Mi az évszám?

Go down

Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:18

MÁR ÉVEK ÓTA VAN EGY ÁLLANDÓ ÁLMODÁSI FELADATOM, ENNEK LÉNYEGE HOGY AZ ÉBRENLÉTBEN ELHELYEZTEM A TERASZUNK OSZLOPÁNAK EGYIK REPEDÉSÉBE EGY PÉNZÉRMÉT, DE ÚGY HOGY ÉN SEM TUDOM MILYEN DÁTUMÚ. A FELADAT AZ HOGY TUDATOS ÁLOMBAN KERESSEM MEG EZT AZ ÉRMÉT ÉS PRÓBÁLJAM LEOLVASNI AZ ÉVSZÁMOT RÓLA. EZÁLTAL LÉNYEGÉBEN AZT KUTATOM HOGY LEHET-E VALÓS, ÁLTALAM NEM ISMERT INFORMÁCIÓHOZ JUTNI EGY ÁLOM/TESTEN KÍVÜLI TAPASZTALÁS ÁLTAL.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:19

Kéznézés és álmodó helyzet /34

Azzal kezdődött hogy a kocsibejáró előtt ácsorgok és repülni próbálok. Én magam is nagyon meglepődtem rajta hogy sikerült a levegőbe emelkednem. Pár métert suhantam a ház felé, mikor felismertem hogy álmodom. Álmodom, a fenébe is! - mondtam magamnak örömködve. Megnéztem a kezeimet: teljesen valódiak voltak, még a bőr árnyalatában is a saját kezemet ismertem fel.

A környezetemet is megvizsgáltam és nem győztem csodálkozni mennyire valósághű minden. Nem láttam semmit ami ne a megszokott helyén lett volna. A repülés még mindig könnyen ment, semmi erőlködésbe nem került és úgy éreztem magam mint egy lufi. Ide-oda billegtem és roppant könnyű, levegős testérzetem volt.

Többfajta álmodási feladattal is készültem magamnak, attól függően hogy a ház mely részén válok tudatossá. Mivel kint voltam, az érme megnézése lett a cél. Még korábban elhelyeztem a teraszon, a tetőtartó gerenda egy repedésében egy régi 20 fillérest. A feladatom az volt hogy álmodásban keressem fel és olvassam le milyen évjáratú.

Odalebegtem a gerendához és kinyújtottam a kezem az érméért. Először az ujjaim áthaladtak rajta, nem tudtam megfogni, koncentrálnom kellett hogy annyira megszilárdítsam magam hogy képes legyek kihúzni onnan. Végül sikerült, de még ekkor is éreztem hogy amit kihúzok az egy másolat, egy szellemképmás. Nagyon nehéz volt leolvasni az apró dátumot, különösen az utolsó számjegyet. Végül 1990-et sikerült kibogoznom, de a szám végén láttam egy furcsa jelet, leginkább a végtelen jeléhez hasonlított, de nem nyolcas volt, inkább olyan mint két összefonódó kígyó.

Most hogy teljesítettem a célt, eszembe jutott hogy megyek a következőhöz, be a házba, de a repülés önfeledtsége miatt elvetettem ezt a lehetőséget. Céltalanul hagytam magam lebegni az udvar felett. Aztán egyszer csak minden kezdett elsötétülni és kiestem az álomból. Immár ébren ellenőriztem az érmét, a szám 1971 volt.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:19

Feladat teljesítve!

Kora hajnal volt, még félig sötét. Elindultam fel a kertbe hogy összeszedjem a tojást, bár ezt furcsának találtam, hiszen a nap végén szoktam, nem az elején... Láttam egy rakás vágott fát az udvarban, már ez is fura volt mert azt hittem ez a munka már el lett végezve. Átnéztem a szomszédba, ott is volt egy nagy halom fa. Eléggé zavarban éreztem magam, mert csak pizsama volt rajtam, nem szerettem volna ha valaki így meglát, úgyhogy sietősebbre vettem a lépteimet. Odaértem a tojáshelyre, de persze egyet se találtam.
Közben a szomszédban fények gyúltak és hangok keltek, jöttek hogy folytassák a fahasogatást. Gyorsan elindultam vissza a ház felé. Nagyon a tojások körül járhatott az agyam, mert egyszer csak azt érzem hogy mindkét kezemben egy-egy tojás lapul. De hát nem találtam, akkor hogy..? Na végre leesett, rájöttem hogy álmodom! Mivel a környezet teljesen valósnak nézett ki, csak a helyzetem volt szokatlan, le kellett tesztelnem tényleg álmodom-e. A repülés erre az egyik legbiztosabb módszer. Megálltam, a karjaimat lefelé lendítettem és koncentráltam. Egy két pillanatba telt csak és máris a levegőbe emelkedtem.
Nagyon boldog voltam, ez mindig nagy adrenalinlökettel jár. Álmodom, repülök, szabad vagyok, azt tehetek amit csak akarok! Gyorsan felmértem a környezetemet és tisztáztam magamban hogy mit csináljak. Itt el kell mondanom, hogy készültem többféle álmodási feladattal, az egyik az hogyha az álomtér a házunk udvara (ez gyakori), akkor keressek meg egy előre elhelyezett érmét és olvassam le az évszámát. Az érmét még az ébrenlétben úgy helyeztem el, hogy magam se láthassam az évszámot, beletettem egy gerenda repedésébe, úgy hogy félig kiálljon belőle és úgy, hogy elég magasan legyen és periférikusan se láthassak rá.
Na szóval eszembe jutott ez a cél és elindultam hogy teljesítsem. Uralkodnom kellett magamon, hogy ne legyek túl izgatott, repülés közben semmire se néztem hosszan és csak arra koncentráltam hogy eljussak az érméig. Aztán a kertkapuhoz értem, el akartam repülni felette, de a lábaimmal beleütköztem. Itt megakadtam egy kicsit és a kezemmel megérintve, azt hidegnek és szilárdnak találtam. Elgondolkodtam rajta, hogy lehet ilyen valóságos az inger. Ám a kapu végül engedett és egyszerűen átlebegtem rajta. Ez igen különös volt, mert a folyamatot végig megfigyelhettem, a kapu anyaga éterikussá vált, félig átlátszóvá, a testem is ilyen ködös szerkezetű volt.
Bárhogy legyen is, miután átmentem rajta már nem állta semmi az utamat és odalebegtem az érméhez. Jobbról közelítettem meg, kinyújtottam a jobb kezemet és kivettem a repedésből. Az érme tapintásra, a kapuhoz hasonlóan teljesen valósnak tetszett. Megfordítottam hogy leolvashassam az évszámot. Itt nagyon kellett összpontosítanom, mert kicsi húszfilléresről van szó, a számok elég aprók rajta. Sikerült végül fókuszba hoznom, de a kép végig el akart mosódni, nehéz volt a figyelmem középpontjában tartanom.
Tudtam hogy veszélyes amit csinálok, úgy értem álomban nem szabad hosszan nézni semmit, a figyelemnek mindig mozgásban kell lennie, de a cél miatt muszáj volt eltérni a szabálytól. Épp csak sikerült kivennem egy évszámot, azt hiszem 1983 vagy 1988, mikor az álom elkezdett szétesni, a periférián megjelent az ismerős sötétség, majd minden homályossá vált és elsötétült. Felébredtem. Utólag ellenőriztem az érmét: 1987 volt, végül is közel jártam..

