Tudatos álmok

WBTB 2 hete.  Különleges mert:
- bal oldalfekvésben sikerült elaludnom, pedig csak hason tudok
- először próbált légzésteknikával elsőre sikerült
- igen hosszú volt


Hajnalban gyors elalvást ígérő 4-7-8 légzés technikával próbáltam visszaaludni. 4 másodpercig orron belégzés, 7 másodpercig visszatartás, 8 másodperc szájon át kifújás ciklusait kell ismételgetni. Kifújás susogó hangjára koncentráltam, mozdulatlan maradtam talán 20-30 percig. Pillanatnyi tudatvesztés után egy alagútban találtam magam. Hosszú, enyhén kanyargós, körkörös alagút volt, falát színes rajzok borították, kő és növény minták. Több percig suhantam benne, türelmesen vártam de sehogy sem akart vége lenni, csak akkor, amikor akartam, hogy kijussak belőle.
 
Végén nyári meleg napfény, dúsan zöldellő szőlőlugas fogadott, rajta fekete szőlővel. Ide. oda nézve a levelek változtak, néha nem szőlőszerűek voltak. Megkerestem a kezeimet. Olyanok, mint az embrió kezek , még nem fejlődtek ki teljesen a különálló ujjak, vagy mint egy hüllő tapadós mellső lábai. Erre a gondolatra felnézve egy mohás kőfal jelent meg előttem, amin kezeimet tapadókorongként használva könnyedén felmásztam. Régies omladozó kőépületbe jutottam, előttem körben falak.  Elhatároztam, hogy kipróbálom milyen falon átdiffundálni. Elsőre gond nélkül sikerült bele merülni és átjutni rajta. Újabb szobába jutottam. Szembe falnál újra próbálkozni kezdtem, de az az érzésem volt, hogy a fal túloldalán van valami tárgy, amibe nem akartam ismeretlenül belekerülni.  


Oldalt kisétáltam egy üres ajtókereten. Elhagyatott udvarra jutottam Ellebegtem a kerítés végéhez. Elhatároztam, hogy megpróbálok teremteni valamit. Elképzeltem, hogy a sarkon túl a fal mögött piros sportkocsit találok. Befordultam, de nem volt ott. Nem éreztem csalódottságot, mert igazán nem is akartam vele mit kezdeni, ezért őszintén nem is hittem benne, hogy ott lesz.


Kisujjal próbáltam tárgyakra és álom alakokra rámutatni, hogy lássam az energiájukat, ez csak a bal kezem kisujjának előre bökő mozdulatára volt eredmény. Amire csak rámutattam eltűnt az álomból. Egy csúnya álomalak csak átváltozott. Azt remélve, hogy idegen energia őt megérintettem és elkezdtem elszívni az energiát belőle. Nem éreztem benne semmilyen energiát, megszántam és feltöltöttem saját energiámmal, amitől szép kisgyerekké változott, és mint egy léggömb elúszott az álomtérből.


Szándékoztam a repülés érzését. Helyből magasra emelkedtem, de félni kezdtem a magasságtól, mint ébren, de biztattam magam, hogy csak álmodok, erre magasabbra mertem szállni. Szédítően magasan voltam, de kétségem sem volt, hogy fenn tudok akár meddig maradni, így már nem féltem. A sikeren felbuzdulva elhatároztam, hogy megpróbáltok kijutni a világűrbe. A felhőkig jutottam, ahonnan már nem láttam magam alatt a földet nem tudtam tájékozódni, nem tudtam merre van a fent.


Megkerestem a napot, várakozásommal ellentétben fényesebben, vakítóbban ragyogott, de ha nagyon akartam bele tudtam nézni. Csalódott voltam, mert egy megbízhatónak tartott videó beszámolóban a napokban azt tanultam, hogy tökéletes valóság teszt, hogy álmunkban nem vakít csak világít, ébren mindig vakít a nap. Hát sajnos nem.


Rövid ébredés után mozdulatlanul maradva gyorsan tudatosan visszaaludtam. Romvár kőfalai mentén repültem, álomalakokat akartam látni. Távolabb nagy vakfolt szerű tárgyakat találtam. Koromfeketék voltak, csak sziluettjük volt. Azokra kisujjal rábökve eltűntek. Újra magasra emelkedtem, jobb rálátásom volt az egész várra. Olyan volt körbe, mint Harry Potterben a varázsló iskola. Díszlet benyomásom volt. Még magasabbra emelkedtem, így külső rálátásom volt ez egész várudvarra. A külső falak csak csupasz téglák voltak, az egész sárga semmiben lebegett. A külső falon néhol emberek építgettek mintha leomlott részt foltozgattak volna be, hogy bentről ne lehessen kilátni. 


Újabb ébredés, tudatos visszaalvás után Kedvesemet öleltem, közelről távolodtam az arcát nézve. Nagyon tetszett az arca, vidáman mosolygott. A haja rövidebb volt, tetszett. Az az ötletem támadt, hogy mivel álmodom kedvemre kipróbálhatok rajta néhány új frizurát, megnézhetem, hogy állna neki. Fodrászkodni kezdtem rajta, mint egy hajasbabán. Zokszó nélkül tűrte. Új frizurákat csináltam neki, de azok nem voltak olyan jók mint a legelső spontán frizurája.

WBTB
különleges mert talpam tapintási ingere először vezettet TA hoz.


Hason fekvés
Széndékos, mély megnyújtott légzés
Nagyon sokáig nem sikerült elaludni, sikertelen számolás, szuggeszciók, végül belső beszélgetés leállítása nagyon sokszor sikertelenül de 

Hirtelen megérzem, hogy szétcsúszik a lábam, mintha síkos felületen állnék. Ugyan abban a testhelyzetben vagyok mint ahogy feküdtem, de az az érzésem, hogy valamin állok. Teljes sötétség, mint amikor csukott szemmel feküdtem. Próbálgatom a lábam, mintha laminált lapon állnék, helyenként érzem az ilesztéseket, ott megakad a talpam. Addig nyitom csukom a lábaimat, amíg szabadon nem csúsznak. Akkor nyújtott, merev lábbal a mozgásra gondolok és elkezdet szabadon siklani, leírok egy nagy kört azzal a céllal, hogy kiforduljak a testemből, de rájövök butaság, nem a fizikai testemet érzem. Fülemre figyelek, a kezdeti sercegő hangból emberi beszéd lesz. A főnököm hangján hadaró intrukciók vagy magyarázatok jönnek, de nem figyelek a tartalmára sajnos, nemakarom álmomban is a főnököt hallani. Ő csak mondja ettől függetlenül. Látásra figyelek. Kezd kép kirajzolódni a sötétből. Elmosódott, mintha vékony vízfüggönyön keresztül néznék. Szándékosan körbe forgatom a szemem, ettől tisztulni kezdt a kép, már majdnem éles. 

Hirtelen az az érzésem, hogy kifogytam a levegőből. Ébedni kezdek és érzem, hogy mozdul a mellkasom, ahogy levegőt veszek. Ez teljesen kizökkent az álomból. Azt hiszem, egész idő alatt nem vettem levegőt, megint egy TA ami egy légvételig tartott.

Két hosszú álom éjsazkai lejegyzése után ébernek érzem magam. Eltervezem, ha sikerül a TA akkor nem rohanok előre, Don Juan javaslatai szerint au első lépést tökéleteítem, minél stabilabb álomvalóságot próbálok elérni.

4-7-8 légzés, jobb oldalon fekvés ismét. Most nem csinálom sokáig, mert másodszorra nem sikerült, túl éber maradtam tőle. 8-10 ciklust csinálok, amire ásítozni kezdek és átváltok a gondolkodás felfüggesztésére. Képszakadás.

