Tudomány

Nah, ebben tesóm igazán otthon van.
Nekem tőmondatban annyi a véleményem, hogy ok. Visszaépül az ózon de van még bőven min változtatni és más is kinőtte már magát globál problémává. Pl. Szemét

Kilendin írta:Nah, ebben tesóm igazán otthon van.
Nekem tőmondatban annyi a véleményem, hogy ok. Visszaépül az ózon de van még bőven min változtatni és más is kinőtte már magát globál problémává. Pl. Szemét

Talán mindenre adódik majd megoldás . Bizakodjunk .

fortis írta:

Kilendin írta:Nah, ebben tesóm igazán otthon van.
Nekem tőmondatban annyi a véleményem, hogy ok. Visszaépül az ózon de van még bőven min változtatni és más is kinőtte már magát globál problémává. Pl. Szemét

Talán mindenre adódik majd megoldás . Bizakodjunk .

A szemétre is van már, csak Nekünk hülye magyaroknak nem kell. A ficok viszont nem akarja külföldre eladni.

http://www.pecsma.hu/csemege/hulladekbok-haz/

Kvantumfizika



Áthozat a Könyvajánlóból:

fortis írta:

Áprilia írta:

Bármi, amire ránézünk, anyaggá változik (bezzeg a hátunk mögött - amikor épp nem nézzük -, ki tudja, micsoda.)
Ez egy általam interpretált gondolat, az Etoile által fentebb ajánlott "Holografikus univerzum" c. könyvből.

Érdekes gondolat .

A szubatomi részecskék (kvantumok) esetében bizonyított tény: amikor megfigyelik őket a fizikusok, részecskévé, azaz anyaggá válnak, amikor nem néznek oda, akkor pedig hullámok, rezgések.

Nem semmi egy dolgok ezek , Seth is írt az anyag természetéről valami hasonlót .

fortis írta:Nem semmi egy dolgok ezek , Seth is írt az anyag természetéről valami hasonlót .

Csak Seth-nek nem hisznek, a kvantumfizikának meg hátha igen.
(Amugy Castaneda is erről szól, meg az egész szellem tudomány, de nekik se hisznek, mert nem "tudományos". De a kvantumfizika az.)

Áprilia írta:

fortis írta:Nem semmi egy dolgok ezek , Seth is írt az anyag természetéről valami hasonlót .

Csak Seth-nek nem hisznek, a kvantumfizikának meg hátha igen.
(Amugy Castaneda is erről szól, meg az egész szellem tudomány, de nekik se hisznek, mert nem "tudományos". De a kvantumfizika az.)

Hát egyszer csak a dolgok majd összeérnek . Remélhetőleg . 
Istenben sem igazán hisznek , amíg be nem bizonyítják tudományosan a létezését .

Igen , az elképzelés szerintem egészen elfogadható .

fortis írta:Igen , az elképzelés szerintem egészen elfogadható .

Az első idézet nem elképzelés, hanem a tudomány által bizonyított tény. Fizika.

Áprilia írta:

fortis írta:Igen , az elképzelés szerintem egészen elfogadható .

Az első idézet nem elképzelés, hanem a tudomány által bizonyított tény. Fizika.

Ez az idézet egy kis elgondolkodtató
' .. Nick Herbert fizikus azt mondja, ettől néha úgy érezte, a háta mögött levő világ „egy erősen kétértelmű és szüntelenül kavargó kvantum leves.” De bármikor is fordul meg, hogy megpróbálja meglátni a levest, a tekintet azonnal megfagyasztja, és visszaalakul mindennapi valósággá. "


Mi történik ha egy embert bevezetnének egy sötét szobába , ahol vak sötétség van és az illető egy követ hátra hajítva összetöri azt az üvegtáblát amit valaki előtte véletlenszerűen elhelyezett pont abban a helyiségben a több szintén sötét szoba közül ? 
- Szóval senki nem tudta , hogy az üvegtábla pont abban a szobában lett elhelyezve , a követ vakon hátrahajító szintén nem tudott még csak az üvegtábláról sem , az üveg mégis ott van és a kő hatására összetörik . 
Ezt vajon hogyan magyaráznák ? Ilyenkor kinek a tudata , mert tekintetről ez esetben nem beszélhetünk fagyaszthatná meg a kvantumlevest annak tudatában , hogy mondjuk a szoba teljesen üres ? 

