Vegyes felvágott

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:33

Idő van! (2018.04.15.)

Egy nyomozós álom volt az előzmény. Be kellett törnöm egy nő lakására (kövérkés nő volt aki egyedül élt). Az ajtón kis lakat volt, de könnyen levettem. Odabent holdvilágos sötétség volt, tehát a maga ezüstös szürkeségű módján lehetett látni a berendezést. Egyszobás lakás volt, csak egy fürdőszoba tartozott hozzá. Nagyon hangulatosnak találtam, a konyhapult is ott volt. A fürdőajtó üvegezett volt, az az átlátszatlan fajta. Arra gondoltam hogy az emberek milyen pazarlón élnek, valójában nagyon kevés az amire igazából szükségük van, egy ilyen kis lakás is milyen otthonos tud lenni. Az ajtótól jobbra egy kanapé volt, narancsos/barnás összegyűrt takaróval, szemben velem, kicsit balfelé egy bevetett, nagyobbacska ágy, szépen kisimított, skótkockás takaróval. Ez a takaró ismerős volt nekem (a valóságban is létezik). Hogy jobban körülnézhessek, felmerült bennem az ötlet hogy felkapcsoljam a villanyt, de nem volt egy határozott döntés ez, ugyanis egyszer csak, anélkül hogy a kapcsolóhoz értem volna, világos lett, de a fény eleinte remegett, ki-kialudt. Ezután kezdtem kapiskálni hogy álmodom. Mondtam is magamnak hogy a szoba feltűnően hasonlít az enyémre. Aztán végül biztos lettem benne, ez egy álom! Tudatos lettem.
Azonnal tudtam mit kell tennem és pislogva igyekeztem mozgásban maradni. Eszembe jutott az is hogy olvastam a tárgyakkal való interakció fontosságáról is, ezért a kezeimmel mindenféle dolgot megérintettem. Ezáltal - reméltem - az álom majd megszilárdul és stabilizálhatom a helyzetemet. Az érintés valóságosnak tűnt, mindennek megvolt a maga külön tapintás érzete. Közben próbáltam összeszedni a gondolataimat hogy miket kéne megtennem az álomban. Egy órára siklott a tekintetem, valahogy furcsa volt, az óralap enyhén görbe és a számok különböző nagyságúak voltak. A mutatók szerint azt hiszem 9/25 volt, de érdekes hogy magamban egészen más időt mondtam ki - 6/25 - és nem értettem ezt az ellentmondást (az első szám a feje tetejére fordult és nem kizárt hogy a valóság pontos ideje volt, bár nem jegyeztem fel ébredéskor az időt, de akkortájt lehetett).
Beugrott az az elhatározásom is az óra kapcsán hogy álomban nézzem meg az időt különféle órákon. Ezt meg is tettem és mindegyik mást mutatott. Egy digitálison 7/35 volt például. Tisztában voltam vele, hogy ezek a különbségek az álom természetéből adódnak, mert minden folyékony, alakulóban van, kaotikus. Minden más is ilyen volt körülöttem, alig bírtam egyben tartani a látványt, a dolgok fénylettek és éreztem hogy a tudatom már nem sokáig képes ellenállni. Közvetlenül ébredés előtt még láttam egy piszkos rongyfélét a köralakú, piros székemen, mely olyannak tűnt elsőre mint egy macskaruha amit a nővérem vett régen, de jobban megnézve mégsem az volt. Felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:34

Kínai csók (2018.05.02.)

Az előzményálom egy történelmi kaland volt a távol Keleten. Nem teljesen világos hogy melyik szereplő voltam, időnként csak úgy szemléltem a történéseket, máskor viszont a trónörökös felesége, a koronahercegnő voltam. Egy ellenséges királyság megtámadott minket és végül csapdába estünk. Embereink nagyja minket védve halt meg. Egy titkos átjárón az egész királyi család menekülni volt kénytelen, kivéve a királyt, ő feláldozta magát értünk. Egy nagydarab férfinek magam is átvágtam a torkát egy baltával, nem volt épp kellemes érzés...
Mindez a folytatásban már egy izgalmas filmként jelent meg számomra, melynek a címe "Csou Csoukan Csumoridzsan" volt. Egy barátom is látta és neki is tetszett. Neki magyaráztam hogy nem lehet utánanézni semminek a neten anélkül hogy szexhírdetésekbe ne botlana az ember, mindegy milyen ártatlan dolgot is keres. Arra gondoltam hogy a gyerekekre ez káros hatással lehet, mert korlátlanul hozzáférnek a nethez. Nem emlékeztem a film címére, ezért mentem fel a netre, de rendre szexvideók nyíltak meg...
Ezután úgy folytatódott az álom, hogy tudomásomra jutott, hogy a film színészei a közelben vannak. Egy hegy barlangjában ütöttek tábort. Úgy döntöttem felkeresem őket. Meg kellett másznom a hegyet hogy elérjem a barlangot. Mikor beléptem, akkor tört rám a felismerés hogy álmodom! Nagyon megörültem neki. A barlang egyszerű berendezésű volt, középtájt lépcső vezetett le egy alsóbb szintre. Ott voltak lenn a színészek. De mielőtt elindultam volna le közéjük, megakadt a szemem a tőlem balra lévő polcon. Több gyertya is égett rajta, egyszerű kis tartókban. Fényük kellemes hangulatot varázsolt a barlangba. Rögtön eszembe jutott az az álmodási célom hogy gyújtsak meg, illetve oltsak el gyertyákat az akaratommal. Elindultam az egyik felé - fehér gyertya fekete tartóban - és arra koncentráltam hogy aludjon el. Csak egy pillanatba kelt, alig tehettem néhány lépést és a gyertya már füstöt eregetve aludt ki. Sikerült eloltanom az akaratommal. Nagyon elégedett voltam magammal. A sikeren felbuzdúlva most megpróbáltam meggyújtani, de ez egyáltalán nem ment, sőt, olyan volt mintha megszédültem volna, mert hátraestem és elgyengültem. Tudtam hogy gyorsan össze kell szednem magam, különben az álom széthull. Valószínűleg túlságosan rögzítettem a figyelmemet.
Balfelé egy másik helyiség nyílt, sajnáltam hogy nem fedezhetek fel mindent - mert nem lesz rá időm - de inkább lefelé indultam el, szerettem volna látni a színészeket. Lementem a töredezett kőlépcsőn. A színészek körben állva beszélgettek. Mikor beléptem a kör közepébe, meglepődve elnémultak és engem bámultak. Többségük fiatal, csinos nő volt. Nem tudtam nekik ellenálni és az egyikhez lépve megcsókoltam. Nagyon valósághű csók volt, éreztem az ajkak lágy tapintását és nedvességét.  Ezután egy másik nőhöz fordultam és őt is megcsókoltam. Ugyanezt végigcsináltam az összes nővel. Egyik sem tiltakozott.
Feltűnő volt hogy minden egyes csók különbözött egymástól. Más érzés volt, nehéz lenne leírni. Voltak a nők között kövérebbek, ezeket se akartam megbántani és ők is kaptak csókot, de az igazsághoz hozzátartozik hogy ezeket már kevésbé élveztem. Volt egy közöttük, akiről nem tudtam biztosan eldönteni hogy nő vagy férfi, ezért inkább kihagytam a csókmaratonból. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre. Végül visszaértem az első nőhöz, talán a legcsinosabbhoz és ismét megcsókoltam. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:35

Ismerős, ismeretlennel fűszerezve (2018.07.13.)

Az udvar közepén állok mikor megnézem a kezeimet és látom hogy a bal kezem, karom, még a vállam egy része is, szörnyszerű. Barnás, rücskös bőr borítja, mint egy összeszáradt múmiának. Nagy karmaim is vannak. A jobb karom viszont teljesen normális, leszámítva egy fehéres, fátyolszerű kisugárzást (aurát). Ez a furcsaság döbbent rá hogy álmodom. Előre, a kapu felé indulok el, közben időnként a kezeimre nézek: a különbség még mindig fennáll. Erős bennem a tenni akarás vágya ezért pillanatnyi ötlettől vezérelve elkezdek felmászni a villanyoszlopra. Talán két métert haladok. Érzem hogy ha nem teszek hamarosan valamit, ki fogok esni az álomból. Eszembe jut az az általam kitalált technika hogy számoljunk és mozogjunk ritmikusan, a figyelmünket a mozgásra és csak az előttünk lévő dolgokra összpontosítva. Elkezdek számolni, egy-kettő, egy-kettő és lefelé indulok az oszlopról. Közben látom hogy pár ember balról jobbfelé épp elhalad az utcán a házunk előtt.
Most a kert felé indulok. Továbbra is számolok, egy-kettő, egy kettő és ütemre lépkedek mint egy katona. Van egy pillanat, nehéz leírni, mikor a világ úgymond megremeg körülöttem. Már máskor is tapasztaltam hasonlót. Mint amikor a rossz térd kimozdul a helyéből majd hirtelen visszaugrik.. Vagy mintha fejbe kólintanának. Aztán a világ helyreáll és uralom az álomteret. Felötlik bennem hogy a katonás mozgásom miatt lehet hogy a külsőm és az álomkörnyezet is ehhez fog igazodni, azaz katonává válok, de mégsem történik ilyen. A technika nagyon hatékony, mert van egy pont mikor teljes sötétségbe kerülök és pár métert így kell megtennem. Félek hogy bármikor felébredhetek, de kitartóan lépkedek és egyszer csak újra mindent tisztán látok körülöttem. Sikerül bennmaradni az álomban.
Már fent járok a kertben. Rengeteg lim-lom vesz körül. Ez egyáltalán nem meglepő. Ismerős tárgyak és épületek sokaságát látom. Jól körül tudok nézni balra is, jobbra is. Nagyok a távlatok, messze ellátok. Megittasodom a gondolattól hogy mindez egy álom, mintha kiszöktem volna a világból, az ébrenléti világból, és ez felszabadítóan hat rám. Ez valami új, különleges dolog. Pislogva szemlélődök és ritmikusan lépkedek, uralom az álmot. Nem minden szilárd körülöttem. Sok dolog vibrál, mintha nem tudnának megszilárdulni, anyaguk szemcsés fehérzajhoz hasonló, sárgásan sugároznak és hol feltűnnek, hol eltűnnek.
Arra gondolok hogy a környezet épp a kialakulás első fázisában van és megnehezíti a dolgot, mármint a megszilárdulást, a zsúfoltság és hogy nincs kifejezett "témája" ennek a világnak. Ez egy lomtár mindenhonnan összesöpört elemmel, ezért a környezet nem tud a szokásokhoz híven felépülni mert nem illenek egymáshoz a részletek. Látok például az egyik Batman játékból ismert gargoyle-t is, ez a kőből faragott szárnyas szörnyeteget is. Ez az építészeti elem csak úgy a semmiben lebeg odafent, mintegy arra várva hogy csáklyát vessenek rá, mint a játékban. Nem illik az udvarhoz, nem oda illő ahogy sok más sem.
A régi őzház helyén is egy soha nem látott kicsi épület vibrál. Olyan mint egy nagyobbacska WC, zöldes ajtaja is van. Nem emlékszem hogy bárhol láttam volna korábban, csak azt tudom hogy nem lehet jelenlegi helyén. Talán azért vibrál, azért nem tud megkapaszkodni a létezésben, mert nem köti semmi a valós világhoz. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:36

Lufi (2018.09.26.)

