Bhagavad-Gíta

---

A Bhagavad-Gítá öt fő témáról tanít:
az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről,
az anyagi természetről,
az élőlényekről,
az örök időről
és a különféle tettekről.
 
 
 

---

 
1. vers
Dhrtarastra király így szólt Sanjayához:
Óh, Sanjaya, mi történt fiaimmal és Pandu fiaival, miután
harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen?
2. vers
Sanjaya így felelt:
Óh, királyom, Duryodhana király megtekintette a Pandu fiai
által felállított sereget, majd tanárához lépett, s eképpen
szólt:
3. vers
Óh, tanárom, nézd Pandu fiainak hatalmas seregét, amelyet a
te tanítványod, Draupada fia állított fel oly ügyesen!
4. vers
Hadseregük számos hősi íjásszal bír, akik küzdelemben
egyenlőek Bhimával és Arjunával. Ott van Yuyudhana, Virata
és Drupada is, akik szintén nagy harcosok.
5. vers
Ott van aztán Dhrstaketu, Cekitana, Kasiraja, Purujit,
Kuntibhoja és Saibya is, mindannyian hősök, kiváló harcosok.
6. vers
Ott a hatalmas Yudhamanyu, a rettentő erejű Uttamauja,
valamint Subhadra és Draupadi fiai. Ezek a vitézek mind
bámulatos szekérharcosok.
7. vers
Óh, brahmanák legjobbja, most tájékoztatásul hadd szóljak
azokról, akik különösen méltóak seregeim vezényletére!
8. vers
Először is jómagad, majd a csatában mindig győzedelmes
Bhisma, Karna, Krpa, Asvatthama, Vikarna, valamint Somadatta
fia, Bhurisrava.
9. vers
És még sok más hős, akik készek életüket áldozni az én
ügyemért. Mind különféle fegyverekkel felszerelt, s
valamennyiük jártas a hadtudományban.
10. vers
Erőnk mérhetetlen, s Bhisma nagyatya tökéletes védelmet
nyújt, míg a Pandavák hadereje, amit Bhima védelmez gondosan
- korlátozott.
11. vers
Ezért a sereg falanxában kijelölt stratégiai helyén,
mindenkinek teljes támogatást kell nyújtania Bhisma
nagyatyának.
12. vers
Ekkor Bhisma, a Kuru dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a
harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlán
bődülésére emlékeztető hang megörvendeztette Duryodhana
szívét.
13. vers
Ezután megharsantak hirtelen a kagylókürtök, tülkök, kürtök
és trombiták, megperdültek a dobok, s ez együttesen szörnyű
hangzavart adott.
14. vers
A másik oldalon, a fehér ménektől vont nagy harci szekéren
állva, az Úr Krsna és Arjuna is megszólaltatták
transzcendentális kagylókürtjüket.
15. vers
Az Úr Krsna (Hrsikesa) a Pancajanyát, Arjuna a Devadattát, a
herkulesi tetteket végrehajtó és falánk Bhima pedig rettentő
kagylókürtjét, a Paundramot fújta.
16-18. vers
Yudhisthira király, Kunti fia Anantavijayát, Nakula és
Sahadeva pedig Sughosát és Manipuspakát szólaltatta meg.
Kasi királya, a kiváló íjász, Sikhandi, a nagy harcos,
Dhrstadyumna, Virata, és a legyőzhetetlen Satyaki, valamint
Draupada, s leányának, Draupadinak fiai, Subhadra fia, az
erős-karú, és még mások is, mind megfújták kagylókürtjüket.
19. vers
A különböző kagylókürtök vibrálása betöltötte a földet és az
eget, s az óriási lárma megremegtette Dhrtarastra fiainak
szívét.
20. vers
Óh, király, halld, mi történt:
Arjuna, Pandu fia, aki a harci szekerén ült, s akinek
Hanuman jelölte a zászlaját, felvette íját, s Dhrtarastra
fiai felé tekintve felkészült nyilai kilövésére. Akkor, óh,
király, Arjuna e szavakkal fordult Hrsikesához:
21-22. vers
Arjuna szólt:
Óh, Csalhatatlan, kérlek hajtsd harci szekeremet a két sereg
közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a
harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy csatában!
23. vers
Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhrtarastra gonosz
szívű fiának örömet szerezzenek!
24. vers
Sanjaya folytatta:
Óh, Bharata leszármazottja, Arjuna kérésére az Úr Krsna a
két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.
25. vers
Bhisma, Drona és a világ többi vezérének jelenlétében így
szólt Hrsikesa, az Úr:
Lásd, óh, Partha, az itt összesereglett Kurukat!
26. vers
És Arjuna látta, hogy atyái, nagyatyái, tanárai, anyai
nagybátyjai, fivérei, fiai, unokái, barátai, apósai és
jóakarói is mind jelen voltak, mindkét seregben.
27. vers
Amikor Arjuna, Kunti fia meglátta a különféle rokonok és
barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt:
28. vers
Arjuna szólt:
Kedves Krsnám, harci vágyban égő barátaim és rokonaim
láttára tagjaim reszketnek, és kiszárad az ajkam.
29. vers
Az egész testem remeg, hajam égnek áll. Gandiva íjam
kicsúszik kezemből, és bőröm tüzel.
30. vers
Nem bírok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról,
fejem szédül. Óh, Kesi démon végzete, én csak rosszat
sejtek.
31. vers
Nem látom, mi jó származhat abból, ha megölöm rokonaimat e
harcban. Kedves Krsna, nem vágyom a győzelemre, és a
királyság, a dicső gyönyör sem kell nekem.
32-35. vers
Óh, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy
mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk,
most itt sorakoznak előttünk? Óh, Madhusudana, még ha én
életben is maradnék, miért kívánjam a halálukat, amikor
tanítók, atyák, fiak, nagyapák, nagybácsik, apósok, sógorok,
unokák és a teljes rokonság előttünk áll, készen arra, hogy
feláldozzák az életüket és vagyonukat? Óh, Janardana, minden
lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, még a három
világért sem vagyok hajlandó harcolni velük!
36. vers
A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk a
támadókat. Ezért nem helyes, ha megöljük barátainkat és
Dhrtarastra fiait. Mit nyernénk ezen, óh, Madhava, szerencse
istennőjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját
rokonaink élete árán?
37-38. vers
Óh, Janardana, habár ezek az emberek a kapzsiságtól hajtva
nem látnak semmi hibát abban, hogy barátaikkal
veszekedjenek, vagy hogy kiirtsák saját családjukat, miért
tennénk így mi, akik tudjuk, hogy mi a bűn?
39. vers
A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is
kivesznek, s az életben maradt családtagok vallásellenes
életet fognak élni.
40. vers
Óh, Krsna, a vallástalanság meghonosodásával elfajulnak a
család nőtagjai, ami azután, óh, Vrsni leszármazottja, nem
várt utódokat fog eredményezni.
41. vers
A nem várt nemzedék szaporodása pokoli helyzetet teremt a
családnak és a családi hagyományokat lerombolóknak. Az ilyen
romlott családokban nem áldoznak ételt és italt az
ősatyáknak.
42. vers
A családi hagyományok pusztítóinak gonosz tettei véget
vetnek a különféle közösségi tervezeteknek és a családok
jólétét szolgáló cselekedeteknek.
43. vers
Óh, Janardana, népek fenntartója, azt hallottam a tanítványi
lánc által, hogy a családi hagyományokat lerombolóknak
mindig a pokolban a helyük.
44. vers
Óh, jaj, mily különös, hogy a királyi gyönyörök utáni
vágytól hajtva súlyos bűnök elkövetésére készülünk!
45. vers
Inkább haljak meg ellenállás nélkül és fegyvertelenül a
Dhrtarastra fiak kezétől, mintsem harcoljak ellenük.
46. vers
Sanjaya mondta:
Így szólt Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát
félredobva leült harci szekerén, s szívét elborította a
bánat.
 
1. vers
Sanjaya mondta:
Arjuna együttérzését, nagy bánatát és könnyező szemét látván
így szólt Madhusudana:
2. vers
Bhagavan, a Legfelsőbb Személy szólt:
Kedves Arjunám, hogyan fertőzhettek meg ezek a
tisztátalanságok téged? Ez nem méltó az olyan emberhez, aki
ismeri az élet fennköltebb értékeit. Az ilyen viselkedés nem
a felsőbb bolygókra, hanem a becstelenséghez vezet.
3. vers
Óh, Prtha fia, ne hódolj meg tehát e lealázó tehetetlenség
előtt, mert ez nem illő hozzád! Óh, ellenség fenyítője, válj
meg a szív e kicsinyes gyengeségétől, és harcra fel!
4. vers
Arjuna szólt:
Óh, Madhu végzete, hogyan támadhatok én nyilakkal olyan
harcosokra, mint Bhisma és Drona, akik méltók arra, hogy
imádjam őket?
5. vers
Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem élvezni az
életet a nagy lelkek, tanáraim elpusztítása árán. Habár
mohóak, mégis feljebbvalók ők nálam. Vér szennyezi be
zsákmányunkat, ha megöljük őket.
6. vers
Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi győzünk, vagy ha ők
győznek le minket. Ha megöljük Dhrtarastra fiait - akik most
előttünk sorakoznak a csatatéren -, tovább már mi sem
akarnánk az életet.
7. vers
Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és
gyengeségem miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet. Ebben a
helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb
számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt
előtted. Kérlek, oktass engem!
8. vers
Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely
kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes
még akkor sem, ha egy vetélytárs nélküli, a félistenek
uralmához hasonló királyságot nyerek a Földön.
9. vers
Sanjaya folytatta:
Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítője, majd eképp szólt
Krsnához: "Govinda, én nem fogok harcolni." - aztán
elhallgatott.
10. vers
Óh, Bharata leszármazottja, ekkor a két sereg között az
alábbi szavakat intézte Krsna mosolyogva a bánattól sújtott
Arjunának.
11. vers
A Magasztos Úr szólt:
Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem
szabadna bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem a halott,
sem az élő felett.
12. vers
Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, s öröktől fogva
vagy te és ezek a királyok is. A jövőben sem fog megszűnni
életünk, létünk végtelen.
13. vers
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a
testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig; a
halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét
megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle
változás.
14. vers
Óh, Kunti fia, a boldogság és a boldogtalanság ideiglenes
megjelenése, valamint kellő időben való eltűnése olyan, mint
a tél és a nyár váltakozása. Óh, Bharata sarjadéka, ezek
csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek el kell tűrnie
őket anélkül, hogy zavarnák őt.
15. vers
Óh, emberek legjobbja (Arjuna), akit a boldogság és
boldogtalanság nem zavar, sőt, rendíthetetlen mindkettőben,
az biztosan megérett a felszabadulásra.
16. vers
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a
nemlétezőből nincsen állandóság, a létezőből pedig
megszűnés. A látnokok erre mindkettő alapos
tanulmányozásával jöttek rá.
17. vers
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet,
elpusztíthatatlan; ezért a lelket senki sem képes
megsemmisíteni!
18. vers
Harcra fel, óh, Bharata leszármazottja, hiszen az
elpusztíthatatlan, felfoghatatlan és örök élőlénynek csupán
az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek!
19. vers
Aki az élőlényt gyilkosnak vagy gyilkolhatónak hiszi, az nem
érti igazi természetét. A tudással rendelkező tudja, hogy a
lélek nem gyilkos és nem is gyilkolható.
20. vers
A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már
létezett, többé meg nem szűnhet; nem-született, örökkévaló,
mindig-létező, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is
ölik, ő meg nem ölhető.
21. vers
Óh, Partha, hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen bírhatna
rá bárkit is a gyilkolásra az, aki tudja, hogy a lélek
elpusztíthatatlan, meg nem született, örök és változatlan?
22. vers
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen
testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
23. vers
A lelket semmilyen fegyver sem képes feldarabolni, tűz nem
égeti, víz nem nedvesítheti, és a szél nem száríthatja.
24. vers
Az egyéni lélek törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni,
sem felszárítani nem lehet. Ő mindent-átható, örökkévaló,
változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
25. vers
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és
változatlan. Ezt tudván, nem szabadna bánkódnod a test
miatt.
26. vers
Óh, Erős-karú, búsulásra még akkor sincs okod, ha azt
hiszed, hogy a lélek szüntelenül megszületik és mindig
meghal.
27. vers
A megszületett számára biztos a halál, a holt számára pedig
a születés. Ezért nem szabadna keseregned kötelességed
elkerülhetetlen végrehajtása közben.
28. vers
A kezdetben minden teremtett élőlény megnyilvánulatlan,
középső szakaszukban megnyilvánulnak, majd a
megsemmisüléskor ismét megnyilvánulatlanok lesznek. Miért
búsuljon hát az ember?
29. vers
A lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja
le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg
mások egyáltalán nem értik, még azután sem, hogy hallottak
róla.
30. vers
Óh, Bharata leszármazottja, egy teremtményért sem kell
bánkódnod, hiszen a testben lakozó örökkévaló, és sohasem
lehet elpusztítani.
31. vers
Figyelembe véve sajátos kötelességed, mint ksatriya tudnod
kéne, hogy számodra a vallásos elvekért való harcon kívül
nincs jobb elfoglaltság; tehát semmi okod a tétovázásra.
32. vers
Óh, Partha, boldogok a ksatriyák, akiknek magától adódnak
ilyen lehetőségek a harcra, megnyitván számukra a felsőbb
bolygók kapuját.
33. vers
Ha nem veszel részt e vallásos háborúban, akkor
kötelességeid elhanyagolása feltétlenül bűnt von maga után,
s így elveszíted harcosi hírneved.
34. vers
Becstelenséged mindig emlegetik majd az emberek, s a szégyen
a halálnál is rosszabb annak, akit egyszer tiszteltek.
35. vers
A nagy generálisok, akik nagyra becsülték híred és neved,
azt fogják hinni, hogy félelemből hagytad el a csatateret, s
ezért gyávának fognak tekinteni.
36. vers
Ellenségeid barátságtalan szavakkal fognak illetni, s gúnyt
űznek képességeidből. Számodra mi lehet ennél gyötrőbb?
37. vers
Óh, Kunti fia, vagy megölnek a csatamezőn, és eljutsz a
felsőbb bolygókra, vagy pedig győzöl, és élvezni fogod a
földi királyságot. Fel hát, és küzdj elszántan!
38. vers
Harcolj a harc kedvéért - anélkül, hogy figyelembe vennéd a
boldogságot vagy szomorúságot, veszteséget vagy nyereséget,
győzelmet vagy vereséget! Így cselekedvén sohasem teszed ki
magad a bűnnek.
39. vers
Eddig a sankhya filozófia analitikus tudását magyaráztam
neked. Halld most a yogáról szóló tudást, amivel az ember
úgy dolgozik, hogy nem vágyik tettei gyümölcseire! Óh, Prtha
fia, ha ilyen értelemben cselekszel, megszabadulhatsz a
karma bilincseitől.
40. vers
Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy csökkenés, s ezen
az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem
legveszélyesebb fajtájától.
41. vers
Akik ezt az utat járják, azok értelme határozott, és csak
egy a céljuk. Óh, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok
szétszórt értelműek.
42-43. vers
A csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Vedák
virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző
cselekedeteket ajánlanak a mennyei bolygók elérésére, vagy
arra, miképpen juthat az ember előnyös születéshez,
hatalomhoz és így tovább. Miután érzékkielégítésre és gazdag
életre vágynak, ezért így gondolkodnak: "Nincs más ezen
kívül."
44. vers
A Legfelsőbb Úrhoz irányuló odaadó szolgálat szilárd
elhatározása nem születik meg azon személyek elméjében,
akiket túlságosan vonz, és megtéveszt az érzéki élvezet, s
az anyagi gazdagság.
45. vers
A Vedák többnyire csak az anyagi természet három
kötőerejéről tárgyalnak. Óh, Arjuna, emelkedj föléjük, légy
transzcendentális velük szemben! Szabadulj meg minden
kettősségtől és aggodalomtól, mind a nyerést, mind a
biztonságot illetően, és légy szilárd az önvalóban!
46. vers
Egy nagy víztároló minden olyan célnak megfelel, amire egy
kis tó. Épp így válik hasznára a Vedák összes célja annak az
embernek, aki ismeri a mögöttük rejtőző szándékot.
47. vers
Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de munkád
gyümölcséhez nincs! Sose hidd, hogy te vagy tetteid
eredményének oka, és sohase vonzzon kötelességed
elhanyagolása!
48. vers
Légy rendületlen a yogában, óh, Arjuna! Végezd el
kötelességed, és válj meg minden olyan köteléktől, amely a
sikerhez és a kudarchoz fűződik! Az ilyen kiegyensúlyozott
elmeállapotot hívják yogának.
49. vers
Óh, Dhananjaya, szabadulj meg minden gyümölcsöző
cselekedettől az odaadó szolgálat által, s hódolj meg
teljesen az ilyen tudat előtt! Szánalomra méltóak ők, akik
élvezni akarják a munkájuk gyümölcsét.
50. vers
Az odaadó szolgálatban élő még ebben az életben megszabadul
a jó és a rossz tettektől egyaránt. Ezért, óh, Arjuna,
törekedj a yogára, az összes munka művészetére!
51. vers
Az odaadó szolgálatban cselekvő bölcsek az Úrnál keresnek
menedéket, s kiszabadítják magukat a születés és halál
körfolyamatából azáltal, hogy lemondanak a tetteik
gyümölcséről ebben az anyagi világban. Ily módon érhetik el
azt az állapotot, ami túl van minden szenvedésen.
52. vers
Amikor értelmed kitalál a tévhit sűrű erdejéből, közömbössé
válsz mindazok iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
53. vers
Az Isteni tudatot akkor éred el, ha elméd szilárd marad az
önmegvalósítás transzában, és a Vedák virágos szavai nem
zavarják többé.
54. vers
Arjuna kérdezte:
Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata ily módon
a Transzcendensbe merült? Hogyan, milyen szavakkal beszél ő?
Miként ül, és hogyan megy?
55. vers
A Magasztos Úr válaszolt:
Óh, Partha, amikor az ember feladja az elme által kitalált
érzéki vágyak összes fajtáját, és elméje egyedül az
önvalóban elégül ki, akkor nevezhető tiszta
transzcendentális tudatúnak.
56. vers
Aki a háromfajta szenvedés ellenére is háborítatlan, akit a
boldogság nem mámorít, s aki mentes a vonzódástól, a
félelemtől és dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek
hívják.
57. vers
Aki mentes a vonzalomtól és gyűlölettől, s ha jó éri, nem
ujjong, ha pedig rossz, nem panaszkodik, az szilárdan
gyökerezik a tökéletes tudásban.
58. vers
Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek
tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába
tagjait, az igaz tudással rendelkezik.
59. vers
A megtestesült élőlény ugyan elállhat az érzéki örömöktől,
ám az érzékek tárgyai utáni szomj megmarad. Ettől csak úgy
válhat meg, ha előbb felsőbbrendű ízt tapasztal, és így
tudata rendíthetetlenné válik.
60. vers
Óh, Kunti fia, az érzékek olyan erősek és indulatosak, hogy
még a rajtuk uralkodni próbálkozó, ítélőképes ember elméjét
is erőnek erejével elragadják.
61. vers
Aki érzékszerveit megzabolázza, és tudatát Rám szögezi, azt
rendíthetetlen értelműnek ismerik.
62. vers
Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt,
miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen vonzódás vágyat, a vágy
pedig dühöt szül.
63. vers
A dühből illúzió ered, az illúzióból emlékezetzavar. Ha
zavart az emlékezet, elveszik az értelem, s az értelem
elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét
mocsarába.
64. vers
De aki képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása
által uralkodni az érzékszervein, az elnyerheti az Úr teljes
kegyét, s ily módon megszabadulhat minden ragaszkodástól és
ellenszenvtől.
65. vers
Aki ily módon tartózkodik az Isteni tudatban, annak
megszűnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s értelme e
boldog állapotban megszilárdul.
66. vers
Aki nem rendelkezik transzcendentális tudattal, annak
értelme nem szilárd, s elméjén sem képes uralkodni. Enélkül
pedig lehetetlen a béke, s hogyan volna boldogság béke
nélkül?
67. vers
Ahogyan az erős szél elsodorja a bárkát a vízen, úgy képes
elragadni az ember értelmét még egyetlen érzék is, ha az
elme arra összpontosít.
68. vers
Ezért, óh, Erős-karú, aki érzékeit azok tárgyaitól vissza
tudja tartani, annak értelme valóban rendíthetetlen.
69. vers
Miközben mindenki alszik, a fegyelmezett ember ébren van, de
az élőlények ébrenléte a lelkét látó bölcsnek éjszaka.
70. vers
A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni,
hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan
özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan
töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.
71. vers
Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden
érzékkielégítés iránti vágyat, kívánságok nélkül él, megvált
minden birtoklásérzettől, és mentes a hamis egótól.
72. vers
Ez a lelki és isteni élet útja, melyhez eljutva az ember
megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett
is rá, képes Isten birodalmába hatolni.