fortis írta:Mi történik ha egy embert bevezetnének egy sötét szobába , ahol vak sötétség van és az illető egy követ hátra hajítva összetöri azt az üvegtáblát amit valaki előtte véletlenszerűen elhelyezett pont abban a helyiségben a több szintén sötét szoba közül ? 
- Szóval senki nem tudta , hogy az üvegtábla pont abban a szobában lett elhelyezve , a követ vakon hátrahajító szintén nem tudott még csak az üvegtábláról sem , az üveg mégis ott van és a kő hatására összetörik . 
Ezt vajon hogyan magyaráznák ? Ilyenkor kinek a tudata , mert tekintetről ez esetben nem beszélhetünk fagyaszthatná meg a kvantumlevest annak tudatában , hogy mondjuk a szoba teljesen üres ?

Részben válasz lehet a példázatra egy kísérlet ami szintén a könyvből származik:

"Apám felbérelt egy hivatásos hipnotizőrt, hogy a házában egy estély baráti társaságát szórakoztassa, és engem is meghívott, hogy vegyek részt az eseményen. Miután gyorsan ellenőrizte a jelenlévők hipnotikus fogékonyságát, a hipnotizőr Tomot, apám egyik barátját választotta alanynak, Tom első alkalommai találkozott a hipnotizőrrel. Tom nagyon jó alanynak bizonyult, s a hipnotizőr másodperceken belül mély transzba ejtette. Ezek után a színpadi hipnotizőrök szokásos trükkjei következtek. Meggyőzte Tomot, hogy egy zsiráf van a szobában, Tom pedig szájtátva bámulta. Egy krumplit nyomott Tom kezébe azzal, hogy alma, Tom pedig jóízűen elropogtatta. Az est fénypontjaként azt mondta Tomnak, hogy amikor kijön a transzból, kamasz lánya Laura, teljesen érzékelhetetlen lesz számára. Miután Laurát közvetlenül az elé a szék elé állította, ahol Tom ült, a hipnotizőr felébresztette Tomot, és megkérdezte, hol a lánya.

Tom körbenézett a szobán és úgy tűnt, tekintete egyenesen áthatol kuncogó lányán. Azt válaszolta, hogy „nem tudom". A hipnotizőr megkérdezte, hogy biztos-e ebben, és Laura egyre erősödő kuncogásai ellenére ismét nemleges választ adott. Ezután a hipnotizőr Laura háta mögé ment, így részben kiesett ő Tom látóteréből, és előhúzott egy tárgyat a zsebéből. Óvatosan, tenyerébe rejtve tartotta a tárgyat, hogy a szobában jelenlévők közül senki sem tudhatta mi az, és Laura hátának nyomta. Felkérte Tomot, hogy azonosítsa be a tárgyat. Tom előre hajolt, minthogyha egyenesen átnézett volna Laura hasán, majd azt mondta, ez egy óra. A hipnotizőr bólintott és megkérdezte Tomot, hogy fel tudja-e olvasni a vésést az órában. Tom kancsalított, mintha nehezére lett volna elolvasni az írást, majd felolvasta az óra tulajdonosának nevét (ami történetesen számunkra teljesen ismeretlen volt), és az üzenetet. A hipnotizőr ezután kezét felemelve megmutatta, hogy valóban egy óráról van szó, és körbe adta, hogy ellenőrizhessék, jól olvasta-e fel az írást Tom.

Amikor utána beszélgettem Tommal, azt mondta, hogy teljesen láthatatlan volt számára a lánya. Ő csak annyit látott, hogy ott állt a hipnotizőr és a tenyerében tart egy órát. Hogy ha a hipnotizőr úgy engedte volna el, hogy nem mondja el, mi folyik, soha nem tudja meg, hogy nem az általánosan elfogadott valóságot érzékelte. Nyilvánvaló, hogy Tom információit az órától nem az öt érzékszervétől kapta. Akkor honnan? Az egyik magyarázat, hogy telepatikus úton, valaki más elméjéből, ez esetben a hipnotizőréből. Több kutató jelentette, hogy előfordult a hipnotizált személyekkel, hogy „megcsapolják" valaki más érzékeit."

Tehát a példádban a kísérlet vezetője és az üvegtáblát elhelyező is tudta, hogy létezik egy szobában az üvegtábla, ami természetesen összetörik ha követ vágnak hozzá. Az hogy ez melyik szoba mellékes, mert a kvantumok világában a helynélküliség törvénye uralkodik (erről is beszél a könyv).

