltünedezni, feketeség úszott be a szélekről és tudtam hogy nem leszek már képes sokáig fenntartani az álmot.

És így is lett, egyre inkább teret nyert a sötétség és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:41

Kéznézés és álmodó helyzet /62

Két tudatos álmom volt:

1. Egy mező felett repültem, néhány fa is volt. Volt velem valaki, szintén repült, fekete, hosszú szárú kabát lobogott utána, őt követtem. Tudtam hogy álmodom, gyorsan megnéztem a kezeimet, fehéres és arany kisugárzásuk volt, ahogy a környezet is hasonló jellegű. A fű már-már okkerbe hajlott. Ám nem tudtam összetartani az álmot és felébredtem.

2. A templom padsorai között járkáltam fel s alá. Valamiért nyugtalan voltam. Megláttam anyámat, aki szinte menekült előlem. Azt mondta maga vagyok az ördög. Ettől úgy éreztem hogy szarvaim nőnek és kiszőrösödik az arcom. Már már érezni véltem a homlokomon a szarvkezdeményeket... Anyu után menten, tudni akartam miért mondja ezt, nem esett jól, de ő csak távolodott. Aztán félúton felé rájöttem hogy álmodom. Álmodom!

Első körben megnéztem a kezeimet: meglepett hogy semmi elváltozás nincs rajtuk, tökéletesen a valóságos kezeimet láttam. Immár tudatosan odaléptem anyámhoz, piros felső volt rajta. Féloldalt állt, a padsor végén. Még mindig tartott tőlem, a szemei fehéren és gyanakvón pillantottak felém. Megérintettem a felkarját, éreztem a puha húst, a tapintás teljesen valós érzeteket keltett. Megnyugtattam hogy nem én vagyok az ördög, bár gondoltam rá hogy feleslegesen töröm magam egy álomalaknak.

Elfordultam tőle és elindultam felfedezni a templomot. Középen haladtam a padsorok között. Elől, jobbfelé ült valaki, azt hiszem egy lány, valamiért fontos volt nekem, de folyton elkalandozott róla a figyelmem, csak azt tudtam hogy fontos, de képtelen voltam alaposabban is megnézni, mintha szándékosan elrejtőzne előlem. Csak arra emlékszem vele kapcsolatban, hogy vele kezdődött az álom, mellette álltam és talán beszélhettünk is, talán ő tett nyugtalanná, nem tudom.

Útközben újra megnéztem a kezeimet, azok még mindig normálisnak látszottak. A tekintetemet próbáltam semmire se lerögzíteni, kapkodtam a fejem és vetettem egy-egy pillantást a templom berendezésére. Ez segített egyben tartani az álmot. Szükség is volt rá, mert időnként elfátyolosodott előttem a látvány. Odaértem az oltárhoz és megálltam előtte. Balfelé azt hiszem egy feketés alak suhant el, talán a pap, de konkrétan senkit sem láttam. Az oltáron sokféle holmi volt.

Fehér asztalterítő, egy vázában színes, száraz virágcsokor, fekete mikrofon a prédikációhoz, egy magazin, egy cetli valami írással és egy kacsa. A magazin címlapja alapján próbáltam kitalálni melyik újság lehet, gondoltam a nők lapjára, de lehetett a gamestar is. Kíváncsi voltam vannak-e benne meztelen képek, érdekes lenne ha egy pap ilyet nézegetne. De inkább hagytam a dolgot. A kacsa egy pici dísztárgy volt, nem is annyira tollazat, inkább sűrű szőrzet vagy pihe borította. Hogy mit kereshet itt, fogalmam se volt, de tudtam hogy az álom a tudatalattim lomtárából táplálkozik, úgyhogy igazából nincs min csodálkozni.

Nem tudom hogy a pap volt-e vagy valaki más, de megláttam valakit, egy fekete, amorf alakot. A teste kialakulatlan volt, a szélein ragyogó fehérrel. Majdnem mint egy álló amőba vagy remegő kocsonya. Erősen figyeltem és próbáltam jobban kivenni, megteremteni, állandóvá tenni, és elindultam felé, de a túlságosan összpontosított figyelem végül felébresztett.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:41

Kéznézés és álmodó helyzet /63

Álmomban jelentkeztem egy rubik kocka versenyre. Az győz aki gyorsabban ki tudja rakni. Nem is igazán értettem magam, ha van valami amiben béna vagyok akkor az ez. Két oldal a rekordom, semmi több. Volt itt egy figura, autista zseni féle, a fejét is furán tartotta. A bejárat közelében állt és egy rubik kocka belső vázát szorította az arcához. A fejével és felkarjaival bravúros mozdulatokat tett, úgy rakta ki a kockát hogy nem láthatta az oldalait, annyira ismerte már a szerkezeti mechanizmusát. Önelégülten vigyorgott, csalódott képemet látva. Mégis mit gondoltam, már az első körben ki fogok esni!