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:20

Hanyas vagy...? (2017.09.12)

A templomnál lődörögtem, majd később vettem egy doboz sört. Már ez fura volt, hiszen nem iszom soha alkoholt. A doboz sötétzöld színű volt és "Battlestar Galactica" volt a neve. Tudtam hogy ez egy sci-fi sorozat címe, amiből láttam pár részt, de sosem érdekelt különösebben. Az egyik alacsony épület tetején üldögéltem, lábaimat lelógattam. Ide könnyű feljönni, mert az épület közvetlen közelében egy kis domb van és a tetejéről át lehet lépni. Alant közmunkásokat vettem észre, intettek nekem és elmosolyodtak mikor meglátták milyen sört iszom. Ugyanis ők a sorozat nagy rajongói voltak és épp ma volt belőle az utolsó rész. Náluk is sör volt és azt hitték én is ennek tiszteletére iszom. Nem akartam kiábrándítani őket. A sör kicsit keserű volt, de nem rossz. Enyhén picces lettem, nagyon kevéstől is a fejembe száll, ezért sem ihatok.
Felültem a biciklimre és elindultam hazafelé. Ez egy kék kemping kerékpár volt. Furcsálltam hogy ezzel megyek, mert nem emlékeztem mikor lett megjavítva, ugyanis a valóságban felújításra szorul. Óvatosan vezettem, már csak azért is, mert a kormány egyik rögzítő csavarja veszélyesen mozgott és nagyon erősen kellett ellentartanom, nehogy kicsússzon és elessek. Útközben elgondolkoztam az előzményeken és rájöttem hogy álmodom. Uralkodtam az izgalmamon, már csak azért is, mivel minimális kétely még maradt bennem. Az utcában a házak rendben voltak, semmi ellentmondást nem láttam, akár valóság is lehetett volna. Mi van ha mégsem álmodom, és hamis biztonságba ringatva magam, csúnyán összetöröm magam..?
De igazából 90%-ig biztos voltam a dologban. Elhatároztam hogy a végére járok. Már csak néhány méter hiányzott a házunkig. Elengedtem a kormányt és hátradőltem, magabiztosan karba téve a kezeimet. Ha ez egy álom, akkor semmi bajom se eshet - gondoltam. A bicikli összecsuklott alattam... én viszont a levegőben maradtam! Repültem. Immár nem maradt semmi kétség, nagyon örültem és elégedetten mosolyogtam. Leszálltam a földre és gyalog indultam meg a kapu felé, mivel most nem volt kedvem repülni és arra gondoltam hogy lassabban haladva többet megfigyelhetek. A kapu félig hiányzott. Csak az egyik szárnyát láttam és az is csak részben volt meg. A fények feltűnően erősek voltak, mint egy napsütéses nyári napon.
A növényzet is élénk, mélyzöld színű volt. Rengeteg volt körülöttem a tárgy, azt kell mondjam hogy szinte zsúfoltság volt az udvaron. Persze tisztában voltam vele hogy ez egyfajta lomtár, mely a tudatalattimból és emlékeimből származik. Néhány tárgynak csak a körvonalai látszottak, még nem materializálódtak és csak úgy a levegőben lebegtek. Felidéztem az álmodási céljaimat, nehogy unatkozni kezdjek. Itt fortis jutott eszembe, hogy biztos nem örülne ha hagynám elveszni a lehetőséget. Szerencsére több dologgal is készültem és még régebben elhelyeztem a terasz egyik oszlopának a repedésébe egy régi húszfillérest. Azzal a céllal hogy tudatos álomban olvassam le az évszámát.
Odaléptem az oszlophoz és a jobb kezemmel érte nyúltam. Na ez volt a legkülönösebb! Mikor kivettem az érmét, egy áramütéshez hasonló érzés szaladt végig a karomon, majd az egész testemen. Még meg is szédültem. Nagyon kellemetlen volt. Még valami tompa robbanást is hallottam, olyasfélét mint mikor egyik álmomban a tükörbe néztem. Arra gondoltam hogy vagy az okozta a jelenséget hogy kiszakítottam az érmét a környezetéből, vagy az hogy erősen egy pontra fókuszálok. Nagyon kellett koncentrálnom hogy a figyelmemet összpontosítani tudjam. Olyasféle ellenállást kellett legyűrnöm, mint mikor két azonos pólusú mágnest közelítünk egymáshoz. Az érme érintésre szilárd volt, de kicsit nagyobb volt mint egy húszfilléres. A dátum az elején volt, nagy betűkkel, régies stílusban: 1989
Az évszám félig beleolvadt az érmét díszítő ábrába.
Új feladatként eszembe jutott hogy kereshetnék egy tükröt hogy megnézzem milyen színű a szemem. Az ajtó felé sandítottam, a házban rengeteg tükör van, de mégsem akartam bemenni, mert féltem hogy gondot jelentene fenntartani az új környezetet. Ezután tovább nézelődtem az udvaron. Láttam egy órát a garázs homlokzatán, ilyen a valóságban nincs. Köralakú volt, fehér kerettel. A számok egy dátummá álltak össze: 1981
Nem tudtam mi ennek a jelentése, esetleg arra tippeltem hogy ez is lehet az érme dátuma.
Aztán fent a kertben észrevettem apámat, amint a mogyorófák ágait vágja le egy láncfűrésszel. A fűrész jellegzetesen szólt. Észrevett és elindult felém. Kicsit megijedtem a fűrésztől, ez a valóságban is megrémiszt kicsit. Talán bántani akar..? Nyugtalan lettem emiatt, annak ellenére hogy álmodom. Kíváncsian vártam miként fog viselkedni ez az álomalak. A garázs ajtaja nyitva volt, bementünk. Közöttünk állt két egymásra rakott tuskó, a felső darab széle kicsit túllógott. Neki volt támasztva egy fejsze. Oldalt léptem, mire apám összerezzent és azt mondta:
"Azt hittem valaki le akarja vágni a fejemet!"
Ezt nem igazán értettem, mert pont hogy én hittem ezt! Felébredtem.
A valóságban is megnéztem az érmét, a dátuma 1990.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:22

Ahol a kígyók járnak (2017.11.29.)

