Asztrális tapasztalatok

Lehet ide vonatkozna, talán érdemes bele olvasnotok a cikkbe.
http://boldognapot.hu/blog/a-tudosok-megfigyeltek-ezt-az-embert-testen-kivuli-elmenyei-kozben-hihetetlen-amit-latott/

Ezt még hozom, mert Ápriliát érdekelheti a Fázissal és Castanedával kapcsolatos vonatkozásai. Amúgy


Lakberendezés (2018.01.22.)

Egy hagyományos álomból ébredtem, de azonmód vissza is aludtam. Épp csak lehunytam a szemem, már érezni is kezdtem hogy zuhanok. Sötétség ölelt körbe, a testem megmerevedett, mégis egyre fokozódó tempóban repültem a semmiben. Akarattal befolyásolni tudtam a haladás sebességét és irányát. Hol lassítottam, hol gyorsítottam, máskor pedig hol felfelé, hol lefelé haladtam az űrben. Vagy éppen körbe-körbe. Extrém módon növeltem a sebességet, a fejem tetején éreztem ahogy nő a nyomás. Még valami huzatféle is megcsapta a bőrömet. Olyannak gondoltam ott és akkor mint a pilótákra ható erőt, de nem testi érzetek voltak, mert eddigre a fizikai testemmel teljesen elveszítettem a kapcsolatot.
Tisztában voltam vele hogy valószínűleg az asztráltestem próbál elszakadni a fizikaitól, ezért nagyon ügyeltem rá hogy fenntartsam a kontrollt. Felfelé és oldalra irányítottam magam, illetve a tudatomat ami már egy szemnek láthatatlan testben tartózkodott. Hirtelen megrándultam (a szellemtestem), és szinte kiszippantott egy erő felfelé, majd szó szerint váratlan fordulatként, gyors lefelé tartó zuhanás következett.

A szobám közepére érkeztem, valahonnan a mennyezet magasságából, csaknem huppanva, hassal lefelé, a karjaimat magam elé tartva fékeztem az esést. Vastag szőnyeg volt alattam, de még így is érezni lehetett a padló keménységét. Nagyon boldog lettem, mert biztosan tudtam hogy sikerült kilépnem a testemből. Mi több, ez maga lehet a Fázis! Feltápászkodtam és az ágyam felé sandítottam, az alvó testemet keresve. Csak egy alaktalan, sötét tömeget érzékeltem, meg gyűrött takarókat. Árnyékokba burkolódzott, nem tudtam tisztán kivenni, de biztosan volt ott valami.
Nyugalmat erőltettem magamra és koncentráltam, vigyáznom kellett mit csinálok, nehogy idő előtt kiessek a tapasztalatból. Eszembe jutott don Juan fiyelmeztetése is, hogy semmi esetre sem szabad megérinteni a fizikai testünket, mert halált okozhat. Ez nyugtalanná tett, mégis öngyilkos hajlamaimnak engedve tettem felé pár lépést. De szerencsére a józanságom győzött. Mikor aztán kicsivel később újra az ágyra néztem, már nem láttam ott semmit.

A szobában viszonylag jók voltak a látási viszonyok, a levegőt borostyán színű aura itatta át. Körülnéztem és nagyon különösnek találtam hogy a berendezés át van rendezve. A bútorok másként vannak mint a jelenben. Illetve jobban megnézve a múlt és jelen ötvözetének látszott, sőt, talán a jövő is képviseltette magát, ugyanis például a kanapémat a fal mellett láttam, ahol még soha nem volt, de gondoltam már rá hogy ott is lehetne..
Akárhogy is, a múlt képviseltette magát a legjobban, mert sok olyan tárgyat fedeztem fel, amik ma már nincsenek meg. Láttam a régi tévémet is, csak fele akkora méretben. Feltűnő volt hogy sok kis bizbasz van a helyiségben, majdnem mint egy lomtárban.. A kanapé tetején a macskám mosakodott éppen, rámnézett, de nemigen törődött velem és folytatta a tisztálkodást.

Kíváncsi voltam működik-e a villany? Eszembe jutottak az erről olvasott beszámolók, úgyhogy az éjjeli lámpámhoz léptem és rácsaptam a kapcsolóra. Semmi nem történt. Ezt még párszor megismételtem ugyanilyen eredménnyel, és közben elégedetten állapítottam meg ennek a valóságtesztnek az érvényességét. Azonban mintha csak ennek akarna ellentmondani, hirtelen gyenge derengés villant fel a búra alatt. Hideg, fehér fény volt. Valószínűleg az elvárásom - a szándék hogy villanyt kapcsoljak -  keltette életre. Csak kicsit megkésett.
Ezután megnéztem az órákat. Több is volt a szobában, de eltérő volt rajtuk az idő. Sőt, az egyik digitális óra nem mutatott semmit. Egy másikon első ránézésre 11:20 volt, azonban mikor elfordítottam a tekintetem, majd újra ránéztem, 12:10 lett belőle.

Az ajtóhoz mentem, nagyon izgatott voltam. Úgy éreztem ez tényleg egy igazi testen kívüli élmény. Valahogy az egésznek volt egy különleges atmoszférája. Vajon mi vár rám az ajtón túl..? Lassan nyitottam ki és kilestem: egy csupa dísz karácsonyfát pillantottam meg a nappaliban. Ez volt az egyetlen fényforrás. Sárga, fehér, borostyán színekben pompázott. Gyönyörű volt. De nem mentem oda hozzá, hanem az előttem lévő fürdőszobába mentem. Belenéztem a tükörbe: önmagamat ismertem fel. Mint általában, kissé nyúzott voltam, a ruhám lógott rajtam. A nyakam tövénél nagy csípéseket fedeztem fel. Félre kellett húznom a pólómat hogy jobban lássam. Nem viszkedtek, de csúnyák voltak.

