Vegyes felvágott

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:14

AZ ITT KÖVETKEZŐ TUDATOS ÁLMOK NEM TARTOZNAK SEHOVA, HELYESEBBEN SZÓLVA ANNYI MINDEN TÖRTÉNIK BENNÜK HOGY NEM LEHET EGY SPECIFIKUS TERÜLETRE BESOROLNI ŐKET. TÜKÖR, ÉRME, TESTELHAGYÁS, SZEXUÁLIS MOMENTUMOK, ÁLOMALAKOKKAL VALÓ KAPCSOLAT, REPÜLÉS, ÁLOMVÁLTÁS, MINDEN MEGTALÁLHATÓ ITT. EZEK ALKOTJÁK A TAPASZTALATAIM GERINCÉT ÉS A JÖVŐBEN IS IDE FOGOM ÍRNI A LEGTÖBB ÁLMOT.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:15

Na mutasd! (részlet)

Buszon utaztam. Nem messze tőlem egy pap ült. Látszott hogy rosszul van, és hamarosan kidőlt az ülésből. A földre esett. Odasiettünk és a következő jelenetben már kisebb csoport vette körül a haldoklót. Közvetlenül a busz mellett álltunk, az ajtaja nyitva, távolabb nagyobb tömeg figyelt minket. Én a pap mellett térdepeltem és eszembe jutott az Á. nagybátyám haldoklása, tudtam, hamarosan eljön az utolsó lehelet ideje... A pap teste megfeszült, a szája mozgott, próbált beszélni vagy levegőt venni, aztán meghalt. Imádkozni kezdtünk a lelkéért, az egész buszmegálló imától lett hangos. Arra gondoltam, hogy milyen szép ahogy az emberek leróják tiszteletüket a halottnak, közösségi érzés öntött el. Viszont én voltam az egyedüli aki nem kulcsolta imára a kezét, és épp csak pár sort visszhangoztam a tömeggel.
Aztán egy orvos jelent meg és elkerekedett szemmel kiáltott fel: "Csoda! Csoda történt!" Ugyanis a halott megmozdult és nehézkesen feltámaszkodott. Az orvos szerint az ima hozta vissza. Akárhogy is, közben megváltozott, mert a testéből mindenféle gusztustalan karok, csápok álltak ki, a bőre szürke volt, undorító lény lett belőle. Egyedül maradtam vele egy vagonban (?), mindenesetre egy zárt térben. Gyanakvón és kis félelemmel pillantgattam feléje. Egyszer csak, gondolom a félelem hatására, kezdett ellenségessé válni, fenyegetőn felém kezdett kúszni. Elfutottam.
A hely megváltozott és itthon találtam magam. Egyenesen berohantam apuhoz és próbáltam figyelmeztetni a veszélyre. De nem figyelt rám, mélyen aludt. Kék atléta volt rajta és úgy látszott nemcsak alszik, de részeg is. Az ágy feldúlt volt. Nem tudtam mit tegyek mikor észrevettem valami furát: az ajtó el volt csúszva, illetve olyan volt mintha kettő lett volna belőle. Az egyik félig nyitva és félig beleolvadva állt a falba. Ismét apuhoz fordultam, már nem volt olyan kómás, sőt, tisztának éreztem a tudatát és olyan volt mintha közölni akarna velem valamit, de nehezére esne a beszéd. Újra a kettős ajtóra néztem és akkor végre megértettem hogy álmodom!
"Álmodom?" - kérdeztem aput, mire mosolyogva bólintott, én pedig ujjongtam örömömben. Siethetnékem támadt, izgatottabb voltam mint általában. Kiléptem a szobából és épp elhunyt nagybátyám jött velem szembe, úgy tűnt ő is siet. Magasabb volt mint ismertem, és kissé hanyag, laza pólót viselt. Bólintva köszönt nekem és bement apuhoz. Az ajtóban megállva eljátszottam a gondolattal hogy megérintem a karját, de aztán mégsem tettem.
...
Bementem a szobámba. A tekintetem ide-oda ugrált. Próbáltam semmire se lerögzíteni. Az álomkép többször is elhomályosult előttem, erősen kellett pislognom és mozgásban tartani a fejem hogy ne essen szét a látvány. Minden mozgásban volt, pontosabban alakulóban mint egy kusza massza. Egy lap-topot vettem észre a fotel előtti asztalon. Benne is folyamatos változásban voltak a képek. Egyiket se lehetett hosszan megragadni, de igyekeztem minél többet az agyamba vésni hogy felébredve emlékezzek majd rá. Mintha egy zenei klip lett volna, Láttam benne az énekes Szandit kamerák kereszttüzében. Minden egy színes kavalkádra emlékeztetett. Éterikus kék és pirosas árnyalatok voltak benne főként.
Leültem a laptop elé és erősen koncentrálva próbáltam megszelidíteni a képek áradatát. A tengerpartra gondoltam. Azt akartam hogy a monitor egy szép, homokos partot mutasson. Fokozatosan, de gyors ütemben alakult ki előttem a kép. Előbb masszaszerűen összeolvadtak a monitorban látható formák és színek, aztán megjelent benne egy csodás, hullámzó vizű tengerpart. A látványa valósággal elárasztott, olyannyira, hogy sikerült általa álmot váltanom és ténylegesen a tengerparton találtam magam! Arra gondoltam hogy mennyire egyszerű is volt ez és nem értettem hogy korábban miért okozott ez nehézséget. Élvezkedve hátradőltem a karjaimra támaszkodva, csak egy rövidnadrág volt rajtam.
Aztán hirtelen újra a szobámban voltam, és a part csak a monitorban volt látható. Kicsit voltam csak csalódott. Szerettem volna megtapasztalni valami különlegeset, kihasználni hogy tudatos vagyok egy álomban. Ezért ismét a monitorhoz fordulva, hangosan kimondtam a szándékomat:
"Mutass valami olyat, amit még senki nem látott!"
Egy különös barlang jelent meg benne. Koponyára emlékeztető sziklafaragványok szegélyezték. Előrefelé haladtam, azaz a kép húzta befelé a tekintetemet, miközben a testem továbbra is a szobában maradt. Olyan volt mintha egy alagútban haladnék, utaznék, de csak a tudatom. Barnás és szürke kövekből állt minden, kissé örvényszerűen olvadt össze a látvány. Éreztem hogy ez egy másik világhoz tartozik, nem emberi. Átsuhant rajtam hogy ez az egész valamiképp az indiánokhoz kapcsolódik, de nem tudom miképp. Talán a sivatagra emlékeztető színek idézték fel a gondolatot... Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:16

A tócsa

Az udvaron voltam, fényes reggel volt. Balfelé észrevettem egy kék csepel biciklit, de nagyon jól felszerelt volt, elsőre nem is tudtam kié lehet, mert hasonló van a padlásunkon is. A csomagtartóján száraz virágcsokrot láttam. Rájöttem hogy álmodom. Nagyon örültem neki. Gyors pillantásokat vetve nézelődni kezdtem, és odébb , a garázs felé észrevettem egy gödröt, benne sötét vízzel. Valamiért azt gondoltam hogy ha megmosom az arcomat benne, az segít fenntartani majd az álmot. Ugyanis kezdtem érezni hogy elvesztem a kontrollt. A víz érintésre hideg volt, és annyira frissítő, hogy felébredtem tőle.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:16

Golyózás

Az iskolában valami rendezvény volt, sportnapok, kulturális programok a diákok előadásában és mindez összekeveredett a ballagással is. F-né rámbízott egy kis dobozos játékot, mondván hogy én felelek érte. Kis táblás játék volt, bábukkal, dobókockával és három kis golyóval. Egyéb, nem részletezett események után megjelent M osztálytársam, F-né küldte azzal hogy nézze meg, mint vigyázok a játékra. Közben elhagytam valahol a pályán, egyáltalán nem érdekelt mi van vele. Azért M-el együtt elindultam hogy megkeressem.
Egy asztalnál gyerekek játszottak, sokan gyűltek oda, felnőttek is voltak. Megláttam a golyócskákat, piros, sárga és fehér színűt. Mutattam M-nek, hogy tessék, nem vesztek el. Az asztal alól egy kisfiú bújt elő, ő játszott velük. Volt nála egy sárga kisteherautó, a játék dobozán (ami nálam volt) pont ilyen kocsit lehetett látni. Na látod, fordultam M-hez, ez is megvan, nem kell rajtam el verni a port. Leültem a földre törökülésbe és egy darabig néztem ahogy játszanak a gyerekek.
Iszonyúan untam magam, egyszer csak elhatározásra jutottam, na nekem ebből elegem van! Érdekelnek is engem a hülye játékaik! Miközben felkeltem, hangosan a következőt mondtam, hogy mások is hallják: Mi a fenét keresek itt?!
Dúlva fúlva és mások meghökkenésével nem törődve elindultam hazafelé. Na ekkor kezdtem tudatos álomba váltani. Feszített az energia, úgy éreztem fel tudnék szállni és repülni. Előbb futni kezdtem, majd nagyokat szökellni, végül ténylegesen repülésbe mentem át. Immár tudtam hogy álmodom, de pillanatnyilag nem fordítottam rá különösebb figyelmet. A repülés megnyugtatott. Eszembe jutott az avatar képem amit itt a fórumon használok, és poénból úgy tartottam kifelé az alkarjaimat mint egy yuki-onna.
Az lett a dolog következménye hogy át is változtam azzá. Hószellemként repültem egészen hazáig. Otthon aztán minden megváltozott. Csaknem koromsötét volt. Mikor megérkeztem a kapuhoz, láttam hogy egy idegen autó parkol az udvarban. Sárga/fehér kisteherautó. Valamiért baljós érzéseim támadtak. Megijedtem hogy idegenek vannak nálunk. Már nem voltam yuki-onna, a tudatosságom is odalett.  Óvatosan közelítettem meg a bejáratot.
Közben feltűnt hogy a korábban látott kocsi eltűnt. A sötétben alig láttam valamit, de végül eljutottam a teraszra. Ekkor újra tudatossá váltam, de most rendesen oda is figyeltem erre az izgalmas állapotra. Nagyon nehéz volt meggyőznöm a kritikus énemet arról hogy álmodom, ugyanis a testi érzetek szintjén is nagyon valóságosnak éltem meg a helyzetet. Lélegeztem, dobogott a szívem, éreztem az enyhe hűvösséget, a tapintás is valódinak érződött. Azonban sehogy se tudtam visszaemlékezni mi volt korábban, hol voltam, mit csináltam. A konklúzió egyértelmű volt: álmodom!
Beléptem az ajtón. Teljes sötét volt odabent. Megijedtem hogy nem tudom összetartani az álmot, és pár pillanatig vakon botorkáltam előre. A szélfogóban voltam. Arra gondoltam hogy úgy működhet ez mint a korábbi álmomban a dolgokra való nézés. Akárhányszor nézek rá, mindig változik valamelyest a látvány. Mi van ha ez nagyobb léptékben is működik? Mi van ha kinyitok egy ajtót és azon túl egy másik álomtérbe kerülök? A változás törvényének most is működnie kell, ha előzőleg egy ajtón belépve sötétségbe léptem, akkor egy másik ajtón átlépve el kell tűnnie a sötétségnek. Ezt gondoltam és rögtön ki is próbáltam.
Kinyitottam a szélfogó ajtót és beléptem a nappaliba. Igazam lett, bár nem lett teljesen világos, de a sötétséget szürkeség váltotta fel. Rendesen lehetett látni a berendezést a helyiségben. A szüleim szobájából a tévé kékes fénye szűrődött ki. Beléptem a szobámba (egy újabb ajtó) és a környezet ezúttal drasztikusabban változott meg: az iskola egyik termében találtam magam, ott ahol lényegében az álom kezdődött. F-né, akit szívből utálok és egy diák volt ott. A gólyós játékot csesztették. F-né kioktatón odaszólt nekem valamit. Elkapott az ideg.
Az ablakhoz léptem és kinéztem. A sportpályán a diákok futkároztak, játszottak. Mély undor és türelmetlenség fogott el. Mit keresek ezen a helyen? Miért kínzom magam feleslegesen F-nével meg a hülyeségeivel?! Ugyanúgy mint korábban, szinte elmenekültem és kiléptem a szobából. Odakint hűvös nyugalom szállt rám és ismét józanul tudtam gondolkodni. A szobában még a tudatossági szintem is csökkent valamelyest, de most teljesen józan és friss voltam. Akartam valamit kezdeni magammal, felfedezni jobban az álomteret. De idő már nem maradt rá. A kályha mellett álltam, mikor fokozatosan elborított mindent a sötétség és kiestem a tapasztalatból.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:17

Turbina

Hajnalban indultam útnak, az éjjeli öltözékem volt rajtam. Átvágtam a havas erdőn. Sűrű, bokros, dimbes-dombos terület volt. Megjelentek a farkasok. Körülöttem csaholtak, de nem mondhatnám hogy megijedtem volna. Egy husánggal feléjük csaptam és szétzavartam őket. Meglepett milyen könnyen megy. Aztán feltűnt egy medve is. Na ezzel már nem próbálkoztam és nagy ívben kikerültem. Az álomkörnyezet hirtelen megváltozott és otthon találtam magam a kertben. Fent voltam a kapunál. Egy helyben álltam, ugyanúgy az éjjeli öltözékemben. Éreztem hogy valami nem stimmel. Hirtelen a kapu felé kaptam a fejem és csodálkozva láttam hogy a kapuszárnyak eltűntek, mintha kiszakították volna őket a helyükről. A zsanérok magányosan árválkodtak. Egy-egy darab a kapuból, rajta a dróttal megtépázva lógott csak. Álmodom? - tettem fel magamnak a nyilvánvaló kérdést.
Nem tudtam határozottan eldönteni, ugyanis a kaput leszámítva minden a helyén volt és valóságosnak tűnt. Körülnéztem és láttam hogy a kapu roncsai odébb hevernek a többi vas között. A vasak össze voltak hányva egy rakásba, elmozdítva a helyükből, mintha valaki keresett volna valamit alattuk. A vasak helyén összegyűltek a titok és szorgalmasan kaparásztak. Valamit elkaphattak, mert mind izgatott lett és egymással versengve tülekedtek. Valószínűleg egy patkány akadt horogra. Borzongva elfordultam. Elindultam lefelé, még mindig emésztett a kétely, nem tudtam eldönteni határozottan hogy álmodom-e..? Lefelé bandukoltamban észrevettem hogy a bal vállamon egy turbinát viszek. Egy óriási motor volt, a végén lógó kábelekkel. Megálltam és mintegy álomteszt gyanánt megszaglásztam: poros, fémes szaga volt. Az arcomat is hozzáérintettem, kellemetlenül hideg volt. Ezek az erős testi érzetek csak tovább növelték bizonytalanságomat. Egy álom lehet ennyire inger gazdag..? A kérdést egyelőre nem tudtam eldönteni, mindenesetre pontot akartam tenni a dolog végére és a földre dobtam a turbinát. Az volt a szándékom hogy tisztázom a kérdést, ám a következő pillanatban felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:17