Egy tornateremben állok, rengeteg ember van körülöttem, valami rendezvénynek lett vége. Rögtön tudom, hogy álmodom, nem is tesztelen le. nem mozdulom, csak ránézek a kezemre és vissza az álomtérre újra és újra. Figyelem, hogy visszanézéskor megváltozik-e a környezet. 
A kezem nem szabályos, össze vissza változnak az ujjaim, mindig más,ahányszor ránézek. Amikor felnézek nem tudom eldönteni ugyan azt láttam-e, mert az emberek mozognak. Az biztos, hogy időnként a terem másik pontjára kerülök. Igyekszem jobban emlékezetbe vésni mit is láttam, lassabban váltani az álom és a kezem látványa között. A kijáratra figyelek, megjegyzek egy egy jellegzetesebb fejet a tömegben, majd a kezemre nézek. Időnként érzem, hogy álmomban levegőt veszek. Ennek figyelése is korábbi célom volt. Megállapítom, hogy ugyan azt a történetet látom folytatódni, ahányszor csak felnézek azzal a különbséggel, hogy 1-2 másodperccel visszapörög az idő. pl követem egy rövid, szőke hajú nő mozgását kifelé a teremből, eltünik az ajtóban. Lenézek a kezemre, majd visszanézek. Még látom, ahogy a szőke nő ujra eltűnik az ajtóban. Nézem a többieket, mennek ki. Le a kezemre, majd vissza és újra 2 másodperccel korébbi eseményekkel folytatódik. Ezt leeelnőrzöm párszor.

Mivel megcsináltam a tervet tanácstalan vagyok,mit csináljak, így kisétálok a teremből. Az ajtó kívül gyermekkorom családi házának kapujában vagyok egy nővel. Korábban egyszer viccből azon gondolkodtam, hogy TA stabilizálásra mennyivel praktikusabb lenne ha a környezetem tapogatását nem a falak, stb tapogatásával hanem női idomok tapogatásával végezném. Most valós szándékom ellenére ennek kivitelezésébe fogok bele. A velem levő valós személyt túlságosan személyesnek találtam, ezért másik nővé változtattam.Őt is ismertem korábban, de már nem része az életemnek. Rajta kezdtem gyakorolni. Szépen stabilizizálódott is az álom, de hiba csúszott a számításomba, mert nem tudtam higgadt maradni, egyre személytelenebbé, egyre vonzóbbá váltotattam a nőt. Végül váltott a környezet, egy autó hátsó ülésén utaztunk, egyre izgatottabb lettem, megadtam magam és elhatároztam, hogy csinálunk valamit, de győzött a korábbi elhatározásom, hogy TA-ban nincs szex és felébredtem.

Mozdulatlan maradtam, belső csend, és rödtön újra TA-ban találtam magam. Ujra gyermekkori családi ház ajtajában álltam. Elindultam be a faluba, igyekeztem semmit sem megbámulni,csak odapillantani. Perifériás látásom mozgás közben nem működött rendesen. ott minden homályos volt, csak amire középen néztem az volt tiszta. Nem emlékszem valós környezetnek megfelelő dolgokat láttam-e, igazán nem gondolkodtam, csak befogadtam a látványt. Nagyon sokáig TA ban tudtam így maradni, bejutottam e falu közepéig. Lassúnak találtam így a haladást, elhatároztam, hogy repülni fogok, úgy gyorsabban eljtok a falu túlsó szélére. Olyan vlt és ugyan azt az utat követtem, amit kisiskolás koromban számtalanszor megtettem már. Rengeteget repültem TA-ban, gondoltam ennél semmi sem lehet egyserübb. Felfedeztem, hogy egy kis hátizsákot tartok a balkezemben, éreztem egy kis úlyát. Nem kellett semmire, de eldöntöttem, hogykipróbálom a sályával együtt is tudok-e repülni. Felvettem a hátamra, az emelkedés érzésére gondoltam, de repülés heyett felébredtem. Ez meglepett és nem is próbáltam visszajutni.

Hajnalban próbálkoztam ismét a belső csendből TA ba jutni.
Már egész rövid próbálkozások elegek voltak a csend elérésére. 
Mindig egy normál álomba sikerült csak kerülni, amik olyan valóságosnak tüntek, hogy nem jöttem rá, hogy álmodom.

Az egyikben durván vétett az álomkörnyezet a fizika valós törvényeiben. Két férfi ált egy nagy jármő platóján, ami egy hosszó kötélen egy utánfutót huzott lassan teljesen síma aszfalt uton. Az egyik férfi a másikat cseresznyemagot kopni tapította. Az volt a feladata, hogy a lassan mozgó járművön állva magot köpjön az utánfutóba. Mindik elvétette, rövideket köpött, a magok pattogtak az aszfalton. Éna hátamon fekudtem az utánfutó mellett kicsivel előtte, engem is azonos sebességgel vontatak. Többször mutattam a férfinak, hogy kicsivel az utánfutó elé célozzon, mert ahogy az utánfutó előre halad míg a mag repül pont alá fog kerülni. Gyakorlatban be is mutattam oldalról, hogy ivesen kicsit elő köpöm a magot akkor pont bele esik. Öt kísérletből négyszer sikerült, egyszer elé esett. A platon a férfi újra megpróbálta, de megint elé ment. 

A valóságban persze mivel azonos sebességgel haladtunk pontosan az utánfutóba kellett volna célozni,mert a légellenállás nem volt számottevő.

Bal oldalon elaludva.

Ritka Dild-ek egyike, talán ha a harmadik amire emlékszem.
Ettem benne.
Először próbáltam szagolni, a légvétel mélyítette a TA-t

Hajnalban belső csenddel próbálkoztam. Negyed órán belül elaludtam, nem lettem tudatos. Egy erdőben egy férfi és egy nő mentek valahová egy ösvényen. A férfi ment elöl, az álmodásról magyarázott a nőnek, aki megkérdezte, hogy ez ugyan úgy működik-e nőknél is mint férfiaknál. Azt a választ kapta, hogy csak férfiaknak van így. Ettől csalódottnak érezte magát.

Váltott az álom és már belső nézetből én voltam benne. Egy zsúfolt nagyvárosban egy épület alagsorában lévő félhomályos étterembe mentem be. Az előtérben jártam, a fő terembe, ahol az asztalok voltak egy üvegajtón kellett volna átmenni. Úgy döntöttem megpróbálok átmenni a falon az ajtó helyett. Biztos voltam benne, hogy nem sikerül, mert ébren vagyok és hülyének fognak hinni, de nem izgatott, az álmodást akartam gyakorolni. Meglepődtem, hogy sikerült átmenni a falon, ettől rájöttem, hogy álmodom. 

Mivel korábbi álmomban a félelmem megakadályozott, hogy ismét átmenjek a tárgyakon nekifogtam gyakorolni ezt. Az asztalokon, székeken, talán álomalakokon is keresztül sétáltam. Gyakoroltam, hogy kétely nélkül menjek át a dolgokon. Mikor ez gond nélkül ment nekifogtam a következő lefekvéskor elhatározott gyakorlatnak.