Kellene csinálnom valamit, valami érdemlegeset - gondoltam. Jobb híján a kártya mellett döntöttem, de eleinte valamiért nem voltam rá képes felidézni hogy hová is tettem. Azt tudtam hogy ezúttal egy tarokk lappal készültem, de folyton elúszott előlem a helye. Mindeközben a szobám küszöbén álltam és már azon voltam hogy hagyom a fenébe a lapot, mikor haloványan beugrott hogy persze, hiszen ott van az étkezőszekrény tetején. Ám cselekvésre már nem jutott időm, mert elnyelt a sötétség és felébredtem.

Köszi!

A Fázisos pasas azt írja, hogy élete nagy megdöbbenése volt, hogy a fizikai világ is a Fázis, csak amikor a fizikai érzékszerveinkkel tapasztaljuk, akkor megvannak szilárdulva a határai, amikor nem a fizikai érzékszervekkel tapasztaljuk, akkor meg nincsenek megszilárdulva a határai. De a két világ ugyanaz.
(Gondolom azért olyan hasonló az ottani szobád az ittenihez. Mert végülis ugyanaz, csak mások a határok.)

" Eszembe jutott don Juan fiyelmeztetése is, hogy semmi esetre sem szabad megérinteni a fizikai testünket, mert halált okozhat. "


Ha bele gondolsz a TK élményhez ki kell jutnunk a fizikai testünkből. Vissza jutni pedig ugyan ezen az úton fogunk, tehát elkerülhetetlen, hogy ne érintkezzél vele, mégsem halunk bele. 
Ez a visszatérés néha tudatlan,néha  zuhanásszerű, néha lassabb folyamat és néha tudatosan zajlik. 
Nem tudom mi különbség lehet a két akció között, hogy tudatosan megérinted e, vagy a test ránt vissza, vagy visszatérsz belebújsz magadtól, de szerintem az idézetben elhangzott inkább csak átverés lenne szerintem. 
El tudnám képzelni ahogy Don Juan ott röhög lelki szemei előtt látva, amint az álmodó nem meri megérinteni az alvó testét, nehogy szörnyet haljon. 

Az este két tudatos álmom volt, mindkettő teljesen más jellegű. Az egyik általános a másik személyes vonatkozású. Úgy döntöttem hogy mégsem zárkózom el teljesen, de nem is fogom leírni minden tapasztalatomat. A cenzúrának nem sok értelmét látom, szeretném ha az álomleírásaim teljesek lennének és nem tartalmaznának felesleges, zavart keltő ködösítést (csakhogy a súrlódásokat elkerüljük) Így amíg a túl sok privát elemet tartalmazó álmokat csak az álomnaplómnak tartogatom, addig az általánosabbak itt is közlésre kerülhetnek. Azt viszont ne várjátok el hogy beszélgessek róluk, erre már tényleg nincs felesleges energiám.

Univerzum (2018.01.23.)

Enyhe paralízis és hőhullám jelezte hogy beindult a folyamat. Továbbá ismét jelentkezett a zuhanás-szerű érzés. Megörültem neki mert tudtam hogy ezek a "kilépés" jelei. Csak figyeltem, nem avatkozva be semmibe. Tudtam hogy ha el is alszom, valószínűleg képes leszek tudatossá válni. Valóban el is aludtam, a sötétség meleg takaróként burkolt be. Csak nagyon rövid időre vesztettem el az eszméletem, talán helyesebb lenne azt mondani hogy a gondolkodásom szünetelt. Aztán újra visszakaptam az irányítást és éreztem hogy repülök. Tudatos voltam. Eleinte csak sötétség vett körül. Aztán vibráció jelentkezett, mely annál erősebbé vált, minél jobban figyeltem rá. Fénypontok jelentek meg előttem. Az egész látómezőmet kitöltötték. Fájt rájuk nézni, szúró érzés jelentkezett a szemeimben. De kitartottam, mivel nem volt semmi más amit nézhettem volna. A fénypontok változáson mentek keresztül, nagyobbak lettek és bonyolultabbak. Négy irányba sugarak nőttek ki belőlük és a háttér sem volt már fekete, hanem szürkés/fehér geometrikus mintázatokba rendeződött. A pontok olyanok voltak mint a csillagok. Elértek egy nagyságot aminél tovább már nem nőttek, aztán visszahúzódtak az eredeti méretre, hogy aztán újra induljon a folyamat. Az egész lüktetés-szerű benyomást keltett.

Óriási volt a térérzet körülöttem, nagyon kicsinek éreztem magamat hozzá képest. Olyan volt mintha a feneketlen űr venne körül. Egyre magasabbra és magasabbra szálltam, gyorsuló tempóban. A csillagos gondolatom miatt, azt hittem elhagyom a Földet, hogy kirepülök egészen az űrbe. Ez megrémisztett, de nem adtam fel, mert lehetőséget láttam benne hogy legyőzzem a magasságtól való félelmemet. De nagyon megterhelő volt, mintha beülnél egy kétszázzal száguldó kocsiba és a sofőr csak egy kézzel kormányoz..
Most már a csillagok között haladtam. Megszűnt a lüktetés, a pontokból rendes csillagok lettek és bolygók. Egy szellem voltam aki a magányos űrben vándorol. Egy emberi alakra emlékeztető energiafátyol. Hová menjek, merre menjek..? Nem mertem a közepébe száguldani az univerzumnak, ott voltak a legsűrűbbek a csillagok, hanem elfordultam balra a perem felé, ahol a Földet sejtettem. Tudtam hogy valahol a Tejút szélén található. Biztonsággal töltött el hogy ismerem a helyét, már nem voltam annyira elveszett. Akkor és ott egy gondolat ötlött fel bennem. Istenre gondoltam, hogy valamikor az idők hajnalán ő sem volt több egy űrben vándorló szellemnél, aztán rátalált a Földre és megáldotta a bolygót. Egy borostyánszínű energiacsóvát küldött felé, és ez életet teremtett. Nem tudom hogy a képzeletem öltött testet vagy ténylegesen megpróbáltam eljátszani a teremtés művét, de hasonlóan cselekedtem és a bolygó felé lendültem.