Primal

A Far Cry Primal-el játszottam, pontosabban a játék volt a valóságom, benne voltam a játékban, de nem úgy mint sima belső nézetben hanem mintha ténylegesen ott lettem volna. Őskori vadász voltam. A túlélő ösztönnel gyűjthető tárgyakat kerestem, észre is vettem az egyik emberi holtest mellett egy piros jelzést. Egy sárga fedelű könyv volt az, olyan naplószerű, csattal a fedőlapján. Felkaptam és kíváncsiságtól hajtva belelapoztam. Próbáltam elolvasni a nyomtatott betűket, de túl homályos volt a kép.
Aztán, minden előzmény nélkül megváltozott az álomtér és otthon találtam magam. Kint voltam az udvaron, közel a kapuhoz. Most már azt is tudtam hogy álmodom. A könyv még mindig nálam volt. Igen különösen kezdtem viselkedni. Fellapoztam a könyvet és hangosan recitálni kezdtem a következőt:
"szuma-ruma-rú, szuma-ruma-rú, szuma-ruma-rú"
Nagyon erősen kellett küzdenem hogy abbahagyjam. A dallam egyszerűen elragadott. Folyton el akart veszni a tudatosságom, éreztem hogy valami le akar húzni egy tompább állapotba. Nem engedtem, és végül sikerült leállnom az énekkel. Mikor végre sikerült, teljesen elfáradtam. A testem meggörnyedt, a szemeim álmosságtól ragadtak. De a fejem immár tiszta volt. A könyv is eltűnt. Lefelé néztem és láttam hogy az éjjeli köntösömben vagyok (a valóságban is).
Kora hajnal volt, minden ködös, szürke, fakó. A környezetem még mindig ugyanaz volt, de most közelebb voltam a házhoz. Láttam a teraszunkat. Megdöbbentett milyen élethű. A tetőtartó oszlopok, az asztal, a fakerítés, virágcserepek, egyéb apró tárgyak, minden a normális helyén volt. Kicsit összezavart a dolog, nem tudtam biztosan hogy nem testen kívüli élményben van-e részem..? Mindenesetre nagyon örültem a lehetőségnek.
El akartam indulni a ház felé, de még mindig álomittasak voltak a szemeim, a látvány előttem össze akart folyni. Távolabb fekete foltok tünedeztek fel. Eszembe jutottak a stabilizációs technikák, úgyhogy erős pislogásba kezdtem, majd kétszer vagy háromszor körbefordultam a tengelyem körül. Ez kicsit segített, tisztább lett előttem a kép, de nem örülhettem sokáig mert a terjedő sötétség körbeölelt és végül felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:18

Pro és kontra

Két tudatos álmom volt:
1. Egy könyvet tartottam a kezemben, mikor tudatossá váltam. Azt hiszem az ágyamon ültem a szobámban, bár nem fordítottam túl nagy figyelmet a környezetemre. A könyv jobban érdekelt, kíváncsi voltam hogyan kapcsolódik hozzám..? Alaposabban is megszemléltem, ezzel lemondva más feladatokról. Ezt az álmot a könyvnek akartam szentelni. Az első oldalt vizsgálgattam, vajon megtalálom rajta a nevem..? Igen, ott volt alul, kétszer is, nyomtatott betűkkel, kissé kopottan. Mi lehet a címe? Középtájt, nagyobb betűkkel egy számomra halandzsa szöveg volt olvasható. Nem magyarul volt, ha tippelnem kellene szlovákot mondanék vagy valamilyen szláv nyelvet. Eszembe jutott az a kísérlet, hogy álomban a dolgok megváltozhatnak ha elfordulunk, majd újra rájuk nézünk. Ezt most kipróbáltam a könyv címével is, és valóban, akárhányszor néztem rá, mindig más lett a szöveg. Próbáltam megjegyezni, amit látok, de a folytonos változás nem adott rá lehetőséget. Egy alkalommal el se kellett fordulnom, a szemem láttára alakultak át a betűk. A méretük is változott. Volt egy K. H. L. kombináció, ami további betűkkel bővült. Az egy pontra fókuszálásnak azonban meg lett a böjtje, mert hirtelen felébredtem.

2. Egy város szűk utcájában álltam, mikor megláttam Melanie-t. Épp kutyát sétáltatott piros pórázon, középtermetű, fehér bundás állat volt. Melanie felém tartott, de mikor észrevett megtorpant. Utánakiáltottam és felé indultam, de ő megfordult és szinte menekülni kezdett. A kutya eltűnt. Utolértem és megragadtam a karját. Az arcába néztem, vállig érő, hullámos, barna haja volt. Erősen kellett pislognom hogy ki tudjam venni az arcát, mert nagyon elmosódott volt, mintha bepárásodott szemüveg mögül néznék. Mikor valamelyest tisztult a kép, felismertem hogy álmodom.
Még a pislogás közben éreztem hogy észre kell vennem valami fontosat, egy részem már tisztában volt vele hogy álmodom. Mikor aztán leesett a tantusz, nagyon boldog lettem, felszabadult. Melanie felé fordultam ismét és meg akartam csókolni. Nem tudom hogy az ajkunk érintette-e egymásét, de egyszer csak eltűnt a szemem elől. Itt hadd jegyezzem meg hogy nem ismerek a valóságban semmilyen Melanie-t, mégis valamiért ismerősnek tekintettem, egy álombéli ismerősnek. A hiánya szinte fájt.
Mindenütt őt kezdtem keresni. Ugyanakkor nem feledkeztem meg arról sem, hogyan kell viselkedni az álomban. Semmire nem néztem hosszan, miközben igyekeztem minél több dolgot megfigyelni. Egy piacon voltam. Rengeteg volt a stand, de ember viszonylag kevés. Feltűnt, hogy férfiakat nem látok, ezen csodálkoztam is egy kicsit. Megláttam egy alakra Melanie-ra emlékeztető nőt, izgatottan hozzá léptem és felém fordítottam. Egy idősebb, az ötvenes évei végén járó asszony volt, kicsit talán több sminkkel, mint illendő. Még mindig nagy örömet éreztem a tudatosságom miatt és ez egy tőlem szokatlan reakcióra késztetett.
Megöleltem a nőt gyengéden, majdnem mint egy gyereket, még a fejét is babusgattam, és elnézést kértem tőle amiért zaklattam. Felrémlett előttem a gondolat, hogy minden álomalak a saját kivetülésünk és hogy az életben is a legfontosabb hogy képesek legyünk kimutatni a szeretetünket, akár idegenek felé is. Csak a szeretet számít, igencsak pacifista érzelemhullám söpört rajtam végig. Ám nem tartott ez a hangulat sokáig, mert mikor elengedtem és el akartam menni mellette, utamat állta egy fogas, ami az egyik stand előtt állt és tele volt színes melltartókkal. Dühösen arrébb löktem a tartót. A melltartók csak úgy himbálóztak.
Újra önmagam lettem, türelmetlen, merész, és kissé perverz. Még mindig Melanie járt a fejemben, több más nőhöz is odamentem, némelyikkel kikezdtem, de minddel csak játszadoztam, fenékfogdosás, meg hasonlók. Egy idő után aztán erre is ráuntam. Valójában az egész egy gyors folyamat volt, mert miközben leírom ezt az álmot, próbálom logikai sorrendbe állítani a tapasztalatokat. Nem választódik el élesen, mikor kezdtem el repülni, de egyszer csak éltem az álombéli szabadságommal és a levegőbe emelkedtem. Kellett hozzá egy kis koncentráció.
Lefelé néztem, kb. fél méterre lebegtem a talajtól. Láttam hogy papucsban vagyok és hogy a kék köntösömet viselem. A repülés egészen eksztatikus állapotba hozott, örömömben felrikkantottam hangosan: ujjé! Olyan jó volt az a mérhetetlen szabadság! Korzózni kezdtem mindenfelé a piac körül, aztán egy parkolóba értem, ahol megláttam egy hatalmas, gyönyörű autót. Sose voltam oda a kocsikért, de ez egészen elvarázsolt. Valami felújított, régi, amerikai típus volt, króm felnikkel, meg mittudoménmikkel. Csak úgy csillogott.
Kedvem támadt beszállni a kormány mögé, de megijedtem, hogy ez lerögzítene és széteshetne az álom, úgyhogy kicsit fájó szívvel de otthagytam a kocsit. Nem mentem messze, odébb egy barna kocsibejáró kapuja nyílt éppen, és egy szintén régi autó jött ki rajta. Benne egy csúnya, öreg, szódásüvegszemüvegű nő ült, azaz kettőt is láttam belőle. Gonoszkodni akartam velük, magasabbra szálltam, valahogy materializáltam magam alá egy létrát, én a tetejénél fogtam és az volt a szándékom hogy betöröm a szélvédőjüket, vagy végigkarcolom vele a barna tetőt.
Nem tudom hogy miért pont létra jelent meg, egy vascső is megfelelt volna a feladatra, talán a hétköznapi elmém próbálta megmagyarázni hogyan lehetek méterekkel a kocsi felett. Bárhogy is, miközben elszálltam a kocsi felett és már éppen azon voltam hogy nekivágom a létrát, mikor elszégyelltem magam és inkább letettem a dologról. Pedig már azt is előre elképzeltem ahogy megreped az üveg... Úgy viselkedtem mint egy gyerek, az hogy álmodom, még nem biztos hogy feljogosít mindenféle gaztettre. Ez éles ellentétben volt a korábbi szeret  megnyilvánulásomtól.
Miután a kocsi elment én még mindig a létra tetején voltam, lejjebb ereszkedtem és az alsó részét erősen a földhöz csaptam, mintegy kiadva magamból a feszültséget. A kövezethez érő fémlétra éles hangot adott, még szikrák is pattogtak. Újra önfeledt öröm lett úrrá rajtam, képtelen voltam megfékezni ezt a gyermeteg viselkedésemet. Még kicsit repkedtem, aztán hamarosan felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:19

Boszorkányos kaland (2017.08.03)

Felismertem hogy álmodom. Egy erdő szélén álltam, előttem széles mező terült el. Földje zsombékos és göcsörtös volt. A közepén állt egy különös fa. Magányos alakja búskomoran uralta a mezőt. Nem volt rajta egyetlen levél sem, töredezett ágai csonkán meredeztek. Törzse kicsit hajlott volt, az egyik rövid, csúcsos, de vaskos ága a föld felé mutatott. Odaléptem a fához és önkéntelenül is átragadt rám a belőle sugárzó entropikus hangulat.
Finoman vezérelve engedtem hogy sötét energiák árasszanak el. Egy boszorkánnyá változtam, azaz, ez a szerep tűnt a legmegfelelőbbnek számomra. Tudatos énem józan hűvösséggel figyelte hogy mit csinálok. Olyan volt mintha ketté váltam volna. Egyik énem át akarta adni magát a szerepjátszásnak, a másik értetlenül, ugyanakkor kíváncsian szemlélt. Igen különös és izgalmas állapot volt.
Elkezdtem a fa körül, az óramutató járásának megfelelően táncolni, nagy szökellésekkel ugrabugráltam, miközben fennhangon hívtam a démonokat. Az volt a szándékom hogy életre keltem a fát, illetve azt a sötét entitást ami alatta vagy a közelében szunnyad. Tudatos énem mindezt hiábavalónak és nevetségesnek tartotta. És valóban, tánc közben végig ott járt a fejemben hogy milyen ostobán is viselkedem. Annál is inkább mert a hely közben megváltozott és a mező átalakult a házunk hátsó kertjévé.
Itt volt a lehetőség számomra hogy hasznosabban töltsem az időm, talán valamilyen projekciós élmény is kisülhetne belőle... Ám nem érdekelt a felfedezés, szándékosan figyelmen kívül hagytam a dolgot. Azt akartam hogy ez az álom a boszorkányról szóljon. Viszont mindenképpen pozitív dolog hogy a szerepnek való átadás semmiben sem befolyásolta a tudatosságomat, végig tudtam hogy ez egy álom és bármikor véget vethetek neki.
Nem sok esélyt adtam neki hogy a fa életre kel, minden esetre az ENHANCE szót ismételgettem, ami növekedést, fokozást jelent. De egész más eredménye lett mint vártam. Hirtelen én voltam az aki növekedni kezdett, azaz felemelkedtem a levegőbe és repülve odahagytam végre a fát. Először csak két-három méter magasan lehettem, éppen a zöld kertkapu felett lebegtem. Majd egyre magasabbra "enhantoltam" , amíg egyszer csak mindent felhők borítottak be alattam.
Az égben voltam, magasan és szabadon mint egy madár. Boldog önfeledtség öntött el, élveztem a repülés és tudatosság mámorát, azt, hogy nincs előttem lehetetlen. De a boszorkány még mindig munkált bennem, azt akarta hogy külsőleg is hasonuljak hozzá és én valóban el is képzeltem a szakadt, fekete göncöket, meg csúcsos kalapot. A lábaim körül üvegszerű massza materializálódott és kialakult belőle egy szoknyarész, amit a kezemmel megérintettem és éreztem a szövet rugalmasságát, de ebben a félig kialakult formájában inkább volt gumiszerű mint puha. Nem folytattam tovább, energiapocsékolásnak tartottam a külsőségeket magamra erőltetni.
A boszorkány énem azt is akarta hogy a hangom is változzon el, és hogy megfeleljek neki, gonoszkásan, öregesen, szándékosan elvékonyított hangon felkacagtam. Ez a fajta belső kényszer, vagyis a boszorkány szerepének való megfelelés, megmosolyogtatta a belső énemet. Nehéz ezt visszaadni, olyan érzés lehetett talán, mint mikor a szülő nézi a gyereke buta játékát. Ez a kettősség uralt a kezdetektől. Tudatos álom ide vagy oda engem semmi más nem érdekelt most, csak a játék.
Azért megnéztem a kezeimet, csakhogy engedjek a szokásoknak: mint általában, most is kisebb volt. Fehéres/sárgás aura vette körül, a bőröm feltűnően fakó. A boszorkány énem ebbe is belekontárkodott, ugyanis azt akarta hogy ráncosítsam meg a kezeimet. Képzeletemben egy öreg boszorkány élt és ennek megfelelően szükség volt a ráncokra. Némi koncentrációra azért szükség volt, először a kezem nem akart változni, de aztán megjelentek rajta a finom ráncok. Ez a fajta alakítás némi elégedettséget keltett bennem, mert mégiscsak csináltam valami hasznosat, amiből tanulni lehet (az álom anyaga engedelmeskedik a gondolatoknak).
A felhők eltűntek és alant a felső udvart pillantottam meg. Fel s alá repkedtem, időnként a kezemre nézve. Némi tanácstalanság fogott el, hogy mihez kellene kezdenem magammal. Aztán láttam hogy odalent a földön apró alakok futkosnak. Katonák volták, egyiptomi és talán hettita seregek küzdöttek meg. Olyan volt mintha egy terepasztalt bámulnék a magasból, csak én voltam normális nagyságú, ők meg vívták a maguk hangyaháborúját. Poénból villámokat meg lándzsákat hajigáltam közéjük és eluralkodott rajtam az a közöny, amit talán az istenek érezhetnek a szánalmas emberek meg harcaik iránt.
De nem tűnt el belőlem teljesen az emberi érzés, mert mikor átszúrtam az egyik hettitát, láttam hogy félmunkát végeztem, mert ott vonaglott a földön. Lelkifurdalás öntött el hogy játszadozok az életekkel, még ha ez egy álom is. Visszarepültem hozzá hogy bevégezzem, ám az egyiptomiak már körülvették és lándzsájukkal megadták a kegyelemdöfést. Ez az egész elvette a kedvemet a háborútól és otthagytam őket. Felfelé szálltam az udvarban, ám a környezetem egyszer csak elkezdett szétesni. Mint egy puzzle, darabok szakadtak le belőle. A szélein kezdődött, aztán elért engem is és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:20

Céltalanul (2017.08.11)

Egy álomból "csúsztam le" a szokványos környezetembe. A kertkapun kívül, a járdán álltam, közel a szomszédhoz. Rájöttem hogy álmodom, maradjunk ennél a szónál. Nagyon megörültem és örömömben máris a levegőbe ugrottam. Az első gondolatom az volt hogy repülni akarok. Körülbelül két méter magasra szálltam, mikor aztán lenézve megszédültem, elvesztettem az egyensúlyom és csaknem visszaestem a földre. Közben megfigyelhettem, hogy alattam a látvány fehéresen összemosódik. Sikerült azonban stabilizálnom a helyzetemet és alacsonyabbra szállva konstatáltam hogy a tériszonyom miatt jobb lesz ha föld közelben maradok.
A testem félig átlátszó volt, mint egy szellem.
Elindultam a ház felé. Közben láttam hogy minden a valóságnak megfelelő: a kert, a növényzet, a ház, stb. Elég világos volt, a fényviszonyok alapján kora reggel lehetett. Lebegve érkeztem a bejárati ajtóhoz. A bal karomat előre nyújtva mentem rajta keresztül. Nem éreztem semmi ellenállást, viszont nagyon izgalmas volt az a néhány pillanat. Összeolvadtunk és egy rövidke ideig az ajtó része voltam, anélkül hogy ténylegesen a része lettem volna. Odabent a házban szürkület volt, elég sötét. A folyosón haladva megállapíthattam hogy látszólag itt is minden a valóságnak megfelelő.
Nem tudtam mihez kezdjek magammal, csalódottságot éreztem hogy nem tudok egy épkézláb álmodási célt kitalálni. Aztán eszembe jutott hogy megnézhetném azt a kártyát amit korábban helyeztem el az egyik szekrény tetején, magam sem tudva milyen lap az. De sajnos arra is rájöttem hogy már nincs ott semmilyen lap, felhagytam ezzel a gyakorlattal. Ennek ellenére elindultam ahhoz a szekrényhez, hátha találok ott valamit.
Az egyik fordulóban, mikor egy másik helyiségbe kellett volna átmennem, hirtelen elkezdett beborítani a sötétség. Hiába néztem a kezeimre, azoknak is csupán sötét sziluettjét tudtam kivenni. A sötétség teljhesen szétterjedt és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:20

