Mi van a tükörben?

Go down

Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:53

IDE OLYAN TUDATOS ÁLMOK KERÜLNEK AMELYEKBEN MEGNÉZTEM MAGAM EGY TÜKÖRBEN, ILLETVE IDE TARTOZNAK AZOK IS AHOL TÜKÖR SEGÍTSÉGÉVEL PRÓBÁLTAM MEG ÁLMOT VÁLTANI. AZ ÁLOMVÁLTÁS IS LEHETETT VOLNA KÜLÖN TOPIK, DE MIVEL LEGTÖBBSZÖR A TÜKRÖT HASZNÁLTAM ERRE A CÉLRA NEM VOLT ÉRTELME KÜLÖNVÁLASZTANI ŐKET.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:54

Kéznézés és álmodó helyzet /9 (részlet)

A tudatosságot az váltotta ki hogy kettőt láttam a macskámból. Valahogy úgy mintha bandzsítanál, az egyik fél a másikból nyúlik ki és haloványabb. Álmodom! Rögtön a jobb a kezemre néztem: normál méretű, de a szokottnál vörösebb és elég élesen kirajzolódtak a vonalkák rajta. Mivel épp a fürdőszobában voltam, úgy gondoltam próbát teszek a tükörrel. Megdöbbenve néztem bele, ugyanis magamat sehol se láttam, ellenben visszatükrözte a többi berendezést. Mintha ott se lettem volna. Miért nem látszódom a tükörben, hiszen én látom magamat? Erősen összpontosítani kezdtem és a tükörre meredve gondolati úton sugalltam: látni akarok! (ez most nem az energia látásáról szólt, úgy éreztem meg kell erősítenem létezésem fizikai aspektusát, mivel bizonytalanná tett hogy nem kapok a külvilágból visszaigazolást önmagam anyagi valóságáról).

Először nem történt semmi, aztán apró remegés futott át a tükrön és elkezdte megformálni az arcomat. Örömmel ismertem fel magamat, igaz a hajam kisebb volt és az arcom sárgásan fénylett. Elégedetten vigyorogtam. A képmásomat nézegetve éreztem hogy mind több nehézségbe kerül fenntartani a látványt és hogy ez az önigazolással egybekapcsolt erőszakos teremtés csak feleslegesen szívja az álmodási energiámat.

Megerősítés gyanánt újra a kezemre néztem, ami ezúttal sárgás fehéres színű volt, itt-ott pirosas fénypontokkal. Felemeltem és a tükörre helyeztem: éreztem annak hűvös, sima szilárdságát, ez a tapasztalat megnyugtatott, megerősítette álmodási figyelmemet, egyfajta biztos pontot teremtett a környezetemmel. Újra az arcomra néztem.

...

Tükör... Mit kezdhetnék vele még? Utazás... A tükör világok közötti átjáró is lehet... Egy próbát megér. Hangosan kimondtam: vigyél egy másik világba! Először megint nem történt semmi, aztán éreztem hogy ujjaim alatt a tükör megvonaglik, cseppfolyóssá válik és elnyeli a kezem. Ha a tükör nagyobb lett volna az egész testemmel beleolvadtam volna, így azonban furcsán függtem rajta, csuklóig eltűnt kézzel. Ez így nem lesz jó, koncentrációm megtört és átkerültem az ébrenlét világába...

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:55

Kéznézés és álmodó helyzet /15

Kaotikus álom volt, tele képtelenségekkel, csak sodródtam az árral. Aztán megálltam és elkezdtem nézni amint két álomalak babrál valami hűtőláda méretű szerkezeten. Nagyon szakszerű mozdulatokkal tettek-vettek, csavarokat húztak, karokat állítgattak, vezetékeket kerülgettek, engem közben észre se vettek. Megrohant a felismerés hogy álmodom! Első dolgom volt hogy megkérdezzem tőlük: (Ugye tudjátok hogy álomban vagyunk?) Épp csak rám pillantottak de ha lehet még inkább semmibe vettek és folytatták hiábavaló munkájukat. Vállat vontam és elfordultam. Szégyenkeztem hogy nemrég még én is ezek közé a tompa eszűek közé tartoztam és lényegében én sem voltam több egy kiszolgáltatott álomalaknál.

Eszembe jutott hogy meg kéne néznem a kezeimet: semmi extra nem volt rajtuk egy kis halványsárga aurát leszámítva. A hely a szomszéd szoba volt. A kora reggeli napfény szépen bevilágított és a szemem sarkából láttam amint a két szaki is elhalványodik, majd eltűnik. Igazából sosem voltak többek díszletnél. Előzőleg elhatároztam hogyha újra tudatos leszek keresek egy tükröt és a segítségével álmot váltok. Már a konkrét helyszínt is megalkottam hogy hova szeretnék menni. Tehát elindultam ki a szobából hogy eljussak a kiválasztott tükörhöz (a házban több is van , de ez a legnagyobb , földig ér és olyan mint egy ajtó, alkalmas hogy kapuként használjam). Ám útközben megálltam egy másiknál és megnéztem benne magam: itt sem láttam semmi különöset, én voltam. A tükör rendesen működött, azaz visszatükrözte a hátteret is, magamon kívül láthattam benne a berendezés képét is.

Megkísértett a gondolat hogy ezt fogom használni, ez sem volt olyan kicsi, de problémáztam amiatt hogy nem tudnék rendesen belelépni, túl magasan volt és most nem akartam repüléssel apasztani az energiámat. Kényszeredetten elfordultam és eltökélten elindultam hogy végre odaérjek az igazihoz. Menet közben megállapítottam hogy látszólag minden rendesen a helyén van, nem láttam kirívó tárgyakat. A közeg viszont a kezeimhez hasonlóan kissé fénylő volt. A tudatosság megtartása nem okozott különösebb erőfeszítést. Aztán odaértem a szobához, izgatottságom egyre nőtt és megláttam pár méterre előttem a Tükröt. Az egész fényességet sugárzott, a körvonalait ki sem tudtam venni.

Ami még feltűnt hogy a küszöb is erősen fénylett és mikor átléptem épp csak pár lépést tehettem, mert valahogy úgy éreztem meg kell állnom. Elfogott a kétely, nem voltam biztos hogy sikerülhet, aztán fel is ébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:55

Kéznézés és álmodó helyzet /16

Hazatértem az iskolából, épp készültem hogy leveszem a kabátomat, mikor csodálkozva láttam hogy egy diákokkal zsúfolásig megtelt terembe érkeztem. Valamilyen filmet vagy előadást néztek a kivetítőn és nem kicsit kínosan éreztem magam. Mindenki engem nézett, én meg próbáltam természetesen viselkedni. Előttem ott volt a fogas, szépen kibújtam a kabátomból és alkalmas helyet kerestem neki. De már tele volt pakolva. Ekkor néztem meg jobban a dzsekit és láttam hogy fekete bőrkabát, rokker stílusú, a hátán szegecsekkel kivert, és sörényszerű bőrdarabok lógnak rajta, mint az indián cuccokon. Váó, mindig is szerettem volna egy ilyet. Láttam hogy mások is irigykedve pillantanak felé, és eszembe jutott hogy benne van a pénztárcám is, szóval jobb lenne ha mégsem hagynám itt. Elhagytam a termet.

A házunk folyosóján találtam magam. Megrohant a felismerés hogy álmodom! Igazából nem tudom hogy honnan gondoltam, mert leszámítva az előzményt minden teljesen valóságosnak tűnt. Talán túlságosan agyamra ment ez az egész, ott is álmot sejtek ahol nincs. De nem, nem, győzködtem magam, biztosan tudom hogy álmodom. Oké, rendben akkor nézzük meg a kezemet. Felemeltem őket szemmagasságba és rövid ideig bámultam: eleinte rendben lévőnek tűntek, aztán a széleken elmosódott, fehéres aurát fedeztem fel. Elkaptam a tekintetem és körülnéztem: mindent ragacsos szürkeség ült meg. Egyáltalán nem láttam színeket. Most már minden kételyem eloszlott, álmodom!

Rögtön beugrott hogy keressem meg a Tükröt. Örömmel állapítottam meg hogy nagyon közel vagyok hozzá. Beléptem a szobába és odaálltam elé. Nem láttam benne magam és egyáltalán semmi mást sem. A tükör nem volt más csak egy fénylő felület. Gyerünk a tengerpartra! - mondtam hangosan és fejjel előre nekilódultam (egy tengerparti helyszínt vizualizáltam korábban, ez volt a cél ahová menni szerettem volna). Nem az történt amire számítottam, nem váltottam álmot, helyette viszont nagyot csattant a fejem és elestem. Rendesen sajgott a homlokom felső része, fájdalmasan tapogattam és nem értettem miért nem sikerült. A tükör is kongó hangot adott ki az ütközéskor, reméltem nem repedt el. Keserűen állapítottam meg hogy álomban is érezhetünk nem kis fájdalmat.

Szerencsére nem vesztettem el a kontrollt, bár kissé szédültem és a tárgyak körülöttem elmosódtak, de sikerült összeszednem magam és imbolyogva felálltam. Talán a tükörrel volt a baj, meg kellene próbálnom egy másikkal. A ház másik részében, a szobám közelében van egy falitükör, a múltkor ebben nézegettem magam. Elindultam hát felé. Az álom fenntartása meglepően könnyen ment, még egy ilyen incidens után is képes voltam koncentrálni és megőrizni a tudatosságomat. Őszintén szólva megdicsértem magam, jól csinálom, állapítottam meg. Út közben rövid  pillantásokat vetettem a tárgyakra, semmit sem nézve sokáig, majd vissza a kezemre és így tovább. Ezzel a módszerrel eljutottam a másik tükörhöz.

Ebben sem láttam semmit. Most óvatosabb voltam és a bal kezemet megpróbáltam átnyomni a felületén. Az ujjaim behajlottak, szilárd felületet tapintottak. El ment az egésztől a kedvem, nem értettem miért nem viselkedik úgy az álom ahogy azt elvárnám. A kisujjammal is körbepásztáztam a környezetemet, hátha felfedezek valami furát, de semmi nem történt. A szobám felé sandítottam utolsó lehetőségként és elindultam felé. Nem tudom hogy végül beléptem-e, mert elvesztettem a tudatosságot és közönséges álomba süllyedtem, majd hamarosan felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:56

Kéznézés és álmodó helyzet /17

Kora reggel volt, kint sétálgattam az udvaron mikor észrevettem hogy távolabb az egyik szomszéd épület lángol. Nagy, narancssárga-vöröses lángok voltak. Hallottam a fa ropogását is. Képtelenség gondoltam, nem éghet, álmodom! Rögtön a kezeimre néztem, mintha az átlagosnál duzzadtabbak lettek volna, olyan pufók kezek. A szélei enyhén elmosódottak. Kicsit hűvöskés volt, meg is lepett hogy érzem. Felismertem hogy közvetlenül a terasz mellett állok és nincs messze a házunk ajtaja, úgyhogy elindultam befelé, hogy keressek egy tükröt.

