Közös fogalom-meditációs játék

efi írta:

fortis írta:Vedd úgy, hogy a két pólus vertikális, a tudás pedig horizontális, ami a null pontból emelkedik fel.

Nem vehetem úgy. A nemtudásnak nem lehet közös pontja a tudással.

Oké, akkor csak annyit, hogy nálad nem, nálam meg igen.  

De hogy lehet valami egyszerre 0,2 % is (nem tudás), meg 89 % is (tudás)?
Ennek semmi értelme. Akármelyikünknél.

efi írta:De hogy lehet valami egyszerre 0,2 % is (nem tudás), meg 89 % is (tudás)?
Ennek semmi értelme. Akármelyikünknél.

Azt hiszem itt most nem is ez volt a lényeg. 

- Vedd úgy, hogy a középpontból kiindulva a kék nyíl irányába, egyre erősebb az érzés benned, a bizonyságaidról. Amíg közel vagy a null ponthoz, addig még lehetséges volna, hogy megváltozzon a véleményed, de minél messzibbre jutsz ennek esélye annál kisebbé válik, hisz az erővonalad egyre erősebbé és hosszabbá válik
- Most vedd úgy, hogy a piros vonal irányába egyre jobban növekszik benned a kétely  minden iránt, amivel érintkezel. Ezt nehéz lesz elmagyarázni, mert a két oldal messze áll egymástól és ráadásul ellentétes irányba.  A null ponthoz közel még nem olyan erős benned a kétely, de amint jobban belelovalja az ember magát , ez egyre nő és erősödik. 

Ezek a horizontális pólusok.  ( bocsánat, azt hiszem az előzményeknél pont fordítva neveztem meg, de már nem javítom)
A középpontból kiemelkedik a vertikális vonal, ami a tudást szimbolizálja. 
A találkozási pont közelében még minden lehetséges, mert a tudás onnan emelkedik ki, így jelen lehet a bizalom és a kétely is, de bár mi megtörténhet, bár mi bár melyik irányba elmozdulhat. 

A bizonyság valamiről lehet épp oly alaptalan, mint a kételkedés maga. 
Ugyanakkor lehet mind a két irányban megalapozott is, de ebben az esetben a szemléletek mások. A tudás görbéje mindkét oldalról ugyan úgy elérhető, mert épp úgy megalapozhatja valamiről a bizonyságunkat, mint a kételyünket. 

Próbálnék egy példát felhozni, bár nem egyszerű. 
Egyik oldalról ott a bizonyság a saját létezésünkre, míg a másik oldalon kételyünk van a létezésünk formájáról. 
A bizonyság oldaláról egyre erősebben hiszel önmagad és a világ létezésében, míg a kétely oldalán egyre inkább azt gondolod, illúzió csupán az egész. 
És akkor nézzük hol van az igazság? Én kételkedő vagyok, ezért azt mondom sehol sem. Egy pontban találkozik csupán velünk, ezért tudjuk, hogy létezik valahol, de valahol egy másik irányban, jóval felettünk. 
Igen azt hiszem ez olyan lehet, mint a 2 dimenziós gondolkodás egy 3 dimenziós térben.  Elméleteink két dimenziósak, míg az igazságot igazán a harmadik dimenzióban találnánk csak meg. 
Meggörbíthetnénk a teret magunk felé, hogy a bizonyságunk vagy a kételyünk nyerhessen erősebb teret, de ez agresszív cselekedet volna, és talán ezt maga az igazság talán nem is engedhetné meg. 

Úh , talán nem volt a legegyszerűbb vagy érthetőbb magyarázat, de vannak dolgok amiket nem lenne egyszerű csak úgy kifejeznem. 
Ha meg egyszerűen csak hülyeségnek véled, akkor felesleges is az egészen elmélkednem.
Azt hiszem nem is próbálnám meg újra , mert úgysem sikerülhetne. Kevés hozzá az eszköz, hogy kifejezhessem.
Ha magamat elemezném, a kételkedő oldalon állok, de nem távolodtam el messzire, ezért el tudom még fogadni az ellentétes verziókat is, enyhe kételyemmel.

Azon a ponton, ahol elfogytak a muníciók, és tovább gondolásra biztattalak benneteket, Fortis révén a játék átment légvár építésbe, azaz olyan állítások gyártásába, amiknek semmi alapjuk nincs, az égvilágon semmi nem támasztja alá őket. Azaz belépett egy nagyon erős luciferi elem a gondolkodásba. Nagyon érdekes látni ezt, és nagyon tanulságos, de ezt a szellemiséget tovább táplálni hiba lenne.

Arra lennék kíváncsi, hogyan érintettek benneteket a játékszabályok, az hogy nem egymással kellett kommunikálni, és nem is a magunk nézőpontjáról, hanem valami másra kellett irányítani a figyelmünket. Hogy se vitatkozni, se egyetérteni nem volt megengedett. Ez nagyon más volt, mint az egész eddigi fórumos életünk.
Nagyon kellemetlen volt?