1. vers
Arjuna szólt:
Óh, Janardana! Óh, Kesava! Miért késztetsz, hogy részt
vegyek ez iszonyatos harcban, ha véleményed szerint az
értelem jobb a gyümölcsöző munkánál?
2. vers
Kétértelmű utasításaid megtévesztették értelmemet. Ezért
kérlek, mondd meg nekem világosan, mi a leghasznosabb
számomra!
3. vers
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt:
Óh, bűntelen Arjuna, már megmagyaráztam, hogy az emberek két
rétege valósítja meg az Abszolútat. Némelyek empirikus,
filozófiai spekuláció útján, mások odaadó szolgálat által
kívánják azt megérteni.
4. vers
Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán
azáltal, hogy eláll a munkától, és pusztán lemondással sem
érhet el tökéletességet.
5. vers
Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi
kötőerőkből születő impulzusok szerint cselekedjen; ezért
senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.
6. vers
Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit,
ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az
bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.
7. vers
Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein,
cselekvésre szolgáló szerveit pedig ragaszkodás nélkül
odaadó munkával foglalja le.
8. vers
Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a
tétlenségnél! Az ember még fizikai testét sem képes
fenntartani munka nélkül.
9. vers
Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen
Visnunak, mert különben a munka leköti az anyagi világhoz.
Ezért, óh, Kunti fia, teljesítsd előírt kötelességed az ő
örömére, s ily módon mindig mentes maradsz a ragaszkodástól,
és megszabadulsz a kötelékektől!
10. vers
A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura az emberek és
félistenek generációit bocsátotta előre Visnunak szánt
áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: "Legyetek
boldogok e yajna (áldozat) által, mert ennek végrehajtása
majd megajándékoz benneteket minden kívánatos dologgal!"
11. vers
A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén
a kedvedben fognak járni, és általános jólét fog uralkodni,
ha ily módon tápláljátok egymást.
12. vers
Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek
elégedettek a yajna végzésével, ellátják az embereket minden
szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki élvezi ezen
adományokat anélkül, hogy visszaajánlaná a félisteneknek.
13. vers
A bhakták megszabadulnak mindenféle bűntől, mert csak olyan
ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat
gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek
ételt, bizony csak bűnt esznek.
14. vers
Mindenki teste gabonaféléken él, melyeket az eső termel.
Yajna (áldozat) végzéséből ered az eső, yajna pedig az
előírt kötelességekből.
15. vers
A szabályozó cselekedeteket a Vedák írják elő, a Vedák pedig
az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen
megnyilvánulásai. Következésképpen a mindent átható
Transzcendencia mindig jelen van az áldozati tettekben.
16. vers
Kedves Arjuna, ha valaki nem követi ezt az előírt védikus
áldozatkört, az biztosan bűnös életet él, mert léte
hiábavaló annak, aki csak az érzékekben leli örömét.
17. vers
De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban
felvilágosult és egyedül az önvalóval teljesen elégedett -
számára nincsen kötelesség.
18. vers
Az önmegvalósult embernek nincsen személyes szándéka, amit
teljesíteni akarna előírt kötelességei végrehajtása közben,
de arra sincs semmi oka, hogy ne hajtson végre ilyen munkát;
ő nem függ semmilyen más élőlénytől.
19. vers
Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie
állandóan, anélkül, hogy ragaszkodna tettei gyümölcseihez.
Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a
Legfelsőbbet.
20. vers
Előírt kötelességük teljesítésével még a királyok is - mint
Janaka és mások - elérték a tökéletes állapotot. Cselekedned
kell hát a köznép tanítása érdekében!
21. vers
Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek
nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon
meg saját példájával, az egész világ követi őt.
22. vers
Óh, Prtha fia, Számomra nincsen előírt munka a három
bolygórendszerben. Semmire sincs szükségem, és nincs semmi,
amit el kellene érnem - mégis végzek munkát.
23. vers
Mert ha Én nem cselekednék, óh, Partha, az emberek minden
bizonnyal követnék példámat.
24. vers
Mert ha Én abbahagynám a munkát, romba dőlne az egész világ.
Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek is, s ezáltal
véget vetnék minden érző lény békéjének.
25. vers
Óh, Bharata leszármazottja, a tudatlanok eredményre vágyva
hajtják végre kötelességeiket. Hogy az embereket a helyes
úton vezesse, a bölcs is cselekszik, de a tetteihez való
ragaszkodás nélkül.
26. vers
A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodó
tudatlanok elméjét. Nem a tétlenségre kell buzdítani őket,
hanem az odaadó szellemben végzett munkára.
27. vers
A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három
kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek
végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.
28. vers
Óh, Erőskarú, az Abszolút Igazság ismerője nem lesz
rabszolgája érzékeinek és azok kielégítésének, mert jól
látja az odaadó és az érdekmunka közötti különbséget.
29. vers
A balgák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve
teljesen lefoglalják magukat a materiális munkával, és így
annak rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében ugyan az
efféle tettek alsóbbrendűek, a bölcsnek mégsem szabad
megzavarni őket.
30. vers
Küzdj ezért, óh, Arjuna, minden munkádat Énnekem feláldozva,
elmédet Rám irányítva, haszonvágy, önzés és letargia nélkül!
31. vers
Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik,
és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, azok
felszabadulnak a karma rabságából.
32. vers
De akik irigységből nem veszik figyelembe ezt a tanítást, és
nem gyakorolják rendszeresen, azokat minden tudástól
megfosztottnak, rászedettnek, valamint tudatlanságra és
rabságra kárhozottaknak kell tekinteni.
33. vers
Mindenki a saját természete szerint cselekszik, még a bölcs
is. Mit érünk vele tehát, ha elfojtjuk azt?
34. vers
A megtestesült lények vonzalmat és irtózatot éreznek az
érzéktárgyak iránt, de nem szabad ily módon az érzékek és
tárgyaik hatalma alá kerülni, mert ezek csak akadályok az
önmegvalósítás útján.
35. vers
Sokkal jobb a saját előírt kötelességeket végrehajtani - még
ha hibásan is -, mint másokét. Más feladatait végezni
veszélyes, ennél jobb az is, ha az embert saját kötelessége
közben éri a halál.
36. vers
Arjuna szólt:
Óh, Vrsni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata
ellenére, szinte erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?
37. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
Csupán a kéj az, óh, Arjuna. Ez a szenvedély kötőerejével
való társulásból születik, és később haraggá alakul át: ez a
világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.
38. vers
Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, mint magzatot anyja
méhe, úgy burkolják be az élőlényt a kéj különböző fokai.
39. vers
Óh, Kunti fia, így fedi be az ember tiszta tudatát örök
ellensége, a kéj, mely sohasem elégedett, és lángol, mint a
tűz.
40. vers
Az érzékek, az elme és az értelem a székhelye a kéjnek,
amely beborítja az élőlény igazi tudását, és tévútra vezeti
őt.
41. vers
Ezért, óh, Arjuna, Bharata sarj legjobbja, még az elején
zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét
(a kéjt), és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás e
rombolóját!
42. vers
A cselekvő érzékszervek felsőbbrendűek a tompa anyagnál, az
elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő (a lélek)
még az értelemnél is felsőbbrendű.
43. vers
Ha megértette, hogy a lélek transzcendentális az anyagi
érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember
felsőbbrendű énjével uralkodjon az alsóbbrendű felett, s így
lelki erővel győzze le a kéjként ismert telhetetlen
ellenséget.
 
1. vers
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt:
A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek,
Vivasvannak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu
pedig Iksvakut oktatta erről.
2. vers
Óh, Ellenség Fenyítője, a szent királyok ehhez a legfelsőbb
tudományhoz ily módon, a tanítványi láncon keresztül
jutottak, így értették meg azt. Idővel azonban megtört e
lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.
3. vers
A Legfelsőbbel való kapcsolat ugyanazon ősi tudományát
mondom el ma neked, s mert az Én bhaktám és barátom vagy,
megértheted e tudomány transzcendentális rejtélyét.
4. vers
Arjuna így kérdezett:
Hiszen Te jóval a napisten, Vivasvan után születtél. Hogyan
értsem hát, hogy a kezdetben őt oktattad ki erről a
tudományról?
5. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
Sok-sok születés van Énmögöttem és mögötted. Én képes vagyok
mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, Arjuna, ellenség
fenyítője.
6. vers
Noha Én megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem
sohasem pusztul el, s habár Én vagyok az összes lény Ura,
mégis megjelenek minden korszakban eredeti,
transzcendentális formámban.
7. vers
Óh, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a
vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a
vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.
8. vers
A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése,
valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-
korszakra megjelenek Én.
9. vers
Óh, Arjuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim
transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem
születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az
Én örök tartózkodási helyemet.
10. vers
Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól,
teljesen elmélyülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve, már
sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s
így mind elérték az Irántam érzett transzcendentális
szeretetet.
11. vers
Óh, Prtha fia, mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen
mértékben átadja magát Énnekem. Mindenki, minden tekintetben
az Én utamat követi.
12. vers
Ebben a világban az emberek a gyümölcsöző tettekben kívánnak
sikert, s ezért imádják a félisteneket. Természetesen az
ilyen munka által nagyon hamar érhetnek el eredményt itt a
földön.
13. vers
Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi
természet három kötőereje és a hozzájuk illő munka szerint.
Tudd meg, habár Én vagyok e rendszer alkotója, Én mégis nem-
cselekvő és változatlan vagyok!
14. vers
Nincs tett, ami Engem befolyásolna, és a munka gyümölcséért
sem törekszem Én. Aki megérti ezt a Rólam szóló igazságot,
az szintén nem bonyolódik bele a munka visszahatásaiba.
15. vers
A régmúlt időkben az összes felszabadult lélek ezzel az
értelemmel cselekedett, így érték el a felszabadulást. Ezért
az ősök mintájára, ebben az Isteni tudatban végezd te is
kötelességedet.
16. vers
Még az értelmesek is zavarba jönnek, amikor megpróbálják
meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most
megmagyarázom neked, hogy ennek ismeretében megszabadulhass
minden bűntől.
17. vers
Nagyon nehéz megérteni a cselekvés szövevényeit. Ezért jól
kell tudni, hogy mi a cselekedet, a tiltott cselekedet és a
tétlenség.
18. vers
Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést
lát, az értelmes az emberek között, s az ő helyzete még
akkor is transzcendentális, ha mindenféle tettet végez.
19. vers
Szilárdan megalapozott tudással az rendelkezik, akinek
minden tette mentes az érzékkielégítés utáni vágytól. A
bölcsek azt tartják róla, hogy tökéletes tudása van, melynek
tüze felégette gyümölcsöző tetteit.
20. vers
Feladván minden ragaszkodást, melyek tettei gyümölcseihez
fűzik, bár mindenféle munkát végez, mégis elégedett mindig,
független, és mentes az anyagi cselekedetektől.
21. vers
Az ilyen értelmes ember feladja a tulajdonaihoz fűződő
összes birtoklásérzetét, és elméjén valamint értelmén
uralkodva csupán a minimális életszükségletért cselekszik.
Aki ily módon dolgozik, arra nem hatnak a bűnös
visszahatások.
22. vers
Sohasem kötik tettei az olyan cselekvőt, aki elégedett a
számára önként kínálkozó nyereséggel, megszabadult az
ellentétpároktól, nem irigy, és rendíthetetlen a sikerben és
kudarcban egyaránt.
23. vers
Az anyagi természet kötőerőitől független, teljesen a
transzcendentális tudásban élő ember munkája egészében a
transzcendensbe olvad.
24. vers
A Krsna-tudatban teljesen elmélyedő személy biztosan eljut a
lelki birodalomba, mert teljes mértékben hozzájárult a lelki
tettekhez, melyekben a teljesítés abszolút, és amit
feláldoznak, az ugyanolyan lelki természetű.
25. vers
Némely yogi a félisteneket imádja tökéletesen, különféle
áldozatokat ajánlva fel nekik. Mások a Legfelsőbb Brahman
tüzébe ajánlják áldozataikat.
26. vers
Némelyek hallásukat és az érzékeket áldozzák a fegyelmezett
elme tüzébe, mások a hangot és az érzékek egyéb tárgyait
öntik az áldozati lángok közé.
27. vers
Akiket az elme és az érzékek szabályozására irányuló
önmegvalósítás érdekel, azok az összes érzékek működését,
valamint az életerőt (lélegzést) ajánlják áldozatként a
fegyelmezett elme tüzébe.
28. vers
Vannak mások, akik azután, hogy anyagi javaikat a szigorú
önfegyelmezésbe áldozván megvilágosultak, szigorú
fogadalmakat tesznek, és a nyolcfokú misztika yogáját
gyakorolják; míg mások a Vedákat tanulmányozzák, hogy
előrehaladhassanak a transzcendentális tudásban.
29. vers
Ismét mások a lélegzetszabályozással akarják elérni a transz
állapotát, s ennek érdekében a következőket gyakorolják:
megállítják a kilégzést a belégzésben, a belégzést pedig a
kilégzésben, míg végül is a lélegzet teljes leállításával
transzba nem merülnek. Némelyikük az étkezés csökkentésével
kilélegzést áldoz a kilélegzésbe.
30. vers
Ezek a személyek, akik ismerik az áldozat célját, mind
megtisztulnak a bűnös visszahatásoktól, majd az ilyen
áldozati maradék nektárának megízlelése után a legfelsőbb,
örök atmoszférába jutnak.
31. vers
Óh, Kuru dinasztia legjobbja, áldozat nélkül sohasem élhet
az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben, még
kevésbé a következőben.
32. vers
A Vedák helyeslik a különféle áldozatokat, melyek mind
másfajta munkából születnek. Ha így ismered őket,
felszabadulsz.
33. vers
Óh, Ellenség Fenyítője, a tudással végzett áldozat többet ér
az anyagi javak áldozatánál. Óh, Prtha fia, a munka
felajánlása végezetül a transzcendentális tudásban éri el
tetőfokát.
34. vers
Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az
igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az
önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő
már látta az igazságot.
35. vers
Óh, Pandu fia, ha megismerted az igazságot, nem tévedsz meg
többé, s tudni fogod, hogy minden élőlény az Én részem,
Bennem van mind - az Enyémek ők.
36. vers
Még ha a bűnösök legbűnösebbjének is tekintenek, képes
leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál
a transzcendentális tudás hajóján.
37. vers
Amint a lobogó lángok közt hamuvá lesz a fa, úgy hamvasztja
el a tudás tüze az anyagi cselekedetek összes visszahatását.
38. vers
Ebben a világban semmi sem olyan tiszta és magasztos, mint a
transzcendentális tudás. Ez minden misztika érett gyümölcse,
s ha valaki megízlelte, az idővel belül örvend az önvalónak.
39. vers
A transzcendentális tudásban elmélyedt és az érzékein
uralkodó, nagyhitű ember hamarosan eléri a legfelsőbb lelki
békét.
40. vers
De a kinyilatkoztatott Írásokban kételkedő tudatlan és
hitetlen személy nem éri el az Isten-tudatot, hanem
visszaesik. A kételkedő lélek nem boldog e világban, sem
ebben az életben, sem pedig a következőben.
41. vers
Óh, Bőség Meghódítója, aki lemondott munkája gyümölcséről,
kinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális tudás, és
aki szilárdan horgonyzik az önvalóban, azt nem kötik a
tettek.
42. vers
Ezért a tudás kardjával hasítsd szét a kétségeket, melyek
tudatlanságból támadtak szívedben. Óh, Bharata, állj fel a
yogával felfegyverkezve, és harcolj!
 
