játszótér másképp

Nos hamár ez itt a játszótér, mégiscsak játszhatnánk egy olyat, hogy leülne mindenki és elmélkedne, majd ezt esetleg gyakorlatban is alkalmazhatná, arról, hogy
1. lépés: mit is jelent az, ha önismerettel pontosabban önmegismeréssel kapcsolatos néhány órát eltöltünk önmagunkkal?

2. lépés: Szánjunk erre gyakorlatban egy kis időt, figyeljük meg, hogy az önmegismeréssel eltöltött kis időben mit találtunk magunkban?

3. lépés: Milyen módon válhat az önvádlás szemlélődéssé?
Azaz ha adott helyzetben vádlok valakit, abban a pillanatban magamat is csak vádolnám, mi vezet el a szemlélődéshez (ki-ki másként nevezheti)?

Annyit kérnék azoktól, akik szeretnének részt venni a "játékban", hogy ne olvassák el egymás írását és mondjuk úgy csak saját tapasztalatukról és elmélkedésük eredményéről számoljon be, tehát ne egymásnak válaszolgatva, csak mint mondjuk élménybeszámoló.

pl legutóbb mikor egy személyeskedés bántott, megálltam egy pillanatra, hogy mielőtt a másikra mutogatnék mit is bánt bennem?
Mi ennek a gyökere, ha csak kitörlöm, akkor csak a szőnyeg alá söprök, viszont persze fel is lehet takarítani is, vajon ahhoz mi is vezet?

Gyerekkorom óta kísér a kérdés, hogy vajon túlérzékeny voltam-e egyes helyzetekben? Van-e jogos sértettség egyáltalán?
no még jövök folyt. köv...

Hú, nekem ez egy kicsit bonyolult. Nem értem pontosan, mit kéne tennem, valahogy szájbarágósabban kéne megfogalmaznod. Meg nem is tudom értelmezni az önmagammal eltöltött időt: én minden időmet önmagammal töltök.  

átírtam... és gondolj egy kicsit Paul Brunton könyvére... mondjuk

Hát, ha órákat nem is szántam rá, de munkába buszozás közben behunytam kicsit a szemem, hogy megfigyeljem, milyen önmagammal lenni.
Jó! Én szeretem engem, meleg, óvó, szerető légkörben éreztem magam velem.   

örülök, hogy újra látlak titeket fortis és áprilia...

nofertiti írta:örülök, hogy újra látlak titeket fortis és áprilia...

Köszi !