fekete kutya

A téma sokatok számára ismerős lehet.

Nilka már írt ezekről a dolgokról. Előre jelzem, nem vagyok írói véna.
Annyira részletesen nem biztos, hogy letudom írni.

Az én oldalamról, ahogyan én emlékszem.
kb. öt lehettem
Este nyolc és tíz között.
Apáék otthon voltak.

Egészen borús volt az idő egész nap. (érzés: 'a halál szele járta a falut')
Este viharosabbra fordult a szél, az idő. Anyámmal hallottuk, hogy a kert végében a libák nagyon hangosan gágognak, (érzés: 'mintha járna köztük valami')
...Felvetődött, hogy be kell zárni emiatt a kertkaput, mert akármi is az nem jöhet be...
Nilka és Én. kézenfogva lassan elindultunk a kertkapu irányába (érzés: ' a védettség a ház vége előtt megszűnt, kb. 3-5 méterrel, mivel az előző épület rövidebb volt, az viszont teljesen védett volt') egyre gyorsabban mentünk, de amikor elértük a régi ház végét Nilka megkért, maradjak ott. (érzés: 'valami gonosz van ott') Nilka nehéz léptekkel, nagy energia befektetéssel megtette az utolsó pár lépést és megfogta a kertkapu kilincsét. Abban a pillanatból a semmiből láthatóvá vált egy nagy testű robosztus testfelépítésű 'kutya' (nem ismert fajta), szemei vérvörösen izzottak. (érzés: 'Nilka már fogta a kertkapu kilincsét ezért az a határvonal, és nem lépheti át)
Nilka óvatosan rácsukta a kaput. Az kint maradt, mi pedig erőt véve magunkon nem iszkolásba, hanem méltóságteljes besétálásba kezdtünk.
Amikor beértünk az ajtón, magunk mögött becsukva, anyám a szokásos hisztiét levágta, hogy milyen felelőtlen Nilka, és, hogy Nekem is bajom eshetett volna, és egyébként is mit képzelünk mi magunkról...
Teszem hozzá, anyám az ajtóból végignézte a jelenetet.
Az én részemről ennyi volt a sztori.

egy kicsit szintén máshogyan emlékszem.

akkoriban a ház mögött voltak a jószágok, és valami éjszakánként be-bejárt irtani, széttépni őket, de egyet sem evett meg belőlük.

apa és anya emlékeim szerint nem voltak otthon, csak mi ketten.

mikor hallottuk a zajt, én felkapcsoltam a villanyt még odabent a házban a jószágoknál is, majd felmarkoltam a seprőt, és ez csak egy kutya kinyilatkoztatással kitrappoltam, Te meg utánam.
Odakint természet ellenes néma csend uralkodott. Semmilyen zaj sem volt. Se madarak, se kutyák, semmi. kuss volt, csak az ég volt borult, így se csillagfény, se holdfény nem volt. a házunk ablakán, a szobából szűrődött ki egyedül fény.
Arka kutya az óljában lapított, és onnan nézett rám rettegve. meg is jegyeztem magamban, hogy milyen gyáva dög, csak ennyire számíthatok rá. - és azt hiszem, akkor döntöttem el, hogy ha lesz egy olyan kutyusunk, akire még ilyenkor is számíthatok, akkor azt Bátornak fogjuk hívni, ehhez képest te vetetted fel, hogy Bátort így nevezzük el, de emiatt az emlék miatt értettem veled egyet anno.
Mikor odaértél hozzám, megfogtad a kezem, és együtt mentünk a kapuig, de te folyamatosan rinyáltál, hogy félsz, és menjünk vissza, ennek nem lesz jó vége, blablabla... én meg azt hajtogattam, hogy ez csak egy kutya... fafejűségért már akkoriban se kellett a szomszédba mennem. 
mikor megláttuk a piros-szeműt, téged visszaküldtelek, de azt is hozzá tettem, hogy ne szaladj, hanem szépen, nyugodtan, lassan menj be a házba, és folyamatosan nyugtattalak, miközben azon törtem a fejem, hogy vajon a piros-szeműekre is ugyanúgy hat-e a seprűnyél, mint a normál fekete kutyusokra.
te akkor már zokogtál, és úgy hajtogattad, hogy én is menjek vissza, meg hogy szét fog tépni a démon...