Az udvar közepén jelentem meg a házunk előtt. A levegő sötétarany színezetű volt. Kb. 1 méterre lebegtem a talajtól. Először apámat láttam meg, de úgy tűnt ő nem vesz észre. Aztán a nővérem is feltűnt, elhaladtam mellette és biccentettem neki, de ő sem reagált. Tudtam hogy csak egyszerű álomalakok, így nem foglalkoztam velük tovább. Mit is kellene csinálnom? - gondolkoztam el. Csak pár méterre voltam a terasztól, így akartam egy esélyt adni az érme megnézésének. Odalebegtem és amíg bal kezemmel megkapaszkodtam az oszlopban, a jobbal az érméért nyúltam. Könnyen kijött, azonban nehéz volt megtartani. A szemem elé emeltem és gyors pislogásokkal próbáltam kivenni a dátumát. Eredetileg ez egy ötvenfilléres volt, de itt az álomban ezüstpénznek látszott. Nagyobb is volt, talán egy régi ezüstkoronás lehetett, annál is inkább, mert elsőre az 1927-es dátumot olvastam le. Az nem lehet, gondoltam, nincs ilyen pénzem, elfordítottam a tekintetem, majd újra ránéztem. Most 1997 lett belőle. Ez már elfogadhatóbb volt, de még ez sem az igazi, mert tudtam hogy akkor már nem volt fillér. Ennyiben hagytam a dolgot és azonmód nekifogtam hogy teljesítsem az új célomat (erről addig nem írok részletesebben amíg nem sikerül). Észbe kaptam hogy a repülés túl sok energiát emészthet fel, ezért leszálltam a talajra. Kezdett az álomtér bizonytalanná válni. Gyorsan ritmikus sétába kezdtem, hogy stabilizáljam. Ez valóban segített is egy darabig.

Séta közben (Cs) és (Á) haladt el mellettem. Az unokatesóim. Előbbinek köszöntem, mert ő volt hozzám közelebb, de ők sem reagáltak rám. Először nem is akartam velük foglalkozni, de aztán az jutott eszembe hogy az álomalakokkal való munka is értékes lehetőségeket nyújthat.. Megálltam, visszafordultam és elkiáltottam (Cs) nevét. Még azt is hozzátettem hogy "Jössz ide!" Vicces hogy ez a kutyáknak szóló parancs ténylegesen megelevenedett, ugyanis (Cs) csaholva és négykézláb futott felém. Mókás volt. El akartam indulni a célom felé a "kutyámmal együtt", ám hirtelen minden széthullott és felébredtem.
A valódi érme dátuma: 1988

Néha eszembe jut, hogy az álmomban felbukkanó alakok, potenciális informátorok. Hiszen az álmok így vagy úgy, a napi események feldolgozásán túl, sok minden mást is elárulhatnak. Persze többnyire nem jut eszembe, és ilyenkor nem foglalkozom velük igazán. De rengeteg lehetőséget rejtenek.
Asd esetében pl roppant kíváncsi lennék, hogy mit mondana egy álom alak, ha megkérdezné tőle mi van az érmén ? Lehet ugyan azt, amit ő találna amikor megnézi magának? Szóval sok kihasználható lehetőség rejlik ezekben az álmokban.
Kár, hogy az életvitelem egyre inkább eltávolít az álmodástól, de azért szívesen olvasom a tiéteket, ez fenntart bennem némi álmodási hangulatot.

(2018.01.25.)

Egy álomban voltam, ahol hirtelen olyasféle testi érzést tapasztaltam mintha nagy ellenállású közegben úsznék. Felismertem az álomhelyzetet, de szinte azonnal fel is ébredtem. Paralízisbe kerültem. A szemeim csukva. Mereven és moccanatlanul feküdtem az ágyban. Kellemes, meleg bizsergés járta át a testem. Vibráció, enyhe szédülés és zuhanás-szerű érzetek jelentkeztek. Éreztem hogy fellazult a kapocs a fizikai és szellemtestem között. A jobb karommal fantommozgást végeztem, tehát elképzeltem hogy elválik egy szellemkéz a fizikai kezemtől. Először semmi nem történt, de kitartóan próbálkoztam és akkor lelki szemeimmel valóban láttam és éreztem, amint egy füstszerű kéz emelkedik a magasba. Ugyanezt megismételtem a többi végtagommal is. A módszer nagyon hatékonynak bizonyult, úgy lebegtem a testem felett lábbal felfelé mint egy lufi, csak a fejem tartott vissza még. Hogy ott is megtörténjen a szétválás, egy ollót képzeltem el, amint elvágom vele a lufi zsinórját. Végül ez is sikerült és teljesen elszakadtam a testemtől. Nagyjából egy méterre lebegtem felette. Valahol félelmetes volt a tudat hogy különválva létezem. Próbáltam látni, lefelé tekinteni önmagamra, de áthatolhatatlan sötétség vett körül. Aztán egy pillanatra egy álomba kerültem, ahol egy zöld domboldal előtt votam a levegőben. Ébredés...

Jól haladsz!
(A fenti egy fázis-módszer is.)

Ha szolgálhatok némi tanáccsal, akkor a következő lenne a lényeg. Az egész folyamat kiindulópontja a paralízis. Ezt kell elérni és utána már bármilyen technika megfelelő a kilépéshez. A paralízisbe vagy tudatos elalvással kerülsz, ami jelen esetben azt jelenti hogy hagyod elaludni a tested, miközben a tudatod ébren marad, vagy ha úgy egyszerűbb, egy álomból felébredve éred el. Lényeg hogy ilyenkor nem szabad megmozdulni. Ébredéskor egy pillanat alatt kieshetsz a merevségből, de ez se nagy baj, mert ha képes vagy moccanatlan maradni, akkor hamar visszakerülhetsz a paralízisbe. Ha ez megvan akkor a következő lépés hogy a figyelmedet terjeszd ki az egész testedre. Lábtól fejbúbig haladj végig és légy jelen mindenütt. Csak figyelj és lazulj el teljesen. Hamarosan egy vibráció fog jelentkezni. Hőhullám vagy lebegésszerű érzet is lehet, vagy ezek összessége. Most az a fontos hogy a teljes figyelmedet erre az érzésre összpontosítsd. Hagyd hogy elárasszon. Mikor már az egész testedet kitölti, akkor jöhetnek a technikák (hinta, kötél, fantom, elfordulás, stb.) Az egész csodája az az érzés és annak tudata hogy létezik egy finomabb tested, hogy a fizikai test nem jelenti a határaidat.