Fakír (2017.08.17)

Nos talán itt a helye, mivel kapcsolódik egy korábbi tudatos álmomhoz.
Ebben az álomban elismert tudatos álommal foglalkozó szakember voltam. Könyvet is írtam róla. Tanítványaim körében ültem. Ténylegesen mesterként bántak velem, szinte elkényeztettek. Aztán érkezett egy férfi és segítője. Szerették volna ha a tesztalanyuk leszek egy , az asztrális projekcióval kapcsolatos kísérletben. A férfi fehér, egyrészes indiai ruhát viselt, a bőre is barnának látszott. A segédje egy nővérke volt. Őszintén szólva kételyek támadtak bennem, kicsit féltem hogy leszerepelek a tanítványok előtt, de magabiztosságot erőltetve magamra, előléptem és a terem közepére álltam. Az indiai nagyon kedves volt, hangja megnyugtató és barátságos, ez segített visszaállítani az önbizalmam. Megkérdezte tőlem hogy mennyire bírom a fájdalmat? Azt feleltem hogy meglehetősen jól, ami kis túlzás volt, de azért tényleg jól bírom.
Arra kért üljek nyugodtan, majd a segédje lépett hozzám. Japán ülésben foglaltam helyet a padlón. Térdeim elől, fenékkel a sarkakon támaszkodva. Kellemesen megnyúltak az izmaim. A nővér kisujjnyi hosszú gombostűket vett elő. Nem várta meg az engedélyemet és máris az arcom bal oldalába szúrta. A bőröm egyik felén be, a másikon ki. Csak nagyon enyhe bizsergést éreztem, fájdalmat nem. A nővér folytatta és egyre többet szúrt belém. Szimmetrikusan dolgozott, az arcom két felén ugyanúgy álltak esztétikusan elrendezve a tűk. Ezt onnan tudom hogy tükröt tartott elém. Csak egyszer fogott el némi rémület, mikor az orrlyukamhoz közelített. Látta hogy gond van és megkérdezte akarom-e. Megmagyarázta hogy csak az orrcimpákat fogja átbökni, úgyhogy bólintottam. Egyáltalán nem volt vészes.
Végül az arcom keresztül kasul át volt böködve. Vérzés nem volt, de éreztem hogy kissé kellemetlenül feszül a bőröm. Mégis nagyon jóleső nyugalom szállt rám. Az indiai beszélt valamit, azt hiszem a szavaival vezérelt, de nem volt rá szükség. Ismerős állapotba jutottam. Félig leválasztódtam a világról. Szédülés és bódultság fogott el. Láttam magam körül a tanítványokat, de csak homályos színfoltokként, az indiai látványa is ringatózott előttem. Eszembe jutott korábbi álmom, hogy hasonló állapotban voltam, mikor megpróbáltam eljutni a tengerpartra, amiből aztán tké szerű tapasztalat lett. Felidéztem a gyakorlatot és elképzeltem amint a tenger hullámzásának lágy ritmusára lélegzem. A hatás azonnal jelentkezett, az indiai szavait többé nem hallottam, csak én voltam és a tenger.
Belégzésnél hátrafelé mozdultam, kilégzésnél előre, miközben a testem mozdulatlan maradt. Valami elvált tőlem, mégis a részem maradt. Lebegésszerű érzés volt. Tudtam hogy elkezdtem különválni a testemtől. Láttam egy fehéres, emberalakú aurát, amely a fejemnél és a vállaimnál kiemelkedett. Oda vissza hintáztam, vagy siklottam a levegőben, közben azon agyaltam, hogy vajon csak a tudatom mozog-e, vagy tényleg sikerült a kilépés? Mindenesetre az indiai felől elégedettséget éreztem. Megnyugodtam, tudtam hogy elfogadhatóan teljesítettem és nem szenvedett csorbát mesteri tekintélyem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:21

Ilyenem még nem volt (2017.08.18)

Ilyenem még nem volt. Az egésznek a kiindulópontja egy hamis ébredés volt. Egy közönséges álomból "ébredtem". Az ágyamban feküdtem, ugyanabban a pozícióban mint a valóságban, de nem tudtam hogy ez is csak egy álom. Próbáltam visszaaludni, a tudatos elalavás technikáját alkalmazva, közben a testi érzetekre figyelve. A gondolataim csapongtak, de éreztem magamban a lehetőséget, hogy képes vagyok a figyelmemnek és energiámnak célt adni. A repülésre gondoltam, hogy könnyű vagyok és száguldok. Majd eszembe jutott a tengerpart és egyszer csak minden szürke lett a lelki szemeim előtt, összemosódott, fehér foltokkal, mint a szélvédő az autómosóban.
Aztán a szürkeség eloszlott és én ott találtam magam egy trópusi sziget felett repülve! Ujjongó öröm lett úrrá rajtam. Sikerült tudatosan belépnem a vágyott álomtérbe. Nem értettem hogy korábban miért okozott ez nehézséget, mindenesetre most nagyon könnyűnek éreztem magam és bármire késznek. Igyekeztem felmérni a tekintetemmel a helyet: nem egy sziget volt, hanem lazán kapcsolódó apró szigetek láncolata. Volt egy fősziget, meg néhány nagyobb, de a legtöbb nem volt több mint dús növényzet borította zátony. A tenger azúrkék volt és feltűnően erős hullámokat vetett a partra, szinte ostromolta, de nem viharosan csak határozottan. Fehér tajtékot vetett a part mentén hosszan elnyúló fekete sziklákra. Nem egy homokos part volt, inkább köves, de a kövek és a közelben húzódó erdő között ott volt a sárga homok is.
A sziklák felett repültem el, közel a vízhez. Aztán magasra szálltam, szabadnak éreztem magam. Volt azonban valami zavaró a helyben. Az egészet valahogy megülte a pusztulás atmoszférája. Már máskor is tapasztaltam ilyet, a hely nem élt, a szó mindennapi értelmében. Mindenütt az entrópia uralkodott. A sziget mocsaras volt, vastag üledék és mindent átitató ragacsos feketeség terjedt el a növényeken. Még a vízben és a levegőben is fel lehetett fedezni ezt a sötét komorságot, a helyet baljóslatúnak éreztem. Valahol tudtam hogy ez általános és ilyennek kell lennie, helytől függetlenül, talán mert képzelt helyszín és így nincs benne éltető erő. Valahonnan távolról mintha énekszót hallottam volna.
Aztán az álom véget ért, és újra felébredtem. Természetesen ismét hamis ébredésben voltam, ennek tudata nélkül. A repülésre koncentráltam, meg hogy jó lenne kilépni a testemből. Hamarosan tényleg repülni kezdtem, meglehetősen gyorsan. Nem láttam semmit, csak szürkeséget, gyorsan megnéztem a kezeimet, fehéresek voltak, de a környezetem továbbra sem vizualizálódott. Megint felébredtem.
Újra elaludtam, ugyanazzal próbálkozva, de ezúttal sikerült a kilépés, legalábbis azt gondoltam hogy a testemen kívül lehetek. A ház egy távolabbi részén voltam, a folyosón lebegve. Hajnali szürkeség, majdnem sötét volt körülöttem. Próbáltam megszilárdítani magamat a bevált technikákkal: összedörzsöltem a tenyereimet, éreztem a hőképződést és súrlódást, de nem olyan erősen mint amilyen a valóságban lenne. Gyors pislogásokkal is próbálkoztam. Aztán megnéztem a kezeimet, most is fehér szellemkezeknek tűntek. Ám a dolog nem működött, mert a környezetem látványa mindinkább homályossá vált, végül visszatértem a testembe, azaz ismét a hamis ébredésbe.
Eszembe jutott a tenger hullámzása, és azt az ötletet adta hogy annak ritmusára kezdjek el lélegezni, hátha így sikerül visszatérnem oda. Nagyon különös tapasztalat volt. Légies és könnyű voltam. Belégzésnél a fejem felé csúsztam, vízszintesen, kilégzésnél a lábam felé. A tudatom elvált a testemtől, vagy akármi és ez a hullámzó mozgás egészen szédítő volt. Ugyanakkor kellemes érzés is volt, mint a gyerekkori hintázás. Nem a testem mozgott, mármint nem a fekvő, hanem valami sokkal könnyebb, amit láttam belőle, az pirosas volt és éteri. Aztán az egész folyamat csillapodott és már csak érzés szinten maradt meg bennem a hullámzás, de nem mozdultam. Felkeltem, konstatálva hogy már nem tudok visszaaludni. De persze nem fogtam fel, hogy most is álmodom. Leültem a számítógép elé hogy leírjam a tapasztalatot, próbálva összeszedni a gondolataimat. Bekapcsoltam a monitort, de láttam hogy a másik gép is világít (két számítógépem van egy monitoron). Nem értettem mikor kapcsoltam be, de a kettő együtt nem mehet, az egyik blokkolta a másikat. Mikor kikapcsoltam az egyiket, igazából is és ezúttal ténylegesen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:21

Orgia (2017.08.21.)

Hamis ébrenléttel kezdődött:
Anyuék az ágyban feküdtek, még nem aludtak, bekapcsoltam náluk a tévét és leültem az ágy végébe a földre. Valami francia, kosztümös film ment. Szerencsétlenségemre erotikus film volt. Nagyon kínos helyzet volt, az ember nem néz a szüleivel pornót... Meglapultam és olyan kicsire húztam magam össze, mintha ott se lennék. A képsoroktól kellemes izgalom önött el, hőhullámok söpörtek át rajtam. Próbáltam nem oda nézni és azt találtam ki, hogy alvást színlelek. Feltűnés nélkül, fokozatosan dőltem balra, azt a látszatot keltve hogy a földre borulva alszom, így nem vagyok tanúja a jeleneteknek. Tényleges álmosság fogott el és mikor épp nem volt akció a tévében, feltápászkodtam és kábaságot játszva kitámolyogtam a szobából.
Bementem a saját szobámba, láttam hogy hajnal van, így azzal a gondolattal feküdtem az ágyba hogy lesz egy tudatos álmom. A szokásos pozícióba feküdtem le. Pillanatokon belül elaludtam. Egy erdő szélén álltam. Előttem pár lépésnyire egy mély árok húzódott. Egy nagy fa vastag ága ívelt felette át. Jobbra tőlem észrevettem kosztümös franciák csoportját, élvezték egymás társaságát... Menekülhetnékem lett és szemérmesen, dobogó szívvel elhúztam mellettük. Ráléptem az ágra és óvatosan átmentem a szakadék másik oldalára.
Egy hatalmas csarnokba érkeztem. Félhomály uralkodott. Gyárépületnek tűnt. Középen, egy emelvényen, magas, legalább fél méter átmérőjű oszlop állt. Leginkább egy vastag törzsű fára emlékeztetett. Odaléptem hozzá és megérintettem. Az oszlop sötétarany színű volt. A felszínét rombuszalakú pikkelyek borították, vagy kéregdarabok. De egyértelműen fémből volt, nem fából. Ekkor jöttem rá hogy álmodom. Uralkodtam a lelkesedésemen. Megnéztem a kezeimet és az oszlophoz hasonlóan azok is sötétarany színben pompáztak. Újra megérintettem az oszlopot, majd átöleltem, biztonságérzetet adott és pozitív hangulatot sugárzott.
Jobbfelé láttam egy platformot, alacsony korláttal. Valahogy tudtam hogy arra kéne továbbmennem. De észrevettem balfelé egy kb. 3 méter magas, széles kijáratot. Nappali fény áradt be rajta. Csak egy kicsit haboztam, aztán elindultam feléje. Azon filóztam hogy vajon jól teszem-e ha kimegyek az épületből, mert ezzel tulajdonképpen egy másik álomkörnyzetbe kerülök és lehet nem tudom egyben tartani. De mégis megkockáztattam. Kiléptem a kapun és egy gyárudvarhoz hasonló helyre értem. Voltak itt más épületek, drótkerítés, szemét, stb. De ami leginkább felkeltette a figyelmemet az egy cégérszerű tábla volt.
Útjelző táblához hasonlított, egy alacsony póznára szerelték, jobb felé kicsúcsosodott. Piros alapon fehér betűk voltak rajta, a következő szöveggel: Commira Ree
Meg akartam jegyezni, gondolva hogy fontos lehet. Aztán elkezdtem felfedezni az udvar többi részét. Nem tartott sokáig mert sajnos egyszer csak rámborult az ismerős sötétség és felébredtem. Azaz hamis ébredésbe kerültem. Nem vettem észre hogy még mindig álmodom és kiszálltam az ágyból hogy lejegyezzem az iménti álmot. Elég alapos voltam, rendesen vissza is tudtam olvasni amit írtam. Épp csak befejeztem, mikor berontott a nővérem, de a folytatás már lényegtelen, hamarosan igazából is felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:22

Világok között suhanva (2017.09.05)