Kilépek a teraszra a házból. A kútnál észreveszem az igazgatót, az ezt közvetlenül megelőző álmom egyik szereplőjét. Ekkor még nem vagyok tudatos. Fel akarok vágni az igazgató előtt, hogy valami olyat tudok amit más nem, ezért repülni kezdek. Nem úgy tűnik mintha érdekelné mit csinálok. De ez nem is zavar különösebben mert nagyon élvezem a lebegésemet. Az udvar közepén körbe-körbe repdesek. Közben egy gondolat ötleik fel bennem, hogy olyan vagyok mint egy szabadjára engedett lufi. Röhögőgörccsel küzdve ismételgetem hogy LUFI-LUFI-LUFI. A hasonlat alakot és a testem felfúvódik mint a Balfácán című filmben Pierre Richard mikor megcsípte egy darázs. Fehér ing van rajtam, a gombok majd lepattannak a hasamról.
A helyzet képtelensége fokozatosan ráébreszt hogy álmodom. Uralkodom az örömöm felett, nem hagyom hogy a lelkesedés kizökkentsen. Szinte közönyös állapotba hozom magam. Szép, nyárias idő van, hétágra süt a nap. Meglátom anyámat az ablaknál, úgy tűnt észrevett, de hirtelen visszafordult. Talán megijesztettem.. A kapu felé repülök. Eszembe jut hogy korábbi alkalmakkor már kísérleteztem azzal hogy elhagyjam a házunk környékét és messzebb kalandozzak. De általában hamar szétoszlott ilyenkor az álom. Most újra elhatározom hogy megpróbálom. Átrepülök a kapu fölött és már kint vagyok az utcán.
Izgatottá tesz a gondolat hogy esetleg ez egy testen kívül élmény és nemcsak álom, ezért nagyobb figyelmet fordítok a szomszédok házaira és általában mindenre amit látok. Végigrepülök az utcán, elhúzok a házak és az útszéli fák mellett. Feltűnik hogy a fák lombozata szokatlanul dús, szép, lágy, zöldes lombkoronájuk van. Kerekre nyírtak, szabályosak. Egy autó jön felém. Ilyet még nem láttam, azaz a hétköznapokban, mert hasonlók már korábbi tapasztalatokban is voltak. Szóval a kocsi elég régiesnek tűnt olyan Rolls-Royce félének. Fehér színű volt, a motorháznál faburkolatú hűtőbordákat vettem észre, de lehet csak díszítés volt. A kocsi amint közelebb ért hozzám, gyorsított és már el is húzott. Közvetlenül utána jött egy másik. Ez is régies stílusú volt, hosszúkás, amerikai típus. Középtájt ennek is volt csíkos faburkolata. Ez is amint közelebb ért hozzám, lehúzódott az út átellenes sávjába és mindent megtett hogy minél távolabb kerüljön tőlem. Nagy igyekezetében csaknem lefutott az útról. Emlékeztem hogy ilyet már tapasztaltam máskor is, az emberek vagy járművek kerültek, szinte menekültek előlem.
Függőleges pózban repültem, kb. fél méterre az út felett. A bal lábamat behajlítottam. Enyhén előredőltem. Közben kiértem a faluból és nem maradt más körülöttem mint szántók és mezők. Az álmot stabilnak éreztem és némi büszkeséggel töltött el hogy sikerült messzebbre jutnom az otthonomtól. Különös dolgok bukkantak elő az útból. Időnként póznák, lámpa vagy villanyoszlopok tűntek fel a semmiből. Régiesnek tűntek nekem, zöld festésűek voltak és az alsó részükön valami számlap féleséget vettem észre. Olyanok voltak mint a délibáb, az út közepén jelentek meg, de nem volt szilárd anyagiságuk, el-eltünedeztek. Felötlött bennem a gondolat hogy talán ezek is a régi korok szellemképmásai mint a korábban látott autók.
Gyorsítottam a tempón és nagyobb sebességre kapcsoltam. Nagyon élveztem ezt a féktelen száguldást az úton, szabadnak és mindenhatónak éreztem magam. Ezeket az érzéseket csak fokozta, mikor Superman pózba váltottam és úgy száguldottam előre. Hogy a hangulat is meglegyen, felidéztem a Superman zenéjét és akartam hogy az álom létrehozza. Hamarosan fel is csendült a dallam körülöttem, ami a hősiesség és elégedettség érzését keltette bennem. Mondom, mindent megtettem hogy elkényeztessem az egomat.
Egyre több akadály bukkant fel az úton, amíg végül egyre szűkült a hely. Úgy tűnt valami építkezés folyik, mert állványok és félig kész falszakaszok között húztam el. Nagy volt a zsúfoltság. Aztán hirtelen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:36

Veszélyes út (2018.10.04.)

Nagyon kora van, gyakorlatilag még éjszaka. Fent vagyok a kertben a galamboknál. Először ki akarom engedni őket, de leállok és kilépek a katrócból mert túl korainak találom az időt. Nem is értem mit keresek ilyen korán idekint..? Lefelé indulok vissza a házba. Útközben csak a rutinnak engedelmeskedve felteszem magamnak a kérdést hogy mit tennék ha álmodom? Körülnézek. Semmi szokatlant nem látok. Már épp folytatnám az utat, de aztán komolyan gyanakodni kezdek és hirtelen világos lesz előttem: "Na várjunk csak: ÁLMODOM!" - jelentem ki meglepett örömmel. Ellentmondásokat nem találok, kivéve hogy nem kellene ebben az időpontban itt lennem, de ez is elég hogy biztos legyek a dologban. Próbálok higgadt maradni. Megnézem a kezeimet: rendben vannak, olyanok mint a valóságban, szép, meleg árnyalatú a bőröm.
Felnézek az égre és tele van csillagokkal. Az álomidő szerint tehát még javában benne vagyok az éjszakában, de azért nincs egyiptomi sötétség, jól látok mindent. Közvetlenül a fejem felett ott ragyog az égen a  göncölszekér. Az alakzatot alkotó csillagok sárgásan fénylenek, feltűnően elütnek a többitől. A göncöl jelentősen kisebb a valóságosnál. Más csillagképeket is felfedezni vélek, de nem nézem meg jobban őket.
A csillagokról az ismert dalra asszociálok és dúdolni kezdem magamnak:

"Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem.."


A dal kedélyes állapotba hoz.
Egyszer csak távoli zúgást hallok. Olyan a hangja mint egy repülőnek. Közeledik. Emlékeztetem magam hogy az álom eseményei tőlem függenek, valami kalandosra vágyom, ezért erősen arra összpontosítok hogy jelenjen meg egy UFO. Nem tagadom, kicsit beijedek az egyre közeledő hangtól, mert hallottam beszámolókat arról hogy az álmokon keresztül fel lehet venni velük a kapcsolatot..
Ám a félelmem/vágyam mégsem válik valóra, mivel UFO helyett egy hidroplan jelenik meg. Egy nagy, sárga, kétszárnyú repülő zúg el felettem, vízre való leszállásra alkalmas talpakkal. Gyönyörű és veszélyes bravúrt hajt végre ahogy hirtelen irányt vált. Bukfencezik egyet a levegőben majd fehér párát hagyva maga után tovaszáll.

A dal még mindig ott motoszkál a fejemben és tovább dúdolom:

"Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok."


A "veszélyes út" kifejezés megragadja a figyelmem. Ott és akkor biztos vagyok benne hogy az álom szándékosan meg akar ijeszteni a korábbi ufós dolog miatt. Elmélázom rajta egy pillanatig hogy talán tényleg veszélyes lehet földönkívüliekkel vagy idegen erőkkel keresni a kapcsolatot.. Az álom talán így figyelmeztet. A környezetem is megváltozik, az égen sötét felhők jelennek meg és baljóslatú érzés uralkodik el rajtam, mintha valaki figyelne. Megőrzöm azonban a hidegvéremet és ismét emlékeztetem magam hogy az álmom tőlem függ. Nem hagyom magam megfélemlíteni. Ez működik, és visszatér a nyugodt hangulatom.

A kapu felé indulok. Eszembe jut hogy előző tudatos álmomban kimentem az utcára és hogy a valóságban is elhatároztam hogy jobban felfedezem a környezetemet. Balfelé egészen az út végéig ellátok, illetve a kanyarig. Házakat nem látok arrafelé, fák takarják a kilátást. Talán húsz méterre észreveszem a postást amint a biciklijével távolodik. Hideg, kissé ködös idő van. Megkísért a gondolat hogy menjek be a szomszéd házába, mivel az van a legközelebb, de nem érzek hozzá nagy kedvet mert nem szeretem a lakót. Kimegyek az utcára és a járdán haladva szemügyre veszem a házakat. Amennyire meg tudom ítélni a valóságnak megfelelően néznek ki. Tanácstalan vagyok viszont hogy melyikükbe menjek be? Ugyanis hiába tennék így, mert bármit tapasztalnék is, a valóságban nem tudnám visszaigazolni. Nem mondhatnám nekik azt hogy álmomban/projekcióban jártam náluk és szeretném ellenőrizni a részleteket, meg amúgy sem vagyunk olyan kapcsolatban hogy látogatást tegyek náluk.
A kutyák felfigyelnek rám és sorra az utcában ugatni kezdenek. Egy kis tacskó különösen élénken fog, a kerítés mellett haladva a túloldalon végig kísér, amíg el nem hagyom a területét. Ez a kutya a valóságban egy másik portához tartozik, nem kellene itt lennie. A céltalan járkálás végül felébreszt.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:37

Árnyékok között (2018.10.14.)