1. vers
Arjuna szólt:
Óh, Krsna, először a munka feladására kérsz, majd az
odaadással végzett munkát ajánlod. Kérlek, mondd meg nekem
határozottan, a kettő közül melyik hasznosabb?
2. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
A munka lemondása és az odaadással végzett munka egyaránt a
felszabaduláshoz vezet. De a kettő közül az odaadó szolgálat
a jobb.
3. vers
Óh, erőskarú Arjuna, mindig sannyasiként él az, aki nem
vágyakozik munkája gyümölcseire, és nem is gyűlöli őket. Az
ilyen mentes az ellentétpároktól, könnyen legyőzi az anyagi
kötelékeket, és teljesen felszabadul.
4. vers
Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat (karma-
yoga) különbözik az anyagi világ analitikus
tanulmányozásától, a sankhyától. A nagy tudásúak szerint,
aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét
elnyeri.
5. vers
Aki tudja, hogy odaadó munkával is elérhető az, ami
lemondással, s aki ezért a munka és a lemondás útját egynek
látja - az valóban lát.
6. vers
Az ember mindaddig nem lehet boldog egyedül a tettekről való
lemondás által, míg odaadással nem szolgálja az Urat. Az
ilyen munkától megtisztult bölcsek késedelem nélkül elérik a
Legfelsőbbet.
7. vers
Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta
lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen
embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei.
8-9. vers
Az Isteni tudatban élő, bár lát, hall, érint, szagol, eszik,
mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga
tulajdonképpen nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás,
a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van
annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak
tárgyaikkal, ezért felettük áll.
10. vers
Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden
eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt
nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.
11. vers
A yogik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás
kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy
akár az érzékeikkel.
12. vers
A rendíthetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert
minden tette eredményét Énnekem ajánlja fel. De aki nem él
harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog,
az rabja lesz cselekedeteinek.
13. vers
Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és
elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan pihen a
kilenckapus városban [az anyagi testben]. Nem cselekszik ő,
s nem is oka az anyagi tetteknek.
14. vers
A megtestesült lélek, a test városának ura nem hoz létre
tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka
gyümölcseit sem ő teremti meg; mindezt az anyagi természet
kötőerői végzik.
15. vers
A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bűnös
cselekedetét. A megtestesült lényeket azonban megtéveszti az
a tudatlanság, amely befedi igazi tudásukat.
16. vers
Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás
megvilágosítja az embert, akkor az felfed mindent, ahogyan a
felkelő Nap is fényt vet mindenre.
17. vers
Amikor az ember értelme, elméje, hite és menedéke mind
szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, akkor tökéletes tudása
által teljesen megtisztul kétségeitől, és
feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
18. vers
A szerény bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult
és alázatos brahmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és
a kutyaevőt (kaszton-kívülit) is.
19. vers
Akiknek elméje megállapodott a változatlanságban és az
egyensúlyban, azok már legyőzték a születést és halált.
Hibátlanok ők, mint Brahman, s így már őbenne vannak.
20. vers
Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a
kellemetlenen, kinek értelme rendületlen; megtéveszthetetlen
és jártas az Istenről szóló tudományban, az már
megállapodott a Transzcendensben.
21. vers
Az ilyen felszabadult személy nem vonzódik az anyagi érzéki
élvezetekhez, sem a külső tárgyakhoz; csak az önvalóban leli
örömét, s ezért mindig transzban van. Az énjét megvalósított
ily módon határtalan boldogságot érez, mert figyelmét a
Legfelsőbbre összpontosítja.
22. vers
Az okos távol tartja magát az anyagi érzékek kapcsolatából
származó gyönyörtől, hiszen az a szenvedés eredete. Óh,
Kunti fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van,
ezért a bölcs nem bennük leli örömét.
23. vers
Ha valaki képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s
még a jelen teste feladása előtt legyűrni a vágy és harag
hatalmát, az yogi, és boldog ebben a világban.
24. vers
Valójában az a tökéletes yogi, aki belsejében boldog és
aktív, onnan merít örömöt, és belsejében felvilágosult. Ő
felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri Őt.
25. vers
Akik túljutnak a kettősségen és kétségen, akiknek elméjét a
lélek foglalkoztatja, állandóan az érző lények jólétéért
serénykednek, s mentesek minden bűntől, azok
felszabaduláshoz jutnak a Legfelsőbben.
26. vers
Azok a szent személyek, akik mentesek a haragtól és minden
anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énjüket,
önfegyelmezettek és állandóan tökéletességre törekednek,
azok a közeljövőben biztosan felszabadulnak a Legfelsőbben.
27-28. vers
Amikor kizárja az összes külső érzéki tárgyat, tekintetét a
szemöldök közé rögzíti, leállítja a ki- és belélegzést az
orrlyukban, és ily módon szabályozza az elmét, az érzékeket
és az értelmet, akkor a transzcendentalista megszabadul a
vágytól, félelemtől és haragtól. Aki mindig ebben az
állapotban van, az biztos, hogy felszabadult.
29. vers
A bölcsek megszabadulnak az anyagi szenvedéstől, s békéhez
jutnak, mert tudják, hogy Én vagyok minden áldozat és
önfegyelmezés végső célja, a bolygók és félistenek
Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és
jótevője.
 
1. vers
A Magasztos Úr szólt:
Aki kötelessége szerint cselekszik, ám nem vonzódik munkája
gyümölcseihez, az a lemondott élet rendjében él. Ő az igazi
misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.
2. vers
Amit lemondásnak nevezünk, az nem más, mint yoga -
összekapcsolódás a Legfelsőbbel; ugyanis senki sem lehet
yogi addig, míg meg nem válik az érzékek kielégítésének
vágyától.
3. vers
Aki még csak kezdő a nyolcfokú yoga gyakorlásában, annak a
munkát ajánlják; a yogát már elért személynek pedig az
összes anyagi tettről való lemondást.
4. vers
Akkor éri el a yogát valaki, amikor az összes anyagi
kívánságát feladván sem érzékei kielégítésére nem törekszik,
sem pedig gyümölcsöző cselekedetekkel nem foglalkozik.
5. vers
Az embernek emelkednie kell elméje segítségével, nem pedig
degradálódnia. Az elme barátja, vagy ellensége is lehet a
leigázott léleknek.
6. vers
A legyőzött elme a legjobb baráttá, a nem fegyelmezett pedig
a legnagyobb ellenséggé válik.
7. vers
Aki legyőzte elméjét, az nemcsak nyugalomhoz jutott, de
elérte már a Felsőlelket is. Az ilyen ember számára a
boldogság vagy szenvedés, hideg vagy meleg, tisztelet vagy
gyalázat mind egyforma.
8. vers
Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak
akkor hívják yoginak, ha teljesen elégedett elért tudásával
és annak megvalósításával. Az ilyen ember transzcendenciában
van és önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kő,
kristály vagy arany.
9. vers
Aki a baráttal, az ellenséggel, a becsületes jóakaróval, a
gyűlölttel, a féltékennyel, a jámborral, a bűnössel, a
közvetítővel és a pártatlannal is, tehát mindenkivel
egyenlően bánik - az még fejlettebb.
10. vers
A transzcendentalistának mindig arra kell törekednie, hogy
elméjét a Legfelsőbb Lélekre rögzítse. Egyedül, elvont
helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét.
Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettől.
11-12. vers
A yoga gyakorlásához szükséges, hogy az ember szent és
elvont környezetet keressen magának. Terítsen kusa-szénát a
földre, amit előbb őzbőrrel, majd ruhadarabbal fedjen le. Az
ülés ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony. Ezután a
yogi vegyen fel egy stabil, mozdulatlan ülőhelyzetet, s
gyakorolja a yogát elméje, valamint érzékei szabályozásával
- tisztítva szívét, s egy pontra rögzítve elméjét.
13-14. vers
Testét, nyakát, és fejét egyenes vonalban tartsa, szemét
orrhegyére szögezze rendületlenül! Ily módon - nyugodt és
szabályozott elmével, félelemtől felszabadultan, a nemi
élettől teljesen mentesen - szívében Rajtam meditáljon, s
Engem tegyen élete végső céljának!
15. vers
A testét, tetteit és elméjét ily módon szabályozó, az anyagi
létet megszüntető misztikus transzcendentalista Isten
birodalmát [Krsna hajlékát] éri el.
16. vers
Óh, Arjuna, az nem lehet yogi, aki túl sokat vagy túl
keveset eszik, vagy alszik.
17. vers
Akinek mérsékelt az evése, alvása, munkája és pihenése, az
minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni a yoga gyakorlása
által.
18. vers
Úgy mondják, ha a yogi elméje a Transzcendensben gyökerezik,
s képes azt a gyakorlatok által fegyelmezni, akkor elérte a
yoga célját.
19. vers
Ahogyan szélcsendes helyen sem lobog a gyertyaláng, úgy az
elméjét szabályozó yogi is mindig rendületlen marad a
Transzcendensen való meditálásában.
20-23. vers
A tökéletesség szintjét samadhinak, vagy transznak hívják.
Ilyenkor a yoga gyakorlása által az ember elméje minden
anyagi szellemi tevékenységtől mentes. Jellemzője, hogy a
yogi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével
megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni
abból. Ezen az örömteli síkon az ember kötetlen, lelki
boldogságban él, s transzcendentális érzékszerveivel élvezni
tudja azt. E szilárd helyzetben az igazságtól sohasem tér
el, s érzi: ennél nagyobb nyereségre soha nem tehet szert.
Ezt a fokot elérve kiegyensúlyozott és rendületlen még a
legnagyobb nehézségek közepette is. Ez a valódi szabadság,
mely felold az anyagi kapcsolatok okozta szenvedések alól.
24. vers
Az embernek törhetetlen elszántsággal és hittel kell
gyakorolnia a yogát. Kivétel nélkül meg kell válnia a hamis
egóból eredő összes anyagi vágytól, s elméje által minden
oldalról, egytől egyig szabályoznia kell érzékeit.
25. vers
Az ember teljes meggyőződéssel, lépésről lépésre, értelme
segítségével szilárduljon meg a transzban, vagyis elméjét
egyedül a Legfelsőbb Lélekre rögzítse, és semmi másra ne
gondoljon.
26. vers
Az embernek határozottan vissza kell térítenie elméjét az
önvaló felügyelete alá, csapongó és határozatlan természete
miatt bármikor és bárhová is vándoroljon az.
27. vers
Az a yogi, akinek elméje Rajtam nyugszik, biztosan eléri a
legmagasabbrendű boldogságot. A Brahmannal való azonosulása
által felszabadult, elméje békéssé vált, szenvedélye
lecsendesült, s megszabadult a bűntől.
28. vers
A lelki megvalósításban, az önvalóban szilárdan horgonyzó,
az anyagi szennyeződéstől megtisztult yogi a Legfelsőbb
Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a boldogság
legmagasabb fokát.
29. vers
Az igazi yogi minden élőlényben Engem, s minden lényt Bennem
lát. Valóban, az igazi énjét megvalósított yogi Engem lát
mindenhol.
30. vers
Aki mindenhol Engem, és mindent Bennem lát, számára Én
sohasem veszek el, s ő sem vész el számomra soha.
31. vers
Az a yogi, aki tudja, hogy Én egy és ugyanaz vagyok, mint a
minden élőlényben lakozó Felsőlélek, imád Engem, és mindig,
minden körülmények között Velem marad.
32. vers
Óh, Arjuna, az a tökéletes yogi, aki minden boldog vagy
boldogtalan élőlényben magából kiindulva látja a
hasonlóságot.
33. vers
Arjuna szólt:
Óh, Madhusudana, számomra úgy tűnik, hogy az Általad
ismertetett yoga nem praktikus, sőt elviselhetetlen, mert az
elme nyugtalan és ingatag.
34. vers
Óh, Krsna, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet,
mint szabályozni az elmét - nyugtalansága,
fegyelmezetlensége, csökönyössége és hihetetlen ereje miatt.
35. vers
A Magasztos Úr szólt:
Óh, Kunti erős karú fia, a nyugtalan elmét legyűrni nagyon
nehéz, ez kétségtelen, de az állandó gyakorlás és
elkülönülés célhoz vezet.
36. vers
Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek elméje
zabolátlan. De a szabályozott elméjű, a helyes eszközzel
törekvő számára biztosított a siker. Ez az Én véleményem.
37. vers
Arjuna kérdezett:
Mi a sorsa az olyan embernek, akinek hite ugyan van, de nem
kitartó, s bár az önmegvalósítás folyamatába belefog,
túlságosan világias elméje miatt később letér az útról,
tehát a misztika tökéletességét nem éri el?
38. vers
Óh, erőskarú Krsna, vajon a Transzcendencia útjáról letért
ember nem fog-e a széltől szétkergetett felhőhöz hasonlóan
elveszni?
39. vers
Óh, Krsna, ez az én kétségem. Kérlek, segíts ezt teljesen
szétoszlatni, mert Rajtad kívül erre senki sem képes!
40. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
Óh, Prtha fia, a jámbor cselekedeteket végző
transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki
világban. A jótevőt sohasem győzi le a gonosz.
41. vers
A sikertelen yogi sok-sok évig fogja a jámbor élőlények
bolygóin élvezni az életet, majd gazdag, arisztokratikus
vagy becsületes emberek családjában fog újraszületni.
42. vers
Az is lehet, hogy nagytudású yogi családjába születik, ami
ebben a világban bizony nem kis dolog.
43. vers
Óh, Kuru fia, az ilyen szerencsés születés után a yogi ismét
ráébred előző életének isteni tudatára, és a teljes siker
érdekében megpróbál további előrelépést tenni.
44. vers
Előző élete isteni tudata folytán automatikusan vonzódni fog
a yoga elveihez, anélkül, hogy kutatna utánuk. Az ilyen,
tudásra vágyó, yogára törekvő transzcendentalista felette
áll az Írások rituális elveinek.
45. vers
Amikor a yogi komoly eltökéltséggel hozzáfog, hogy még
jobban előrehaladjon, akkor a sok-sok életen át tartó
gyakorlat után megtisztul minden szennytől, és végül eléri a
legfelsőbb célt.
46. vers
A yogi jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a
munkája gyümölcseiért dolgozónál is. Óh, Arjuna, ezért légy
yogi minden körülmény között!
47. vers
Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád
transzcendentális szerető szolgálatában, az a
legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s az összes yogi
közül ő a legkiválóbb.