Megerősítés gyanánt újra a kezeimre néztem, megint ugyanolyanok voltak, de ahogy a kelleténél tovább néztem, elkezdett még jobban elmosódni, és hozzá ütemesen vibrálni. A környezet is kezdett meginogni. Gyorsan elkaptam a tekintetem, nehogy kizökkenjek. Nem emlékszem hogy kinyitottam volna az ajtót, azt hiszem csak átsuhantam rajta. Odabent nem messze láttam a falitükröt, ami közvetlenül a szobám melletti falon lóg. Gondoltam rá hogy a másikhoz megyek, mert az nagyobb, de aztán szerencsésen lebeszéltem magam, mondván ne kockáztassam a lehetőséget, használjam azt ami éppen az utamba kerül.

Odaálltam a tükör elé és eszembe jutott, hogy először vizualizáljam a helyet ahova menni szeretnék és csak utána próbáljak átkelni rajta. Meg kell említenem hogy a tükör rendesen tükrözött mindent a helyiségből, láttam a bútorokat és a különféle tárgyakat, a felszínén sem volt semmi rendellenesség. Csak épp én nem látszottam benne. Nem álltam le ezen csodálkozni, bár elkönyveltem magamban hogy ez furcsa.

Szóval ott álltam és belebámultam a tükörbe. Próbáltam felidézni a tengerpartot, hullámokat, homokos partot képzeltem el. Először nem történt semmi, aztán kis idő múlva remegés futott át a tükör felszínén, a szélei nyúlós feketévé változtak, középen pedig fehér, egyre terjedő fényesség tűnt fel. Úgy érzékeltem hogy középről indul a vibráció. És akkor megláttam, a kép kitisztult és a tükörben ott volt a tengerpart!

Az izgatottság soha nem érzett erővel öntött el, próbáltam amennyire lehet nyugtatni magam. Most fontos hogy megőrizzem a higgadságomat. Hogy is mondta fortis? Engedjem hogy behúzzon magával. Néztem a partot és elengedtem magam, lazítottam. Valami átcsapott rajtam, megszédültem, majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, beborított a sötétség, olyan volt mintha leütöttek volna és mikor kinyitottam a szemem, ott voltam a tengerparton! Álmot váltottam, életemben először, tudatosan!

Iszonyú boldog voltam, hát sikerült végre. Valaminek dőlve feküdtem, előttem valami nagy, háromszögletű fekete tárgy takarta el félig a látványt, benne apró fehér szemcsékkel és vonalkákkal, mint valami márvány. Feltápászkodtam, tettem pár lépést és körülnéztem: minden nagyon élénk színű volt, ez volt ami legelőször szembeötlött. A tenger azúrkéken csillogott, a homok erős sárga színű, a pálmafák levelei mélyzöldek. A hullámok is erősek voltak, szinte durván ostromolták a partot.

Megijedtem egy pillanatra hogy esetleg elboríthatnak (nem tudok úszni) és lám egy hatalmas hullám kezdett felém tartani, félig eltakarta az eget. Viszont tudtam hogy ez csak álom és nem eshet bántódásom, úgyhogy elég jól tűrtem mikor átcsapott rajtam a hullám és teljesen beborított. Tiszta víz lettem, a hajam átázott, a ruhám nedvesen tapadt rám, ahogy az várható volt, de egyébként semmi különös. Ahogy elvonult a víz, elkezdtem szaladni teljes erőből a parton, felszabadultan mint egy bolond. Most már bármit megtehetek, szabad vagyok és roppant elégedett voltam magammal.

Éreztem a talpam alatt a homokot, szaladtam a fodros, fehér tajtékos hullámok felé, a szívem hevesen vert, erősebben szedtem a levegőt és nagyon boldog voltam. De valami azt súgta, nem hangokkal csak érzéssel, hogy le kellene állnom, mert az esztelen futkározással felemésztem minden erőmet. És igen, így történt, mert a tengerpart elkezdett fokozatosan eltünedezni, és egybemosódni a szobám látványával. Ez így elég bizarr volt, bútorok a tengerparton vagy pálmafák és víz a bútorok között...

Aztán vége lett, teljesen a szobámban voltam, a tudatosságom is csorbát szenvedett, mert azt kezdtem hinni hogy csak képzeltem az egészet és ébren vagyok. Pedig nem, még mindig aludtam, aztán a következő pillanatban ténylegesen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:56

Kéznézés és álmodó helyzet /19

Korán ébredtem, friss voltam, úgy éreztem zubog bennem az erő és biztos voltam benne hogy sikerül tudatosan álmodnom. Nem zavartattam magam bevált gyakorlatokkal, csak visszafeküdtem és hogy megkönnyítsem az elalvást elkezdtem fantáziálni egy buta szerelmi történetről. Nem meglepő hogy álmodtam is vele, de ebből hamar felébredtem. Aztán visszaaludtam újra, és egy izgalmas álomba kerültem ahol rájöttem hogy szupererővel rendelkezem, gyors vagyok mint a villám, tudok repülni és bármilyen súlyt megmozgatok. Kalandos és hosszú álom volt, egy alkalommal még szalonnát is ettem benne, amitől majdnem rosszul lettem, vegetáriánus lévén tartózkodom az efféle étkektől.

Aztán megjelent egy Jokerhez hasonló főgonosz, ha van szuperhős akkor ez is kell. Kíméletlenül írtotta az embereket, egyszer bele is kerültem az egyik áldozat bőrébe és tehetetlenül néztem amint megöl. Összeestem, meghaltam, minden elcsendesedett, de semmi gond, mert a következő pillanatban újra a szuperhős testében találtam magam. Nem részletezem tovább, elég annyi hozzá hogy a harc ellenére is rendkívül élveztem a dolgot, ugyanis a repülés és a hihetetlen erő, a gondolat hogy legyőzhetetlen vagyok magabiztossá tett. Aztán miután "kijátszottam" magam besokalltam. Valószínűleg túl sok volt a fantasztikus elem, mert rájöttem hogy álmodom. Hangosan elkiáltottam magam, önmagamhoz címezve:

Elég volt!!! Ez egy álom!

És láss csodát szavaimra minden korábbi kaotizmus eltűnt, nem voltak többé menekülő emberek, vihogó Joker, és én sem voltam többé szuperhős. De még repültem, úgyhogy szépen leereszkedtem a talajra. Nagyon bosszús voltam magamra, úgy viselkedtem mint egy gyerek, noha nem voltam korábban tudatos, mégis elvesztegetett energiának gondoltam a játszadozásomat. Különösen ami a repülést illeti, az egy normál álomban is pazarló tevékenység. Persze azért a diadal is jelen volt, mégiscsak álmodom! Megnéztem a kezeim: semmi extra, viszont a testem nem volt több mint egy fehér árnyalak. Eszembe jutott a tükrös gyakorlatom. Körülnéztem a helyiségben hol is vagyok.

Az általános iskolámat ismertem fel benne, de szokatlan volt, mert mikor elkiáltottam magam nemcsak a káosz tűnt el, de a falak is csupaszok lettek és az egész épület kiürült. Rajtam kívül nem volt itt semmi. Bútorok sem. Csak a falak színe maradt narancsos árnyalatú, rajta érdekes árnyékokkal. Teremtenem kéne egy tükröt? Várjunk még azzal, előbb nézzünk körül, hátha találok egyet az épületben. Az aulába mentem, ez fényesebb volt mint a folyosók és nagy örömömre ott lógott egy nagy tükör az egyik falon. Nyilván a vágyam hozta létre.

Odaléptem elé és bal karomat kinyújtva megérintettem. Tapintásra hűvös volt és szilárd. Amit azonban furcsálltam hogy csak a kezemet tükrözte vissza, azon a ponton ahol megérintettem, maga a testem egyáltalán nem látszott, holott én láttam magam (mostanra már a testem is normális volt). Miért lehet ez? - gondolkodtam el. Talán az érintés az oka, a tükörfunkciót ez kelti életre, de csak az adott ponton. Bárhogy legyen is, inkább a gyakorlatra kezdtem koncentrálni: elképzeltem a tengerpartot, nem merülve túlságosan bele a részletekbe, inkább a fő jellegzetességekre figyelve.

Aztán egy húzást kezdtem érezni a testem középpontján, éreztem hogy elindultam valami felé, bár még mindig csak egy helyben álltam. A tükör teljesen elfeketedett, már a kezemet se láttam benne. A tengerpart, a tengerparton akarok lenni! - mondogattam. És akkor a távolból sirályok énekét hallottam, a tenger zúgását és arcomon éreztem a sós levegő érintését. Nagyot lélegeztem belőle. Egy pillanatra fényesség vakított el, de aztán újra csak a tükör fekete felszínét láttam. Még jobban koncentráltam. És a következő pillanatban elszállt a lábaimból az erő, szédülés és erős fejfájás fogott el, összeestem és csak remélni tudtam hogy ott ébredek fel. De sajnos csak az ágyamba érkeztem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:57

Kéznézés és álmodó helyzet /20

Az előzmények hasonlóak voltak mint korábban, korán felkelve éreztem hogy ha visszafekszem sikerül tudatossá válnom. Megint fantáziálgatásba kezdtem, ez a legjobb módja hogy álmot indukáljunk. Zavaros, összefüggéstelen kavalkádba kerültem, nem igazán tudtak a képek összeállni rendes álommá, nem volt történet, csak bolyongás az álom széthulló elemei között. Aztán egy épület folyosóján haladva hirtelen felismertem hogy álmodom! Nem volt ellentmondás vagy bármi kirívó elem, egyszerűen csak tisztában lettem a ténnyel. Megálltam és a kezemre néztem: normális volt.

Rögtön beugrott hogy kereshetnék egy tükröt. Nem tudtam hol vagyok és őszintén szólva nem is nagyon akartam foglalkozni vele. Csak azt láttam hogy egy közönséges, fehér falú folyosón állok. Az jutott eszembe hogy nem kockáztatok egy felderítő úttal, és azzal dolgozom amim éppen van, úgyhogy odaálltam a fal elé és az ujjaimmal körvonalaztam egy négyzetes formát a falra. Az volt a szándékom hogy teremtek egy tükröt. Na most elég érdekes volt maga a látás is, mert mindent mintha egy színes lencsén keresztül néztem volna, a környezetnek volt egy borostyánszín "bukéja". Különösen ott ahová a tükröt képzeltem létrehozni.

Aztán egy hang amihez nem tartozott hang inkább egy belső figyelmeztetésnek éreztem, rádöbbentett hogy feleslegesen bajlódok teremtéssel, mikor a közelben van egy igazi tükör is. Ugyanis rájöttem hogy valójában a szobám előtti folyosón állok és mögöttem kb. egy méterre van egy falitükör. Eddig azért nem ismertem fel a helyet, mert a fal egy szakaszán volt egy kiugró rész a boltív alatt, ilyen a valóságban nincs. Megfordultam, valóban ott lógott a tükör és láttam a közeli nappalit is. Odaálltam elé.