Egy üres tornaterembe értem. Közel a falhoz egy oszlopféle állt, rongyokkal beburkolva és azt hiszem kezek álltak ki belőle. Nem volt tiszta előttem hogy élőlény vagy valami egészen más-e..? Az oszlop körül kezdtem el járni, mint egy indián a totemje körül és közben a karjaimmal kalimpáltam. Próbáltam kirakni a kockát, de csodálkoztam hogy sehol se látom, a kezemben nem volt semmi. A karjaimmal mégis úgy tettem mint korábban az autista, és láss csodát egyszer csak a semmiből materializálódott a kezemben a kocka. Színes kis négyzetek sokasága alkotta, nagyobb volt mint a szokásos, akár 16 színű is lehetett.

Váltott a kép, és valamivel odébb, épp a földről tápászkodok fel. Egy régi ismerősöm áll felettem (Zs) és valakivel beszélget. Megörülök neki, és már üdvözölném is, azonban felállás közben hirtelen felismerem hogy álmodom! Rögtön megnézem a kezeimet: fehéres/szürkés fényt sugároznak magukból, részletek nem látszanak. Az ismerősöm már nem érdekel, sőt, türelmetlen intek a karommal és eltüntetem. Fokozatosan kifakul a létezésből. Olyan színeket és ködfélét látok mint a 61-ben. Nem áll szándékomban közönséges álomalakokkal foglalkozni.

Hirtelen besötétül és teljes sötétség vesz körül. Megijedek hogy kiesek az álomból, ezért körbe-körbe kezdek járni és folyamatosan recitálom a következőket:

"Legyen fény, látni akarok!" "Legyen fény, látni akarok!" "Legyen fény, látni akarok!"

A kezeimet próbálom nézni, de alig kivehetők, ezt most nem használhatom biztos pontként. Ám szerencsére egyszer csak fénybe borul a helyiség, a kívánságom meghallgattatott. Nagyon büszke vagyok magamra, sikerült bennmaradnom az álomban. Azt nem mondhatnám hogy fényárban úszna minden, eléggé szürkületféle van, mi több, az álomtér is megváltozott. Otthon vagyok, anyuék szobájában. Körülnézek és látom hogy megint sok az apró tárgy, hasonlóan a korábbi tapasztalataimhoz. A tévé mellett állva meglátom a cicámat is, meg van merevedve és engem néz, olyan mint egy szobor, a szőre borzolt.

Elindulok kifelé, hogy felfedezzem a ház többi részét. A küszöbön átlépve viszont észreveszem hogy meztelen vagyok. Mindössze egy kis törülközőt szorítok magamhoz. A fürdőszobából fény árad ki, valaki van odabent és én megijedek hogy észrevesz. Kételkedni kezdek benne hogy álmodom, mert mi van ha egyszerűen megbolondultam és alvajárok..? A realisztikus környezet csak tovább növeli a kételyeimet. Nem tudom mit tegyek és egy helyben toporgok. Ez aztán felébreszt.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:42

Kéznézés és álmodó helyzet /64

Egyszer csak arra eszméltem hogy a kezeimet nézegetem. Egyelőre nem láttam mást rajtuk kívül, teljesen kitöltötték a látóteremet. Kicsit pirosasak voltak, de egyébként normálisnak látszottak. Tudtam hogy álmodom és azt is hogy a valóságban az ágyamban fekszem. Azonban felmerült bennem egy kis kétely, hogy mi van ha félig nyitva van a szemem, azért láthatom a kezeimet, de el kellett vetnem, mert a szobámban éjjeli sötétség van, amíg itt világos fény és a karjaimat amúgy is a takaró alatt szoktam tartani.

Elmélyülten néztem a kezeket, megpróbáltam izommozgatás nélkül, pusztán az akaratommal megmozdítani őket. Ez sikerült is, hovatovább fokozatosan kialakult körülöttem az álomtér is. A házunk előtti udvaron voltam. Vízszintes testhelyzetben lebegtem egy-másfél méter magasságban. Kicsit olyan érzés volt, mintha vízen ringatóznék. Nem akartam megváltoztatni a pózt. Továbbra is a kezeimre koncentráltam, mivel éreztem hogy az álom nem stabil. A széleken elmosódott, szürkés foltokat fedeztem fel.

