Kutyus

Mayra1 írta:Elek......"Kiválogatod a jó tulajdonságú kutya alapján a "jó" szomszédot..."

Mondjuk nem erre akartam kilyukadni, de nagy igazságot írtál! A kutya tudja, sőt érzi azt is, amit mi képtelenek vagyunk -fogni-. Vagyis, ha figyelünk a kutyánk viselkedesére, máris tisztán "lejön", ami felett mi elsiklunk.
A mai este előzménye.... Mióta Foltos ( border collie) a ház lakója, a földszinti palotapincsi, (ami fajta számomra nem kutya, hanem kínai ételalapanyag) egyfolytában neki akar menni. Ez nyilván a területére hatoló idegen kutya miatt van. Ez módosítható, ha az ember fia ezt akarja... A kezdetekkor Foltos is morgott, de pár nap alatt megmagyaráztam neki, hogy nem eszünk meg minden kutyát. Egy hét alatt pontosan rájött melyik szomszéd milyen, ma már csak simán elmegy mellettük, vagy éppen a nyakukba ugrik, egy kis simogatásért. ( ezt csak a fölöttem lakókkal játssza el, mert nagy a haverság közöttük)
Ez alatt a két hónap alatt többször összefutottunk a földszinti lakóval es kutyájával. Egy 8 kg-os palotapincsit alig tud megfogni egy 120 kg-os férfiember?????? Vicc....
Ma pedig éppen mentünk haza, amikor ők jöttek kifelé a poráz a kutya után csúszik es vad iramban nekiszalad az enyémnek. Ilyen esetben a kutya leül a lábamhoz és vár. Az idiótája odarombol, hogy marjon, én meg elé és a kutyám közé tettem a kezem, naná, hogy a kis hülye megharapott, erre a szomszéd nagynehezen összefogdossa és morog, hogy milyen hülye.... Én meg félvállról odaszólok, elnézést.... A reakció....de hát nem a Te hibád. Az emberi butaság, vagy ha úgy tetszik eredendő hülyeség csak úgy csillog-villog. Ezek után merd azt mondani, hogy az emberiség egésze lelkületben nem az őskorban van! De ott tobzódik és az ertelem szikrája sincs sehol.
Mit gondolsz például, miért nem kívánok újra férjhez menni? Megmondom! Mert közel s távol nincs egy épeszű férfiember, aki csak valamelyest közelitene ahhoz az erőhöz, ami bennem még megvan, valamint intellektuálisan erősen a nulla környékén járnak. Inkább egyedül élek.

Többek között ezért is szeretem a mi kis csoportunkat, itt mindenkiben van valami szikra, néha parázs, sőt láng. Veletek érzem az egységet, de az emberek döntő tóbbségénél nem, ennek okán montottam volt, hogy nem vagyok kész az abszolút és önzetlen szeretetre. Nem tudok es nem is akarok fölösleges szócséplést, nem óhajtom a hülyeség áramoltatását semennyire sem.
(((( egy kicsit hosszanti irányban elnyúló süketelés ez részemről, de a mai nap ilyen))))