1. vers
A Magasztos Úr szólt:
Halld most, óh, Prtha fia, hogyan ismerhetsz meg Engem
teljesen, kétségtelenül, a Rólam való teljes tudat által, a
yoga gyakorlásával, az elmét Rám irányítva!
2. vers
Most részletesen megmagyarázom neked a fenomenális és a
lelki tudományt is, s ha megértetted ezeket, nem lesz már
semmi, amit tudnod kellene.
3. vers
Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a
tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.
4. vers
Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego - e
nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat.
5. vers
Óh, Erős-karú, ezen alsóbbrendű természeten kívül van egy
felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő
élőlények, akik fenntartják az univerzumot.
6. vers
Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a
feloszlása minden anyaginak és lelkinek.
7. vers
Óh, bőség meghódítója, Nálamnál nincsen felsőbb igazság.
Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.
8. vers
Óh, Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye,
az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az
emberi képesség.
9. vers
Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, az élők élete,
valamint minden aszkéta vezeklése.
10. vers
Óh, Prtha fia, tudd meg hát: Én vagyok minden lét eredeti
magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága.
11. vers
Óh, Bharaták ura, Én vagyok az erő az erősekben, azokban,
akik vágy és szenvedély nélküliek; és Én vagyok az a nemi
élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel.
12. vers
Mindegyik létállapot az Én energiámból nyilvánul meg, legyen
az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében.
Tudd meg, hogy bizonyos értelemben Én vagyok minden, de
mégis független mindentől. Rám nem hatnak az anyagi
természet kötőerői.
13. vers
A három kötőerőtől megtévesztett világ nem ismer Engem, aki
a gunák felett állok, aki kimeríthetetlen vagyok.
14. vers
Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni
energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat
Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.
15. vers
Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a
felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió
megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista
természetével rendelkeznek.
16. vers
Óh, Bharaták legjobbja, négyféle jámbor ember végez odaadó
szolgálatot Nekem: aki szenved, az anyagi javakra vágyó, a
kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.
17. vers
Ezek közül a teljes tudással rendelkező bölcs a legjobb, aki
a tiszta, odaadó szolgálat által egyesül Velem, mert nagyon
kedves Vagyok neki, és ő is kedves Számomra.
18. vers
Ezek a bhakták kétségtelenül mind nemes lelkek, de aki a
Rólam szóló tudással rendelkezik, arra mint Bennem lakozóra
tekintek Én. Transzcendentális szolgálata által ő elér
Engem, a legvégső célt.
19. vers
Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító
ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden
ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.
20. vers
Kiknek elméjét eltorzították az anyagi vágyak, meghódolnak a
félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint
kiszabott imádatszabályokat.
21. vers
Mihelyt valaki a félisteneket kívánja imádni, Én [a mindenki
szívében jelenlevő Felsőlélek] megszilárdítom hitét, hogy
átadhassa magát annak a félistennek.
22. vers
Ilyen hittel felruházva, a kiválasztott félisten kegyét
kereső vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én
vagyok az, aki ezeket az áldásokat adja.
23. vers
A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, de az
efféle hódolat gyümölcsei korlátoltak és mulandóak. A
félistenek imádói a hozzájuk tartozó bolygókra jutnak, míg
bhaktáim végül az Én legfelsőbb bolygómra kerülnek.
24. vers
Az ostobák, akik nem ismernek Engem, azt hiszik, úgy
öltöttem fel ezt a formát és személyiséget. Csekély tudásuk
révén nem ismerik felsőbb természetemet, mely változatlan és
páratlan.
25. vers
Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek
előtt. Számukra rejtve maradok belső teremtő energiám, a
yoga-maya által, így a megtévesztett világ Engem, a
megszületetlent és kimeríthetetlent nem ismer.
26. vers
Óh, Arjuna, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Én
tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s
mindenről, ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt
ismerem, Engem azonban senki sem.
27. vers
Óh, Bharata leszármazottja, óh, ellenség fenyítője, minden
élőlény illúzióban születik, legyőzve a vágy és a gyűlölet
kettősségétől.
28. vers
Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életükben, akiknek
bűnös tettei teljesen kipusztultak, s akik megszabadultak az
illúzió ellentétpárjaitól, azok határozottan hozzáfognak
Szolgálatomhoz.
29. vers
Az értelmes emberek, akik igyekeznek megszabadulni az
öregségtől és haláltól, menedéket keresnek a Hozzám irányuló
odaadó szolgálatban. Valójában ők a Brahman, mert mindent
tudnak a transzcendentális és a gyümölcsöző cselekedetekről.
30. vers
Akik úgy ismernek Engem, mint a Legfelsőbb Urat, mint az
anyagi megnyilvánulás irányító elvét, a félistenek eredetét
és az összes áldozat fenntartóját, azok szilárd elmével
képesek megérteni és felismerni Engem még a halál
pillanatában is.
 
1. vers
Arjuna így kérdezett:
Óh, Uram, óh, Legfelsőbb Személy, kérlek, magyarázd meg
nekem, mi a Brahman! Mit értsek az önvaló s a gyümölcsöző
cselekedetek alatt, mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a
félistenek?
2. vers
Óh, Madhusudhana, hogyan, és a test melyik részén él az
áldozat Ura? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában
azok, akik odaadó szolgálatot végeznek?
3. vers
A Legfelsőbb Személy eképpen válaszolt:
Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak,
örök természetét pedig önvalónak hívják. Az anyagi testek
fejlődését szolgáló tetteket karmának, vagyis gyümölcsöző
cselekedeteknek nevezik.
4. vers
A fizikai természetet végtelenül változékonynak ismerik. Az
univerzum a Legfelsőbb Személy kozmikus formája, és Én
vagyok az az Úr, akit a megtestesült lelkek szívében lakozó
Felsőlélek képvisel.
5. vers
Bárki legyen is az, ha a halál pillanatában Rám emlékezve
hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az
Én természetemet.
6. vers
Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el
kétségtelenül.
7. vers
Ezért, óh, Arjuna, gondolj mindig Rám, s ezzel egyidejűleg
hajtsd végre harcosi kötelességed! Tetteid Nekem ajánlva,
elméd és értelmed rendületlenül Rám függesztve,
kétségtelenül elérsz Engem.
8. vers
Óh, Partha, aki Rajtam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén
meditál, elméjében állandóan Rám emlékezve, anélkül, hogy
eltérne az útról, az biztosan elér Engem.
9. vers
Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint
olyanon, aki mindentudó, a legősibb irányító, kisebb a
legkisebbnél, a fenntartója mindennek, túl van az anyagi
felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó Ő,
mint a Nap, s mivel transzcendentális - túl van ezen az
anyagi természeten.
10. vers
Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé
rögzíti, és teljes odaadással a Legfelsőbb Személyre
emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség
Legfelsőbb Személyiségéhez.
11. vers
A Vedákat jól ismerő bölcsek, akik az omkarát vibrálják, és
a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az
ilyen tökéletesség után vágyakozók cölibátusban élnek. Most
pedig röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely
által felszabadulhat az ember.
12. vers
A yoga elkülönülést jelent mindennemű érzéki tevékenységtől.
Gondolatait a szívre összpontosítva, érzékeinek összes
ajtaját bezárva, életlevegőjét a koponya felső részében
tartva, az ember egyre jobban meggyökerezhet a yogában.
13. vers
Ha a yogát elsajátító és a betűk tökéletes kombinációjából
eredő szent om szótagot vibráló személy teste elhagyásakor
az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, akkor minden
bizonnyal a lelki bolygókra jut.
14. vers
Óh, Prtha fia, aki szüntelenül Rám gondol, könnyen el is ér
Engem, mert az ilyen személy állandóan odaadó szolgálatban
él.
15. vers
A nagy lelkek, az odaadó yogik, miután elértek Engem, soha
többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti
világba, mert már abszolút tökéletességhez jutottak.
16. vers
Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig a
szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál
uralkodik. Óh, Kunti fia, ha valaki eljut az Én
környezetembe, annak sohasem kell újra születnie.
17. vers
Ezer földi korszak Brahma egy napja, másik ezer egy
éjszakája.
18. vers
Brahma napjának hajnalán élőlények sokasága kel életre,
alkonyán pedig minden megsemmisül.
19. vers
Óh, Partha, újra meg újra jön a nap, élénk lények tömegét
hozván, de a következő éjszakára mind eltűnik reménytelenül.
20. vers
Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a
megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök,
transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a
világ még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a
világban már minden megsemmisült.
21. vers
Azt a legfelsőbb világot megnyilvánulatlannak és
múlhatatlannak hívják. Az az Én felsőbb hajlékom, s a
legvégső cél. Aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.
22. vers
A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét
kizárólag vegyítetlen szeretettel lehet elérni. Habár lelki
hajlékán tartózkodik, mégis áthat mindenen, és őbenne van
minden, ami létezik.
23. vers
Óh, Bharaták legjobbja, most a különböző időpontokat
magyarázom el neked, amikor az ember örökre, vagy pedig csak
egy időre hagyja el ezt a világot.
24. vers
A Brahmant ismerők kedvező pillanatban, a tűzisten hatásának
ideje alatt, fényben, a holdvilágos két hét és a Nap északi
pályájának hat hónapja alatt távoznak el e világból.
25. vers
A yogi ismét visszatér, ha a füst, az éjszaka, a
holdfogyatkozás két hete és a Nap déli pályájának hat
hónapja alatt hagyja el ezt a világot, illetve ha a Holdra
jut.
26. vers
Az anyagi világegyetem elhagyásának két módjáról írnak a
Vedák. Az egyik világosságban, a másik sötétségben történik.
A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben
elmenőnek vissza kell térnie.
27. vers
Óh, Arjuna, a bhakták ismerik e két utat, és sohasem
kerülnek tévhitbe. Ezért gyökerezz szilárdan az odaadásban!
28. vers
Az odaadó szolgálat útját járó személy nincs megfosztva az
olyan eredményektől, melyek különben a Vedák
tanulmányozásából, az önsanyargató áldozatok végzéséből,
adományozásból vagy filozófiai és gyümölcsöző
cselekedetekből származnak. Ő végül is eljut a
transzcendentális világba.
 
1. vers
A Legfelsőbb Személy szólt:
Kedves Arjunám, mivel te sohasem irigykedsz Rám, átadom
neked a legtitkosabb bölcseletet, melyet megismerve
megszabadulsz az anyagi lét szenvedéseitől.
2. vers
Ez a tudás a bölcsesség királya, a legnagyobb titok az
összes titok közül. Ez a legtisztább tudás, örökkévaló,
örömmel végezhető, és a vallás tökéletessége, mert
megvalósítása által közvetlen tapasztalatot nyújt az
önvalóról.
3. vers
Óh, Ellenség Legyőzője, akik az odaadó szolgálatban nem
rendelkeznek hittel, azok nem érhetnek el Engem, hanem
visszatérnek az anyagi világbeli születéshez és halálhoz.
4. vers
Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot
áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.
5. vers
És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus
hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s
jelen vagyok mindenhol, mégis Én Magam vagyok a teremtés
eredeti forrása.
6. vers
Tudd meg, hogy minden élőlény úgy nyugszik Bennem, miként a
mindenhol fújó, erős szél állandóan az éteri űrben.
7. vers
Óh, Kunti fia, a korszak végével minden anyagi
megnyilvánulás visszatér Belém, de a következő korszak
hajnalán újra teremtek energiám által.
8. vers
Ez az egész kozmikus megnyilvánulás Nekem van alárendelve.
Akaratom által újra meg újra megnyilvánul, s végezetül
akaratom által is semmisül meg.
9. vers
Óh, Dhananjaya, mégsem kötnek meg ezek a tettek Engem.
Mindig különálló vagyok tőlük, mintha semleges lenne
helyzetem.
10. vers
Óh, Kunti fia, az anyagi természet az Én irányításom alatt
működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lényeket. Az
anyagi természet törvénye alapján ismétlődve teremtődik, és
semmisül meg ez a megnyilvánulás.
11. vers
Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban.
Nem ismerik transzcendentális természetem és mindenek felett
álló, páratlan uralmam.
12. vers
Ezek a megtévesztett emberek vonzódnak a démoni és ateista
nézetekhez. Ebben az illuzórikus állapotban a
felszabaduláshoz, a gyümölcsöző tettekhez és a tudomány
műveléséhez fűzött összes reményük vereséget szenved.
13. vers
Óh, Prtha fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az
Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen lefoglalják
magukat az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb
Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek
Engem.
14. vers
Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy
elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen
odaadással imádnak Engem.
15. vers
A tudást művelők a Legfelsőbb Urat imádják, mint a
páratlanul állót, a sokban jelenlevőt és az univerzális
formát.
16. vers
Én vagyok a szertartás, az áldozat, az ősatyáknak szóló
áldozás, a gyógyító fű és a transzcendentális mantra. Én
vagyok a vaj, a tűz és a felajánlás.
17. vers
Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az
ősatya. Én vagyok a tudás tárgya, a tisztító és az om
szótag. A Rg, Sama és Yajur szintén Én vagyok.
18. vers
Én vagyok a cél, a fenntartó, az úr, a tanú, a hajlék, a
menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a
megsemmisülés, mindennek alapja, a nyugvóhely és az örök
mag.
19. vers
Óh, Arjuna, Én adom a hőt, s Én irányítom az esőt és a
szárazságot. Én vagyok a halhatatlanság megszemélyesítője
is; a létezők és a nemlétezők egyaránt Bennem vannak.
20. vers
Akik a felsőbb bolygókra vágyva a Vedákat tanulmányozzák, és
a soma italt fogyasztják, azok közvetve imádnak Engem. Ők
Indra bolygóján fognak megszületni, hogy isteni élvezetekben
vegyenek részt.
21. vers
A mennyei érzéki örömök élvezete után ismét visszatérnek a
halandók bolygójára. Így a védikus elveket követve csupán
röpke boldogsághoz jutottak.
22. vers
De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális Formámon
meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm,
amijük van.
23. vers
Óh, Kunti fia, amit az ember a félisteneknek ajánl, igaz
tudás nélkül teszi, hiszen valójában Engem illet az.
24. vers
Én vagyok az egyetlen élvező, és az áldozat egyedüli célja.
Visszaesnek azok, akik nem ismerik fel igazi,
transzcendentális természetemet.
25. vers
A félisteneket imádók a félistenek között fognak
újraszületni, akik a szellemeket és hasonlókat imádják, azok
közéjük születnek, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak, s
akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.
26. vers
Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet,
virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.
27. vers
Óh, Kunti fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel,
eszel, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!
28. vers
Ily módon megszabadulsz a jó és a rossz cselekedetek összes
visszahatásától, s a lemondás ezen elvével felszabadulsz,
és eljutsz Hozzám.
29. vers
Én mindenkivel szemben egyenlő vagyok: senkire sem
irigykedem, és olyan sincs, akivel pártoskodnék. De aki
odaadással szolgál Engem, az Bennem van, a barátja vagyok, s
Nekem is barátom ő.
30. vers
Még ha valaki a legszörnyűbb tettet is követi el, ha odaadó
szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert a helyes
utat járja.
31. vers
Hamarosan tisztességessé válik, és maradandó békét ér el.
Óh, Kaunteya, hirdesd bátran, az Én hívem nem vész el soha!
32. vers
Óh, Partha, legyen az bárki: nő, kereskedő, vagy alacsony
család szülötte, ha oltalmat keres Nálam, elérheti a
legfelsőbb rendeltetési helyet.
33. vers
Akkor hát mennyivel jobbak a brahmanák, az igazak, a bhakták
és a szent királyok! Ők ebben az ideiglenes és nyomorúságos
világban szeretettel szolgálnak Engem.
34. vers
Elmédben gondolj mindig Rám, légy bhaktám, ajánld
hódolatodat Nekem, és imádj Engem! A Bennem való teljes
elmélyüléssel biztosan eljutsz Hozzám.
 
