Ki az ember?

Gonoszság?
Te mondod...
Ölés?
Te mondod...
-
Fogalmazz másként!

Pld.

..."jogosság"!
Avagy mért volna mindég jó a Jó?

...mert kicsi a szúnyog és véredet szívja?
-
Dolgát végzi!
-
Csacsiság az egész megközelítés!
-
Ennyi,...efi is tudja csak "kuncog"...mindenki kuncog!
-
Pedig!
Istent nem jó kikuncogni!
-
Most aztán tényleg nem...

csak a "Bölcsesség" úgy látja - "kell a kuncogó" és kell hozzá a megbotránkozó és kell hozzá az "Igazság"!
-
Igazság?
Igazság az, h kívánva van már a "járás" de, a kívánt járás - egy újabb "kör!
-
Van kör és van körön belűl és van körön kívűl...
Hol vagy TE?
-
Én?
ÉN! - MEZÍTELEN VAGYOK!
Te?
Mezítelen vagy?
-
Úgy jöttél és úgy mész!
Mezítelen!
-
Hova mész?
Megyek én is!
Ítélet elé!
Ítélet? - Mi az az ítélet?
Ítélet? ... "a" "kell"....

Haver írta: Nekem az jutott eszembe menet közbe, hogy ha csak az veheti el az életet aki adta, akkor miért teremtette meg annak a lehetőségét, hogy mi is elvegyük mások életét? Nem lett volna egyszerűbb, ha meg sem teremtetik ennek a lehetősége? És ez csak az emberekre vonatkozik? Pedig az állatokat is Isten teremtette, így az ő életüket sem vehetjük el? De az életben maradáshoz erre szükségünk van, különben miért lennénk biológiailag olyanok amilyenek vagyunk. Esetleg különbséget tehetünk ölés és ölés között?

Egy másik dolog amit így menet közben sokat olvastam, hogy gonoszság. Szerintetek létezik gonoszság?

"ha csak az veheti el az életet aki adta, akkor miért teremtette meg annak a lehetőségét, hogy mi is elvegyük mások életét? Nem lett volna egyszerűbb, ha meg sem teremtetik ennek a lehetősége?"

De, egyszerűbb lett volna, csak akkor az ember, sőt a világ teremtésének nem lett volna semmi értelme. Szabadságot kellett kapnia az embernek, hogy maga választhasson jó és rossz között, máskülönben nem lenne képes önálló szellemi lénnyé fejlődni. Bábu maradna, akit pusztán az istenek akarata mozgat.

"Esetleg különbséget tehetünk ölés és ölés között?"

Azért tehetünk különbséget, mert az embernek önálló, saját lelke van, ezért aki egy embert megöl, ezt a lelket is elpusztítja azáltal, hogy "kihúzza alóla" a testet (a szellem marad meg csak). Mi hajlamosak vagyunk minden élőlényre önálló lényként tekinteni, de az állatoknak nincs saját lelkük, hanem csoportlelkük van. Úgy gondolom, minél alacsonyabb rendű, annál kevésbé van lefűződve a csoportlélekről az a rész, ami az egyedhez tartozik. Tehát az állatoknál egy "központi" lélek lakik a sok egyed testében. (Bár azoknál az állatoknál, akik az emberrel együtt élnek - talán épp emberi hatásra -  mintha ez az egyéni lélek valamennyire kialakulna.)

"Szerintetek létezik gonoszság?"

Létezik. Akkor, ha egy szellem nem a "helyén" működik.

Ahogy Elek mondta: "Fogalmazz másként!

Pld.

..."jogosság"!
Avagy mért volna mindég jó a Jó?"


Pont ezért van az aláírásomban az, hogy a jót csak cselekedni lehet. Mert abszolút igazság van, de abszolút jó nincsen. A jó csak a helyén/idején jó, ha máshol/máskor teszik, akkor rossz.

Én így gondolom ezeket a kérdéseket.

  ez a tapsocska nagyon jár, nagyon egyet értek!
Inkább sok mindenben egyet értek.
Szerintem "Haver" még nincs "tökre" velünk.
-

Lépj át a küszöbön Haver - bátran!
-
Üdvözöltünk és az elég - hidd és meg is látod!
Igen! Fura de, - VAN - "befogadás" és VAN szeretet..."olyan fészek féle".....

Üdv, Haver!