A megelőző álomban hazafelé tartottam a suliból, évzáró volt, de az utolsó közös fényképezkedés előtt leléptem. Utáltam az osztályfőnökömet és elegem lett a stílusából. Gyalogoltam, öltönyben voltam és csak a hátizsákom volt nálam. A bolt előtti hídhoz értem amit cigányok vettek körül. Ideges lettem tőlük, zavart hogy bámulnak. Nem tudtam köszönjek-e nekik, hisz úgyse ismerem őket de féltem hogy utánam kiabálnak. Mormogtam hát valami köszöntésfélét. A híd közepén egy nagydarab fehér kutya hevert. Alig lehetett elmenni mellette. Kicsit megijedtem tőle. Ekkor még nem voltam tudatos. Aztán hirtelen a helyszín megváltozott és a megyeszékhely jól ismert piacán találtam magam. Nem tiszta előttem hogy gyalogoltam, repültem, vagy más módon közlekedtem-e, ugyanis egy furcsa "T" alakú rúdra támaszkodtam haladás közben. A kezeimmel a rúd vízszintes ágát markoltam. Tehát mintha egy roller lett volna, de nem láttam a jármű többi részét. Fokozatosan váltam tudatossá. Előbb egy sejtés volt, mint mikor az ember fára mászik és eleinte az ágaktól alig lát valamit, de aztán felér a csúcsra és immár semmi sem zavarja a kilátást. ÁLMODOM! Kicsit homályos volt előttem a kép, és éreztem hogy nem valami stabil az álom, ezért a szokásos technikával pislogni kezdtem és igyekeztem minél jobban a részévé válni a környezetnek. Alaposan körülnéztem.
Most már tisztán láttam hogy sétálok, de a rudat még mindig a kezeimben tartottam. Az út macskaköves berakású volt. Mindenfelé standok álltak, de szokatlanul kihalt volt a tér. Nem voltak emberek sehol. Nem messze tőlem aztán észrevettem Carolt a The Walking Dead című sorozatból. Valakivel beszélt, de a másikra nem emlékszem. Mikor a közelébe értem elhallgatott és gyanakvón pillantott rám. Nem törődtem vele és egyszerűen elmentem mellette. Közönyös lelkiállapotba kerültem. Csak higgadtam szemlélődtem és nem törődtem semmivel. Feltűnt hogy még mindig szorongatom a rudat, ezért szinte bosszúsan eldobtam, arra gondolva közben hogy nem illik a tudatossághoz ilyen felesleges dolgokat magamnál tartanom. Ez a cselekvés mintha még jobban kitisztította volna a tudatom. Rögtön eszembe jutott az elhatározásom, hogy álomban nézzem meg az árnyékomat. Ott is volt előttem az úton, teljesen hétköznapinak tűnt. Mindenfelé az árnyékokat kezdtem figyelni. Piac lévén rengeteg bizbasz vett körül, a standok, polcok roskadásig voltak pakolva árukkal és mindennek volt árnyéka. Annyira belemerültem az árnyékok nézegetésébe, hogy még a levegő is elsötétült körülöttem. Gyanítottam és némileg kedvemet szegte hogy csupán az elvárásom működik, tehát az álom engedelmeskedik annak a gondolati parancsnak hogy árnyékokat akarok látni, ezért meg is teremti őket.
Egy sikátorba érkeztem. Arra gondoltam hogy nem ártana ha nagyobb figyelmet szentelnék a körülöttem lévő dolgoknak hogy felébredve majd kapaszkodóként szolgáljanak az álomra való emlékezéshez. "Sikátor, sikátor, sikátor" - ismételgettem hogy megjegyezhessem. Ennek a falain is voltak polcok, ami egy lomtárhoz tette hasonlatossá. Mikor kiértem belőle, előttem egy téglafal magasodott és azt út jobbfelé ágazott el. A fal azt az ötletet adta hogy próbáljam meg átdugni rajta a kezemet. Ökölbe szorított jobb kezemet óvatosan nekifeszítettem, de erősen ellenállt, mintha csak valódi lenne. Eleinte lassan, majd egyre vadabbul ütni kezdtem az öklömmel. Nem engedett, szilárdan ellenállt. Ahol megütöttem, a téglák sárga színűek voltak, potyogós malterrel körülvéve, amíg a többi rész rendes, pirosas tégla volt. Az öklöm közel a duplájára növekedett. Éreztem ahogy az ütésektől a csontok megremegnek benne. Kelemetlenül sajogtak de nem törődtem vele. Csak mintegy mellékesen állapítottam meg hogy álomban is érezhetünk fizikai fájdalmat. Az ütéseknek egy másik hatása is volt, ugyanis egyre dühösebb lettem. Nem amiatt hogy nem tudok áttörni a falon, hanem maga a cselekvés erőszakos jellege váltotta ki az érzelmet. Ébredés.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:38

Dúvad (2018.10.19.)

Egy katonai terepjáróval utazunk pár diáktársammal. Egy nagy kapuhoz érünk ahol meg kell állnunk. Engem ez bosszant és arra gondolok hogy ha tovább akadékoskodnak, akkor áttörök a kapun. Végül bejutunk és egy tornateremben gyűlünk össze. A közös fényképezkedésre várva, leülünk egy padra. Itt kezdek tudatossá válni. Ránézek a kezeimre és ez a jól ismert gyakorlat tudatossá tesz. Álmodom! A kezeimet fürkészem, próbálom nemcsak szemlélni, hanem érezni is őket. Lüktetést és zsibbadást tapasztalok (ami nem csoda mert a valóságban rajtuk feküdtem). Ahogy nézem őket, az ujjak elkezdenek összemenni és a körvonalaik elmosódottá válnak. Némelyik ujjam el is tűnik, mások karmokhoz hasonlóan mintha visszahúzódnának a kézfejbe, alig láthatók. Sárgás és fehéres aura ragyogja be őket.
Abbahagyom a bámulásukat nehogy kizökkentsenek az álomból. Pislogva körülnézek, próbálom egyben tartani a látványt, stabilizálni az álmot. Nemigen megy, csak homályosan látom a termet, félek hogy bármikor felébredhetek. Ám ébredés helyett a helyszín változik meg. Egy buszpályaudvaron találom magam. A jegyárus fülkéje előtt állok. Odabent egy idősebb, szemüveges férfi dolgozik. Szilaj kedvemben vagyok és kedvesen megszólítom: "Hé te bálna!" Rámnéz. "Igen te!"
Tudatában vagyok hogy sértőn viselkedek, de nem érdekel, mivel ez az én álmom és azt csinálok benne amit akarok, ha úgy tartja kedvem bunkó lehetek - következmények nélkül. A fickó várakozva néz rám. Durván leveszem a szemüvegét, és az az ötletem támad, mi lenne ha azon keresztül néznék rá? "Mutasd meg a valódi arcod!" - utasítom, majd a szemüveg lencséjén át újra ránézek. Semmit sem változik, ugyanaz a pasas marad. (Itt egy kis magyarázatot kell beszúrnom, ugyanis az álomban eszembe jutott az az elképzelés hogy egyes álomalakok nem azok amiknek mutatják magukat, egyesek idegen világok felderítői is lehetnek, lásd Castaneda. Nem állítom hogy ebben szilárdan hinnék, de nem is zárkózom el a lehetőség elől, ezért parancsoltam neki hogy mutassa meg az igazi arcát - ha van neki olyan.)
A dolgot tovább folytatom, de ezúttal más álomalakokkal kísérletezve. A szemüveget a kezemben tartva, a lencséjén át az embereket figyelem, mintha csak egy varázsszemüveg lenne ami felfedi a titkokat. Az egyiknél működik. Egy kisfiú áll előttem és csodálkozó kifejezéssel néz rám. A szemüveget használva én is ránézek és láss csodát egy idősebb férfivá változik! Majd elveszem a szemem elől a lencsét és ismét a kisfiút látom. Tehát amikor a szemüvegen át nézem akkor férfinek, ha anélkül, akkor kisfiúnak látom. Ezt párszor elismétlem, de gyanítom csak az elvárásom működik, hiszen eleve számítottam valami változásra.
Hagyom ezt a szemüveges játékot és jobban körülnézek. Próbálok fogódzókat találni, megjegyezni feltűnő dolgokat. Egy öregember megy el mellettem. Kopaszodó, ősz hajú, a szemöldöke rendkívül dús, csaknem a szemére lóg. Ebben még vannak fekete szálak, de nagyon rendezetlen, ápolatlan hatást kelt. Könnyű megjegyezni. Aztán nők után kezdek kutakodni, akarok valami izgalmasabbat csinálni mint nézelődni. Csók, tapizás, szex, bármire vevő lennék, de legnagyobb bánatomra - és csodálkozásomra - egyetlen egyet se látok az egész pályaudvaron. Se szépek, se csúnyák, se fiatalok, se öregek. Ez eléggé elkedvetlenít és felébredek.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:39

Montázs (2018.11.18.)

