ígért nyaralásos sztori

Egyik nyáron elmentünk Görögországba nyaralni.
Beültünk az akkori  'mi autónk'- ba (susuki swift).
4 személyes családi sátor a csomagtartóba (ezzel annyi is a rakodótérnek), a fater kis szekercéje, ezer éves elsősegély doboz (nem számít anyám orvos, a fater mentős), mindenféle konzerv (ha nem kapnánk enni a kempingbe), fél oldal szalonna, a bogrács, kemping gáz sütő stb...
Nos, a vége a dolgoknak. 4 személyes sátor be, Nilka és Kilendin be, majd az összes holmi köréjük, rá, hogy minden meglegyen. Nilkával felvettünk a konzerv elhárító pózt ugyanis azok a fejünk fölé kerültek úgy, hogy miután összerázódott a kocsi tartalma minden nagyobb fékezésnél fejbe vágott minket vagy egy bab konzerv, egy pacal pörköltes, vagy valami más ízesítés. Anyámék az utat csak 1-1,5 napra számolták, gondoltuk kibírjuk. Valami nagyobb kerülőt is beleraktak, mondván valamelyik országban nagyon szívatósak a zsaruk, meg a vámosok és kerüljük el őket.

A románoknál...
Este tízkor, korom sötétben meg álltunk valamiért. Mikor indultunk tova mondtuk a faternak, hogy azt a fehér valamit kerülje el: "az csak egy felfestés" jeligével át erőszakolta rajta az autó jobb oldalát. Folyománya egy oldali defekt. Szakadó esőben, mindent kipakol az árokpartra, (4 személyes sátor, szekerce, konzervek miegymás...) az egyik kereket lecseréltük a pótra, a másiknak annyi baja volt, hogy meghajlott a felni, na erre már jó volt a szekerce a fater kikalapálta, újra pumpálta. Az első éjjel-nappali gumisnál megcsináltattuk a kilyukadt kereket, átnézettük a másikat. (faterék már itt nagyon számolták a garasokat, hogy kijövünk-e)

Továbbhaladva...
 Éjjel valamikor, Nilkával elkezdtük nézni az autós térképet és kérdeztük is, hogy hol akarnak átkelni a Dunán. Megmondták, először Nilka nézte a térképet majd a kezembe nyomta "Én vagyok hülye vagy ott tényleg csak komp van?", nézem a térképet mire Én "Ott tényleg csak komp van Te mondd meg, mert Nekem úgysem hisznek és egyébként is Te vagy a kis okoska :-)" (tájfutásra jártam akkoriban és nem is ment rosszul) Anya Apa ott ahol Ti akartok menni csak komp átkelés van. "Ugyan Ti csak gyerekek vagytok nem értetek hozzá, bízzátok magatokat nyugodtan a felnőttekre"
Egymásra néztünk megrántottuk a vállunkat és a konzervelhárító pózban igyekeztünk aludni.
Egy teli tankkal arrébb megérkeztünk az átkelő helyre ahol mondanom sem kell, csak komp volt :-) Az Ősök vadul elkezdtek számolni, hazamegyünk, folytatjuk utunkat komppal, folytatjuk utunkat visszafordulással egy hídig? A döntés: folytatjuk utunkat visszafordulással egy hídig. Apám addig 'beszélgetett ' (kézzel lábbal nemzetközi nyelven) a sorompós fickóval, közölte vele, hogy 'Nem ám buznyákova forintova" majd megfordultunk és folytattuk utunkat. Egy teli tankkal arrébb a visszavezető úton megtaláltuk a hidat és végre áthajtottunk a Duna felett.

Ismerek erre egy rövidebb utat...
Azt hiszem baleset (egy félre csúszott IFA, senki nem sérült csak az IFA nem akart megmozdulni) miatt egy keskeny úton várakozásra kényszerültünk volna, de a fater "Ismerek erre egy rövidebb utat" földúton elzötykölődtünk valami fél órás kerülővel valahova a senki földjén át, ahol természetesen kérdezősködtünk egy sort, hogy hol a bánatban vagyunk, mire nagy nehezen ráleltünk az útra. Teszem hozzá, hogy átmentünk egy olyan falun ahol úgy nézték az autót, mintha egy Ferrari lenne, de ha nem is az akkor minden esetre egy limuzin.