Féltem hogy kieshetek a tapasztalatból, ezért eleinte nem mertem megmoccanni, csak figyeltem. Per pillanat úgy éreztem hogy jobb ha elfelejtek minden álmodási célkitűzésemet és egyszerűen gyakorlom az alapokat, az álom fenntartását. A környezetem elemeire tekintgettem, majd időnként vissza a kezeimre. Ez csináltam vagy egy percig és nagyon jól ment minden, mert egyre inkább éreztem hogy uralom a helyzetet. Bátrabb lettem és mozogni kezdtem előre-hátra vízszintesen.

Úgy kell elképzelni hogy továbbra is a hátamon feküdtem a levegőben, miközben siklottam ide-oda a tér egy pontja és a ház fala között. Mikor a testem a házfalhoz ért, a lábaimmal ellöktem magam tőle, majd visszatértem mint egy felhúzott rugó. Nagyon élvezetes játék volt. Közben megállapítottam hogy a környezetemben minden nagyon színes és részletgazdag. Erős nappali fény volt és meleg. A terasz oszlopai szép barnák. Az ajtó felé pillantottam és átsuhant rajtam az álomváltási lehetőség, de elvetettem, mert jól éreztem magam itt és most.

Figyeltem a hangokra is. Egy hangszóróból amit az egész faluban hallani lehetett, egy kislány hangját lehetett kivenni. Vékony és gyerekes hangon hirdetett ki valamit a lakosságnak, azonban hiába figyeltem, semmi értelmes nem hangzott el. Egykedvűen konstatáltam hogy az elmém által kreált halandzsa lehet, mint azok a szövegek amik folyton változtatják a tartalmukat.

Aztán egyszer csak jött a megállíthatatlan sötétség, körülölelt és felébredtem. Annyira gyorsan jött hogy nem tehettem ellene semmit.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:42

Kéznézés és álmodó helyzet /65

Zsebre dugott kézzel állok a ház sarkánál és a falnak támaszkodom. A ház utca felőli részén, talán egy méterre tőlem két lány csókolózik. Tudom hogy sokan elítélik őket, de nekem tetszik amit csinálnak. Mondhatni ujjongó kedv lesz rajtam úrrá és szinte átmenet nélkül repülni kezdek. Azt hiszem először nagy szökkenésekkel kezdődött és a maga természetességével váltottam repülésbe. Ettől tudatossá válok. A lányokat már nem látom vagy nem emlékszem rájuk, minden esetre teljes figyelmemet leköti a repülés élvezete.
Szándékosan nekimegyek a dolgoknak, például a ház falának, és visszacsapódom róluk. A karjaimmal, lábaimmal rugaszkodom el, hogy aztán nekicsapódjak valami másnak. Oda-vissza egyik dologtól a másikig, nagyon élvezem. Aztán egy idő után észbe kapok és nem akarom csak gyerekes szórakozással tölteni az időt. Megnézem a kezeimet: olyanok mint a valóságban, de a tenyérvonalak feltűnően fehérek.
A kertkapuhoz lebegek. Megpróbálok áthaladni rajta, de hasonlóan a korábbi dolgokhoz, ez is szilárd és érintésre valóságosnak tűnik. Mégis történik valami, mert kezdek összeolvadni a kapuval. A testem és a zöld rácsok részben egymásba csúsznak, de nem tudok teljesen áthaladni rajtuk. Átrepülök felette és felmegyek a kertbe. Mindent nagyon tisztán látok, az álom fenntartása nem okoz gondot, szinte úgy érzem bármeddig benne tudnék maradni. Időnként a kezemre nézek, és konstatálom hogy tényleg ez a legjobb módszer.
A földön találok egy jack dugó szerű drótot, ez valahogy belém akad és pár pillanatig magammal viszem, de aztán lerázom magamról, mint a tudatalatti szemetét. T-éék háza mellett állok, a szürke vakolat ugyanolyan potyogós mint egyébként. Feltűnő hogy a diófánál nincs kerítés, ellátni egész messze. Szép, nyárias idő van. A fű és a növényzet élénk zöld. Távolabb egy fa áll, a szél lágyan lengeti a lombozatát. A kukoricatábla is lengedez. Elindulok felfelé, és örömködve állapítom meg, milyen jól megy az álmodás.
Fent a kertben aztán, mikor kiérek a kukoricához, kezdem elveszteni a kontrollt, azt hiszem az okozza a bajt hogy megpróbálom megérteni az álom fenntartásának folyamatát, hogy hogyan is működik. Ismerős fejfájás szerű érzés fog el, enyhe szédüléssel és felébredek. Arra is gondoltam közben mielőtt a kertbe mentem, hogy túl sokat akarok és már egyfajta álomváltás lenne elmenni a kukoricához, de nagyon vonzott a hely békés csöndje.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:43