1. vers
A Legfelsőbb Úr szólt:
Óh, kedves barátom, erőskarú Arjuna, figyelj ismét abszolút
szavaimra, melyeket a te érdekedben szólok, s melyek
megörvendeztetnek majd.
2. vers
A félistenek serege és a kiváló szentek sem ismerik
származásomat, mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden
tekintetben.
3. vers
Aki Engem megszületetlennek, kezdet nélkülinek és az összes
világ Legfelsőbb Urának ismer, az a többi halandótól
eltérően mentes az illúziótól és minden bűntől.
4-5. vers
Értelem, tudás, kétségtől és tévhittől való mentesség,
megbocsátás, igazmondás, önszabályozás, nyugalom, gyönyör és
fájdalom, születés és halál, félelemnélküliség,
erőszaknélküliség, kiegyensúlyozottság, elégedettség,
vezeklés, adományozás, hírnév és becstelenség - egyedül
Tőlem származik mindez.
6. vers
A hét nagy bölcs, s az őket megelőző másik négy tudós,
valamint a Manuk [az emberiség atyái] az Én elmémből
születtek, s e bolygók összes lénye tőlük származik.
7. vers
Aki igazán ismeri az Én dicsőségemet és hatalmamat, az
vegyítetlen odaadó szolgálatba fog - ehhez semmi kétség sem
fér.
8. vers
Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden
Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, megkezdik
odaadó szolgálatukat, és tiszta szívből imádnak Engem.
9. vers
Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket Nekem
ajánlották fel. Nagy örömöt, elégedettséget élveznek ők,
amikor felvilágosítják egymást, és Rólam társalognak.
10. vers
Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak
Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak
Hozzám.
11. vers
Együttérzésből szívükben lakozom, s a tudás fénylő
lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó
sötétséget.
12-13. vers
Arjuna szólott:
Te vagy a Legfelsőbb Brahman, a legvégső hajlék, a tisztító,
az Abszolút Igazság és az örök isteni Személy. Te vagy az
ősi Isten, transzcendentális és eredeti, és Te vagy a
megszületetlen, mindent átható szépség. Narada, Asita,
Devala és Vyasa, valamint minden más nagy bölcs ezt hirdeti
Rólad, és most Te Magad is ezt mondod nekem.
14. vers
Óh, Krsna, igazságként fogadom el mindazt, amit nekem
elmondtál. Sem a félistenek, sem pedig a démonok nem ismerik
személyedet, óh, Uram.
15. vers
Bizony egyedül csak Te ismered Magad képességeid által, óh,
mindenek eredete, lények Ura, istenek Istene, óh, Legfelsőbb
Személy, univerzum Ura!
16. vers
Kérlek, beszélj nekem részletesen isteni erőidről, melyek
által áthatod a világokat, és bennük lakozol!
17. vers
Óh, Legfelsőbb Misztikus, hogyan lehet Téged megismerni a
szüntelen meditálás folyamatával? Óh, Magasztos Úr, milyen
sajátságos formákban elmélkedjem Rajtad?
18. vers
Kérlek, beszélj még egyszer részletesen hatalmas
képességeidről és dicsőségedről, mert sohasem fáradok bele
ambróziás szavaid hallgatásába.
19. vers
A Magasztos Úr szólott:
Jó, beszélni fogok neked, óh, Kuruk legjobbja, csodálatos
megnyilvánulásaimról, de csak a legfontosabbakról, mert
fenségemnek nincsen határa.
20. vers
Óh, Gudakesa, Én vagyok a Lélek, aki ott lakozik minden
élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és
vége.
21. vers
Az Adityák közül Visnu, a csillagok közül a ragyogó Nap
vagyok. A Marutok közül Marici, a világító égitestek közül
pedig a Hold.
22. vers
A Vedák közül a Sama-veda vagyok, a félistenek közül Indra,
az érzékek közül az elme, s Én vagyok az életerő [tudat]
minden élőlényben.
23. vers
A Rudrák közül az Úr Siva vagyok, a Yaksák és Raksasák közül
a vagyon ura, Kuvera, a Vasuk közül a tűz [Agni], a hegyek
közül Meru.
24. vers
Óh, Arjuna, tudd meg, hogy a papok közül Brhaspati főpap, az
odaadás ura vagyok. A generálisok közül Skanda, a háború
ura, a vízgyűjtők közül az óceán.
25. vers
A nagy bölcsek közül Bhrgu, a vibrációkban a
transzcendentális om vagyok. Az áldozatokból a Szent Nevek
vibrálása [japa], a mozdíthatatlan dolgok közül a Himalája.
26. vers
Valamennyi fa közül a szent fügefa, a félisten-bölcsek közül
Narada, a félistenek énekesei közül Citraratha, a tökéletes
lények közül Kapila vagyok.
27. vers
Tudd meg, hogy a lovak közül az óceánból származó, a
halhatatlanság elixírjéből született Uccaihsrava vagyok. A
királyi elefántok közül Airavata, az emberek közül a király.
28. vers
A fegyverek közül a villám, a tehenek közül surabhi, a
mértéktelen tejelő, az ősnemzők közül Kandarpa, a szerelem
istene, a kígyók közül a legnagyobb, Vasuki vagyok.
29. vers
A felsőbb bolygóbeli Naga kígyók közül Ananta, a vízi
istenségek közül Varuna, az eltávozott ősök közül Aryama, s
a törvényt hozók közül Yama, a halál ura vagyok.
30. vers
A Daitya démonok közül az odaadó Prahlada, a hódítók közül
az idő, a vadállatok közül az oroszlán, a madarak közül
Garuda, Visnu tollas hordozója vagyok.
31. vers
A tisztító dolgok közül a szél, a fegyverforgatók közül
Rama, a halfajták közül a cápa, a folyóvizek közül a Gangesz
vagyok.
32. vers
Óh, Arjuna, az összes teremtmény közül Én vagyok a kezdet, a
közép és a vég. A tudományok közül az önvalóról szóló lelki
tudomány, a logikában a végső igazság vagyok.
33. vers
A betűkből az A, az összetett szavakban a kettős szó vagyok,
de Én a kimeríthetetlen időként is létezem. A teremtők közül
Brahma vagyok, kinek sokarcú feje minden irányban lát.
34. vers
Én vagyok a mindenkit elpusztító halál, és a jövőben
keletkező dolgok létrehozója. A nők közül hírnév, szerencse,
beszéd, memória, értelem, hűség és türelem vagyok.
35. vers
A himnuszok közül az Úr Indrának énekelt Brhat-sama vagyok.
A versek közül Én vagyok a Gayatri, amit a brahmanák
vibrálnak naponta. A hónapok közül az aratás hónapja, az
évszakok közül a virágot fakasztó tavasz vagyok.
36. vers
A csalások közül a szerencsejáték, a ragyogók között a
ragyogás, de Én vagyok a győzelem, a kaland és az erősek
ereje is.
37. vers
Vrsni leszármazottai közül Vasudeva, a Pandavák között
Arjuna, a bölcsek közül Vyasa, s a nagy gondolkodók közül
Usana vagyok.
38. vers
A büntetések közül a büntetés lesújtó botja, a győzelemre
vágyók közül az erkölcs, a csend formájában a titkok őre, a
bölcsek között a bölcsesség vagyok.
39. vers
Óh, Arjuna, ezenkívül Én vagyok minden lét teremtő magja.
Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne
Nélkülem.
40. vers
Óh, ellenség hatalmas legyőzője, isteni megnyilvánulásaim
végtelenek. Amit felsoroltam neked, az töredéke csupán
végtelen fenségemnek.
41. vers
Tudd meg, hogy minden gyönyörű, dicsőséges és hatalmas
teremtmény pompám szikrájából születik csupán.
42. vers
De mire való ez a részletes tudomány, óh, Arjuna? Énem
parányi töredékével áthatom, és fenntartom ezt az egész
univerzumot.
 
1. vers
Arjuna szólott:
Hallottam tanításod a titkos lelki témákról, melyeket
irántam való kedvességből mondtál el nekem. Illúzióm most
szertefoszlott.
2. vers
Óh, Lótuszvirág-szemű, részletesen hallottam Tőled minden
élőlény megjelenéséről és eltűnéséről, valamint
kimeríthetetlen dicsőségedről.
3. vers
Óh, minden személyiség legnagyobbja, óh, legfelsőbb forma,
bár látom magam előtt valódi alakodat, mégis szeretném
tudni, miképpen hatoltál ebbe a kozmikus megnyilvánulásba.
Szeretném megpillantani azon formádat!
4. vers
Óh, Uram, misztikus képességek mestere, ha úgy gondolod,
hogy képes vagyok meglátni univerzális formádat, akkor
kérlek, mutasd meg nekem azt az Éned!
5. vers
Szólt a Magasztos Úr:
Kedves Arjunám, Prtha fia, lásd hát fenségem, a sok
százezernyi, változó isteni formát, melyek sokszínűek, mint
a tenger.
6. vers
Óh, Bharaták legjobbja, lásd hát az Adityák és Rudrák
különféle megnyilvánulásait, a Marutokat, a két Asvint, és a
többi sok csodát, amit még senki sem látott, vagy hallott
ezelőtt!
7. vers
Óh, Álom Legyőzője, bármit is kívánj megtekinteni, azon
nyomban megláthatod e testben. Ez az univerzális forma képes
megmutatni neked mindazt, amit most kívánsz, s amit majd a
jövőben akarsz. Ebben a formában minden teljes.
8. vers
Isteni szemet adok neked, amellyel megpillanthatod misztikus
fenségemet; anélkül nem láthatsz meg Engem.
9. vers
Sanjaya szólt:
Óh, király, így szólt a Legfelsőbb, a misztikus képességek
Ura, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, majd
megnyilvánította Arjunának univerzális formáját.
10-11. vers
Arjuna végtelen sok szájat és szemet látott. A kép
csodálatos volt. A formát isteni, vakító ékességek,
felöltött fegyverek, és temérdek, rendezett öltözék
díszítette. Teste illatos kenőcsökkel bekenve, gyönyörű
virágfüzérekkel ékesítve. Az egész elragadó, mindenhová
kiterjedő és végtelen volt.
12. vers
Ha sok ezer Nap egyszerre lángolna fel az égen, az
közelítené csak meg a Legfelsőbb Személy univerzális
formájának ragyogását.
13. vers
És akkor Arjuna megláthatta a világegyetem sok ezer részre
osztott, végtelen kiterjedéseit, mind egy helyen, az Úr
univerzális formájában.
14. vers
A zavart és megdöbbent Arjuna a csodálattól lenyűgözve,
égnek álló hajjal, összetett kézzel tiszteletét kezdte
ajánlani a Legfelsőbb Úrnak.
15. vers
Arjuna szólt:
Kedves Uram, testedben látom egybegyűlve az összes félistent
és a különféle élőlényeket. Látom Brahmát, amint a
lótuszvirágon ül, látom Sivát, valamint sok bölcset és
isteni kígyót.
16. vers
Óh, kozmosz Ura, univerzális testedben minden oldalról sok-
sok vég nélkül kiterjedő formát, gyomrot, szájat és szemet
látok. Mindezeknek nincs sem kezdete, sem vége, sem közepe.
17. vers
Nehéz a különféle koronákkal, buzogányokkal és csakrákkal
ékesített formádat nézni, mert vakítóan ragyog, mérhetetlen
és izzó, mint a Nap.
18. vers
Te vagy a legvégső cél, az univerzumokban a legkiválóbb,
kimeríthetetlen, s a legősibb. Te vagy a múlhatatlan vallás
fenntartója, az örökkévaló Istenség Személyisége.
19. vers
Te vagy a kezdet, a közép és a vég nélküli forrás. Számtalan
karod van, a Hold és a Nap nagy, végtelen számú szemeid közé
tartozik. Látom, a szádból izzó láng lövell, s ragyogásod
által melegíted ezt az egész univerzumot.
20. vers
Habár egy vagy, kiterjedtél az égben, a bolygókban, s a
köztük levő űrben egyaránt. Óh, Nagy Lélek, félelmetes
formádat szemlélve látom, hogy mind a három bolygórendszer
lakosai megzavarodtak.
21. vers
Az összes félisten meghódol Előtted, s Beléd hatolnak.
Nagyon félnek, s összetett kézzel védikus himnuszokat
zengenek.
22. vers
Csodálkozva szemlélnek Téged az Úr Siva különféle
megnyilvánulásai, valamint az Adityák, a Vasuk, a Sadhyák, a
Visvadevák, a két Asvin, a Marutok, az ősatyák, a
Gandharvák, a Yaksák, az Asurák és a tökéletessé vált
félistenek.
23. vers
Óh, Hatalmas-karú, bolygóján az összes félisten zavartan
szemléli számtalan arcod, szemed, karod, gyomrod, lábad és
rettenetes fogaid. Én is megdöbbentem, akárcsak ők.
24. vers
Óh, mindent-átható Visnu! Nem vagyok képes tovább
fenntartani lelki egyensúlyomat. Félek eget betöltő, ragyogó
színeid, valamint izzó szemeid és szájaid láttán.
25. vers
Óh, urak Ura, világok menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám!
Lángoló halotti arcaid és félelmetes fogaid látványa elűzte
lelki békémet, teljesen megzavarodtam.
26-27. vers
Dhrtarastra összes fia, és a velük szövetséges királyok,
Bhisma, Drona és Karna, valamint kiváló katonáink egytől-
egyig a szájadba özönlenek. Borzadva látom, miként
némelyikük koponyája szétmorzsolódik félelmetes, iszonyú
fogaid között.
28. vers
Mint folyók az óceánba, úgy ömlenek e harcosok lángoló
szájaidba, hogy ott megsemmisüljenek.
29. vers
Látom az embereket teljes sebességgel torkodba rohanni,
miként az éjjeli lepkék is fejvesztetten a tűzbe szállanak.
30. vers
Óh, Visnu, lángoló nyelveiddel minden irányban elpusztítasz
mindenkit, s felmérhetetlen sugaraid beragyogják az
univerzumot. Perzselvén a világot, Te jelen vagy mindenütt.
31. vers
Óh, urak Ura, ily félelmetes forma, kérlek, áruld el nekem,
ki vagy Te! Hódolatomat ajánlom Neked, s esedezem, légy
kegyes hozzám! Küldetésedet nem ismerem, de vágyom arra,
hogy halljak róla!
32. vers
Szólt a Magasztos Úr:
Idő vagyok, világok pusztítója. Azért jöttem, hogy az összes
embert foglalkoztassam. Te és a többi Pandava kivételével
mindkét fél harcosai meg fognak semmisülni.
33. vers
Kelj fel hát, készülj a harcra! Óh, Savyasacin, virágzó
királyságot fogsz élvezni ellenségeid legyőzése után. Én már
halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.
34. vers
A hatalmas vitézek, mint például Drona, Bhisma, Jayadratha
és Karna, már mind elpusztultak. Harcolj csak, s ne aggódj,
győzedelmeskedni fogsz ellenségeid felett!
35. vers
Így szólt Sanjaya Dhrtarastrához:
Óh, király, Arjuna reszketett, midőn e szavakat hallotta az
Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, majd összetette kezét,
s félelemmel telve, elcsukló hangon eképpen szólott:
36. vers
Óh, Hrsikesa, Neved hallatára örömtelivé válik a világ, s
így mindenki ragaszkodni fog Hozzád. A tökéletessé vált
lények tiszteletteljes hódolatukat ajánlják, míg a démonok
szerteszét menekülnek. Mindez így van rendjén.
37. vers
Óh, Nagylelkű, óh, Határtalan, miért ne ajánlják hát
hódolatukat Neked, ki még Brahmánál is felsőbbrendű vagy? Te
vagy az eredeti mester, óh, univerzum menedéke,
legyőzhetetlen forrás, minden ok oka, aki transzcendentális
ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest.
38. vers
Te vagy az eredeti Személy, a Legfelsőbb Isten, a
megnyilvánult kozmikus világ egyetlen oltalma. Tudsz
mindent, s Te vagy mindaz, amit meg kell ismerni. Te felette
állsz az anyagi kötőerőknek. Óh, végnélküli forma, Te hatod
át az egész kozmikus megnyilvánulást.
39. vers
Te vagy a levegő, a tűz, a víz, és Te vagy a Hold! Te vagy a
Legfelsőbb Irányító, Te vagy a Brahma, a nagyatya. Ezért
tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked újra meg újra -
ezerszeresen.
40. vers
Hódolatom elölről, hátulról és minden oldalról! Óh, kötetlen
erő, Te vagy a korlátlan hatalom mestere! Mindent-áthatóként
Te vagy a minden!
41-42. vers
A múltban nem tudtam dicsőségedről, ezért csupán így
szólítottalak: "Óh, Krsnám; óh, Yadavám; kedves barátom!"
Kérlek, nézd el, bármit is tettem bolondságomban vagy
szeretetemben! Tréfálkozván, sokszor voltam tiszteletlen
Veled szemben, miközben együtt pihentünk, egy ágyban
feküdtünk, vagy együtt ettünk; néha kettesben, néha pedig a
többi barátunk előtt. Kérlek, bocsásd meg minden vétkem!
43. vers
Te vagy az atyja a teljes kozmikus megnyilvánulásnak, Te
vagy az imádandó lelki tanítómester. Senki sem egyenrangú
Veled, és senki sem válhat eggyé Veled. Mérhetetlen vagy a
három világon belül.
44. vers
Te vagy a Legfelsőbb Úr, aki minden élőlény számára
imádandó. Ezért hát leborulok, hogy a tiszteletemet
ajánljam, és kegyedért esedezem. Kérlek, nézd el, bármilyen
hibát is követtem el Veled szemben, s légy türelmes hozzám,
mint apa a fiához, barát a pajtásához, szerető a kedveséhez!
45. vers
Boldog vagyok az eddig sohasem látott univerzális forma
megtekintése után, de ugyanakkor félelem gyötri elmémet.
Kérlek hát, részesíts kegyedben, s fedd fel ismét eredeti
formádat, mint az Istenség Személyisége, óh, urak Ura,
univerzum hajléka!
46. vers
Óh, ezerkarú, óh, univerzális Úr, szeretnélek négykarú
formádban látni, ékes sisakkal fejeden, kezeidben buzogányt,
csakrát, kagylókürtöt és lótuszvirágot tartván. Nagyon
vágyódom, hogy ebben a formádban lássalak!
47. vers
A Magasztos Úr szólt:
Kedves Arjunám, boldogan mutattam meg belső energiám által
az univerzális formát. Előtted még senki sem látta ezt, a
végtelent és vakítóan ragyogót.
48. vers
Óh, Kuru harcosok legjobbja, előtted senki sem láthatta
univerzális formámat, mert azt nem lehet megpillantani a
Vedák tanulmányozásával, áldozatok végrehajtásával vagy
hasonló cselekedetekkel. Egyedül te láthattad meg azt.
49. vers
Az elméd nyugtalanná vált szörnyű arculatom láttán. Most
legyen hát vége ennek! Kedves bhaktám, szabadulj meg minden
aggodalomtól, hogy megbékélt elmével megpillanthasd a kívánt
formát.
50. vers
Sanjaya e szavakkal fordult Dhrtarastrához:
Ezeket mondta Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége
Arjunának, majd nagylelkűen felfedte előbb a négykarú, végül
a valódi, gyönyörűséges kétkarú formáját, ily módon
lelkesítve a megrettent Arjunát.
51. vers
Amikor Arjuna megpillantotta Krsnát eredeti formájában, így
szólt:
Látván emberhez hasonló, gyönyörű formád, elmém
megnyugodott, s visszatért eredeti lelkiállapotom.
52. vers
Szólt a Magasztos Úr:
Kedves Arjunám, nagyon nehéz megpillantani ezt a formám,
amit most látsz. Még a félistenek is állandóan lesik az
alkalmat, hogy megláthassák ezt a számukra annyira kedves
formát.
53. vers
Amit most transzcendentális szemeddel felfogsz, azt nem
lehet meglátni vagy megérteni csupán a Vedák
tanulmányozásával, sem komoly vezeklések végzésével, sem
adományozással, sem rituális imádattal. Az efféle folyamatok
által lehetetlen eredeti formámban megpillantani Engem.
54. vers
Óh, kedves Arjunám, ellenség fenyítője, csakis osztatlan
odaadó szolgálat által lehet Engem igazán megérteni. Egyedül
így lehet közvetlenül meglátni Engem, úgy, ahogyan előtted
állok. Ily módon lehet csak behatolni a Rólam szóló tudás
misztériumába.
55. vers
Kedves Pandava, aki tiszta, odaadó szolgálatomban él,
mentesen előző tetteinek szennyétől és az elmebeli
spekulációtól, és barátja minden élőlénynek - az biztosan
eljut Hozzám.
 