Áprilia írta:

Efi, szerinted hogyan különböztethető meg, hogy valakiben valamely megnyilvánulás a saját esszenciájának a része ( azaz a sajátja), vagy pedig csak egy felvett maszk?
Az a sajátunk ugyebár, ami velünk születik, a maszkokat pedig kīvülről aggatjuk magunkra. Nehéz különbséget tenni. Nem?
Tovább menve: az idézett rész alapján ami a sajátunk ( az esszencia), az lehet gonosz, romlott, rossz stb., míg az Önvalónk nem lehet rossz. Ugye?
Tehát 3 külön kategóriával állunk szemben:
1. Van az a része a személyiségünknek, amivel születünk (esszencia), ami lehet romlott, gonosz is.
2. Vannak a maszkjaink, amik nem velünk születnek, hanem kívülről vesszük fel őket.
3. És van az Önvalónk. Ez nem lehet romlott és gonosz. Ez gyakorlatilag a lelkiismeret.
(A gurdjieffi szisztéma célja, hogy "felébressze az emberben a lelkiismeretet.")

A személyiségünk nem csak abból áll, amivel születünk, hiszen menet közben fejlődünk is, esetleg visszafejlődünk, azaz a tulajdonságaink alakulnak az életünk során, és ez is a miénk. Nem ugyanaz, mint a maszk.

Nehéz megkülönböztetni, hogy mi tartozik hozzánk, és mi a maszk. Nem tudom megmondani, hogyan kell. Valahogy befelé kell figyelni. A maszk az olyan nehezen viselhető, szerintem, de nem biztos, hogy mindenki így érzi.

Az, amit Önvalónak nevezel, nem lehet gonosz, mert szerintem az a Krisztus-én bennünk. (Bár nehéz egyeztetni a sokféle filozófia és lélektan sokféle megnevezéseit. Valószínűleg nem is fedik egymást pontosan a fogalmak.) Nem csak a lelkiismeret tartozik az Önvalóhoz, hanem a morál és a szépérzék is, énszerintem.

Ha már maszkok, véleményem szerint ezek is két csoportra oszthatóak. 
- amit mi magunk aggatunk magunkra
- amit mások aggatnak ránk

Fel szokott bennetek néha bukkanni a lényegtelenségetek kérdése? 
Néha átérzem. Néha megrohan. Néha azt veszem észre, hogy magam is csak egy pont vagyok a tömegben. Néha azt veszem észre, hogy maga a tömeg is csak egy pont. 
Valamelyik nap este hazafelé jövet bekapcsoltam a kocsiban a rádiót és a Mária rádió szólt éppen , ez valami keresztény adó lehetett.  Szóval azt ecsetelgették éppen benne, hogy az Isten mennyire szereti a teremtményeit. Mind Isten teremtményei vagyunk mondta a pap  és az Isten úgy szereti minden gyermekét, akár az anya az ő kisbabáját.  Aztán a továbbiakban szó esett arról, hogy az anya vajon megfeledkezhet e gyermekéről?  Nem, nem feledkezhet meg és Isten sem feledkezik meg egyetlen gyermekéről sem.  
Nekem ez kicsit fura, hiszen annyira apró porszemek vagyunk. Szinte észrevehetetlen az a villanásnyi csöpp kis élet  amit képviselni tudunk. Nem igazán értem.  Életünk a világmindenségben, a galaxisok milliárdjai között még annyi sincs, mint az ember agyában  az ideghálón felvillanó elektromos részecske.  Lehet ezt szeretni , lehet szeretni ezt a másodperc töredéke alatt felvillanó elektromos részecskét? Bizonyára lehet, hisz kell is, mert e nélkül képtelenek lennénk az érzékelésre.  Lehet pusztán mi magunk is hasonló szerepet tölthetünk be abban a porszemben amit mondjuk emberiségként neveztünk meg? 
Eléggé kétségbeejtő egy érzés. Meglehet minden amit Istennek tulajdonítunk, tulajdonképpen magunknak köszönhetnénk. Magunknak általa? Képes lehet e ránk figyelni mint egy anya a gyermekére? - még ha el is veszünk a világmindenségben akár az óceánban egy hidrogén molekula? 
Szóval nem tudom . nem tudom mit hozhat egy fohász, egy ima, van odakint vagy bent valaki aki meghallja egyáltalán?  Az imának mondjuk ereje van, de felvetődik bennem a kérdés, nem e önmagunknak teremtünk e általa? 
Nem nem gondolnék egy szakállas öregapóra, és arra sem, hogy trónolna egyáltalán valahol és arra sem, hogy lehetséges volna e a jobbján üldögélni, ahogyan Jézus említette valamikor. 
Nem tudom mi Isten, de a létezésével tisztában vagyok. Tisztában , mert ha nem lenne én sem és semmi más nem volna. Tehát maga a lét a bizonyíték, még akkor is, ha kiderülne ez az egész csak egy álom. Mert valaki akkor is létező, hiszen álmodik . 
Tehát arra gondolok Isten megteremthette az embert a saját képmására.  Tehát Isten maga is egy porszem volna?  Ebben lehet valami, hiszen minden porszemekből, mikronnyi nano részecskékből, meg a tudomány által még fel sem fedezett apró egységekből áll.  De persze lehetnek sokkal gigantikusabb részek is amikről szintén nem tudhatunk. Az is Isten és minden más is az , tehát voltaképpen minden de minden az ő képmására vall.  Ezért ez kicsit bonyolultabb kérdés mint ahogyan azt ecsetelné a vallás. Igen mi az ő képmására, de végtelenül sok minden más is az ő képmására teremtődhetett meg, hiszen ő maga a minden, akkor ne mondjuk már azt, hogy az ő képmására csak is az ember, mert ez szerintem ostobaság volna. 
Szóval éljük tovább értelmetlennek tűnő semmi kis életünket, mert semmik vagyunk a mindenségben , csoda , hogy egyáltalán tudatra ébredhettünk. 
Néha ez az érzés rohan meg és minden értelmetlenné válik.

