Skyrim hangulat

- Milyen trükköket tud a társulatod előadni? - kérdezte a varázsló az akrobaták vezetőjét, Ruhnent.
- Hatalmas Gothren, sajnos nem ismerünk trükköket. Az akrobatika gyakorlása közben nem használunk illúziót. Bár ismernénk trükköket, mert túl időigényes mesterévé válni a jelenlegi látványosságnak.
- Rendben van, akkor milyen akrobatikus mutatványokat tudtok bemutatni? - kérdezte Gothren majdnem mosolyogva.
- Jereth mester fog először elkápráztatni téged, ő tizenöt lángoló golyóval fog zsonglőrködni, miközben törött üvegeken szökdécsel át. Tulkiande mester pediglen a testét egy ujjal fogja megtartani, miközben gazdagon díszített karikákat pörget a lábaival. Mearvis mester pedig egy közönséges ében karddal fog...
- És az a külhoni asszony? - kérdezte az ashkhan némi rosszallással és lenézéssel a hangjában a színtársulat női ragada tagja fele intve.
- Senyndie mester? Ah, Hatalmas Gothren, ő a távoli Alik'r Pörölyföld sivatagából érkezett, ahol a merőleges falak megmászásával szerzett hírnevet magának. Látni kell ahhoz, hogy elhiggye az ember. Olyan fürgén mozog a falakon, mint a gyík.
- Ez nagyszerű, de én nem szeretem a külhoniakat a birtokomon, - mondta az hamukán. - A legtöbbjük ugyanis kém.
- Oh, nos, Neloth mester is hasonlóképp gondolta...
- Neloth?! - üvöltötte Gothren. - Előadást tartottatok annak a fattyúnak?
- Igen, két nappal ezelőtt. Emlékszem, említette, hogy a kapcsolatotok meglehetősen feszült. Neki is volt némi fenntartása a színtársulatomban lévő külhoniakkal, főleg a khajiitakrobatánkkal, S'Rabba mesterrel szemben. Valójában ironikus, hogy úgy vélte, hogy S'Rabba néked kémkedett. Nos, ismered a khajiitokat. Vagyis hogy talán egyáltalán nem ismered őket...
- Egy szolgafaj tagjai, akik vajmi kevéssé érdekelnek engem - dörmögte Gothren.
- Akkor hasonlítasz Neloth mesterre - mondta Rhunen, majd Gothren növekvő haragját látva gyorsan magyarázatba fogott. - Ő sem volt hozzászokva a khajiitokhoz. Sem pedig a sötét humorukhoz. Szó szerint értelmezte S’Rabba néhány gúnyos megjegyzését, és a végén kínpadra húzatott minket, hogy adjunk információkat rólad és az embereidről. Neked nincs tapasztalatod a vallatásban, nem igaz? Jobb is így. Végül azzal a feltétellel engedett el minket, hogy soha többé nem tehetjük be a lábunkat Sardith Morába. Valójában nem mindenki volt ilyen szerencsés. S'Raba mester, úgy tűnik, belehalt a vallatásba. Neked talán van tapasztalatod a szolgafajok kínzásában, így tudod, hogy milyen könnyen megölhetők.
- Nem, nincs - válaszolt Gothren mester. A dühe mostanra elpárolgott.
- Talán annyiban kellett volna hagynunk a dolgot, de úgy véltük, Neloth mester még tartozik annak a mulatságnak az árával, amit a kínzásunk által nyújtottunk neki. Nem tudtuk pontosan, hogy hajtjuk be, de dühöngése közben megemlítette, hogy van egy módfelett értékes csecsebecséje. Egy borotvaféleség.
- Mehrunes Beretvája! - kapkodott levegő után. - Mit... mit csináltatok?
Harakostil és Thelegorm mester eléggé össze tudták húzni magukat, hogy a kapu alatt átvergődjenek, így ők le tudták engedni az erőd központi udvarára vezető csapóhidat. Tulkiande, Mearvis, és Jereth mesterrel piramist formáltunk Senyndie mesternek, hogy feljuttassuk Tel Naga tornyára. Fel is kúszott a tetejére.
- Felkúszott? - kérdezte Gothren, aki ismerte a tornyot.
- Magas volt, de ezek a Telvanni gombák létraként szolgálnak bárkinek, aki olyan képzett, mint Senyndie mester. Pár perc alatt a szobában volt, kezében a beretvával. További pár perc alatt lemászott a toronyból, és a Kapu Fogadó felé futottunk. A legnagyobb alázatossággal megjegyezném, hogy nincs senki olyan gyors, mint az én társulatom, de Neloth mester őrei meglepően gyorsak voltak. Ezért a társulatomat a kapun át a dokkokhoz küldtem, amíg én feltartottam az őröket.
- Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy vándor akrobaták ilyen bátor tettet hajtanak végre - mondta Gothren.
- Ez nem a bátorságról szólt, hanem a pénzről, - mosolygott Rhunen. - Figyelembe véve azt a sok időt és aranyat, amelybe egy jó társulat kiképzése kerül, okosabbnak tűnt megpróbálni megmenteni mindenkit. Mindenesetre megpróbáltam az őröket a Kapu fogadó mögé csalogatni, távol a többiektől, és mikor már biztos voltam benne, hogy a többiek biztonságban vannak, átugrottam a fal felett a vízbe.
- Átugrottad a falat?
- Nos, igen, valóban átugrottam. Meglehetőst magas volt. De nem okozott gondot, különösen, hogy vízbe érkeztem. Mindig csak a test helyes fordulására és csavarásra kell odafigyelni. Ha gondolod, bemutathatom.
- Később, ha lehet - mondta a hamukán. - Aztán mi történt?
- Megérkeztünk ide, az udvarházba - mondta Rhunen egyszerűen.
- És mikor vette vissza Neloth mester tőletek Mehrunes Beretváját?
- Hatalmas Gothren, ez a része a történetnek még nem történt meg - mondta Rhunen. - Kész vagy megtekinteni az előadást? Még nem mondtam el az utolsó akrobata mutatványt néked, melyben Mearvis mester vesz egy közönséges ében pengét, és az egyik kezében azzal, a másik kezében pedig egy marék mocsárrózsa pálcával zsonglőrködik. Nem kívánlak megfosztani a meglepetéstől, de annyit elárulhatok, hogy a mutatvány végére pár jó minőségű papirusz lapot fogsz kapni.
- Pompásan hangzik, Rhunen mester - mondta Gothren. - Alig várom, hogy néhány napon belül magam is láthassam, de most mennem kell, hogy találkozzak Neloth mesterrel a csatamezőn. Hamarosan visszatérek megünnepelni a győzelmemet, és akkor majd az összes akrobata mutatványotokat szeretném látni. Addig is, a Telvanni-ház Fővarázslójának megbecsült vendégei vagytok, és a legpompásabb fényűzésben lesz részetek, amit biztosítani tudunk.
- A szállás és az ellátás tehát majdhogynem olyan lesz, mintha egy Rihadi harmadosztályú szobában lennénk - mondta Senyndie pár órával később, amikor birtokba vették a szobáikat. - Miért is vesződünk mi itt az isten háta mögött előadásokkal?
- Mert már túl sok zsonglőr van Rihadban - mondta Rhunen egy vállrándítással.