Teljes sötét vesz körül, de tudatos vagyok. Vízszintes irányba haladok előre, bár a testemből és a környezetemből eleinte semmit sem látok. Belső szemeimmel pislogok, és próbálok képeket elkapni. Egy fal jelenik meg előttem. Szürke, potyogó vakolatú, kilátszó téglákkal. Jobb híján csak erre a falra koncentrálok, és emlékeztetem magamat hogy ne bámuljam túl erősen. Nehezemre esik nyitva tartani a szemeimet, de a kép fokozatosan tisztul és már nemcsak a falat látom, hanem egyéb épületeket, utcákat is. Egy városban vagyok. Próbálok konkrétumokat kivenni és az egyik nagyobb épület homlokzatán, nagybetűs feliratot veszek észre: SZÉPSÉG DISZKONT. Van még egyéb szó is, de csak ezek ragadnak meg bennem. Ebből rájövök hogy valószínűleg a megyeszékhelyen vagyok. Repülök. Élvezem a tudatosságot, de tökéletes önuralmat gyakorlok. Szinte egykedvűen szemlélődök. Bármit megtehetek, gondolom, és automatikusan jön az ötlet, hogy zaklassak embereket, de hamar leteszek róla, mert nem látom értelmét hogy a saját kivetüléseimmel hadakozzak. Valahogy bekerülök egy épületbe, az egyik folyosón piszoárok sorakoznak a falon. Odébb egy kórházi váróteremhez illő padon egy idősebb és fiatalabb nő ül. Nagyon különösnek találom, hogy arra kényszerítik a férfiakat hogy nyílvánosan vizeljenek. De aligha van így, mert tele vannak aggatva kacatokkal, ruhákkal, inkább fogasfélének használják. Az egyikbe narancsszínű necczsák van belegyűrve.
Aztán hirtelen a hely megváltozik és otthon találom magam a teraszon. Ez is nagyon zsúfolt, alig lehet lépni. Odabentről hallom hogy a bim-bamos óra delet harangozik. Előttem az oszlopra aggatva is van egy óra, felismerem hogy a szobámban lévő falióra az. Ez is delet mutat. Az óra pont ott van ahová egy álmodási célomat helyeztem. Még ébrenlétben az oszlop egyik repedésébe beletettem egy régi húszfillérest, azzal a céllal hogy álmomban próbáljam leolvasni a dátumát. Az érmét most az óra tetején pillantom meg. Megörülök a lehetőségnek és jobb kezemmel érte nyúlok. A kezem kicsit olyan mintha bandzsítva néznék és a körvonalai emiatt megkettőződöttnek látszanak. A bőröm felül szép rózsaszínes, a tenyérnél inkább fehéres. Ügyetlenkedve veszem le az érmét az óra pereméről, mintha ki akarna ugrani az ujjaim közül, nehéz megtartani. Próbálok kivenni egy dátumot. Elég zavaros, az érme felszíne el van torzulva, a számok és a minta egybemosódnak. Pislogva koncentrálok és végül sikerül leolvasnom pár számot: először mintha 56 lenne, majd végül 1983-ban állapodok meg.
Most odébb vagyok, a szomszéd házának falánál. Nagybátyám egykori hatalmas kocsija áll az udvar közepén. A bejárat felől anyám és nővérem hangját hallom. Valamiért nem akarom hogy meglássanak és lehúzódom a kocsi kerekéhez. Nem akarok velük találkozni. Kipillantok a kocsi alváza alól és ez az alacsony, szokatlan nézőpont azt az ötletet adja hogy kígyóvá váljak. Potosabban kígyóként akarok közlekedni, a teljes átváltozástól viszolygok, bár annyira nem rémisztenek meg a kígyók általában. A testem megváltozik, kontúrtalanná válik, és az egész olyan fakó, rózsaszínes lesz. A fejemből is csak egy nagyobb golyó marad, bár az inkább vörösnek látszik. Előkúszom a kocsi alól. Nagyon különös tapasztalat ez. Nem kell mozgatnom semelyik végtagomat, nincsenek is végtagjaim csak egy központi törzsem. Perisztaltikus mozgással haladok előre, mint a kígyók. Mikor erre a hullámzó mozgásra gondolok, elfog az undor, ugyanakkor rendkívül hatékonynak találom. Ténylegesen átélem milyen érzés lehet így mozogni. Gyorsnak és erősnek érzem magam, a végtagok hiánya egyáltalán nem zavar. A környezetemet alulról látni is nagyon érdekes. Ez a megváltozott perspektíva azt a gondolatot hozza magával, hogy ugyanazt a világot milyen sokféleképpen lehet érzékelni, és hogy az ember mennyire el van tompulva a sajátjától. A világ rejtett szépségei megmutatkoznak ha megváltoztatod a nézőpontodat.
Külön érdekesség hogy a régi, már lebontott garázsunkat látom az udvaron. A környezet színei nagyon élénkek, a növények különösen mélyzöldek, és mindent fény borít, bár van egy sötétebb tónus benne. A kert felé siklok. A kapuhoz érve habozás nélkül áthaladok az egyik résen. Emberi alakomban ez lehetetlen lett volna, de kígyóként könnyen átférek rajta. Azonban még így is nagyobb vagyok valamivel mint a rés, de mégsem mutatkozik semmi ellenállás, a kapu belógó szárai egyszerűen áthaladnak a testemen. Kicsit egykedvűen gondolok rá, hogy álomban mindent én hozok létre, és ez alapján én alkotom a szabályokat is. Minden csak annyira valóságos amennyire annak akarom látni. A kapu is csak akkor lehetett volna akadály ha akként tekintek rá. Fent a kertben észreveszem a tikokat, egy csoportban tanyáznak, azt hiszem nem látnak. Elképzelem hogy kígyó alakomban megriasztom őket, sőt, kísérlet gyanánt be is kaphatnám az egyiket. De azonmód elvetem az ötletet, ennyire nem akarok átlényegülni. Fontos megjegyezni hogy ténylegesen nem vagyok kígyó, a testemből ekkor már semmi sem látszik, csupán a tudatosságom pontja alul van a föld közelében és csak úgy mozgok mint a kígyó.
Kezdek unatkozni, már régóta tart az álom. Fel akarok ébredni és elképzelem ahogy zuhanok az ágyam felé. Hirtelen minden szó szerint a feje tetejére áll körülöttem, még én magam is. Látom ahogy a lábaim felettem himbálóznak én pedig a semmiben lebegve zuhanni kezdek. De ez egy irányított zuhanás, bármikor meg tudnám állítani. Arra gondolok hogy kicsit hasonló ahhoz mint mikor visszatérünk a testünkbe egy asztrális tapasztalatnál, de tudom hogy most szándékosan teremtettem meg ezt a helyzetet. Érdeklődve figyelem a látványt. Látom ahogy a fák teteje egyre távolodik tőlem, a kék égen csillagok vannak elszórva, mint holmi hanyagul felvitt festékpettyek. Körkörösen összefolynak ezek a pettyek. Nagyon szép, majdnem mint egy festmény, aztán... felébredek.
A valódi érme dátuma: 1988

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:22

Újabb érmézés (2017.12.10.)