Az ágyban feküdtem, mikor hirtelen arra eszméltem hogy repülök, pontosabban hátrafelé suhanok. Úgy kell elképzelni mintha hátrafelé ülnél egy sebesen mozgó vonaton, azzal a fontos különbséggel, hogy itt te vagy egyben a vonat is. Láttam magamat amint fekszem, végignézhettem a testemen, de közben éreztem hogy valami elválik a fizikai testemtől. Ez a valami vitte magával a tudatomat is, mert hátrébb és magasabban érzékeltem magamat. Rájöttem hogy azt a pillanatot élem meg, mikor az asztráltestem elválik a fizikaitól. Próbáltam minél jobban megélni és megfigyelni a szétválást. Zuhanásszerű érzés volt, a sebességem egyre nőtt, minden rugalmassá vált körülöttem, én is lazábbá váltam. Láttam valamennyit az asztráltestből is vagy abból a valamiből amit annak véltem, piros és fehér színek keveredtek benne, kicsit éterikus volt és gumiszerűen megnyúlt. De lehet csak az érzékelésem csapott be, mert a szobámon végigtekintve is láttam hogy hosszabbá vált, minden valahogy megnyúlt.
Tudtam hogy valamit tennem kell, mert ez a hátrafelé zuhanás nem tarthat örökké. Arra koncentráltam hogy 180 fokban elforduljak. A vízszintes zuhanás fokozatosan csillapodott, majd megállt és a fizikai testemmel a középpontban, de attól magasabban és tudati szinten különválva, lassan elforogtam balfelé. Megtörtént a szétválás, immár semmi sem kötött többé, szabad voltam. Az első gondolatom volt hogy el kellene utaznom a tengerpartra, ez a vágy nagyon erős bennem. Viszont azt nem tudtam hogyan is kéne csinálnom, mert az asztrális világ szilárdabb az álmoknál. Legalábbis ez jutott eszembe arról, hogy a környezetem a valódival megegyezőnek látszik, végül is kiléptem a testemből vagy mi! Láttam a falon az órát, bár a mutatókra nem figyeltem, és láttam azt is hogy a lábaim beleolvadnak a falba, ugyanis még mindig fekvő pozícióban voltam. A lábfejeim kilógtak a falon túl a hátsó kertbe.
A tengerpartra gondoltam, próbálva felidézni a trópusi partokat, pálmákkal, kék vízzel, stb. Újra repülni kezdtem, ezúttal előre, húzott maga felé az elképzelt cél. Messzire magam előtt láttam hogy a környezet nem stabil, alakulóban van, fehéres pamacsok vegyültek a látványba. Átszáguldottam a kerten, nem tudva hogy sikerül-e bárhová is megérkeznem. Kétely támadt bennem, helyes-e erőszakkal egy másik álomtérbe vagy akármibe utazni, mert itt is lehetnék és felfedezhetném ami látok, de ekkor már késő volt, mert belerepültem a pamacsokba és a következő pillanatban már ott is voltam a parton! Öröm és némi büszkeség töltött el a sikeres váltástól. A hely klasszikus tengerpartnak tűnt, azonban nem volt lehetőségem jobban megfigyelni, mert nem messze előttem egy óriási, díszes oromzatú, számomra ismeretlen stílusú épületet láttam. Az épület felé repültem, a kapui tárva-nyitva álltak, hívogatóan.
És ez volt az egész tapasztalás legkülönösebb fordulata, ugyanis abban a pillanatban hogy átmentem a kapun, átkerültem egy másik álomba! Ugyanez még háromszor ismétlődött meg ugyanazzal a forgatókönyvvel. A második hely egy sivatag volt, előttem egyiptomi stílusú épület, hieroglifákkal, faragott oszlopfőkkel és nyitott bejárattal. Ezen is átrepültem. A harmadik hely a víz alatt volt, tudtam benne lélegezni, ez kicsit zavart mert ellenkezett a józan ésszel, azzal az automatizmussal, hogy elvileg meg kellene fulladnom... Körülöttem, a hullámzó kékségben ősi romokat láttam, kidőlt oszlopokat, melyek törötten és félig az iszapba ágyazódva hevertek. Előttem egy hatalmas, de jó állapotú épület tornyosult, és sötét bejáratán áthaladva megérkeztem a negyedik helyre. Itt az épület egy katedrálisra emlékeztetett, kicsit gótikusan, de ezt sem tudtam határozottan elhelyezni az emberi kultúrkör ismert fajtái közé.
Egy domb tetején épült, széles, töredezett lépcső vezett fel nyitott kapujáig. Ekkor jutott eszembe először hogy jó lenne alaposabban körülnézni, minél többet megjegyezni, továbbá elkezdtem ismételgetni a korábbi helyeket, csakhogy el ne felejtsem ha felébredek: tengerpart, egyiptom, víz alatt - mondogattam magamban. Már közel voltam a kapuhoz, mikor balra néztem és egy magányosan álló oszlopot láttam a lépcső szélén. Furcsálltam hogy látszólag nincs funkciója, mert nem tartott semmit, viszont a felszínén egy stilizált emberi koponyát láttam rávésve. Ezt kicsit morbidnak éreztem és már nem voltam benne biztos hogy be akarok-e menni ebbe az épületbe is. A bejárata ennek is sötéten tátongott. Végül beléptem, de ezúttal nem egy fantáziaszülte helyre kerültem, hanem haza.
Az udvaron voltam, kezeimmel az elülső terasz kerítésének támaszkodva. A testem átlátszó volt, szellemszerű. Biztos voltam benne hogy kívül vagyok a testemből és ettől izgatott lettem. Ámulattal töltött el annak gondolata, hogy idekint vagyok, miközben a testem az ágyamban van. Átsuhant rajtam fortis intése, hogy töltsem hasznosan az időt és elhatároztam hogy ezúttal nem fogok unatkozni. Elindultam a ház körül hogy felfedezzek, megismerjek minél több mindent. Ám jött az ismerős sötétség, az álomtér elkezdett fokozatosan szétbomlani. Alig láttam valamit magamon kívül. Pislogásba kezdtem és megnéztem a kezeimet hogy stabilizáljam a helyzetet. A kezeim szürkések voltak és fehér, kicsit talán nyálkás aura vette körül őket. Végül a világ újra helyreállt körülöttem.
Felszabadultan repültem át az udvaron, a hátsó kert felé, ahol az egész kezdődött. Ekkor megjelent az apám, és én ösztönösen elbújtam előle egy bokor mögé. Ugyanis megint arra gondoltam mint már többször is, hogy mi van ha megbolondultam és csak képzelem az egészet? Mi van ha csak alvajárok? Ezt támasztotta alá, hogy mikor újra ránéztem a testemre, a köntösöm volt rajtam és éjjeli öltözék. Lehet hogy csak bolyongok a hajnalban, azt híve hogy álmodom... Lejött egy tik a felső kertből, apám bosszankodva próbálta elkapni. Aztán valahonnan megjelent egy ismeretlen kislány is. Fenékre esett és sírt. Ebből rájöttem hogy mégiscsak álmodom, ám sajnos túl meredten figyeltem a jelenetet, mert a következő pillanatban felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:23

Likantrópia (2017.09.16)

Sportpálya szélén vagyunk, én és egy volt osztálytársam. Valamivel távolabb piramisok állnak. Ő nekilendül és repülni kezd. Bizonyítani akarja a képességeit. Én ezt kihívásnak veszem és utánarepülök. Hamar megszerzem az előnyt, magabiztosan irányítom röptömet. Körbe-körbe repülök, a sportpálya eltűnik és csak a piramisok maradnak. Teszek pár kört mire felismerem hogy álmodom. Immár tudatosan folytatom a repülést, az alant lévő piramisok izgalmas körítést adnak a dologhoz. Vannak egyéb épületek is közöttük. Hol lejjebb, hol magasabban húzok el felettük. Megnézem a kezeimet: átlagosnak tűnnek. Áthaladok az egyik épületen, sötét hangulatú folyosók és termek váltják egymást.
Aztán a sebességem csillapodik és a látvány is megváltozik. A szüleim szobájában vagyok, de még mindig körbe-körbe szálldosok, az óramutató járásával megegyezően. Az ágyuk üres. Váratlanul negatív energiák öntenek el, állatiasan morgok és vicsorgok. Farkasemberhez hasonlóan, dús fekete szőr borítja el egyes részeimet. Azt hiszem a kézfejemen és a nyakamnál. Nem értem mi ez, de képes vagyok uralkodni felette és szó szerint lerázom magamról, mint átázott kutya a vizet. Érzem hogy megkönnyebbülök, valami ténylegesen leválik belőlem. Fizikálisan és lelkileg is könnyebbé válok. Tisztának érzem magam és megértem hogy nincs szükségem azokra a sötét erőkre, egyáltalán nem vágyom rájuk, mert hamisak. Lényegi részem tiszta és akaratomon áll vagy bukik hogy bemocskolom-e.
Leszállok a földre. Félig sötét van. Hogy stabilizáljam a helyzetemet, összedörzsölöm a tenyereimet, pislogok és körbefordulok a tengelyem körül. Szilárdabbnak érzem magam és valamivel világosabb lesz. Kimegyek a nappaliba, eszembe jutnak álmodási feladataim, de hanyagolnom kell őket mivel itt már csaknem teljesen sötét van. Balra tőlem látom a nagy falitükröt, ezüstösen csillog. "Legyen világosság!" - mondom, ám nem történik semmi. Újra próbálkozom a stabilizációs technikákkal, a forgás végül segít és benn tudok maradni az álomban. Apró fényfoltok pettyezik csak a sötétséget. Visszatérek a szüleim szobájába. Itt már jók a fényviszonyok, de a látásom fátyolos, nem akar kiélesedni. Hiába nézek a kezeimre vagy teszek bármit, végül felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:23

Toronyiránt (2017.09.17.)

Pontosan a falu végén voltam. Szép, napsütéses idő volt. Ugyanabban a pozícióban mint a valóságban - háton fekve - lebegtem a levegőben. Azonnal rájöttem hogy álmodom. Nem változtattam a pózon és a tempót fokozatosan növelve repülni kezdtem végig az utcán a házunk felé. A lábaim előrefelé mutattak. Közben megfigyeltem az utcát, de nem láttam semmi kirívót, minden olyannak tűnt mint amire emlékszem. Igaz, annyira nem vagyok képben mások portáját illetően. Nagyon magabiztos voltam és mikor már csak néhány méterre voltam a kapunktól, a jobb lábamat lenyújtottam a földre és fékeztem vele az úttesten. Éreztem a súrlódást és ellenállást, valami tornacipőféleség volt rajtam. Egyenesbe hoztam magamat és immár sétálva odamentem a bejárathoz.
A zárat húztam el hogy bemenjek a kiskapun, bár közben gondoltam rá hogy ez felesleges, de a megszokás nagy úr. Nehéz volt uralkodni az izgalmamon, mindig nagy örömmel jár a tudatosság. Most különösen így éreztem, ugyanis a szokottnál sokkal valóságosabbnak láttam mindent magam körül. Nem voltak homályos foltok, árnyékos sarkok, mindent a legapróbb részletekig megfigyelhettem és amennyire meg tudtam ítélni ez a megszokott valóságom volt. Ellentmondást, nem oda illő tárgyakat nem fedeztem fel. Legalábbis elsőre. A színek nagyon élénkek voltak. Gyorsan felidéztem magamban, hogy miket terveztem el megcsinálni. Házon kívülre is tartogattam néhány feladatot.
Az egyik az volt, hogy menjek a garázsajtóhoz, képzeljek el egy helyszínt ahová vágyok, majd nyissam ki az ajtót és lépjek be rajta ebbe az elképzelt valóságba, ebbe a másik álomba. Ösztöneim azt súgták azonban hogy mégsem kellene most ezzel foglalkoznom, mivel az álomkörnyezet a szokottnál is valóságosabb és ez új lehetőségeket kínál arra, hogy kapcsolódási pontokat keressek a mindennapi valósággal, információt nyerjek. Ott van például az érme is, kifejezetten ebből a célból. Ám mégis úgy döntöttem hogy megpróbálok álmot váltani, adni akartam neki egy esélyt. Amíg közvetlenül a garázshoz nem értem, fel se tűnt hogy valami nem stimmel:
Ugyanis ez a régi garázsunk volt, nem az ami jelenleg az udvarban áll. A régit néhány éve el kellett bontani, mert csaknem összedőlt, nem is csoda, hiszen faszerkezete harminc éven át volt kitéve az elemi erőknek. A teteje megroggyant, az oldalfalai felpúposódtak a víztől. Azonban ez az álombéli garázs még fénykorában mutatkozott meg nekem. Legalábbis jobb állapotban volt mint a legutolsó években. Csodálkozva bámultam és persze eszembe jutott az az elmélet hogy az asztrálsíkon a dolgok még sokáig megmaradnak. Jobban megnézve láttam, hogy különös ábrák borítják az egyik sarkát.
A zöld felszínre fehér krétával apró vonalkák és ábrák voltak rajzolva. Olyannak tűnt mintha az ősember készítette volna őket. Primitív volt, mégis vonzotta az ember tekintetét. Az egyik ábrát direkt megjegyeztem, hogy később leírhassam. Egy ívelt nyílvesszőre hasonlított, a fejhez közel téglalap keresztezte. A garázs mögé is benéztem, láttam hogy sok szemét gyűlt össze, víz által odahordott földkupacok és ágak, kis szalmaköteg a tetején, amit talán egy állat hordott össze. Patkányra gondoltam és ettől megborzongtam. Hisztériás rohamot kapok a patkányoktól és mivel tudtam hogy az álomban könnyen vizuálizálódnak a dolgok, gyorsan elmentem innen. Ám előtte még láthattam hogy a hátsó falon is voltak firkák.
Az álom rendkívül stabil volt, nem volt szükség spéci technikákra hogy fenntartsam, mindössze nem szabadott hosszan rögzíteni a tekintetet. Megnéztem a kezeimet, ezek is a valódival megegyezőnek látszottak, leszámítva hogy valamivel kisebbek voltak és az ujjak szélén feketés aurát fedeztem fel. A kéznézést még többször megismételtem a biztonság kedvéért, de enélkül is jól fenn tudtam tartani az álmot. A szándékom továbbra sem változott, így az oldalsó ajtóhoz léptem. Érdekes hogy ez az ajtó már az új garázs ajtaja volt. Rátettem a kezem a hideg kilincsre és mondogattam magamban a helyet ahová utazni szeretnék. Ez egy nevezetes épület a világ távoli felén (Cheomsongdae).
Elszántan kinyitottam az ajtót, ám legnagyobb csalódásomra, csak a garázs unalmas belsejét láttam. A szürke betonpadlón egy bakszekér állt (talicskafajta), rajta pedig egy üres kartondoboz. Nagyon kedvetlen lettem, de még mindig próbálkoztam a vizualizációval, elképzeltem a tornyot, de semmi sem változott. Hol vagy Cheomsongde? - kérdeztem fennhangon. Végül elfordultam a garázstól és ekkor kezdett minden elmosódottá válni előttem, hiába küzdöttem már, nem tudtam bennemaradni az álomban és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:24

A város fényei (2017.09.21.)

Először nem voltam biztos a dologban, mármint hogy álmodom. Azt mondogattam magamban hogy csak becsapom magam, ez nem lehet álom. De mégsem lehetett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy nem voltak emlékeim róla hogy kerülök ide és makacsul ragaszkodtam hozzá hogy álmodom. Végül meglett az eredménye, a tudatom kitisztult, olyan értelemben hogy most már teljesen önmagam voltam és tisztában voltam vele hogy a valóságban az ágyban fekszem. Itt azonban egy ismeretlen város főutcáján voltam. Éjszaka volt, de a közlekedési lámpák és üzletek, meg a reklám hírdetések elegendő fényt adtak. Egyetlen embert sem láttam magamon kívül. Autóból is csak néhány lézengett. Megnéztem a kezeimet, talán a rossz világítás miatt sötétebbnek látszottak mint egyébként, de amúgy rendben voltak. Kalandvággyal telve elindultam valamerre. Persze eszembe jutottak az álmodási céljaim és az is, hogy ahhoz hogy csinálhassam őket, valahogy ki kellene kerülnöm a sima álomtérből az éterikus szintre. Eszembe jutott hogy nemrég olvastam valami olyasmit hogy a síkok közötti váltást az elnehezülő lábak jelzik, így sétálni kezdtem. Hamarosan meg is éreztem, a lábaim ólomnehezek lettek és csak vánszorogtam már. A látvány magam körül fehéresen elmosódottá vált, ám nem történt semmi, továbbra is az álomtérben maradtam. Bosszantónak találtam hogy máskor milyen természetességgel vagyok jelen az otthonom körül, most meg tudatosan nem tudok átlépni arra a síkra. Na mindegy, azért folytattam az álmot. Szerettem volna ha történik már valami, de a kihalt utcák nem sok lehetőséget nyújtottak. Többször előfordult hogy minden elsötétedett előttem, de koncentrálással és a kezeimre való nézéssel mindig sikerült visszatérnem. Balról egy közeledő villamost vettem észre vagy buszt, nem volt egyértelmű. A szélvédője sötétbe burkolózott. Felé indultam és a karommal intettem hogy álljon meg, de ahogy közelebb értem hozzá, az határozottan kitért előlem és gyorsan elhúzott. Nem élveztem ezt az álmot, úgy látszott semmi sem akar velem interaktálni. Kedvetlenül fel is ébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:25

Jelképek sora (2017.10.01)

