V(á)lságos idők jelei

Egyetértek Veszna!
Nem akarják hogy az emberek Istennel vagy a halállal foglalkozzanak. Az Élettel sem szabad foglalkozni.
A múlandóval kell foglalkozni, a hazugságot kell igazságként elhitetni.
A sötétség angyalai, a világosság angyalainak ruháját öltötték magukra.
Mindenkit meg kell téveszteni, még a hívőket is.
Minél jobban közeledik az ember a fény felé, annál erősebb kísértések jönnek.
Ahogy Daubner Béla is mondta, támad a sötét oldal.
Mindhalálig...

Blueeye írta:Egyetértek Veszna!
Nem akarják hogy az emberek Istennel vagy a halállal foglalkozzanak. Az Élettel sem szabad foglalkozni.
A múlandóval kell foglalkozni, a hazugságot kell igazságként elhitetni.
A sötétség angyalai, a világosság angyalainak ruháját öltötték magukra.
Mindenkit meg kell téveszteni, még a hívőket is.
Minél jobban közeledik az ember a fény felé, annál erősebb kísértések jönnek.
Ahogy Daubner Béla is mondta, támad a sötét oldal.
Mindhalálig...

Igen, a fény felé közeledve a tét is nagyobb.
A legjobb tudomásom szerint (nem vagyok mindent tudó, csak tanulmányoztam mindent ami az utamba esett) egy korszak legvégső idejében élünk. Mondjuk úgy egy-két generációra a teljes végétől.
Mi az ha nem ez, ami arra sarkallja a negatív oldalt, hogy mindent, szó szerint mindent megtegyen, hogy ne legyen sikeres a pozitív oldal?!

Engem az érdekel a legjobban, hogy hogyan 'küzdötök' meg ezzel a szituációval? Hogy lehet épp ésszel túlélni? Hogy lehet a már választott úton maradni?

Ha megengeditek, leírok egy 3 éves álmomat, ami ehhez kapcsolódik.
Ez nem teljesen álom volt, mert találkoztam a csoporttal, akivel egyszerre reinkarnálódtunk ugyanabból az okból.
Tudjátok, milyen az az érzés, amikor tudjátok álom közben, hogy ez most tényleg megtörténik.
Egy nagy emeletes faházhoz vezettek, ahol mindenki már csak rám várt. 5 alak volt benn, férfiak, nők. Én vagyok a 6. A tágas napfényes nappali közepén egy nagy asztal állt, rajta egy közepes méretű kartondoboz. Lepecsételve.
A hangulat nagyon izgatott volt, mindenki engem nézett, mosolygott. Majd az egyikük megszólalt, és azt kérdezte tudom e hogy mi van a dobozban? Egyértelműen nem, volt a válaszom. Mire azzal folytatta, hogy ez a doboz a 'szerződésemet' tartalmazza erre az életre. Már meg van a 'halálom' (a szerződés vége) ideje, ami '10 óra' múlva lesz. Ők már mindannyian végeztek és már csak rám várnak. Ekkor átéreztem a fájdalmat, amit az vált ki, hogy el kell hagynom ezt a helyet, a búcsú érzete, amikor örülsz is de szomorú is vagy. Leperegtek a szemeim előtt azok a gyönyörű képek amit a természetből láttam...ekkor próbáltak megnyugtatni, hogy a látszat ellenére minden rendben lesz itt és ez az élet mindenkinek az utolsó itt (nem fizikailag itt, hanem ebben a negatív verzióban) mert legközelebb már egy sokkal könnyebb és boldogabb Földi életre születnek le, akik azt az utat választották.

Hát...sokkosan ébredtem még mindig átérezve a találkozásunk közben hallottakat. Csak ültem az ágyon és ziháltam.
De meggyőződésem, hogy egy jobb Földi élet lesz elérhető azoknak, akik ezt választják.
Az egyik legerősebb nagatív érzés, amivel horogra lehet engem akasztani a negatív oldalról az a keserűség és a szarkazmus.
Szerintem, és mondjátok meg, ha nincs igazam, de mindenki átesik ezen, amikor felébred, ráébred a valóságra. Csak nézz körbe mi van itt! Hogy lehet ezt épp ésszel túlélni?! Hogy lehet nem vinnyogva elbújni egy sarokba, látva és átérezve a teljes spektrumát az őrületnek?! És itt nem a gonosz kis nénire gondolok a boltban, aki megelőzött a sorban a boltban, hanem a gyermek és szervkereskedelemre, a rabszolgatartásra, a fizikai és érzelmi abúzusra, háborúra, éhezésre, szellemi elnyomásra.
....
Pár hete hallottam valamit, ami gyógyír volt erre a fájdalomra, valami, amit tehetek, nem csak magamért de az emberekért és a Földért is amikor elkap egy ilyen 'állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni' roham.
El kell képzelem a Földet egy idilli változatban. Öko házak, kis falu szerű közösségek, egy hely ahol nincs 8-5 ig munka, de olyan van amit én szeretnék csinálni. Nincs bűnözés, este kisétálhatunk és nézhetjük a csillagokat. Felelős gyereknevelés és vállalás, tudományos és spirituális oktatás..nem kell bezárni az ajtókat, mély barátságok és beszélgetések, nevetés és tánc a közösségi részen..de ez csak egy kezdő csomag a Földön,ennél sokkal nagyobb dolgok várják az emberiséget!
Persze ennél sokkal többet is tehetek, de amikor jön a negatívitás, akkor ezek a gondolatok sokat segítenek.
Látni isteni fényében az emberiséget és a Földet!