Kora reggel kint vagyok a kertben. Hirtelen gágogás szerű hangot hallok, olyasmit amit egy madár adhat ki magából. Kint maradt volna egy tik az éjjel? - kérdezem magamtól és kutakodni kezdek utána. Közben megkönnyebbülve gondolok rá milyen szerencse hogy nem vitte el a menyét. Ám nem látom sehol. Talán vadludak voltak. Felnézek az égre, szokványos kék eget látok tarka bárányfelhőkkel. Felmerül bennem hogy mi van ha álmodom? Nem látok ellentmondást, ez csak olyan rutinkérdés, ezért eleinte nem is veszem komolyan. De már a fülembe ültettem a bogarat, nem tudok csak úgy legyinteni a dologra. Hirtelen megállok és azt mondom magamnak: "Na várjunk csak, tényleg álmodom!" Mint említettem nem látok ellentmondásokat, a környezetem a megszokottnak tűnik, mégis tudom hogy álmodom. Megnézem a kezeimet: először fantomszerűek, úgy értem a körvonalaik nem tiszták és mintha valamilyen piszkos sárgás fényből állnának. Aztán stabilabb lesz a kép és úgy látszik a barna kesztyűimet viselem.
Elindulok felfelé a kertben. Fogalmam sincs hogy mihez kezdjek. Megfeszítetten gondolkodok, de mintha egy falba ütköznék semmi nem jut eszembe. Pedig tudom hogy készültem valamivel. Újra megnézem a kezeimet és ekkor felmerül bennem hogy megkereshetném az árnyékomat. Már fürkészni is kezdem a földön, de abbahagyom mert tudom hogy nem ezt akartam csinálni. Aztán végre beugrik mi volt az és megkönnyebbülten állok meg. A tengerpart! Elhatároztam hogy újfent előveszem ezt a régi vágyamat és ezúttal addig próbálkozok amíg nem sikerül. Álmot fogok váltani!
Itt közbe kell szúrjak egy rövid magyarázatot. Most nem mehetek részletekbe, de az volna a lényeg hogy az álmodás és a tké szorosan összefügg. A holdas esetnél és máskor is megesett már hogy egy testen kívülinek indult tapasztalat álomba torkollott. A folyamatot vibráció, melegség, és lebegés érzete kíséri. Azt most ne firtassuk hogy az otthonom körüli séták milyen természetűek, lehet asztrális/éterikus kivetülés vagy puszta álom is, a lényeg a fent leírt testi érzetek. Tehát a technikám az lenne hogy mintegy visszamegyek a kezdőpontra, de ezúttal tudatosan határozva meg az álmodási helyszínt. Ehhez nem kell mást tenni, mint egy tudatos álomban a testelhagyás fizikai érzeteire koncentrálni és elképzelni a vágyott célt.
Megmerevedtem, a karjaimat az oldalam mellett lógattam. Behunytam a szemem és próbáltam érezni amint egyre könnyebbé válok. Közben pedig erősen a tengerpartra gondoltam. "A tengerparton akarok lenni!" Hamarosan el is kezdődött a dolog. Mintha ketté váltam volna ott az álomban, egy szellemszerű testben kezdtem el lebegni felfelé, miközben a másik részem még mindig ott állt egy helyben. Nem tudtam mennyire szálljak magasra, hiszen most nem a Holdra akarok eljutni. Aztán hirtelen újra a földön voltam a testemben és előrefelé lendültem. Eldőltem mint egy zsák, nagy puffanással értem földet és bevertem az állam. De még közben is egyre az járt a fejemben hogy ott akarok lenni a tengernél. Mikor a földön fekve kinyitottam a szemem, az első amit megpillantottam az előttem hullámzó habos tenger volt. Vad öröm árasztott el, megcsináltam! A nedves, homokos parton feküdtem. Köpködni kezdtem mert a számba ment egy kevés homok. A nap gyönyörűen csillant meg a kék hullámokon. Jobbfelé pálmafákat láttam. Enyhén sajgott az állam. Feltápászkodtam és igyekeztem jobban körülnézni. Ám a látvány nem volt stabil. Mintha összemontíroztak volna két képet, mert egyszerre láthattam a partot és az otthoni kertet. A két környezet elemei egymásra rakódtak, mintha csak azon viaskodnának hogy melyik állandósuljon. Aztán hirtelen egy erő a lábaimnál fogva húzni kezdett vissza a ház felé, nem tudtam neki ellenállni és egyszer csak felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:40

(2018.11.22.)

Az előzményekről csak annyit hogy álmomban összevesztem apámmal, mert betörőket engedett a házba és sok mindent elvittek. Hogy lenyugodjak elmentem fel a kertbe, a szántón is túl az erdőszélig. Egy darabig bosszúsan járkáltam fel s alá. Aztán visszaindultam. Félúton látom hogy a kutya csaholva jön felém, sejtem hogy apámat kíséri és hamarosan őt is meglátom. Még mindig haragszom és nem akarok vele találkozni. Mivel a szántó egy domboldalon van, elég nagy a lendületem, úgy értem a gravitáció szinte húz lefelé. Engedek a nyomásnak és a levegőbe emelkedem. Mikor apám közelébe érek, tüntetőn elfordítom a fejem és nagy ívben elrepülök mellette.
A repülés rádöbbent hogy álmodom. A kerítéshez érve elhatározom hogy keresztülmegyek rajta. Félig beleolvadok, de elég nagy ellenállásba ütközöm, mintha egy sűrű masszába kerültem volna. Egy darabig erőlködöm, de úgy látszik a kerítés nem enged át. Aztán lecsillapodom és azt mondom magamnak hogy az ellenállás csak az elmémben van, és hogy lélegezzek nyugodtan, akkor menni fog. Megfogadom önmagam tanácsát és így már sokkal könnyebben megy. A kerítésdrót egyszerűen áthalad a testemen. Elég bizarr látvány de nagyon izgalmas tapasztalat.
Egyenletes, könnyed sétával indulok lefelé. A lépteim ritmusára számolok, egy-kettő, egy-kettő.. Ez az egyik leghatékonyabb stabilizációs technika ha az ember tudatossá vált. Elégedetten állapítom meg hogy milyen jól működik, mert nagyon szilárdnak érzem az álmot. Körülnézve minden részletet meg tudok figyelni. Úgy érzem bármeddig fenn tudom tartani az állapotot amíg higgadt maradok. Egyfajta különváltságot élek meg, úgy értem biztos tudásom van arról hogy elhagytam a testemet, hogy két külön világ van és olyan mintha elvágtam volna azt a köteléket ami az ébrenléti valósághoz köt. Most valahol máshol vagyok, nehéz megfogalmazni, talán a legegyszerűbb ha azt mondom hogy a testem és a tudatom két külön valami, az irányító szellemem a testtől független létező.
A környezetem elég zsúfolt, tele van oda nem illő tárgyakkal. Látok például egy képet a szobámból és mindenféle apróságot. Lent a ház mellett felfedezem a sógoromat is de legalább kétszer magasabb mint a valóságban. Az alakja elnagyolt. Rájövök hogy ezek emlékek az életemből és hogy gyakorlatilag a tudatom lomtárában vagyok. Mindent megül egy fényesség, minden szinte ragyog körülöttem. Próbálom felidézni hogy mik az álmodási feladataim. Először nehéz, mintha egy fal zárná el előlem az odaát emlékeit, de aztán nagyon hamar emlékezem mindenre. Átsuhan a fejemen a kéznézés, az árnyékvadászat és egyéb feladatok, de tudom hogy most nem ezeket keresem. A TENGER villan be végre! Nemigen tudom hogyan kellene csinálnom az álomváltást, csak arra gondolok erősen hogy a tengernél akarok lenni. Tovább sétálok és közben magamban mantrázom hogy legyek a parton. Mintegy át akarok sétálni oda. Lefelé nézek magam elé, és látom hogy a föld szürke, göröngyös. Nagyon tömörnek tűnik. Elképzelem hogy szemcséssé válik, mint a homok. Próbálom sugallni a környezetemnek hogy fokozatosan változzon át. Nagyon erősen koncentrálok, de sajnos csak annyit érek el hogy felébredek. Még ott az álomban úgy éreztem hogy valaminek a végére hágok, hogy az erőlködéssel felgyorsítottam a folyamatot és felemésztettem az energiámat. Mondhatni kifogyott belőlem az üzemanyag.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:40

(2018.11.24.)

Elindultam fel a kertbe egy talicskával hogy szerezzek ennivalót az éhező csoportomnak. A raktárunk kimerülőben volt és egy másik csoport támadása fenyegetett minket. Láttam a távolban egy almafát, ami tele volt szép piros almákkal. Hirtelen azonban meg kellett álljak, mert egy óriási szakadék tátongott előttem. Helyesebben szólva úgy nézett ki mint egy külszíni fejtésű bánya. Támgerendákat és valamilyen építkezésre utaló nyomokat is láttam. Tényleg hatalmas volt. Le voltam döbbenve. Bárhogy törtem a fejem nem tudtam kitalálni hogy kerül ez ide az udvarunkba. Végül aztán rá kellett jöjjek hogy álmodom, nem lehetett más magyarázat. Nagyon megörültem neki és rögtön gondolkozni kezdtem hogy mit csináljak. Hát persze, azt terveztem el hogy tudatos álomban feküdjek le aludni, azzal a szándékkal hogy a tengernél ébredjek fel. Tehát álom az álomban. Rögtön le is feküdtem ott ahol álltam a földre, de ezt egy kicsit elsiettem mert a pince domború oldalánál voltam éppen, és a fejemnek nem volt kényelmes. A földet falevelek borították. Behunytam a szemem és aludni próbáltam, miközben azt mondogattam magamnak hogy legyek a tengernél. Meleg sötétség borított be, úgy éreztem magam mint egy gubóban. Kicsit féltem hogy az alvással azt kockáztatom hogy a valóságban ébredek fel, ez nem volt alaptalan ugyanis éreztem az ágyban fekvő testemet is, egyszerre voltam két helyen. Ám nem úgy tűnt hogy sikerülne a tengerhez jutnom, ezért újra kinyitottam a szemem és láttam hogy még benne vagyok az álomban. Továbbra is ott feküdtem a földön. Felemeltem a bal kezemet és vetettem rá egy pillantást: olyan piszkos sárga színű, fénylő, határozatlan körvonalú kéz volt. Fel akartam kelni, reméltem hogy még nem késő hogy valami másba kezdjek, de hirtelen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:41

(2018.11.26.)

Agancsozni mentem a közeli fenyvesbe. Még be se tettem a lábam az erdőbe, mikor csörtetést hallottam és láttam amint néhány szarvas megriadva menekül. Szép nagy agancsaik voltak és végig abban reménykedtem hogy a szemem előtt dobja le valamelyikük. Aztán eltűntek a fák között. Még hallani lehetett egy ideig azt a jellegzetes kopácsolást ahogy az agancsaik a fáknak ütköztek. Hirtelen farkasok jelentek meg a semmiből. Megkövülten ácsorogtak és éberen füleltek. Bizonyára ők riasztották fel a szarvasokat. Gyönyörű állatok voltak, kékes-szürke-fehéres bundával. Az egyik azonban keveréknek tűnt, mert kutyára emlékeztető vonásai voltak. Nem voltam biztos benne, hogy igazi farkasok-e vagy visszavadult, falkába verődött kutyák..? Féltem nehogy észrevegyenek, ezért lassan oldalazva próbáltam elinalni. Nem mertem futni, csak lassan sétáltam nehogy prédát lássanak bennem. Viszont úgy tűnt az egyik mégis észrevett. Követett. Nyugtalanul haladtam tovább, aztán mikor elég messze értem és már közel voltam a kertünkhöz, nagyon gyors futásba kezdtem. Szédítő tempóban rohantam le a domboldalon. A futásból repülés lett. Ezzel egy időben azt is felismertem hogy álmodom. A karjaimat előrelendítettem és ökölbe szorítottam a kezeimet. Gyorsítottam, somolyogva gondoltam rá hogy olyan vok mint superman. Roppantul élveztem a száguldást. Aztán a felső udvarban lefékeztem, mert emlékeztem rá hogy mit akarok csinálni. Ám eddigre úgy tűnik kimerítettem az energiámat, mert éreztem hogy bármikor felébredhetek. Egy kis időm azonban még volt és felnéztem az égre. Szép, kék égboltot láttam bárányfelhőkkel. Még jutott időm egy kis kéznézésre is, ezt már nem tudtam jobban megfigyelni, de szellemszerűnek tűnt, nem volt anyagisága. Ébredés.

Itt még hozzá kell szúrnom hogy az álom előzményeként a TKÉ klasszikus tüneteit figyelhettem meg magamon: merev izmok, hőérzet, vibráció, lebegés. Ebbe aludtam aztán bele és álmodtam a fenti dolgokat. Tehát valószínűsíthető hogy a repüléses álmok mintegy a testelhagyás sajátos manifesztációi.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:42

A Zöld Krisztus (2018.12.09.)

