Felismerések, ráérzések

Időről időre megtörténik, hogy mikozben valamit csinálok beugrik egy válasz vagy magyarázat egy napokkal korábban felmerült kérdésre vagy eseményre. Ilyenkor ezeket világosnak és fontosnak érzem, de rendszerint ugyan olyan gyorsan elfelejtem, mint az álmaimat. Az álomnapló adta az ötletet, hogy ezeket is lejegyezhetném, hogy később visszaolvashassam vagy újra átgondolhassam.

Reggelihez magcsírát is ettünk. A csíráról az jutott eszembe, hogy az tulajdonképpen újszülött növényt eszünk, babákat százszámra. Nemrég a forumvalamelyik bejegyzésben javasoltak egy könyvet amiben a szerző azt bizonygatta, hogy mennyire fontos, hogy csak magas rezgésszámú, jó érzelmi energiát sugározzunk, kerüljük a negatív érzéseket. Ugyan itt azt is javasolta, hogy főleg magas rezgésszámú ételeket fogyassunk, növényeket, azokat is nyersen, mert főzésre elpusztulnak a növényi sejtek. Nem is olvastam tovább, ellentmondásosnak találtam az olvasottakat. A növények is élőlények, méghozzá a világ talán legártatlanabb fajtájából.

Reggel tisztán felismertem, hogy mi zavart. Hiába való olyan kategóriákra osztani a dolgokat, hogy jó és rosz, mert alaptermészetünk hogy pusztítanunk kell. Ha erre az oldalunkra vakká tesszük magunkat észre sem vesszük amikor felesleges kárt okozunk a világban és ugyanakkor ámítjuk is magunkat, hogy mi milyen jók vagyunk. Sokkal helyesebb ha jól ismerjük ezt az oldalunkat és csak annyit veszünk el amennyire feltétlenül szükségünk van. És itt nemcsak az evésre gondolok, mindenre vonatkoztató amit birtoklunk.

De jó, ilyenjeim nekem is vannak. Végre valaki, akinek nem kell magyarázni, “mit értek felismerés alatt.”

Reggeli álmom jelentésén töprengtem, amikor beugrott ez a felimerés. Többször, különösen vizsgákon és egyék kiélezett helyzetekben megtapasztaltam a Flow- érzést. Eddig nem értettem hogy történik és mi a lényege. A hivatalos wiki definició is inkább csak leírása az érzésnek. cióhoz
Ugrás a kereséshez
(A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik)

Az ugrott be, hogy ez a jelenség azonos lehet azzal,amit Castanedanál olvastan a szánalom nélküliség helyéről. Megértettem,hogy az érzés lényege az önsajnálat hiánya.

Egy hete valamelyik reggel még az ágyban fekve a növényeken gondolkodtam. Eszembe jutott Don Juan, hogy azt mondta gyümölcsfái a harcos társai, magával viszi öket a végtelenbe, amikor távozik. Elgondolkodtam nekem van-e ilyen szoros kötődésem a növényekhez. Szeretem a növényeket, sokat gondoztam régebben, de azok már a múltté, elpusztultak. Jelenleg  legszorosab kapcsolatom minden bizonnyal a vadkakaó fánkkal van. Őt nem szeretem, csak mivel reggel este lespriccelem lágyvizzel, hogy túlélje a fűtési szezon száraz levegőjét sokszor találkozunk. Olyan magas mint én. Eszemeb jutott, hogy Pénzhozó fának is nevezik, de nem sok pénzt hozott nekem eddig, évek óta nem nyertem semmit még a lottón sem. A semmiből az megérzésem támadt, hogy a Pénzhozó fát kellene megbíznom, hogy szugerálja a lottószámaimat, hogy azokat húzzák ki. Ő úgyis ráér, egész nap csak ácsorog a sarokban

Elterveztem, hogy filctollal ráirom a leveleire az állandó számaimat. Első kísérletre nem sikerült, mert lespriccelésnél lemosódtak a számok. Szereztem textil filctollat, Mivel 6 és 5 osztatú levelei vannak kerestem rajta 5 osztatút és arra írtam rá külön külön a megjátszott lottószámokat. Feleségem lecseszett, hogy ne firkáljam ösze a vadkakaó fánkat, egyébként is ez mekkora hülyeség, sosem fogok nyerni. Ma reggel olvasom a telefonon az emaileket, üzenet jött a szerencsejáték ZRT-től, hogy garulál, nyereményt értem el a hétvégi ötöslottó sorsoláson. Hogy mennyit azt nem írták. Mutattam a kedvesnek, hogy he-he, nem volt igaza, nyertem. Nagyon ráizgult a dologra, addig nem nyugodott, amíg ki nem derítette, hogy kettesem lett. Az is valammi, legalább már hozott valamit a pénzhozó fa. Lehet, hogy csúnyán írtam és nem tudott minden számot elolvasni? 