Egyszerre akartam minden érzékszervemmel észlelni az álomban, látni, hallani, tapintani, szagolni. A következő tetteket mérlegelés és tervezés nélkül automatikusan hajtottam végre. A látásom kezdetektől fogva homályos volt, de rájöttem, hogy csak távolra. Ha a karnyújtásnyi távolságra lévő dolgokat néztem azok élesek voltak. Arra jutottam, hogy álmomban is szemüvegre lenne szükségem, talán szemüvegben kellene lefeküdnöm, akkor távolra is látnék. Abszurdnak tűnt az ötlet, elvetettem. (valóságban pont fordítva van, közelre nem látok élesen, távolra tökéletesen). Következőnek megérintettem a dolgokat, teljesen valósághű tapintásuk volt. Ahogy körbe mentem az étteremben az ételes pulthoz értem. Egy tányérról levettem egy szem cseresznyét és megettem. Friss cseresznye íze volt. A magot kiköptem (az ízlelés nem is volt a terv része). A halásra figyeléshez arcon csaptam magam. Rögtön tisztán és azonnal hallottam a csattanást, nem úgy mint WILD-nél szoktam és éreztem az ütést. Egyéb hangokat viszont csak tompa háttérzajként érzékeltem. 

Van egy gyanúm, miszerint ha hason fekszem nem veszek rendesen levegőt és a légszomj felébreszt. Többször próbáltam TA közben álmomban levegőt venni, hogy ezzel a testemet is légvételre bírjam és meghosszabbítsam a TA-t de rendszerint az lett az eredménye, hogy ugyan tényleg vettem levegőt, de a mellkasmozgás felébresztett. Erre találtam ki, hogy TA ban megszagolom a dolgokat, ez talán eltereli a figyelt.  Megszagoltam a kezem. Nem éreztem semmit, csak,hogy beszívom a levegőt. Vártam, hogy felébreszt, de nem. Inkább sokkal tisztább lett a TA. Már nem csak a közeli dolgokat láttam, hanem az étterem ablakain túl is a sugárút vége is fokozatosan, minden egyes légvétellel tisztább lett. 

Ezzel végére is értem a betervezett programnak. Ilyenkor rendszerint leállok, bámulok és felébredek, de most TA-ban először belső beszélgetésbe kezdtem magamban. Megkérdeztem magam: hogyan tovább? Bátortalanul válaszoltam magamnak talán ezt ,meg azt kellene tenni. Féltem,hogy ez felébreszt, de a TA csak folytatódott. Elindultam ki az utca forgatagába. Közben különböző testrészeimet érintettem meg. Amikor a jobb halántékomhoz értem éreztem, hogy a valóságban is megpiszkáltam  a fejem mellett fekvő kezemmel a fejemet és ez felébresztett.

Lefekvés előtti terv: TA stabilizálás kétely nélküli parancsokkal, 
                            ikerhelyzet kipróbálása (ugyan abban a teshelyzetben elaludi újra álomban mint ébren)

Hajnalra kialudtam magam, spontán ébredés. Oldalfekvésben lazitás, belső csend sokáig sikertelen, kis zajok zavartak, a jövő hipnagóg képekre hamar ráfókuszáltam.
Végül fuldugó, kényelmes hason fekvés, fej bal váll felé, elalvás.

Álmomban már nappali világosság, nyári meleg volt egy tóban álló bungaló bejáratában álltam, egy a távolban közeledő hajót figyeltem. Veszélyesnek, felfegyverzettnek éreztem. Ugyan abból az irányból zajtalanul egy vadészgép érkezet, lassított, ereszkedni kezdett. Először azt hittem tüzelni akar a hadihajóra, de ahogy egyre lejjebb ért rájöttem, hogy nem vadászgép, henem eggy felfújható gumicsónak. Leereszkedett 2 méterre előttem a vizre. Nem ült benne senki, nem volt motorja, csak egy bordázott felfújt műanyag csonak volt. Éreztem, hogy figyel, önállóan mozgott. Azt gondoltam egy idegen lény. Uralkodtam a félelmemen és kíváncsi várakozással figyeltem. Erre jobbra elúszott és befordult a bungalló mögé, mintha rejtőzködni próbálna.

Nemsokára megjött a masik hajó, amelyiket először vettem észre. Erről is kiderült, hogy nem fegyveres hajó, hanem egy halványkék felfujható csónak,mint a másik. Se utas, se motor, de magátol mozgott figyelt. Megállt előttem. Kicsit megint féltem, ott vesztegelt előttem. Bal karommal mutattam merre bújt el a másik. Elsőre nem értette, azért két mozdulatra bontottam, mutatam, hogy menjen el jobbra, majd kanyarodjon be. Ezt megértette, elindult a fehér csónak után. Elhatároztam meglesem őket a bungalló biztonságából.

Elindultam befelé. A bungalónak nem volt alja, csak a víztükör, mert fürdésre volt tervezve. A falon kapaszkodva lábujjammal alul egy peremen igyekeztem hátra. Útközben beugrott, hogy lehet, hogy álmodom,az sokkal valószínűbb, mint az, hogy két gumicsonak idegen lény pont itt kergeti egymás. Arra, hogy tudatosultam a látásom teljesen használhatatlanná vált, csak durva homály. Egyedül a kezem és a lában tapintás érzete tartott az álomban. Akartam, hogy a vizfelület változzon szilárd padlóvá és kétely nélkül ráléptem a vizre. Szilárd padlón állta. Utasítottam az álmot, hogy stabilizálódjon. Visszatért a látásom, bár nem volt minden szilárd. A padló teremtéssel együtt önkéntelenül egy ágyat is teremtettem még vakon valószínűleg eredeti tervemhez. A gond csak az volt, hogy az ágyba beleteremtettem a feleségem is, aki elalváskor szintén a gondolataim között szerepelt. 

Megölelgettem, megsimogattam, a fizikai tapintásérzet eléggé megszilárdította az álom környezetet. Elég sokáig ellent tudtam állni, a vonzerejének, pedig eléggé kihívóan viselkedett. Úgy tűnt elég sokáig visszatartotta a lélegzetét, mert eléggé elkékült a bőre. Valanogy kicsit javult a helyzet, de csökkent az önkontrolom és én is izgatott lettem, amire felébredtem. 

Szerintem megint volt némi légzésgondom hason TA alatt.

nagyon halvány tudatosság, "vieojáték" irányítás
acetilcholi-észteráz gátló
hyppnagóg zenehalgatás

Hajnali héromra két álomra is ébredtem, de csak az utolsóképkockák emlékével, és azzal az érzéssel, hogy hosszá álmom volt. Akárhogy próbálkoztam semmit sem tudtam felidézni, pedig lefekvéskor szuderáltam, hogy fogok. Előző két éjjelről sem emlékeztem álomra, bár akkor nem is eröltettem. Sikertelen álomfelidézésemen berágtam és bevettem egy capsula acetilcholi-észteráz gátlót, ami segít az álomfelidézésben. Innemtől reggelig jól emlékeztem miket álmodtam. A relaxálásban egész éjjel zavrt, hogy nehezet vacsoráztam éséreztem, hogy fáj a gyomrom.

Minden álom a legalsóbb szinten tudatosnak tekinthetó. Nem jöttem ré, hogy álmodom, de azt tudtam, hogy nem valóségos amit látok. Ezt úgy fordítottam le magamban, hogy úgy gondoltam videójátlkokat játszok és külső vagy belső nézetből befolyásolhattam az álmokat.

Al elsőben Autós száguldozós, GTA szerű játékot "játszottam" Autót vezettem egy virtuáis városban. Eléggé nehézkes volt, sokszor nemarra ment amerre akartam. Még repülni is lehetett vele, úgyhogy azt gondoltam be van ütve egy cheat kód,attól van. Amikor kívülről láttam az autómat megállapítottam, hogy egy szürke, régi típusú warburg. Ezen nagyot nevettem, a modern amerikai nayváros sötét sikátorában kopott wartburggal repkedek. Jó kis mod, gondoltam. Éberedés, gyors visszaálvás.