A két falu közötti úton jövök. A tóka felé sandítok és látok egy kis erdősávot. Azt gondolom alkalmas lenne fémkeresőzéshez, de emberek, azt hiszem főként fiatalok táboroznak benne. Így le kell tennem a szándékomról. A bal kezemre pillantok ahol elvileg a detektornak kellene lennie, de helyette egy kimustrált láncfűrészt tartok a kezemben (talán az erdő inspirálta?). Maga az erdő baljóslatúnak tűnik, vékonyszálú fekete fák nőnek benne a ködös háttér előtt. Mögöttem ismét emberek tűnnek fel. A reggeli miséről jönnek haza. Nem szeretném hogy beérjenek, ugyanis elég különösek, olyannak tűnnek nekem mint a "vad falka". Elemi rosszindulat és bujaság lengi körül őket. El vannak torzulva és összegabalyodnak mint egy kígyó. Ha beérnek, meg fognak erőszakolni, legalábbis ettől félek. Gyorsítok a lépteimen.
Hajnali szürkület van, majdnem sötét. Hol van közvilágítás, hol nincs. Időnként teljes sötétségben megyek előre, máskor minden fényárban úszik. Épp egy ilyen helyre érek. Minden nagyon világos és élénk színű. Egy patak csordogál a közelben. Egy alacsony szikláról folyik le, ahol is egy hatalmas szarvas üldögél a kövön és mint egy macska nyalogatja magát. Rám se hederít, pedig azt vártam volna hogy felugrik és elfut. Mellette valami törpe ácsorog, nem tudom jobban megfigyelni, csak az rémlik hogy alacsony, sugárzó aranyfényű alak. Ő megmozdul és mintha a szarvasnak súgna valamit. Tovább megyek.
Ezután a furcsa epizód után kezdek gyanakodni hogy álmodom. Mögöttem most kellemetlen ismerős tűnik fel. Egy régi tanárom, akit szívből utálok. Ő is mintha üldözne, határozott léptekkel követ. Nem engedhetem hogy beérjen. Beugrik az ötlet, hogy ha ez egy álom, akkor tudok repülni és félig még kételkedve nekiiramodok. Kicsit félek hogy nagyot fogok esni, nem vagyok benne biztos hogy álmodom, mert a környezetem elemei valóságosnak tűnnek, ismerős házak mellett megyek el, az utcakép a szokásosnak tűnik. Mindössze a mindent átitató aranyfényű sugárzás árulkodik róla hogy valami nem stimmel. Lendületből felugrok a levegőbe, és bár nem az igazi repülés de hosszú suhanás lesz belőle. Legalább tíz métert ugrottam! Álmodom!
Közben a saját utcámhoz érek. Nem érzem hogy menne most a repülés, ezért helyette tempós sétára váltok, ezt természetesebbnek érzem. Útközben elsötétedik előttem minden, nagyon kell összpontosítanom hogy benne tudjak maradni az álomban, de nem pánikolok. Olyan szemcsés sötétség vesz körül, mint mikor leesik a vérnyomás. A látóterem egyre szűkül, pontosan úgy mint a farkasvakságban szenvedőknek. Csak azt látom ami közvetlenül magam előtt van, a periférikus látásom nem mutat semmit. A tekintetemmel erősen kapaszkodok a maradék fénymorzsákba és végül sikerül újra visszahoznom a látványt. A csőlátásom megszűnik és újra minden nagyon tiszta lesz előttem.
Hazaérkezem. A kiskapun lépek be az udvarba. A kapu tolózárja olajozottan működik, még kattan is a végén. Érintésre szilárd és meglepődöm mennyire valódinak tűnik. A kutyák farkukat csóválva futnak elém. Örülnek nekem. Csodálkozom rajta hogy látnak engem. Ugyanis azt gondolom hogy ha ez egy testen kívüli élmény, akkor nem kellene látniuk. Végül arra jutok hogy az állatok képesek érzékelni más síkokat is... Érdekesség még hogy a homlokom közepéből egy fénycsóva tör elő, pont úgy mintha csak fejlámpám lenne. A talajra egy kör alakú fényfoltot vetítek. Ez is meglepő, de hamar rájövök hogy a korábbi sötétség elleni harcom aktiválhatta ezt a fényforrást. Már nincs rá szükségem, jók a látási viszonyok és a fény el is tűnik.
Nemcsak a kapu, hanem a környezetem is teljesen valódinak látszik. Ez a mi udvarunk, semmi kirívó ellentmondást nem fedezni fel, habár annyira nem figyelek a részletekre, csak az összképre. Anyám érkezik. Ő is a miséről jött. Épp csak előtte értem haza. Kérdi hol voltam, kicsit zavartan azt felelem hogy itt is meg ott is... Elfogadja a választ és a hátsó ajtón lép be a házba. Érdeklődve figyelem és olyasmi jár az eszemben hogy milyen különös állapot is ez: mi valóság és mi nem, vajon ő csak puszta álomalak vagy van valami köze az igazihoz? Nemcsak külső megjelenésében, hanem energetikai szinten is. Úgy értem, a nem tudatos részünk más síkokon élheti a maga világát, miközben a fizikai tudatosság erről mit sem tud. Talán egyszerre élünk minden síkon és minden sík egy látszólag független világ...
A kerti padnál észreveszek valami furát: fel van máglyázva egy csomó deszka és közöttük agancsokat látni. A deszkák közé agancsok vannak szorítva. A máglya két végén szorítócsapokat látni. Fogalmam sincs mi célt szolgál ez az egész, mi értelme agancsokat préselni, csak az rémlik hogy apámmal kapcsolatos a dolog, ő hozta ide. Függőben hagyom a dolgot, az álmok tele vannak képtelenségekkel. Eszembe jutnak az álmodási céljaim, és az hogy többségük a házon belül van. Viszont mint már máskor is, félek bemenni, félek hogy nem tudnám összetartani az álmot. Mit csináljak? - kérdem magamtól tanácstalanul és jobb híján megnézem a kezeimet: feketék, csak némi fehéres szálak táncolnak az ujjak körül. Fel s alá járkálok, próbálva eldönteni mi lenne a legjobb folytatás, de ennek a határozatlanságnak megfizetem az árát és hirtelen felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:25

Bűvészmutatvány (2017.10.08.)

...Mielőtt elbúcsúztunk volna, mutatott magáról egy képet. Őt ábrázolta kamaszként. Vállig érő, szőke haját baseball sapka alá gyűrte. Egy bűvészmutatványt hajtott végre rajta éppen egy nálánál fiatalabb fiúval. A fiú élesen hátrafelé dőlt, miközben ő egyik kezét a fiú hasa felett tartotta, másikat pedig a háta mögött. Miközben néztem, szemeim előtt szó szerint megelevenedett a fénykép. Mintha egy filmet néztem volna. A fiú annyira hátradőlt hogy a józan ész szerint hanyatt kellett volna essen, de a bűvész anélkül hogy hozzáért volna, megtartotta őt a levegőben. Ahogy mozgatta a kezeit a fiú arrafelé mozdult, mintha csupán egy bábjáték lenne. Kérdeztem hogyan lehetséges ez, de ő csak titokzatosan mosolygott rám. Elváltunk.
Évtizedek teltek el és ismét találkoztunk. Az idő rajta hagyta nyomát és szomorúan láttam mennyire ráncos lett. Hova tűnt az a fiatal, életvidám lány..? Ki ez a megfáradt öregasszony..? És én, én is öreg lettem..? Hol ilyennek láttam magam, hol olyannak. A környezet a saját udvarunk volt, bár ez akkor nem tűnt fel. A barátom apja igen szigorú ember volt, nem örült volna ha tudja, itt vagyok. Még a hangját is hallani lehetett ahogy a házban morog. Barátom egy kis társasággal ült a teraszon, én pedig nem tudtam mitévő legyek. Barátom hangtalanul mozgatva ajkait azt jelezte nekem hogy később találkozhatunk. Váratlanul egy meztelen, néger férfi jött oda hozzám és a fülembe súgta: "Este kövess az erdőbe!"
A kerti padnál egy csoport néger férfit vettem észre, mind meztelenek voltak. Társuk visszament hozzájuk. Bizalmatlan voltam velük szemben. Elindultam a kert felé (onnan el lehet jutni az erdőbe), nem voltam benne biztos hogy most kell-e indulnom. Kérdőn pillantottam az első néger felé, de az csak fel s alá járkált és úgy látszott nem érdekli most megyek vagy később. Igazából örültem is volna ha lerázom. Egy erdőszélre jutottam. Kis tisztások övezték. Az egyiken, mintha csak piknikeznének ott voltak a négerek is. Nagyon furcsának találtam hogy egyikőjüknek se volt erekciója, direkt megnéztem. Ezeknek állítólag méretes farkuk van, de most mind löttyedten lógott. Nem értettem miért?
Ezek miatt a fura események miatt aztán hamarosan rájöttem hogy álmodom. A fejemet forgatva gyorsan körülnéztem, hogy kimozduljak a holtpontról és rögzítsem a látványt. Továbbra is az erdőszélen voltam. Elsőre semmi különös. Balfelé aztán észrevettem valami tényleg furát: egy ritkás facsoport mögött, halovány, fehér, gömbszerű fény lebegett a talaj felett. Egy gondolat jutott eszembe, az hogy ez valami idegen erő és mohó vágyat éreztem hogy odamenjek és belemerítva a karomat magamba szívjam. Beugrott az OA című film is, ahol a halálközeli állapotban lévők abban az álomszerű világban megettek valami élőt, hogy tudást nyerjenek. Így gondoltam én is a fénygömbre, valami ami hatalmat adhat.
Ám mégsem mentem oda hozzá, ugyanis ahhoz át kellett volna kelnem a fákon és úgy ítéltem meg, túl mesze lenne és nem voltam biztos hogy addig benne tudnék maradni az álomban. Másik indokom volt, hogy észrevettem egy közelebbi célt is: előttem egy széles ösvény állt és az út végén a növények takarásából narancsos fények villództak. Ez jóval közelebb volt és nagyobb hasznot reméltem általa. Az is átsuhant rajtam hogy az álom lehetőség arra, hogy erőre vadásszunk. Minden esetre nagyon mohó lettem. Az is növelte izgatottságomat, hogy az ösvény közepén ismét feltűnt egy fehér fénygömb, mintha csak jelezné hogy arra kell menni.
Gyors tempóban haladtam végig az úton, időnként alacsonyan suhanva is. Útközben egy újabb gondolat hasított belém és szavait mantraszerűen ismételgettem, próbálva fogódzót találni, megfejteni a jelentését: "Mindig is ő lett volna akit szerettem?" Itt felidéztem a korábbi álmomat és bűvész barátomat, de nem tudtam társítani hozzá a szerelem érzését, ahogy senki máshoz sem. A mantra üresen visszhangzott bennem, nem jelent meg senki képe előttem. Ám ez itt abba is maradt, mert közben az út végére értem. A narancsos fények itt már vadul villogtak, egészen megrémítve. Haboztam. Megálltam és nem voltam benne biztos, hogy látni merem-e a fények forrását?
Mindezeket a fényeket a földönkívüliekhez társítottam, akik bár érdekelnek, de meg is rémisztenek. Végül arra jutottam, hogy az álom egy lehetőség szembenézni a félelmeinkkel. Ez azonban cseppet se nyugtatott meg, olvastam olyat is hogy az álmokon keresztül veszik fel az emberrel a kapcsolatot. De be merem-e ezt vállalni én? A válaszom határozott igen volt, akartam, vágytam a kalandot, a megismerést, akkor is ha az életemet kell kockáztatnom miatta. Kiléptem az ösvényről és egy tisztást láttam magam előtt. A narancsos fények olyanok voltak mint a lángok, fekete nyalábokkal keveredtek. Egy drapp színű piramist vettek körül. Ez lenne az űrhajójuk..?
Szó szerint remegtem a félelemtől, mégis határozottan indultam el felé. A piramist apró, szögletes testű, fehér törpék vették körül. Fénylények nagy szemekkel. Mintha megriadtak volna a közeledésemtől. Az űrhajó mellmagasságig ért csak, és mikor odaértem hozzá, kinyújtott jobb kezemmel megérintettem. Csak az járt a fejemben hogy ha le akarok végleg számolni a félelemmel, hozzá kell érnem. Mikor megérintettem, mintha elpattant volna egy húr, átlendült volna a holtpontról egy eldőlő szekrény, ilyesféle nyomást éreztem, valami ami eddig szilárdan rögzült volt, most felszabadult. Ekkor különös dolog történt: a piramist mintha szél kapta volna fel, sebesen megpördült a levegőben és egyre távolodott tőlem! Szétrebbentek a lángok is és eltűntek a törpék. A félelmem is semmivé lett!
Emlékeztettem magam hogy nézzek minél jobban körül, megjegyezve annyi dolgot amennyit csak tudok. Jobbra és balra fent a levegőben, különös geometrikai formák lebegtek. Mintha piros kockákból építették volna őket. Hosszúkásak voltak és helyenként szögletesen kitüremkedtek, nem igazán volt értelmük számomra. Észrevettem egy másik piramist is, ez lila színű volt és szintén a levegőben pörgött, vertikálisan, egyre messzebbre tőlem. Biztos voltam benne hogy ez nem azonos az "űrhajó piramissal." Másik érdekes dolog a kockaeső volt. Távolabb rengeteg, apró, színes kocka kavargott előttem. Összetömörültek és mint egy szélroham söpörtek végig a levegőn. Mindezekre a jelenségekre jobb ötletem nem volt, minthogy magát az álom szerkezetét látom, a félig kialakuló, illetve széthulló teret.
A hatalom éhség továbbra sem tűnt el belőlem. Szemeimmel kerestem valamit, bármit amiből erőt nyerhetek. Nem világos hogy jutottam el a kapuhoz, illetve annyira emlékszem hogy egy nagy, négyszögletes feketeség előtt állok. Szemcsés szerkezetű. Vadul pislogni kezdek hogy megállítsam az álom széthullását, mert arra következtetek hogy ez történik, ugyanakkor jelen van bennem az a gondolat is hogy ez valami átjáró, vagy valami olyan amivel egyesülni akarok. Feladom az ellenállást és jobb karomat előrenyújtva beleolvadok. Felébredek.
Hamis ébredésbe kerülök, bár erről fogalmam sincs. Elég sötét van, még a zsaluk is be vannak téve. Nyújtózkodva keresem a villanykapcsolót. Megtalálom, de az istenért se akar működni! Legalább ötször-hatszor megpróbálom, de a lámpa nem gyullad fel. Kiszállok az ágyból és botladozva, bosszankodva nekiállok keresni egy másik lámpát. Nagy nehézségek árán sikerül előkerítenem az egyik szekrényből, érdekesnek találom hogy a lámpa félig belesüllyedt a szekrény aljába... de nem foglalkozom ilyen apróságokkal... Felkattintom és ez már működik. Előkapom az álomnaplómat és elkezdem lekörmölni a fenti álmomat. Pár sort írok bele, vissza is tudom olvasni, aztán hirtelen igazából is felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:26

Kobold (2017.10.09)