Egy zavaros álommal kezdődött a tapasztalat, amiben úgy döntöttem hogy repülni fogok. Ekkor még nem voltam tudatos. Egy darabig céltalanul repkedtem aztán hirtelen eltűnt az álomkörnyezet és teljes sötétségben találtam magam. Bár nem láttam semmit de továbbra is éreztem hogy lebegek és képes voltam irányítani a mozgásomat. Nem tartott sokáig a sötétség, hamarosan újra váltott a kép és kint találtam magam a házunk előtt az udvaron. A bejárati kapu előtt lebegtem, nagyjából két méterre a talajtól. Álmodom! - ismertem fel boldogan. Átrepültem a kapu fölött ki az utcára. Közben rutinszerűen megnéztem a kezeimet: többnyire normálisnak látszottak.
Gyönyörű, napsütötte idő volt. Minden szinte szikrázott körülöttem a fénytől. Merre induljak és mit csináljak, suhantak rajtam át a kérdések, jó ötlet-e elhagyni a házat? Igen, mindenképpen. Nem messze lakunk az utca végétől, így az út közepe felett szállva elindultam ki a faluból. Nagyjából húsz méterre előttem észrevettem egy útszéli keresztet, de ez az út közepén volt. Emlékeztem hogy korábban gondoltam rá, el kellene mennem álom/asztrális tapasztalatban a falutól kb két kilométerre lévő kereszthez. Valószínűnek tartottam hogy ez az álmodási célom lehet az oka hogy most itt találom ezt a keresztet. Odarepültem hozzá és közelebbről is megszemléltem: egy kőfeszület volt, erős talapzattal, rajta egy igen érdekes Krisztus alakkal. Nem volt megfeszítve, hanem inkább elgondolkozva ücsörgött. Rövid haja volt és rövid, barna szakálla. Valamilyen tógához hasonló ruhát viselt. Egyik karját a térdén nyugtatta és kezével az állát támasztotta. Azt a benyomást keltette bennem hogy valamin nagyon töri a fejét. De a legkülönösebb az volt rajta hogy zöld színű volt a bőre. Egyszerűen nem tudtam hova lenni a csodálkozástól emiatt. Olyan volt ez a gondolkodó Krisztus szobor mint egy művészeti alkotás. Minden részletét meg tudtam figyelni. A közelben egy fa állt, azt hiszem fűzfa, a lombjai sejtelmesen susogtak és a napfény hunyorítva tört át közöttük. Pislogva gyönyörködtem benne, a levelekben, a fényben és a szoborban. Úgy éreztem bármeddig fenn tudom tartani az álmot és ettől szabadnak éreztem magam.

Visszaindultam a házunk felé. Közben eszembe jutott az az álmodási feladat, hogy feküdjek le a földre álomban és az eget bámulva vizualizáljak egy másik látványt, egy másik álomkörnyezetet. Lepillantottam a földre és láttam magam alatt a szemcsés aszfaltot, de semmi kedvem nem volt ezzel próbálkozni. Úgy éreztem ez most hiba lenne és talán felébrednék, ezért inkább tovább haladtam előre. A házunk előtt egy furcsa ellentmondásra bukkantam, ugyanis egy barna, cementből épült kapuoszlopot vettem észre, de tudtam hogy nekünk nincs ilyen. Távolabbra néztem a szomszéd telkek felé és láttam hogy a dolgok kissé kaotikusan egymásra vetülnek. Úgy értem mintha összeolvadtak volna a látvány egyes elemei. Gyanítottam hogy itt is erről van szó, ez nem a mi kapuoszlopunk hanem valaki másé. Megérintettem és érdesnek találtam a felszínét. A ház felé pillantottam és kíváncsi voltam észreveszem-e a házszámunkat? A valóságban nincs kihelyezve. Itt sem láttam semmit.

Aztán beugrott az égnézés ötlete és feltekintettem: szép, kék eget láttam, néhány kósza felhőcskével. Arra gondoltam hogy mikor majd leírom az álmomat ne használjam a bárányfelhő kifejezést mert az olyan klisés lenne tőlem és önismétlő, hiszen már többször is így írtam le. De ettől függetlenül bizony bárányfelhőket láttam és tiszta kék eget.
Egyszer csak egy autó tűnt fel az úton. Nagyon különös volt és izgatottan szemléltem. Az izgatottságom oka hogy pontosan olyan stílusú autó volt amilyeneket már a korábbi tapasztalataimban is láttam. Nem értek a kocsikhoz így nem tudnám megmondani milyen típus volt, de mindenképpen régies vonalvezetésű, afféle Rolls Royce. Bogárhátú kis jármű volt, zöldes/szürkés színű, a kerekeknél nem láttam kiálló felniket a vázon, mindenesetre nagyon letisztult benyomást keltett. Látszott rajta hogy jól karban van tartva és hogy luxusjármű. Lassított és leparkolt a házunk előtt lévő meggyfák alá. Gondoltam hogy miattam állhatott meg. Közelebb mentem hozzá hogy jobban megnézhessem. Két ember szállt ki belőle. Egy kopaszodó, nagydarab, öltönyös férfi és a szintén elegáns felesége. Idősebb pár voltak. Egy szót se szóltak. A rendszámtáblára pillantottam és próbáltam leolvasni és megjegyezni a számokat. Nem voltak számok csak betűk: MDR-H és alattuk egy D. Ezt többször elmormogtam magamban hogy felébredve is emlékezzek rá. Már épp azon voltam hogy kezdjek valamit a párocskával mikor hirtelen elkezdett szétesni a látvány és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:43

Boulevard (2018.12.11.)

Hirtelen odakint találtam magam a kertben. Pizsama volt rajtam és a kék fürdőköntösöm. Kora hajnali, szép napfényes idő volt. Fokozatosan rohant meg a felismerés hogy álmodom, olyan érzés volt mintha a tudatosság nagy sebességgel közelítene felém hogy aztán nekem ütközve szétoszlassa a maradék kábultságomat is. Álmodom! Higgadt sétával elindultam lefelé az udvarba. Közben gyorsan átpörgettem magamban hogy miket akarok csinálni. Az első az volt hogy nézzem meg az árnyékomat. Le is pillantottam a földre, de akárhogy néztem egyáltalán nem láttam. A szürkés talajon csak szabálytalan köveket fedeztem fel. Meg is jegyeztem magamban hogy milyen furcsa hogy nincs árnyékom és arra gondoltam a korábbi alkalmakkor is talán csak az elvárásom keltette őket életre. Tehát láttam őket mert látni akartam. Aztán más ötletem támadt, felemeltem a bal kezemet és újra a földet kezdtem pásztázni, ezúttal a kezem árnyékát keresve. Balra tőlem, olyan három méterre észre is vettem a földön. De nem volt más csak a kéz, kar és egyéb részek nem tartoztak hozzá. Ahogy mozgattam a kezem, úgy mozgott az árnyék is. Érdekes volt.
A környezetem valóságosnak tűnt nem láttam ellentmondásokat. Séta közben a szemem sarkából megfigyelhettem a kék égboltot és az is teljesen szokványosnak látszott. Viszont az ég eszembe juttatta az égnézéssel egybekötött álomváltási feladatomat, így megálltam és ott helyben ahol voltam lefeküdtem a földre, épp a kerti pad mellé. Talán a hirtelen helyzetváltás vagy más miatt de hirtelen szédüléshez hasonlót éreztem. Emlékeztem hogy ilyet már máskor is tapasztaltam. De erőt vettem magamon és gyors pislogással az eget kezdtem szemlélni, miközben azt mantráztam magamban hogy legyek a tengerparton. Elképzeltem hogy a homokban fekszem. Aztán valamilyen zúgáshoz hasonló morajlást hallottam, amiről azt gondoltam hogy talán a tenger lehet, és mintha sirályok éneke keveredett volna belé. Az égen sebesen mozgó felhők jelentek meg. Távolabb magas épületek és pálmafák tűntek fel a semmiből. Meg is jegyeztem magamban hogy olyan mint a Hollywood Boulevard vagy a San Francisco sétány. A felhőkarcolók rikítóan ki voltak világítva, a pálmafák magasak és karcsúak voltak.
De a környezet még nem változott meg teljesen, át-áttünedezett a saját otthonom képe. Mintha a két látványt egymásra montírozták volna. Aztán elveszítettem a kontrollt és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:43

Műélvezet (2018.12.12.)

Dunlop őrmester a Szuperzsaruból - ez egy film - felmutatott az égre és én észrevettem egy hatalmas léggömböt. Biztatott hogy eredjek a nyomába. A léggömb rágógumiból volt és nem értettem hogy nőhetett anélkül ekkorára hogy szét ne pukkadjon. Elrugaszkodtam és repülni kezdtem a gömb felé. Ezzel együtt tudatossá is váltam. Nem messze voltam a fűrészteleptől, valahol a falu középtájékán. Tudtam hogy a repüléssel azt kockáztatom hogy szétzilálom az álmot, de nem érdekelt mert annyira élveztem hogy a levegőben vagyok. Superman pozíciót vettem fel és csak úgy cél nélkül elsüvítettem egy irányba. A táj alattam fantasztikus volt, ismeretlen hegyek, völgyek, épületek, emberek felett szálltam el. Elgondolkodtam rajta hogy ezek tényleg léteznek-e vagy csak a képzeletem keltette őket életre? Mert amúgy valóságosnak látszottak. Az álom nem hullott szét, gyanítottam hogy a folyamatos mozgás miatt, bár távolabb előttem bizonytalan fényalakzatokat vettem észre, az álom anyagának még kialakulatlan formáit. Önmagamat lelkesítő, vágytam rá hogy csendüljön fel a Superman zenéje - ezt már máskor is próbáltam - és így is lett. A zene jó is aláfestése lett a repülésemnek. Voltak pillanatok mikor nagyon megszédültem, erőt kellett vennem magamon hogy kibírjam a rámtörő tériszonyt mikor egy mélyebb völgy felett szálltam keresztül. Hiába tudtam hogy álom, a rosszullét a magasságtól ugyanúgy jelentkezett mint a valóságban is történne. Alacsonyabbra szálltam és valamiféle kisvárosra hasonlító településre értem.
Nagy sebességgel nekiütköztem egy fehér autónak. A kocsi megremegett de én magam semmit nem éreztem a becsapódástól. Nyitott tetős autó volt és egy fehéres/szürkés kosztümöt viselő, hullámos szőke hajú nő ült benne. Miniszoknyája engedni látta formás lábait. Egy pillanatig haboztam hogy mit csináljak, engedjek-e a kísértésnek, de nem nagyon kellett győzködnöm magam, beugrottam én is a kocsiba hozzá. Egész pontosan a nő ölébe ültem, úgy hogy a lábaimmal átkulcsoltam a derekát. A karjaimmal megtámasztottam a hátát. Ezzel a pózzal gyakorlatilag fogva tartottam. A kezeimmel lassan megfogtam a fejét és magamhoz húztam hogy megcsókoljam. Éreztem hogy meglepődik, de egyáltalán nem tiltakozott. Nedves, puha ajkai voltak. Inkább én csókoltam mint ő, bár éreztem hogy ügyetlenül próbál visszacsókolni. Mikor elhúztam a fejemet, az arca megváltozott, babaszerűvé vált, olyan kislányos manga arca lett. A szemei nagyok voltak és csodálkozók. A haja is feketévé vált. Így már kevésbé tetszett, de ez nem tántorított vissza. A jobb kezemmel benyúltam a blúza alá hogy rámarkoljak a mellére. Közben eszembe jutott hogy összehozhatnám a kellemest a hasznossal és vethetnék egy pillantást a másik kezemre (mint álmodási feladat). Tehát úgy kell elképzelni, hogy amíg a jobb kezemmel taperoltam, a balt megszemléltem: szokványosnak tűnt, leszámítva hogy a bőröm vöröses színű volt. Ami a taperolást illeti, csalódottan húztam vissza a kezem mert semmi fognivaló nem volt rajta, deszka volt. Ezután újra megcsókoltam de ez is olyan műnek tetszett. Tovább már nem folytatódhatott a kaland mert felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:44