Következőben szintén GTA játék autóval menekülök, rendőrök lőnek rám. Nagyon kevés már az életem. A jobb oldali ajtóüvegen keresztül fejbelőnek, game óver képernyőn a szétloccslat koponyám tartalma kimerevítvel. ebaj, újratöltöm a legutolsó mentést. Sajnos nem sokkal a halálom előtti, úgyhogy ugyan úgy járok, gyorsan meghalok megint. Nem válom ki  game overt, az elsötétülésgor jra töltöm a játékot. Még mielőtt batöltne már nyomom a mozgás gombot, hogy elmeneküljek a jelenetből, ha sikerül. Sikerült, ben vagyok egy épületben, nagy üvegkirakaton keresztül látom az utsát. Mst nem is rendőrök üldöznek, hanem egy bandával harcolok. Egy harci fejszét dobnak rám. Utolsó pillanatban mátrix szerűen lelassítom az időt nézem az üvegen átrepülő, lassan pörgő fejszét a levegőben, a lassan mozgó szétrepülű üvegszilánkkat, lassan oldalra és hanyatt vetem magam, hogy a fejsze ne a mellkasomban álljon meg. Alig 10 cm a fejem felettlátom ahogy a fejsze lassan forogva elrepül felettem. Elmenekülök.

Kimegyek a hátsó ajtón, egy másik városban szük utcában vagyok, már inkább Bloodline szerű vámíros játékban vámpirként sétálgatok a sötét éjszakában. Egy fiatal lány ácsorog a járdán. Magas, nagyon jó alakú, szédöletes hhulláms hajzuhatagal. Megdicsírem magamban a játék készítőit, hogy ilyen gondosan megformált NPC-t tettek a játékba. Elindulok felé, meg akarom ölelgetni, de emlékszem elhatározásomra, hogy álmomban nem viselkedem így. Nagy erőfeszítés árán sikerül csak hátat fordítanom neki és elsétálni.

Utolsó álomban Kedvessel együtt játszunk. Pontosabban ő játszik egy SIMS szerű játékkal controllerrel, én időnként billentyűzetről belenyúlok a játékába segítő szándékkal. Egy előző álomban látottnőhöz hasonló női karaktert irányit csak itt távolabbi nézetből látjuk. Ujra és ujra visszamegy egy raktárszerű helyszínre, ahol valami autós műhely és hátul egy lomtár van. Mutatom a Kedvesnek, hogy ne hasznélja mindig a térképnézetet az utazásra, hiszen csak egy saroknyira van a céljátol, ha itt lemegy és befordul balra már ott is van. Sők, járdán még le is vághatja a sarkot. Hátra irányitja a lomokhoz a karakterét és eltört székek között matat valamit. Mire visszanézek a képernyőre már váltott a helyszin valamiféle nyomozó irodában van.

Végére már nagyon kialudtam magam, de mielőtt felkeltem volna megpróbáltam újra relaxálni, belső csendben maradni. A hallásomra koncentráltam, halgattam a csendben a fülem zugását. Egyzser cdak felerősödtek a hangok. Megörültem,hogy sikerült, igyekeztem higgadt maradni. A zugás zeneszámmá alakult pár másodperc alatt. Egy nöi énekes angolul gyors poszámt énekelt, amit még sosem hallottam. Pár szót értettem csak belőle. Tetszett a zene sokaég hallgattam, kp 5-10 percig. Ujra és ujra ismételte ugyan azt a számot. Nem tudtam teljesen elszakadni a testérzékelésemtől mert a fejem felett fekvő karjaimban éreztem a feszülést. Mikor megpróbáltam kifordulni a testemből megtört a koncentrációm és a zene fokozatosan elenyészett. Azért örültem, mert régóta nem volt már ilyen élményem.

ismétlődő, de rövid
nem ébredéssel zárult, hanem normál álommal, ami furcsa volt, ilyen eddig nem volt.

Hajnali ébredés, rövid fürdőszoba után bal oldlaon fekvés. alvés előtti terv, talén elalvés álomban, orrbefogás valóságtesztelés, szájpad megérintés nyelvvel,

Lassú felületes légzéssel lazitás, belsző csend fentartása. Az volt az utolsó gondolatom, hogy én bizonyára sötétség szemlélő vagyok, azzal belső csendben körkörösen nézelődtem a sötétben. Pillanatnyi kihagyás, majd rögtön TA. Világos volt, de homályosan láttam, mint amikor erős olvasó szemüveg voltrajtam délután és távolba néztem rajta keresztül. Szemehez emeltem a kezeimet, életlenek voltak közelre is. Mintha szemüveget akarnék levenni szemeimhez érintettem álom kezeimet. Elsötétült a látvány és felébredtem.

Rövid bosszankodás után mozdulatlanul maradva ujra csendbe maradtam, és bámultam előre. Ujra láttam, még éreztem hogy csukva van a szemem és keresztül látok a szemhélyaimon. Megnéztem a kzeimet. A bal szinte rendes volt, a jobbról hiányoztak az ujjak nagyrésze. Körülnéztem. Gyermekkori családi házunk pincéje, erős villanykörténél nagy világosság. Nem láttam esélyét, hogy lefeküdjek aludni, annyira tele volt a padló lomokkal és tüzifával, épp csak az ösvéy volt szabad,amin közlekedtünk. A tervemnek lőttek, tanácstalan voltma, hogyan tovább. Nézegetni kezdtem mi van körülöttem. Édesanyán egy félbe vágott ustházban tüzet akart gyujtani. Segítkezni kezdtem neki, akró fátkerestem, hogy beinduljn a tüz. Annyira erre figyeltem, hogy sima álomba csúszott minden. A fa szinte pillnatok alatt mindig leégett, Egy kézzel roppantottan szilénkokra a fenyődeszkákat,mintha parafából lettek volna.Ezen még kicsit csodálkoztam. A tüz szint pillanatok alatt leégett, még pazázs is alig mardt. Anya bele akart feküdni a tüzbe, hogy megmelengesse az arcát. kihuztam onnan,mert féltem megégeti magát. Már nem is ő volt, hanem kisfiunk. Szerencsére sértetlen volt a bőre, már parázs sem volt. Ébredés.

Oldalfekvésben is rövid volt a TA ugyhogy nem feltétlenül a hasonfekvés az ok.
TA ban nem tudtam felidézni milyen testhelyzetben fekszen oldalt pontosan, ez sokkal nehezebb gyakorlat nint számítottam rá.

Álmomban autoverseny videojátékot néztem. A fizikiai törvények sérüléséből felmerült bennem, hogy álmodom. A közeli tárgyakat megnézve nagyon valósághű világ volt. Már majdnem azt hittem, hogy mégsem álmodom, de megcsináltam az orrbefogós valóságtesztet és tudtam  lélegezni. Ennek megörültem, mert végre először működött ez a valóságteszt. Ez volt az egyik álomtervem, hogy ezt kipróbáljam. Miután tudatosultam rögtön homályos lett az álom, szét akart csúszni. Megcsináltam automatikusan a második tervemet, amit ASD álmában olvastam, a pislogást. Ugyan olyan érzés volt mint ébren pislogni, de minden pislantűssal egyre élesebb lett az álom.