1. vers
Arjuna így kérdezett:
Ki tekinthető tökéletesebbnek: aki mindig megfelelően imád
Téged az odaadó szolgálatban, vagy aki a személytelen
Brahmant, a megnyilvánulatlant imádja?
2. vers
A Magasztos Úr szólt:
Aki elméjét személyes formámra rögzíti, s mindig nagy,
transzcendentális hittel imád Engem, azt a
legtökéletesebbnek tekintem Én.
3-4. vers
De akik az érzékek szabályozásával, s azáltal, hogy
egyenlőek mindenkivel szemben, teljesen az Abszolút Igazság
személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely
túl van az érzékek felfogásán, s mindent-átható,
felfoghatatlan és mozdulatlan, az ilyen személyek, akik
mindenki jólétéért fáradoznak - végül is elérnek Engem.
5. vers
Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a
Legfelsőbb személytelen, megnyilvánulatlan aspektusához
vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az
előrejutás a megtestesült lények számára.
6-7. vers
Óh, Prtha fia, gyorsan megszabadítom a születés és halál
óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem
imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban
él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.
8. vers
Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére,
és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így
kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.
9. vers
Kedves Arjunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy
elmédet eltérés nélkül Rám szögezni, akkor kövesd a bhakti-
yoga szabályozó elveit. Ily módon majd felébred a vágy
benned, hogy elérj Engem.
10. vers
Ha nem tudod gyakorolni a bhakti-yoga szabályait, akkor
próbálj csak Nekem dolgozni, mert ha Értem cselekszel, akkor
majd eléred a tökéletes szintet.
11. vers
Ha képtelen vagy ilyen tudatban dolgozni, akkor próbálj
lemondani munkád minden gyümölcséről, s horgonyozz az
önvalóban.
12. vers
Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe. A
meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a
munka gyümölcseiről való lemondás, mert ezáltal lelki
nyugalomhoz jut az ember.
13-14. vers
Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem
képzeli tulajdonosnak magát, mentes a hamis egotól, azonos a
boldogságban és boldogtalanságban, mindig elégedett, odaadó
szolgálatban él, eltökélten igyekszik, elméje és értelme
egyetértésben van Velem, s az Én bhaktám - az nagyon kedves
Számomra.
15. vers
Aki nem okoz problémát senkinek sem, az aggodalom nem
zavarja, s változatlan úgy a boldogságban, mint a
boldogtalanságban - az nagyon kedves Nekem.
16. vers
Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától,
tiszta, ügyes, gondok nélküli, mentes minden fájdalomtól, s
egy tettében sem törekszik a munka gyümölcsére - az nagyon
kedves Nekem.
17. vers
Az olyan bhakta, aki nem vonzódik az anyagi örömhöz, de nem
is gyűlöl, nem bánkódik és nem vágyakozik, lemond úgy a
kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról - az nagyon kedves
Nekem.
18-19. vers
Aki egyenlő barátaival és ellenségeivel szemben,
kiegyensúlyozott a tiszteletben és szégyenben, hidegben és
melegben, boldogságban és boldogtalanságban, jó és rossz
hírben, mindig mentes az anyagi társulás szennyeződésétől,
állandóan csendes, mindennel elégedett, nem törődik
semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, és odaadó
szolgálattal foglalja le magát - az nagyon kedves Nekem.
20. vers
Az a bhakta, aki az odaadó szolgálat e maradandó útját
járja, hittel szolgál, s Engem tekint legfelsőbb céljaként -
az főleg nagyon kedves Nekem.
 
1-2. vers
Arjuna szólt:
Kedves Krsna, szeretném megérteni a prakrtit, a purusát, a
ksetrát, a ksetrajnát, a jnanát és a jneyamot.
A Magasztos Úr így válaszolt:
Óh, Kunti fia, az anyagi testet hívják ksetrának, ismerőjét
pedig ksetrajnának.
3. vers
Óh, Bharata leszármazottja, értsd meg, hogy szintén Én
vagyok ksetrajna minden testben. Jnanának a testre, valamint
annak birtokosára vonatkozó tudást hívják. Ez az Én
véleményem.
4. vers
Kérlek, halld most részletes leírásom a tett mezejéről,
annak felépítéséről, változásairól, keletkezéséről,
ismerőjéről és hatásairól.
5. vers
A különféle bölcsek a Veda könyvekben [főleg a Vedanta-
sutrában] írnak a tettek ismerőjéről és a tudásról, amely a
tettek mezejéről szól, s ezt nagyon logikusan ok és
okozatként mutatják be.
6-7. vers
Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem, a
megnyilvánulatlan, a tíz érzék, az elme, az öt érzéki tárgy,
vágy, irtózat, boldogság, az aggregátum, a léttünetek és a
meggyőződések - ezeket együttesen a tettek mezejének és
visszahatásainak tekintik.
8-12. vers
Alázatosság, büszkeség [nélküliség]*, erőszak nélküliség, béketűrés,
egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása,
tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégítés
tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egotól, a
születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása,
nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a
többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem
kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás Irántam,
elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az emberek
általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának
felismerése és az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás
- ezt mind tudásnak nyilvánítom, az ezzel ellenkezőt pedig
tudatlanságnak.
13. vers
Most megmagyarázom a jneyamot, melynek ismeretével
megízlelheted a halhatatlanságot, a kezdet nélkülit, a Nekem
alárendeltet. Neve Brahman, vagyis lélek, s ez túl van az
anyagi világ ok és okozat törvényén.
14. vers
Mindenhová elnyúlnak karjai és lábai, arcai és szemei
mindenhol jelen vannak, s mindent hall - így létezik a
Felsőlélek.
15. vers
A Felsőlélek az eredeti forrása minden érzéknek, ám Ő mégis
érzékek nélküli. Bár Ő minden lény fenntartója, mégis
kötetlen. A természet fölött áll, ugyanakkor az anyagi
természet összes kötőerejének mestere.
16. vers
A Legfelsőbb Igazság kívül is, belül is, a mozgóban és a
mozdulatlanban is létezik. Ő túl van a látás és a tudás
anyagi érzékszervének hatalmán. Bár nagyon-nagyon távol van,
mégis megtalálható mindenki közelében is.
17. vers
Bár a Felsőlélek felosztottnak tűnik, valójában ez soha
sincs így: Ő egy. Habár valamennyi élőlény fenntartója,
tudni kell Róla, hogy mégis Ő az, aki elpusztít és megteremt
mindent.
18. vers
Ő a fényforrása minden fénylő tárgynak, túl van az anyag
sötétségén és megnyilvánulatlan. Ő a tudás tárgya és célja.
Mindenki szívében jelen van.
19. vers
Összefoglalóan leírtam a tettek mezejét, a tudást, valamint
a tudás tárgyát. Teljességében csak a bhaktáim érthetik meg
ezeket, s így elérhetik az Én természetemet.
20. vers
Tudni kell, hogy az anyagi természet és az élőlények kezdet
nélküliek. Változásaik, valamint a három kötőerő az anyagi
természet termékei.
21. vers
Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi tettnek és
visszahatásnak, míg az élőlény a szenvedések és élvezetek
okozója a világban.
22. vers
Ily módon élvezi az anyagi világgal kapcsolatba került
élőlény a természet három kötőerejének termékeit. A gunákkal
való társulás következtében különféle fajokban születik meg,
s hol jó, hol rossz éri őt.
23. vers
Az anyagi testben van egy másik, egy transzcendentális
élvező is - az Úr, a Legfelsőbb Birtokos, aki
felülvigyázóként és engedélyezőként létezik, s akit
Felsőlélekként ismernek.
24. vers
Aki megérti az anyagi természetről, az élőlényről és a
természet kötőerőinek egymásra hatásáról szóló filozófiát,
az biztosan felszabaduláshoz jut. Az ilyen személy nem fog
újra megszületni ebben a világban, függetlenül a jelenlegi
helyzetétől.
25. vers
A Felsőlelket néhányan meditáció által, egyesek a tudás
művelése révén, mások pedig a gyümölcsöző vágyaktól mentes
munka segítségével látják meg.
26. vers
Azután vannak olyanok is, akik másoktól hallottak a
Legfelsőbb Személyről, s bár nem jártasak a lelki tudásban,
elkezdték imádni Őt. Ők is túljutnak a halál birodalmán, s
ezt éppen annak a képességüknek köszönhetik, hogy a hiteles
forrásokra hallgattak.
27. vers
Óh, Bharaták vezére, minden létező, mozgó és mozdulatlan
egyaránt, csupán összetevője a tettek mezejének és az azt
ismerőnek.
28. vers
Aki minden testben látja az egyéni lelket kísérő Paramatmát,
és aki megérti, hogy sem az egyéni lélek, sem pedig a
Felsőlélek nem semmisül meg soha, az valóban lát.
29. vers
Aki a Felsőlelket minden élőlényben, mindig, mindenhol
egyenlőnek látja, az nem degradálódik elméje által, s így
eléri a legvégső célt.
30. vers
Aki látja, hogy minden tettet az anyagi természet alkotta
test hajt végre, és az önvaló nem tesz semmit, az valóban
lát.
31. vers
Amikor a bölcs ember többé nem látja a különbségeket, melyek
a különféle anyagi testeknek tudhatók be, akkor eljut a
Brahman-felfogáshoz, s így meglátja, hogy az élőlények
mindenhová elterjednek.
32. vers
Az örökkévalóság látomásával rendelkezők tudják, hogy a
lélek transzcendentális, örökké létező, s túl van a
természet kötőerőin. Óh, Kunti fia, a lélek nem cselekszik
soha, és nem is kötődik, habár kapcsolatban áll az anyagi
testtel.
33. vers
Finom fizikai természetéből adódóan az éter nem keveredik
semmivel, bár mindent áthat. Hasonlóan, a lélek sem vegyül a
testtel, bár abban foglal helyet.
34. vers
Óh, Bharata fia, ahogy a Nap egyedül beragyogja ezt az egész
bolygórendszert, úgy világítja meg belülről a lélek az egész
testet a tudat sugaraival.
35. vers
Aki tudatosan látja a különbséget a tettek mezeje és annak
tulajdonosa között, s képes megérteni a felszabadulás
folyamatát az anyagi kötelékek alól, az szintén eléri a
Legfelsőbbet.
 