Efi írta:Azt mondják az antropozófusok, hogy a jelen korban az embereknek meg kell ismerniük a gonoszt.

Igen, ez egész biztosan így van!

Ez óhatatlan, mivel ez az a korszak, amikor - Krisztus ezeréves uralma után - szabadjára van engedve. (Jelenések 20:3)

Áprilia írta:

Efi írta:Azt mondják az antropozófusok, hogy a jelen korban az embereknek meg kell ismerniük a gonoszt.

Igen, ez egész biztosan így van!

Ez óhatatlan, mivel ez az a korszak, amikor - Krisztus ezeréves uralma után - szabadjára van engedve. (Jelenések 20:3)

De nem azért kell megismernünk a gonoszt, mert köztünk van, így elkerülhetetlen, hanem mert ez a fejlődésünk záloga.

Veszna írta:[size=32]Szerintem, és mondjátok meg, ha nincs igazam, de mindenki átesik ezen, amikor felébred, ráébred a valóságra. Csak nézz körbe mi van itt! Hogy lehet ezt épp ésszel túlélni?! Hogy lehet nem vinnyogva elbújni egy sarokba, látva és átérezve a teljes spektrumát az őrületnek?![/size]

Én például nem estem át ezen. Nem mondom, hogy közönyösen venném, csak nem ennyire szélsőségesen reagálok.
Jobban el lehet fogadni, ha 

• Megpróbáljuk megérteni
  
• Szembesülünk vele, hogy bennünk is ott van
  
• Tudjuk, hogy az élet mindenképp véget ér. Kicsit előbb, vagy később, így vagy úgy, az szinte mindegy is
  
• Bízunk benne, hogy a szenvedés nem hiábavaló, hanem lesz valami pozitív gyümölcse valahol, valamikor
  

és még sorolhatnám.

"Én például nem estem át ezen. Nem mondom, hogy közönyösen venném, csak nem ennyire szélsőségesen reagálok.
Jobban el lehet fogadni, ha 

• Megpróbáljuk megérteni
  
• Szembesülünk vele, hogy bennünk is ott van
  
• Tudjuk, hogy az élet mindenképp véget ér. Kicsit előbb, vagy később, így vagy úgy, az szinte mindegy is
  
• Bízunk benne, hogy a szenvedés nem hiábavaló, hanem lesz valami pozitív gyümölcse valahol, valamikor
  

és még sorolhatnám.[/quote]"




A megértés mindenképpen a legfontosabb eleme az egésznek, tanulmányozni és a dolgok mögé látni.
A szenvedésnek van feladata ezen a szinten, ahol élünk, bár én azt gondolom, az a meggyőződésem, hogy nem ilyen mértékben, de ezt a részt hagyjuk elmenni.
Mint minden, a szenvedés is vezethet valami jóra, ez csak rajtunk múlik, bár ehhez is tudás kell
Mások szenvedését átélni pedig fejleszti az együttérzést ami szintén pozitív tettekre sarkalhat.
Mindannyian a spektrum széles skáláján tapasztaljuk meg az érzékenységet, ez a karakterünk része. De segíteni tudunk egymásnak azzal, hogy megosztjuk a saját tudásunkat ezzel kapcsolatban.
Bármit is gondoltál, amikor ezeket a sorokat írtad, nekem enyhülés jelentettek, és nem voltak ismeretlenek a számomra, mégis ebben a pillanatban segítettek fókuszt váltanom.
Sokszor elég csak ennyi. Megosztani egy gondolatot.
Köszönöm Efi.

Veszna írta:

Mint minden, a szenvedés is vezethet valami jóra, ez csak rajtunk múlik, bár ehhez is tudás kell

Ez mekkora! Összecseng azzal, amit nemrégiben arról írtam, hogy amikor valami nem fenékig tejfel, abba is  “bele kell àllni”. Nem engedni annak a programnak, ami által automatikusan reagálunk. Mert olyankor nem a mi igazi életünket éljük, hanem az automatizmusunk által diktált hamisítványt.
Bárcsak folyamatosan emlékeznék a felismeréseimre. Van egy Ige, ami erről szól (nem tudom pontosan idézni: “Miképpen vettétek az Urat, akképpen járjatok is Őbenne.”

Áprilia, az automatizmussal kapcsolatban jutott eszembe a sémakémia.
Amikor pl. egy férfi és egy nő, a tudatalatti mintáik alapján vonzódnak egymáshoz őrült módon.
Mágnesként vonzzák egymást, és ezt összetévesztik a szerelemmel. Inkább hasonlít ez egy társfüggőségre, mint egy szerelemre.

