Hangulat

Épp most kezdtem el dolgozni egy hete.
Óraadó vagyok óvodákban, ahol babáknak (2-6 éves) "angolt tanítok". Értsd, az óvónők felügyeletével/segítségével angolul játszok velük:énekek,körjátékok stb. Igazából az a szerepe a magamfajta "angol tanároknak", hogy megismertesse és megszerettesse velük az angol nyelvet és kultúrát, és lássanak egy nyugati arcot.
Itt nagyon hamar elkezdik a nyelvoktatást-bár, ahogy írtam ez inkább játékokban merül ki, nem poroszos oktatást jelent.
Imádom csinálni...mindig is abban hittem, hogy a gyerekek megérdemelnek mindent. Minden perc figyelmet, szeretetet. Ha a szemükben nézek, abban reménykedek, hogy talán ők majd egy jobb világot építenek, s talán egy icurka picurka szerepem nekem is lesz majd ebben az emlékeik mélyén. Néha nagyon kevés kell a jóhoz,egy emlék egy mosolyról, egy simító kézről, egy bátorító tekintetről...
Az eddigi hivatásomat a határt átlépve szögre akasztottam. 20 év után. Igaz a hely mindig változott, de ez akkor is nagyon hosszú idő volt, épp ideje volt valami újban kipróbálni magam,hogy fejlődjek, hogy újra érezzem, hogy kihívások várnak rám.
...nem tervezek/tervezünk visszaköltözni. Nincs honvágyam. Az az ország, amit szeretek, már évek óta csak a szívemben él...és talán pár világvégi kis falu mélyén.
Azt szoktam mondani, hogy csak a gyerekkoromba van honvágyam...de ezzel majdnem mindenki így van.
Másrészt mindig is úgy gondoltam-gyermekkorom óta, hogy az én otthonom nem egy ország, hanem ez a Föld. Persze azt leszámítva, amikor a csillagokban vágyom vissza....
Talán azért veszem ezt olyan könnyen, mert én magamba hordozom az otthonom, vagy sehol nem vagyok otthon igazán... Nem tudom.

Fantasztikus fordulatot vett az életed, gondolom, mert mertél a belső hangodra hallgatni és nem kötöttél kompromisszumokat. Kívánom, hogy mindig ilyen boldog légy!

Köszönöm!

Most, hogy anyagot gyűjtök, találtam meg ezt az aranyos kis dalt... Ami azt hiszem összefoglal mindent, amit az életről tudhatunk 

Aranyos angolórának is igen.

Veszna írta:Neked nincs lelked. Te vagy a lélek. Neked tested van. - C. S. Lewis 

Amúgy elgondolkodtató.  Ha azt mondja az ember , hogy még a lelkem is belesajog, ellenben én magom vagyok a lélek, akkor ki gondolhatja ezt?  Oké, tehát én magam vagyok a lélek, de ki tudja nem e valaminek csak a része vagyok?

fortis írta:

Veszna írta:Neked nincs lelked. Te vagy a lélek. Neked tested van. - C. S. Lewis 

Amúgy elgondolkodtató.  Ha azt mondja az ember , hogy még a lelkem is belesajog, ellenben én magom vagyok a lélek, akkor ki gondolhatja ezt?  Oké, tehát én magam vagyok a lélek, de ki tudja nem e valaminek csak a része vagyok?

Én arra jutottam hosszú éveken át tartó gondolkodás után , hogy a szellem, azaz a tudat az, “aki tudja”, azaz aki “tud” a lélekről. A lélek önmagában nem tudna magáról. Így áll össze, hogy szellem-lélek-test vagyunk. De ez nem biztos.

Áprilia írta:

fortis írta:

Veszna írta:Neked nincs lelked. Te vagy a lélek. Neked tested van. - C. S. Lewis 

Amúgy elgondolkodtató.  Ha azt mondja az ember , hogy még a lelkem is belesajog, ellenben én magom vagyok a lélek, akkor ki gondolhatja ezt?  Oké, tehát én magam vagyok a lélek, de ki tudja nem e valaminek csak a része vagyok?

Én arra jutottam hosszú éveken át tartó gondolkodás után , hogy a szellem, azaz a tudat az, “aki tudja”, azaz aki “tud” a lélekről. A lélek önmagában nem tudna magáról. Így áll össze, hogy szellem-lélek-test vagyunk. De ez nem biztos.

Persze lehet, hogy nincs igazam, de ezzel egyetértek. Itt ezen a világon a tudatunk van kiélesítve, a lélek a "csendestárs".