1. vers
A Magasztos Úr szólt:
Ismét kinyilvánítom neked ezt a legfelsőbb bölcsességet, a
tudományok legkiválóbbját, melyet megismervén minden bölcs
elérte a legmagasabb tökéletességet.
2. vers
E tudásban biztos menedéket találván az ember elérheti a
transzcendentális természetet, amely az Én természetemhez
hasonló. Így nem születik meg az újabb teremtéskor, s az
anyagi világ megsemmisülése sem fogja nyugtalanítani.
3. vers
Óh, Bharata fia, a Brahmanként ismert teljes anyagállomány
az anyaméh, amit Én termékenyítek meg, így adván lehetőséget
az élőlénynek a születésre.
4. vers
Óh, Kunti fia, tudni kell, hogy minden faj születés által
jöhet létre, s Én vagyok a magot adó Atya.
5. vers
Óh, Erőskarú, az anyagi természet három kötőerőből áll:
jóság, szenvedély és tudatlanság. Az élőlény alárendeltjévé
válik e kötőerőknek, mihelyt kapcsolatba kerül az anyagi
természettel.
6. vers
Óh, Bűntelen, mivel tisztább a többinél, a jóság minősége
ragyogó, és megszabadítja az embert a bűnös cselekedetek
visszahatásaitól. A jóságban élők tudást fejlesztenek ki, de
ez és a boldogság fogalma megköti őket.
7. vers
Óh, Kunti fia, tudd meg, hogy a szenvedély minősége a vég
nélküli vágyból és kéjből születik, ezért az anyagi,
gyümölcsöző tettekhez köti az embert.
8. vers
Óh, Bharata fia, tudd meg hát, hogy a tudatlanság okozza az
élőlények illúzióját. E kötőerőnek elmezavar, tunyaság és
alvás az eredménye - így ejti rabul a feltételekhez kötött
élőlényeket.
9. vers
A jóság kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély a tett
gyümölcseihez, a tudatlanság pedig az elmezavarhoz láncolja
az embert.
10. vers
Óh, Bharata, néha a szenvedély kerül túlsúlyba, elnyomván a
jóság minőségét, néha a jóság győzi le a szenvedélyt, máskor
pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély
kötőerői felett. Ily módon mindig küzdelem folyik az
elsőbbségért.
11. vers
A jóság kötőereje akkor tapasztalható, amikor a test minden
kapuját tudás ragyogja be.
12. vers
Óh, Bharaták vezére, ha a szenvedély minősége van
növekvőben, akkor erős ragaszkodás, féktelen vágy, bujaság
és intenzív törekvés jelentkezik.
13. vers
Óh, Kuruk öröme, a tudatlanság gyarapodásával elmezavar,
illúzió, tétlenség és sötétség nyilvánul meg.
14. vers
Ha valaki a jóság kötőerejében hal meg, akkor a tisztább
felsőbb bolygókra jut.
15. vers
A szenvedély minőségében távozó a munka gyümölcséért
dolgozók között fog megszületni, aki pedig a tudatlanság
kötőerejében hal meg, az az állatok világában születik újra.
16. vers
A jóság kötőerejében cselekedvén megtisztul az ember. A
szenvedély minőségében végzett munka szenvedést, a
tudatlanságban végrehajtott tett pedig ostobaságot
eredményez.
17. vers
A jóság kötőerejéből igazi tudás keletkezik, a
szenvedélyéből kapzsiság és fájdalom, a tudatlanságéból
ostobaság, elmezavar és illúzió.
18. vers
A jóság minőségében élők fokozatosan felfelé, a felsőbb
bolygók irányába haladnak. Akiket a szenvedély köteléke
jellemez, azok a földi bolygókon élnek, a tudatlanság rabjai
pedig a pokoli világokba jutnak.
19. vers
Lelki természetemet akkor értheted majd meg, amikor az
összes tettben csak az anyagi természet kötőerőinek
működését látod, s azt, hogy a Legfelsőbb Úr e kötőerők
fölött áll.
20. vers
Ha a megtestesült lény képes túljutni e három kötőerőn,
akkor megszabadulhat a születéstől, haláltól, öregségtől és
a velük járó fájdalmaktól, s élvezheti a lelki élet
nektárját még ebben az életben.
21. vers
Arjuna kérdezett:
Óh, kedves Uram, milyen jelekről ismerhetjük fel azt, aki a
három kötőerő felett áll? Miképpen viselkedik az ilyen
személy, s hogyan jut túl az anyagi természet kötőerőin?
22-25. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
Óh, Pandava, az olyan emberről mondják azt, hogy túljutott
az anyagi természet kötőerőinek hatáskörén, aki nem gyűlöli
a jelenlevő ragyogást, ragaszkodást, s illúziót, de nem is
vágyik utánuk, ha nincsenek jelen; semleges, mert túl van a
kötőerőkön; mindig rendíthetetlen marad, mert tudja, hogy
csupán a kötőerők működnek; ugyanúgy tekint az örömre és a
fájdalomra; egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a kődarabot és
az aranyrögöt; bölcsen egynek véli a dicséretet és a
bírálatot; változatlan a becsben és a becstelenségben
egyaránt; a barátot is és az ellenséget is ugyanúgy kezeli,
és felhagyott minden gyümölcsöző próbálkozással.
26. vers
Aki teljesen az odaadó szolgálattal foglalja le magát, és
nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben
túllép az anyagi természet kötőerőin, s így elér a Brahman
síkjára.
27. vers
Én vagyok a hajléka a személytelen Brahmannak, amely
halhatatlan, elpusztíthatatlan, örök, és aminek a végső
boldogság az igazi természete.

1. vers
Szólt a Magasztos Úr:
Van egy banjanfa, amelynek gyökerei felfelé, ágai pedig
lefelé nőnek, s melynek védikus himnuszok a levelei. Aki
ismeri ezt a fát, az ismeri a Vedákat.
2. vers
E faágak le és fel egyaránt nőnek, s az anyagi természet
három kötőereje táplálja őket. Rügyei az érzékek tárgyai.
Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nőnek, s ezek az
emberi társadalom gyümölcsöző cselekedeteihez kötődnek.
3-4. vers
Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját.
Senki sem tudja, hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van
az alapja. De nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével
le kell dönteni. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahova
egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérni, s ott meg
kell hódolni az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki
mindennek a kezdete, s akiben időtlen idők óta jelen van
minden.
5. vers
Aki mentes az illúziótól, az áltekintélytől és a hamis
társulástól, megértette az örökkévalót, és felhagyott minden
anyagi vággyal, megszabadult a boldogság és az aggodalom
kettősségétől, s tudja, miképpen kell meghódolnia a
Legfelsőbb Személy előtt - az eléri azt az örök birodalmat.
6. vers
Az Én legfelsőbb hajlékomat nem Nap, Hold, vagy
elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer
eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.
7. vers
Ebben a feltételekhez kötött világban az élőlények az Én
örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük
miatt nagyon keményen küzdenek a hat érzékszervvel, melyhez
az elme is hozzátartozik.
8. vers
Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy
viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja
az illatot egyik helyről a másikra.
9. vers
Így az élőlény egy újabb durva-fizikai testet kap, bizonyos
fajta füllel, nyelvvel, orral és érintőszervvel, melyek az
elme körül csoportosulnak. Ily módon élvezi az érzékek
tárgyainak egy bizonyos csoportját.
10. vers
Az ostoba nem tudja megérteni, miképpen képes az élőlény
elhagyni testét, s azt sem, miféle testből merít örömet az
anyagi természet kötőerőinek varázsa alatt. De aki a tudás
szemével néz, az látja mindezt.
11. vers
A törekvő transzcendentalista, aki az önmegvalósításnak él,
világosan látja mindezt. De az önmegvalósítás folyamatát
mellőző nem képes erre, bármennyire próbálkozzék is.
12. vers
Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása,
a Holdnak sugárzása, tűznek fényessége is mind Tőlem árad.
13. vers
Behatolok minden bolygóba, s az Én energiám tartja őket
pályájukon. Holddá válva Én látom el a zöldségeket az élet
ízes levével.
14. vers
Én vagyok az emésztés tüze minden testben, és Én vagyok a
ki- és bemenő életlevegő is, mely által a négyféle étel
megemésztődik.
15. vers
Én minden szívben ott lakozom. Tőlem jön az emlékezet, a
tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit az összes Veda
közül ismerni kell, hiszen Én vagyok a Vedanta szerkesztője
és a Vedák ismerője.
16. vers
Kétféle lény létezik: a gyarló és a tévedhetetlen. Az anyagi
világban minden lény gyarló, a lelki világban pedig mindenki
tévedhetetlen.
17. vers
E kettőn kívül létezik a legnagyobb élő személyiség, Maga az
Úr, aki behatolt a három világba, és fenntartja azokat.
18. vers
Miután Én transzcendentális vagyok, túl a gyarlón és a
csalhatatlanon, s mert Én vagyok a leghatalmasabb, ezért a
Legfelsőbb Személyként magasztalnak Engem a Vedák és a
világ.
19. vers
Óh, Bharata fia, legyen az bárki, mindentudóként kell
ismerni, ha kétség nélkül tudja Rólam, hogy Én vagyok az
Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ezért teljesen
lefoglalja magát az odaadó szolgálattal.
20. vers
Óh, Bűntelen, amit most feltártam előtted, az a Védikus
Írások legmeghittebb része. Bárki is legyen, ha megérti ezt,
bölccsé válik, és törekvését tökéletesség fogja koronázni.
 
1-3. vers
A Magasztos Úr szólott:
Félelemnélküliség, léttisztítás, a lelki tudás művelése,
adományozás, önszabályozás, áldozatok végrehajtása, a Vedák
tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszak nélküliség,
igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség,
idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség, mentesség a
kapzsiságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen
elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság,
valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól - óh,
Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az
isteni természettel megáldott ember jellemzői.
4. vers
Óh, Partha, büszkeség, dölyf, beképzeltség, düh, durvaság és
tudatlanság tartozik a démoni természethez.
5. vers
A transzcendentális tulajdonságok elősegítik a
felszabadulást, míg a démoniak kötöttséget eredményeznek. Ne
aggódj, óh, Pandava, mert te isteni jellemmel születtél!
6. vers
Óh, Prtha fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban:
az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni
tulajdonságokról már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a
démoniról is!
7. vers
A démoni emberek nem tudják, mi a helyes és mi a helytelen
cselekvés. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig
igazlelkűség nem található bennük.
8. vers
Azt mondják, hogy ez a világ irreális, s nincsen alapja, sem
irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, semmi
más.
9. vers
Az efféle végkövetkeztetéseket követve, az énüket vesztett,
értelmetlen, démoni emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe
fognak, hogy romba döntsék a világot.
10. vers
A kielégíthetetlen kéjnél, a gőgnél és hamis tekintélynél
keresnek menedéket, a múlandó vonzza őket, s ily módon az
illúzió hatása alatt mindig tisztátlan munkára tesznek
fogadalmat.
11-12. vers
Hiszik, hogy az élet végéig tartó érzékkielégítés az emberi
civilizáció legfontosabb szüksége, ezért aggodalmuk nem
ismer határt. Sok-sok ezer vágy, kéj és düh köti őket, s az
érzékek kielégítéséhez szükséges pénzt illegális eszközökkel
szerzik meg.
13-15. vers
A démoni ember így gondolkodik: "Milyen nagy vagyonnal
rendelkezem! A terveim szerint ez még egyre gyarapodni fog.
Mind az enyém most, de a jövőben még több lesz... Volt egy
ellenségem, de már megöltem. Előbb-utóbb a többivel is
elbánok majd... Én vagyok mindennek az ura, mindennek az
élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a
leggazdagabb, és arisztokratikus családból származom. Nincs
nálam hatalmasabb és boldogabb... Áldozatokat hajtok majd
végre, valamennyit adományozni is fogok, így élvezem majd az
életet." Ily módon téveszti meg a démont a tudatlanság.
16. vers
A számtalan aggodalomtól megzavarodva, a káprázatok
szövevényébe keveredve, erősen kötődnek az érzéki örömökhöz,
és ocsmány pokolba csúsznak.
17. vers
Önelégültek, örökké szemtelenek, s a vagyontól és a hamis
tekintélytől megmámorosodván néha áldozatokat hajtanak
végre, de csak névleg, mellőzvén az Írások minden előírását
és szabályát.
18. vers
A démonok a hamis egonál, a hatalomnál, dölyfnél, bujaságnál
és dühnél keresnek menedéket, gyalázzák az igazi vallást, és
irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki
nemcsak mások testében, de az övékében is ott lakozik.
19. vers
Az anyagi lét óceánjába, a különféle démoni fajok méhébe
dobom a gyűlölködőket és gonoszokat, akik az emberiség alját
képezik.
20. vers
Óh, Kunti fia, ezek a balgák ismételten démoni fajokban
fognak megszületni, Engem sohasem érhetnek el. Fokozatosan a
lét legförtelmesebb fajtájába süllyednek.
21. vers
Három kapu vezet a pokolba: kéj, düh és kapzsiság. Minden
józan embernek meg kell válnia tőlük, mert a lélek
degradálásához vezetnek.
22. vers
Óh, Kaunteya, aki kikerülte a tudatlanság e három kapuját,
az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást.
Ily módon fokozatosan eléri a legvégső célt.
23. vers
De aki félredobja az Írások szabályozó parancsait, és a
kéjtől indítva a saját szeszélyeire hallgatva cselekszik, az
sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem pedig a
legvégső célt nem éri el.
24. vers
Az Írások irányadásából kell megérteni, hogy mi a kötelesség
és mi nem. Miután az ember megismerte e szabályokat,
cselekedjék úgy, hogy fokozatosan fejlődhessék általuk.
 
1. vers
Arjuna kérdezett:
Óh, Krsna, mi a helyzet azokkal, akik nem követik az Írások
elveit, hanem a saját elképzeléseik szerint imádnak? Melyik
kötőerőben vannak ők; a jóságéban, a szenvedélyében vagy a
tudatlanságéban?
2. vers
A Legfelsőbb Úr szólott:
A hit háromféle lehet: jó, szenvedélyes és tudatlan, attól
függően, hogy a megtestesült lélekre melyik kötőerő
jellemző. Hallj hát most ezekről!
3. vers
Az ember egy bizonyos fajta hitet fejleszt ki, amelyik
megegyezik azzal a kötőerővel, amelynek a hatása alatt áll.
Úgy mondják: amilyen az élőlényre jellemző kötőerő, olyan a
hite is.
4. vers
A jóság kötőerejében élők a félisteneket, a szenvedélyben
levők a démonokat, a tudatlanság kötelékének rabjai pedig a
szellemeket és a hasonló lényeket imádják.
5-6. vers
Tudd meg, hogy akik büszkeségből, önzésből, bujaságból és
ragaszkodásból olyan szigorú vezeklésbe és
önmegtartóztatásba fognak, melyet az Írások nem ajánlanak,
akiket a szenvedély hajt, és sanyargatják testszerveiket,
valamint a testen belül lakozó Felsőlelket, azokat
démonokként ismerik.
7. vers
Az étel, amiből mindenki részesül, szintén háromféle, az
anyagi természet kötőerői szerint. Ugyanez vonatkozik az
áldozásra, vezeklésre és adományozásra is. Most elmondom
megkülönböztetésüket, figyelj jól!
8-10. vers
A jóság minőségében levő étel meghosszabbítja az
élettartamot, megtisztítja az ember létét, erőt, egészséget,
boldogságot és elégedettséget ad. Az ilyen tápláló étel
édes, lédús, zsíros és ízes. A túl keserű, túlságosan
savanyú, sós, csípős, száraz és égető ételt a szenvedély
kötőerejében levők kedvelik. Az ilyen étel fájdalmat,
kedvetlenséget és betegséget okoz. A tudatlanság minőségében
élők a fogyasztás előtt három óránál tovább főzött, ízetlen,
állott, bűzös, rothadó és tisztátlan ételt szeretik.
11. vers
Az áldozatok közül az van a jóság minőségében, amelyet a
szilárd kötelességtudat és az Írások szabályai szerint
hajtanak végre, anélkül, hogy ennek fejében valami jutalomra
vágynának.
12. vers
Óh, Bharaták legjobbja, a szenvedély kötőereje jellemzi azt
az áldozatot, melyet valamilyen anyagi célból, haszonlesően
és kérkedően hajtanak végre.
13. vers
A tudatlanság kötőerejében lévőnek kell tekinteni az Írások
parancsaival ellenszegülő áldozatot, amelyikben nem osztanak
lelki ételt, nem zengenek himnuszokat, nem jutalmazzák meg a
papokat, és amelyik hit nélküli.
14. vers
A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a brahmanák, a lelki
tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint a szülők
imádatából áll. A tisztaság, egyszerűség, cölibátus és
erőszak nélküliség is ide sorolható.
15. vers
A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó,
jót akaróan, kedvesen, másokat nem sértve szól, és a Vedákat
rendszeresen idézi.
16. vers
Az elme fegyelmezését pedig a lelki nyugalom, egyszerűség,
higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja.
17. vers
A fegyelmezettség e három fajtája a jóság természetéhez
tartozik, és az olyan emberek gyakorolják, akiknek nem az
anyagi haszon a céljuk, hanem a Legfelsőbb kielégítése.
18. vers
A hivalkodó vezeklés és önszigor a szenvedély kötőerejéhez
tartozik, csapongó és ideiglenes, s azért végzik, hogy
tiszteletet, megbecsülést és magasztalást szerezzenek.
19. vers
Az olyan vezeklésről és önszigorról, melyet ostobán,
állhatatos önkínzással gyakorolnak, vagy mások
megsebesítésével, esetleg megsemmisítésével jár, azt
mondják, hogy a tudatlanság kötőerejében van.
20. vers
A kötelességből, helyes időben és megfelelő helyen, érdemes
személynek adott ajándékot, amely mentes az
ellenszolgáltatás reményétől, a jóság minőségében végzett
adományozásnak kell tekinteni.
21. vers
De a viszonzás reményében, gyümölcsöző eredményekre vágyva,
vagy kelletlenül végzett adományozásról azt mondják, hogy a
szenvedély kötőerejébe tartozik.
22. vers
A nem megfelelő időben és rossz helyen, méltatlan
személyeknek, tisztelet nélkül, megvetéssel történő
adományozás a tudatlanság kötőerejében van.
23. vers
Om, tat, sat: e három szót a teremtés kezdete óta a
Legfelsőbb Abszolút Igazság (Brahman) megjelölésére
használják. A brahmanák a védikus himnuszok zengése közben,
az áldozások alatt, a Legfelsőbb megörvendeztetése végett
ejtik ki e szavakat.
24. vers
Ezért a transzcendentalisták a Legfelsőbb elérése érdekében
mindig az om szóval kezdik az áldozatokat, adományozásokat
és vezekléseket.
25. vers
Az áldozatot, önfegyelmezést és adományozást önérdek nélkül,
a tat szóval kell végrehajtani. E transzcendentális
tetteknek az anyagi kötelékekből való kiszabadulás a céljuk.
26-27. vers
Az odaadó szolgálat tárgya az Abszolút Igazság, amit a sat
szó jelöl. Óh, Partha, ezeket az áldozásokat, vezekléseket
és adományozásokat a Legfelsőbb Személy örömére végzik, hűen
az abszolút természethez.
28. vers
De ideiglenesek az olyan áldozatok, vezeklések és
adományozások, melyeket a Legfelsőbben való hit nélkül
végeznek, óh, Prtha fia, függetlenül attól, hogy milyen
rituálék kísérték őket. Ezeket asatnak hívják, s nem érnek
semmit, sem ebben, sem a következő életben.
 