Áprilia írta:

Veszna írta:

Mint minden, a szenvedés is vezethet valami jóra, ez csak rajtunk múlik, bár ehhez is tudás kell

Ez mekkora! Összecseng azzal, amit nemrégiben arról írtam, hogy amikor valami nem fenékig tejfel, abba is  “bele kell àllni”. Nem engedni annak a programnak, ami által automatikusan reagálunk. Mert olyankor nem a mi igazi életünket éljük, hanem az automatizmusunk által diktált hamisítványt.
Bárcsak folyamatosan emlékeznék a felismeréseimre. Van egy Ige, ami erről szól (nem tudom pontosan idézni: “Miképpen vettétek az Urat, akképpen járjatok is Őbenne.”

Áprilia, tarts magadnál egy kis jegyzetfüzet, vagy ha inkább a telefont szereted jobban, tölts le egy app-ot amit jegyzetelésre használhatsz.

Igen, a mindenkori önreflekció kitartó gyakorlás eredménye.
Bár ahogy fentebb Efi említette a tudás őrült sebességre tud kapcsolni minket. Amikor még egy kifejezetten negatív helyzetben is képes vagyok rálátni a valóságra, az azért van, mert megtanultam, magamévá tettem a tudást.

Veszna, írnál erre egy publikus példát?

Blueeye írta:Veszna, írnál erre egy publikus példát?

Például a kapcsolati játszmáim.
...és ebben a férjem tart leginkább tükröt nekem.
Mi nem igazán veszekszünk, mert annyira hasonlóan látjuk a dolgokat.
De ez nem jelenti azt, hogy nem pattannak ki pillanatnyi viharok, amik legtöbbször abból fakad, hogy nem vagyunk abban biztosak, hogy a másik elfogad e úgy amilyen vagyok ebben a pillanatban.

Ahogy én reagálok erre a helyzetre, az a teljes öndestrukció, gondolatokkal. Csakis magamra fókuszálok,annak is a negatív formájában, nem a megoldásra.
Olyan gondolatokkal vagyok képes mérgezi magam, ami tudatalatt rombol. Olyan vagyok mint egy fekete lyuk.
Én vagyok a kicsi én, akit senki sem szeret és így tovább, és ezt képes vagyok szinpadiasan előadni, hogy passzív agresszív formában büntessem a másikat.

Évek óta küzdök ezzel, ez egy családi minta anyai ágon, az anyukám volt ilyen öndestruktív.
Évek óta tisztítom magam pszichésen, spirituálisan.
És legutóbb, amikor egy ilyen eset volt, képes voltam kinézni a gödörből és meglátni a férjemet, és a megoldás is ott volt.
Sikerült kilátnom a negatív érzelmi mintáimból, és felismertem, hogy ez a régi minta sehova sem vezet. Változtatnom kell azon, ahogy kommunikálom a fájdalmam.
Azt is képes voltam érzékelni, hogy milyen fájdalmak tombolnak a férjemben, és ez arra késztetett, hogy együttérezzek.
Láttam a generációkon átívelő negatív mintákat,amiket még mindig életben tartunk.

Ehhez az kellett, hogy nagyon akarjam a változást, jobban szinte mint a következő levegővételt.
Nem mondom, hogy legközelebb profi leszek, de tudom, hogy már a kezemben van egy új minta, ami működik.



Ami a hétköznapi interakciókat illeti, valaki meglök a metrón, hétköznapi kis durvaságaink egymással...
Látom őket, ahogy tudattalanul, automatikusan élik az életük. Olyan kemény a burok körülöttük, hogy semmi sem töri át, vagy csak valami nagyon durva esemény.
Látom a tudatlanság a szemükben, hogy nem tudják hol és miért élnek, nem tudják kik ők. És ez szánalommal tölt el, mert tudom, hogy a felszín alatt szenvednek.

Nem tudom, ez válasz volt e a kérdésedre?

Igen Veszna, értem.
Van a   Fb-on a Lélek gyógyulása oldal, ott vannak részletek
a Lazarev könyvekből.
Pont ezekről a tudatalatti sémákról szól, meg a tudatalatti agresszióról, sérelmekről, hazugságról, sértődésről, megbocsájtásról.
Meg is vettem Lazarev:  A lélek gyógyulása c. könyvét.
Szerintem nagyon jó.

Blueeye írta:Igen Veszna, értem.
Van a   Fb-on a Lélek gyógyulása oldal, ott vannak részletek
a Lazarev könyvekből.
Pont ezekről a tudatalatti sémákról szól, meg a tudatalatti agresszióról, sérelmekről, hazugságról, sértődésről, megbocsájtásról.
Meg is vettem Lazarev:  A lélek gyógyulása c. könyvét.
Szerintem nagyon jó.

Köszönöm Blueeye, nagyon izgalmas és ismerős amiről beszél, most volt egy kis szabad időm és utánanéztem.
Sajnos ezt a könyvet nem találtam meg, de sikerült angol nyelven letölteni a The diagnostic of karma című könyvét, illetve megtaláltam a youtube oldalát, ahol sok kincset lehet találni.
Ha megengeded, megosztom itt a róla készült kis filmet.

Köszi!
Sajnos nem tudok angolul.