Önmagamat nem láttam benne, holott minden mást rendesen visszatükrözött. Még azokat a tárgyakat is amik mögöttem voltak és elvileg takarásban kellett volna lenniük tőlem. Egyszerűen nem voltam látható a tükör számára. Ismét felidéztem a tengerpartot, látni nem láttam semmit, viszont rögtön meghallottam a tenger morajlását és a levegő felfrissült. Korábbi félresikerült tapasztalatom miatt nem mertem a tükörbe meredni, és más módszerhez folyamodtam.

Rájöttem hogy valójában az álomváltás nem lehet olyan nehéz, de talán én túl nagy feneket kerítek a dolognak, és talán a tükör is felesleges segédeszköz. Amire igazából szükségem van az a puszta vágy. Így elfordultam a tükörtől, pár lépést távolodtam és a nappali közepére álltam. Kinyújtottam a bal karomat, enyhén begörbítettem az ujjaimat és elkezdtem lassan, az óramutató járásával megegyező irányba forogni. Majdnem mint egy dervis. Mozognom kellett, csak ennyiben voltam biztos. A lábaimat nem kellett mozgatnom, rájuk is néztem és csodálkozva láttam hogy mozdulatlanok.

Megértettem hogy elegendő a forgásra gondolnom és megtörténik. Csuda érzés volt! A testem egy aranyfényű jelenéssé változott, melybe fehérebb sávok vegyültek. Viszont a kezem, amivel a forgáspontom közepét jelöltem feketés volt, lilás árnyalatokkal. Fura volt hogy nem szédülök, emlékeztettem magam hogy ezt mindenképp jegyezzem majd fel. Ellenben a korábbiakhoz hasonlóan megjelent a rosszullét: erősödő fejfájás, húzás a testem közepén, és a bal karom zsibbadása (valószínűleg mert túl mereven tartottam kinyújtva).

Éreztem hogy fokozatosan kezd kimenni az erő a lábaimból, mindjárt összeesek, a térdeim berogytak, felrémlett előttem egy pillanatra a tengerpart képe, aztán elestem és minden sötétségbe borult. Még nem vesztettem el az eszméletemet, egy-két pillanatig érzékeltem magam amint a földön fekszem és arra gondoltam nehogy erre jöjjön valaki, nem tudnám megmagyarázni mit csinálok. Aztán felébredtem egy hamis ébredésbe. Kiszálltam az ágyból, mert észrevettem valami furát, meg akartam közelebbről nézni, de ekkor igazából is felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:57

Kéznézés és álmodó helyzet /22

Kaotikus álmot követően a hely a nappalinkká változott. Valószínűnek tartom hogy ez a váltás okozta hogy felismertem az álomhelyzetet. A francba, hiszen álmodom! - mondtam magamnak és rögtön megnéztem a kezeimet: tökéletesen normálisak voltak. Ezen kicsit meg is lepődtem, általában van rajta valami fényesség, de most minden hajszálpontos volt, olyannyira hogy még a tenyérvonalakat is láttam. A környezetem tényleg a nappali volt, látszólag minden a valódinak megfelelő helyén. A látásomban az egyetlen furcsaság az volt hogy a levegőt magát egy aranysárga kisugárzás ülte meg. Nehéz ezt pontosan visszaadni, olyan mintha a levegő enyhén színezett lett volna.

Pár méterre előttem ott volt a falitükör amellyel korábban már kísérleteztem. Odaálltam elé. Azon viszont már meg sem lepődtem hogy önmagamat nem látom benne, ellenben a nappali tárgyait visszatükrözi. Ugyanaz az eset mint a korábbi alkalmakkor (ezen érdemes lesz mélyebben elgondolkodni). Továbbra is az volt a szándékom hogy a tükör segítségével váltok álmot, de most jobban fogok figyelni a részletekre. Emlékeztettem magam hogy nem szabad lekötnöm a figyelmemet egy pontra, ezért miközben próbáltam megeleveníteni a tengerpart képét, a tekintetemet időnként a tükör más-más pontjára vetettem, sehol se horgonyozva le sokáig pár másodpercnél tovább és pluszban még a kezeimre is ránéztem. Ez a módszer segített hogy fenn tudjam tartani a látványt és a tudatosságot magát.

Érdekes volt hogy a kezeim nem változtak, holott olvastam már olyat hogy másként nézhetnek ki a különböző alkalmakkor mikor ránézel. De nem, ugyanazok voltak mint az álom elején: teljesen valódinak tűntek. Kétszer tértem vissza a kezeimre, azok nem is változtak, a tükör viszont igen. Kezdett elsötétedni a felszíne, olyan lett mint az obszidián. Közben folyamatosan mantráztam hogy a tengerparton akarok lenni. Aztán megéreztem az ismerős húzást, de ezúttal jóval erősebben. Mintha présbe fogtak volna, egy nálamnál sokkal nagyobb erő szinte összelapított. Az egész testemben éreztem a nyomást. De közben próbáltam lokalizálni az erő központját és valahol a testem közepén éreztem. Bármi is hat rám, az onnan ered vagy arra hat közvetlenül.

Megindultam a tükör felé, átjáróként akartam használni. A húzás fokozódott és odatapadtam a felszínére. Kellemesen hűvös volt és szilárd. Úgy tapadtam rá mint egy kilapított légy és próbáltam "megolvasztani" legalábbis azt szerettem volna ha magába szippant, ha enged a nyomásnak. De nem történt semmi ilyen, továbbra is makacsul ellenállt. Olyannyira hogy féltem még eltörik. Aztán egy rövid pillanatra felderengett előttem a tengerpart képe, hullámok és pálmafák ringatóztak, még a homokot is érezni véltem a lábujjaimmal. De sajnos hamar eltűnt és sűrű feketeség váltotta fel, ami elborított teljesen. Elvesztettem az eszméletemet.

Mikor magamhoz tértem azt hittem megbolondultam, ugyanis még mindig ott álltam a folyosón, de háttal a tükörnek és a szemközti falhoz tapadva! A póz ugyanaz volt, az arcom bal oldala a falnak préselődött. Azt hittem annyira agyamra ment a tükrös gyakorlat, hogy alvajártam , miközben azt hittem álomban vagyok. Hát persze hogy nem tudtam átjutni a tükrön, hiszen valójában a falon próbáltam keresztül menni! Szégyenérzés fogott el és besompolyogtam a szobámba. Lefeküdtem hogy megpróbáljak visszaaludni. Aztán felébredtem igaziból is, ez is csak álom volt! (nem ritka hogy a tudatos álmok hamis ébredésbe váltanak)

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:58

Kéznézés és álmodó helyzet /46 (részlet)

Igyekszem amennyire lehet részletesen visszaadni a tapasztalatot, de jellegéből adódóan lesznek fehér foltok. Azzal kezdődött a tudatos szakasz, hogy megláttam a macskámat, amint az asztalon, illetve a tűzhelyen lévő fazékból eszik. Még bele is ült. A bundája színe egész más volt mint a valóságban és egyébként is úgy nézett ki mint egy kismacska. Apró, édes gombszemei voltak. Ő nem ilyen, ez így nem stimmel, álmodom! - vontam le a nyilvánvaló következtetést.

Itt most történt egy kiesés, a következő amire emlékszem hogy lent vagyok az alsó szobában és csinálok valamit, nem tudom pontosan hogy mit, össze vagyok zavarodva. Aztán összeszedem magam, ismét kijelentem hogy álmodom, ezzel stabilizálom a helyzetet és jobban körülnézek.  A szoba ismerős tárgyai vesznek körül és az egész légkörnek van egy aranyfényű aurája, minden sugárzik egy kicsit.
Megállapítom hogy mindez nem valóságos, hiszen csak egy álom, mire hirtelen sötétség borul rám és vakon kezdek tapogatózni.  Az elmém úgy fordítja le, azaz próbálja megmagyarázni nekem a sötétséget, hogy még mindig viselem az éjjeli szemkötőmet és valójában ébren vagyok, az egész csak fantáziálgatás. És valóban, kicsit ki is látok alóla.

Ezt nem akarom elfogadni, érzem hogy ez igenis álom és nemcsak alvajárok. Tovább tapogatózok előre és beleütközöm a tükörbe. Van itt egy nagy ruhásszekrény, annak ajtaján pedig  egy földig érő tükör. Megpróbálok belemenni, átjáróként használni, felidézem korábbi próbálkozásaimat, hogy ez a fajta álomváltás szinte soha nem sikerült.

Hozzátapadok a tükörhöz. Karommal, lábammal, egész testemmel át akarok nyomulni rajta, közben azt recitálom hogy a tengerparton akarok lenni. Felidézek egy homokos partot, a hullámzó tengert, stb. De a tükör nem változik, szilárdan ellenáll, az arcbőrömön érzem a hidegségét és keménységét. Ettől aztán csalódottan abbahagyom a próbálkozást és konstatálom hogy végig becsaptam magam, ez nem is álom, csupán képzelgek.

A gondolatnak megfelelően már nincs is annyira sötét, ismét látom a szobát, habár álmatagon, mintha ködös lencsén át nézném. Vissza kéne mennem a szobámba és lefeküdni, mielőtt valaki észrevesz és bolondnak néz. Azonban valamiért a szoba padlójára fekszem le, és aludni próbálok. Megint sötét lesz minden és elalszom.
Amennyire meg tudom ítélni néhány perc telhetett el és valójában az "ébresztett" fel, hogy a padlón alvás egyrészt túl kemény, másrészt nem normális hogy itt fekszem. Feltápászkodom és immár nincs kétségem hogy elment az eszem. Azon izgulok nehoGy észrevegyenek. Elindulok a saját szobám felé.

Aztán meglátok egy furcsaságot, a fürdőszobában és a kazánban is ég a villany. Biztos apám hagyta égve. Közben kivilágosodott, odakintről nappali fény árad be. Akkor mi szükség a villanyra, minek égeti, vagy csak elfelejtette..? Le akarom őket kapcsolni, azonban a szemem egyre több ellentmondást fedez fel.
A környezetem nem teljesen ismerős, tele van olyan tárgyakkal amik nem tudom honnan származnak, nincs róluk emlékem. Maga a ház és a helyiségek elrendezése rendben van, csak éppen óriási a rendetlenség és mindenfelé rengeteg kacat hever. Ez már így túl sok és örömködve döbbenek rá, hogy még mindig álmodom.

Elaludtam, majd felébredtem egy másik álomban, Castaneda ezt hívja ikerhelyzetnek. Persze első dolgom volt hogy megnézzem a kezeimet: nagyrészt okésak voltak, de kissé átlátszóak és aranyszín szálak, foltok keveredtek benne. Az álom szokatlanul  stabil volt, megnézhettem és megfoghattam bármit, nem akart szétesni vagy megváltozni.
Igyekeztem minél több dolgot megnézni és amennyire lehet interakcióba lépni velük. Közben időnként a kezemre néztem, de nem igazán volt rá szükség, teljesen uraltam a helyzetet. Eszembe jutott a korábbi tapasztalatom és hasonlóságokat véltem felfedezni köztük. Például azt, hogy ez is egy lomtár, a tudatalattim lomtára, ezért van tele annyi ismeretlen tárggyal.