Szabadon mozogtam az álomban. Ami először feltűnt az egy madárijesztő szerű bábú volt, ami az útszéli ösvénybe volt felállítva. Először hátulról láttam, kopottas női farmernadrág, poló volt az öltözéke. Tisztán látszott, hogy a nadrágban nincsenek végtagok, de aholy elhaladtam mellette és egyre más perspektivából látszott megjelent benne egy láb. Elé érve láttam, hogy egy kirakati bábú van benne. Tovább mentem az épületek között, eljutottam egy térre. Közben a tudatosságom csökkent egy szintet, már nem folytattam az éber tervemet A szemközti ház részleteit figyeltem, amikor megéreztem a hátam mögött egy jekenlétet. Hátrafordultam egy kutya méretű amorf valamit láttam. Éreztem, hogy nem szabad bámulnom, lenéztem elé a földre, az árnyékát figyeltem. Éreztem, hogy rám figyel. Felnéztem és egy torz kisgyereknek láttam. Tudtam, hogy érzéseket akar kiváltani belőlem, így akar az energiámhoz jutni. A szánalom érzését keltette bennem. Meg kellett állítanom. A szánalom érzésén nem tudtam uralkodni, erért tenyérrel megütöttem. Sajnáltam szegényt, ezért az ütés elég gyengére sikerült. Ez bosszantott így hirtelen egy rendes csattanós pofont kevertem le neki. Ez már hatott, éreztem, hogy elereszt. Elléptem mellőle.Láttam, hogy most szexi fiatal tinilánnyá változott. Megéreztem, hogy most erotikus vágyat próbált bennem ébreszteni. Éreztem a vágyat, de ezen könnyen tudtam uralkodni és ott tudtam hagyni.

Ez a küzdelen eléggé leszívta az energiámat, a tudatsségom mégegy szintet csökkent. Az álom képi világa szemlátomást jelentősen romlott, a környezet képe csak jelentős késéssel formálódott meg. Tudtam, hogy csökkentenem kell a látvány méretét, hogy ne essen minden szét. Lenéztem magam elé a földre miközben tovább sétáltam, hogy csak az a kis kört kellejen az álomnak létrehoznia. Működött stabil lett a látvány. Lehajoltam és megmarkoltam egy kis adaghomokos, nedves földet. Gondolatok nélkül tudtam valahonan, hogyha tovább fenn akaron tartani a tudatos álmot, akkor olyan környezetbe kell magam álmodni, amiben nagyon sokat voltam, az emlékeimből könnyebben összeáll a környezet, mint ha mindent az álomnak kell frissen megteremtenie. Adta magát, hogy a gyermekkorom házára gondoljak.

Felnéztem és működött. A házunk nappalijában voltam. Ujra tökéletesen éles és részletekig élethű volt az álom. A folyosón átmentem a másik nappaliba. Ez tele volt a rokonaimmal. Fiatalabbnak látszottak a koruknál. Elmentem az egyik unokahúgom melett, aki a földön ült és ijedt grimaszokat vágott, mikozben felfelé bámult a mennyezetre. Gondolatok nélkül tudtam, hogy ö is a fiigyelmemet akarja ijesztő elemre irányítani, majd az érzelmeimből táplálkozni. Ellenálltam a kísértésnek, hogy megnézzem mit néz, csak miután tovább mentem vetettem egy gyors pillantás a vállam felett fel a mennyezetre. Nem látszott már semmi különös, csak egy nagy fehér folt, a festés hiánya. Az öcsém lépett hozzám furcsa mosollyal az arcán, neki sikerült csak elkapnia. Megkért, hogy nézzem meg az unokaöcsénk torkát, mert fáj neki. Rendben, de nézzük meg együtt. Egy fém kanál nyelével lenyomtam a nyelvét, ő pedig nagyra tátotta a száját. Kicsit piros torka volt. vagy a pillanatnyi tanácstalanság érzése, hogy hogyan tovább vagy hogy kicsit tovább bámultam egy helyre, a torkába elhasználta az utolsó csepp figyelmemet is és felébredtem.

Lefekvés után belső csenddel próbálkozom sikeresen. Arra eszmélek, hogy nincs testem, csak egy apró észlelő pont vagyok, ami lebeg. Tudom, hogy álmodom. Egy városban vagyok, amivel már korábban is álmodtam. Még érzem a kezdőálom hatását. Jobbom felől a városközpont felől veszélyt érzek, amit úgy fordított az álom, hogy ott van a doktornéni, aki bántani akar. A szülőfalum parkjában lévő sörkert épületei között lebegek. Emberek beszélgetését hallom, de inkább az épület részleteit figyelem, ahogy ellebegek mellette. 
Engedek a veszélyérzet figyelmeztetésének és minél gyorsabban repülni kezdek balra kifelé a városból. Kíváncsi vagyok milyen sebességre tudok gyorsulni. Elmosódik minden, olyan gyorsan haladok. Megszűnik a veszélyérzetem, elég távolra kerültem. Tudom, hogy ha akarnám még gyorsabban is tudnék repülni, de ahhoz álmodási energiát kellene felhasználnom, azzal rövidíteném a tudatosságomat, azt pedig nem szeretném. Úgy döntök semmibe nem avatkozom közbe, csak nézelődöm, kíváncsi vagyok meddig fog tartani.
Visszafelé kanyarodok a városhoz, a szélén leállok, nem akarok visszamenni a központba. Viharos szél van, esik az eső. Tudom, hogy hideg van, de mivel csak egy észlelő pont vagyok nem érzek belőle semmit, még a szél sem tud belém kapni. A varos szélén félkörben nagy csatorna, amiben a szél több méteres hullámokat korbácsol, amik periodikusan körbe futnak a félköríven. Átlebegek a hídon, bejutok a városba. Itt már csendesebb a szél. Fentről nézem az épületeket, hosszasan repülők az utcák felett. Jobbra fordulok, ahol egy kisebb hegy van. Felemelkedek fölé, főleg bokrok és kisebb fákat látok. A hegytetőn túl nem emlékszem semmire, valószínűleg mély álomba merültem. Reggel először azt hittem előző napi emlék, de aztán összeállt az idő folytonossága és rájöttem, nem ébren történt.

Hajnali ébredés, vízivás után visszafeküdtem. Mozdulatlanul, Tudatosan fogok álmodni mantra folyamatos ismétlésével elaludtam. Nem maradtam tudatos, Sötét utcáról egy mégsötétebb épületbe léptem be. Hirtelen egy női hang hangosan balról a keresztnevemen szólított. Rögtön tudtam, hogy álmodom, de nagyon megijedtem, egy pillanatig a sötétségbe meredtem veszélyforrást keresve, majd felriadtam. Nagyon tiszta, dallamos, vidáman csengő, hívogató női hang volt, halványan emlékeztetett néhány ismerősöm hangjának keverékére.

A szülőfalum családi házának udvarán az egyik melléképület tetején állok 2-3 méter magasságban. Szürkület van, A tető enyhén lejt és vékony jégréteggel borított, ezért megállíthatatlanul csúszok a széle felé. Nincs semmi amiben megkapaszkodhatnék. Tudom, hogy elkerülhetetlenül le fogok zuhanni és nagyon meg fogom magam ütni. A tető peremén kíváncsian lenézek, hogy mire fogok esni. Mindenféle lomok, rozsdás vasak, lécek vannak lent felhalmozva. Meglepetésemre nem zuhanok le, a levegőben lebegve maradok. Rájövök, hogy álmodom, egyből esik az álom tisztasága. Tetszik a lebegés, kilebegek a kert főlé. Eszembe jut, hogy régebben álmodtam már ilyet, a kertben álltam és helyből felemelkedtem a levegőbe, repültem egy kört. Alacsony a tudatosságom, nem jutnak eszembe az álomtervek, csak nézelődöm. Visszalebegek az udvarra, a bejárat közelében leereszkedem a járdára. Az ajtóban rokonaimat vélem felfedezni. Elhatározom, hogy újra  repülök, megmutatom nekik mit tudok. A felemelkedésre koncentrálok, mintha fel akarnám magam kívülről emelni, ami felébreszt.