Ishtar/Inanna és Aphrodite szobrának "igazi" arca. 
(a zene is gyönyörű) 
Érdemes körülnézni a csatornáján.
Megtaláltam a zenéjét is:

"Soha ne legyél a múltad foglya. Az csak egy lecke volt, nem életfogytiglan."

fortis írta:

Veszna írta:Neked nincs lelked. Te vagy a lélek. Neked tested van. - C. S. Lewis 

Amúgy elgondolkodtató.  Ha azt mondja az ember , hogy még a lelkem is belesajog, ellenben én magom vagyok a lélek, akkor ki gondolhatja ezt?  Oké, tehát én magam vagyok a lélek, de ki tudja nem e valaminek csak a része vagyok?

Valaminek a része vagyok,ami sokkal, de sokkal nagyobb nálam. Egyértelműen. És ezt megtapasztaltam párszor az életben.
Ha a gyakorlati oldalát nézzük, hátul a tarkóm környékén van a "kapcsolat" a két "test" között. Valahányszor megéreztem a jelenlétét, innen kezdett az érzékelésem megnőni.
Pl. Egyszer az Idő rövid történetét olvastam, és volt egy pont, amit nehezen fogtam fel, nem a fizikáját, hanem hogy hogyan fogjam fel a 3D-s agyammal...majd végigsétáltam a folyosón egy tükör előtt. Láttam magam, de éreztem egy jekenlétet a hátam mögött, felfelé nőni a tarkómtól, hatalmas volt, mintha sosem lenne vége, magában foglalt mindent...mellette az arcom egy kis szürke "Maszk" volt. Pedig mindkettő "én" voltam.

...ez annyira....

Éjszakai vonatozás Japánban.

Ezek a japcsik igazán tudnak. 

Nagyon vagány. 

Juj de szép. Álmodtam ilyen oszlopos csarnokról régebben, benne egy ismerős csajszival, aki ógörögkori lepel jellegű öltözékben volt és még piros rózsák is voltak körülötte. Tényleg hangulata van az ilyen álmoknak.

Érdekes egy kép Veszna.  A fura az , hogy éjjel Pompeiben jártam. Már csak az oszlopos hasonlóság végett azt juttatta eszembe.

Szeretnélek titeket meghívni az erkélyemre 
Minden este kiállok egy kicsit az erkélyre, amikor senki sem zavar, hallgatom a kabócákat és az esti zajokat...majd egy pár percet meditálok ott állva...általában a "szeretlek" - et vagy a "légy áldott" - at fókuszálom és igyekszem is átérezni és átölelni mindenkit akit csak lehet ezen a világon vagy azon is túl... 
Ez csak egy érzés/üzenet/frekvencia amit kiküldök, aki kapja az jól elteheti magának 
Gyere az imáddal, a mantráddal, a zenéddel vagy a Szent mozdulataiddal, amid csak van a szívedből....nem valami ellen, hanem valamiért, valami jóért, ezt neked kell kitalálni... 
Bármikor jöhetsz, az idő nem számít, amúgy sem létezik-én mindig itt leszek veled egy kis szív-nyitogatásra... 

-ne érezd úgy, hogy válaszolni kell, mert nem kell   ez nem olyan üzenet-

Valószínűleg én vagyok az egyetlen aki nem a bromance miatt élvezte annyira ezt a sorozatot, hanem a történet, látvány és zene teljesen levett a lábamról. Ha még nem láttad vigyázz mert spoileres, elég csak hallgatni. Szeretem a kínai fantasyt mert felébresztenek bennem valami gyermekit, jót tesz a lelkemnek.

asd94 írta:Valószínűleg én vagyok az egyetlen aki nem a bromance miatt élvezte annyira ezt a sorozatot, hanem a történet, látvány és zene teljesen levett a lábamról. Ha még nem láttad vigyázz mert spoileres, elég csak hallgatni. Szeretem a kínai fantasyt mert felébresztenek bennem valami gyermekit, jót tesz a lelkemnek.

Tényleg nem ismertem, köszönöm!
Még este belekezdek 

asd94 írta:

Szeretem a kínai fantasyt mert felébresztenek bennem valami gyermekit, jót tesz a lelkemnek.

Épp tegnap gondolkodtam a gyermeki lelken annak kapcsán, hogy nézem a Rurhouni Kenshin-t és elképesztően gyermeki lelke van a főszereplőnek, miközben egy nagyon kemény harcos. Nagyon bájos jelenetek vannak benne, amik ezt kifejezik. Szeretnivaló nagyon.

"Ha meg akarod változtatni a világot, menj haza és szeresd a családod!"

Egy Pomelo-fa a kis folyó mellett, ahol lakunk.

Három élet...három világon át...