Nosztalgia (2018.12.14.)

Először az ágyamban fekve lettem tudatos, félig sötét volt a szobában, csak a kezeimet láttam. Valami tálcaszerűséget tartottam amiben ezüstösen csillogó érmék voltak. Itt eszembe jutott Amadea, ő írta hogy érméket szokott találni álmában. Pislogva nézegettem őket, nem éreztem stabilnak a helyzetet. Meg sem próbáltam felkelni, mert éreztem hogy nem menne. Egy darabig az érméket rendezgettem, aztán kézbe vettem az egyiket és megpróbáltam kisilabizálni a dátumát, nehéz volt mert elmosódott, de végül az 1945-öt olvastam le. Amúgy Kossuth 5 forintosokra hasonlítottak. Ébredés.
Újra elaludtam és álmomban ismét a szobámban találtam magam. Most az íróasztal előtt álltam. Pár pillanatig határozatlanul ácsorogtam, zavaros volt a tudatom, de aztán minden kitisztult és rájöttem hogy álmodom. Felemeltem a kezeimet és rájuk néztem: ezúttal nem  a tenyeremet hanem a kézfejemet láttam, olyan nyúzottnak és élettelennek tűnt, mintha kifutott volna belőle a vér. Gyanítottam hogy azért lehet mert a valóságban kicsit rajtuk fekszek.
Megláttam az ajtót és elindultam felé. Közben gondolkozni kezdtem hogy miket csináljak. Az ajtóhoz lépve megálltam és mielőtt a kilincsre tettem a kezem, erősen elképzeltem hogy a túloldalt egy tengerparti helyszínt találok. Sajnos nem így történt, csak az ismerős otthoni környezet fogadott. Csalódott voltam emiatt, de hamar túltettem magam rajta mert emlékeztem hogy még régen kitettem egy kártyalapot az étkezőszekrény tetejére azzal, hogy álomban nézzem meg. Ezt a feladatot már nagyon régen nem csináltam és örültem a lehetőségnek. Nézelődve, gyors pillantásokat vetve, egyenletes tempóban vágtam át a helyiségen. Sok kis apróság vett körül, de nem láttam semmi oda nem illőt, látszólag minden megfelelt a valóságnak. Hajnali szürkeség vett körül.
A szekrényhez érve a lapért nyúltam, ott volt és meglepődtem hogy milyen könnyen kézbe tudom venni. Alaposan megszemléltem: "Ez egyértelműen a makk ász" - jelentettem ki. Valóban az volt, a lap közepén ott láttam a tűznél melegedő embert és a széleken a makkocskákat amik egész kicsik voltak. (Itt most zárójelben hozzá kell tennem hogy ez a feladat teljesen készületlenül ért, majdnem megfeledkeztem már róla, így arra sem emlékeztem hogy anno a valóságban egy tarot lapot helyeztem ki, így hiába láttam most tisztán a makk ászt, az nem lehet az.)
Visszamentem a szobámba. A számítógép monitorján valami furcsa mese ment éppen. Közelebb menve láttam hogy tulajdonképpen nem is mese, azaz nem gyerekeknek való, mert a kékbőrű, rajzolt figurák keféltek benne. A női mesealak egy asztalon feküdt széttárt lábakkal, a férfi pedig - aki leginkább a dzsinnre hasonlított az Aladdinból - nagy szorgalmasan töcskölte (bocs nem tudom szebben fogalmazni). Nagyon heves és bizarr jelenet volt. Azonban a látottak rám is hatással voltak, mert éreztem hogy erekcióm van. Emlékeztem rá hogy volt rá eset mikor álomban szexeltem és ki akartam próbálni most is hogy milyen érzés lenne. Maszturbálni kezdtem, azaz csak akartam volna, mert mikor benyúltam a nadrágomba mintha csak a levegőt markoltam volna, nem éreztem semmit a kezem között. Ami azért volt furcsa mert a jól eső  izgalom a testemben jelen volt, csak épp éreztem hogy esélyem sincs eljutni a csúcsra. Ettől elszállt minden kedvem és felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 23 Dec. - 16:45

What's your name? (2018.12.15.)

Rögtön tudtam hogy álmodom. Egy ismeretlen épületben voltam. Egy tágas folyosón haladtam. Próbáltam higgadt maradni és szép egyenletes tempóban sétáltam előre. Gyors pislantásokkal szemlélődtem. Megállapítottam magamban hogy a hely rusztikus stílusú. A falak narancssárgák voltak, faberakásokkal és nagy távolságra elhelyezett képekkel. A padló csempézett volt. Az egész olyan letisztult benyomást keltett, nagyon tetszett. A folyosó egy tágasabb térbe nyílott. Itt nem volt semmi, csak jobbfelé egy lépcsőlejáró.
Szemben egy kétszárnyú, fehér keretű ablakot vettem észre. Odaálltam elé és észrevettem benne a tükörképemet. Vagy az árnyékomat? - morfondíroztam el egy pillanatra. Aki nézett már át üvegen az tudja hogy az áttetszősége miatt a tükörképünk árnyékszerű. Én is ezt tapasztaltam. Láttam magam benne, de át is láttam rajta és a körvonalak elmosódtak.
Arra gondoltam hogy megnézhetném a kezeimet, mindkettőt alaposan megszemléltem de teljesen valóságosnak látszottak. A kezekről és az árnyék-tükörképemről eszembe jutott a minapi álmom, amiben a kezem árnyékát nézegettem. Lepillantottam a földre és az árnyékomat kezdtem keresni. Félig a falra vetülve az ablak sarkában észre is vettem. Mozgattam a kezemet és az árnyék pontosan úgy követte mint a valóságban is tenné.
Egyszer csak hallom hogy valaki jön. Egy magas, fekete nőt vettem észre amint határozottan a lépcső felé tart. Rövid, göndör haja volt mint a feketéknek általában. Eléggé meglepődtem, nem hemzsegnek az álomalakok a tapasztalataimban. Tudtam hogy élnem kell az eséllyel és elálltam az útját. Talán durvábban a kelleténél, megragadtam a vállát és magam felé fordítottam. A szemébe nézve szinte vallató hangnemben kérdeztem tőle: "Mi a neved?" Mint mondtam a nő magas volt, legalább egy fejjel magasabb nálam, ez kicsit kényelmetlenné tette a társalgást. A szemei fátyolossá váltak, látszott hogy elmereng valamin, aztán kibökte hogy "Melinda". Ez nekem gyanúsnak tűnt, biztos voltam benne hogy most találta ki, ezért újra elé álltam de most már nem szorongatva és megkérdeztem ismét: "Mi a neved?" Megint gondolkodott egy sort, aztán felelte: "Mária". Ettől kész voltam, tudtam hogy hazudik, illetve hogy fogalma sincs az egészről. Mivel álomalak csak az elvárásomnak akar megfelelni, csak azért mond egy nevet mert ezt várom tőle.
Most elindult le a lépcsőn, de még nem akartam békén hagyni és utána eredve megint megkérdeztem tőle: "Mi a neved?" Úgy vettem ki hogy komolyan megbántódott a zaklatásomtól, mert szinte panaszosan mondta: "Aljas Vagy". Ezen megdöbbenten, nem tudtam hogy rám érti ezt vagy így hívják? Otthagyott, én meg felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Hétf. 24 Dec. - 13:45

Nyár van nyár.. (2018.12.24.)