Tudatos elalvás és az a szándék vezérel hogy kilépjek a testemből, ezért elalváskor a repülés érzetére összpontosítok. Hamarosan álomba is kerülök. Azonnal felismerem hogy álmodom, a garázskapu előtt vagyok. Repülni kezdek. Fokozatosan emelkedem egyre magasabbra, nagyjából hatvan fokos szögben, amíg kb. két méter magasságban előrefelé lebegek. Nagyon boldoggá tesz a tudatosság. Uralkodom az izgalmamon és a ház falához repülök. Megérintem a falat, a külső szigetelést, meleg, teljesen valósághű tapintása van. A fejemet valahogy nehéznek érzem, mintha csak az álmosság akarná lehúzni. A fal érintésével is az volt a szándékom hogy megszilárdítsam kicsit magamat az álomban. Mivel kint vagyok az udvaron, rögtön beugrik az érme megnézésének gondolata, ez a szokásos álomcélom kintre. Örülök hogy van valami konkrét cél, ez segít koncentrálnom. A terasz felé tekintek, és látom hogy az és a környezete is milyen valódinak tűnik, nem látok ellentmondásos elemeket, tárgyakat. Napfényes idő van és  minden élénk színű.
A terasz felé lebegek. Mikor odaérek az oszlophoz, aminek a repedésében az érme el van helyezve, megkapaszkodom belé. Két kézzel erősen szorítom az oszlopot, a fejem csaknem eléri a terasztetőt. Nem érzem stabilnak az álmot, bármikor kieshetek belőle, ezért sietve cselekszem. A jobb kezemmel kiveszem az érmét a résből. Könnyen kijön. Ettől olyasmi gondolatra jutok hogy az álomban a tárgyak nem feltétlenül rögzítettek, hanem az alapvető elvárásaink szerint viselkednek. Mondhatni bejárattam már az érmét a sok korábbi kísérletemmel, ezért könnyen le tudom választani az álom szerkezetéből. Pislogva szemlélem. Először valószínűleg az előző kísérletem eredményére emlékezve az 1988-as dátumot látom, de ahogy jobban összpontosítok az utolsó számjegyre, négyes lesz belőle. Határozottan 1984-nek tűnik. Mint korábban az érme egyes részeit itt is eltorzultnak látom. Kis időre elfordítom a tekintetem, de hamar újra ránézek hogy biztos lehessek a dátumban, azonban az utolsó két számjegy megváltozott: 19XI. Római számok, állapítom meg, és konstatálom annak a törvényszerűségnek vagy szabálynak az érvényességét, miszerint az álomban a dolgok megváltoznak ha többször rájuk nézünk.
Felébredek. Az eredeti érme dátuma: 1976.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:23

Már megint érmézés (2017.12.12.)

A lebegésre és a testből való kilépésre gondolva aludtam el. Végig tudatomnál maradtam. Nagyon hamar megéreztem azt a szédítő könnyedséget, amit valószínűleg az asztráltest elszakadása okoz. Olyan érzés volt mintha a semmibe zuhannék. Aztán egy különös várost pillantottam meg a lábaim alatt. Pár száz méterre lehettem felette. High-tech stílusú épületek voltak, középen egy központi toronnyal, melyről tudtam hogy a város legfontosabb épülete. Kizárólag a hideg színek domináltak, minden épület kékes és szürke színű volt. Mivel magasan voltam, eszembe jutott az az álmodási cél, amit Sean Jacobs-nál olvastam, hogy ki akar menni az űrbe és onnan lenézni a Földre. Őszintén szólva sosem tudtam teljesen magamévá tenni ezt az elképzelést, valahogy nyugtalanított a tudat hogy elhagyjam a bolygót. Ennek ellenére elkezdtem egyre magasabbra szállni. A sebességem is nőtt és a város alattam egyre kisebbnek látszott. Most nem jelentkezett tériszony, ezen meg is lepődtem. Viszont egy idő után pánik lett úrrá rajtam: aggódni kezdtem amiatt hogy meghalok vagy valami szörnyűség történik ha kilépek az űrbe. Úgy éreztem elszakítanék valami fontosat, valami életbevágót és végül nem merészeltem elhagyni a Földet. Megállítottam a felfelé repülésemet és ereszkedni kezdtem vissza le.
A felső udvarba érkeztem, az ólhoz ahol a tüzifa van. Az ól tetején egy kis, karácsonyfának való fenyő volt. Mikor ereszkedés közben hozzáértem, véletlenül levertem és a földre esve odébb gurult. Nagyon jó érzés volt a tudat hogy egy álomban vagyok. Emlékeztettem magam hogy semmire ne nézzek hosszan, ezért lassan sétálva folyamatosan mozgásban maradtam és a fejemet forgatva szemlélődtem. Utólag feltűnő volt a tárgyak sokasága, de ott és akkor az álomban csupán futó pillantást vetettem a dolgokra és nem foglalkoztam vele hogy ez meg ez miként kerül ide. Amúgy amit láttam az nagyrészt megfelelt a szokásos valóságnak, csak kis zsúfoltságérzettel fűszerezve. Odaléptem az egyik diófához, az jutott eszembe hogy a fák is élőlények, ezért mindkét karommal átöleltem a törzsét. Próbáltam megérezni az energiáját és magamba szívni, feltöltekezni belőle, de egy idő után csalódottan engedtem el, mert nem éreztem semmit. A fa némán, érzéketlenül állt előttem. Feltűnő volt rücskös, részletgazdag kérge. Ám nem nézegettem túl sokáig és lefelé indultam az alsó udvarba.
Itt is nagyon sok volt a lim-lom, de egy dolgot leszámítva semmi nem ragadta meg különösebben a figyelmemet. Az az egy dolog azonban igen: a garázs körül menhirszerű állóköveket pillantottam meg. Buja növényzet, sejtelmes árnyékot adó alacsony fák és indák tették még titokzatosabbá a helyet. A garázs szinte eltűnt köztük. Olyan volt mint egy druida szentély. A menhírek vöröses színűek voltak, leginkább törött téglákra emlékeztettek. Nem mentem közelebb, csak távolról néztem. Aztán, mivel kint voltam, jött az ötlet hogy ismét megnézhetném az érmét. Felmentem a teraszra és könnyedén kikaptam az oszlop repedéséből. Kicsit nehéz volt megtartani, ügyetlenkedve tartottam az ujjaim között, mintha ki akart volna ugrani belőlük. A dátum ezúttal nagyon szembeötlő volt, tisztán ki tudtam venni: 1963. Viszont az ábra nem kalász volt mint a szokásos húszfilléreseken, hanem egy férfi ült üllőn egy kalapáccsal, mint a régi, háború utáni ötven filléreseken. Többször elfordítottam a fejem és minden alkalommal mikor újra az érmére néztem, megváltozott a dátum: lett belőle 1961, 1991 és végül egy töltényszerű ábra tűnt fel számok helyett. Abbahagytam ezt a játékot és kiegyeztem az elsőre látott dátumban, azonban a másik kettő is észben tartottam. 61, 63, 91 ismételgettem magamban hogy felébredve emlékezzek rájuk.
Mivel már teljesítettem egy álmodási célomat, azon kezdtem töprengeni hogy mit csináljak, az álom fenntartása nem okozott gondot. Elsőre fortis jutott eszembe. Hirtelen ötlettől vezérelve a terasz egyik oszlopához fordultam és közel hajolva hozzá az egyik örvényszerű ágmaradványba a "fortis" nevet kiáltottam. Úgy gondoltam hogy az oszlop mint az álmom része, egyfajta szócső és képes lehet közvetíteni a hangomat, mintegy ezáltal lépve be fortis álmába. Az álom elemei talán univerzálisak és talán az álmodók ugyanabban a térben helyezkednek el. Kicsit nevetségesnek találtam a dolgot, erősen kételkedtem benne hogy fortis meghallhatná a kiáltásom. Érdekesség azonban hogy a hangom olyan volt mint egy néma kiáltás. Nem a fülemmel hallottam és nem a torkom adta ki, csak a fejemben visszhangzott és nagyon távolról.
Ezt is abbahagytam és tanácstalanul toporogtam az udvar közepén hogy mihez kezdjek. Nem volt egy épkézláb ötletem sem. Valamiért nem gondoltam rá hogy bemehetnék a házba is, viszont a tükör eszembe jutott. Megnézhetném magamat benne. Hol találhatnék idekint egy tükröt? - kérdeztem magamtól. Rémlett hogy a felső kerti garázsban van egy régi szekrény és abban egy homályos tükör. Elindultam hát ismét fel a kertbe. Ütemes sétába kezdtem, egy-kettő, egy-kettő, mondogattam közben magamnak. A lábaimat néztem és a karjaimat ahogy katonás ritmusban lengetem őket. Ez a séta technika nagyon hatásos az álom megszilárdításhoz, állapítottam meg elégedetten, bár nem éreztem hogy szükség lenne rá, uraltam az álmot. Fent a kertben újra megláttam a fenyőt amint elhagyatva hever a földön. Meglepett hogy ez nem változott meg mint az érménél a dátumok. Pár méterre tőle ott volt a diófa is, és azon kezdtem morfondírozni hogy ne öleljem-e meg ismét..? Aztán valahogy kedvemet vesztettem, már nem akartam semmit, unatkoztam és az ébredés gondolata egyre jobban foglalkoztatott. Haragudtam is magamra hogy nincs elég fantáziám hogy kitaláljak új dolgokat. Fel is ébredtem hamarosan.
A valóságban az érme dátuma: 1968.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:24