Kéznézés és álmodó helyzet /66 (részlet)

A könyvespolc előtt ülök és rakosgatok valamiket a polcon. A kezeim fürgén járnak, szinte szakavatottan teszik a dolgukat. Ám nem látok semmi konkrétumot, mintha a semmit pakolgatnám. Ez váltja ki a tudatosságot. Álmodom, jövök rá és szokatlanul éberré válok. Teljesen uralom a helyzetet, nem leszek izgatott, megőrzöm az önuralmamat.
Járkálni kezdek a szobámban. Félig még sötét van, de azért jól látni. Úgy tűnik hajnalodik. Megnézem a kezeimet: alakra, színre rendben vannak, bár enyhén szürkésnek látom őket, de ezt valószínűleg a fényviszonyok okozzák. Nagyon sok tárgy vesz körül, igyekszem minél többet megfigyelni közülük. Hol a tárgyakat, hol a kezeimet nézem.
Időnként elsötétedik előttem a látvány, de a kéznézés mindig stabilizálja a dolgokat. Valójában egészen elcsodálkozom rajta, hogy mennyire hatékony technika. Többször előfordul hogy küzdenem kell az álom széthullása ellen, de a kéznézés mindig visszahoz. A tárgyak között feltűnik egy különös forma, melyben a kontrolleremet ismerem fel. legalábbis részben, mert magasabb és van egy plusz kiszögellése. De nemcsak ez, más dolgok is el vannak a normálishoz képest torzulva.
A szokásos válaszomat idézem fel, hogy a tudatalatti lomtárában vagyok, ahol a dolgok lényegében ki vannak facsarva, össze vannak keveredve.
Látok egy átlátszó, gránátalma nagyságú műanyag gömböt. A felszíne lyukacsos, benne számtalan, apró golyócska van. A kezembe veszem és zsonglőrködni kezdek vele. Egyik kezemből a másikba dobálom. Nagyon nehezen megy, ügyetlen vagyok, de a gömböt azért mindig sikerül elkapnom. Ez lényegében egy teszt, a tárgyakkal való interakció kipróbálására. Érdekes hogy kesztyű van rajtam, az a nagy barna bőrkesztyűm.
...
Jó kedvre derít hogy milyen soká tart már az álom és hogy kedvemre benne tudok maradni ebben a különleges állapotban. Ingerek után kezdek vágyódni, megtapasztalni minél több mindent. Valahogy a kezembe akad egy krumpli formájú és nagyságú kristályos tömb. Durva szemcsék alkotják a felszínét. Azt gondolom hogy cukor lehet és megnyalom. Nem érzek semmit, de erősen próbálkozom. A nyelvem nedves lesz, de semmi édességet nem tapasztalok. Az erős próbálkozásnak azonban mégis van egy nem várt hatása, ugyanis felébredek tőle.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:43

Kéznézés és álmodó helyzet /68

Kevésre emlékszem az álomból. A szomszéd háza mellett álltam, nagy volt a sár. Valami karámszerűség vett körül, vagy alacsony kerítés, vagy liftszerűség (?). Repülni akartam, de egy részem nem hitt benne hogy sikerülhet. Szerencsére a másik állhatatosabb volt, mert a levegőbe emelkedtem. Ekkor jöttem rá hogy álmodom. Öröm és adrenalin öntött el. Száguldás vette kezdetét, mint oly sok alkalommal átadtam magam a repülés és a tudatosság élvezetének. A dolgokra csak rövid pillantásokat vetettem, így nehéz a részletekre emlékezni. Aranyfényű sugárzás töltötte ki a teret néhol.
A szélfogó ajtónál jártam, mikor először jutott eszembe hogy lassítsak és nézzem meg a kezemet. A jobb kezemet emeltem fel, arányra kicsit kisebb volt a megszokottól és energiakisülések villantak fel rajta. A  bőr színe enyhén pirosas volt, aranyszín foltokkal. A családtagok is megjelentek. El voltak hűlve tőle hogy repülök. Apám még próba elé is állított: arra volt kíváncsi, fel tudok-e emelni egy poharat és áttenni máshová. Kicsit bosszantott hogy ezzel foglalkozzak vagy maga a személy kérése zavart, minden esetre megpróbáltam a dolgot.
Az üvegpohár olyan volt mint az egyik díszgyertyám, csak szűkebb, magasabb és benne szilárd, barna viasszal. Óvatosan egyensúlyozva emeltem fel, erősen koncentrálni kellett hogy megszilárdítsam a kezemet és ne essen ki a fogásból. Végül sikerült felhelyeznem a telefonnál lévő polcra. A szélére tettem, papírok, mappák tetejére. Ezután homályos hogy mi történt, hamarosan fel is ébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:44