Láttam például egy Nofertiti fejszobrot, kicsit oldalra hajtotta a fejét, közelebbről is megnéztem és megérintettem, azt hiszem agyagból volt. Ez bizonyára az érdeklődési körömből származik, hiszen szeretem a történelmet. Volt itt egy piros macskaszobor is, hasonló a valóságban is létezik, csakhogy az fehér. Az álmok szokása hogy sokszor másként mutatják a dolgokat. Ezt is megfogdostam, mindkét kezemmel, nagyon szilárd tapintása volt.

A legizgalmasabbnak azt találtam hogy tudatos lévén közvetlenül léphetek kapcsolatba a tudatalattim birodalmával, minden ami körülvesz, lényem egy része, az énem kivetülése. Nagyo sok volt a tárgy olyanok is amiket nem tudtam hova tenni, volt itt egy zöldes/kékes csigaszerű jojó, ami valamiért vonzotta a tekintetemet, de túl sok volt az inger, nem mertem semmivel se a biztonságosnál tovább foglalkozni.

Folyamatos mozgásban voltam, sehol se maradva sokáig, hasonlóan mint egy múzeumlátogatásnál. Aztán tevékeny énem közbeszólt és akartam valami hasznosabbat is csinálni, mint pusztán nézegetni.

...megálltam egy helyben, karjaimat lefelé nyomtam és el akartam emelkedni a talajtól. Éreztem hogy valamilyen "erő" működésbe lép, volt egy lüktetése,  de nehezen ment a dolog, épp csak egy-két centire sikerült emelkednem.

Azért megvolt az a haszna, hogy újabb megerősítést nyertem felőle, hogy álmodom. Ugyanis ebben az álomtérben létezni nagyon valóságos élmény volt, mint mondtam minden megfogható volt és ha nem lett volna az a sok kacat, akkor simán valóságnak is hihettem volna. Aztán eszembe jutott egy merész ötlet, bár tudtam hogy még nem állok készen erre és hogy nem szabadna megtennem.

Nos arról volt szó, hogy mi lenne ha megnézném az alvó testemet? Felgyorsítottam a lépteimet és elindultam a szobám felé. Közben csak rövid pillantásokat vetettem a környezet elemeire és időnként újra a kezemre néztem ahogy azt kell. De most ez nem segített, mert ahogy egyre közelebb értem az ajtómhoz, nőtt bennem a nyugtalanság érzése, talán kis félelemmel elegyedve, és a látvány fokozatosan kezdett szétesni.
Kívülről indult, a látásom perifériájáról, hasonlóan a farkasvaksághoz, eltünedeztek a tárgyak, összefolytak, arany és fehéres színűvé vált minden, majd a sötétség nyert teret, végül egyedül maradtam, mint tudat, kivetülések nélkül, képek nélkül és végül felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:58

Kéznézés és álmodó helyzet /67 (részlet)

Volt egy előzmény álom, melyben egy sziklatömb mellett lebegtem, mely valahogy kapcsolódott Atlantiszhoz. Rátettem a kezemet és felvillant előttem a térkép a legendás város helyével. Zavaros történések után otthon találtam magam és épp benyitottam a szélfogó ajtón. Azaz inkább átlebegtem rajta. Felsimertem hogy álmodom. Megnéztem a kezemet: színre, alakra normális volt, viszont fehéres szálak itatták át. Az egésznek auraszerű kisugárzása volt.
Nagyon lelkes lettem, örültem a tudatosságnak. Elhaladtam a nappali/étkező tükörje előtt, a szemem sarkából láttam magam megvillanni benne és ez felkeltette a kíváncsiságomat. Visszaálltam elé és alaposabban is megnéztem magam: a kék melegítőmet viseltem és fekete sültös sapkát, rajta valami felirattal de nem néztem meg jobban. Az arcom eléggé homályos volt, kontúrtalan, de nagyjából felismertem benne magamat. Mikor elhagytam a tükröt még átsuhant rajtam hogy meg kellene néznem jobban a sapka feliratát, de  végül letettem róla.
...

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:59

Kéznézés és álmodó helyzet /69 (részlet)

Korábbi álom folytatása volt az, hogy jöttem le a hegyről. Félúton aztán azt gondoltam, jó lenne repülni, mert segíthetne tudatossá válni. Vicces hogy tulajdonképpen már ekkor tudtam hogy álmodom, mégsem figyeltem fel a tényre. Először nem akart menni a repülés, csak gyorsabbá vált a mozgásom. Aztán a lendület egyszer csak igazi repülésbe vitt át. Az álomkörnyezet ekkor megváltozott és egy nagy, világos terembe kerültem. Méretre és kialakításra kb. az általános iskola tornatermére emlékeztetett.
Ekkor esett le végleg hogy álmodom! Nagyon megörültem neki, szabályosan eksztázis-szerű érzés volt. Tovább folytattam a repülést és a teremben fel s alá szálldostam. Koncentrációra és odafigyelésre volt szükség a haladásom irányításához, de nagyon jól ment és elégedett voltam magammal. Eszembe jutott a kéznézés is és most nagyobb figyelmet szenteltem a kezemnek: méretre megint valamennyivel kisebbnek éreztem. Színre sötétes volt, feketés árnyékok táncoltak rajta és a bőr tónusa indiánvörösre hajazott.
Egy ideig azzal voltam elfoglalva hogy hol a repkedés élvezetének adtam át magam, figyelve az irányításra, hol a kezemre néztem. Még a kézdörzsölést is kipróbáltam, mint hatékony álomstabilizációs módszert. Egyszer azonban elborított a sötétség és semmit nem tehettem ellene. Vakon toporogtam. Rendszerint ekkor fel szoktam ébredni, de ez most más volt, mert éreztem hogy ha összpontosítok, akkor sikerülhet visszahoznom a látványt. Nagyon komoly erőfeszítésre volt szükség, felidéztem magamban a "tornatermet" és eltelt pár hosszú pillanat, mire sikerült újra megteremtenem.
A folyamat kicsit lemerített, de büszke voltam magamra, egyben tartottam az álmot. Akartam valami hasznosabbat csinálni, nem tudtam mennyi időm van még. Eszembe jutott hogy kereshetnék egy tükröt. Először nem láttam semmi ilyet, de aztán a vágyam életre keltette, megteremtette hogy úgy mondjam, és egy nagy asztalnál találtam egy négyzet alakú tükröt. Rózsaszínes kisugárzása volt. Belenéztem, elsőre nem volt benne semmi, csak a mögöttem lévő berendezés halovány körvonalai, de a következő pillanatban megjelent benne az arcom.
Felismertem magamat benne. De a hajam rövid volt és a szájszéleknél hosszanti, feltűnő barázdákat figyeltem meg. A képmásom folyamatosan változott, nem külsőre, mert továbbra is önmagam maradtam, hanem színre. Egy hangrobbanás kísérte színeváltozás kezdődött meg. Az arcom kifehéredett és sárgás aura vette körül. Azt hiszem valami sötét, lilás szín is felbukkant. Aztán normalizálódott a képmás és a szokásos arcom nézett velem szembe.
...

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 13:59

Kéznézés és álmodó helyzet /77

Bemegyek a fürdőbe, mikor hirtelen felismerem hogy álmodom! Megnézem a kezeimet: fehéresek, mint általában. Egyszerre örülök és aggódom, ugyanis félek hogy az álom idő előtt széthullhat. Belenézek a tükörbe és látom benne magamat Én vagyok, de kezd szétfolyni az arcom. A jobb szemem lefolyik a pofacsont környékére, elég bizarr. A bal szemem helyén üres folt van. A bőrömet merített papírhoz hasonló massza borítja, mely nagy darabokban válik le belőle. Nagyon koncentrálok hogy megtartsam önmagam látványát, de beborít a sötétség. Azonban kis időre sikerül megszilárdítanom magam és újra kivilágosodik, hogy aztán ismét sötét hulljon rám.
A következő pillanatban anyuék ágyában ébredek. Újra felismerem hogy álmodom és meredtem bámulom a kezemben tartott, egyszerű vonású babát. Ezután minden erőfeszítésem ellenére elveszítem a tudatosságomat és minden egyszerű álomként folytatódik tovább.
A következő álom máskor történt de ide tartozik a hasonlósága miatt:
A helyben nem vagyok biztos, de hirtelen lettem tudatos. Megnéztem a kezeimet, többnyire fehéresek voltak de a valódi bőrszín is látszódott. Izgatott voltam a sikertől. Azt hiszem tükörbe néztem, minden esetre önmagammal néztem szembe a következőkben. Nagyon erősen koncentráltam hogy megtartsam önmagam látványát. Időnként el-eltünedezett, helyenként fakóbbá vált a kép, de mindig sikerült visszahoznom. Éreztem a tükörképem ürességét, vagy inkább szellemi tétlenségét. Mintha nem tudná hol van és mi történik vele, miközben én aki szemlélem, teljes tudatomnál voltam. Álmosan hunyorgott vissza rám és mintha kicsit szeplős lett volna az arca. A haja kuszán állt. Felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:00

Celőke (részlet)