Két álom, egy tapasztalat (2018.01.08.)

Két tudatos álmom volt:
1.
Üldözéses típusú álomként kezdődött. Bújkáltam és menekültem az ellenség elől. Még a házunkat is megszállták. Kimentem a biztonságba és felfelé indultam a kertbe. Ekkor már kezdett derengeni hogy valami nem stimmel. Nálam volt a telefonom és láttam hogy van egy olvasatlan üzenetem, de nem néztem meg. Mit keresek itt? - kérdeztem magamtól. A helyzet ugyanis nagyon szokatlan volt számomra. Miért vagyok a kertben kora hajnalban, ebben a csípős, nyirkos hidegben..? Álmodom..? Igen, nem lehet más magyarázat! Kicsit izgatott lettem a dolog miatt, ezért bebújtam a közeli pincelejáróba hogy átgondoljam a helyzetet. Csak egy minimális kétely maradt bennem hogy álmodom-e, de ez is eloszlott, mert mikor megpróbáltam jobban körülnézni, nehezemre esett fókuszálnom a tekintetem. Mintha csipás lettem volna, vagy torzító üvegen keresztül néztem volna, erősen kellett pislognom hogy stabilizáljam a látványt. Rendre kisiklottak a tárgyak a tekintetem elől. A valóságban nincsenek ilyen problémák, tisztán érzékeljük a világot, úgyhogy biztosan álmodom! Aztán észrevettem az udvarban néhány tikot, ez nem is lett volna különös, de volt köztük egy ismeretlen madár. Alakra olyasmi volt mint egy galamb, da annál jóval nagyobb. Kövérkés, fehér tollazatú, fekete pettyekkel. Érdekesség hogy miközben figyeltem, mintha érzékelte volna a tekintetem, mert kapálózva fel s alá kezdett rohangászni az udvarban, a többi tik meg mintha üldözte volna.
Eluntam a madarászást és azon kezdtem agyalni hogy mihez kezdjek. Jó lenne megjegyezni valami konkrétumot, amit felébredve ellenőrizhetnék. A tekintetemmel valami feliratot kerestem vagy egyéb szokatlan dolgot. Semmi ellentmondásra nem figyeltem fel, a megszokott környezetemet láttam. Elindultam még feljebb a kertben. Bár kicsit korholtam magam emiatt, nem tartottam jó ötletnek az irányt, ugyanis arra csak fák és bokrok vannak, az álmodás szempontjából nem sok hasznukat venném. De erős mozgási kényszer lett úrrá rajtam és csak az motivált hogy ne álljak meg egy pillanatra sem. Ezidáig sétáltam, de kíváncsi lettem tudok-e repülni, úgyhogy felugrottam a levegőbe. Könnyedén ment, ott maradtam a levegőben kb. fél méterre a talajtól. Dörmögve jegyeztem meg magamban hogy gyakrabban csinálhatnám ezt, mármint varázslatokat, nemcsak figyelni, hanem cselekedni, alakítani az álmot. Immár repülve haladtam tovább, amíg el nem értem a kerítéshez. Nem olyan volt mint a megszokott, sűrű drótháló borította, pont olyan mint az egyik katrócé, de akkor ezzel nem foglalkoztam. Egy pillanatra megálltam előtte, kételkedtem át tudnék-e lebegni rajta, de aztán előrelódultam és a testemmel keresztülhaladtam a dróthálón. Nem volt semmi ellenállás, de maga az összeolvadás pillanata nagyon érdekes volt. Mintha egy nagy lyukú szitán préselődtem volna át. Minden olyan fényes lett, és érzékeltem hogy a testemet összetartó részecskék között fellazul a kötés, lehetővé téve az áthaladást egy szilárd tárgyon. Vagy valami ilyesmi. Átértem és ott is a megszokott környezet fogadott. Balfelé láttam a nagy szalmabálát, fóliával letakarva, mint a valóságban, megálltam mellette, és épp azon kezdtem gondolkodni hogy merre induljak, mikor hirtelen felébredtem.