Kisgyerekkel meg családdal nagyon nehéz ezt megvalósítani. Állandóan felébresztenek, nyaggatnak. Nem is ragozom.
Köszi hogy leírtad.
Most épp megint az elkeseredés fázisában vagyok az említettek miatt.

Megértelek, ezek amúgy is kényes műveletek, nagy összpontosítást és nyugalmat igényelnek. És még úgy sem mindig megy. A visszaalvás is problémás lehet. Nehéz optimális körülményeket teremteni, viszont nincs szükség olyan sok időre hozzá. A lazítás a legfontosabb része, azt kellene először gyakorolni, hogy el tudd engedni a külvilágot és befelé fordulj. Minél kevesebb legyen a gondolat. Ha csak fél órád is van rá, de abban teljesen önmagadra tudsz figyelni akkor idővel elérsz egy kritikus pontot ahol már minimális koncentráció is elég hozzá, hogy az álmodás kapujában légy. De tudom könnyebb mondani mint megvalósítani. A lazítás kapcsán az agykontrollt is érdemes tanulmányozni.

Hmm ha emlékeztek még, nemrég volt nekem is egy hasonló tapasztalatom, azaz paralízises állapotban kerültem át egy T álomba, ahol ez az állapot nem szűnt meg, sőt tovább folytatódott. Ott én is kiléptem a testemből, majd egy álom környezetben bolyongtam . A fekvő testemet is láthattam, ami olyan volt mint egy holttest.
Azt hiszem Áprilia még írt is rá valami negatívan, igen valami olyasmit, hogy őt reasztja ez a tapasztalat.
Amúgy elég érdekes ez a jelenség, és szokatlan, mert ugyan az a történés
mindkét világban folytonosságban elég fura.
Fura de nem az egyedüli eset e tekintetből, hiszen volt már olyan is, hogy álmomban jött elő a klausztrofóbiám, ami ébredés után is megmaradt.

fortis írta:
Azt hiszem Áprilia még írt is rá valami negatívan, igen valami olyasmit, hogy őt reasztja ez a tapasztalat.

Nem a paralízisre értettem. Arra írtam hogy riaszt, hogy "holttestnek" nevezted magad. Nekem ez túl morbid. Eszemben sem jutna "holttestnek" nevezni magam a tké során.

fortis írta:Meghaltam tudatos álmomban?
Aztán újra a konyhába lebegtem, és ekkor megérkezett anyám.  Kicsit meglepődött amikor meglátott lebegni a levegőben, én meg azt mondtam neki, jöjjön nézze meg az előszobát, mert ott fekszik a holttestem.  Ő eléggé megrémült, de aztán csak csak utánam jött, és valóban azon a helyen, ahol az álom elkezdődhetett, ahol az avási paralízist éreztem, és ahonnan kilebegtem a testből, a gardrób szekrény felé fordulva, nekünk háttal ott feküdt a holttestem. . Aztán bementem egy másik szobába, ahol meg apuval találkozhattam.  Neki is elmondtam, hogy jöjjön ki, nézze meg, mert ott fekszik a holttestem. Apu viszont nem lepődött meg, ezen megint csak felerősödött a tudomásom, és rájöttem, hogy hát persze, hiszen apu is halott.

Áprilia írta:

fortis írta:Meghaltam tudatos álmomban?

Engem inkább riaszt ez a tapasztalat. Álomértelmezési szempontból meg sehogyan sem tudom elemezni (miként a tudatos álmokat általában nem.)
Ezt is csak azért írtam le, mert egy másik topikban megkértél rá.

Akkor jó.

Kimmy (2018.02.17.)
LD#180
A hátamon fekszem az ágyban, de nappali világosság van odabent. Paralízisben vagyok, nem bírok megmozdulni. Nagyon kellemes ez az érzés. Az egész testemben bizsergés jelentkezik, mintha hangyák futkosnának rajtam, majd egy erőteljes hőhullám halad végig rajtam a lábaktól a fejbúbig. Ez többször megismétlődik. Tudom hogy itt a lehetőség a kilépésre. Előre fókuszálom a tekintetem és próbálok kivenni valami konkrétat. Már nem teljesen vagyok a szobámban, a levegőben lebegek és 180 fokkal el vagyok fordulva, arra ahol az ablak található. De nincs ablak, ahogy falak sincsenek, ugyanis egy természeti környezet vesz körül. Mintha a ház eltűnt volna alólam és visszaváltozott volna azzá a hellyé ami korábban volt, mielőtt felépült. Előttem egy domb húzódik, melyet tenyérnyi magas, szálas, haloványzöld, szinte kékes fű borít. A fű hullámzik a szélben.

Távolabb, a dombtetőn meglátok valami érdekes, amorf, sötét tárgyat, de nem tudom pontosan kivenni mi lehet. Aztán elfordítom a tekintetem, azzal a szándéákkal hogy visszanézve rá megváltoztassam. Mikor újra ránézek, az amorf anyag fokozatosan egy csodaszép napraforgóvá alakul. Szép, sárga szirmai vannak, azonban kissé lefelé konyul a feje, a föld felé. Még mindig a levegőben vagyok, vízszintes pózban. Vágyom arra a selymes fűre, meg akarom tapasztalni. Most mintha megnyúlnék és a testemet óriásinak érzem. Aztán látom hogy a lábfejeimet már az a kékes, különös fű veszi körül. Egészen beborítják a fűszálak. A lábam átlátszó, vízszerű, borostyános árnyalatú. Azonban különösnek találom hogy egyáltalán nem érzem a fű érintését. Fel szeretnék kelni, azaz függőleges pózba hozni magam, hátha úgy jobban érezném őket, ezért felfelé gondolom magam.

