Álomnapló

Munkahelyem összes alkalmazottjának részvételével gyűlést szerveztek. A vezetőség a felhatalmazásunkat várja, hogy a továbbiakban minden ügyben a nevünkben eljárjon. Közlik, hogy így lesz amit mindenki lelkesen meg tapsol. Kicsit lemaradtam nem vagyok teljesen tisztában miről is döntünk ezért nem is tapsolok. A tapsolást egyfajta megszavazásnak tekintik. Az igazgatónő közli az eredményt és engem és egy kolléganőmet név szerint megnevez, hogy mi ketten nem támogattuk a javaslatot. A nevünk felkerül a táblára. Először csalódottnak érzem magam mert nem akaratlagosan szálltam szembe a rendszerrel, de aztán felismerem, hogy itt egyfajta diktatórikus személyi kultusz működik, így már örülök, hogy az ellenállás résztvevője lettem még ha szándékomon kívül is.

Alulról nézem az egymás mögött álló teljesen egyforma víztornyokat. Magas acél törzs tetején összeérő, lapos, egymásra fordított tányérszerű tetejük van. Egy föld alatti üregben állnak tetejüket vékony rétegben talaj takarja. A tartályaikba hirtelen nagy sebességgel vizet pumpálnak be, amitől a csövekben lerakódott szennyeződés nagy sebességgel áramolni kezd, a súrlódástól felhevül és kigyullad. A legszélső kap először lángra. A benne futó csövek mentén a fémborítás megolvad, egyre nagyobb sebességgel lángol az egész tartály. A tűz terjed a következő tartályra. Már a felszínen vagyok. A tartályok tetejét vékony földréteg borítja, amin áttörnek a lángok. Futok a tűz elől. Nem nézek hátra csak érzem a hátamban a hőt. Az utolsó tartálynál tartok amikor látom a földön, hogy már belülről az is valószínűleg lángol mert felette a föld már kiszáradt a hőtől. Mérlegelem, hogy van e időm még át szaladni felette a túlsó oldalra vagy pont akkor fog kitörni amikor rajta futok. Végül elszánom magam és keresztül szaladok a területen gond nélkül.

Egy angol lányt vizsgálunk, talán szédül vagy más idegrendszeri jellegű gondja van. Sokat beszélgetek vele kettesben angolul. Készítek egy rajzot a kezéről amiben kulcsot tart. Másnap vizsgálatokra viszik fekvőkocsin. Egy nagy, csaknem üres terembe visszük be, amiben az új MRI van, amit nekünk kell beüzemelni. Egyikünknek sincs benne gyakorlata először fogjuk használni. Próbáljuk a használati útmutatóból kiolvasni mik az egyszerűsített lépések. Két részből áll a készülék, egy vizsgáló egységből és egy fekvő részből. A fekvő rész állandóan elgurul a másik mellől, ahogy hozzá érünk, nincs le fékezze a kereke. Csatlakozik hozzánk egy sebész is aki elölről kezdi a próbálkozást. Neki is elgurulnak a részek egymástól. Eljutunk odáig, hogy kezdenénk a vizsgálatot, amihez ki szeretnénk venni a hajából a lánynak a fémgyűrűket de az nem egyezik bele. Enélkül nem lehet megcsinálni a vizsgálatot, ezért vissza visszük a szobájába. Amikor kettesben maradok vele megkérdezem tőle angolul, hogy hogy van. Kedvesen válaszol de nehezen értem a zaj miatt, többször visszakérdezek, hogy mit is mondott mire megértem. Megkérdezi ismerjük egymást, találkoztunk-e már. Mondom, hogy igen bár felmerül bennem, hogy csak álmodtam a korábbi beszélgetésünket.

Lány áll a három szintes, fémből készült csigalépcsővel összekötött pince alján. A fémkorlátot ütögetve az egész rezonál és ettől mennyezetről ami egy barlangnak a mennyezete finompor hullik. Az egyes szinteken más és más a frekvencia, különböző típusú por hullik, amit bányászni lehet. A felső helyiségekben könnyűfém ércet, az alsó, hátsó részben ahova a lány próbál eljutni nehézfém érceket.