Kéznézés és álmodó helyzet /70

Fémkeresőzésből jövök haza, hátamon hátizsák. A szántó mellett jövök lefelé. Látom hogy az udvarban a nővérem épp a galamboknak ad enni. A kocsi az udvarban parkol. Ott a sógorom is, kivesz a kocsiból egy fóliába csomagolt nagy zöld valamit, óriási karfiolra emlékeztet. Nehéz lehet, mert erőlködve viszi be a vasházba. Vigyázok hogy meg ne lásson. Azt hiszem lát, de úgy tesz mintha nem.
A galambokhoz megyek és bent látom hogy egy nagy, fehér cserépedény van az etetőjük helyett. Benne kis vízben száraz falevelek úszkálnak. A merőkorsóval búzát öntök az edénybe. A búza elég apró szemű, mintha darálva lenne és először egy felcímkézett, kis üvegedényben látom meg. A nagy fehér edény összezavar, nem tudom honnét lehet, hogy kerül ide és ettől felismerem hogy álmodom.
A katróc ajtaja előtt állok, már kint vagyok és a kezemre nézek: barna, szűk kesztyűt viselek. Anyunak van hasonló. A kezeim elég kicsik. Az álomtér egyes pontjai sárgás/fehéren izzanak. El akar illanni a tudatosságom, nehéz megtartani. Hangosan és fájdalmasan összecsapom a tenyereimet hogy magamhoz térjek. Még egymáshoz is dörgölöm őket, ettől kijózanodok és izgatott leszek a tudatosság adta lehetőségtől.
Mit kellene csinálnom..? - morfondírozok. Hova szeretnék menni? Olyan mintha más tenné fel a kérdéseket, de tudom hogy valójában önmagamhoz beszélek. Eszembe jut a tengerpart és a következő pillanatban ott találom magam. Az álom megváltozik. Most már nő vagyok, könnyű, nyári, fehér ruhában. Kicsit össze vagyok zavarodva. Egy nagydarab férfi van velem. Útmutatásokat ad. Nem valami kedves, de nem is rosszindulatú, inkább türelmetlen.
Leguggolok a vízhez és belemártom a kezeimet. Próbálom elképzelni lelki szemeimmel amint a kékes víz lágyan hullámzik az ujjaim körül. Mert bár itt vagyok a tengernél, minden nagyon tünékeny, erősen kell koncentrálni hogy megteremtsem, állandósítsam a látványt. Ez az erőfeszítés ébreszt aztán fel. De hamis ébredésbe kerülök, egy másik álomba, melyben a gépem előtt ülök és egy kéretlen programot próbálok éppen törölni. Valami társkereső alkalmazás, ami egy másik programmal együtt települt fel.
Ébredés, ezúttal igazából.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:45