Eleinte nehezen megy, de aztán fokozatosan a lábaimra állok. De ez csak gondolati úton történik, nem kell ténylegesen megmozdítanom a végtagjaimat, a szellemtestem a gondolat parancsának engedelmeskedik. Nagyon érdekes mindezt átélni. Felállva sem érzem a fűszálakat. Ezután elfordulok újfent 180 fokkal, azaz vissza a rendes irányba, és ekkor végleg eltűnik a domboldal és a növényzet. A szobámban vagyok és majdnem teljes a sötét. Valami azért mégis maradt a dombból, mert az ablak felőli része a szobának lejtősen meg van döntve. A kezeimre nézek, teljesen szokványosak, és tisztán látni őket a sötétség ellenére. Csak némi fehér folt vegyül a bőrfelszínbe. Idáig a publikus rész!

asd94 írta:A hátamon fekszem az ágyban, de nappali világosság van odabent. Paralízisben vagyok, nem bírok megmozdulni.

Fontos kiegészítés hogy mindez már hamis ébrenlétben vagy az éterikus síkon történt. Nem a fizikai szemeimmel érzékeltem a szobámat és a testemet. A paralízis, ez a fizikai jelenség beszivárgott az álomállapot közé. Az érdekesség a tapasztalatban maga az átmenet, ahogy a síkok egymásba olvadnak, és az összekötő kapocs maga a tudatosság.

asd94 írta:

asd94 írta:A hátamon fekszem az ágyban, de nappali világosság van odabent. Paralízisben vagyok, nem bírok megmozdulni.

Fontos kiegészítés hogy mindez már hamis ébrenlétben vagy az éterikus síkon történt. Nem a fizikai szemeimmel érzékeltem a szobámat és a testemet. A paralízis, ez a fizikai jelenség beszivárgott az álomállapot közé. Az érdekesség a tapasztalatban maga az átmenet, ahogy a síkok egymásba olvadnak, és az összekötő kapocs maga a tudatosság.

Hasonlóságot vélek felfedezni ezekkel a tapasztalataimmal.

"Meghaltam tudatos álmomban?

A valóságban éreztem a fizikai testemben, hogy valami történni fog, eléggé ellazulhattam már miután már aludtam egyet, és ezzel az érzéssel aludtam vissza. 
Egy újszerű lakásban voltam, álmomban, és az érzés álmomban is fenn maradt.  Kicsit mintha a két világ összemosódhatott volna, mert míg itt az ágyamban feküdtem, amott ahol a testem tartózkodott utóbb kiderült, hogy ott nem volt ágy.  
És akkor az álom:   Rájöttem , hogy alvási paralízisem van, de nem ébrenlétben, hanem az álmomban. ( Hogy a fizikai testemmel mi történhetett, ekkorra már nem voltam tisztában, mert elveszítettem vele a kapcsolatot.) 
Szóval álmomban nem bírtam megmozdulni, és az alvási paralízissel járó érzeteim voltak.  Egyszer csak azt tapasztaltam, hogy kilebegek a testemből. ( Ez már álom szinten) Tudtam, hogy álmodom, ezért az egész jelenségen elcsodálkoztam.  ( Megjegyzem, hogy a tudatossági szint változó volt, hol jobban, hol kevésbé, és voltak helyzetek, amikor egyáltalán nem voltam ezzel tisztában)  Ez a rész még erősen tudatos volt, de a dolgok csak megtörténtek, nem én irányítottam. A paralízis és a kilebegés idején semmi esetre sem.



Ikerhelyzet?
Tulajdonképpen nem sok minden történt ebben a tapasztalatban.  Feküdtem az ágyon, ugyan abban a helyzetben, mint a valóságunkban.  Tudtam, hogy alszom, és a szemeim is csukva voltak. ( álomban)  Valamilyen fura módon mégis láttam.  Elkezdtem körülnézni a szobában, de leginkább mintha egy bútorozatlan helységben lettem volna.  Nem láttam jól, mindent elfedett a szürkeség.  Egyik részletről fordítottam a tekintetemet a másik részlet felé. Ezek a részletek jól kivehetőek voltak. Az sem volt világos a számomra, hogy tudok körül nézni, amikor mozdulatlan voltam.  A helység nem egyezett a saját szobámmal ( lakással) , nem tudom hol voltam."

Megjegyzés: Az első tapasztalatnál tulajdonképpen egy kezdődő paralízis volt, ami álomban folytatódott. Ez amúgy azért fura, mert pont fordítva történt meg, mint ahogyan eredetileg meg kellett volna történnie. nem ébrenlétből szokott a paralízis álomba csúszni, hanem álomból csúszik az ember a paralízisen át az ébrenlétbe. 
Talán egy logikus magyarázat mégis csak volna, ha az ébrenlét hamis ébrenlét lett volna, de én ezt nem érzékeltem, bár az embert a tudata igaz ami igaz, néha megcsalhatja. 

Érdekes volt a tapasztalatod Asd, néha meglepően nagyok a hasonlóságok a sajátoméval.

2018.03.21.