  Igen , ez egy nagyon jó példa  és én magam is ilyesmire gondoltam volna . Szóval az emberi tudatok kommunikálnak egymás között és bár ha egyetlen résztvevő sem tudhatott róla , hogy abban a bizonyos szobában egy üvegtábla volna , a tudat alatti kommunikáció mégis leadta a drótot , így megteremtve annak valóságát . 

Etoile az általad felhozott példában nagyon sajnálom , hogy nem mentek egy kicsit tovább . Ezt a kísérletet eljátszhatták volna mondjuk egy fallal is , hogy az emberünk ha ki is jön a transzból , ne érzékeljen semmilyen körülmények között sem egy bizonyos falat . Ha a hipnotizőr a fal túlsó oldalára állt volna , ugye emberünknek ugyan úgy kellett volna érzékelnie a dolgokat , mintha ott nem létezett volna semmilyen fal sem .  Nos nagyon kíváncsi lettem volna , hogy mi történt volna , ha a hipnotizőr megkéri emberünket , hogy sétáljon oda hozzá .  Vajon emberünknek  milyen érzékelésben lett volna része amikor a fal az útjában áll , de számára mégsem létezhetett ?  Vajon valóban útjában állt volna a fal ?

Hasonló önszuggesztiv  kísérleteket végeztem magam is tárgyakkal , hogy a tárgy amire nézek nem létezik . Legtöbb esetben a tárgy eltűnt a látómezőmből , ellenben amikor kinyújtottam a kezemet , akkor mégis ott volt és kiestem a tapasztalatból , a tárgy ismét láthatóvá vált . 
A gyakorlatot magyarázzák kancsalsággal és egyéb optikai magyarázatokkal ,  végül is jó lenne tudni a tárgy miért létezett mégis és miért tűnik el olyankor   ?

Áprilia írta:

fortis írta:
Mi történik ha egy embert bevezetnének egy sötét szobába , ahol vak sötétség van és az illető egy követ hátra hajítva összetöri azt az üvegtáblát amit valaki előtte véletlenszerűen elhelyezett pont abban a helyiségben a több szintén sötét szoba közül ? 
- Szóval senki nem tudta , hogy az üvegtábla pont abban a szobában lett elhelyezve , a követ vakon hátrahajító szintén nem tudott még csak az üvegtábláról sem , az üveg mégis ott van és a kő hatására összetörik . 
Ezt vajon hogyan magyaráznák ? Ilyenkor kinek a tudata , mert tekintetről ez esetben nem beszélhetünk fagyaszthatná meg a kvantumlevest annak tudatában , hogy mondjuk a szoba teljesen üres ? 

Azáltal, hogy megfogalmazódott benne, hogy hátra hajítja a követ, ez a tudat sokmindent "megtestesíthetett" (szó szerint értendő! ...most jövök rá, milyen jó ez a kifejezés), mely által az is benne lehetett nála a pakliban, hogy ha eldob egy követ egy szobában, akkor az összetöri az ablakot. A tudata megteremtette ennek valóságát, megfagyaszotta ezt az információ tartalmat hordozó rezgést.
Gondolj bele, ha pl. te hátra dobnál egy követ egy sötét szobában, mitől tartanál...Tapasztalatból tudom, hogy amikor gyerekek labdáznak benn a lakásban, az összes felnőtt azonnal el kezd parázni, hogy kitörik az ablak...

  Igen ez valóban így lehet . ha eldobsz egy követ az biztos , hogy összetőr valamit . Még ha egy ablaktalan szobáról is lenne szó . Na de mi törik össze leginkább , hát az üveg . 

Áprilia írta:

fortis írta:
Hasonló önszuggesztiv  kísérleteket végeztem magam is tárgyakkal , hogy a tárgy amire nézek nem létezik . Legtöbb esetben a tárgy eltűnt a látómezőmből , ellenben amikor kinyújtottam a kezemet , akkor mégis ott volt és kiestem a tapasztalatból , a tárgy ismét láthatóvá vált . 

Az nem jó, ha a tárgy teljesen eltűnik a látómeződből (az csak optikai csalódás). A cél ugyebár a látás, azazhogy a tárgynak ne az anyagát lássuk, hanem a valóságát. Tehát valamit látnod kellett volna, a tárgy helyett, ha igazán megvalósítottad volna a látást.
Ezért jobb lenne talán úgy kísérletezni (ezt olvastam valahol), hogy úgy nézed a tárgyat, mintha nem tudnád, hogy azt hogyan neveztük el, minek hívjuk.
(Még nem próbáltam.)

