A jelen történelmi idő szüksége...

https://www.youtube.com/watch?v=7obdivlQj-8

Az Úr kezében vagyok!
-
TE IS!
-
Kinek mire marad idő?
-
Meglátjuk!
Kevés érvet hoztál, ez nem érv!
Ez arrogáns hatalmi jel!
Nem volna ha, fölűlről nem adatott vola!
-
Légy hálás érte!
Én az vagyok!
-
Atyám.
Köszönöm az Igazságodért történő - nyílt és meggyőződéses üldöztetésemet!

Ámen. ... Hallelujah.

https://www.youtube.com/watch?v=24v7rUmqcRc

https://www.youtube.com/watch?v=KByoMJYx_E4

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96kumenizmus

Bensőt érintő az! 
És nem kicsit, nem akár hogyan ha, a hozzászólásaitokat olvassuk!
Nem lehet felszínesen átfutni rajta!
S aztán valami okosnak tűnőt oda tenni; "tessék"! - Itt a válaszom! - Felelősség!
-
Megpróbálom...

Megtérésem alkalmával, azon az estén! 
Az a bizonyos "élmény" - egységében adott át mindet - nekem! 
Az "élmény" - nem élményként bírt jelentőségében, tartamában leginkább  - többet!  

(ez fontos hiszen, itt állnak meg ezrek és ide ugranak vissza ezerszer és még ezerszer, pld. okáért az álmodozók...stb...))

Annál inkább személyes átalakulást eredményezett, teljes és tökéletes "megtapasztalását" !
És itt már átléptünk egy másik dimenzióba, síkra - ment végbe mind a "kettőnkben" - Istenben és bennem!
Tehát, a halandó (én) valamely oknál fogva - "megrogyott térdeire" az Egyetemesség "érzékelése" következtében!
És um. "visszatért hozzá" - az Egyetemességhez, bizonyos szűk, korlátozott ideig, ebben az élményben - a kiinduló pont - beteljesíthetőségéért!
-
Én mentem kérni! 
Mert haldoklott gyermekem, az addig csak általam kissé - részben felfogható Egyetemességhez, s az Egyetemesség, a kérés jogossága által!
"Átadott" - Önön Magából - nekem - 

(halandónak, tudatlannak és szüntelen vétkezőnek, amely nem vádlásként jelent meg de, megjelent felszabadúlt örömben)  

a Mindent Mindenekben-t, "Egyetemességét"!
"Tudatva", h a Szeretet Ő, h Ő A SZERETET és az a Mindenek Fölött Való! - 
Úgy hagyta, id.jelesen "pörgésében vagy menetében  -> figyelmen kívűl "nyavalygásomat" - tömegét, h mindeközben "VELE" - Ő VELE VOLTAM!
-
Remélem értitek!
MERT EZ A KULCS!


Átadni számotokra azt az Egyetemességet, akit tisztelhettek a későbbiek folyamán az életeitekben, s azt úgy cselekedve, h közben -> sokan és még attól is többen - LÁSSÁK MEG KI AZ AZ ISTEN!


Ez!
Hétköznapi megvilágításában - az első parancsolat!
A világ történelmi eseményei - szükségszerűvé tette, azon személyek "előjöttét" akik önmagában tisztelik az egyetemes istent és abban a mindent-mindenekben, nem részeiként, nem oszthatóan, és főleg nem az egót kiszolgálva vagy az előtt hajlongva - rabszolgaként!
-
Persze felmerűl a kérdés!
ÉN? - Mért pont én, s folytathatnám azt amit néhány éve itt közzé tettem - mindannyiunkért!
Így, az ilyen kérdés, h Elek aztán nem képzeled, h dirigálni fogsz nekünk? - akkora butaság és mélységi mutatója az igának, h volt, felálltam a géptől és ordítva mondtam; (ÉN IS)) -> URAM? MÉRT PONT ÉN?....kell "toljam" - ugye - néktek!
-
NINCS MIT MEGKÉRDŐJELEZNI! Egyszerűen nincs!
-
Mivel olvassa a fél világ a neten ezt a kis hsz-t is egyenlőre ezt tudom kifejteni!
Valójában csak a fentiekre tudok utalni, célként és az ÉLET ÉRTELMEKÉNT!
-
Itt és így!
Rekonstrukciós "eseményben" "élményben" - részesülünk és persze úgy is, h-> vagy velünk vagy nélkülünk!