Egy sima álom úgy ért véget hogy hazaérkeztem. Ám nem mentem be a kapun, hanem megálltam előtte és körbe-körbe kezdtem járni. Éreztem hogy valami nem stimmel, de nem tudtam volna megmondani mi a baj. A járkálással a tanácstalanságomat fejeztem ki. Aztán egyszer csak a kanapémon találtam magam fekve, ahol a valóságban is aludtam. Hamis ébredésbe kerültem. Nem mozdultam, a testemre összpontosítottam. Még mindig élénken élt bennem a korábbi körbejárás emléke, ezt olyannyira könnyű volt feleleveníteni hogy szinte azonnal megéreztem a testemben is hogy az energia körbe-körbe áramlik. Pontosabban a figyelmem volt az ami körbe áramoltatta. Ez egy hőhullám formájában volt jelen bennem, ami az egész testemet kitöltötte. Aztán szabályosan kiszakadt belőlem a levegő. Megfeszült a hátam, az összes levegő kiürült belőlem és az üresség állapotába kerültem. Az egész nem tartott tovább néhány pillanatnál, de mikor újra tudtam gondolkodni, már a testemen kívül voltam. Valójában nem a levegő szakadt ki belőlem, hanem az asztráltestem! De ezt nagyon durván éltem át.
Nagyon különös állapot volt ez, mert újfent bizonyítást nyert számomra hogy az ember képes a testétől függetlenül is létezni - legalábbis egy ideig... Szó se volt kettősségről, a tudatom teljesen hátrahagyta a fizikai testemet, semmit nem érzékeltem belőle. Most egy másik testben voltam, mely rendkívül könnyű és éteri volt. Felfelé lebegtem, nagyjából egy méterre a fizikaitól. A fal felé indultam el, hogy megérintsem azt. Megnéztem a kezeimet: fehéresek voltak és áttetszők, mint oly sok alkalommal is. A szobában félhomály volt, kora hajnali szürkeség. Mindent tisztán ki tudtam venni körülöttem. Nem volt szükség rá hogy megérintsem a falat, mert előtte lebegve is éreztem a belőle áradó hideget és keménységet. Igyekeztem gyorsan összeszedni a gondolataimat, hogy miket terveztem el csinálni. Konkrét dologra most nem gondoltam, azon kívül hogy fedezzem fel a házat és közben majd kialakul. Balfelé indultam el az ajtó irányába. Nem éreztem stabilnak a helyzetemet, bármikor visszatérhettem a testembe. Reménykedtem benne hogy ha elhagyom a szobát az segítségemre lesz, mint máskor is. Ám nem így történt, mert mikor átlebegtem az ajtón, minden elsötétült előttem, aztán felébredtem.

Én most arra lennék kíváncsi, hogy tulajdonképpen azt írtad, hogy hamis ébredésed volt. Az ezt követő állapotok az energia áramlását is beleértve a TkÉ helyzettel egyetemben mind ebben az állapotodban ment végbe? Honnan lehet azt tudni, hogy nem e fizikai jelenléteben érzékelted a kiszakadàst?
Azért kérdem, mert magam is érzékeltem már ilyeesforma kiszakadást, de ébrenlétben, tv nézés közben.

fortis írta:Én most arra lennék kíváncsi, hogy tulajdonképpen azt írtad, hogy hamis ébredésed volt. Az ezt követő állapotok az energia áramlását is beleértve a TkÉ helyzettel egyetemben mind ebben az állapotodban ment végbe? Honnan lehet azt tudni, hogy nem e fizikai jelenléteben érzékelted a kiszakadàst?
Azért kérdem, mert magam is érzékeltem már ilyeesforma kiszakadást, de ébrenlétben, tv nézés közben.

Igen. Úgy képzelem hogy a tudat az ami összeköti a különféle testeket amik az embert alkotják (éteri, asztrális, mentális, stb.) Illetve a tudatunk az, ami áthelyeződik. Mikor ez megtörténik, akkor a szellemtestünk enged az őt irányító tudat legalapvetőbb késztetésének, a mozgás akaratának. Ez az a varázslatos pillanat mikor elszakad a fizikai testtől. Alapesetben annyira átitatják egymást, hogy nem is beszélhetünk igazi elválásról addig amíg a tudatunk, mint holmi pilóta át nem veszi az irányítást. De fontos megjegyezni hogy minden magasabb rendű testnek a fizikai test az alapja. Az ebben végbemenő változások érzékelhetőek a tudatunk számára akkor is, amikor éppen egy másik testbe helyeződött át. Sőt, csak ekkor igazán. Ez egyfajta sokkhatás ami visszhangot kelt a finomabb testekben is. Ez fordítva is működik, a testek hatnak egymásra, ez az alapja a szellemgyógyászatnak is.
Már kifejtettem másutt azt a véleményemet hogy a hamis ébredés önmagában is egy éterikus testen kívüli élmény lehet. Ez a világ nagyon hasonlít az eredetire, és teljesen úgy viselkedhetünk benne és olyan dolgokat tapasztalhatunk mint a mindennapi valóságban. Általában nem is ismerjük fel. A dolog akkor kezd igazán érdekes lenni, ha ebben az állapotban visszafekszünk aludni vagy elővesszük a testből való kilépés gyakorlatát. Itt már kevésbé működnek a fizikai világ röghöz kötött törvényei, a koncentráció és az átjárás a testek között is sokkal egyszerűbb. Így tulajdonképpen az esetemben egy második projekcióról beszélhetünk, csak ezúttal az asztrális síkra léptem be.
Számomra a legmegdöbbentőbb viszont az a halálhoz hasonló reakció volt, mikor elakadt a lélegzetem és egy darabig semmit nem érzékeltem. Feltételezem hogy az asztráltestem túl hirtelen, túl erőszakosan vetődött ki, talán az energia forgatása nem volt túl jó ötlet. Lehetséges hogy rövid időre meghaltam és később emiatt nem érzékeltem semmit a fekvő testemből. Amiket írtam azok csak elmélkedések, talán így van, talán egészen másképp, én csak annyit tudok biztosan hogy az ember nem a testének rabja, még ha láncon van tartva is, ez a lánc megnyújtható és messzire kalandozhatunk tőle. Van egy másik világ, egy másfajta létezési forma és lehetőségek a tudatunk számára, akár a halálon túl is.

-Valószínűleg így lehet. 