Az erdőben haladok, vékonyszálú, sűrű fák között. Olyan sok a fa, hogy eszembe jut amit apám mondott tegnap, hogy minden fát ismer az erdőben. Azért én is elég jól kiismerem magam a terepen, gondoltam. Egy hídhoz értem, ami egy kis patak felett húzott át. Ez viszont már egyáltalán nem volt ismerős számomra, és kételkedtem benne hogy akár apám is tudna a létezéséről. A híd nagyon gondosan megépített volt, elegáns és egyszerű kialakítású. Nem is értettem hogy kerül épp az erdőbe egy ilyen szép szerkezet. Aztán megtaláltam a választ: álmodom! Azonban éreztem hogy pengeélen táncolok, hogy bármikor felébredhetek. Lenyugtattam és emlékeztettem magam hogy most észnél kell lennem ha benne akarok maradni az álomban.
Nem néztem semerre sem, csak előre, a lábam elé és a karjaimat ütemesen lengetve sétálni kezdtem. Feltűnt hogy fehér tornacipőfélét viseltem. Felrémlett hogy régebben fortis említette hogy sétálva került bele egy tudatos álomba, vagy valami ilyesmit, és azt gondoltam ha erre az ismétlődő, egyszerű mozdulatsorra koncentrálok akkor meg tudom szilárdítani a helyzetemet. A dolog remekül működött. Éreztem hogy mind jobban uralom az álomteret. Egyre bátrabban nézelődtem magam körül, miközben folyamatosan haladtam előre. A környezetem nemigen változott, ugyanúgy egy erdőben voltam, fák, bokrok, szűk ösvények, semmi különös. A talaj sötétbarna volt, mint mikor eső után felázik a föld.
Hamarosan azonban változott a helyszín, és a szőlőhegyre értem, közvetlenül a pincénk szomszédságába. Az út kétfelé ágazott. Merre menjek tovább? - tettem fel magamnak a kérdést. Az járt a fejemben ugyanis hogy ha más utat választok, maga az álom is másként fog alakulni, én azonban kíváncsi voltam mindkét változatra. De kétfelé mégsem mehettem. A jobb felé eső utat jól ismertem, az vezetett hazafelé, amíg a bal felé indulót már kevésbé ismertem. Aztán észrevettem a bal út felett egy pihét lebegni, olyan volt mint az elszáradt gyermekláncfű pihéje. Apró, csillogó, fehér kis fénypont. Ez egy jel, gondoltam és rögtön eszembe juttatta a tegnapi álmomat a fehér fénygömbről, úgyhogy a bal felé eső utat választottam. Odébb láttam egy másik pihét is.
Az út valóban az ismeretlen felé vezetett. Ismét egy erdős szakaszon kellett átvágnom. Ugyanúgy lendületes tempóban sétáltam, megerősítés gyanánt időnként erősen pislogtam is hozzá. Már írtam korábban milyen hatékony technika is ez, a pislogás ténylegesen megszilárdít, segít összetartani a látványt. Ránéztem a kezeimre is, teljesen valódinak látszottak, semmi eltérést nem vettem észre rajtuk, talán csak egy kis csillogást a bőröm felszínén. Hosszú ideje mentem már és a környezetem nem akart változni. Emlékszem egy szélesebb, lejtősebb, köves ösvényre, de még mindig csak az erdőben voltam. Kezdtem elunni magam és megbánni hogy a bal utat választottam, nincs itt semmi és elvesztegetem a lehetőséget. Mit ér a tudatosságom ha csak bolyongok a vadonban? - gondoltam.
Végül aztán kiértem egy nagy mezőre. Egy dombtetőn voltam, előttem széles, lankás, füves térség terült el. Nagyjából 60 fokos lejtő vezetett lefelé. A fű helyenként zsombékos és fakó sárga volt. Ki volt száradva és csaknem térdig ért. A távolban sötét erdővonal keretezte. Nagyon csalódott lettem, egyszerűen nem tudtam mihez kezdeni magammal és lelombozott az a lehetőség hogy ismét hosszú séta vár rám. Azonban nagyjából háromszáz méterre előttem egy régies stílusú faházat vettem észre. Látszott rajta hogy elhagyatott, bár nem voltam teljesen biztos benne. Szürke deszkái kopottasan ásítottak felém. Volt egy kis terasza is. Jobb híján a ház felé indultam, remélve hogy kijutok erről a helyről. Még az is megfordult a fejemben hogy álmot váltok, mármint megpróbálok új helyszínt teremteni, de nem mertem megtenni, nehogy kizökkenjek.
Szerencsére azonban a hely magától megváltozott. Az egyik pillanatban még a mezőn vágtam át, a következőben már a falum főutcáján megyek előre! Abbahagytam a sétát és lendületből szökkenve, repülni kezdtem. A testem olyan szellemszerű, át lehetett rajta látni és finom szerkezetű anyaga főként aranyszínű volt. Egy idősebb nő jött velem szembe. Közömbösen nézett maga elé, egyértelműen nem látott. Ki akartam próbálni hogy át tudok-e menni rajta és miközben elsuhantam mellette, a bal kezemet átnyújtottam a fején. Mintha sűrű kulimászba nyúltam volna, volt egy kevés ellenállás, de a nő nem vett észre semmit és egyszerűen áthaladt rajta a kezem. Érdekesség hogy ezután megnéztem a kezem és az fémes, plazmaszerű volt, de ugyanúgy átlátszó. Megrészegített a tapasztalat, az hogy az emberek nem látnak, az hogy álmodom, vagy kívül vagyok a testemből, akármi. Felszabadító érzés volt és azt gondoltam enyém a világ, azt tehetek amit csak akarok.
Most egy fiatal nő jött velem szembe: magassarkúba bújtatott hosszú, formás lábai voltak, fekete, ráncos miniszoknyája még a combja közepéig is alig ért. Sötét napszemüveget viselt, rágózott. Táskáját hanyagul a vállára vetette. Divatos blúza volt. Fekete, egyenes haja vállig ért. Nagyon lazán jött felém és magabiztosan, láthatólag annak tudatában hogy milyen vonzó. Erős szexualitás áradt belőle. Kicsit meg akartam leckéztetni és mint valami rossz kobold a kezemet most az ágyékán (finoman fogalmazok) vittem keresztül. Ugyanúgy mintha kulimászba nyúltam volna, de most kicsit más volt az érzés mint korábban. Szándékosan rezgést vittem bele, az érintésbe, azzal a szándékkal hogy eljuttassam a csúcsra. Az ujjaim végéből gyors vibráció gerjedt és a lány kéjesen előregörnyedt.
Őszintén szólva ezután rögtön elöntött a szégyenérzet, és az a gondolat hogy még egy álomban se lenne szabad feladni minden erkölcsi gátlást... Ennek ellenére továbbra is komisz élvezetet találtam az emberek zaklatásában. A buszmegállóhoz értem, hárman jöttek felém. Vajon tényleg láthatatlan vagyok? Senki sem érzékel? Kételkedni kezdtem ebben és mintha csak a gondolataimra felelne, a testemen most a pizsamám jelent meg, és az a félemetes lehetőség villant fel előttem hogy öntudatlanul kiszálltam az ágyamból és alvajárva riasztgatom a helyieket... De nem, meg kellett nyugodnom azután, hogy elrepülve a buszmegállóban várakozó emberek arca előtt, azok továbbra sem láttak engem.
Felfigyeltem rá hogy az úton furcsa járművek közlekednek. Nem értek a kocsikhoz, csak annyit tudok róluk hogy négy kerekük van, szóval nem tudtam azonosítani milyen típus lehet, de egyértelműen valami régies stílusú, elnagyolt motorházzal, nagy sárhányókkal. Valahogy az a gondolat ugrott be, hogy emlékeztet a barkasra (azt ismerem), de nem barkas volt. Az autók sötétzöldek voltak, talán kicsit militarista, komcsi hangulatot sugároztak. Közben ismét megváltozott a hely és egy város sétálóutcáján találtam magam. Nem emiatt de megint sétálni kezdtem, hogy megerősítsem az álomteret. Izgalmas volt a gondolat hogy milyen rég benne vagyok már az álomban és hogy viszonylag könnyedén fenn tudom tartani az új helyek ellenére is. Séta és pislogás, séta és pislogás.
Kora reggel volt, még kevés volt az ember és az üzletek éppen most nyitottak. Itt sem látott senki. A rosszaság nem tűnt el belőlem és zaklattam az embereket. Lökdösődtem és valakinek meghúztam a haját is, érzés szinten rám is átragadt ez a kicsit kellemetlen fájdalom, de semmi komoly. Valamilyen nagy sorházba értem, nem tudom mi a pontos neve, de a különböző üzletek egymás mellett sorakoztak, mint egy plázában, előttük másfél méteres sétányt hagyva, majd üvegfal választotta el az utcától. Tehát az utca és az üzletek között mentem tovább ezen az úton. Benézve a boltokba láttam hogy az alkalmazottak nyitáshoz készülődnek és hogy pár vásárló már lézeng itt.
Az egyik bolt előtt a földön észrevettem egy festményt: olyasféle kép volt mint egy római freskó, és egy szép, mosolygó női arcot láttam rajta. Pirosas, narancsos köpönyegbe volt burkolózva a nő. A kép felszíne talán lakkozott volt, minden esetre csillogott. Azt nem tudtam mit keres itt a kép, de finoman ráléptem, épp csak annyira hogy ne okozzak kárt. Mellette álltak az eladók, de semmit se vettek észre abból hogy átmentem a képükön. Kezdett elegem lenni, fel akartam már ébredni, mert nem igazán tudtam mit csinálni. Már az emberek piszkálása se érdekelt. Ugyanakkor emlékeztettem magam, milyen értékes egy tudatos álom, és nem kellene csak úgy veszni hagyni a lehetőséget.
Ismét megnéztem a kezemet, nem változott semmit és olyan volt mint általában. Ki akartam menni az utcára és óvatosan nekinyomtam magam az üvegfalnak. Azonban az erősen ellenállt és szinte visszapattantam róla. Nem értettem mi ennek az oka. A közelemben két eladó beszélgetett, azt hiszem kávéztak is. Eszembe jutott hogy nem ártana megfigyelni valami konkérumot amit akár később elenőrizni is lehetne a valóságban, és az üvegfalon észrevettem egy fehér nyolcast, meg valami motívumot, talán kürtöt..? Azonban nem tudtam már sokáig nézelődni mert az energiám végére értem és kezdett széthullani a világ körülöttem. Nem tettem semmit hogy megakadályozzam, elment már a kedvem az álomtól. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:27

Pucéran az úton (2017.10.23.)

Egy körülbelül két méter magas, téglatest alakú talapzaton feküdtem. Olyasféle volt mint amin a szobrok állnak. Rideg, sötét, szürke kőtömb volt. Sima felületére nedvesen tapadt a bőröm. Ugyanis teljesen meztelen voltam és a hátamon feküdtem. A póz nagyjából megfelelt a fizikai valóságnak, kivéve hogy itt nem volt párna a fejem alatt és a lábaim kicsit túl lógtak a peremen. A meztelenség is stimmelt. Ritkán alszom ruha nélkül, de gyanítom hogy ennek a különössége válthatta ki az egész álmot.
A talapzaton feküdve, görcsös igyekezettel próbáltam elaludni, de elég nehezen ment. Érdekesség hogy akkor és ott egyáltalán nem találtam furcsának a helyzetemet, csak az lebegett a szemem előtt hogy sikerüljön tudatos álomba kerülnöm vagy kilépni a testemből. Lent aztán meghallottam hogy pár régebbi osztálytársam rólam beszélget, egyikük válaszolt a másik kérdésére, arra hogy mit csinálok én ott fent: "Próbál kilépni a testéből" - felelte neki. Azt hiszem kinevettek és ezt nagyon bántónak találtam. Viszont némi erőt is nyertem belőle és csakazértis alapon bizonyítani akartam nekik, de főként magamnak.
A testemre figyeltem és a lélegzésemre koncentráltam. Hőség árasztott el, mely az egész testemet átjárta, kicsit elnehezültem. Aztán enyhe vibrációt tapasztaltam, emlékeztem hogy ezek a projekció kísérőjelenségei. Tudtam hogy nem szabad kapkodnom, vagy megmozdítani a testemet, ezért mereven feküdve, továbbra is csak a vibrációra fókuszáltam. Nem akart történni semmi, csak egyre nehezebbnek éreztem magam. Időnként olyan volt mintha nagyon távolról figyelném magam és valahonnan a magasból. Aztán próbáltam felfelé gondolni magamat, hogy elszakadok a testemből és kilebegek, de éreztem hogy valami szilárdan a testemhez köt. Ugyanakkor a kettősséget is tapasztaltam, hogy valami éteribb, könnyűbb "test" járja át a másikat, de egyszerűen nem tud elszakadni tőle.
Végül feladtam. Bosszúsan és csalódottan félkönyékre támaszkodtam és jobb híján megnéztem a bal kezemet. Eleinte kicsit homályosan láttam, de aztán tisztult a kép: egy fénykéz volt, melybe sárga és fehér színek vegyültek, kb. egyforma arányban. Ekkor kezdtem végre először gyanítani hogy álmodom. Hamis ébredésben lennék? - kérdeztem magamtól, de nem gondoltam igazán komolyan. Kicsit habozva hogy megüthetem magam, a talapzat szélére ültem, majd leugrottam róla a földre. Könnyű landolás volt. Szinte ezzel egyidőben ismertem fel teljesen hogy álmodom. A meztelenségem meg az egész helyzet túl képtelen volt már.
Az osztálytársak eltűntek, viszont ahol állhattak, szétszórt szemetet fedeztem fel a földön. Valami fehér hulladék volt, talán műanyag és papírdarabok. Volt még ott egy kis lépcső, szürke, egyenetlen kőkockákból rakva, és alacsony korlát is tartozott hozzá. Ez vezett el a talapzattól (emlékműtől?). Óvatosan lépkedve keltem át rajta, mezítláb nem akartam semmibe belelépni. Hamarosan kiértem az országútra. Felismertem a helyet. Az út élesen kanyarodik ezen a szakaszon és egy kisebb keresztezi. Közvetlenül a szomszéd falu mellett található (SZ!). Elindultam rajta hazafelé. Kicsit bosszantott hogy a hely nem sok lehetőséget kínál számomra, végtére is csak egy szimpla úton vagyok.
Nem éreztem stabilnak az álomteret, ezért nyugalmat erőltetve magamra felidéztem mit kell tennem: ahogy a Kobold című álmomban is csináltam, lendületes sétába kezdtem. Csak egyenesen előrefelé és közvetlen magam elé néztem, miközben a lábaimat és karjaimat ütemesen lengettem. Magamban számoltam is hozzá az ütemet: kettő-egy, kettő-kettő, kettő-egy, kettő-kettő...
Elég fura egy számolás volt és nagyon katonás, méghozzá olyannyira, hogy ugyanezt a számolást hallottam visszhangozni a távolból is. A hang jobbfelől érkezett és olyan volt mintha egy szakasznyi, menetelő katona torkából szólna. Mély férfihangok zengték vissza az ütemet. Ezt kicsit viccesnek találtam és egyben mindentudóan gondoltam rá, hogy az álom miként próbál asszociálni erre a hangra, próbálva megteremteni egy ideillő közeget. De nem hagytam, nem akartam hogy katonák jelenjek meg. Ez az én álmom, én irányítok, és csak az lehet, amit én akarok - gondoltam.
A technika bevált, és bár még mindig nem volt tökéletes, de jobban uraltam a helyzetet. Napsütéses, szép idő volt, mindent erős és élénk fények ragyogtak be körülöttem. A beton felforrósodott a talpam alatt és szórakoztatónak találtam ahogy séta közben hangosan csattan a lábam az aszfalton. Ez újra emlékeztetett rá hogy meztelen vagyok. Egy pillanatra ösztönösen bepánikoltam ettől, mi lesz ha valaki meglát? De aztán megkönnyebbülve emlékeztettem magam hogy csupán álmodok, senki nem köthet belém emiatt. Őszintén szólva ez így elég felszabadító érzés volt, mintha a ruháimmal a gátlásaimat is levettem volna. Élveztem hogy nem viselek semmit, miközben autók haladnak el mellettem és bárki láthat. Szexuálisan is izgatónak találtam a helyzetet. Arra gondoltam hogy az első utamba kerülővel lefekszem.
Aztán valószínűleg erre válaszul, lassított mellettem egy fehér autó. Szögletes alakja volt és a felnije krómozott. Régies típusnak tűnt, de jól karbantartottnak. Benéztem az ablakán, azaz próbáltam volna, de teljesen homályos volt, mintha vastag, szürke piszok ragadt volna rá. De még így is éreztem hogy senki sem ül a volánnál, ez csupán az álom díszlete. A kocsi végül nem állt meg, épp csak elment mellettem, aztán gyorsított és eltűnt a szemem elől. Közben változások történtek és a helyszín azzá a körforgalommá változott, ami a közeli város külterületén található. Itt már emberek is sétáltak a járdákon, de továbbra sem zavartattam magam.
Akartam valami hasznosabbat is csinálni a sétánál, és megnéztem az egyik közelben parkoló autó rendszámát: UUT-7
Az első "U" felső szárain és az alján keresztben, vízszintes vonalkák voltak, kicsit más volt mint a másik, és talán egy szláv, vagy cirill betűre emlékeztetett. Elismételtem párszor, amíg biztos voltam benne hogy megjegyeztem. Aztán láttam egy piroslámpánál várakozó különös autót, hasonló volt ahhoz, amivel a Koboldos álmomban is találkoztam. Ez halványzöld volt és leginkább egy 'rolls royce'-ra hasonlított. Az ajtaja körül sűrűn bordázott volt. El is merengtem rajta hogy mit jelenthetnek ezek a kocsik..
Aztán megéreztem hogy nem sok időm van hátra, az álom bármikor széthullhat. Nem akartam úgy kiesni belőle hogy ne csináljak valami érdekeset. Megint csak a meztelenségem inspirált és újra szexuális izgalomba jöttem. Kutakodva körülnéztem hogy találjak egy megfelelő álomalakot. Balfelé észrevettem egy kötött sapkás idős nénit ácsorogni a járdán, de persze szóba se jöhetett.. Aztán úgy négy-öt méterre előttem, egy fiatal nő álldogált egy oszlopnak dőlve, talán a telefonját babrálta. Sötét napszemüveget viselt (mint a Koboldos álomban!). Hosszú, göndör, fekete haja volt. Kék farmernadrág volt rajta. Eltökélten elindultam felé hogy lesz ami lesz és lesmárolom, de mielőtt odaértem volna hozzá, hirtelen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:28

Lámpaláz (2017.11.15.)