Ezt még én sem . Amúgy a kísérletnél amikor a tárgy eltűnik , természetesen amit látsz az az , ami mögötte van . De ettől még lehet optikai csalódás .

fortis írta:Nos nagyon kíváncsi lettem volna , hogy mi történt volna , ha a hipnotizőr megkéri emberünket , hogy sétáljon oda hozzá .  Vajon emberünknek  milyen érzékelésben lett volna része amikor a fal az útjában áll , de számára mégsem létezhetett ?  Vajon valóban útjában állt volna a fal ?

Vegyük mondjuk az emberi szemet. A szem gyűjti össze a tárgyakról visszaverődő fényt, de nem ez hozza létre a képalkotást hanem az agy. A hipnotizőr jelen esetben megparancsolta az agynak, hogy a lányról illetve a te példádban a falról ne hozzon létre képet. Ugyanakkor a valóság érzékelésének folyamatosnak kell lennie, nem lehetnek benne lyukak, ezért az elménk az adott helyzetbe leginkább illő és leglogikusabb képpel egészíti ki. Attól természetesen az adott dolog még létezik, csak a hipnotizált a szemével nem érzékeli.
Igen, nekiütközik a falnak, mert csak számára láthatatlan, mindenki más, beleértve a hipnotizőrt is tudja, hogy létezik a fal. Most az a kérdés, hogy ha senki sem tudna a fal létezéséről, még a hipnotizőr sem, akkor vajon tényleg útját állná-e? Létezik-e az elménktől független anyagi valóság?

Alexandra David Neel a tulpákról vagyis a tudatos gondolatformákról írja, hogy azok egy idő után képesek függetleníteni magukat az alkotójuktól és önálló életre kelnek és nem számít hogy az ember hisz bennük vagy sem. Mások hite és saját létezésének bizonysága elég hogy anyagi formát öltsön. És még valami: ha az álmok a gondolataink által kivetített képek összessége, miért ne lehetne a mindennapi valóság is az? Don Juan szerint ez a közös megegyezések világa.

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:
Hasonló önszuggesztiv  kísérleteket végeztem magam is tárgyakkal , hogy a tárgy amire nézek nem létezik . Legtöbb esetben a tárgy eltűnt a látómezőmből , ellenben amikor kinyújtottam a kezemet , akkor mégis ott volt és kiestem a tapasztalatból , a tárgy ismét láthatóvá vált . 

Az nem jó, ha a tárgy teljesen eltűnik a látómeződből (az csak optikai csalódás). A cél ugyebár a látás, azazhogy a tárgynak ne az anyagát lássuk, hanem a valóságát. Tehát valamit látnod kellett volna, a tárgy helyett, ha igazán megvalósítottad volna a látást.
Ezért jobb lenne talán úgy kísérletezni (ezt olvastam valahol), hogy úgy nézed a tárgyat, mintha nem tudnád, hogy azt hogyan neveztük el, minek hívjuk.
(Még nem próbáltam.)

Ezt még én sem . Amúgy a kísérletnél amikor a tárgy eltűnik , természetesen amit látsz az az , ami mögötte van . De ettől még lehet optikai csalódás .

A látás? Nem hinném.  Ezzel alapjaiban kérdőjelezed meg a tiszta észlelés lehetőségét.

Áprilia írta:

fortis írta:


Ezt még én sem . Amúgy a kísérletnél amikor a tárgy eltűnik , természetesen amit látsz az az , ami mögötte van . De ettől még lehet optikai csalódás .

A látás? Nem hinném.  Ezzel alapjaiban kérdőjelezed meg a tiszta észlelés lehetőségét.

Arra gondoltam ami legalábbis annál a kísérletnél velem történt .  Állítólag az ember képes lehet annyira bandzsítani vagy valami ilyesmi , hogy ezért történhet meg ilyen  módon ez az esemény .  
Ettől függetlenül a tiszta észlelésben is hinni mernék , de ez a példa erre szerintem nem igazán jó , mert a tévedés lehetősége igen nagyfokú .

Etoile írta:
1. Igen, nekiütközik a falnak, mert csak számára láthatatlan, mindenki más, beleértve a hipnotizőrt is tudja, hogy létezik a fal. Most az a kérdés, hogy ha senki sem tudna a fal létezéséről, még a hipnotizőr sem, akkor vajon tényleg útját állná-e? Létezik-e az elménktől független anyagi valóság?