Nahát, találtam egy nagyon érdekes videó sorozatot . 
Kicsit a matrixra hajaz, de azt mondanám a téma igazán ide vág és kár lenne kihagynotok. 
Néhány gondolat a videókból. 


- Niels Bohr
" Minden  amit valóságnak hiszünk olyan dolgokból épül fel, amit nem tekintünk valóságosnak " 
- Werner Heisenberg
' Az atomok vagy elemi részecskék nem valóságosak, a valószínűség világát alkotják semmint a dolgokét vagy a tényekét "

-  " A külső világ a saját szubjektív értelmezésed. 
A világ amit látsz a fejedben van, nem odakint. 
Ami kint van az a végtelen számú frekvenciák fortyogó óceánja. "

És akkor a videók.
1 rész:
https://www.youtube.com/watch?v=IdkDqyAhj4U


2 rész : 
https://www.youtube.com/watch?v=fgxtYOfqT1o


3 rész:
https://www.youtube.com/watch?v=SssPXUiYb_I

fortis írta:
csoda , hogy egyáltalán tudatra ébredhettünk.

A helyzet még ennél is rosszabb: ui. nem ébredtünk tudatra. Alszunk.

Áprilia írta:

fortis írta:
csoda , hogy egyáltalán tudatra ébredhettünk.

A helyzet még ennél is rosszabb: ui. nem ébredtünk tudatra. Alszunk.

Nagyon érdekes ez az egész. Elgondolkodtam a témán és leírtam azt a szösszenetet ott fentebb. Aztán egészen véletlenül rátaláltam ezekre a hozott vieókra, amikről el is lehetne mondani, hogy akár magyarázatokként is szolgálhatnak. 
Tehát ez a tudatra ébredés maga is relatív. Mert azt már észre vettük, pontosabban annak már tudatára ébredtünk, hogy létezünk, de annak még nem, hogy hol, és milyen formában , bár milyen hihetetlenül is hangzik. 
Nagyon tetszik amikor a videóban azt mondják, " Légy örök kételkedő! " 
Oka van annak, hogy ez így legyen, mert ha az ember mindent elfogad annak ami körbeveszi, könnyen elsüllyedhet a matrixban.

fortis írta:

Nagyon tetszik amikor a videóban azt mondják, " Légy örök kételkedő! " 
Oka van annak, hogy ez így legyen, mert ha az ember mindent elfogad annak ami körbeveszi, könnyen elsüllyedhet a matrixban.

Szerintem attól még, hogy valaki kételkedik abban, ami körülveszi, simán el van süllyedve a Mátrixban (mint minden, a kételkedés is alvás, ha közben nem emlékszel önmagadra.) Szerintem tudatában kell(ene) lenni önmagunknak (öntudatosság, mely önemlékezéssel érhető el). Ha már erre képesek leszünk, akkor leszünk képesek arra is, hogy objektíven lássuk a környezetünket is (objektív tudatosság.)

Egyszer egy hozzászólásodból (nem is volt túl rég) nekem az jött le, Fortis, hogy te nem ébredtél rá arra, hogy létezel.

Inkább töröltem ezt a hsz-emet, mielőtt fortis hosszas eszmefuttatásba bocsátkozik róla....

Nem erre. Nem tudom már hol volt, egy hosszabb hsz., ha megtalálom, megmondom.

efi írta:Egyszer egy hozzászólásodból (nem is volt túl rég) nekem az jött le, Fortis, hogy te nem ébredtél rá arra, hogy létezel.

Tényleg?
Kíváncsi vagyok mire gondolsz.

Áprilia írta:

fortis írta:

Nagyon tetszik amikor a videóban azt mondják, " Légy örök kételkedő! " 
Oka van annak, hogy ez így legyen, mert ha az ember mindent elfogad annak ami körbeveszi, könnyen elsüllyedhet a matrixban.