2.
Egy egyenes úton sétálok, mikor távolabb három autót pillantok meg. Keresztbe parkolnak, teljesen elállják az utat. Az egyik piros, a másik fekete, a harmadik talán szürkés. Kíváncsi leszek miért vannak ott, ezért fokozom a tempót. A szándékom hogy mielőbb odaérjek hozzájuk olyan erős hogy a levegőbe emelkedem és repülni kezdek. Az út is mintha megnyúlna és kimozdulna a helyéből, a szélein remegés fut végig. Rájövök hogy álmodom. Leszállok a fekete autóhoz és megérintem a tetejét. Hűvös, sima, kemény. Ebben a pillanatban az álomhelyszín megváltozik és otthon találom magam a felső kertben. A kezemmel épp egy Simson motor tankját érintem meg. Ez is fekete, bár a valóságban lévő motor piros színű. Nagyon boldog leszek a lehetőségtől hogy másodszorra is elértem a tudatosságot, és ezúttal szeretném hasznosabban tölteni az időm. Most lefelé repülök a kertből a ház felé, ahol az álmodási feladataim többsége van. Útközben a szemeim elé emelem a kezeimet és megnézem őket: teljesen valódinak tűnnek, méretre is, alakra is, bőrtónusra is. Az alsó kertkapuhoz érek. Nem akarom megkerülni felfelé, hanem szándékosan nekiütközöm hogy majd úgyis áthaladok rajta. Vízszintes pózban, lábbal előre megyek neki, ám mikor a talpaim elérik a rácsot, kemény ellenállásba ütköznek. Megdöbbenve tapasztalom hogy nem enged át.
Azt is érdekesnek találom, hogy a lábszáraim és a talpam is meztelen. A lábfejemmel finoman hátralököm magam a kerítéstől, majd függőleges pózba váltok a levegőben. Emlékezem hogy az előző álmomban is így próbálkoztam a felső kerítéssel, és akkor működött. Arra gondolok lehet hogy a vízszintes pózzal volt a baj... Akárhogy is volt, ezúttal könnyedén keresztülmegyek a rácsokon. Érzem hogy már nincs sok időm, az álom bármikor széthullhat, ezért teljes sebességgel a terasz felé lebegek. Itt helyeztem el ugye egy érmét az ébrenlétben, azzal hogy álomban nézzem meg a dátumát. Odaérek az oszlophoz és a jobb kezemmel az érme felé nyúlok, hogy kivegyem az oszlop repedéséből. Elsőre a kezem áthalad az érmén és félig beleolvad az oszlopba. A kezeim most már sárgán és fehéresen fénylenek, félig áttetszőek, olyan fényből szőtt kezek, alig van már szilárd jellegük. Erősen koncentrálok, végül sikerül annyira megszilárdítanom őket hogy kivehessem az érmét, de még így is alig bírom megtartani, folyton el akarom ejteni. Rápillantok és próbálom kivenni a dátumot. Elsőre egy nagy nyomtatott "H" betűt látok, azaz ahhoz hasonló formát, de eszembe jut hogy ez valószínűleg az ötvenfilléresen lévő lánchíd pillérei lehetnek. A dátumnak a másik oldalon kell lennie, úgyhogy megfordítom és gyorsan keresni kezdem a számokat. Rengeteg számot, betűt, alakzatot látok összefüggéstelenül, ám végül sikerül az érme alján kivennem a 85-ös számot. Megegyezem ebben és valamennyire megkönnyebbülök, legalább sikerült elvégeznem a feladatot mielőtt felébredtem volna. Aztán pár pillanattal később fel is ébredek.
A valódi dátum: 1978

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:25

Univerzum (2018.01.23.)

Enyhe paralízis és hőhullám jelezte hogy beindult a folyamat. Továbbá ismét jelentkezett a zuhanás-szerű érzés. Megörültem neki mert tudtam hogy ezek a "kilépés" jelei. Csak figyeltem, nem avatkozva be semmibe. Tudtam hogy ha el is alszom, valószínűleg képes leszek tudatossá válni. Valóban el is aludtam, a sötétség meleg takaróként burkolt be. Csak nagyon rövid időre vesztettem el az eszméletem, talán helyesebb lenne azt mondani hogy a gondolkodásom szünetelt. Aztán újra visszakaptam az irányítást és éreztem hogy repülök. Tudatos voltam. Eleinte csak sötétség vett körül. Aztán vibráció jelentkezett, mely annál erősebbé vált, minél jobban figyeltem rá. Fénypontok jelentek meg előttem. Az egész látómezőmet kitöltötték. Fájt rájuk nézni, szúró érzés jelentkezett a szemeimben. De kitartottam, mivel nem volt semmi más amit nézhettem volna. A fénypontok változáson mentek keresztül, nagyobbak lettek és bonyolultabbak. Négy irányba sugarak nőttek ki belőlük és a háttér sem volt már fekete, hanem szürkés/fehér geometrikus mintázatokba rendeződött. A pontok olyanok voltak mint a csillagok. Elértek egy nagyságot aminél tovább már nem nőttek, aztán visszahúzódtak az eredeti méretre, hogy aztán újra induljon a folyamat. Az egész lüktetés-szerű benyomást keltett. Óriási volt a térérzet körülöttem, nagyon kicsinek éreztem magamat hozzá képest. Olyan volt mintha a feneketlen űr venne körül. Egyre magasabbra és magasabbra szálltam, gyorsuló tempóban. A csillagos gondolatom miatt, azt hittem elhagyom a Földet, hogy kirepülök egészen az űrbe. Ez megrémisztett, de nem adtam fel, mert lehetőséget láttam benne hogy legyőzzem a magasságtól való félelmemet. De nagyon megterhelő volt, mintha beülnél egy kétszázzal száguldó kocsiba és a sofőr csak egy kézzel kormányoz..
Most már a csillagok között haladtam. Megszűnt a lüktetés, a pontokból rendes csillagok lettek és bolygók. Egy szellem voltam aki a magányos űrben vándorol. Egy emberi alakra emlékeztető energiafátyol. Hová menjek, merre menjek..? Nem mertem a közepébe száguldani az univerzumnak, ott voltak a legsűrűbbek a csillagok, hanem elfordultam balra a perem felé, ahol a Földet sejtettem. Tudtam hogy valahol a Tejút szélén található. Biztonsággal töltött el hogy ismerem a helyét, már nem voltam annyira elveszett. Akkor és ott egy gondolat ötlött fel bennem. Istenre gondoltam, hogy valamikor az idők hajnalán ő sem volt több egy űrben vándorló szellemnél, aztán rátalált a Földre és megáldotta a bolygót. Egy borostyánszínű energiacsóvát küldött felé, és ez életet teremtett. Nem tudom hogy a képzeletem öltött testet vagy ténylegesen megpróbáltam eljátszani a teremtés művét, de hasonlóan cselekedtem és a bolygó felé lendültem.
Az udvar közepén jelentem meg a házunk előtt. A levegő sötétarany színezetű volt. Kb. 1 méterre lebegtem a talajtól. Először apámat láttam meg, de úgy tűnt ő nem vesz észre. Aztán a nővérem is feltűnt, elhaladtam mellette és biccentettem neki, de ő sem reagált. Tudtam hogy csak egyszerű álomalakok, így nem foglalkoztam velük tovább. Mit is kellene csinálnom? - gondolkoztam el. Csak pár méterre voltam a terasztól, így akartam egy esélyt adni az érme megnézésének. Odalebegtem és amíg bal kezemmel megkapaszkodtam az oszlopban, a jobbal az érméért nyúltam. Könnyen kijött, azonban nehéz volt megtartani. A szemem elé emeltem és gyors pislogásokkal próbáltam kivenni a dátumát. Eredetileg ez egy ötvenfilléres volt, de itt az álomban ezüstpénznek látszott. Nagyobb is volt, talán egy régi ezüstkoronás lehetett, annál is inkább, mert elsőre az 1927-es dátumot olvastam le. Az nem lehet, gondoltam, nincs ilyen pénzem, elfordítottam a tekintetem, majd újra ránéztem. Most 1997 lett belőle. Ez már elfogadhatóbb volt, de még ez sem az igazi, mert tudtam hogy akkor már nem volt fillér. Ennyiben hagytam a dolgot és azonmód nekifogtam hogy teljesítsem az új célomat (erről addig nem írok részletesebben amíg nem sikerül). Észbe kaptam hogy a repülés túl sok energiát emészthet fel, ezért leszálltam a talajra. Kezdett az álomtér bizonytalanná válni. Gyorsan ritmikus sétába kezdtem, hogy stabilizáljam. Ez valóban segített is egy darabig. Séta közben az unokatestvéreim haladtak el mellettem Köszöntem, de nem reagáltak rám. Először nem is akartam velük foglalkozni, de aztán az jutott eszembe hogy az álomalakokkal való munka is értékes lehetőségeket nyújthat.. Megálltam, visszafordultam és elkiáltottam az egyikük nevét. Még azt is hozzátettem hogy "Jössz ide!" Vicces hogy ez a kutyáknak szóló parancs ténylegesen megelevenedett, ugyanis a megszólított csaholva és négykézláb futott felém. Mókás volt. El akartam indulni a célom felé a "kutyámmal együtt", ám hirtelen minden széthullott és felébredtem.
A valódi érme dátuma: 1988

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:26

Erős szándékkal (2018.02.13.)