2. Alexandra David Neel a tulpákról vagyis a tudatos gondolatformákról írja, hogy azok egy idő után képesek függetleníteni magukat az alkotójuktól és önálló életre kelnek és nem számít hogy az ember hisz bennük vagy sem. Mások hite és saját létezésének bizonysága elég hogy anyagi formát öltsön. És még valami: ha az álmok a gondolataink által kivetített képek összessége, miért ne lehetne a mindennapi valóság is az? Don Juan szerint ez a közös megegyezések világa.

Ha jól értem - inkább csak a magam számára tisztázom -, hogy az 1. esetben, mivel senki sem tud a fal létezéséről, az nem tekinthető a 2. pontban említett "tudatos gondolati formának", ilyen módon logikailag nem lehet kivetülése, ami anyagi formát öltene, azaz elméletileg nem ütközne bele az illető, hanem át kellene, hogy menjen rajta. Viszont! Valakik megépítették azt a falat, tehát tudják, hogy ott van, ezért ha ember építette, máris tud róla valaki, az építő. Ez egy ördögi kör. Építők nélkül nincs fal, tehát akkor ezért nincs mibe beleütközni - és nem azért, mert senki nem tud a falról.

Mi lehet az az eset, amikor azért nem ütközik valaki a falba, mert bár az ott van, mégsem tud róla senki?
Pl. azért, mert idegenek építették (?).

Etoile írta:

fortis írta:Nos nagyon kíváncsi lettem volna , hogy mi történt volna , ha a hipnotizőr megkéri emberünket , hogy sétáljon oda hozzá .  Vajon emberünknek  milyen érzékelésben lett volna része amikor a fal az útjában áll , de számára mégsem létezhetett ?  Vajon valóban útjában állt volna a fal ?

Vegyük mondjuk az emberi szemet. A szem gyűjti össze a tárgyakról visszaverődő fényt, de nem ez hozza létre a képalkotást hanem az agy. A hipnotizőr jelen esetben megparancsolta az agynak, hogy a lányról illetve a te példádban a falról ne hozzon létre képet. Ugyanakkor a valóság érzékelésének folyamatosnak kell lennie, nem lehetnek benne lyukak, ezért az elménk az adott helyzetbe leginkább illő és leglogikusabb képpel egészíti ki. Attól természetesen az adott dolog még létezik, csak a hipnotizált a szemével nem érzékeli.
Igen, nekiütközik a falnak, mert csak számára láthatatlan, mindenki más, beleértve a hipnotizőrt is tudja, hogy létezik a fal. Most az a kérdés, hogy ha senki sem tudna a fal létezéséről, még a hipnotizőr sem, akkor vajon tényleg útját állná-e? Létezik-e az elménktől független anyagi valóság?

Alexandra David Neel a tulpákról vagyis a tudatos gondolatformákról írja, hogy azok egy idő után képesek függetleníteni magukat az alkotójuktól és önálló életre kelnek és nem számít hogy az ember hisz bennük vagy sem. Mások hite és saját létezésének bizonysága elég hogy anyagi formát öltsön. És még valami: ha az álmok a gondolataink által kivetített képek összessége, miért ne lehetne a mindennapi valóság is az? Don Juan szerint ez a közös megegyezések világa.

Na igen , arra gondolnék , hogy ha maga a hipnotizőr is meg lett volna hipnotizálva , és mindenki más is akik beléptek akkor abba a terembe , akkor senki sem tudott volna arról a falról ami abban a helyiségben van . De egy valaki mégis biztosan tudta , maga az az ember aki kitalálja az egész kísérletet , vagy ott vannak az építtetők , a munkások stb . Szóval sok tudatban az él , hogy ott van egy fal , még ha az épp ott tartózkodóknak erről fogalmuk sincsen , hiszen nem érzékelik azt . 
Azt hiszem a beleütközés oka a tudat alattiban zajló információ csere lehet , ezért a fal még ha nem is látszik mégis csak ott van .

Áprilia írta:

Etoile írta:
1. Igen, nekiütközik a falnak, mert csak számára láthatatlan, mindenki más, beleértve a hipnotizőrt is tudja, hogy létezik a fal. Most az a kérdés, hogy ha senki sem tudna a fal létezéséről, még a hipnotizőr sem, akkor vajon tényleg útját állná-e? Létezik-e az elménktől független anyagi valóság?