dreamwalking módszer
cholinészteráz gátló
sorozatos TA-k

Éjszakai ébredés, WC látogatás, cholinészetráz gátló, visszafekvés hason.
Gyakori gyermekkori házunkkal álmodás miatt az az ötletem, hogy szándékosan régi emlékeket idézek fel, milyen volt haza érni, a házban sétálni, egyéb dolgokat csinálni. Eszembe jut néhány zavarba ejtő emlék, érzelmi töltetük miatt összegeztem őket, visszaszívtam belőlük az energiát. Az emlékek nem segítettek tudatosan elaludni, ébren tartottak.
Eszembe a lefekvés előtt nézett Daniel Love videó, amiben a Dreamwalking módszert ismertette, kipróbáltam. A gyermekkori helyszínt használtam. Vizualizáltam, ahogy a földszintről felmegyek a lépcsőn a szobámba és lefekszem az ágyamba ugyan úgy ahogy valóságban fekszem. Könnyedén vissza tudtam idézni a húsz évvel ezelőtti emlékeket, olyan sokszor megtörtént. Ugyan ezt még két cikluson keresztül megismételtem, de éreztem nem jó mert virtuális helyre feküdtem le. Átváltottam a mostani házunkra. Földszinten digitális órán irreális idő, fel a lépcsön a szobánkba, lefeküdni ugyan úgy, bele a tényleges fekvő testembe, majd ezt ismételni. 

Pár ciklus után elnehezül a testem, úgy érezem máshová kerültem. Még mindig sötétség van, mert csukva van a szemem és fekszem, de az a benyomásom, hogy egy szállodai szobában vagyok egy rendezvény után. Igyekszem mozdulatlan maradni, hogy tudatos álomba jussak, lássak is valamit. Azt érezem, hogy fordítva fekszem az ágyba, fejjel a szoba közepe felé. Átgondoltam magam a fal felé, ahogy a valóságban fekszem. Az Álmomban továbbra is próbálok mozdulatlan maradni. Bejön egy férfi a szobámba, akit szobatársamnak gondolok, neheztelek a szállodára, hogy másnak is kiadják a szobát. A férfi angolul beszél a telefonba. Érzem a kiejtésén, hogy nem született angol, végül magyarul is mond bár szót. Az ágyamhoz jön és a talpamnál fogva megpróbál össze nyomni, mivel a fejem a falhoz simul, majd azt érzem, hogy a hátamra fekszik. Pillanatnyi meglepődés után rájövök, hogy alvási paralizisem vagy ha tetszik lidércnyomásom van. Ennek örülök, ha kitartok talán tudatosan álmodni fogok. Lebegésre gondolok és ettől fekvő helyzetben elemelkedem az ágyról. Ezen a ponton rájövök, hogy ezt az egészet eddig mind álmodtam, az alvási paralizist is. Tudatossá válok.

Kinyitom a szemem, de továbbra sincs álomtér, sötétségben lebegek, miközben a lábujjaim érnek csak a padlóhoz.  Úgy hiszem a kollégiumi szobámban vagyok, az asztak körül lebegek körbe körbe 45 fokos szögben megdőlve, miközben a lábam tapintásérzésése az egyetlen felfogott inger. Hogy álmot váltsak azzal próbálkozom, hogy forogni kezdek. Közel vízszintesen a levegőben lebegve ez soha nem tapasztalt furcsa  érzés, ahogy érzem a gravitáció irányának a változását. Annyira ráfókuszálok, hogy felébredek tőle.

Mozdulatlanul maradva belső csendben vagyok, gyorsan visszakerülök egy álomba. Rögtön tudatos vagyok. A kollégiumi szobában vagyok ismét, este van, de ég a villany, mindent jól látok, stabil az álomkörnyezet. Velem van egy fiú a barátnőjével, akit átkarol és egy másik fiú, aki a barátom. Ki akarunk menni a városba bulizni. Megnézem alkalomhoz illően vagyok-e felöltözve. Megállapítom, hogy szivat az álom, a ruhám foltos, rozsda és festékfoltok vannak rajta. Megpróbálom leporolni, de mivel tudom, hogy álmodom inkább szándékoz magamra egy új ruhát. Felnézek a ruhámról a barátomra, akin most ugyan olyan foltos ruha van, mint rajtam. Visszanézek a ruhámra és megállapítom, hogy sikerült. Divatos, fiatalos ruhában vagyok. Elindulunk ki az épületből. Tetszik a velünk lévő lány, szándékozom, hogy inkább velem legyen, ne a fiújával. Elvárásomnak megfelelően elengedi a barátját, és mellém jön. Átkarolva sétálunk. Mindenki teljesen természetesnek veszi a történteket. A kijárati kapu két ember magas, dupla, fémajtó. Megcsodálom a gondos díszítését. Szándékomnak engedelmeskedve magától kinyílik előttünk. Ahogy kisétálok végig húzom a kezem a díszítéseken, rácsodálkozom, mennyire valóságos hideg fém érzetet kelt. Amíg az ajtóra fókuszáltam, a fiúk és a lány eltűnt, egyedül vagyok az utcán az éjszakában lámpafényben. Jóval előttem meglátok egy rövid szőke hajú csinos fiatal lányt. Elhatározom, hogy Annának fogom elnevezni ezt az álom alakot. Utána kiáltok, hogy Anna várj meg! Megáll, ahogy visszafordul felém már egy idős nővé változik. Megint szivatni próbál az álom gondolom bosszankodás nélkül. Amíg utólérem párszor hátat fordíttatom nekem. Amikor visszafordul változik a kora, az arca, a haja. Két három változtatás után elégedett vagyok az eredménnyel. Nem az a szőke ismeretlen lány, akit először megláttam, de csinos és fiatal. Átkarolom és kérem, hogy tartson velem  a bálba. Derekának kellemes tapintása van, de csak a társaságára vágyom.  Útközben semmiségekről beszélgetünk. Bemegyünk az épületbe, a falnak dőlve nézzem a táncolókat. A lány hirtelen elém fordul, időközben egy ismerősömmé változott és megcsókol. Érzelmileg nem reagálok, de ezt nem veszi a szívére tovább csacsog. Közel van az arca, ahogy a vonásaira koncentrálok az felébreszt.

Mozdulatlanul maradok, tudatosan visszaalszom. Osztályteremben vagyok, a tanári asztalon próbálok két írásvetítőt, amik egymás előtt vannak beüzemelni. Bosszantó, hogy egymás képeit kitakarják, ennek megoldására a vetítőfejeket próbálom különböző magasságba állítani. A vetítők mögött feltűnik egy idősebb nő, azt gondolom a vetítők kisugárzásával vagy melegével gyógyítja magát. Ráirányítom az egyik fényét, de tiltakozik, bántja a szemét az erős fény. Elfordítom az arcáról. A másik egy piros pontot vetít a feje mellé a falra, mint egy lézerfény.  Hogy ezt is elfordítsam a fénynek át kell haladnia az arcán. Hirtelen, gyors mozdulattal elfordítom, de ettől is összerezzen. Nem sok értelmét látom az egésznek, felébredek.

Belső csend, visszaalvás, ismét teljes tudatosság. Az utcáról egy földszintes, új építésű házat nézek, közeledek felé. Szép, gondozott  pázsit van előtte. A szomszédos épületek is gondozottak, szépek. Séta közben figyelem magam, érzékelem, hogy álmomban lélegzem. Csodálkozom, hogy menyire tiszta és stabil az álomkép. Eszembe jut egy tervem, hogy Castanedától olvastam, hogy a kéz nézése után gyakorolni kell a szájpad nyelvel történő megnyomását, mert az különösen tisztává teszi az álmot. Megtettem, és megdöbbenek, mennyire valóságossá válik az álom, mintha csak ébren sétálnék az utcán. Próbálom tovább fokozni a hatást, nyomom a szájpadlásomat de nem tudom összehangolni a légzésemmel. Felébredek, a valóságban is a szájpadlásomhoz van szorítva a nyelvem.