Ez az én "dolgom" közöttetek, s mint mondottam küzdjétek le a buta beszólásokat pld. "erőszak"!
-
Az Egyetemesség - NEM ERŐSZAK! - Ő a "Teremtő", hogyan lehet erőszak...tök butaság!
-
Az Ayurveda? Castaneda, Gurdjieff....izmusok, tanok, személyek, hatalmasságok,....vallások, terror, háborúk.... ...

-
Azt mondja Isten!
VAGYOK! - "A" VAGYOK!

-
Jézus a Krisztus nevében most és mind örökkön örökké!

Ámen. ... Hallelujah.

Elek írta:Szép ez a biblia! (1,)
-

https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=3&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjYopvD7ePKAhViKXIKHeebBMYQFgg1MAI&url=http%3A%2F%2Fbiblia.jezusert.com%2F&usg=AFQjCNEZHesEy25bE663DoglrVEX9kFmdA

Róma levél. Róm 1,1 Pál, a Felkent Jézus rabszolgája, elhívott apostol, kit örömüzenetének hirdetésére Isten különválasztott.   

Róm 1,2 Az [Isten] prófétáin át a szent írásokban már előre megígérte azt, amiről az [örömüzenet] szól.   

Róm 1,3 Ennek az üzenetnek tárgya a Fiú, ki, ha a húst nézzük, Dávid magvából támadott.   

Róm 1,4 Kit azonban a szentség Szelleme a halottak közül való feltámasztással Isten Fiaként hatalmas erővel bizonyított. E Fiú, a Felkent Jézus, nekünk Urunk,   

Róm 1,5 és rajta keresztül kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevével minden nemzetben a hit engedelmességét keltsük fel.   

Róm 1,6 E [nemzetek] közé tartoztok ti is, a Felkent Jézus elhívottai.   

Róm 1,7 [Küldi e levelet] az Isten Rómában lakó összes szeretteinek, elhívott szenteknek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, Istentől és az Úrtól, a Felkent Jézustól.   

Róm 1,8 Először is a Felkent Jézuson át mindnyájatokért hálát adok Istenemnek azért, hogy hiteteket az egész világon szerte mindenütt hirdetik.   

Róm 1,9 Mert az az Isten, akinek Fia örömüzenetének hirdetésével szellememben szolgálok, a tanúm arra, hogy imádságaimban mindenkor szakadatlanul emlegetlek titeket.   

Róm 1,10 Könyörgök is azért, hogy Isten akaratával valamiképpen már jó út nyíljék számomra hozzátok.   

Róm 1,11 Mert epedve vágylak látni titeket, hogy a kegyelemnek egy s más szellemi ajándékát közölhessem veletek a ti megszilárdítástokra,   

Róm 1,12 helyesebben, hogy köztetek [ti is,én is] kölcsönös bátorítást kapjunk azon a hiten keresztül, mely bennünk van, bennetek és bennem.   

Róm 1,13 Nem akarom azonban, hogy ne tudjátok, testvéreim, hogy már sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mostanáig megakadályoztak abban, hogy köztetek is teremjek valami gyümölcsöt úgy, mint a többi nemzetek között.   

Róm 1,14 Helléneknek is, barbároknak is, bölcseknek is, értelmetleneknek is adósa vagyok.   

Róm 1,15 így hát, ami engem illet, bennem a készség megvan arra, hogy nektek, rómabelieknek is hirdessem az örömüzenetet.   

Róm 1,16 Mert nem szégyenlem az örömhírt. Hiszen Istennek hatalma az minden hívőnek megmentésére, zsidónak is, sőt annak először, meg hellénnek is.   