Bevetettem azt a régi, jól bevált módszert hogy a repülésre gondolva aludtam el. És álmomban valóban repültem is. De nem ez a lényeg, hanem az a féltudatos állapot amivel kontrollálni tudtam a repülésemet. Többször az ébrenlét és az álom között egyensúlyoztam. Mikor sikerült megragadnom egy álomképet akkor az mintegy behúzott magával és a történések részesévé váltam. Magával ragadtak az álmokra jellemző kaotikus események. De még mindig nem ez a lényeg, hanem  az a minőségi "ugrás" ami ezután történt. Ezt már máskor is tapasztaltam és akkor úgy határoztam meg mint lecsúszást egy másik síkra. Ugyanis az történt hogy teljesen váratlanul otthon találtam magam a ház előtti elülső teraszon. A zavaros álomképek eltűntek, a tudatom teljesen kitisztult és rájöttem hogy "álmodom".
Nehéz ezt visszaadni, de határozott különbséget éreztem a korábbi álomhelyzet és a mostani állapotom között. Ez nemcsak abban nyilvánult meg hogy tudatossá váltam, hanem abban is hogy a környezetem szilárdabbá, megfoghatóbbá vált. Talán a legjobb hasonlat az mikor a viharos tengeren himbálódzó hajó körül hirtelen kisimulnak a hullámok.
Szóval ott álltam a teraszon és nagyon megörültem a tudatosságnak. Rögtön éltem is az alkalommal és a bejárati ajtó felé fordultam. Ezen tükröződő, átlátszatlan üveg van. Megnéztem magam ebben a tükörben. Teljesen valósághűen adta vissza a külsőmet. Mivel nem igazi tükör volt csak fényes üveg, ezért a képmásom is szellemszerűbbnek látszott. A hajam kicsit nagyobb volt a mostaninál, kék pulóvert, fekete nadrágot viseltem. Felismertem ezeket a ruhadarabokat és megállapítottam hogy a képmásom még ebben is a valóságnak megfelelő.
Túráztatni kezdtem az agyam hogy mit csináljak, emlékeztem hogy korábbi alkalomkor kimentem az utcára. Mivel nem volt messze a kapu, most is emellett döntöttem. Arra gondoltam hogy izgalmasabbá tehetem a tapasztalatot ha olyan dolgokkal találkozom amiket kevésbé ismerek. Kimentem az útra, megálltam a szürke aszfalt közepén és hitetlenkedve gyönyörködtem a látványban. Hétágra sütött a nap, gyönyörű nyári idő volt. A levegőt szinte átitatta a dús pára, majdnem mint egy dzsungelben. Az út menti fáknak sűrű lombozata volt és szemet kápráztató virágok nyíltak rajtuk. Rovarzümmögés hallatszott és kellemes virágillat érződött. Ezen lepődtem meg legjobban, álomban talán még soha nem éreztem illatokat. A lila akácra emlékeztetett és valószínűleg az is volt, mert az egyik fán fürtös, lila virágokat fedeztem fel.
Pislogva nézelődtem és próbáltam higgadt maradni. Laza sétába kezdtem az út szélén. A szemben lévő házakat figyeltem és azon morfondíroztam hogy bemenjek-e valamelyik telekre. Nem láttam kapukat csak sövénykerítést. Az egyiknél alacsony lépcső vezetett a portához. Haboztam, ugyanis egy pillanatig azt hittem hogy megőrültem, hogy talán nem is álmodom, mert a világ körülöttem tényleg valóságosnak látszott és ez esetben komoly bajba kerülnék ha belépnék más birtokára. Ez kicsit kétségbeejtett, mi van ha tényleg elvesztettem az eszem és csak az utcán kóborlok?
De szerencsére ez a bizonytalanság nem tartott sokáig, viszont lehet hogy éppen ez okozta, de egyszer csak visszakerültem a kiindulópontra, pontosan a terasznak arra a részére ahonnan elindultam. Megint otthon voltam. Ez azonban nem állított meg és makacsul újra kimentem az útra. Már nem hittem hogy képzelődnék, mármint igenis képzelődöm bizonyos tekintetben, mert ez nem a hétköznapi valóság, de legalább nem őrültem meg. Vártam hogy felbukkanjon valami. Az utca néptelen volt. Már épp azon voltam hogy átmegyek a szomszédba, mikor az úton, északi irányból egy nagy kamion dübörgött felém. Én az út szélén álltam és azon kezdtem filózni hogy ne próbáljak-e a kamion elé ugorni? Nem öngyilkossági szándékból, hanem csak hogy megállítsam. Mivel álmodom nem eshet bajom, de végül mégsem tettem, talán csak önvédelmi reflexből. De az útról sem mentem le, megvártam amíg a kamion odaér hozzám és épp csak pár centire robogott el mellettem. Faszállító kamion volt, emelőkarral és pótkocsikkal. Rakomány nem volt rajta.
Már épp azon kezdtem tanakodni hogy mi legyen a következő lépésem, mikor hirtelen felébredtem.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Csüt. 3 Jan. - 10:21

(2019.01.03.)

A beteg hasonlított az unokatestvéremre. Egy idegen házban voltam. A beteg nagyanyja és nagyapja kedvesen fogadtak. Az én feladatom lett volna hogy megpróbáljak segíteni az unokájukon. Úgy tűnt nincsenek lábai, vagy nem fejlődtek ki rendesen. De nem ez volt a probléma, hanem az hogy valami zavarta őt a fekvésben. Eleinte nem találtam az okot, de aztán a paplanra téve a kezem megéreztem a különös rezgéseket. Egyenletes, határozott vibrációt tapintottam. Felhajtva a paplant egy elektromos masszázsbetétet találtam. Megpróbáltam leállítani, de akárhogy állítottam a kapcsolóján, nem működött. Átsuhant rajtam a gondolat hogy a betétet segédeszközként is lehetne használni a TKÉ előidézésére.
(Zárólejes megjegyzés: egyértelmű hogy tudat alatt érzékeltem a saját testemben lévő rezgéseket, amit az asztráltest elszakadása okoz, és ez a valós tapasztalat öltött formát álom alakjában.)
Hazafelé autóztunk a családdal. Én hátul ültem negyedmagammal. Alig fértünk el, a karom kicsavarodott, úgy össze voltam lapítva középen. Emiatt feszült voltam és összevesztem a nővérem anyósával. Megálltunk és én kiszálltam. Még nagyjából tíz kilóméterre voltunk otthontól. Azt mondtam nekik hogy innentől gyalog megyek tovább az erdőn át. Ha szerencsém van találok agancsot vagy legalább kikutathatom a szarvasok nyomát. Nem ellenkeztek, ezen kicsit meg is lepődtem. Nehéz volt eljutnom az erdőig, valami folyton utamat állta. Eltévedtem, falakba ütköztem mindig. Ekkor kezdtem kapizsgálni először hogy álmodom, mivel az útkeresés, a kijutási törekvés valahonnan egy tipikus álomjelző.
Végül egy ház kertjén át megtaláltam az utat. Egy fákkal, bokrokkal szegélyezett út vezetett egyenesen felfelé a domboldalra ahol az erdő vonala kezdődött. A növényzet színéből ítélve ősz lehetett és ezt erősítette meg az is hogy a talajt sűrű leveles borította. Kicsit féltem hogy valaki rosszalja majd hogy ott vagyok, mert voltak néhányan az úton. Előttem egy botra támaszkodó, fekete öltözékű, kalapos öregember állt. Épp lehajolt és az avarban kutakodva valami gombafélét keresgélt. Kedvesen üdvözölt, azt hitte én is gombászom. Megkönnyebbültem hogy nem kérdezősködik és elmentem mellette.
A távolban szenzációs látvány tárult elém. A valószínűtlenül fekete égbolt alatt három vagy négy göcsörtös, ágas-bogas, levelek nélküli fát vettem észre. Mintha a levegőben lebegtek volna, mert nem a földön álltak hanem az aljuk is beleolvadt az ég sötétségébe. Óriásiak voltak és csupasz ágaikkal karmokként hasították a semmit. Egy lépcsősor vezetett fel a dombtetőre. Tudatos lettem. Álmodom! Higgadt próbáltam maradni és érdeklődve figyeltem mit találok odafent. Egy széles kőplatformra érkeztem. A fák alatt valami oltár vagy szentély-szerűség állt. Hatalmas oszlopok meredeztek előttem egy vonalban amiket pillérek kötöttek össze. Alattuk kőtálakban tűz lobogott. Valaki már várt rám. Jobbfelé egy buddhista öltözékű szerzetest vettem észre. Fiatalember volt és úgy látszott türelmetlen. Épp csak üdvözölt és azon mód elindult az úton. Balfelé egy szűk ösvény tárult elém. Én is elindultam rajta. Letekintve láttam mintha romokon lépdelnénk mert a régi római épületekben látható töredezett mozaikcsempe borította a földet. Valahonnan tudtam hogy ez az út jelképes és kapcsolatban áll a spirituális fejlődésemmel. Felmerült bennem hogy talán a szerzetes valós személy és tényleg rám várt. Talán ő is egy álmodó..?
Mindenünnen csodálatos, harmonikus zene áradt felém. Mintha egy öreg szerzetes dúdolt volna valami fülbemászó dallamot. Kellemes volt hallgatni. Magamban végigvettem az álmodási céljaimat de mivel többségük az otthonomhoz kapcsolódik nem volt lehetőségem megcsinálni őket. Bár felmerült bennem hogy akarattal megváltoztatom az álomkörnyezetet. De végül nem tettem, fel akartam fedezni ezt a gyönyörű helyet. Nagyon szerettem itt lenni és nem akartam távozni. Csak sétáltam és szemlélődtem. Sajnos kevés konkrét dologra emlékszem a látottakból, de azt tudom hogy a többségük szimbolikus értelemmel bírt. Volt például egy kőből faragott kígyófej ami többször is feltűnt. Nagy, vörös szemei voltak. Az út egy részen leszakadt és le lehetett látni egy alsóbb szintre. Leguggoltam a peremére és letekintettem. Tényleg egy ókori épületre emlékeztetett. A kezembe akadt egy piros kisautó és kíváncsiságtól telve ledobtam. Ez egy kísérlet volt a részemről. Érdekes volt hogy az esése időnként megtört, bár szemmel nem lehetett látni hogy bármi útját állná, de érzékeltem hogy valami erőtér lassítja a zuhanását. Végül leérkezett az alsó szintre. Egy gondolati paranccsal rükvercbe kapcsoltam és az autó engedelmeskedve tolatni kezdett.
Erős vágyat kezdtem érezni hogy emlékezzek és lejegyezhessem ezt az álmot. A kezemben meg is jelent a naplóm, gyorsan felütöttem és írni kezdtem belé. Ez a cselekedet kizökkentett és hamarosan felébredtem. Viszont annyi haszna mégis volt hogy immár ébren pontosan ugyanazokkal a szavakkal indítottam a naplót mint az álomban.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Pént. 11 Jan. - 9:12

Gyiptó (2019.01.11.)