Meglelve az utat...
Utólag megtudták kedves Őseink (szokásos, szóltunk de mi ehhez hülyék vagyunk...), hogy a nem fizető és a fizető autópálya jelzés ott pont fordítva van ezért felkavartunk a fizetősre.  Jöttek a zsaruk. Anyám beszéli az angolt és a németet is. Nilka és Én rögtön mondtuk, hogy meg ne szólaljon, szigorúan csak magyarul tudunk mind ahányan vagyunk. Magyarázott a rendőr, rajzolt a rendőr Fater meg nemzetköziben diskurált fele. Természetesen értettük, mit akarnak, azt, hogy fizessünk 300 eurót, elkísérnek atm-ig csak vegyük le a pénzt és adjuk a zsebükbe. Anyuka igyekezett megszólalni, angolul hirtelen egy erős lökést érzett a gerincébe, ami miatt beszakadt a levegő és inkább fuldoklásnak hatott mint beszédnek (hátba löktem a térdemmel) aztán anyuka igyekezett megszólalni németül, mire hirtelen fejbe találta egy babkonzerv és inkább elhallgatott (na ez volt Nilka:-) ) Aztán a Fater mire végzett a nemzetközi csevejjel megúsztuk néhány borsodival a dolgot, egy kis kerítésszaggatóval (a fater házi pálinkája), meg néhány ilyesféle aprósággal.
Kalandos utunk 48 órával ért véget.
Apám mindent kipakolt már a kocsiból mikor mi még Nilkával ültünk egy kicsit ott a konzerv elhárító pózban , hogy legalább valaminket sikerüljön megmozdítanunk úgy el merevedtünk az úton.
Apuval hárman felnyomtuk a sátrat, miközben anyám magyarázott valami kövön üldögélve, hogy mit hogyan is csináljunk.
Másnap apám meg én könnyűbúvár felszerelést húztunk, és irány a tenger. Egész nap csak lebegtünk. Volt ott sziklás rész is, ami annyira szép volt, hogy túl közel merészkedtünk és neki csapott minket a hullám a szikláknak ami tele volt tengeri sünnel így operáltam magamból hónapokkal később is a sün tüskéket. Egyszer meg annyira kilebegtünk a nyílt vízre, hogy egy medúza mező közepébe csöppentünk. Nem kapálóztunk és szépen csípés nélkül ki is lebegtünk onnan. A hátunk hólyagosra égett, de megérte :-)
Egyik nap elindultunk szalonnát sütni, de ott a parton nem lehetett tüzet rakni. Több óra bolyongás után megtaláltuk a tökéletes helyet, mire a Fater "mehetünk vissza, mert a szalonna ott maradt" :-)
Anyám beszerzett egy csomó méz illatú szúnyogriasztó mécsest ami nem mellékesen inkább csak vonzotta a szúnyogokat, úgyhogy az első este után nem is hagytuk, hogy akár csak még egy darabot is meggyújtson. (A sorsuk: egy mindenszentekkor anyám kihozta a temetőbe, Mi Nilkával szépen körbe raktuk a sírt, meggyújtottuk. Végig röhögtük az egészet, mikor rájöttünk, hogy ez az a méz illatú szúnyog irtó ugyanis, nemcsak, hogy egy db. szúnyog nem volt a környezetünkbe, de az emberek is eltűntek körülünk :-D. Nekünk a mindenszentek nem bánkódás hanem mi a szépre a vicces sztorikra emlékszünk és hisszük, hogy a halál csak egy újnak a kezdete, ezért Mi akkor is vidámak vagyunk.)
Hazafelé nem történ említésre méltó esemény. Azon túl, hogy nem volt 48 óra már az út.

Konzerv elhárító póz, külön hehe.

Hát jó kis tortúra volt , bár ahogy el tudom képzelni szegény faterotok lehetett az , aki a legkevésbé élvezhette . 

fortis írta:Hát jó kis tortúra volt , bár ahogy el tudom képzelni szegény faterotok lehetett az , aki a legkevésbé élvezhette . 

Oh, lazán kezelte, Ő olyasféle ember aki alapból így viselkedik. Szóval Ő csak a személyiségét hozta, de azt ezerrel :-)

Kilendin írta:

fortis írta:Hát jó kis tortúra volt , bár ahogy el tudom képzelni szegény faterotok lehetett az , aki a legkevésbé élvezhette . 