Kéznézés és álmodó helyzet /71

Repülni akartam, mintegy álomteszt gyanánt. Csak gondoltam rá, anélkül hogy kimondtam volna szavakkal, hogy ha sikerül repülnöm, akkor biztos álmodom. Szinte azonnal a levegőbe emelkedtem. A lábfejeim lefelé mutattak, alacsonyan, egy-két centire voltam a talajtól. Teljesen tudatossá váltam. Szándékosan átadtam magam a repülés élvezetének. Fokoztam a tempót és egyre gyorsabban haladtam előre. A környezetem villanásszerűvé vált, elmosódtak a dolgok. Annyit azért megfigyelhettem, hogy lomtárszerűen kusza dolgok vesznek körül és az uralkodó zöld szín miatt, eredetileg valahol a természetben lehettem, azt hiszem a hegyről jöttem le.
Megnéztem a kezemet: jobb tenyerem bőre pirosas volt. Az ujjaimat be és kihajlítottam. Lelkesített a gondolat, hogy tudatos vagyok és bármit megtehetek. A repülésem közben eszeveszett száguldássá változott. Magasabbra emelkedtem, szédülés fogott el, egyszerre volt izgalmas és félelmetes. Bár tudtam hogy nem eshet bajom, a mélység mégis megrémisztett. Ez lehetett az oka, hogy zuhanásba estem át és úgy éltem meg, mintha egy mély, sötét szakadékba zuhantam volna. A szakadék/gödör, széles volt és nagyon sötét, hol vízszintes, hol függőleges. Észhez tértem és fékeztem a tempót, újra rendes repülésbe váltottam. Az esés közben úgy éreztem még tisztábbá vált a tudatosságom. Megértettem, ugyanúgy kimondatlanul, hogy a tudatosságnak különböző szintjei vannak.
Az ébredésre nem emlékszem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:45

Kéznézés és álmodó helyzet /72

Elalvás előtt arról ábrándoztam, hogy milyen lenne egy mesterséges testben élni, ha megtervezhetnénk testünk minden részletét. Ez indukálta azt az álmot hogy egy idegenvezetőszerű nő, olyan volt mint egy légiutaskísérő és külsőre az egyik koreai sorozatban látott színésznőre emlékeztetett, szóval ez a nő ecsetelte nekem és pár társamnak a robot testek előnyeit. Olyan volt mint egy ügynök. Valamikor aztán rájöttem hogy álmodom.
Teljesen józan tudtam maradni, nem uralkodott el rajtam a lelkesedés, inkább sztoikus nyugalom szállt meg. Tudok-e repülni ebben a testemben? - kérdeztem magamtól. Illetve ki tudok-e lépni valami szellemszerű testbe? Erősen koncentráltam, kitártam a karjaimat és arra gondoltam hogy fokozatosan könnyebbé válok és az álombéli fizikai testemben megpróbáltam megérezni a belső, éteribb szellemtestemet. Nincs szükségem lábakra a mozgásra, gondoltam még. Valami mocorgott bennem és lelki szemeimmel láttam is amint egy fátyolszerű, borostyánszínű test megmozdul bennem. Át akartam a tudatomat helyezni belé és szabadon szállni, de csúnyán a földre estem.
Kicsit nevetségesnek éreztem magam, de aztán erőt vettem magamon és felkeltem. Már nem volt körülöttem senki és anyuék szobáját ismertem fel. Apu az ágyban aludt, a szája félig nyitva, feje oldalra dőlve. Anyut nem láttam sehol. Az ajtóhoz mentem, de mielőtt kiléphettem volna, megláttam a fotelen egy köteg újságot. Az egyiken egy félelmetes külsejű, gonosz bohóc nézett vissza rám. Ez eszembe juttatta hogy biztos Stephen King könyvének hatása, és erősen bántam hogy valaha olvastam tőle bármit. Nem azért mert féltem volna, hanem mert úgy éreztem a félelem, önmagunk szándékos ijesztgetése céltalan és üres. Szembenéztem a bohóccal, olyan volt mintha behúzott volna magával az újság, de csak undor fogott el és az egész újsághalmot bevágtam a lábamnál lévő szemetesbe. Megkönnyebbültem.
Kilépve az étkező/nappaliba eszembe jutott álmodási célom, a kártya megnézése. (Újra erre a gyakorlatra összpontosítok.) A helyiség olyan volt mint általában, szemem sarkából érzékeltem a tükröt is, de mintha a rokka hiányzott volna... Már majdnem odaértem a szekrényhez, de még előtte megálltam és megnéztem a kezemet: a jobb tenyerem mintha kisebb lett volna, az ujjak vaskosabbak és a bőr ráncos, de nem öreg, csak a tenyérvonalkák hangsúlyosak. Enyhe sárgás aura vette körül a kezemet, illetve talán maga a környezet volt energiától telt. Aztán egyszer csak észrevettem amint egy macska fut el mellettem, majd beveti magát a kályha mögé. Előbb "Sz" cicámra gondoltam, de tiszta fehér volt a bundája. Örömködve ismertem fel hogy "P" az! Tudtam hogy ez egy álom, de az öröm hogy újra láthatom fontosabb volt bármilyen más célnál. Utánamentem, leguggoltam, és megdögönyöztem a bundáját. A szőre durva volt és kicsit csomós. Hamarosan felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:46