Egy diáktársam figyelmeztetett hogy kicsúszott az egyik drága számítógép kábele. Odamentem az asztalhoz de nem értem el a hosszabbítót. Megjött az új csoport, hamarosan kezdődött volna az óra, úgyhogy kapkodva erőlködtem hogy bedughassam. De túl messze volt, ezért megszólítottam az egyik szemben ülő ismeretlen srácot és megkértem lenne szíves segíteni. Ő közelebb volt hozzá. Szó nélkül elvette a kábelt és bedugta.
Már mentem volna kifelé de ekkor egy régi középiskolai társam, akinek már a nevére sem emlékszem, is a segítségemet kérte. Valami online böngészős játékról volt szó, egy vírus vagy valami más miatt nem tudott belépni. Belenéztem a monitorba és ekkor kezdődtek a furcsaságok. Láttam egy távoli, magas épületet, olyan volt mint egy lapos tetejű piramis, de indiai stílusban, túlcicomázva. Valamilyen modern bevásárlóközpont volt. Ennek a tetején volt egy alacsony kapu, a program szerint ezen kellett szó szerint belépni hogy a játék elkezdődjön. A barátomat ebben akadályozta valami.
Nem tudtam honnan de ismerősnek találtam a helyet. Megemlítettem neki hogy már jártam itt én is. Hirtelen éreztem hogy repülök, az álomkörnyezet megváltozott és benne találtam magam az eddig csak a monitorban látott "világban". A piramis felé repültem és egyre azon morfondíroztam hogy honnan ismerem a helyet? Biztos voltam benne hogy már jártam itt korábban. De hol van ez a hely? Egy álomban..? Átrepültem a piramis tetején látott kapun és abban a pillanatban kitisztult a tudatom és rájöttem hogy álmodom. Álmodom!
Most szólnom kell arról a fizikai érzetről amit a fejemben tapasztaltam mikor tudatossá lettem. Nehéz pontosan leírni, mintha az egész agyamat beletették volna egy szénsavas vízbe. Birizgáló, majdnem kellemetlen érzet volt, mint mikor egy elzsibbadt végtagba visszatér a keringés.
A hely ismét megváltozott, egyiptomi környezetben találtam magam (gyaníthatóan a piramis válthatta ki). Mindenfelé autentikus ősi épületeket láttam, oszlopokat tele hieroglifákkal, korhű ruhában járó sötét bőrű embereket, stb. Még mindig lebegtem. Megérintettem az egyik töredezett tetejű oszlopvéget és feljebb löktem magam. Majd beszélni kezdtem, a szavak anélkül törtek elő belőlem hogy tudtam volna mit jelentenek. Pergő, egyiptomi nyelven szóltam, a hangom mélyen zengett, "Bayekére hasonlít" - állapítottam meg. Nagyon érdekes volt, és nemcsak azért mert nem értettem a szavakat, hanem főleg azért mert maga a folyamat volt ismeretlen előttem. Mintha valaki más szólt volna rajtam keresztül. Akkor és ott arra gondoltam hogy olyan mintha valami sötét varázslat vagy átok szavai lennének. Nem kellett hozzá gondolkoznom, ösztönösen jöttek az ajkaimra az ismeretlen szavak. De hát nem ismerem az egyiptomi nyelvet, akkor hogyan lehetek rá képes..?
Aztán abba kellett ezt hagynom, mert éreztem hogy a szavak mögött sötét erők rejlenek, ténylegesen azt éreztem hogy kezdek állatiassá válni, a hangom mélysége démoni, már-már kárörvendő színezetet öltött.
Lejjebb ereszkedtem és átlebegtem az egyik falon. Kiértem egy zsúfolt utcára. Vízszintes pózban voltam, hassal lefelé, a karjaim előrefelé mutattak. Nekilebegtem a szemben lévő falnak és a tenyereimet nekinyomtam, mintegy támaszkodva. Ekkor eszembe jutott hogy elalvás előtt elhatároztam jó lenne megnézni az árnyékomat. Tolatni kezdtem és kicsit eltávolodtam a faltól. A kezeim árnyékát kerestem a falon. Először meglepődtem mert semmit nem láttam, a fal előttem árnyéktalanul, fehéren szikrázott a napfényben. Aztán az elvárásom akcióba lépett, mert hamarosan két árnyéktenyér jelent meg rajta.
Függőlegesbe hoztam magam és leszálltam a földre. Lepillantottam és az egész testem árnyékát kezdtem szemlélni. A Nap magasan járhatott, mert az árnyékom nem nyúlt messze és összekeveredett az utcán járók és az épületek árnyaival. Gyönyörű látvány volt, alig hittem el hogy ennyire realisztikus lehet. Fantasztikus érzés volt itt lenni, tényeg olyan volt mintha az ősi Egyiptomban lennék. Csak sétáltam és szemlélődtem. Sok ember lézengett körülöttem, fehér, szellős ruházatot viseltek. Befordultam egy nyitott tetejű épületbe és szembe jött velem egy nő. Vékony fátylat viselt, az arcát nem láthattam rendesen. Volt rajta néhány szép ékszer is. Nemesi benyomást keltett. Észrevette hogy bámulom, lehajtotta kicsit a fejét és szégyenlősen elmosolyodott. Felötlött bennem hogy megcsókolom, de aztán mégse tettem és elmentem mellette hogy bejuthassak az épületbe.
Aztán hirtelen az álom elkezdett széthullani, minden eltünedezett, csak egy távoli, de mély hangot hallottam mely hasonlított a korábbira. A következőt ismételgette: "Thermopylae just remember" Emlékezz Thermopülára. Valószínű hogy a 'just remember' csak a saját ösztönzésem volt hogy emlékezzek, a kulcsszó Thermopylae.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  asd94 on Vas. 13 Jan. - 9:57

Mélység (2019.01.13.)

A tudatosságot megelőző álom egy előzőleg látott film hatása volt és röviden arról szólt hogy egy férfi éjjel betört egy lakásba és megölte a kislány szüleit. Sosem fogták el. Évekkel később az immár felnőtt lány felismerte őt az utcán és üldözni kezdte. Én magam hol az egyik hol a másik nézőpontból éltem ezt át. A lány gyilkost kiáltott, remélve hogy a tömeg segít megállítani, de az emberek csak tétován nyúltak a férfi felé. Végül meglépett. Most én vagyok ez a férfi és újra annak a háznak a verandáján állok ahol a gyilkosság történt. Van itt egy bölcső, benne egy csecsemő. A lányból is már anya lett. Ringatni kezdem a kicsit. Elmerengek hogy engem sosem ringattak, sosem kaptam szeretetet, ezért lett belőlem szörnyeteg. A lány felbukkan és sikoltva, gyermekét féltve rámveti magát.
Felfelé kezdek szállni és ezzel együtt tudatossá válok. Álmodom! Még mindig érzem a rámcsimpaszkodó lányt, bár látni nem látom. Együtt emelkedünk fel. Alkonyat van, az égbolt nyomasztóan sárgás, kósza, piszkos felhők tarkázzák, olyan mint egy impresszionista festmény. A távolban egy magas hegyet látok. Ez húz maga felé. Azt hiszem meg fogok halni, átsuhan rajtam a gondolat hogy a lelkem a halál felé tart, és bár nem hiszek különösebben a reinkarnációban, arra gondolok hogy a lány lelke és az enyém összegabalyodott és most haladunk egy közelgő újjászületés felé, ahol ő és én már egy személy leszünk.
A hegyen egy barlang nyílik, berepülök rajta, azaz ellenállhatatlan erő húz be. Odabent egy aknát látok a földön, vagyis inkább egy természetes hasadékot amely a mélybe vezet mint egy kút. Az az erő húz magával én pedig nem nagyon küzdök ellene, sőt, végül saját akaratomból ugrok bele a kútba. A levegő csak úgy süvít körülöttem. Zuhanok lefelé, egy pillanatra elszédülök a mélységtől, de megnyugtatom magam hogy nem eshet bajom, ettől persze még félelmetes. Esésemben látok egy vízszintes járatot a szembenső falon és felébreszti a kíváncsiságom hogy vajon hová vezethet? De nincs mód megállni, tovább zuhanok lefelé.
Izgatott vagyok és szorongok is amiatt, hogy a pokolba vagy valamilyen alvilágba kerülök. Ez részben be is teljesül. Egy járatokkal teletűzdelt tágas csarnokba érek, félhomály van, mindenfelé kúpos cseppkövek meredeznek. Odalent egy krokodilhoz hasonló, szürke hüllő tanyázik. Már várt rám. Beszél hozzám, bár nem szavakkal, nem igazán értem mit mond, de sötét erőnek tűnik. Menekülnöm kell előle, ő pedig mintha kárörvendőn nevetne rajtam. Bevetem magam a járatok egyikébe és gyorsan végigsuhanva egyikből a másikba szemlélődök.
Tényleg olyan az egész mint egy klasszikus cseppkőbarlang, félhomály van, sztalagmitok-sztalagtitok lógnak mindenfelé az érdes sziklafalról. A folyosókat kisebb-nagyobb termek szakítják meg. Ezek egyikében egy furcsaságra leszek figyelmes. A földön kis piramisokat veszek észre, úgy vannak elhelyezve mintha egy makett lenne egy völgyről. Azt gondolom hogy egy térkép lehet. A piramisok nem teljesen szabályosak, nem tudom biztosan eldönteni hogy természetes vagy mesterséges képződmények-e? Szürke színűek és egy szabályos, piros ér vezet rajtuk át függőleges irányban. Talán mégis ember által készítettek lehetnek, mert a barlangokban még sok hasonló romot látok. Szanaszét heverő, félig a sziklafalba olvadt pillérek hevernek sokfelé, melyek ugyanúgy szürke kőből faragottak, a jellegzetes piros erezettel. Talán egy ősi civilizáció hagyatéka, amit már rég elfeledtek és a tektonikai változások a föld mélyére süllyesztettek.
Egy másik terembe érek, középen egy széles, talán kétméter magas vitrin áll. Közelebbről megnézve különös keverékének tűnik egy üvegezett szekrénynek és egy zenegépnek, vagy automatának. Több rekesz van benne, az egyik polcon egy tálat veszek észre, és mintha spagetti vagy valamilyen étel lenne benne. Alatta "zene" feliratot veszek észre. Az ujjammal megbököm a feliratot és várom hogy megszólaljon valami zene. Talán lehetne egy kis Rock and Roll - gondolom - és várakozva állok, hogy elkezdődjön. Távolról és bizonytalanul mint ahogy az együttes készülődik hogy elüthesse az első hangokat, hallani kezdek valami dallamot, de szinte azonnal leállítom ezt a belső sugalmazást, most nem érzek kedvet semmi zenéhez.
Tovább nézegetem a vitrint és egy másik polcon érméket fedezek fel. Mohó vágyat kezdek érezni hogy közelebbről megnézhessem. A jobb öklömmel beleütök az üvegbe, mire az nagy csörrenéssel apró darabokra tör. Meg kell állapítanom hogy egészen valósághűen csengett. Az érmék a vitrin túloldalán a földre esnek. Odamegyek és leguggolok hozzájuk. Két arany és három ezüstérme van ott. Gondolok rá hogy talán fontos lehet ez az arány ezért megjegyzem. Két arany, három ezüst. Az aranypénzeket kézbe veszem és közelebbről is megvizsgálom. Az érme egyik felén egy fonálszerű hurokminta van, a másik oldalán pedig egy klasszikus karos mérleg a két tálkával. A másik érme két oldalán két különböző sportot mutatnak be: az egyiken stilizált emberalak mintha teniszezne, egy ütőt tart a kezében, a másikon a szintén stilizált figura felhúzza a térdét és egy hosszúkás labdát rúg felfelé, mint amilyet az amerikai fociban használnak.
Nem marad több időm, a részletekben való túlzott elmerülés felébreszt.

______________________________________________________
Senki sem szorít fegyvert a homlokodhoz hogy megváltoztasd a véleményed.
avatar
asd94

Hozzászólások száma : 320

Vissza az elejére Go down

Re: Vegyes felvágott

Témanyitás  Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.