végül győzött a józan ész, és bezártam a kertkaput, és én is lassan, komótosan visszasétáltam a házhoz, é bezártam az ajtót. közben szégyeltem magam, hogy cserben hagyom az állatokat, mivel kizárólag az égő villanyt hagytam meg nekik védelmül, nem kergettem el a kutyát.

a bezárt ajtó miatt buktam le anya előtt, és azért esett nekem, mert te bömböltél, és folyamatosan démonokról hadováltál. anya azért nem nadrágolt el, hogy már megint milyen rémmesével etettelek be, mert apa is hazaért, és ő engem is megkérdezett, hogy mi történt.

én elmondtam nekik, hogy itt járt a vérengző kutya, és én el akartam kergetni a seprővel, de te annyira sírtál, hogy csak az udvarról zártam ki. apa üvöltötte le a hajat a fejemről, hogy meg vagyok bolondulva, engem is széttéphetett volna... és én csak folyamatosan azt hajtogattam, hogy de ez csak egy kutya volt.

azt nem tudom, te mit tudsz a másnap reggelről, mivel akkor apa csak anyát meg engem hívott ki.
azon az éjszakán a kutya nem vitt el egyetlen állatot sem. apa reggel nyomokat keresett.
hátul, ahol a kerti borozdán a kiöntött beton tömbök voltak, apa talált is nyomot.
ami a furcsa volt: nem a sárban voltak nagytestű kutyára valló lábnyomok. csupán egyetlen egy kutyalábnyom éktelenkedett a kertben, pontosan azon a helyen, ahol a piros-szemű előző este állhatott néma csendben, és nézett farkas szemet velem.
a nyom ott volt.
egyetlen egy.
beleégve a betonba...

apa ezért szedte fel azokat a beton kockákat anno, míg nekem vörösödő fejjel, a betonon ugrálva próbálta elmagyarázni, hogy ő nehezebb, mint egy kutya, de akárhogyan ugrál, nem képes nyomot hagyni azon a nyamvadt betonon - de én váltig állítottam neki, hogy az csak egy kutya volt.
anya meg túlságosan beijedt, és bement  házba, de még hozzá tette, hogy milyen rohadt szemét dög vagyok, ekkora veszélynek tettelek ki téged. (tett ki a fene. te jöttél utánam, hogy ne menjek, meg menjek vissza... és alig tudtalak bezavarni a házba.)

valójában kettőjük közül apa volt az, aki hajlott a te démon verziós magyarázatodra.

ja, és én 12 voltam akkor, szóval te olyan 9,5 lehettél.

Nilka írta:ja, és én 12 voltam akkor, szóval te olyan 9,5 lehettél.

ebben vitába szállok, tisztán emlékszem, hogy amikor ott álltam a ház sarkán, anyád kidugta a fejét az ajtón, és téged lesett. Még este elkezdett rinyálni, hogy nem vagy te normális, és nem mellékesen az a nyom a betonban még megvan, a múltkor rá is csodálkoztam. Átkerült a kapu mögé, az az első betonkocka...
Apát írtam, hogy nem vagyok benne biztos.
Lehet, hogy utánad mentem ki, a síri csönd stimmel, meg Arka lapítása is.