Kéznézés és álmodó helyzet /73

Középiskolás osztálytársak vettek körül. Szorosan össze voltunk préselődve, azt hiszem buszon utaztunk, minden esetre mereven és viszonylag kényelmetlenül álltunk. Én mégis meghitt biztonságot éreztem közöttük. Aztán éreztem hogy pisálnom kell. Otthagytam őket és kiléptem az utcára, talán nem is járművön voltunk... Odébb volt egy épület, bementem és megkerestem a WC-t. Miután végeztem, a ház előterében, az ajtónál ott várt két osztálytársam. Megkönnyebbültem hogy még előttük végeztem, utálok másokkal együtt WC-re menni. Nem tudom mi késztetett rá, de egyszer csak megnéztem a kezemet. Egyik társam kíváncsian kérdezte, miért teszem, mire azt feleltem, hogy ezzel ellenőrzöm, nem álmodom-e..?
És tényleg, jutott eszembe, mi van ha álmodom..? A bal kezemet fürkészve eleinte nem láttam semmi furát, leszámítva hogy a bőröm szokatlanul világos volt, szinte fénylett. De egyszer csak feltűnt hogy hiányzik a hüvelykujjam! Pontosabban szólva egy kis darabka látszott csak belőle, mintha az előbb még ott lett volna, aztán el-eltünedezett. Felismertem hogy álmodom. Álmodom! Nagy lelkesedés és öröm öntött el. Visszatérve a kézre, arra is rájöttem hogy annak lehetek a tanúja amint az álomanyagból megszületik a kezem és hogy a hüvelyk hiánya ennek tudható be. Még minden formálódik, alakul.
Körülnéztem a helyiségben, a társaim eddigre eltűntek. Egyedül voltam egy feltűnően poros raktárban. Vagy mint egy lomtárban, a tudatalattim lomtárában. Rengeteg volt körülöttem a lim-lom és mindenre rátelepedett a vastag por. A padlón macskaszart láttam. Igyekeztem semmire se nézni hosszan, rövid pillantásokat vetve járkáltam a szűk helyiségben. Aztán az üvegajtóhoz értem, azaz a kerete fából volt, de üvegezett, ez is ódonnak, koszosnak látszott. Ki akartam menni innen és az ajtóra szegeztem a pillantásomat. De nem értem hozzá a kezemmel, kíváncsi voltam hogy pusztán az akaraterőmmel képes vagyok-e kinyitni..? Egyáltalán nem okozott nehézséget, az ajtó olajozottan engedelmeskedett a gondolati parancsnak.
A küszöbön állva láttam a macskaköves utcát. Arra gondoltam hogy ha kilépek az tulajdonképpen álomváltás és emiatt kis kétely rágta belém magát hogy nem veszítem-e el a kontrollt, de aztán önbizalomtól telve mégis kiléptem az utcára. Az álom nem esett szét. Előttem balra, egy régies, kis, kerek asztalon (csipketerítővel?) egy bekeretezett fényképet láttam. Fekete-fehér volt, egy anyát és gyermekét ábrázolta. Közelebbről is meg akartam nézni, de mikor újra rápillantottam, egy pocsolyában fürdőző, sáros vaddisznókat láttam. Tudtam hogy ez valamiképp a tudatalattim kivetülése, abból származik. Rossz kedvem lett a képtől és hangosan kifejeztem abbéli szándékomat hogy:
"szeretnék valami szépet látni"
A képből monitorszerűség lett és egy csodálatos, megnyugtató halastavat mutatott. Nagy, zöld levelek úszkáltak a felszínén és az egész idilli hangulatot árasztott. Valamennyire megnyugodtam, aztán hirtelen az álom véget ért.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:47