Szerintem attól még, hogy valaki kételkedik abban, ami körülveszi, simán el van süllyedve a Mátrixban (mint minden, a kételkedés is alvás, ha közben nem emlékszel önmagadra.) Szerintem tudatában kell(ene) lenni önmagunknak (öntudatosság, mely önemlékezéssel érhető el). Ha már erre képesek leszünk, akkor leszünk képesek arra is, hogy objektíven lássuk a környezetünket is (objektív tudatosság.)

Hmm ez igaz lehet, de talán mégis csak a lépcsőhöz vezető út lehet az, ha valaki úgy gondolja, lennie kell valahol egy lépcsőnek , mint az , ha mások ezt csípőből elutasítják.

"A kvantumfizika bebizonyítja, hogy van túlvilág

Efi az antropozófia ír valamit a lélekről?

fortis írta:Efi az antropozófia ír valamit a lélekről?

Valamit?!
Jóságos ég! A fele a lélekről szól. Valamit.

fortis írta:Efi az antropozófia ír valamit a lélekről?

Igen. Végtelen mennyiségű dolgot ír a lélekről.

Á értem . Akkor mit nevez az antropozófia léleknek?

Azt, ami a kapocs (közvetítő) a szellem és az anyag között.

Gondolom az anyagot ez esetben nem csak fizikai értelemben érted?

Elgondolkodtam ezen a lélek dolgon, és arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar nyelv adja meg rá a választ.
Ebből kiindulva, itt lenne a következtetés.
1\ élet
2\ lélek
3\ lel
4\ lehel
Ha megfigyelitek a mondattani kifejezéseket, akkor azokból sok minden kiderülhet. Nos akkor nézzük az összefüggéseket.
- Életre lel. Életre Lehel. Lélek lehellet. Kilehelli a lelkét. Utolsó lehellet. STB
Én arra következtettem  ebből, hogy a lélek tulajdonképpen nem is a miénk. Inkább tűnik valami olyasminek  ami ha megérint,  úgymond mozgásba lendíthet bennünket, de mondhatni úgy is, hogy élet energiával hatja át a létezésünket.
- Erre nagyon jó kifejezés a ' lelkes' szavunk ami szintén a mozgással, a cselekvő készséggel harmonizáló.
Összefoglalva tehát a lélek olyan mint a szél, amely megmozgatja a malom szélkerekét. Tehát a lélek úgy tartozik hozzánk ahogy a szél a malomhoz, ami nélkül csak  üres vázak volnánk.  agyag gólemek, amik csak arra várnak, hogy a mester lelket leheljen belénk.

Megjegyzés: Azt hiszem a lélek e tekintetből való magyarázata érthetőbbé teszi a szellem fogalmát, amiből pedig következtetni lehetne a testre. Ha lesz időm majd azt is leírom hogyan.

Zoli írta:Gondolom az anyagot ez esetben nem csak fizikai értelemben érted?

De.

Efi írta:

Zoli írta:Gondolom az anyagot ez esetben nem csak fizikai értelemben érted?

De.

Oké, tulajdonképpen minden csak fizika.

Zoli írta:
Oké, tulajdonképpen minden csak fizika.

Az ateisták szerint. (Én nem vagyok az.)

Tehát  lélek nélkül tudat sincs. Ugye elmondtam föntebb, hogy a lélek olyan mint a malomnak a szél. A malom maga a test, és a benne lévő fogaskerekek munkája szüli a tudatot. 
Tehát a lélek tulajdonképpen ajándék a számunkra, mint virágnak a víz. 
Minden a mozgáson alapul. 
Leegyszerűsítve a szél hozzá az életenergiát, ezt a test pedig felhasználva létre hozza a tudatot.
Most mondhatnánk, hogy létezhet test nélküli tudatosság. Jelenleg úgy gondolom   hogy nem, mert akár szellemi tényezőtől is legyen szó, a fizika mindenhol jelen van, max csak nincs tudomásunk róla.

Nézegettem pár fényképet, és közben elfog az a furcsa érzés. Ő valóban én vagyok?  Nem ez nem új keletű, valahogy nem igazán tudok hasonulni  múltbéli önmagammal.  Lehet kívülről nézve nincs különbség, mégis kicsit olyan idegen az egész.  Ha egy gyerekkori kép jut a kezeim közé, idegenként tekintek rá. Nem az jut az eszembe, hogy ez voltam 10 évesen, hanem valami olyasmi, hogy ő az én 10 éves változatom. Mintha minden nap más és más ember lennék. 
Nektek nem volt még ilyen érzés, vagy gondolatok?