Miért vagyok itt? - kérdem magamtól és az emlékeimben kutakodok. Az iskola felé tartok. Nem emlékszem hogy milyen órák lesznek, erről eszembe jut hogy régen sem tudtam mindig hogy mi lesz, mégis odataláltam valahogy a termekbe és a szükséges könyvek is nálam voltak. Mégis zavar hogy nincs konkrét emlékem az előzményekről, kemény falba ütközöm. Csak homályosan dereng hogy talán tesi lesz az első óra. A város egy ismeretlen utcáján haladok. Elég széles az út és magas emelkedők vannak benne, nem egyenes. Senki sincs rajtam kívül az úton, illetve a járdán, de az úton se látni járműveket. Minden olyan álmos, szürke, élettelen, amilyen csak egy város lehet. Távolabb magányosan álló lámpaoszlop pislákol, fénye vilángol. Aztán nagy sebességgel egy autó húz el mellettem. Nagyon közel volt, szinte a szelletje is megcsapott. Dühös leszek, mert biztos vagyok benne hogy túllépte a megengedett sebességet. Micsoda felelőtlenség! Utánanézek és elég furának találom a kocsit: olyan szűk, mintha egyszemélyes lenne, fekete színű és mintha magasított hátulja lenne. A kerekei is nagyok és az alváztól kívül vannak, kicsit olyannak tűnik nekem, mint az első kocsik amiket száz éve készítettek. Az incidens miatt arról kezdek fantáziálni, hogy milyen jó lenne ha nem lennének többé földi járművek, mármint kerekeken guruló gépezetek, ha mindenki repülhetne. Még arra is gondolok hogy nekem kéne feltalálnom valamit, híres lennék, gazdag, stb.
Valahogy eljutok az iskolához, de ez a hátsó bejárat lehet. Még nem lépek be, kint vagyok a kertben, zöld pázsit, fák, stb. A bejárati rész túlméretezett, nagy, fekvő téglalap alakú nyílás az épületen, ajtók nélkül. Közvetlenül a tornaterembe vezet. Hogyan jutok el az órára, hova kell mennem? - teszem fel magamnak ismét a kérdést. Aztán meghallok pár ismerős hangot bentről, ez kicsit megnyugtat, de még nem megyek be, hanem leülök kint, ilyen nagy szivacsokra amit tesin szoktak használni. Álmosan ásítok. Két tanár megy el mellettem, egy szemüveges férfi és egy nő, a férfit ismerem, valami fejes a vezetőségről. Beszélgetnek, rám se hederítve elmennek mellettem. Ezután nem sokkal megjelenik Danny Blue, szokásosan elegáns öltözékében. Kezet nyújtva üdvözöl, de mikor megszorítom a kezét, az puha és meleg, és elég törékenynek tűnik. Valamiért gondot okoz rendesen mozgatnom a hüvelykujjamat (megj.: a valóságban rajta feküdtem!) és emiatt nem tudom rendesen megszorítani a kezét. Ezután kínos beszélgetésbe kezdünk, amit jobb nem részletezni. Ennyit az előzmény álomról.
Hamis ébredésbe kerülök. Próbálok visszaaludni és szokásosan elhatározom hogy tudatos leszek álmomban. A testemre figyelek és a lélegzésemre. Nem lenne rossz egy asztrális tapasztalat sem. Hamarosan meg is érzem az ismerős meleget, ami hullámként vonul át a testemen. Kicsit kellemetlen nyomást érzek a fejemben. Hasonlít arra mint mikor leesik az ember vérnyomása. Tudom hogy most nem fog sikerülni a kilépés, ezért abba is hagyom és felidézem a fenti álmomat. Az utcára gondolok és különösen a repülésre. Vissza akarok kerülni abba az álomba és repülni. Nagyon hamar siker koronázza erőfeszítésemet, ugyanis tényleg repülni kezdek, csakhogy nem az álomban, hanem a szobámban! Közvetlenül a mennyezet alatt vagyok. Álmodom! - ismerem fel boldogan. Akkor és ott eszembe se jut hogy ez lehet testen kívüli élmény is. Álomként gondolok rá. Örömömben megfogom a lámpabúrát a két kezemmel és nagyokat lendítve rajta, hintázni kezdek. Úgy kell elképzelni, hogy fejem fölé emelt karokkal fogom a búrát, és a szoba két átellenes fala között lengetem magam. Érdekesség hogy a testem többi részét csak fehéres ködként látom, kontúrtalan, elmosódott. A hintázásról eszembe jut Áprilia, ő említett valami hinta technikát, bár biztos nem így értette. Egy idő után gyerekesnek találom a mókát és abbahagyom a játékot. De még nem engedem el a búrát.
A lámpabúra üvege hideg és kemény. A szobámban szürkület van, nem látni mindent tisztán, inkább csak a közelben lévő tárgyakat, ezért belenézek a búrába és azt mondom neki: legyen fény, legyen világosság! Azonban a villanykörte nem reagál, nem gyullad fel. Elég részletesen ki tudom venni, még az izzószálat is látom benne. Körbefordulok, pislogok, de nem lesz világosabb, sőt, érzem hogy terjed a sötétség. Megijedek hogy felébredek, ezért ingereket keresve próbálom megszilárdítani a helyzetemet. Megérintem a szobafalat, ez is hideg és kemény. Aztán odalebegek az állólámpámhoz. Jobb kezemmel megérintem a tetejét, vízszintes pózba hozom magam és ismét játékos kedvvel forogni kezdek körülötte, mint egy korong. Valamiért a karácsony jut eszembe, nem tudom miért, és arra gondolok hogy az állólámpa változzon karácsonyfává. Vajon meg tudom változtatni az álomkörnyezetemet? Karácsonyi díszletek rémlenek fel előttem, de igazából nem érzek kedvet hozzá, ezért megszakítom a forgást és az ünnepi gondolatokat.
A szemeim előtt kezd összefolyni a látvány. Ezt úgy érzékelem, mintha a szemeim le akarnának ragadni, nehezemre esik őket nyitva tartani. Álmos, csipásan pislogok és erősen koncentrálok arra hogy rendesen lássak. Ki kell nyitnom a szemem, látni akarok, mondogatom magamnak, és az lesz az eredménye, hogy a valóságban nyitom ki őket, felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:28

Goriazdel (2017.12.15.)

Tudatos elalvással kerültem álomba, így nem volt átmenet, rögtön tudatos lettem. Először csak homályosan érzékeltem a környezetemet, még semmi nem volt szilárd és megfogható a tekintetem számára, csak erős, sárga fények vettek körül. Aztán a kezemre néztem hogy stabilizáljam az állapotomat: mint már oly sokszor, most is kisebbek voltak a szokásosnál, de egyéb tekintetben teljesen valódinak látszottak. A tenyereim szép rózsaszínesek voltak. A kéznézés segített és immár rendesen kirajzolódott előttem a környezet: a hely a két falu közötti útszakasz volt, valahol a malom környékén. Emlékeztem hogy az ezt megelőző hajnali álmomban, ezen az úton mentünk át egy barátommal, innen származik tehát a helyszín. Közvetlenül egy vályogtéglás épület mellett álltam: potyogós, sárga vakolata volt, és szürke és barna, kopottas deszkákból készült homlokzata. Olyan volt mint egy hegyi pince. Enyhén éreztem hogy vizelnem kell. Felrémlett hogy így is aludtam el, nem akartam felkelni mert féltem hogy már nem tudnék visszaaludni. Ez a testi inger tehát bekerült az álmomba is, de itt kevésbé volt zavaró. Izgalmasnak találtam a helyzetet, mármint a tudatosságot és azon kezdtem gondolkozni hogy mihez kezdjek. Már majdnem otthagytam a pincét, hogy körülnézzek másfelé is, mikor észrevettem az épület ajtaját. Az az ötletem támadt, hogy benyithatnék rajta, hátha így álmot váltok. Persze gondoltam a korábbi ilyen kísérleteimre is, de igazából nem volt konkrét elvárásom hogy mit találok majd a túloldalon. Hideg és kemény tapintású alumínium kilincse volt, az ajtó könnyen nyílt. Odabent egy kis tárolószerű helyiséget láttam. Lepusztultság és ódonság jellemezte ezt is. Mindössze egy alacsony, hosszúkás láda volt benne a földön. A szemközti oldalán egy feliratot vettem észre:
"Bámultam, úgyhogy of Goriazdel..."
Olyan volt mintha egy vers lenne és mintha még a dallamot is hallottam volna. Az utolsó szó után pontok voltak, látszott hogy befejezetlen. Ez azt az ötletet adta hogy kérjem meg az álmot fejezze be a verset. De aztán el is vetettem gyorsan, mivel nem szeretem a verseket és ezért nem is érdekelt a folytatás. Viszont a szöveget memorizálni kezdtem hogy felébredve lejegyezhessem. Többször elismételgettem magamban és mikor már biztos voltam benne hogy emlékezni fogok rá, megfordultam és kiléptem az épületből. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:29

Hideghegy (2017.12.30.)

Tudtam hogy álmodom, ezért ritmikus sétával igyekeztem szilárdabbá tenni a helyzetet. Egy magas hegyi úton voltam, vagy inkább keskeny párkánynak nevezném mert egy lépésnél nem lehett szélesebb az ösvény. Jobbfelé mély szakadék nyílt, amíg balra tőlem jég által határolt barlangnyílást vettem észre. A barlang örvényszerűen mélyedt bele a sziklafalba. Hideg volt, minden megvolt fagyva és ettől olyan kékes jelleget öltött a táj. Megnéztem a kezeimet: fénylők voltak rózsaszínes foltokkal. Csak pár lépést tehettem, mikor az álomhelyszín megváltozott és hazakerültem a felső udvarba. Bokáig érő hóban álltam. Néhány lépést haladtam előre, aztán kíváncsiságból megfordultam hogy látszódnak-e a lábnyomaim a hóban. Látszódtak. Ismét megnéztem a kezeimet, hasonlónak láttam őket mint korábban. Pár méterre álltam a csirkeóltól. Gondoltam megnézem közelebbről. Az ajtaja nyitva állt, de egyetlen tikot se láttam, sőt, nyugtalanítóan élettelen volt a hely, úgy éreztem rajtam kívül semmi élő nincs itt. Kíváncsi lettem találok-e tojást a szokott helyen. Első pillantásra kettő volt ott, de mikor a kezemmel értük nyúltam, meglepve láttam hogy három lett belőlük. Kézbe vettem őket, az új tojás csak fele akkora volt mint a többi. Ismét ütemes sétába kezdtem, hogy stabilizáljam az álmot és hogy biztonsággal eljuthassak a házig. Néhány métert haladok előre, mikor a kicsi tojást elejtem és messzire gurul. Megállok és ügyetlenkedve próbálom megtartani a másik kettőt, de olyan mintha ki akarnának ugrani az ujjaim közül. Eszembe jut hogy máskor is tapasztaltam hasonlót, mikor álomban kézbe vettem tárgyakat. Az elgurult tojásra nézek és meglepve látom hogy egy nagyobb darab krumplivá változott. Somolyogva állapítom meg annak a megfigyelésnek az igazságát, hogy a dolgok megváltoznak álomban ha többször rájuk nézünk. A krumpliról egy magra asszociálok és hirtelen ötlettől vezérelve hangosan kijelentem: "Nőjön itt egy babpaszuly!" Még a karommal is intek, mintha varázsolnék. Elfordítom a fejem  és mikor újra visszanézek, egy kb egy méter magas paszulyszár nőtt ki a krumpliból! Újra elfordulok és újra ránézek: most már kétméteres. Ezt újra megismétlem és a zöld paszulyszár már olyan magas hogy a tetejét se látom. Az az ötletem támad hogy felmászhatnék rajta az égbe, mint a sámánok. Ám tartok a magasságtól, úgyhogy hagyom a dolgot. Elindulnék le a ház felé, de hirtelen felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:30

Ki vagy doki? (2018.01.14.)

A tapasztalat előzménye egy különös álom volt. Ebben folyton visszatértem ugyanarra a helyre, keresve az emlékeimet. Nem tudtam pontosan hogy ki vagyok, miért vagyok itt, és mit kellene észrevennem. Mikor megpróbáltam az emlékeim után kapni, azok rendre elúsztak előlem. Az a hely egy kórház folyosója volt. Nem voltam teljesen önmagam és nem tudom hogy ez az amnéziás állapot volt-e az oka, de a személyiségem mintha nem az enyém lett volna. Más ember voltam. Külsőre is más voltam, a hajam hosszú volt és göndör, Gülseren fiatalabb változatának látszottam. Legalább 3-4 alkalommal ismétlődött meg hogy a folyosón találtam magam. Két hely között ingáztam, a másikról nem sok mindenre emlékszem, csak emberek egy csoportjára, akik tudták ki vagyok és azért küldtek a kórházba hogy felidézhessem az emlékeimet. Aztán végül megtörtént: a felismerés öngerjesztő módon ért el, fokozatosan kitisztult a tudatom és rájöttem hogy álmodom! Ez nagy megkönnyebbüléssel és örömmel járt. Az amnéziám a nem tudatos állapotom leképeződése volt és amit észre kellett vennem, az az álmodó helyzet.

A környezet érdekes keveréke volt egy kórháznak és a középiskolámnak. A központi rész egy nagy, tágas csarnok volt, középen az emeletre vivő lépcsővel, oldalt ajtók nyíltak a termekbe/kórtermekbe. Helyenként fikusz-szerű növényeket lehetett látni. Itt-ott polcok is voltak a falon és valami, talán narancs színű festés hosszan, a lábazat magasságában. Öszességében megnyugtató és barátságos látványt nyújtott a hely, nem az az ammóniaszagú letisztult belső volt. Jól éreztem magam itt. Először repülni kezdtem az előttem lévő folyosón, ittt kicsit sötétebb volt, de nem vészes. A folyosó végén egy adventi kórust vettem észre: 10-12 éves gyerekek próbáltak éppen, fehér ministránsruhában voltak. Emlékszem hogy kutakodtam a fejemben, mert akkor nem jutott eszembe ez a szó, mármint az hogy ministráns. Ja igen, ők azok akik a papnak segítenek a misén, hogy is van az a szó..? Nem jöttem rá a szóra, de nem is foglalkoztatott különösebben mert tudtam hogy ébren majd beugrik. Szóval ott lebegtem az éneklő gyerekek előtt - a hangjukat mégsem hallottam, számomra csak tátogtak - de nem vettek észre, egyáltalán nem mutatták jelét hogy látnának engem.

Otthagytam őket és lejöttem a földre, mert beugrott a múltkori álmom amiben futottam. Tudtam hogy most is mozognom kell, ha benne akarok maradni az álomban, és teljes erőből szaladgálni kezdtem a folyosókon. Egyrészt nagyon felszabadító érzés volt, másrészt nagyon hatékony stabilizációs technika. Futás közben ténylegesen éreztem hogy az álom egyre szilárdabbá válik. A combjaimban kellemes húzás jelentkezett, szinte kirobbantam az energiától. A combomra pillantva az sötét borostyánszínűnek láttam, szinte már vörösesnek. A futás arra is jó alkalom volt hogy összeszedjem a gondolataimat, ugyanis a hely szokatlansága miatt elsőre nem jutott eszembe mit kellene csinálnom ebben az álomban. De nem kellett sokat gondolkoznom, mert beugrott az az ötletem amit még ébren találtam ki: próbáljam meg az álomváltást úgy, hogy ritmikusan sétálok vagy futok. Az lenne a lényeg hogy a mozgás által foglaljam le a tudatom egy részét, és minél kevesebb figyelmet szenteljek a környezetemnek, miközben a tudatom másik részével elképzelem azt a helyet ahol lenni szeretnék. Szóval aktuálisan ez úgy történt hogy folyamatosan mozgásban maradva beszűkítettem a figyelmemet, miközben élénken próbáltam vizualizálni egy tengerparti helyszínt. Az volt a tervem hogy mintegy átfutok a partra. Az álomhelyszín majd megváltozik és immár a homokos parton fogok futni. A mozgás lesz az összekötő kapocs a két álom között. Azonban mindössze csak annyit sikerült elérnem hogy egy pillanatra kitöltötte a látómezőmet egy trópusi part, de a képet nem tudtam megtartani. A helyszín továbbra is az iskola/kórház maradt.