Kilendin írta:

Nilka írta:ja, és én 12 voltam akkor, szóval te olyan 9,5 lehettél.

ebben vitába szállok, tisztán emlékszem, hogy amikor ott álltam a ház sarkán, anyád kidugta a fejét az ajtón, és téged lesett. Még este elkezdett rinyálni, hogy nem vagy te normális, és nem mellékesen az a nyom a betonban még megvan, a múltkor rá is csodálkoztam. Átkerült a kapu mögé, az az első betonkocka...
Apát írtam, hogy nem vagyok benne biztos.
Lehet, hogy utánad mentem ki, a síri csönd stimmel, meg Arka lapítása is.

jah, a korról nem vitázom, lehet akkor volt..

Kilendin írta:

Nilka írta:ja, és én 12 voltam akkor, szóval te olyan 9,5 lehettél.

ebben vitába szállok, tisztán emlékszem, hogy amikor ott álltam a ház sarkán, anyád kidugta a fejét az ajtón, és téged lesett. Még este elkezdett rinyálni, hogy nem vagy te normális, és nem mellékesen az a nyom a betonban még megvan, a múltkor rá is csodálkoztam. Átkerült a kapu mögé, az az első betonkocka...
Apát írtam, hogy nem vagyok benne biztos.
Lehet, hogy utánad mentem ki, a síri csönd stimmel, meg Arka lapítása is.

mondjuk lehet. anya sirámai rögtön jöttek, hogy visszamentünk, de bennem úgy maradt meg, hogy ő akkor ért haza.
nem mondod, hogy apa még ezt a vacakot is megőrizte és újrahasznosította?
nekem csak az tűnt fel, hogy eltűnt az eredeti helyéről...

Nilka írta:

Kilendin írta:

Nilka írta:ja, és én 12 voltam akkor, szóval te olyan 9,5 lehettél.

ebben vitába szállok, tisztán emlékszem, hogy amikor ott álltam a ház sarkán, anyád kidugta a fejét az ajtón, és téged lesett. Még este elkezdett rinyálni, hogy nem vagy te normális, és nem mellékesen az a nyom a betonban még megvan, a múltkor rá is csodálkoztam. Átkerült a kapu mögé, az az első betonkocka...
Apát írtam, hogy nem vagyok benne biztos.
Lehet, hogy utánad mentem ki, a síri csönd stimmel, meg Arka lapítása is.

mondjuk lehet. anya sirámai rögtön jöttek, hogy visszamentünk, de bennem úgy maradt, meg, hogy ő akkor ért haza.
nem mondod, hogy apa még ezt a vacakot is megőrizte és újrahasznosította?
nekem csak az tűnt fel, hogy eltűnt az eredeti helyéről...

majd megmutatom, ott van az valahol :-)

Kilendin írta:

Nilka írta:

Kilendin írta:
ebben vitába szállok, tisztán emlékszem, hogy amikor ott álltam a ház sarkán, anyád kidugta a fejét az ajtón, és téged lesett. Még este elkezdett rinyálni, hogy nem vagy te normális, és nem mellékesen az a nyom a betonban még megvan, a múltkor rá is csodálkoztam. Átkerült a kapu mögé, az az első betonkocka...
Apát írtam, hogy nem vagyok benne biztos.
Lehet, hogy utánad mentem ki, a síri csönd stimmel, meg Arka lapítása is.

mondjuk lehet. anya sirámai rögtön jöttek, hogy visszamentünk, de bennem úgy maradt, meg, hogy ő akkor ért haza.
nem mondod, hogy apa még ezt a vacakot is megőrizte és újrahasznosította?
nekem csak az tűnt fel, hogy eltűnt az eredeti helyéről...

majd megmutatom, ott van az valahol :-)

nah igen és  anyád otthon volt, még ment a balhé az elején, hogy Ő aztán nem megy ki, nem merte bevallani, hogy fosik... Benned meg felforrt az agyvíz...

Milyen jó így olvasni a tapasztalatot! Kettőtök szemszögéből ugyanazt, kicsi eltéréssel. Varázslatos! 

Hát mindenesetre bátor kis csajok voltatok .

fortis írta:Hát mindenesetre bátor kis csajok voltatok .

most meg bátor nagy csajok vagyunk