Azt álmodtam hogy felébredek, hamis ébredés volt. Az apám nagy hangon beszélgetett kint a szomszéddal, éppen az ablakom alatt. Nagyon dühös voltam amiért nem hagynak aludni. A szomszéd említett valami pornót, utánanéztem a gépen, beletekertem a filmbe, de elég uncsi softcore jelenetek voltak csak benne. A történet volt benne hangsúlyos nem az akció... Egy darabig tettem vettem, aztán behúztam a sötétítőt és visszafeküdtem.
Nem emlékszem világosan, de azt tudom hogy hirtelen váltam tudatossá és hogy ez nagyon lelkesített. Tulajdonképpen az előző álom folytatódott, a helyszín most is a szobám volt, de már nem voltak odakint a beszélgetők. Igyekeztem minél több dolgot megfigyelni. Mint mindig, most is rengeteg cucc vett körül. Az álom stabil volt, mindent olyan alaposan megnézhettem amennyire csak akartam, nem akart széthullani. Az ágyamon megláttam egy patkányszerű "valamit" talán egy összetömörült poros pókháló volt, nem tudom, de formára patkánynak tűnt. Hiába tudtam hogy álmodom, annyira irtózom ezektől a lényektől, hogy nem bírtam sokáig nézni, nehogy életre keljen...
Az ajtóhoz léptem. Eszembe jutott a tengerpart. Már előre elterveztem hogy mit kellene csinálnom, keresni egy ajtót, megállni előtte és elképzelni a partot, majd kinyitni az ajtót, amely lehetőleg elvezet a partra. Hittem is meg nem is hogy sikerülhet, mindenesetre nem voltam túl alapos és egyszerűen kimentem az ajtón. Csak a nappaliba jutottam. A konyha felől anyámat hallottam. Lementem hozzá és váltottunk pár szót. Nagyon különös érzés volt úgy beszélni vele, hogy nem igazi, csak az elmém kivetülése.
Visszatértem a nappaliba, ahol az egyik sarokban észrevettem egy babát. Úgy harminc centi nagyságú, az arca elnagyolt, széles, primitív vonásokkal. Kékmintás ruhácskát viselt. Elég alaposan megtapogattam, egészen elképedtem hogy mennyire valódi érzeteket kelt a tapintás. Elindultam a szobám felé. Útközben megláttam a nagy falitükröt és gondoltam megnézem magam benne. Furcsa volt maga a tükör is, mert határozottan kisebb volt a valódinál, mi több, alatta a fésülködőasztal tükre is ott lógott a falon. Két tükör. Azt gondoltam azért van belőle kettő, mert a vágyam hogy álomban találjak egy tükröt most kicsit túlbuzgó volt.
Megnéztem magam benne. A fürdőköntösömet viseltem. Felismertem magamat benne, rendesen tükrözött, az én arcvonásaim voltak, habár a kelleténél sötétebb árnyékok látszottak rajta. Hasonlított az 57-es kéznéző álmomban a poszteren látott archoz.
...
Ismét a szobámba léptem. Nagy megkönnyebbülésemre már nem volt ott a patkány. Ez adott egy ötletet. A dolgok ha újra és újra rájuk nézünk álomban, sokszor megváltoznak vagy eltűnnek. Hogy ezt kipróbáljam kerestem egy megfelelő tárgyat. Találtam az ágyamon egy porceláncsészét. Ezen is díszes, kék minta volt festve. Elfordítottam a fejem, vártam egy kicsit, majd ismét ránéztem és hogy az várható volt, a csésze megváltozott, apró eltérések mutatkoztak az alakjában. Ezt legalább 5-6-szor megismételtem és mindig új alakzatba rendeződött a csésze. Geometriai kinövések, toldalékok jelentek meg rajta és az alakja is ezekhez idomult.
Ez a játék eléggé kimerített és hirtelen az álom elkezdett széthullani. Egybefolyt, eltorzult minden előttem. Megijedtem, de nem pánikoltam és pislogásba kezdtem. Szinte imádkoztam, legalábbis nagyon akartam hogy benne maradhassak az álomban és ez segített, mert egyszer csak fokozatosan kitisztult előttem a látvány. Megint a különféle tárgyak szemlélése kötötte le a figyelmemet, de őszintén szólva kezdtem elveszíteni a kedvemet, eleget álmodtam és pillanatnyilag egy cél sem motivált. Fel akartam már ébredni és hamarosan így is lett.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:01

Két világ (2017.08.28)

Az osztályban ültünk és vártuk hogy az óra elkezdődjön. Az általános iskolai történelemtanárom viharzott be. A viselkedése nagyon agresszív volt, nem ilyennek ismertem. Kemény hangon beszélt velünk, mondván hogy amíg ő az osztályfőnök (novemberig), addig azt tesszük amit mond. Én az első padban ültem. A szavai hatására elkapott a harag, felálltam és az asztalra csaptam: NEM! - kiáltottam. Forrt bennem az indulat, nekem senki sem parancsolhat és nem korlátozhatja a szabadságomat. Ezután az álomtér megváltozott és kint találtam magam a házunk előtt az éjszakában. Láttam hogy egy autó keresztülmegy a szomszéd kerítésén, mintha az ott se lett volna, egyszerűen átment rajta. Nagyon megdöbbentett és felkiáltottam: csoda történt!
Az eset nem hagyott nyugodni, olyannyira nem hogy egyszer csak megismétlődött. Újra megjelent az autó, és nagy sebességgel áthajtott a kerítésen. A kocsi anyagszerkezete megváltozott, lazábbá vált, szinte ködszerűvé és gond nélkül beleolvadt a kerítésbe. Hirtelen megcsapott a felismerés: álmodom! Magamra néztem és láttam hogy a ház mellett lebegek. A testem szellemszerű volt, át lehetett rajta látni, és kékes árnyalata volt. Megnéztem a kezeimet, ezek is hasonlóak voltak. Ujjongó öröm árasztott el. Az udvarban fel s alá kezdtem repkedni. A szomszéd házán borostyán nő, odarepültem hozzá és a bal kezemmel letéptem belőle néhány levelet. Tesztelni akartam hogy mennyire valóságos ez a különös állapot.
A levelek letépéséhez erőt kellett vinnem a karomba, érezni lehetett a szár ellenállását és hallottam amint elszakadnak a szálak. Pontosan olyan volt, mintha a valóságban tépnék le egy levelet. Selymes, puha tapintásuk volt és enyhe aranyfény lengte körül őket. Most a kerti pad felé repültem. Megláttam rajta egy papírdobozt, a dobozon pedig egy feliratot. Eszembe jutott fortis, meg a tükrös kísérlet és magamban koncentrálva azt kezdtem mantrázni és kérni az álomtól hogy a felirat mutasson valamit ami hozzá kapcsolódik. Láttam hogy a betűk homályossá válnak és átrendeződnek. Odaértem a padhoz és nagy, nyomatott, kék betűkkel a következő volt olvasható: RAHASZÓMA
Nem igazán tudtam hova tenni ezt. Vállat vontam és a ház felé indultam.
Kintről úgy tűnt, odabent sötét van, csak pár kósza fénypontot láttam az ablakokban. Kicsit féltem hogy szét fog hullani az álom ha megpróbálok bemenni a házba, de megkockáztattam. Az ajtót használtam. Rendesen működött. Odabent voltam a szélfogóban. Hallgatóztam. Kezemet a nappaliba vezető ajtó kilincsére tettem. Óvatosan nyitottam ki és éreztem hogy valaki fogja a másik oldalról a kilincset. Kétely támadt bennem hogy tényleg álmodom-e, ugyanis azt kezdtem hinni hogy alvajárok. Ezt megerősítette az is hogy minden nagyon valóságosnak tűnt, és mikor beléptem a nappaliba, láttam hogy az apám tartja a kilincset. Nem kérdezett semmit hogy mit keresek odakint hajnalok hajnalán, de én elszégyelltem magam. Pizsama és köntös volt rajtam. Már szinte biztos voltam benne hogy alvajártam. Bolondot csinálok magamból, gondoltam.
De mégsem! Szerencsére ahogy beléptem a házba egyre több ellentmondást fedeztem fel. Valahogy üresnek tűnt a ház, hiányoztak tárgyak és a levegőt aranyfényű sugárzás töltötte ki. Álmosság tört rám, pont úgy éreztem magam mintha csak most ébredtem volna. Rájöttem hogy ez a hamis ébredés világa, és mikor bejöttem a házba, lényegében egy másik álomba ébredtem... Bementem anyuék szobájába, láttam hogy az ágy üres, de rajta van az ágynemű, narancsos színű volt. Nem emlékeztem ilyesmire. Arrra gondoltam mi lenne ha lefeküdnék és mélyebb szintre álmodnám magam..? De aztán elvetettem a lehetőséget, mert nem akartam kockáztatni hogy elveszítsem a tudatosságomat.
Elmentem az egyik tükör mellett, érdekesség hogy nem látszódtam benne. A szobámba is beléptem. Az ágy itt is üres volt. A tárgyakból itt is valahogy kevesebbet láttam és nem is volt minden a helyén. Pédául a tükröm egy másik falon volt és hiányzott róla a felírt betű is. A tükör elé álltam, magasabban volt mint a fejem, a felszíne fakó volt, de néhány tárgy látszódott benne. Egy pirosas, szögletes tárgyra emlékszem. Hirtelen sötétség támadt a szobában. Megijedtem hogy széthull az álom. Eszembe jutott hogy felkészültem erre a lehetőségre, és a következőt csináltam: kitártam a karjaimat oldalra és ripacskodva szóltam: legyen világosság! Kicsit kínosnak találtam a helyzetet, ráadásul a sötétség sem oszlott el körülöttem. Viszont fehéres fényszálak tűntek fel előttem, melyek több csomópontból sugároztak ki.
Nem tudtam mik lehetnek de továbbra is félve hogy nem bírom legyőzni a sötétséget, kiléptem a szobából. Úgy tűnik ez viszont működött, mert újra stabilnak éreztem az álmot, a sötétség eltűnt és ismét az aranyfényű légkörben találtam magam. Arra gondoltam hogy ez egy módszer lehet a széthullás ellen, ha átmegyünk egy másik helyiségbe. Akárhogy is, de működött és elkezdtem felfedezni a házat. Ismét megnéztem a kezeimet: teljesen valódinak tűntek, leszámítva egy fehéres aurát. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, céltalanul jártam egyik helyiségből a másikba. A konyhában megint találkoztam apámmal, tett vett valamit a konyhapultnál, nem reagált az érkezésemre. Ekkor egy gondolat hasított belém:
Mi van ha ez a világ amiben vagyok, ténylegesen létezik és megvannak a maga szereplői és helyszínei? A gondolatok szintjén létezik, a gondolatok itt testet ölthetnek és a valódihoz hasonló helyszíneket, embereket és eseményeket kreálnak. De nem független világ, kapcsolódik a valósághoz, az ébrenléti állapotunkhoz, sőt, tudat alatt képesek vagyunk ezen világon keresztül kommunikálni, anélkül hogy tudomásunk lenne róla. Hasonlóan a nem nyelvi jelekhez, melyek által szavak nélkül információt adunk át egymásnak. A hamis ébredés világa, ez az aranyfényű világ valahogy sokkal több mint egy egyszerű álom.
Ezeket gondoltam, de nem tudom persze mi ebből az igazság. Még egy kis ideig járkáltam a házban, már jó ideje tartott az álom, untam már magam és őszintén szólva egyáltalán nem bántam amikor újra eljött a sötétség és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:02

Szemesnek áll a világ (2017.09.15)