-Nekem amint említettem, volt egyszer egy nagyon fura élményem.  Az ágy szélén üldögéltem, és néztem a TV-t. Nem voltam egyedül a szobában, de ez szerintem mellékes. Egy olyan hangot kezdtem el hallani, ami egy zuhanó bomba egyre erősödő sivításához volna hasonló, ahogyan éppen közeledik.  Amint odaért, azaz hozzám, mert nekem úgy tűnt mintha ezt magamon kívülről hallanám, szóval ahogy odaért, egy nagy lökést éreztem a bensőmben, és egy pillanatra kiszakadtam magamból.  Ezt a tapasztalatot azóta sem tudom mivel összehasonlítani, akkor egyszer történt ez meg velem.

Igen különleges élmény lehetett. Ha ez megtörténhet ilyen spontán is akkor annak megvannak a maga veszélyei. Nekem a kilépés legtöbbször a paralízis állapotában történik, ekkor érzem meg azt a bizonyos hőhullámot, energiát, de mindenképpen kell hozzá egy ellazult állapot amiben a testem inaktív.

Az alábbi idézet az Alkotó álom című könyvből van, de hozzá kell tennem, hogy a szerzők roppant elfogultak saját kutatási eredményeiket illetően. Ők az álmodást a pszichoanalízis egy újfajta módszerének tekintik, és enyhe rosszallással vannak azok iránt akik szórakozásra vagy ne adj isten spirituális tapasztalatgyűjtésre használnák azokat. Ez nekem nem szimpatikus, de ettől függetlenül csupa hasznos információt tartalmaz.

"A TESTTECHNIKA
Ha az elalvás folyamatában minden különösebb erőlködés nélkül, de saját testünkre, pontosabban saját testérzékelésünkre összpontosítunk, előfordul, hogy úgy érezzük, testünk merev lesz. Attól függően, hogy hogyan győzzük le ezt a testi merevséget, beszélhetünk az egy-test-, illetve a kéttest-technikáról. A kéttest-technikáról sokat olvashatunk az ezoterikus irodalomban. E technika segítségével - amely meglehetősen hasonlatos az ezoterikusok asztrális-projekciójához, a legkülönbözőbb testen kívüli élményeket lehet előidézni (Out-of-Body-Experiences = OOBE). E technikával a merev testtől elkülönül először csak egy elképzelt, később azonban érzéseink szerint megvalósult második test, az ún. asztráltest.
Nem mulaszthatjuk el ehelyütt, hogy ne tisztázzuk: az ezoterikusokkal ellentétben mi nem hiszünk abban, hogy az ember elválhat fizikailag létező testétől. Ki kívánjuk emelni, hogy az OOBE esetében véleményünk szerint álomszerű élményekről van szó, és nem a való világ valóságos eseményeiről. Ha ezzel tisztában vagyunk, nem kell azon gondolkoznunk többé, hogy vissza tudunk-e jutni fizikai testünkbe, és hogyan. Ezen kívül egy csomó eloldó technikát sajátíthatunk el anélkül, hogy magunkévá kellene tennünk az ezoterikusok rejtélyes nehezék súlyát.
E technikánál ugyanis csak az a fontos, hogy tudatosan elképzeljük, hogy van egy második, mozgékony testünk, amellyel ebből a merev, fekvő testből fellebbenünk, vagy az ágyon keresztül lezuhanunk, amelyből kicsavarodunk, vagy bármely más módszerrel eloldjuk magunkat tőle. Ha merev testünkről leváltunk, második testünk - amelyet eleinte, mint levegőtestet, vagy „finom anyagi testet” érzékelünk, vagy megtartja ezt a könnyedséget, vagy annyira megszilárdul, hogy olyannak érezzük, mint normális testünket ébren.
(Engedtessék meg ehelyütt, hogy azon is elgondolkozzunk: vajon azok a nagy ezoterikus írók, akik asztrálutazásokról, démonokról, hetedik mennyországról és hasonlókról számolnak be, nem voltak-e valamennyien majdnem tudatos álmodók? Az ilyen jellegű élmények bizonyos okoknál fogva természetszerűen igen nagy hatással vannak átélőikre, ezért nem csoda, ha valóban „kozmikus” élményekként élik meg azokat. Így azután kézenfekvő, ha az ilyen folyamatokat „asztrális utazásokként” tolmácsolják. Mi viszont ezeket a kozmikus élményeket a tudatos álmodás magas fokának tartjuk - ugyanúgy, ahogyan a tudatos álmodást a normális álom magas fokának.)
Az egytest-technika egyszerűbb, mint a kéttest-technika. Ha ezt a technikát alkalmazzuk, „lemerevedett” testünket kell élményszerűen ismét mozgásba hoznunk. Ezt úgy érjük el, ha nagyon tudatosan elképzeljük, hogy más helyzetben és más helyen vagyunk, mint ahol fizikai testünk valójában van. Ezt az elképzelést nem nehéz megvalósítani, ugyanis az itt vitatott állapotban alig kapunk már valóságos környezetünkből ingerközvetítéseket. Ha sikerül megélnünk, hogy valóban egy másik (álom-)környezetben, s nem az ágyban vagyunk, a merevség rövid időn belül feloldódik.
Egy másik módszer arra, hogyan mozdítsuk ki testünket a merevségből, az, ha testünket élményszerűen egy levegőből álló képződményként képzeljük el, majd ebből szilárdítjuk vissza mozgékony testté.
A test-technikának nem szükségszerű közbülső állomása a merevség állapota. A gyakorlott tudatos álmodók a testtechnikák bármely változatát már az előtt fel tudják használni, hogy testük - az egyébként meglehetősen kellemetlen - merevség állapotába esne. Gyakorlataik során olyan, egyre csalhatatlanabb érzéket fejlesztenek ki magukban, amellyel megállapítható az az időpont, amelyben az ébrenlét és az álom mezsgyéjére eső átmeneti élmények a legtökéletesebben megvalósíthatók.
Mivel elalváskor többnyire sötét helyen vagyunk, a test-technikák alkalmazása során is rendszerint eleinte sötétnek tűnik a környezet. Mennél gyorsabban távolodunk attól a helytől, amelyen elalvásunkkor tartózkodunk, annál gyorsabban kivilágosodik az álomkörnyezet. Kedvelt trükk ezzel kapcsolatban az, hogy egyszerűen „felkattintjuk a villanyt”. Erről a trükkről szóló beszámolók mégis ellentmondásosak: van, akinek sikerül, van, akinek nem. Ami viszont a testtechnikák alkalmazóinál közös, hogy - legkésőbb a merevség oldódása után - álmukban egyszerűen felkelnek és megkezdik álomtörténetüket."

asd94 írta:Igen különleges élmény lehetett. Ha ez megtörténhet ilyen spontán is akkor annak megvannak a maga veszélyei. Nekem a kilépés legtöbbször a paralízis állapotában történik, ekkor érzem meg azt a bizonyos hőhullámot, energiát, de mindenképpen kell hozzá egy ellazult állapot amiben a testem inaktív.