Kora hajnalban kint voltam az udvaron. Céltalanul és kedvetlenül bóklásztam. Szürkés, ködös idő volt. Aztán rutinból felvetődött bennem, hogy álmodom-e, de egy pillantást vetve a környezetre, láttam hogy minden a valóságnak megfelelő és hamar annyiban hagytam a dolgot. Azonban nem telt el sok idő és újfent gyanakodni kezdtem, furcsaságokat keresve. A legfeltűnőbb dolog, amire már nem tudtam csak úgy legyinteni, hogy a pizsamámat viseltem. Másik, hogy nem tudtam megmagyarázni logikusan miért vagyok idekint..? De talán még ezek felett is elsiklottam volna, ha nem hallom meg a belső hangomat, amint hozzám szól:

"Ha mozgásban vagy, észreveszed hogy ez egy álom" - mondta.

Ez a mondat újra és újra megismétlődött, amíg végül kitisztult a tudatom és biztosan tudtam hogy álmodom. Közben azt tettem amit a hang mondott és a begyakorolt rutinnal egyenletes tempójú sétába kezdtem. Épp a kertkapu mellett álltam és a ház felé indultam meg. Érdekes volt megélni azt a belső állapotot, amint a tudatomról felemelkedik a köd és teljesen önmagamra ébredek. Magához a hanghoz egy dallam is társult, mintha ének lenne és magamban ismételve a sort, dúdoltam azt.
Eleinte, mikor a hang ritmusára sétálni kezdtem, még az a szándék vezérelt hogy, amint a dal is mondja, észrevegyek valami furcsaságot. De semmi szokatlant nem láttam, ez azonban nem számított már, mert már tökéletesen tisztában voltam az álomhelyzettel. A séta immár nem a tudatosítás eszköze volt számomra, hanem a jól ismert stabilizációs technika. Hozzá még pislogtam is.

Már nem volt olyan szürkeség sem, határozott, sárgás fényt öltött magára a levegő. Mit csináljak..? - gondolkoztam el egy pillanatra. Szerencsére mindig készülök az ilyen helyzetekre és elhelyeztem egy újabb érmét a teraszon. Más ötlet híján a biztosat választottam és felmentem a teraszra. Az oszlop előtt megálltam és feltekintettem a repedésében lévő érmére. Örültem hogy ott találom. Kíváncsi voltam könnyen ki tudom-e szedni a helyéből. Határozottan nyúltam felé és ugyanilyen határozottsággal húztam ki. Nem okozott problémát megtartani sem. Rájöttem hogy az erős szándék a kulcs, bármit is akarunk csinálni.
 
Az érme első pillantásra egy tízfilléresnek tűnt, ugyanis méretben is akkora volt és a felszínén egy nagy tízest láttam. De tudtam hogy az nem lehet, mert nem tízfillérest helyeztem el. Alaposabban megnéztem és most már nagyobbnak látszott, és feltűnően ezüstös színű volt, csaknem ragyogott. Pislogva szemléltem (csak így lehet biztonságosan hosszan nézni dolgokra). Olyan volt mintha kilapították volna egy kalapáccsal, mert a felületén a számok, betűk, ábrák, teljesen összemosódtak. Megfordítottam, de ott is hasonló volt. Egy évszámot kerestem a tekintetemmel. Végül sikerült kivenni az 1984-et, elég apró számok voltak. Kíváncsi voltam megváltozik-e a szám, ha elfordítom a tekintetem és újra ránézek? Néhány pillanatig máshová néztem, aztán az érmére: elsőre megint 1984-et láttam, és arra gondoltam hogy vagy nem volt elég ideje megváltozni, vagy ez tényleg az igazi szám.. Ahogy figyeltem, hirtelen a négyesből kettes lett, azaz 1982.

Abbahagytam ezt a gyakorlatot, mert attól tartottam újabb évszámok tűnnek fel és csak összezavarnak. Körülnéztem és láttam hogy a terasz zsúfolásig tele van színes biszbaszokkal, mint egy lomtárban.. Nem tudtam velük foglalkozni mert egyszer csak felébredtem.

A valódi érme dátuma: 1987

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:27

Ég a gyertya ég (2018.04.21.)

Elindultam hogy bezárjam az állatokat. A teraszra kilépve láttam hogy esik az eső. Az udvar tele volt kisebb-nagyobb tócsákkal, amikben megállt a víz. Gumicsizmát húztam fel és már el akartam indulni, mikor rájöttem hogy álmodom. Lelkesedés és meglepett öröm fogott el. Mivel csak karnyújtásnyira voltam a terasz oszlopának repedésébe helyezett érmétől, rögtön odaléptem és kivettem a helyéről. A jobb kezemben tartottam és pislogva szemléltem. Próbáltam kivenni a dátumot. Maga az érme külsőre nem annak a tízfilléresnek látszott amit a valóságban elhelyeztem, hanem inkább egy feketés krajcárnak tűnt. A dátum is ezt erősítette meg, a maga 1893-as időpontjával. Az eredménytől csalódott lettem, mert tudtam hogy hiábavalóan próbálkozom álomban meglátni a valós dátumot, minden ilyen kísérletem csak azt erősítette meg hogy álomban nem láthatok olyat amit nem tudok. De mégis, adni akartam neki még egy esélyt és elfordítottam a tekintetem, tudva azt az álmodási szabályt hogy a dolgok sokszor megváltoznak ha újra rájuk nézünk. Ezúttal a 2853-at olvastam le róla, ami végképp meggyőzött ennek a kísérletnek az értelmetlenségéről. Már csak azért is mert éreztem hogy az egy pontra bámulás kezdi instabillá tenni a látványt, az érme a kezemben elhomályosodott. Gyorsan másfelé néztem és kiléptem a teraszról az udvarra.
Már nem esett. A környezetemet tisztán láttam és meleg fény vett körül, mint egy szikrázó nyári napon. De ez a fény bársonyos volt, puha, nem égető. Próbáltam felidézni milyen célokat tűztem ki, de eleinte mintha falba ütköztem volna, nem jutott más eszembe mint a kezem megnézése, így a szemem elé emeltem őket. Teljesen normális kezeknek látszottak. Aztán nemsokára mégis beugrott hogy mit határoztam el. Szerettem volna álomban pusztán az akaratom segítségével meggyújtani egy gyertyát. A valóságban az étkezőben van is egy gyertyatartó, így elindultam vissza  a házba. De csak pár lépést tehettem, mikor észrevettem egy csipkés terítővel lefedett kis asztalkát, amely nagyjából két méterre állt tőlem. Az asztalon vörös rózsacsokor is volt, és benne egy szál égő gyertya. Nagyon ízléses elrendezés volt. Megragadtam az alkalmat a varászlatra, bár nem így terveztem, de ez is megfelelő lesz. A bal kezemmel lefelé intettem, mint mikor a szónok csendre inti a népet, és közben arra koncentráltam hogy a gyertya aludjon el. Ez hamar meg is történt és nagyon elégedett voltam az eredménnyel. Meglepett hogy milyen higgadt vagyok és milyen tisztán tudok gondolkodni. Tudtam hogy ez az ideális állapot, bármit teszünk is álomban, meg kell őriznünk a higgadságunkat, így sokáig benne tudunk maradni.
Ami feltűnt és érdekesség hogy a gyertya kialvásával a fényviszonyok is megváltoztak. Az a kellemes borostyános melegség eltűnt, és hidegebb, kékesebb fények váltották fel. Mintha a gyetya lett volna a fény forrása, nem a nap.
Fellépve a teraszra észrevettem hogy még mindig a gumicsizmát viselem és már le akartam húzni hogy ne menjek be sáros lábbal a házba, mikor észbe kaptam és figyelmeztettem magam hogy mivel álmodom, ez nem számít. Így csizmásan léptem be a házba. Féltem hogy a környezet megváltozásával az álom széthullik, és valóban, épp csak az étkezőig jutottam, a berendezés elmosódott előttem és hirtelen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 14:27