A teraszon álltam, mikor észrevettem hogy nagy robajjal egy hatalmas munkagép elkezdi vontatni a fatárolót. Nem győztem csodálkozni hogyan bírja el. Arra gondoltam hogy talán villás emelőjével kapta fel és emelte a platójára. De nem is ez a lényeg, hanem a kétségbeesés amiatt hogy elviszi, ugyanis abban volt a télire vágott fánk nagy része. A fahasábok a gép rázkódásának ütemére folyamatosan potyogtak ki. Apám épp jött le a kertből és kérdeztem mi történik, de ő csak lazán felelte hogy el lett adva. De akkor én miért csak most tudom meg?! - háborogtam. Sebesen járt az agyam, próbáltam emlékezni és megérteni ezt az egészet és végül megkönnyebbülve ébredtem rá hogy álmodom. Nem találtam más magyarázatot.
Nagyon jó kedvem lett, szabályosan ujjongtam, mert itt a lehetőség hogy bármit megtegyek. Haboztam, pár lépésnyire voltam csak az érmétől, de mivel a múltkor már megnéztem a dátumot, most hagytam ezt a kísérletet. Volt más is, egy új célom, ezt is a házon kívül terveztem megcsinálni, de végül hagytam ezt is, mert eszembe jutott a tükrös feladat, hogy nézzem meg benne milyenek a szemeim. Bementem hát a házba, az ajtót használva. A tükör nem volt messze, eléálltam és belenéztem: normálisan látszódtam benne, önmagam voltam. Kicsit homályos volt a kép, életlen. Az egy helyre fókuszálás is okozott némi gubancot, mert a szemem sarkából észleltem a terjedő sötétséget. Meg is ijedtem hogy kizökkenhetek, de gyorsan pislogni kezdtem, ezáltal megtörve a tekintetem rögzültségét.
Közel kellett hajolnom hogy ki tudjam venni a szemeimet, az orrom csaknem érintette a felületet. A szemeim sötétek voltak, nem tudtam eldönteni hogy sötétbarnák vagy teljesen feketék. A nappaliban félhomály uralkodott, olyan hajnali szürkeség és a tükörben továbbra is elmosódott volt a látvány. Azért elégedett voltam az eredménnyel. Eszembe jutott hogy fortis a múltkor mondta, megnézhetném ott van-e a saját tükrömre írt betű? Így a szobám felé indultam. Már az ajtóból látni lehetett, a betű, a maga jellegzetes alakjával és színével ott virított a felszínen. Viszont volt ami hiányzott. A tükör egyik sarkában van egy dísz is, na az nem volt ott.
A szobám közepén álltam. Tovább akartam menni hogy felfedezzem a házat, de kicsit féltem megfordulni. Mi van ha a hirtelen fordulás miatt kizökkenek..? De nem történt semmi ilyesmi, sőt, miután megfordultam, szilárdabbnak éreztem az álomteret mint valaha. Bár fordulás után valami remegés szaladt át előttem, mintha megmozdult volna alattam a föld, de a látvány egybenmaradt. Még mindig nagyon izgatott voltam, már megtettem amit akartam, de éreztem hogy még sok az energiám és a lehetőség előttem. A házban bóklásztam, mindent megfigyelve, de semmit se hosszan. Időnként a kezeimre néztem: ezek többnyire olyanok voltak mint a valóságban, de sötétek voltak, fekete árnyékba burkolóztak.
A környezetemben nem vettem észre ellentmondásokat, legalábbis nem rémlik semmi egetrengető. A ház olyannak tűnt mint általában. Őszintén szólva ismét majdnem unatkozni kezdtem. Volt még az a kártyás kísérletem, de egyszerűen elmentem mellette. Ráér később is, mondtam magamnak. Ami pillantnyilag legjobban foglalkoztatott, hogy az álom nem akart véget érni. Nem mutatta semmi jelét a bizonytalanságnak. Egyik helyiségről mentem a másikba, teljesen úgy mint a valóságban és minden szilárdnak és megfoghatónak tűnt. Vajon meddig fog ez tartani, meddig tudok benne létezni?
Azért egy furcsaságot mégis meg kell említsek: minden helyiségben ahol van óra a falon, megnéztem az időt és minden óra kicsit eltérő időt mutatott. Átlagosan 9 óra húsz perc volt rajtuk, de öt-tíz perces különbségekkel. Aztán mikor a folyosón voltam, az egyik hirtelen harangozni kezdett. Épp mellette álltam, kilenc órát jelzett. Megállapítottam hogy az idő álomban vagy csak az órák nem túl konzekvensek. (Érdekesség hogy a valóságban is van harangozó óra a folyosón és pontosan az álom idejében, 8 órakor harangozott, tehát valószínű hogy a hangja eljutott a fülemig, így került bele aztán az álomba és lett rajta kerek az idő, a többi kilenc húszhoz képest). Bárhogy legyen is, folytattam a bolyongásomat és adtam egy esélyt hogy ismét megnézzem a szemeimet.
A fürdőszoba tükre elé álltam. Ezúttal teljesen tisztán láttam magam. De kicsit más voltam: a hajam le volt borotválva, csak milliméteres sörtém volt. Ezt nem értettem miért van, sosem vágnám le így. De ezt leszámítva rendben voltam, hacsak azt a prémgalléros kabátot nem számítom ami rajtam volt. A Trónok harcában viseltekre emlékeztetett. Farkasszemet néztem önmagammal. A szemeim feketén ragyogtak. Határozottan feketék voltak, az íriszem egybeolvadt a pupillával. Csak egy apró fehér pontot láttam a közepén. Félelmetes volt és erőt sugárzó és őszintén szólva élveztem. Átfutott rajtam a gondolat viszont, hogy azért ilyen feketék, mert ez az elvárásom, ilyennek képzelem egy szervetlen lény tekintetét, ha emberi alakot ölt... Akárhogy is, ilyen színűek voltak.
Ezután kimentem a nappaliba, ahol ismét apámmal futottam össze. Két kis agancsot hozott, elmondása szerint nemrég találta és meg akarta mutatni. Felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:03

Szőrmókos jó reggelt! (2018.01.17.)

1.
Féltudatos állapottal kezdődött. Az udvaron voltam a kapu előtt, és sejtettem hogy álmodom. A látvány instabil volt, ezért gyors pislogásba kezdtem. Inkább a rutin mint a felismerés volt a segítségemre. A pislogás bevált, bennmaradhattam az álomban. Fokozatosan tisztult ki a tudatom is, a homály eloszlott és szó szerint megkönnyebbültem mikor teljesen tudatossá váltam. Valahonnan az út felől munkagép morajlását hallottam. A kezemben egy doboz kenőzsírt tartottam (honnan jöhetett..?). Odasétáltam a szomszéd kerítéséhez, mert észrevettem a túloldalt egy különös alakot. Háttal állt nekem, de így is azonosítani tudtam: egy yeti volt az. Legalább két méter magas, barna szőrű, vaskos, emberformájú teremtmény. Loncsos szőre emlékeztetett a szomszéd rég halott kutyájára.
Hozzávágtam a nálam lévő dobozt, szerettem volna felhívni magamra a figyelmét. Valahol vesetájékon találtam el. Szemlátomást megleptem a támadásommal és felém fordult, mi több, látszólagos indulattal megindult felém. Közöttünk csak az alacsony kerítés állt. De egyáltalán nem találtam félelmetesnek, mivel tudtam hogy álmodom és nem árthat nekem. Másrészt az is feltűnt hogy az indulata nem volt őszinte, már ahogy ezt meg tudtam állapítani a majomszerű ábrázatból. Mintha csak az elvárásaimnak akart volna megfelelni.. Csak pár lépést tett felém, aztán ismét megfordult és élénk érdeklődéssel bámult el az út felé. A nyakát nyújtogatva leskelődött a sövény fölé. Valószínűnek tartottam hogy az a bizonyos általam is hallott munkagép köti le a figyelmét. Kicsit megsértődtem hogy egy közönséges álomalak ennyire rám se hederít.
Otthagytam és lassan megindultam a ház felé. Feltűnően világos volt. A ragyogás átitatta a levegőt.
Megnéztem a kezeimet: elsőre barna kesztyűket vettem észre rajtuk és emlékeztem hogy ugyanígy volt az előző tapasztalatomban is. Azonban ahogy elmélyülten tanulmányoztam őket, rájöttem miért gondoltam hogy kesztyűk vannak rajtam: valójában a teremtés első fázisában látom őket! És valóban, a szemem előtt játszódott le a folyamat: a sötét, elnagyolt, kézre emlékeztető massza fokozatosan finomodott, és mint ahogy a szobrász vési le a felesleges anyagdarabokat, úgy alakultak ki az álom anyagából a kezeim. Ezek már rendes kezek voltak, méretre is, formára, színre is a sajátjaimat ismertem fel. Csupán annyi különlegesség volt bennük, hogy aranyszínű aura lengte körül őket, amibe fehér, füstszerű részek vegyültek. Eszembe jutott a kézdörzsölés technika és hogy rég csináltam már, úgyhogy alaposan összedörgöltem őket. Érdekes hogy tapintásra már nem tűntek valódinak. Alig éreztem az érintést, sőt, éteribbek lettek, majdnem átlátszóak.
Láttam hogy nem járok már messze a terasztól, és jobb ötlet híján meg akartam nézni az érmét. Sietősebb tempóra váltottam, mert éreztem hogy kezdem elveszíteni a kontrollt, bármikor felébredhetek. Nem voltam benne biztos hogy nem-e a kézdörzsölés okozta ezt a bizonytalanságot, holott éppen egy stabilizációs technikának kellene lennie.. Akárhogy is, pont mikor az oszlop tövébe értem, felébredtem.

2.
Volt egy álmom amire alig emlékszem, ebből aztán hamis ébredésbe kerültem. A dolog itt nem állt meg, mert ebből a hamis ébredésből ismét egy hamis ébredésbe kerültem. Először persze azt hittem ez most már az igazi, de túl sok volt a különösség körülöttem. A szobában hajnali sötétség volt. A kanapén ültem éppen, nem szoktam ülve aludni és ez már önmagában furcsa volt. Aztán a fejemről rongyok lógtak, alig láttam ki alóluk. A kezeimre kesztyűk voltak bújtatva.. Emiatt azt kezdtem el hinni, hogy talán alvajártam, és közben furcsa dolgokat műveltem, mint például hogy kesztyűket húztam fel, és ez a testi érzet bekerült az álmomba amit fentebb már taglaltam. Alig volt rajtam ruha, és azok is tépettek voltak. Ez a félmeztelenség meg a többi furcsaság miatt aztán rájöttem hogy még mindig álmodom. Kicsit agyalni kezdtem a dolgokon. Az Eredet című film jutott eszembe ahol az emberkéknek többszintű tudatos álmaik voltak. A kettős hamis ébredés amibe kerültem is ilyen lehet. A meztelenség kissé izgató volt, meg fel is akartam rázni kicsit magamat, ezért a kesztyűs kezeimmel maszturbálni kezdtem. De hamar abbahagytam, nem volt hozzá igazi hangulatom.
Az álomtér nem volt valami stabil. Az ajtómhoz mentem, azt reméltem hogy ha kimegyek, azaz helyszínt váltok, az majd segít benne maradnom az álomban. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, mivel működött bennem némi gátlás a hiányos öltözékem miatt, és nem szerettem volna ha így meglát valaki. Odakint sokkal világosabb volt. Az álom nem hullott szét és bementem a fürdőszobába.
A tükör elé léptem és belebámultam: nem teljesen az én arcom volt. Az állam sokkal hegyesebb, a fejem felső része sokkal szélesebb volt. Ilyen háromszögletű hatást keltett. A bőrömet nyúzottnak találtam. A szemeimet alig bírtam nyitva tartani mert szó szerint leragadtak az álmosságtól. Illetve nem én magam voltam álmos, hanem csak a szemeim. Az ujjaimmal - amiken ezúttal már nem volt kesztyű - erőszakkal széthúztam a szemhéjamat és próbáltam őket nyitva tartani. Az íriszem lehetetlen szögben felcsúszott, a szemgolyóm szép fehér volt. Próbáltam pislogni és fókuszálni a tekintetem, ez eleinte nehezen ment, de aztán helyükre kerültek a szemeim, és immár tisztán önmagamra tudtam nézni, nem volt szükség hogy az ujjaimmal tartsam őket nyitva.
Akartam találni  valamit amit ébrenlétben ellenőrizhetnék és észrevettem hogy előttem a tükör alatti polcon apám borotválkozási cuccai hevernek. Kezembe vettem a borotvahabos flakont. Tele volt apróbetűs írással. Valamit meg akartam róla jegyezni. Az alsó felén a 65 vagy 650-es számot olvastam ki. De ahogy elfordítottam a tekintetem, majd vissza, az olvasott dolgok úgy változtak. Már teljesen kitöltötte a látómezőmet a flakon kék háttere és a rajta lévő szöveg, mást már nem is láttam körülöttem. Tudtam hogy nem szabadna ennyire egy pontra koncentrálnom, de mindenképpen találni akartam valami konkrétumot. Végül el is tudtam olvasni pár szót: NÉZZ SZÉT. (pont) SZÓL
Épp csak megjegyeztem ezt és felébredtem.
Egyértelmű hogy az olvasott sor figyelmeztetés volt hogy ne bámuljak annyira. Írott formában üzentem saját magamnak.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:06

SANGREAL (2018.04.20.)