Volt egy ismerősöm, aki úgy lépett ki a testéből, hogy porszívózta a szobát. Gondolt egyet belehuppant a fotelbe pihenni egy kicsit, és hopsz, keresztül zuhant a fotelon. Szóval ilyen is van. 

asd94 írta:
"A TESTTECHNIKA
Ha az elalvás folyamatában minden különösebb erőlködés nélkül, de saját testünkre, pontosabban saját testérzékelésünkre összpontosítunk, előfordul, hogy úgy érezzük, testünk merev lesz. Attól függően, hogy hogyan győzzük le ezt a testi merevséget, beszélhetünk az egy-test-, illetve a kéttest-technikáról. A kéttest-technikáról sokat olvashatunk az ezoterikus irodalomban. E technika segítségével - amely meglehetősen hasonlatos az ezoterikusok asztrális-projekciójához, a legkülönbözőbb testen kívüli élményeket lehet előidézni (Out-of-Body-Experiences = OOBE). E technikával a merev testtől elkülönül először csak egy elképzelt, később azonban érzéseink szerint megvalósult második test, az ún. asztráltest.

Nem tudom ez ehhez vonatkozik e, de az ellazítós módszert szoktam alkalmazni, a lábujjaktól a fejem búbjáig.  Roppant jól el lehet így lazulni, de az ellazultságnak néha van egy olyan foka, vagy tapasztalása, hogy amikor az ember már tök ellazult, azt veszi észre, hogy hiába lazult el, még mindig borzasztóan merev.

asd94 írta:E technikánál ugyanis csak az a fontos, hogy tudatosan elképzeljük, hogy van egy második, mozgékony testünk, amellyel ebből a merev, fekvő testből fellebbenünk, vagy az ágyon keresztül lezuhanunk, amelyből kicsavarodunk, vagy bármely más módszerrel eloldjuk magunkat tőle. Ha merev testünkről leváltunk, második testünk - amelyet eleinte, mint levegőtestet, vagy „finom anyagi testet” érzékelünk, vagy megtartja ezt a könnyedséget, vagy annyira megszilárdul, hogy olyannak érezzük, mint normális testünket ébren.
(Engedtessék meg ehelyütt, hogy azon is elgondolkozzunk: vajon azok a nagy ezoterikus írók, akik asztrálutazásokról, démonokról, hetedik mennyországról és hasonlókról számolnak be, nem voltak-e valamennyien majdnem tudatos álmodók? Az ilyen jellegű élmények bizonyos okoknál fogva természetszerűen igen nagy hatással vannak átélőikre, ezért nem csoda, ha valóban „kozmikus” élményekként élik meg azokat. Így azután kézenfekvő, ha az ilyen folyamatokat „asztrális utazásokként” tolmácsolják. Mi viszont ezeket a kozmikus élményeket a tudatos álmodás magas fokának tartjuk - ugyanúgy, ahogyan a tudatos álmodást a normális álom magas fokának.)

Néha engem is zavarba hoz ennek gondolata.  Amúgy a tudatos álmodásnál  az ember tisztában van azzal, hogy álmodik, tehát ez egyértelmű.  Ellenben utólag mégis felmerül az emberben a kérdés egy egy testen kívüli élmény után, hogy ez valóban megtörténhetett e , és nem e pusztán csak álmodta az egészet?  
Fura, mert akkor abban a helyzetben az ember tisztában van vele, de a vélemény az idő múlásával megváltozhat, hiszen nincsenek bizonyítékai erre.

A héten valamelyik hajnalban egy zenei dallammal a fülemben ébredtem, "valaki" még a jobb vállam körüli területet is megütögette ébresztés gyanánt. Kinyitottam a szemem, biztos voltam benne, hogy valaki a családból ébresztett, ám nem láttam senkit, mindenki aludt még. E közben sajnálkozva fordultam az óra felé, hogy ilyen hamar eljött a reggel? Megdöbbenve láttam, hogy még csak hajnal van. Szóval valaki hajnalban zeneszóval is és fizikálisan is felébresztett. Miközben a fizikai síkon nem volt senki és zene sem volt.
Ennél csak az volt nagyobb, amikor valamikor nagyon régen konkrét fanfárral a fülemben ébredtem, melyet fehér ruhás, nagy szárnyú angyalok adtak elő. Na, az kellemes volt!
(Fanfár= Ünnepélyes alkalmakkor harsonákon megszólaltatott hangzás.)
A mostani tapasztalat ehhez képest inkább csak egy unalmas hármashangzat volt.

Én a testi emlékezetre gondolnék.

Áprilla, ez szerintem egy erős jelzés, hogy valamit nagyon jól csinálsz az életben. jel, hogy áldott állapotban vagy (mármint nem terhességre gondolok, hanem mint "state of mind" ), hogy jó úton haladsz.
Erről egyébként az jut eszembe, hogy régen sokszor ébredtem fel derengéskor és nem tudom szavakban kifejezni azt a valamit amit akkor félálomban éreztem. .. Én "kellemes hajnali érzés" nek nevezem, de ennél valami sokkal, de sokkal több. Asztrális, időtlen, néma nyugalom. Isteni.
Sajnos évek óta nem tapasztaltam már.