Tegnapi tudatos álmomban (2020.04.02.Az entitás) többször is olyan dolgot tudott az áloménem, amit tudatos énem nem tervezett, nem gondoltam még direktben biztosan rá, magyarán nem tudtam. Álom énem nem gondolkodott egy pillanatig sem úgy, ahogy normálisan szoktunk, nem folytatott belső párbeszédet, csak tudott dolgokat. Tudta, hogyha nem akarom a belassuló álomészlelést szétesni hagyni, akkor szűkíteni kell az álomteret, és a földet kezdte nézni, tudta, ha nagyon ismerős környezetbe teszem át az álomtörténetet, azt sokkal könnyeben meg lehet tartani. 

Visszatérően próbáltam rájönni, honnan jöhetett az a tudás. Ma beugrott hogy köze lehet ahhoz, hogy újra és újra elolvasom Castaneda könyveit, mert annyi rejtett célzás van bennük, hogy mindig találok valami újat. Arra jutottam, hogy könyvei valószínűleg úgy vannak megírva, hogy tanítsák a nem tudatos áloménünket is. Talán pont ezért tűnnek ennyire homályosnak, nehezen érthetőnek.

Ezt én is tapasztaltam. Utólag mindig elcsodálkozom, hogy tudatos álomban - főleg amíg Castaneda könyveit olvastam és lázban égtem tőle - mindig tudtam, hogy mit kell csinálni, mi a dolgom. És folyamatosan bennem van, hogy igen, újra és újra kellene olvasni őket, mert tuti, hogy az ördög a részletekben rejlik.
De jó lenne, ha úgy lenne, ahogy az utolsó előtti mondatban írod!

Az is megerősítette a felismerésemet, hogy Castaneda maga mondja, hogy könyveit a második figyelem állapotában írta, nem a mindennapi közmegegyezés állapotában. Ezért is olyan érthetetlen sok részlet szerintem.

"Például ott vannak a könyveim: don Juan elvárása szerint a belső csend állapotából kellett megírnom azokat." mondja Torresnek.

Viszont adódik a kérdés, a magyar fordítások mennyre pontosan tudják visszaadni ezt a szándékot vagy mennyivel járulnak hozzá az értelmezhetőség nehézségeivel. Ez vezetett ahhoz, a megérzéshez, hogy eredeti nyelven kellene olvasni Castanedát. Régen próbáltam, de feladtam, mert nagyon nehéz a könyveinek a nyelvezete. Pont a lényegi részt nem értem tudatosan, de lehet, hogy nem is kell, a szándéka még attól átjöhet?

Talán minden olyan könyv ami egy kicsit is magával ragadja az embert, magának az embernek a gyűjtőpontját is magával ragadja némileg.

fortis írta:Talán minden olyan könyv ami egy kicsit is magával ragadja az embert, magának az embernek a gyűjtőpontját is magával ragadja némileg.

Nagyonis. Nálam csak ez ragadja el. Magamtól képtelen vagyok elmozdítani.

ymor írta:
Viszont adódik a kérdés, a magyar fordítások mennyre pontosan tudják visszaadni ezt a szándékot vagy mennyivel járulnak hozzá az értelmezhetőség nehézségeivel. Ez vezetett ahhoz, a megérzéshez, hogy eredeti nyelven kellene olvasni Castanedát. Régen próbáltam, de feladtam, mert nagyon nehéz a könyveinek a nyelvezete. Pont a lényegi részt nem értem tudatosan, de lehet, hogy nem is kell, a szándéka még attól átjöhet?

Én is ugyanerre jutottam, hogy angolul kellene - mivel Az álmodás művészetével kapcsolatban arra jutottam valami miatt, hogy nem elég jó a fordítás, habár volt idő (hogy hencegjek is), amikor hetekig leveleztem azzal, aki fordította - és nekem is nehéznek bizonyult.
Amikor nagyon benne voltam az olvasásban és mindenféle álmodási tapasztalataim is lettek, határozottan olyan felismerésem volt, hogy a könyveket áthatja a régi varázslók szándéka. Ettől voltak a tapasztalatok.