Oh, lazán kezelte, Ő olyasféle ember aki alapból így viselkedik. Szóval Ő csak a személyiségét hozta, de azt ezerrel :-)

 Jó ez a laza stílus  ari lehet az apukátok , bár azt feltételezném ahhoz , hogy ő ilyen lehessen anyukátoknak is köze lehet hozzá .

momentán, ha eltudsz képzelni két nagyon különböző embert, akikben az ég adta egy világon semmi közös nincs, és már az is megdöbbentő lenne számodra, hogy ez a két ember képes egymással két szót váltani - na, akkor megkaptad a szüleinket.

a görögországi nyaralást a családunkból egyedül anyánk nem élvezte.
számára valóban tortúra volt az egész.
végig veszekedett apánkkal, minden hülyének elmondta, hogy nem arra kell menni, nem azt kell csinálni, miért van ez, miért nincs az, stb.
apunak csak akkor volt tőle nyugta, ha éppen minket egrecíroztatott. - de ezek rövid időszakok voltak. lehet, hogy a szerb rendőrnek nem kellett a babkonzerv, de megtaláltuk mi annak a megfelelő hasznosítását útközben... és anyuka nem utazott konzerv elhárító pozícióban. hiába, azok a veszett kátyús balkáni utak...

apu ehhez képest végig laza volt, és nyugodt.
egyetlen egyszer akadt ki, mikor éjszaka már erdei földutakon kóberáltunk.
a hugi ugyanis kihagyott egy apróságot.
az utolsó dunai híd városát (Turnuseverint, vagy hogy a francba írjákot..) odafelé menetben háromszor tekintettük meg. apu ugyanis a komphoz menet elkavarodott. én éjjel felriadtam az erdei illatokra, szétnéztem, megállapítottam, hogy az orrom nem csal, és nem véletlenül érzem kellemetlennek, hogy egy percen belül a megszokott három helyett hatvanszor vág kupán a babkonzerv - az erdő közepén vagyunk, egy egy sávos földúton, ami éppen  most képezi át magát erdei ösvénnyé, és ott a távolban meg vadcsapássá.
Apámmal közöltem, hogy forduljon meg, mert ez az út kizárt, hogy a komphoz vezessen. ő közölte, hogy ott híd van, mire vállat vontam, és közöltem, hogy ezt majd 24 óra múlva is ráérünk megvitatni, viszont akármi is legyen annál az átkelőhelynél, kizárt, hogy vadcsapásokon keresztül kell odajutni.
de ő nem tud megfordulni, mire felvetettem neki, hogy esetleg tolatni is lehetne hátsó ködlámpával, mivel nem látom a veszett nagy autós forgalmat, akiket elvakítana a lámpa fénye.
addig még ébren maradtam, amíg újra beton út lett alattunk, illetve apámnak sikerült irányba állnia a tolatásból.
ebből a kalandból Kilendinék kimaradtak, mivel békésen szunyáltak (nem értem, hogy nem ébredt fel Kilendin a percenként hatvan kupán vágásra, annyira nem lehetett jobb az ő konzerv elhárító pozíciója az enyémnél..), csak reggel döbbentek meg azon, hogy még mindig Turnuseverinben vagyunk.
Nos, mivel ez a város volt az utolsó valódi hidat tartalmazó város, futottunk még egy kört Kilendinnel a szülők jobb belátásra bírásával kapcsolatban, de ők mindenáron meg akarták tekinteni azt a hídnak halucinált kompot...
mert, hogy nem Turnuseverin éjjeli/hajnali fényei voltak ennyire elragadóak (hogy háromszor is látni akarjuk), azt garantálom...

Nilka írta:momentán, ha eltudsz képzelni két nagyon különböző embert, akikben az ég adta egy....

igen igen. Nem volt jobb az én pozícióm se, de már kimerült voltam nagyon, olyankor tényleg úgy alszom mint akit kupán vertek. Jah, lehet az egyik babkonzerv volt  ... 
Mondjuk a reggeli csodálkozásra emlékszem, de mivel nekem is mesélt sztori volt valószínűleg ezért nem emlékezhettem rá.

Nilka írta:momentán, ha eltudsz képzelni két nagyon különböző embert, akikben az ég adta egy világon semmi közös nincs, és már az is megdöbbentő lenne számodra, hogy ez a két ember képes egymással két szót váltani - na, akkor megkaptad a szüleinket.

Úgy tűnik az ellentétek vonzzák egymást . 

Kilendin írta:

Nilka írta:momentán, ha eltudsz képzelni két nagyon különböző embert, akikben az ég adta egy....

igen igen. Nem volt jobb az én pozícióm se, de már kimerült voltam nagyon, olyankor tényleg úgy alszom mint akit kupán vertek. Jah, lehet az egyik babkonzerv volt  ... 
Mondjuk a reggeli csodálkozásra emlékszem, de mivel nekem is mesélt sztori volt valószínűleg ezért nem emlékezhettem rá.

Sejtettem , hogy a végkimerülés szélén állhattál .