Nekem tetszett. Pláne, hogy az ablakodban azért szót lehetett ejteni külön valamiről, ha éppen úgy adódott kedvünk.

fortis írta:Nekem tetszett. Pláne, hogy az ablakodban azért szót lehetett ejteni külön valamiről, ha éppen úgy adódott kedvünk.

Valójában nem lehetett volna, mert az a játékszabályok alóli kibújás. Az ablakon azért állt a rendelkezésre, hogy ha előre nem látott dolog merül fel, vagy ha nem bírjuk ki bírálgatás vagy egyéb megjegyzés nélkül, az ne a játékot vigye félre.

efi írta:Azon a ponton, ahol elfogytak a muníciók, és tovább gondolásra biztattalak benneteket, Fortis révén a játék átment légvár építésbe, azaz olyan állítások gyártásába, amiknek semmi alapjuk nincs, az égvilágon semmi nem támasztja alá őket. Azaz belépett egy nagyon erős luciferi elem a gondolkodásba. Nagyon érdekes látni ezt, és nagyon tanulságos, de ezt a szellemiséget tovább táplálni hiba lenne.

Arra lennék kíváncsi, hogyan érintettek benneteket a játékszabályok, az hogy nem egymással kellett kommunikálni, és nem is a magunk nézőpontjáról, hanem valami másra kellett irányítani a figyelmünket. Hogy se vitatkozni, se egyetérteni nem volt megengedett. Ez nagyon más volt, mint az egész eddigi fórumos életünk.
Nagyon kellemetlen volt?

Fegyelmet kellett erőltetni magunkra es ez nagyon hasznos, mert előrevivő. Igen, lehetett látni, hogy nem mindenkinek sikerult.

Na már, szerintem eléggé aktív voltam, és nem is írtam hülyeségeket.  
Ezért most be fogok hisztizni!!!

efi írta:ÉRDEKLŐDÉS

Az emberiség egyedeinek azon tévhite, miszerint kíváncsi mások, vagy akár a maga igazi valójára.

Áprilia írta:

efi írta:ÉRDEKLŐDÉS

Az emberiség egyedeinek azon tévhite, miszerint kíváncsi mások, vagy akár a maga igazi valójára.

Ebben a játékban olyat kell mondani, amit igazán gondolunk. Irónia is kizárva. Célozgatás, kétértelmű beszéd, mellébeszélés, stb. szintén.
A hozzászólásod valójában az emberek minősítéséről szól, nem az érdeklődés, mint létező dolog definiálásáról, értelmezéséről, példákról az érdeklődésre, ezért szabályellenes.

Csak direkt, egyenes, a témára vonatkozó megállapítást szabad tenni.

Az érdeklődés egy belülről jövő késztetés, ami abban befolyásol minket, hogy a világban tapasztalható végtelen sok dolog közül melyek legyenek azok, amikre a figyelmünket irányítjuk.

Az érdeklődés, a fejlődés kulcsa. Ha nincs érdeklődés valamely irányban, abban az irányban fejlődés sem tapasztalható. 

fortis írta:Az érdeklődés, a fejlődés kulcsa. Ha nincs érdeklődés valamely irányban, abban az irányban fejlődés sem tapasztalható. 

Ezért azt, hogy milyen irányban fejlődöm, a belőlem jövő késztetés határozza meg.
Én magam vagyok valamiképpen a fejlődésem irányának a meghatározója.

Egy másik ember más dolgok iránt érdeklődik.

Érdeklődésünk irányát a kémia is meghatározhatja. 
A szervezetünkben fellépő kémiai folyamatok a biológiai hatásukkal ösztönözhetik az embert  az érdeklődésünk folyamataiban
Pl férfi női kapcsolatok.

fortis írta:Érdeklődésünk irányát a kémia is meghatározhatja. 
A szervezetünkben fellépő kémiai folyamatok a biológiai hatásukkal ösztönözhetik az embert  az érdeklődésünk folyamataiban
Pl férfi női kapcsolatok.

Ezt azok mondják, akik mozgatórugónak csak valami anyagi dolgot tudnak elképzelni.
Arra szokták mondani, hogy két ember között működik a kémia, amikor láthatatlan, érthetetlen ok miatt érdeklődik két ember egymás iránt.

Az érdeklődés forrása láthatatlan.

efi írta:Az érdeklődés forrása láthatatlan.

Az érdeklődés forrása a még meg nem fejtett dolgok.

Az érdeklődésünk egyik forrása, az igazság  ismerete  iránti vágyunk.

Az érdeklődés olyan mint egy fénysugár, ami egy megadott pontba világít.