Kicsit csalódott voltam miatta, de hamar túltettem magam rajta. Újra a kórushoz futottam, de ezúttal nem álltam meg előttük és szinte átszáguldottam rajtuk. Meg se libbentek, a próba folyt tovább (alleluja!) Mögöttük egy karácsonyfa állt. Ezüstfenyő, alig volt rajta dísz. Félig beleolvadtam a fába, azaz mivel a testem szellemszerű volt, egyszerűen áthaladhattam rajta. Nagyon különös volt, mert egyrészt a fa és a testem a térnek ugyanazt a pontját foglalta el, másrészt enyhén éreztem a tűlevelek csiklandozását is. Megint furának találtam hogy a kórus figyelemre se méltat. Végleg otthagytam őket, majd megint azon kezdtem agyalni hogy mit csináljak. Mentsvárként jött az ötlet hogy nézzem meg a kezeimet: mindkettő barna kesztyűbe volt bújtatva! Felismertem ezt a kesztyűt, az enyém volt. Megpróbáltam a jobb kezemmel a balról lehúzni, de akárhogy rángattam, nem jött le, mintha hozzá lett volna nőve.

Távolabb két férfiorvos beszélgetett, de ők sem mutatták semmi jelét hogy látnának engem. Valahogy ez a láthatatlanság kedvetlenné tett. Megint feladat után kutakodtam, és azt találtam ki hogy keresek egy képet a falon, hogy a segítségével ismét megpróbáljam az álomváltást. De mintha csak gúnyt űzött volna belőlem az álom, sehol egyetlen képet se láttam, azaz mintha valami képkeretszerűség lógott volna csonkán a falon, de kép az nem volt benne. Szerettem volna valami információt vagy bármit találni aminek hasznát vehetném, amit megjegyezhetnék, és végül az egyik sarkon találtam egy réztáblát, melyen a DÍSZKÖZPONT feliratot olvastam. Ahogy néztem a tábla egyre inkább beleolvadt a falba, végül csak a sárga betűk maradtak a fehér falon. A feliratról felrémlett egy korábbi álmom, melyben egy hasonló helyzetben a SZÉPSÉG DISZKONT feliratot találtam. Talán onnan származik ez a mostani felirat, találgattam. Ezután már a maradék kedvem is elment a folytatástól és már nem akartam tovább álmodni. Mikor jött az ismerős, széthulló sötétség, nem tiltakoztam ellene. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:30

Tündöklő égbolt (2018.01.20)

Még soha nem láttam ilyen szépnek az eget. A nap nem látszódott ugyan, de szikrázóan fényes reggel volt. Az udvar közepén álltam, nem messze a terasztól. Csak a pizsamám és a fürdőköntösöm volt rajtam. Kicsit hűvös volt. Egy helyben álltam és az égben gyönyörködtem. Azúrkék volt. Nem tudtam eldönteni hogy az ég alján vagy a felső részén mélyebb-e a kékség. A kék finom, szinte művészi átmenetei mindenütt képviseltették magukat. Sok volt a bárányfelhő is. Végül arra jutottam hogy a felhők okozzák hogy nem egyenletes a színeloszlás. Ezután felmerült bennem, hogy álmodom-e? Ugyanis nagyon szokatlannak találtam hogy kora reggel, ebben az öltözékben idekint vagyok. Meg kellene néznem az érmét..? - vetődött fel bennem a kérdés félig komolyan. 90%-ig biztos voltam benne hogy ébren vagyok. Kutatón néztem körül, de semmi olyat nem láttam, ami álomra utalt volna. Eszembe jutott az új feladatom is, de pillanatnyilag képtelenségnek tűnt hogy nekiálljak, mert ha mégis ébren vagyok, akkor baj lehet belőle.. Így inkább elindultam fel a kert felé. Szerettem volna tetten érni az álmot, ellentmondásokat kerestem. Mikor a kapuhoz értem, az érintésre is teljesen valódinak érződött, és szabályszerűen nyitottam ki, majd csuktam be magam után. Ügyeltem a mozgásomra is, pontosan abban a katonás ritmusban lépkedtem, ahogy elterveztem. A tekintetemet sehol se rögzítettem és rendszeresen pislogtam. Ezek a technikák együtt nagyon hatásosnak bizonyultak, és meg is dicsértem magam, mert éreztem hogy tényleges stabilizálják az álomteret. Már ha tényleg álmodom. Ez a valóság vagy sem? Bárhogy nézelődtem, minden olyannak látszódott mint általában. Feliratot sem láttam sehol, vagy egyéb szokatlan dolgot. A tikok is ott kapirgáltak nem messze tőlem. Elmentem fel egészen a galambokig (azokat is tartunk). Láttam hogy már ki vannak engedve. Az egyik azonban furcsán mozdulatlannak tűnt. Egy deszka sarkában kuporgott. Barnás tollai voltak, melyben zöldes és ezüstös részeket is felfedeztem. Ahogy kíváncsian figyeltem, hirtelen megmoccant, bár mozgása némileg darabos volt. Zavart a tudat hogy nem tudom eldönteni álmodom-e, mert kínosnak és ijesztőnek találtam ezt a reggeli sétámat. Arra gondoltam hogy további bolondságok is kitelhetnének tőlem. Aztán végül zsigeri szinten megértettem, hogy mégiscsak álmodnom kell. Nem tudom, talán a levegő feltűnő ragyogása vagy csupán a helyzet szokatlansága okozta, de a mérleg nyelve végül az álom felé billent. Az ágyban fekvő testemre gondoltam, bár rögtön rájöttem hogy ez hiba volt, mert szinte azonnal felébredtem. De nagyon meg is könnyebbültem, hát mégsem bolondéria volt, csupán a fázis valósága tévesztett meg.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:31

(2018.02.10.)

A faház előtt ébredtem fel. A földön feküdtem az ajtó előtt. Felkeltem, majd elindultam a kapu felé hogy visszamenjek a házba. Nem gondolkoztam el rajta hogy miért aludtam odakint. Aztán a kisajtót kinyitva, félig komolyan mégis feltettem magamnak a kérdést: "Mit csinálnék ha ez egy álom lenne?" Hogy mit csinálnék..? De hiszen tényleg álmodom! - ismertem fel izgatottan. Nyugalmat erőltettem magamra és felidéztem hogy a tengerpartra szeretnék menni. Egyenletes tempójú sétába váltottam és előrefelé tekintve megindultam. Láttam odalent a házat és az ablakait. Az ablakok azonban zavarosak voltak, óriási képernyőkhöz hasonlítottak és fehér zaj töltötte ki a felszínüket. Az a jellegzetes, sistergő, fekete-fehér típusú, mint amit tévékben látni. Aztán ahogy bámulom, egy tájkép jelent meg rajta. Egy pusztaság volt, magányosan álló, levéltelen, alacsony fával. Meg akartam ezt változtatni, ezért erősen koncentrálva idéztem fel a tengerpartot. Magamban pedig azt mondogattam hogy a parton akarok lenni. Úgy képzeltem, hogy mintegy átsétálok oda. A képernyő mérete jelentősen megnőtt, sőt, kitöltötte a látómezőmet, mást nem is látva. Mindenesetre ez kötötte le a figyelmemet. Sűrű pislogással bámultam a képet és közben akartam hogy változzon meg. Elképzeltem ahogy a tenger hullámzik, és valóban nem kellett sok idő hozzá, és a pusztaságot tengervíz váltotta fel. Megörültem a sikernek és tovább vizualizáltam. Próbáltam pálmákat teremteni a partjára, ez viszont kevésbé ment már, csak egy fekete, bizonytalan körvonalú erdősávra futotta tőlem. Aztán hirtelen elvesztettem a kontrollt és elnyelt sötétség; de nem ébredtem fel, csupán egy sima álomba kerültem, ugyanezen helyszínnel, az álom tudatossága nélkül.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:31

Empátia (2018.02.20.)

Kezdettől fogva tudatos vagyok. Messze előttem egy zöld domboldal húzódik. Nagyon megnyugtató látványt nyújt. A domb elég meredek, majdnem mintha egy fal lenne. Elindulok felé. Nem bámulom mereven, pislogással igyekszem fenntartani a képet. Azonban ahogy közelebb érek, már nem csak egy domboldal, hanem Söjtör végére emlékeztet. Villanyoszlopok, trafóház (?), meg az egyéb épületek együtt kellemes hatást keltenek. Jól érzem magam itt. Aztán az is eszembe jut, hogy itt van a falu temetője is. A gondolatra reagálva hirtelen a temetőben találom magam. Sírkövek sokasága vesz körül. Felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon szellem vagyok-e, azaz ugyanabban a létállapotban vagyok-e, mint a holtak lelkei. Mert ha igen, akkor van rá esély hogy lássam őket. Fürkészve járatom a tekintetem hogy látok-e a sírok között kóbor lelkeket. Az is érdekel hogy ők látnak-e engem, mert a testem valóban szellemszerű, átlátszó. Az egész helyet borostyános aura lengi körbe. Bizonytalan árnyakat vélek felfedezni, de magamon kívül egyértelműen nincs itt más szellem. Megnézem a kezeimet, szokványosnak tűnnek, de vegyül beléjük némi fénylő sugárzás.
Aztán egy prédikátor hangját hallom. Már nem a temetőben vagyok, hanem egy közösségi épületfélében ahol a szószéken egy papnak látszó férfi sablonos bölcsességeket szónokol. Egy ideig hallgatom, de semmi rendkívüli nem hangzik el. Szavait elsősorban egy nőnek szánja aki valamivel odébb egy padon ülve zokog. Középkorú, vékony, fekete ruhájú, haja rövid. Úgy tűnik a pap vígasztalni próbálja, de nem sok sikerrel. Mosolygok a pap szavain, ugyanis azt gondolom hogy a mondanivalója a tudatalattim nem túl fantáziadús terméke. Ki is megyek a helyiségből, nem akarok vele foglalkozni, de aztán tőlem szokatlan módon mégis megállok és visszatérek a terembe. Azért döntöttem így, mert a síró nő arra a felismerésre késztet, hogy ő az én részem. Ez a szenvedő álomalak belőlem született, az ő fájdalma valójában az én fájdalmam lehet.. Leülök mellé és megérintem. Meglepődik és abbahagyja a sírást, sőt, riadtan elhúzódik. Én azonban átölelem és hagyom hogy a vállamon sírja ki magát. Hamar rákezd. Nagyon különös érzés ez. Nem tudok teljesen empatikus lenni vele, az érzései nem ragadnak át rám, inkább csak kötelességből vagyok vele. Arra gondolok hogy így is lehet kezelni az álomalakokat, illetve hogy általuk önmagunkat gyógyíthatjuk..

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:32

(2018.03.25.)

Egy hajón voltam, a kapitány kabinjában mikor tudatos lettem. Épp az egyik kicsi, kétajtós szekrényke előtt álltam és kíváncsian kinyitottam, hogy mit találok benne. Egymásra pakolva, szép rendben, búvárszemüvegeket találtam. Ekkor magam sem tudom milyen okból, az egyiket felvettem és azon keresztül kezdtem el nézelődni. Oldalra pillantottam a kabin belsejébe, az ajtó felé. Semmi különöset nem láttam, klasszikus hajókabin volt. Egy darabig pislogva szemlélődtem, de éreztem hogy hiába minden erőfeszítésem, nem tudom egyben tartani. Sárgás fények tűntek fel és minden kezdett elmosódni előttem, aztán felébredtem.
Na szóval, semmi logika nem volt abban hogy felvettem a szemüveget, az a gyanúm hogy ez önkéntelenül történt, mert a szemüveg - jellegéből adódóan - egy olyan tárgy ami viselni kell. Tehát ez nem volt részemről tudatos döntés, csak egy automatikus reflex. Ezzel azt akarom mondani, hogy mikor belesüllyedünk a cselekménybe, az azért történik mert nem vagyunk hozzászokva hogy az életet kívülről, megfigyelő álláspontból figyeljük. Az a normális ha magunk is a történések szereplői vagyunk és legtöbbször öntudatlanul, azaz csak felszínes gondolataink vannak, megszokásból és reflexszerűen cselekszünk. Ez a hozzáállás képeződik le az álmokban is. Attól hogy tudatossá válunk, még nem szabadulunk meg teljesen a beidegződésektől és folyton be akar magával rántani, hogy csak egy szereplő légy, egy zombi aki nem uralja a saját életét és döntéseit.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:32

(2018.03.31.)

Hasonlót tapasztaltam már máskor is, de nem mondanám jellemzőnek, olyan értelemben nem hogy nem igazán szoktam beszélni álomban.
Na szóval tudatos lettem, örültem neki meg minden. A kezemben egy prospektus volt, vagy valami hosszúkás képeslap. Nagy, fekete betűkkel a következőt olvastam le róla: SZÖLIDALÁCSOLÁS
A következő pillanatban egy nagyon szép zongoradallam hangzott fel. Egészen elbűvölő volt. Egy ideig hallgattam és közben rájöttem hogy a képeslapon olvasott szó erre a dallamra utal, vagyis a zongorázás maga a szölidalácsolás. Azt kívántam bárcsak magammal tudnám hozni ezt a dallamot az ébrenléti világba, mert egyrészt nagyon tetszett, másrészt nem tudtam, hogy vajon hallottam valahol ezt a dallamot - mondjuk egy filmben - és így került a tudattalan tartalmak közé, vagy én magam vagyok az ALKOTÓ. Mert ha utóbbi az igaz, akkor rejtett tehetségem van a zene iránt és nagy művész lehetnék..
Akárhogy is, ez csak az egyik vonatkozása volt a tapasztalatnak, a lényegesebb hogy hangos szóval is kiejtettem a szölidalácsolás szót. Nagyon nehezemre esett megszólalni, a hangok torzan hagyták el a számat, és küzdenem kellett a betűk megformázásával, mintha a nyelvem lezsibbadt volna. Idegenül visszhangzott a térben a hangom.
Annyit fűznék még hozzá, hogy amíg egy normál álomban a beszéd és egyéb cselekvések könnyűek, addig a tudatos álmokban minden némi erőfeszítést kíván. Talán azért van ez így, mert olyan dolgokat akarunk végrehajtani, amik úgy mond nem természetesek az álmodó test számára, például az evés, ivás, beszéd, stb. Ezek a fizikai térhez tartoznak, illetve maga a tudatos figyelem által válnak nehézkessé. Hasonlóan mikor egy tárgyat próbálunk megfogni, az ujjaink ügyetlenek lesznek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:32

(2018.04.04.)

Nem volt előzményálom, mintha csak az égből pottyantam volna le, ott találtam magam az udvaron. Nappali fényesség volt. Álmodom! - ismertem fel. A szokottnál is jobban örültem neki. Megcsináltam! Egy gyors pillantást vetettem csak a kezeimre, sötét árnyékoknak tűntek csak és a testem sem volt teljesen szilárdnak mondható. Az első ami feltűnt hogy a régi garázsunk mellett állok. A zöld fala közvetlenül előttem magasodott. A valóságban már rég lebontottuk. Beugrott amit a minap Tholey könyvében olvastam, azt írja hogy felkérték az álmodókat hogy kérjenek valamit az álomalakoktól. Itt most nem volt senki, de az az ötletem támadt hogy megkérem a garázsfalat, rajzoljon nekem valamit. Eszembe jutott az a korábbi tapasztalatom is, amelyben szintén a garázsfalon egy különös ábrát láttam. Most ezt kezdtem el keresni. Sehol se láttam. Néhány lépést hátráltam hogy jobban szemügyre tudjam venni a falat, és akkor fehér krétával írt szavakat és betűket fedeztem fel rajta. Először egy nagy, nyomtatott H betűt, alatta valamivel jobbra a HEAL szót, amíg ez alatt szintén jobbfelé a HELAS szó volt olvasható. Nagyjából a H-val egyvonalban egy L betűt láttam. Meg akartam jegyezni, ezért magamban ismételgetni kezdtem. A szavaknak volt egy ritmusa, és arra gondoltam hogy ez talán egy varázsige, amit az álomtól kaptam. Talán van egy funkciója amivel előhívhatok valamit. Ezért egyre eltökéltebben ismételtem őket: H HEAL HELAS.. Közben végig egy helyben ácsorogtam, csak a fejemet fordítottam el jobbra, a pad felé, arra számítottam hogy ott fog megjelenni az a valami. De csak sötétség érkezett és hirtelen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.