Nagyon kipihentnek érzem magam, már nem tudok visszaaludni, már túl világos van.

Szülőfalum kultúrháza előtt vagyunk hárman, én egy férfi és egy nő. A férfinak égető, sürgős szüksége van arra, hogy tudatos álma legyen. Segíteni próbálok neki, adok három négy oldalnyi leírást, milyen lépéseket kell kövessen, ha itt és most tudatos álmot szeretne. Beküldöm a szomszédos mellékutcába, hogy egyedül legyen, jelenlétünk ne hátráltassa. A sarkon levő kőoszlopnak támaszkodom háttal, hogy ott várakozzam sikerrel jár-e. Ahogy várok hirtelen rájövök, hogy tulajdonképpen én most álmodom ezt. Vagy az segít, hogy az eddig színes környezet hirtelen fekete fehérbe vált át, vagy attól lesz fekete fehér, hogy tudatossá válok. Kerülöm, hogy valamit bámuljak, körbe nézek az utcán, de ennyi dolgot hirtelen nem tudok feldolgozni, pár másodperc után felébredek.

Rövid TA-ból ébredve csukott szemmel belső csendben maradva gyorsan visszaaludtam. Nagymamám házának belső szobájába kerültem, ahol gyermekként sokszor aludtam délben. Most testvérem gyermekeinek tartott kisfiú és kislány  próbál aludni az ágyakban. Nincs kedvük aludni, inkább beszélgetnének. Bejön egy férfi, akit tesóm férjének tartok, magával hozza a nemrég született újszülöttjüket, akit hátára feküdve mellkasán altat. 

Teljesen tudatos vagyok. Nagyjából jelenlegi éber énemnek gondolom magam, tudom, hogy a gyerekek ismeretlenek nem a tesóméi, a férfi nem a férje, ismeretlenek. Fogom a két nagyobb gyermek kezét, ahogy ágyban fekszenek, valósághű a tapintásérzet. Közben beszélgetünk, aminek a tartalmára felületesen tudok csak figyelni, gyermeki csacsogások de igyekszem figyelmesnek tűnni. Egyetlen korábbi elhatározásomra koncentrálok, hogy hogy TA közben szándékosan egyenletesen vegyem a levegőt. Ez nem direkt emlékként idézem fel, csak álom közben feltűnik, hogy szándékosan lélegzem és eszembe jut, hogy ezt határoztam el lefekvéskor. A látás élességéért erősen küzdenem kell, a félhomály miatt minden szürke és nehezen kivehető, hullámzó élességű. 

A többfelé figyelés, figyelni a hallásra, értelmezni mit mondanak a gyerekek, a kezek tapintási ingere, a szándékos légzés, a látvány és a hagyományos gondolkodási mód fenntartása elég kimerítő volt, de a tervet, hogy minél tovább bent maradni a TA-ban sikerült megoldani, legalább 10 percig fenn tudtam tartani az állapotot.

Hajnali spontán ébredés, sikertelen visszaalvás. Rövid időre felkeltem, majd jobb oldalfekvésben vissza. Szétfoszló hipnagóg képek. Ahogy egyszerre figyeltem a testérzetre és a képekre sikerült belső csendben maradni és éberen álomba csúszni. 
Egy épület oldalsó falát és a hozzá tartozó színes kerítést figyeltem.  Mintha egy videójáték táj lett volna, erős nagyításban amitől pixelszerű a kép. Kezdetben nem tudtam mozogni, csak a tekintetem irányát változtatni, de nyugodt maradtam, lebegésre gondoltam amitől siklani kezdtem. Kezdetben akaratlanul a kerítés felé, alig pár centiről néztem a mintázatát, majd tetszésem szerint mozoghattam. megszűnt a testérzékelésem. A TA-kban csak mozogtam és figyeltem a környezetet. Időnként rövid időre felébredtem vagy hamis ébredéssel normál álomba csúsztam, de ébredés után mozdulatlanul maradva könnyen tudatosan vissza tudtam aludni. Kb. 6-8 alkalommal sikerült ezt megcsinálni. Minden elalvásnál rögtön tudtam, hogy álmodom, mert emlékeztem, hogy nemrég még az ágyban feküdtem

Délután tudatos álmodásról szóló hangoskönyvet hallgattam egymás után kétszer fekve. Néha rövid időre belealudtam. Castaneda Álmodás művészete volt rövidítve. Egyik homályos javaslata megragadta a figyelmemet, úgy éreztem megértettem mit is javasol.

"Az álmodás első kapuja egy küszöb, melyen úgy kell átjutnod, hogy tudatára ébredsz egy különös érzésnek a mély alvás megkezdése előtt. Az érzés olyan, mint valami kellemes elnehezedés, mely nem engedi kinyitni a szemed. Ezt a kaput abban a pillanatban éred el, amikor tudatára ébredsz annak, hogy elalszol, sötétségben és nehézségben lebegve.

Nincsenek követendő lépések. Pusztán szándékoznod kell, hogy tudatára ébredj annak, hogy elalszol. Mivel ez a kijelentés a szándékra és a szándékozásra vonatkozik, ennek megértése az energia birodalmához tartozik. A varázslók meg vannak róla győződve, hogy ha valaki ezt a kijelentést az energiatest számára szándékozza, azt az energiatest az elmétől teljesen különböző módon fogja megérteni.

Ahhoz, hogy eljuss az energiatesthez energiára van szükséged. Ne próbáld magad kényszeríteni az elalvás tudatára ébredésére. Hagyd, hogy az energiatested megtegye. Szándékozni annyi, mint kívánni kívánság nélkül, tenni tevés nélkül. Fogadd el a szándékozás kihívását. Csendes elhatározásodat egyetlen gondolat nélkül alakítsd meggyőződéseddé, hogy már elérted az energiatestedet és álmodsz. Ha így teszel, ez automatikusan abba a helyzetbe juttat, amiben tudatára ébredsz annak, hogy elalszol.
 
A szándékozáshoz képzelőerőre, fegyelemre és célra egyaránt szükség van. Ebben az esetben szándékozni azt jelenti, hogy megkérdőjelezhetetlen testi tudásod van arról, hogy álmodsz. A tested minden sejtjével érzed, hogy álmodsz. "

Este lefekvéskor lecsendesítettem gondolataimat, csak arra koncentráltam, hogy már álmodom. Azt színleltem,  hogy azt álmodom a nagy semmi közepén sötétségben lebegek álmomban. Így aludtam el. Hajnal 1 órakor a beállított csörgés előtt pár perccel spontán ébredtem egy élénk álomból. Kikapcsoltam és rögtön visszafeküdtem. Ugyan azzal a gondolattal aludtam vissza, hogy már álmodom, sötétségben lebegek. Éjszaka sok élénk álom, többszörös, változó tudatossági szintű tudatos álmaim voltak. Több testhelyzetben is elaludtam. Legtisztább, hosszú tudatos álmom bal oldalamon fekve, mélyeket lélegezve volt. TA ban is folytattam az egyenletes mély légzést. Próbáltam megnézni a kezeimet, de nem voltak. Viszont az orromat be tudtam mégis fogni, úgy is tudtam lélegezni. Valósághű tapintásérzés volt az orromon, morajlásszerű hangjelenség kísérte, valószínűleg külső zaj. Kipróbáltam mennyire közelre tudok nézni, a földön lévő apró köveket is élesen láttam pár cm távolságról. A függőleges házfalon ujjaim hozzáérintésével fel tudtam kapaszkodni, mint egy légy.

Napközben rengeteget valóságteszteltem. 