A hátamon fekve lebegtem egy bizarr berendezésű térben. Mintha épületek makettjei lettek volna, vagy én voltam hozzájuk képest túl nagy. Az egyik alakja a számítógépházamra emlékeztetett. Ez is hozzájárult ahhoz hogy felismerjem: álmodom! Megőriztem a higgadságomat, elfogadva a tényt, de különösebb öröm nélkül. A repülésemet könnyedén tudtam irányítani. Valahonnan a SANGREAL szó úszott a tudatomba, amit jó érzés volt kimondani, azaz csak gondolni, hangos szóval nem ejtettem ki, de magamban ismételgetni kezdtem. Olyan volt számomra mint egy varázsige, és mint más alkalommal is, azt vártam hogy a szó befolyással lesz az álomra. Hipnotikus ereje volt.
Nos végülis nem történt semmi, de éreztem egyfajta visszafojtott erőt ami körülvett, valószínűleg a tudatom nem tudott mit kezdeni az elvárásaimmal, hiszen magam sem tudtam mit akarok. Aztán egyszer csak a szobámba kerültem, immár álló helyzetbe. Az a darts tű akadt a kezembe, amivel az ébrenléti világban a minap megböktem magam véletlenül. Kíváncsi lettem, hogy vajon álomban is éreznék-e valamit ha megszúrnám vele az ujjam? Még arra se volt szükség hogy hozzáérintsem, máris egy szó szerint szúró fájdalmat éreztem a bal hüvelykujjamban, mi több, még a vérem is eleredt. Utóbbira nem számítottam, se arra a heves fájdalomra ami az ujjamból sugárzott. Azt tudtam hogy álomban is érezhetünk fájdalmat, de azért meglepett az erőssége. Újabb kísérlet gyanánt (és mert bizarr hangulat uralkodott el rajtam), lenyaltam a vért róla. Nagyjából megfelelt annak a fémes íznek ami a vér íze.
Ezután azon kezdtem el gyorsan töprengeni hogy mit csináljak, szerettem volna hasznos dolgokkal eltölteni az időt. Megláttam a macskás falitükrömet és gyorsan odamentem hozzá. Belenéztem és önmagamat láttam benne. Bár a kép elég elmosódott volt. Pislogva bámultam, remélve hogy a kép tisztul valamelyest. A korábbi bizarr hangulat még mindig bennem volt, és szándékosan ördögi vigyorral mosolyogtam magamra. Vicsorítottam is hozzá. A fogaim pudvásak voltak, sárgás/feketének látszottak. A szemeim gonoszan fénylettek.
Ezután az ajtóhoz mentem és próbáltam összetartani az álmot, de tudtam hogy már nem fog menni. A szemeim előtt egyre jobban elmosódott a látvány, majd... nos azt hittem felébredtem, mert a következő pillanatban megint a szobámban voltam, de most az ablak felé fordulva. Azt gondoltam hogy most ébredtem fel - hamis ébredés - és kinéztem az ablakon mert valami zajt hallottam. A kutyák beszabadultak a kertbe és úgy tűnt üldöznek valamit. Reméltem hogy nem a macskát. Rájuk szóltam mérgesen hogy: MIT CSINÁLSZ?! mire gyorsan eltakarodtak. Még egy furcsaság magára vonta a figyelmemet, ugyanis azt láttam hogy az ól lazán lógó zsaluját a szél csapkodja. Ez lehetett az eredeti zaj amit korábban hallottam. Ugyanakkor sehogy se tudtam emlékezni arra hogy az ólnak zsaluja lenne, mert igazából nincs is, de mielőtt erre rájöhettem volna, igazából is felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:07

(2018.04.22.)

A nagybátyám szobájában vagyok mikor tudatomra ébredek. Egész váratlanul ér, de persze örülök neki. Az előtt a szekrény előtt állok, amelynek belül van tükre, de most ez a tükör kívül van a szekrényajtón. Belenézek. Először nagyon homályos a kép, de aztán tökéletesen kitisztul és felismerem magam benne. Nem látok semmi eltérést, jelenlegi önmagamnak látszom. Ezután gondolkodni kezdek hogy mit is terveztem, de pillanatnyilag nem jut eszembe semmi konkrét. Így körülnézek és meglátok egy kék virágmintás bugyellárist. Tömve van aprópénzzel. Kiveszek belőle egy érmét és látom hogy egy egyforintos, az a kis sárgaréz érme ami már nincs forgalomban. Az a fantasztikus ötletem támad, hogy az álmokon keresztül talán hatni lehet a valóságra. Egyfajta szimpatikus mágia formájában. Erősen arra kezdek vágyni hogy gazdag legyek, hogy a valóságban pénz materializálódjon. Igazából csak egy mohó gondolat volt, hamar abba is hagyom.
Elég nagy a felfordulás a szobában, lomtárszerűen, ez mondjuk tükrözi a valóságot is, tele van pakolva mindenfélével. Van itt egy feldíszített karácsonyfa is. Végül beugrik az hogy elalvás előtt a tengerpartra gondoltam, hogy majd keresek egy ajtót és elképzelem hogy mögötte vár a part. A szobaajtóhoz lépek és magamban mondogatni kezdem hogy a parton szeretnék lenni. De odakintről hangokat hallok, anyu és apu beszélget. Ez eltereli a figyelmemet. Feltűnik hogy csak egy atléta van rajtam. Nem akarok így kimenni és odébb meglátom a szürke pulcsimat. Felveszem. Közben tudom hogy ez felesleges, de most hiányzik belőlem az a józan megfontoltság, ami az előző álmomban megvolt. Kilépek a szobából, de a tudatosságom szertefoszlik és a továbbiak már sima álomként folytatódik.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:08

(2018.04.26.)

Az unokatestvérem valamit épp kotyvasztott a konyhában. Egy turmixgépbe szalámit meg kólát készült darálni. Már máskor is csinált ilyen szörnyűségeket. Aztán mielőtt bármit is csinált volna, a dolgok új fordulatot vettek, mert most egy rögtönzött bemutatót tartott, melynek én voltam a szenvedő alanya. A konyhában többedmagunkkal voltunk, az ő szemük láttára lefogott és egy késsel kiszakított a bal nadrágomból egy darabot, valahol combtájékon. Nagyon megijedtem és sajnáltam a farmeromat, de ekkor már gyanítani kezdtem hogy ámodom. Ki is mondtam magamban: "ez nem a valóság".
Most a szobám előtti folyosón állok. 90%-ig biztos vagyok benne hogy álmodom. Teljes körülöttem a sötét. Tudom hogy mozgásban kell maradnom. Benyitok a fürdőbe. Feltűnik hogy a kilincs mennyire laza, ez is újabb érv az álom mellett. Az éjjeli szemkötőmet viselem. Átsuhan rajtam a gondolat, hogy ha álmodom, akkor elég akarni a világosságot, ezért a "látni akarok" szavakra koncentrálok. nem tudom hogy ez segít vagy az hogy végül is leveszem a szemkötőt, mert a sötét eltűnik és a fürdőben világosság gyúl. Normál lámpafény. Már nincs bennem kétség arról hogy álmodom.
A tükörhöz lépek és beletekintek. A kép eleinte homályos, pislognom kell hogy tisztuljon, de határozottan felismerem magam benne. A vonásaim azonban nem szabályosak. Elnagyoltak, a szemeim távol ülnek egymástól, különösen az orrom furcsa: széles és lapos, olyan neandervölgyi hatást kelt az egész. A hajam is hosszabb, tépett szálú.
Elfordulok és gyorsan azon kezdek agyalni hogy mit csináljak, aztán mentőövként beugrik hogy ébren figyelmeztettem magam, hogy ne hanyagoljam el a kéznézés gyakorlatot. Megnézem a kezeimet: normálisak, talán csak egy fehérkés aurát leszámítva. Megérintek egy rongyszerűséget, azt hiszem egy fehér sál az; puha, jó tapintása van.
Valamit kezdeni akarok magammal, talán kereshetnék egy nőt és ettől a gondolattól enyhe szexuális izgalom önt el. Ám mielőtt bármit is tehetnék, az ajtó előtt állva hirtelen felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:09

A harmadik út (2018.09.08.)

Már egy ideje nem foglalkoztam tudatos álmodással, de épp ezért némi bűntudatom volt a dolog miatt. Nem kellene elpocsékolni a drága időt, különösen úgy nem hogy szeretem is csinálni. Eltökélten feküdtem hát le, hogy most sikerrel járok. A legegyszerűbb és legbiztosabb technikát választottam: a mozdulatlanságot. Nem könnyű úgy elaludni hogy minden porcikád tiltakozik a kissé kényelmetlen fekvés miatt. Pedig még a kisujjadat sem mozdíthatod meg és ügyelned kell rá hogy úgy lazítsd el a testedet hogy közben megőrzöd az éberséged. Csak figyelni kell, egyenletesen lélegezni és várni a nagy pillanatra. De pontosan mire is..?Itt most két megközelítése is van a dolognak. Az egyik hogy simán elalszol, a másik hogy simán kilépsz a testedből. És van egy harmadik is, mikor a projekció és az álomvilág úgy keveredik hogy magad sem tudod biztosan mi történik. Erről fog szólni a tapasztalat.