Kéznézés és álmodó helyzet /75

Az udvaron voltam, egész pontosan a két oszlopnál, melyek egykor az akácot tartották. Repülni próbáltam, de nem akart sikerülni. Ekkor még nem tudtam hogy álmodom. Megjelent "B" tanár úr, azt ezt megelőző álom folytatásaként. Nem világos hogy eleinte ő ajánlotta-e fel a segítségét vagy én kértem, minden esetre megragadott és elkezdett az udvar közepén pörgetni. Félig ülő helyzetben voltam, a hónomnál fogva tartott.
Közben elkezdtem ráeszmélni hogy álmodom. Az első felismerésem az volt, hogy "B" csupán álomalak és nekem engedelmeskedik. Tulajdonképpen mintegy mankóként használom. De egyúttal azt is megértettem, hogy nincs rá szükségem. Elég durván eltaszítottam és hagytam a földre esni. Immár teljesen tudatos lettem. Mégis volt bennem egy rossz érzés "B" kapcsán, és átfutott rajtam hogy vetek rá egy pillantást, de aztán mégsem tettem.
Eszembe ötlött a cigánykártya, amit újabban próbálok megnézni. Ez több lapot tartalmaz mint a sima magyar kártya, így kisebb az esélye a véletlennek. Megnéztem a kezeimet. Alig láttam valamit. Csupán sárga és fehér fényfoltokra emlékszem. A teraszon voltam, hallottam valami zajt bentről, talán apu az, mint ahogy az máskor is, nem lehettem biztos benne hogy álmodom vagy valami asztrális kivetülésben vagyok (így közvetlenebb kapcsolatban a valósággal).
A látásom nem akart kitisztulni, a fényfoltok valahogy szögletesek voltak előttem. A látómezőm szélén sűrű sötétség terjengett. Mielőtt beléphettem volna a házba, felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:47

Kéznézés és álmodó helyzet /76

Az étkezőben voltam, mikor megláttam "Sz" és "Zs" cicát. "Zs" a szomszéd cica, az ő jelenléte váltotta ki a tudatosságot, így jöttem rá hogy álmodom, mivel nem lehetne a házban. Megnéztem a kezeimet, füstszerűen átlátszóak voltak. Nem emlékeztem viszont hogy mit kellene csinálnom, egyszerűen tanácstalan és rosszkedvű lettem. Talán ez okozhatta hogy hamarosan belepett a sötétség és véget ért az álom első szakasza. Ugyanis nem ébredtem fel, de sötét vett körül és elvesztettem a tudatosságot.
Majd nemsokára újra ugyanabban az álomtérben találtam magam, megint az étkező/nappaliban. Ismét megláttam a macskákat és újra tudatos lettem. Ezúttal viszont a hely megváltozott és kint találtam magam az elülső teraszon. Félig ültem, félig feküdtem, a falnak támaszkodva, pont mint az alvó testhelyzetem. Megnéztem a kezeimet: fehérek voltak, szellemszerűek, de tömörebbek mint korábban. Enyhe zsibbadást éreztem bennük. Ki-be nyitogattam az ujjaimat hogy felfrissüljenek.
Mozogni akartam és a maga természetességével jutott eszembe a repülés. Kis koncentráció után a levegőbe emelkedtem. Mámorító érzés volt. Kifelé kezdtem lebegni a kapu felé, átrepültem felette, kikerültem a meggyfát, majd hamarosan az utcára értem. Annyira valóságosnak éreztem az egészet hogy fogalmam se volt hogy álmodom vagy asztrális projekcióban van részem. Minden esetre a mámor diadalérzetbe ment át és állatiasan felüvöltöttem az örömtől. Ténylegesen állatiasnak éreztem a reakciót, vagy inkább ősemberesnek. Elkezdtem az út felett repülni, néhány méter után azonban elborított a sötétség és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:47

Kéznézés és álmodó helyzet /78

Ez azt álmot a mélyalvó szakaszban éltem át, így az emlékezetem nem teljes és féltudatos visszaesések is előfordultak benne. Egyszer csak felismertem hogy álmodom. Eufória öntött el és repülni kezdtem. Szabadnak éreztem magam, akit immár túl van a földhözragadt emberi léten. magasabbra szálltam mint általában, a házak fölé. A hely az otthonom volt, a ház környéke és nem távolodtam el csak néhány háznyi távolságra. Oda-vissza repkedtem, és mintha valami szelet is éreztem volna, amit a mozgásom keltett.
Eszembe jutott a kezem és megnéztem: kicsi és sárgás fényű volt. Korábban, még ébren gondoltam rá hogy ki kellene próbálnom álomban, az OA című filmben látottakat, vagyis hogy megenni valami élőt... De rögtön el is vetettem bizarr volta miatt.
Aztán megláttam a nagybátyámat aki a szomszéd kerítése mögül figyelt. Odamentem hozzá és arra kértem hogy mutasson nekem különleges kézmozdulatokat. Valami olyasmi szándék vezérelt hogy varázsmozdulatokat szerezhetek tőle. Ő vigyorogva elkezdte mindenféle alakzatba rendezni az ujjait, de nem tudtam követni, egyszer mintha vízszintesbe állt volna az ujja, és arra gondoltam csak kigúnyol, majd felmutatta a középső ujját és távozott. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Kéznézés és álmodó helyzet

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.