Álmomban egy lakásban vagyok kisebb társaságban vendégként. A semmiből felmerül a kérdés álmodom-e. Rögtön kétely nélkül tudom, hogy álmodom. Nemrég lefeküdtem aludni, a hely teljesen ismeretlen, az emberek is ebből tudom. Először csak sodródom az álommal, nézem a szobát, az embereket. Éles és tiszta minden. Elhatározom, hogy aktívan beavatkozom, megállítom a természetes folyását. Az álom képi megjelenése rögtön életlenné válik, kezd összeomlani. Stabilizáló technikákba kezdek. Szándékosan lélegzem. Kezemet az oldalamhoz dörzsölöm, hogy tapintási ingerhez jussak. Nagyon tompán szövetszerű anyagot érzek a csípőmnek megfelelően. Előre hajolok, hogy a föld felé nézve szűkítsem a látóteret. Látom a testem és a lábaimat. Mielőtt végkép összeomlik az álom és felébredek megállapítom, hogy normális hétköznapi ruhát viselek és cipőt.

Gyermekkori családi házunkban a hálószobámban ébredek. Még sötét van. Fel akarom kapcsolni a villanyt de nem működik ismételt próbálkozásra sem. Nagyon tompán hallok. Eszembe jut, hogy fülhallgatóval feküdtem le ezért kiveszem mindkét fülemből. Így sem hallok jobban ezért kisujjammal belenyúlok a fülembe, hátha bent maradt egy kis darab.  Ettől kitisztul a hallásom. Hallom, hogy jön fel valaki a lépcsőn. Édesanyám az, bejön a szobába. Csodálkozom, mert emlékszem, hogy ő már halott, én már nem itt lakom, a Kedvesel élek. Minden nagyon valósághű, ezért arra a következtetésre jutok, hogy egy alternatív valóságba kerültem valahogy. Szeretnék utánajárni, hogy ebben a valóságban is létezik-e a Kedves. Édesanyám felhívja a figyelmemet arra, hogy a szőnyegnek milyen egyenetlen a felszíne. Járkálás közben én is érzem a mezítelen talpammal az elszórt szemetet és a régi szőnyegünk textúráját. Emlékszem, hogy gyermekkoromban kimarattam egy helyen, de az én világomban már kicseréltük a szőnyeget. Lemegyek a földszintre. Közben reggel lett, kivilágosodott. Az ebédlőben testvéreimet találom fiatalon, egymással játszanak. Latolgatom, hogy érdeklődjek-e tőlük a Kedvesről, de nem teszem, nem akarok gyanút kelteni. Kimegyek a fürdőszobába pisilni. Meglepődöm, hogy milyen romos állapotban van. Nincsen mosdókagyló, kád, WC csésze sem, sőt a csempék is hiányoznak a falról. A padlón lévő lyukba pisilek, hallom ahogy csepeg le a pincébe. Eszembe jut, hogy a fürdőszobában ellenőriznem kell, hogy álmodom-e. Rájövök, hogy ez egy álom, nem egy alternatív valóság és hogy édesanyám álomképe mögött valószínűleg egy hármas típusú felderítő van.  Lejön édesanyám az emeletről és kér, hogy menjek be a szobájába mert mama is találkozni akar velem, szeretne valamit mutatni. Még egy halott rokon, ez kíváncsivá tesz. A szobában egy széken ülve nem a várt anyai nagymamámat, hanem apai nagymamámat találom, akit messzi mamának hívtunk. Ahogy befelé haladok a szobába, távozóban elmegy mellettem nemrég elhunyt nagynéném. Örülök, hogy őt is látom, cinkosan intek neki, tudom miről van szó. Három felderítő egyszerre, ez érdekes lesz gondolom. Nem merek a szemükbe nézni csak röviden rájuk pislantok majd félre fordulok. Nem akarok összeakaszkodni velük, tudom, hogy klasszisokkal jobbak nálam. Tudom, hogy nyugodtnak, szenvtelenek kell maradnom, az érzelmeimre pályáznak. Nagymamám régi megsárgult, fekete fehér újságokat mutat, aminek a címlapján eltávozott édesapámra és nagypapámra ismerek a család férfi tagjai körében. Korhű ruhát viselnek. Arról mesélnek nekem, hogy nagypapa milyen nagyszerű példát mutatott a családnak, amitől mindenki sorsa jobbra fordult. Megállapítom magamban, hogy milyen hosszú és tiszta ez az álom. Pontosan emlékszem éber önmagamra, érzékszerveim tökéletesen működnek, abszolút stabil az álom. Biztosan a felderítők miatt. Nem reagálok érzelmileg a felderítők próbálkozására, inkább az újságra koncentrálok. Nagyon élethű. Próbálom elolvasni a nyomtatott szöveget vagy legalább azt, hogy milyen újság. Próbálom a sarkában megkeresni, hogy mikor nyomtatták de változik a szöveg. Amikor tovább erőltetem az újság lapok sarkából az a rész ahol a dátumot keresem ki van tépve. Feladom és felnézek az újságból. A felderítők eltűntek, a szoba közepén könyvespolcok állnak tele könyvekkel. A pult mögött egy férfi, akit a könyvtárosnak tartok. Érdekes könyv után kutatok, de értelmetlenek a könyvcímek és a szerzők. Az egyik könyvön felismerni vélem az álmodás szót, de ahogy közelebbről megnézem csalódom. Úgy döntök kikérdezem az álom alakot. Megszólítom a könyvtárost, kérem, hogy mondja el nekem mi most számomra a legfontosabb információ. Közli, hogy nem rendelkezik semmiféle tudással. Nagyon hálás nekem, hogy annak idején megkapta tőlem ezt az állást ahelyett, hogy rendvédelmi képzésre fizette volna be a megtakarított pénzét. Ő csak őrzi a könyveket, nem olvassa. Javaslom neki, hogy olvasson el párat, hasznát venné. Körbenézek. Melegen süt a nap már délutánban járunk.

Sivatagos környezetben egy mexikói rancs udvarán állok. A könyvtáros szavaiból arra következtetek, hogy én lehetek a birtok tulajdonosa. Látom, hogy közeledik felém egy szerzetes, hallom hogy folyamatosan hangosan magában beszél mint aki kicsit szalajt. Megáll előttem egész közelről megnézem az arcát. Középkorúnál idősebb, borostás arcú, kopaszodó, ápolatlan. Latolgatom részeg-e de inkább bolond. Elnéz mellettem a földre bámul. Megkérdem tőle mi újság, mit néz? Azt válaszolja, hogy kétszer kettő az négy és a földet nézi. Lenézek én is a csupasz földre. Néhány száraz galy és barackmag van ott. Mondom neki, hogy kétszer kettő az öt és ott a hold van. Elgondolkodó tekintetet vág és szó nélkül elsétál balra a sivatagba. Egyedül maradok tanakodok, hogy mit csináljak, mit kezdjek a birtokkal. Esteledik. Elhatározom, hogy táncmulatságot tartunk a ház népével. Az udvar közepére sétálok, hogy parancsot adjak, de meg sem kell szólalnom, már ott is vannak a zenészek és játszanak. A férfiak és a nők párba állnak nagy kört formálnak. Én is beállok a körbe álombéli feleségemmel. A férfiak állnak a belső körben a nők a külsőben. Egymásnak oldalt és szemben állunk, így jobb kezünkkel kölcsönösen át tudjuk karolni a partnerünk derekát. Bal kezünket mindketten vízszintesen kinyújtva tartjuk. A zene ütemére a férfiak előre a nők hátra lépnek. Egy ütemet lépünk, a következőt mellé zárjuk, majd egyet várunk. Így halad a kör. Erre ébredek.