Számos kérdés (2018.11.03.)

Nagyjából vízszintes pózban lebegtem úgy két méterre a levegőben. Fent voltam a kertben, a második diófa alatt. Hirtelen kitisztult a tudatom és mint a villám vágott belém a felismerés hogy álmodom! Egyenesbe kormányoztam magam, tehát függőleges pózba, és megnéztem a kezeimet és a testemet: át lehetett látni rajta, szellemszerű, éteri jelenés voltam csupán. Repülni kezdtem lefelé az udvarba. Közben eszembe jutott Zoli előző esti javaslata, hogy menjek el a Holdra. Semmi kedvem nem volt ezzel próbálkozni, és higgadt, józan hangon szóltam magamhoz: "Nem, azt nem fogom csinálni." Ezután persze rögtön adódott a kérdés hogy akkor mihez kezdjek? Nem akartam mást csak hagyni hogy a dolgok spontán történjenek, megfigyelni ami körülöttem van. Szép, napfényes idő volt. Körülnéztem és mindent olyannak láttam amilyennek lennie kell. Elhaladtam a kerti pad és a garázs mellett. Utóbbi oldalán ott lógott a darts tábla, amivel régen annyit játszottam. Akkor és ott fel se tűnt számomra hogy a régi garázst látom, amit már évekkel korábban elbontottunk. A ház felé szálltam és egyre azon törtem a fejem hogy mit csináljak? A teraszhoz értem és beugrott hogy megnézhetném az érmét, amit még az ébrenlétben helyeztem el az egyik oszlop repedésében. Tudtam jól és enyhe csalódottságot éreztem amiatt hogy mennyire ötlettelen vagyok, hiszen már számtalanszor megcsináltam ezt a kísérletet és nem vezetett eredményre. Mégis, ez legalább olyan dolog amire mindig számíthatok. Szóval odarepültem az érméhez és megpróbáltam kivenni a helyéről. Elsőre nem ment, az ujjaim egyszerűen áthaladtak rajta. Koncentrálnom kellett hogy fogást tudjak rajta találni. Végül sikerült kivenni az érmét és gyors pislogásokkal szemlélni kezdtem: olyan volt mint a régi alumínium egyforintos. A dátum nehezen állt össze, rendre elmosódott előttem, de végül tisztán ki tudtam venni az 1990-es évszámot. Megkönnyebbültem hogy sikerült, megcsináltam egy álmodási feladatot - még ha a könyökömön jön is ki - és így legalább volt értelme tudatossá válni (utóbb természetesen kiderült hogy a dátum nem egyezett)
Valamivel szabadabban hogy most már akár fel is ébredhetek, repülni kezdtem a ház mellett, új feladatok után kutatva. Nemigen voltak ötleteim. Esetleg megpróbálhatnám benyomni a kezem a falba, de nem találtam elég érdekesnek. Aztán a bejárati ajtóhoz értem. Ez egy olyan ajtó amin olyan üveg van ami kívülről tükör, belülről pedig kilátni rajta. Megörültem a lehetőségnek hogy megnézhetem magam a tükörben. Önmagamat ismertem fel benne. Az egyetlen furcsaság hogy olyan fekete, kötött pulcsit viseltem ami nekem a valóságban nincs. Odabentről a házból hangokat hallottam, mintha egy nagyobb társaság lenne. Nem vágytam rá hogy bemenjek és elrepültem az almafa felé. Közben az álom kezdett bizonytalanná válni, tudtam hogy mozgásban kell maradnom és gyors pislogásokkal sikerült stabilizálnom magam. Átrepültem az udvaron, szándékosan annyira alacsonyan szállva hogy a talpaim a füvet érintették. A fűnek harmatos, selymes tapintása volt és egyben azt is konstatáltam hogy mezítláb vagyok. Aztán észrevettem a garázs mellett a nővérem kocsiját parkolni, azt amit régen használt és ott ahol mindig lenni szokott. Odamentem és ügybuzgón leolvastam a rendszámtábláját: 1970 és egy "F" betűre emlékeztető talán koreai jelet láttam mellette. A szám azért érdekes mert a valóságban 970, tehát helyes volt amit láttam csak némi álombéli hozadék is vegyült hozzá.
Érdekesnek találtam hogy itt is dátumot láttam mint az érménél és az futott át a fejemen hogy esetleg ez lehet a helyes szám. Hogy mi van akkor ha az érméhez tartozó igazi dátumot a kocsin látom megjelenni.. Mindenesetre meg akartam mindkettőt jegyezni és ismételgetni kezdtem őket magamban. Ismét felmentem a teraszra és az egyik szék alatt egy újságpapírt és mellette egy tollat vettem észre. Leguggoltam, kézbe vettem a tollat és lefirkantottam a papírra mindkét dátumot: 1970, 1990.
Itt hozzá kell tennem hogy a kíváncsiság is vezetett, mi van ha felébredve is ott találom a tollat és az újságot és esetleg a számokat..? Egyáltalán lehetséges lenne az álmokon keresztül hatni a fizikai valóságra? Tehát az itt leírt dolgok ott is megjelennek..
Mivel a teraszon voltam és itt volt karnyújtásnyira a hátsó ajtó, gondoltam bemehetnék a házba és megleshetném az alvó testemet.. El is indultam az ajtó felé de aztán hirtelen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Mi az évszám?

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.