Látszólag közönséges álomban vagyok, az események kaotikusan követik egymást. Van azonban egy visszatérő elem, mely bár más settinggel (körülmények és díszletek) de mindig ismétlődik: álmosan egy székben ücsörgök, a fejem folyton folyvást a mellemre hanyatlik. El akarok aludni, nagyon álmos vagyok, érzem hogy bármikor beszippanthat az öntudatlanság örvénye. De az utolsó pillanatban mindig felélénkülök. Ezek az élénkülések hozzák el a tudatosságot, azaz egy időre rácsodálkozok az álomra, tudom hogy álmodom és figyelem mi történik körülöttem. De aztán hamar el is veszítem és belefolyok a történésekbe. Mint mondtam a setting változik, hol az iskolapadban ülök, hol egy orvosi rendelőben, hol máshol.. De nem is ez a legfontosabb hanem az a szándék mely öntudatlanul vezérel mikor az álomban el akarok aludni: ugyanis arra gondolok hogy lehetőleg mozdulatlan maradjak a székben és figyeljem meg amint elalszom hogy átélhessem a testből való kilépés érzését. Ez a gondolat nyílván onnan származik, mikor a valóságban elaludtam. Bár nem voltam folyamatosan tudatos az álombéli elalváspróbálkozások közben, de a fizikai világból származó motiváció élénken élt bennem.

Az orvosi rendelős eset kicsit más volt mint a többi. Egy ismerős orvos volt a helyiségben meg egy nővér. Épp műtöttek valakit. Én kicsit odébb egy karosszékben ültem. A soromra vártam hogy velem is foglalkozzanak. Álmosan kókadt le a fejem, már majdnem elaludtam mikor hirtelen észhez tértem és tudatossá váltam. Nem igen törődtem az álomalakokkal, inkább arra koncentráltam hogy véghez vigyem a teljes kilépést. Újra mozdulatlanságba merevedtem és a testemre fókuszáltam. Azonban felfigyeltem egy különös, búgó hangra mely a műtét felől jött. Nem igazán tudtam hova tenni, talán egy gép hangja lehet amit az orvos használ. A hangban azonban erő rejlett, vibrált, betöltötte a hallójárataimat és ellazította a testemet. Kellemes volt és észrevettem hogy segít a koncentrációban. A gurulós székemmel közelebb löktem magam a műtéthez hogy jobban halljam és közben véletlenül a szék támlájával meglöktem az orvos hátát. Nem reagált. A hang a binaurális hangokra emlékeztetett melyeket régebben hallgattam. Szinte szomjúzva ittam magamba a vibrációt. Éreztem hogy egyre könnyebbé válok és hogy valami elkezdett bennem különválni, illetve én magam voltam az aki elkülönült. Éterikusan áttetsző pirosas szellemtestben lebegtem az ülő énem fölött és valami szál kötött össze vele. A rendelő egyszer csak eltűnt és én otthon találtam magam a felső kertben.

Teljesen tudatos voltam. Na végre, gondoltam, mert némi türelmetlenséget éreztem amiatt hogy ennyi időt vett igénybe a tudatosság elérése, hogy annyi értelmetlen álomeseményen kellett átvergődnöm mire idáig értem. Öröm és várakozó izgalom öntött el. Szabadnak éreztem magam. Valahol elképesztett a gondolat hogy esetleg tényleg a testemen kívül vagyok.. Elindultam lefelé a ház felé. Kora hajnal volt, kicsit hűvöskés, nyirkos. Az égre feltekintve sötét fellegeket vettem észre. De nem borítottak mindent, inkább laza gomolyagok voltak. Gyönyörű látvány volt ahogy a kelő nap első fényei sárgásra festették a széleiket. Igyekeztem egyenletesen haladni és pislogva szemlélődtem. Nem láttam semmi kirívót, kivéve egyet ami valahol megerősítette a feltételezést hogy ez egy projekció. Szóval ismét láttam a régi, már lebontott garázsunkat. Ezt már máskor is tapasztaltam mikor hasonló helyzetbe kerültem. Már omladozott, zöld farostlemezzel borított oldala alul felhólyagosodott a víztől és fekete foltok borították. Feltűnő volt viszont és meg is jegyeztem hogy gyerekkori firkákat nem látok rajta. Mint lehet olvasni itt-ott az asztrálvilág tele van a múlt torz emlékeivel, azok a dolgok amik évtizedeken keresztül álltak egy helyen, még a fizikai világban való lebontásukat követően is megőrzik fantomképmásukat. Akárhogy is, inkább azt próbáltam kitalálni hogy mit csináljak.

Eszembe jutott hogy ismét megnézhetném az érmét amit a terasz egyik oszlopának repedésébe helyeztem el még a valóságban. Vajon ott találom-e ebben a fantomvilágban is..? Mivel az érme kicsit magasabban van a normál szintnél, ezért repülve indultam meg felé. Már majdnem ott voltam, épp érte nyúltam, mikor az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Nem találtam ugyanis elég érdekesnek a feladatot, mivel már számtalanszor megcsináltam és nem vezetett lényeges eredményre. Igen, az érme minden alkalommal ott volt, de a dátuma sosem egyezett a valódival. Nem akartam tehát erre vesztegtni az időmet. Helyette leszálltam a földre és más dolog után néztem. Megláttam a zöld öntözőkannát és jobb ötlet híján belerúgtam. Felborult. Ebből legalább azt állapíthattam meg hogy képes vagyok interaktálni a tárgyakkal. Más ötletem támadt: mi lenne ha telekinézissel próbálnám mozgatni a dolgokat? Tehát csak a gondolat által. Volt itt az ablakpárkányon egy műanyag, sárga kancsó is. Erre koncentráltam erősen, arra hogy felborítsam. Meg se moccant. Megpróbáltam újból de megint eredménytelenül. Na jó, inkább abbahagytam az erőlködést. Most mást próbáltam. Az ablak tele volt kaktuszokkal. Rájuk néztem és gondolatban erősen azt sugalltam feléjük hogy boruljanak virágba. Nos, pont az ellenkezője történt, mert ahogy bámultam az egyik kaktuszt az elkezdett fonnyadni, száradni, a töve sárgássá vált. Hát ez borzasztóan megy, ezt is abbahagytam.
 
Az ablakon, a középső elválasztón függött egy tükör. Zárójelben jegyzem meg hogy ez sem lehet véletlen, ugyanis régen valóban függött ott egy olyan kis kaktuszház aminek a hátsó része tükör volt. Tehát ismét egy eltorzult emlékmaradvány. A tükör téglalap alakú volt a valóságban, itt viszont kör. Lényegtelen, belenéztem és elsőre nem láttam benne magam, amit épp furcsálni kezdtem volna mikor a tükör ha későn reagálva is de megjelenítette az arcomat. Ebből rögtön azt a következtetést vontam le hogy a tükör funkció csak az elvárásomnak engedve lépett életbe, amíg bele nem néztem csupán az álom egy díszlete volt. Felismertem benne magam, de a hajam hosszabb volt, mint régen is, csaknem vállig ért.
Hogy őszinte legyek tanácstalan voltam a folytatást illetően, kicsit sétálgattam az udvaron, nem nézve semmit hosszan. Az álom fenntartása nem volt különösebben nehéz, csak a figyelmemet kellett mozgásban tartanom. Többször is végignéztem a testemen, de az teljesen hétköznapinak tűnt. Valami buggyos, szürke nadrág volt rajtam, meg talán tornacipő. A nadrág szára félig eltakarta, csak fehér vége tűnt elő.

Jobb ötlet híján a repülés jutott eszembe. A levegőbe ugrottam és Superman pozícióba helyezkedve, a karomat előretartva repülni kezdtem vissza fel a kertbe. Aggódtam hogy az álom esetleg széthull, mert most először bizonytalannak éreztem az álomteret, a felhők az égen megvonaglottak, a látvány elkezdett szétcsúszni. Hirtelen azt találtam ki hogy a repülés élményét mintegy kontextusba helyezem a jellegzetes pozícióval. Úgy értem elkezdtem felidézni és dúdolni a Superman zenéjét. Hamarosan felcsendült az a fokozódó, fülbemászó, lelkesítő dallam, és jó kis aláfestése lett a repülésemnek. Szórakoztató volt ahogy belehelyeztem magam ebbe a szerepbe, minta tényleg én lennék Superman. A zenei aláfestés eleinte működött is, az álom újra stabilabbá vált, de nem tartott sokáig mert hamarosan felébredtem. Azaz először hamis ébredésbe kerültem, épp az álomnaplómért nyúltam hogy lejegyezzem az álmot, mikor másodszorra is felébredtem, de ezúttal a valóságban.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:10

(2018.09.24.)

Zavaros, normál álommal kezdődött. Egyszer csak azonban a szobámba pillantva észreveszem hogy valami nem stimmel a szekrénnyel. A teteje üres, hiányzanak róla a bizbaszok. Ekkor elér a megvilágosodás fénye, rájövök hogy álmodom! A szobában van egy régi osztálytársam. Rögtön nekiszegezem: "Te egy álomalak vagy!" mire vigyorogva azt feleli: "Na végre rájöttél!" Ezután hamarosan felébredtem.
Legalábbis eleinte azt hittem. Felkelek az ágyból és a fürdőbe megyek. Megmosom a kezeimet. A mosdó feletti polc feltűnően tele van krémekkel, tubusokkal, de nem is ez a lényeg, hanem hogy jobbra a polc mellett a falon észreveszem azt a kis lávalámpámat, mely szokásosan a szobámban van. Eleve fura hogy itt van, már csak azért is mert a fal azon részén nincs is konnektor. "Még mindig álmodom!" - ismerem fel boldogan, majd azt kérdezem magamtól: "Most hamis ébredésben vagyok?" Átfut a fejemen amit ezzel kapcsolatban gondolok, hogy ez esetleg egy éterikus projekció és ettől csak még inkább örülök.
Belenézek a tükörbe. Önmagam vagyok, leszámítva hogy a hajam valamivel hosszabb. Pislogva nézegetem magam, vigyázva hogy ne fixáljam a tekintetem. A szemeim barnás/feketén csillognak, a szemhéjaknál enyhén elmosódnak a körvonalak. Borostának nyomát se látom, a bőröm sima, az állnál inkább pihés. Elmosolyodom, meg grimaszokat vágok. Még vizesek a kezeim, úgyhogy megpacskolom velük az arcom. Üdítően hat rám a hűvös nedvesség.
Újra a lámpára pillantok. Jobban megnézem. Nagyon élesen, tisztán ki tudom venni minden részletét. Hosszúkás, kúp alakú, narancssárga. A borostyánszínű folyadék tele van apró buborékkal. Felkattintom a lámpát, apró, sárgás fénypont gyúl a belsejében. Érdekes hogy nem ad olyan meleg fényt mint a valóságban, ez inkább hideg. Furcsának találom hogy a benne lévő izzó csak mintegy önmagában ég, az azt körülvevő narancsos folyadék nincs hatással a fény színárnyalatára. Föl-le kapcsolgatom, és az is átsuhan rajtam hogy nincs is szükség kapcsolóra mert a lámpa valójában csak az elvárásaimnak felel meg mikor felgyullad/kialszik. Valójában a gondolatom az ami működteti.
Ezután váratlanul felbukkan Anyu és ez teljesen kizökkent, elveszítem a tudatosságot. Mindössze annyi marad meg belőle, hogy felkapom az álomnaplómat, mely isten tudja miért a zuhanykabinban van és mögém dugva hogy Anyu észre ne vegye kioldalazok a fürdőből. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi van a tükörben?

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.