2. Alexandra David Neel a tulpákról vagyis a tudatos gondolatformákról írja, hogy azok egy idő után képesek függetleníteni magukat az alkotójuktól és önálló életre kelnek és nem számít hogy az ember hisz bennük vagy sem. Mások hite és saját létezésének bizonysága elég hogy anyagi formát öltsön. És még valami: ha az álmok a gondolataink által kivetített képek összessége, miért ne lehetne a mindennapi valóság is az? Don Juan szerint ez a közös megegyezések világa.

Ha jól értem - inkább csak a magam számára tisztázom -, hogy az 1. esetben, mivel senki sem tud a fal létezéséről, az nem tekinthető a 2. pontban említett "tudatos gondolati formának", ilyen módon logikailag nem lehet kivetülése, ami anyagi formát öltene, azaz elméletileg nem ütközne bele az illető, hanem át kellene, hogy menjen rajta. Viszont! Valakik megépítették azt a falat, tehát tudják, hogy ott van, ezért ha ember építette, máris tud róla valaki, az építő. Ez egy ördögi kör. Építők nélkül nincs fal, tehát akkor ezért nincs mibe beleütközni  - és nem azért, mert senki nem tud a falról.  

Mi lehet az az eset, amikor azért nem ütközik valaki a falba, mert bár az ott van, mégsem tud róla senki?
Pl. azért, mert idegenek építették (?).

Egyszerre írtuk Áprilia és ugyan azt a következtetést 

Summa summárum: Az ember csak akkor nem ütközne a falba, ha egy tőle független kísérletező alkotta volna anyagból.
Logikailag.
Gyakorlatilag mégis beleütközünk a piramisokba. Ezek szerint mégsem idegenek alkották?

Áprilia írta:


Mi lehet az az eset, amikor azért nem ütközik valaki a falba, mert bár az ott van, mégsem tud róla senki?
Pl. azért, mert idegenek építették (?).

Azért nem ütközik a falba szerintem , mert az illető álmodásban van , tehát nem a normál fizikai körülményeknek megfelelően cselekszik . 
Ez a gondolat egy ideje már itt motoszkál bennem , hogy a fal ha létező akár látszódik akár nem , vagyis akár tudnak róla akár nem , az álmodó részéről kicsit másképpen működnek a dolgok , mert ő nem a fallal foglalkozik hanem az energiával , így akár félbe is szakíthatja azt , ezzel előidézve azt a jelenséget , mintha átsétálna a falon .

Áprilia írta:Summa summárum: Az ember csak akkor nem ütközne a falba, ha egy tőle független kísérletező alkotta volna anyagból.
Logikailag.
Gyakorlatilag mégis beleütközünk a piramisokba. Ezek szerint mégsem idegenek alkották?  

Azért nem működhet , mert  a tudatok össze lehetnek kapcsolódva és az info átáramlik a falról . Így mindenképpen értesülünk róla ha hiszünk a létezésében ha nem .

fortis írta:

Áprilia írta:Summa summárum: Az ember csak akkor nem ütközne a falba, ha egy tőle független kísérletező alkotta volna anyagból.
Logikailag.
Gyakorlatilag mégis beleütközünk a piramisokba. Ezek szerint mégsem idegenek alkották?  

Azért nem működhet , mert  a tudatok össze lehetnek kapcsolódva és az info átáramlik a falról . Így mindenképpen értesülünk róla ha hiszünk a létezésében ha nem .

Ja tényleg! Hiszen tudunk a pramisokról! Pont a kiindulási alapot felejtettem el, az alapfeltételt, hogy senki emberfia ne tudjon az épített dologról.

Áprilia írta:Nem értem a két kép magyarázata közti különbséget. Meg tudná világítani valaki? (Pl. a könyv elején szereplő "Leia hercegnős" példázattal?) 
Tulajdonképpen mi itt a tudatos álom és a szokásos álom képeinek magyarázata közti különbség?

Nem mindegy hogy finomakat eszel vagy csak ételekről készült képeket nézel. A fenti idézet alapján a szokásos álmok pusztán képek, tudatos álomban viszont létező valóság mert minimum háromdimenziós, körül tudod járni, meg tudod érinteni, ízlelni, stb. Benne vagy. Mindez pedig amiatt van, mert a valóságról visszaverődő hullámok másként terjednek. Miért másként? Mert szerintem itt ugyanazon erő két különböző megnyilvánulási formájáról van szó, az egyiknek felszíne van, a másiknak mélysége. Vagy valami ilyesmi, a fizika sosem volt erősségem