1. vers
Arjuna szólt:
Óh, Hrsikesa, óh, Kesi démon legyőzője, szeretném megérteni
a lemondás (tyaga) és a lemondott életrend (sannyasa)
célját.
2. vers
A Legfelsőbb Úr szólott:
A tapasztalt bölcsek az összes tett eredményének feladását
hívják tyagának, s azt az állapotot, vagyis a vágyakkal
végzett tettektől való elállást nevezik sannyasának.
3. vers
Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsöző
tett rossz, ezért fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt
állítják, hogy az áldozat, adományozás és önszigor tetteiről
sohasem szabad lemondani.
4. vers
Óh, Bharaták legkiválóbbja, hallj most Tőlem a lemondásról!
Óh, Tigris-az-emberek-között, háromféle lemondásról tesznek
említést az Írások.
5. vers
Az áldozás, adományozás és önfegyelmezés tetteit nem szabad
feladni, sőt ezeket mindig végre kell hajtani. Tény, hogy
mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.
6. vers
Óh, Partha, mindezt kötelességérzetből, és a haszonlesés
leghalványabb óhaja nélkül kell végrehajtani. Ez az Én
határozott véleményem.
7. vers
Az előírt kötelességeket sohasem szabad feladni. Ha valaki
az illúziótól megtévesztve mégis megválik tőlük, akkor
lemondását a tudatlanság kötőerejébe sorolják.
8. vers
Aki félelemből, vagy mert fáradságosak, feladja az előírt
kötelességeit, az a szenvedély kötelékében van. Így sohasem
lehet elérni a lemondás eredményét.
9. vers
Óh, Arjuna, aki csak azért hajtja végre az előírt
kötelességét, mert annak így kell lennie, és felhagy a tett
gyümölcseihez való ragaszkodással, annak lemondása a jóság
minőségébe tartozik.
10. vers
A jóságban élők nem utálják a kedvezőtlen munkát, de nem is
ragaszkodnak a kedvezőhöz, okos emberek, s nincsenek
kétségeik a munkát illetően.
11. vers
A megtestesült lélek valójában képtelen minden tettől
megválni. Ezért mondják, hogy az igazi lemondás az, ha
valaki a tettei gyümölcséről mond le.
12. vers
Aki nem lemondó, annak tettei háromféle gyümölcsöt teremnek
a halál után: kedvezőt, kedvezőtlent és vegyeset. Ez viszont
sohasem vonatkozik a lemondott rendben élőkre.
13-14. vers
Óh, erőskarú Arjuna, hallj most Tőlem az öt tényezőről, az
összes tett teljesítésének elősegítőjéről! A sankhya
filozófia szerint ezek az alábbiak: a tett színhelye, a
végrehajtó, az érzékek, a törekvés és végül a Felsőlélek.
15. vers
Ez az öt tényező okoz minden jó vagy rossz tettet, amit az
ember a testével, elméjével és beszédével végrehajt.
16. vers
Ezért, aki figyelmen kívül hagyja ezt az öt tényezőt, s az
énjét hiszi egyedüli cselekvőnek, az nem látja a dolgokat
azok valójában, így érthető módon egyáltalán nem okos.
17. vers
Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi
kötelékektől, azt tettei nem kötik, s nem is gyilkos ő, még
ha embereket is öl e világban.
18. vers
A tudás, a tudás tárgya és a tudó a tett három ösztönző
tényezője, az érzékek, a munka és a cselekvő pedig a tett
háromrétegű alapját képezik.
19. vers
Az anyagi természet három kötőerejével párhuzamosan
háromféle a tudás, a tett és a cselekvő is. Íme, halld ezt
is!
20. vers
A jóság minőségébe az a tudás tartozik, ami által az ember
minden létben az egy és örökkévaló lelki természetet látja,
a fel nem oszthatót a felosztottban.
21. vers
A szenvedély kötőerejébe az a tudás tartozik, ami által a
különböző testek szerint lát különféle élőlényeket az ember.
22. vers
Az igazságról mit sem tudó, csekély, realitás és ok nélküli
ismeretről - amely által úgy vonzódik az ember egy bizonyos
fajta munkához, mint az egyetlenhez - azt mondják, hogy a
tudatlanság kötőerejébe tartozik.
23. vers
A kötelesség szerinti tettet, amit az eredmények
gyümölcséről lemondott ember kötődés, vonzódás vagy gyűlölet
nélkül hajt végre, a jóság kötőerejébe sorolják.
24. vers
Viszont, amit nagy erőlködéssel végez a vágyait kielégíteni
óhajtó, s ami a hamis egoból származik, azt a szenvedély
kötőerejébe sorolják.
25. vers
A tudatlanságban és illúzióban végrehajtott, a jövőbeli
kötöttséget és a következményeket figyelmen kívül hagyó, a
mások számára ártalmas, célszerűtlen tettről pedig azt
mondják, hogy a tudatlanság kötőereje jellemzi.
26. vers
Az anyagi ragaszkodástól és a hamis egotól megszabadult,
lelkes, határozott, a sikerrel és kudarccal szemben egyaránt
közömbös cselekvő a jóság kötőerejébe tartozik.
27. vers
A munkája gyümölcséhez ragaszkodó, azt szenvedélyesen
élvezni akaró, kapzsi, irigy, tisztátlan, az örömtől és
bánattól befolyásolt cselekvő a szenvedély kötőerejében van.
28. vers
Az a munkás pedig, aki mindig az Írások parancsaival
ellenkező munkát végez, materialista, önfejű, csaló, lusta,
állandóan mogorva, halogató és nagyon ért mások
megsértéséhez - a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
29. vers
Óh, Dhananjaya, figyelj, amint részletesen leírom neked az
anyagi természet kötőerői szerinti háromféle értelmet és
határozottságot.
30. vers
Óh, Partha, az illúzió és sötétség varázsa alatt a
vallástalanságot vallásnak, a vallást vallástalanságnak
vélő, mindig rossz irányba törekvő értelem a tudatlanság
kötőerejébe tartozik.
31. vers
Az a tökéletlen értelem, amely nem tud különbséget tenni a
vallásos és az ateista élet, valamint a végrehajtandó és az
elkerülendő tettek között, a szenvedély kötőerejében van,
óh, Prtha fia.
32. vers
Óh, Partha, az illúzió és a sötétség varázsa alatt a vallástalanságot
vallásnak, a vallást vallástalanságnak vélő, mindig rossz irányba
törekvő értelem a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
33. vers
Óh, Prtha fia, az a rendületlen határozottság, amely a yoga
gyakorlása által marad szilárd, s szabályozza az elmét, az
életet és az érzékek működését, a jóság minőségében van.
34. vers
Óh, Arjuna, az a határozottság, amely által szorosan kötődik
az ember a gyümölcsöző eredményhez a vallásban, gazdasági
fejlődésben és érzékkielégítésben, a szenvedély minőségében
van.
35. vers
Az az ostoba határozottság pedig, óh, Partha, amely nem
képes túljutni az álmon, félelmen, bánkódáson, mogorvaságon
és illúzión, a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
36-37. vers
Óh, Bharaták legkiválóbbja, kérlek, hallj most Tőlem a
háromféle örömről, amit a feltételekhez kötött lélek élvez,
s amely néha minden fájdalmának véget vet. Az eleinte
méregnek tűnő öröm, amely végül nektárédessé válik, s
gyakorlása által ráébreszti az embert az önmegvalósításra -
azt a jóság kötőereje szerint valónak nevezik.
38. vers
Azt az örömöt, amit az ember az érzékeknek az
érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején
nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe
sorolják.
39. vers
Az az öröm pedig, ami kötve és távol tartja az embert az
önmegvalósítástól, ami az elejétől a végéig illúzió, s
alvásból, tunyaságból és tévhitből születik, a tudatlanság
kötőerejében van.
40. vers
Nincsen olyan lény, sem itt, sem a felsőbb bolygók
félistenei között, aki mentes lenne az anyagi természet
három kötőerejétől.
41. vers
Óh, Ellenség fenyítője, a brahmanákat, ksatriyákat,
vaisyákat és sudrákat cselekedeteik minősége szerint, az
anyagi természet kötőerőinek megfelelően csoportosítják.
42. vers
A brahmanák munkáját az alábbi, természetükből adódó
tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés,
tisztaság, béketűrés, becsületesség, bölcsesség, tudás és
vallásosság.
43. vers
Hősiesség, erő, elszántság, leleményesség, bátorság a
csatában, nagylelkűség és vezetőképesség képezi a ksatriyák
feladatát.
44. vers
A vaisyák természetéből adódó kötelességét földművelés,
tehenek védelme és kereskedés, a sudrákét pedig a fizikai
munka és mások szolgálata jellemzi.
45. vers
Mindenki elérheti a tökélyt saját kötelessége
végrehajtásával. Halld most Tőlem, miképpen lehetséges ez!
46. vers
Ha kötelessége teljesítése közben a mindent-átható Urat, az
összes élőlény eredetét imádja az ember, akkor elérheti a
tökéletességet.
47. vers
Jobb az embernek a saját kötelességét végeznie, ha hibásan
is, mint hogy elvegye másét, és tökéletesen megcsinálja azt.
Az ember saját természetéhez igazodó, előírt kötelességeit
sohasem éri a bűnös visszahatás.
48. vers
Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet
valamilyen hiba. Óh, Kaunteya, ezért az embernek nem szabad
feladnia a természetéből fakadó munkát még akkor sem, ha az
hibákkal teli.
49. vers
Az éri el a lemondás legtökéletesebb fokát, aki fegyelmezi
érzékeit, értelmével elrugaszkodik az anyagi dolgoktól, s
figyelmen kívül hagyja az anyagi élvezetet.
50. vers
Óh, Kunti fia, tanuld meg Tőlem, amit most összefoglalok:
milyen módon cselekedve érheti el valaki Brahmant, a
tökéletesség legfelsőbb szintjét.
51-53. vers
Aki az értelme által megtisztult, elméjét szilárd
határozottsággal fegyelmezi, megvált az érzékkielégítés
tárgyaitól, mentes a ragaszkodástól és a gyűlölettől,
magányos helyen él, keveset eszik, testét és nyelvét
fegyelmezi, mindig transzban van, lemondó, mentes a hamis
egotól, az álhatalomtól, hamis büszkeségtől, kéjtől, dühtől
és birtoklásérzettől, s békés, az biztosan felemelkedik az
önmegvalósítás síkjára.
54. vers
Aki ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az
egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant. Sohasem
bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlő minden
élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó
szolgálatot ér el Énirántam.
55. vers
A Legfelsőbb Személyt kizárólag az odaadó szolgálat által
lehet igazán megérteni, s ha valaki az ilyen odaadás által
teljesen tudatossá vált Istenről, akkor bejuthat az Ő
birodalmába.
56. vers
Az Én hívem, bár állandóan sokféle tettet végez, az Én
védelmem alatt, kegyem révén eléri örökkévaló és
elpusztíthatatlan lakhelyemet.
57. vers
Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz
mindig az Én védelmem alatt! Légy teljesen tudatos Rólam az
ilyen odaadó szolgálatban!
58. vers
Ha tudatos leszel Rólam, akkor kegyem által túl fogsz jutni
a feltételekhez kötött élet minden akadályán. Azonban, ha
nem ilyen tudatban, hanem a hamis egon keresztül cselekszel
- nem hallván Engem -, akkor elvesztél.
59. vers
Ha nem cselekszel az utasításaim szerint, és megtagadod a
harcot, akkor tévútra térsz. Természetedből adódóan amúgy is
a jövőben küzdened kell majd.
60. vers
Óh, Kaunteya, illúziód révén ugyan most megtagadod az
utasításaim szerinti cselekvést, de saját természeted később
csak arra kényszerít, hogy ezt a munkát végezd.
61. vers
Óh, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő
irányítja az élőlények vándorlását, akik az anyagi energia
teremtette gépezetben foglalnak helyet.
62. vers
Óh, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljes
egészedben! Az Ő kegye által transzcendentális békéhez fogsz
jutni, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.
63. vers
Íme, kinyilatkoztattam neked a titkok titkát. Fontold meg
jól, s aztán tégy úgy, ahogyan jónak látod!
64. vers
Mivel kedves barátom vagy, ezért ismét feltárom előtted a
tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tőlem, mert a javadat
szolgálja!
65. vers
Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld
tiszteleted Előttem; így kétségtelenül el fogsz jutni
Hozzám. Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom
vagy.
66. vers
Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül
Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól,
ne félj!
67. vers
Ezt a meghitt tudást soha nem szabad ismertetni azokkal,
akik nem önfegyelmezettek, nem odaadóak, nem folytatnak
odaadó szolgálatot, vagy irigyek Rám.
68. vers
Aki ezt a legnagyobb titkot a bhaktáknak elmagyarázza,
számára az odaadó szolgálat garantált, a végén pedig
visszatér Hozzám.
69. vers
Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám.
70. vers
Kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent párbeszédet,
az az értelmével imád Engem.
71. vers
Aki pedig hittel és irigység nélkül hallja, megszabadul a
karma összes bűnös visszahatásától, s eljut a jámborok lakta
bolygókra.
72. vers
Óh, Partha, teljes figyelemmel hallgattad-e ezt?
Szertefoszlott-e már illúziód és tudatlanságod, óh, bőség
meghódítója?
73. vers
Arjuna szólt:
Kedves Krsnám, óh, Csalhatatlan, tévhitem már eloszlott.
Kegyed által visszanyertem emlékezetem, s most szilárd
vagyok, kételyektől mentes, készen arra, hogy utasításaid
szerint cselekedjem.
74. vers
Sanjaya szólt:
Így hallottam a két nagy lélek, Krsna és Arjuna párbeszédét.
E mondanivaló olyannyira csodálatos, hogy égnek áll tőle a
hajam.
75. vers
Vyasa kegyéből ezt a legtitkosabb dialógust közvetlenül a
misztikák mesterétől, Krsnától hallottam, amint személyesen
beszélt Arjunával.
76. vers
Óh, király, amint ismételten visszaemlékezem Kesava és
Arjuna szent párbeszédére, az öröm hullámai járnak át újra
meg újra.
77. vers
Óh, király, az Úr Krsna formájára emlékezve még nagyobb
csodálat tölt el, örömöm lankadatlan!
78. vers

Bárhol is legyen Krsna, a misztikák mestere, és Arjuna, a
legkiválóbb íjász, ott biztos a bőség, a győzelem, a
rendkívüli erő és az erény. Ez az én véleményem.

Ezt csak most vettem észre és nagyon örülök neki,köszönöm, a héten igyekszem elolvasni.

Most még nem tudom ki írta az utolsó pár sort, de nagyon tetszik a szimbolikája - ahogy én látom: Krishna a felsőbb intelligencia forrása amit hű követője Arjuna "megcéloz" mint a legjobb íjász. ( Egyfajta tradicionális meditációs/kontemplációs  technika elképzelni, hogy magunk egy íj vagyunk, ami célbaveszi az áhított megvilágosodást.)