Róm 1,17 Mert Isten igazságosságáról hull le az [örömüzenetben] a lepel, s [ezt az igazságosságot] a hit a hitnek adja tudtul, miként írva is találjuk: „Az igazságos [ember] hite alapján fog élni."   

Róm 1,18 Mert hull már a lepel Isten haragjáról, mely mennyből [sújt le] azoknak az embereknek minden istentelenségére és hamisságára, akik az igazságot hamissággal lefogva tartják.   

Róm 1,19 [Lesújt rájuk,] mert mindaz, amit Istenből megismerhetünk, köztük is nyilvánvaló, minthogy Isten láthatóvá tette nekik.   

Róm 1,20 Hiszen azt, ami belőle láthatatlan, alkotásaiból az emberek a világ megalapítása óta megértik és átlátják, éspedig az ő örök hatalmát és Isten voltát, úgyhogy menthetetlenek.   

Róm 1,21 [Menthetetlenek], mert bár Istent megismerték, Istenként nem dicsőítették, és hálát neki nem adtak, hanem következtetéseikben hiábavalókká lettek, és be nem látó szívük elsötétedett.   

Róm 1,22 Azt állították magukról, hogy bölcsek, pedig ostobákká lettek,   

Róm 1,23 [amikor] a romolhatatlan Isten dicsőségét romlandó embernek, madaraknak, négylábúaknák és csúszómászóknak hasonmásával cserélték fel.   

Róm 1,24 Ezért az Isten szívük kívánságainak következményeként kívánságaikban tisztátalanságra adta oda őket, hogy testüket egymás között megbecstelenítsék.   

Róm 1,25 Hiszen ők maguk cserélték fel az Isten igazságát hazugsággal, ők maguk félték és szolgálták a teremtményt, [tették] félre a Teremtőt, aki áldott az örök korokig. Ámen.   

Róm 1,26 Ezért adta azután az Isten oda őket becstelen szenvedélyekre, nőik a természetes életmódot természetellenesre cserélték fel,   

Róm 1,27 hasonlóképpen a férfiak is elhagyták a nővel való természetes élést, és indulatoktól [hajtva], egymás iránt gyulladtak lángra, férfiak férfiakon követtek el torz dolgokat, és önmagukban kapták meg azt a bért, mely tévedésükért kijárt nekik.   

Róm 1,28 S mint ahogy ők Istent kipróbálták, s elvetették, nem méltatva arra, hogy ismeretükben megőrizzék, annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda, mely majd az ítéletkor nem állja ki a próbát. Hogy azt tegyék, ami ocsmány,   

Róm 1,29 hogy telve legyenek mindenféle hamissággal, rosszasággal, haszonleséssel, gonoszsággal, jóllakjanak irigységgel, gyilkolással, civakodással, cselszövéssel, gonosz szokásokkal.   

Róm 1,30 Hogy suttogok, pletykahordók, istengyűlölők, erőszakoskodók, fennhéjázók, kérkedők, gonosz dolgok feltalálói, szüleik iránt engedetlenek,   

Róm 1,31 belátásnélküliek, állhatatlanok, szeretetlenek, könyörtelenek legyenek.   

Róm 1,32 Mert bár Isten igazságos útjait felismerték, - hogy akik ily dolgokat cselekszenek, halálra méltók -, mégis nemcsak megteszik ezeket, hanem azokat, akik e dolgokat művelik, egyetértésükkel erősítik.   

33 Óh milyen mélységesen gazdag Istennek bölcsessége és tudománya. Milyen kifürkészhetetlenek ítéletei és kinyomozhatatlanok útjai.

Csia.

Róm 1,32
Mert bár Isten igazságos útjait felismerték, - hogy akik ily dolgokat cselekszenek, halálra méltók -, mégis nemcsak megteszik ezeket, hanem azokat, akik e dolgokat művelik, egyetértésükkel erősítik.  

Károli.

32. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek. 

Róma levél.

Róm 2,4
Vagy éppen semmibe veszed gazdagon [ömlő] jóságát, türelmét és hosszútűrését, és nem érted meg, hogy az ő jósága arra indít téged, hogy új felismerésre térj?