Paleolit gondolkodás

"A paleolit-gondolkodás


1975-ben egy gasztroenterológus szakember, Walter Voegtlin volt az, aki legelőször említést tett a paleolit étrendről. Ezt követően évtizedekig gyakorlatilag nem történt semmi, mígnem 2002-ben egy Loren Cordain nevű kutató írt róla egy könyvet. Cordain táplálkozástannal foglalkozó tudós és pszichológus, és a könyve viszonylag hamar elég népszerű lett. Sőt, annyira népszerű lett, hogy 2013-ban a paleo diéta már a Google első helyén állt a legkeresettebb étrendek között.

Ez a diéta azon alapul, hogy az evolúció során az ember évmilliókig vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. Az első Homo Habilis („Ügyes ember”) úgy körülbelül 2.6 millió évvel ezelőtt jelenhetett meg, míg a mezőgazdaság nagyjából 10000 évvel ezelőtt. A közben eltelt 2590000 évben pedig az emberek nagyon változatosan étkeztek: törzsekben éltünk, vándorló életmódot folytattunk, ezért többszáz különböző magot, gyümölcsöket, zöldségeket, és eleinte kisebb, később pedig nagyobb állatok húsát ettük.

A mezőgazdaság megjelenése 10000 évvel ezelőtt jelentősen leszűkítette ezt a hihetetlenül változatos étrendet. Hogy csak egy példát említsek: a búza még párezer éve is egy jelentéktelen fűféle volt, aminek a magja csupán egyetlen volt azok közül a magok közül, amit az akkori emberek megettek. Manapság a búza az egyik legfontosabb élelmiszerünk, és a bolygó felületének jelentős részén termeljük: egy 2014-es statisztika szerint több, mint 2.2 millió négyzetkilométeren folyik búzatermesztés a világon. Ez egy kicsivel több, mint Franciaország, Spanyolország, Németország, Norvégia és Lengyelország területe összesen. Még egy fél Magyarországnyi területet hozzá kellene csapni ehhez az öt országhoz, hogy kijöjjön az a terület, amin búzát termeszt az emberiség.

Röviden összefoglalva, ami történt az az, hogy az evolúció évmilliókig egy bizonyos életmódra tökéletesítette a szervezetünket, majd az emberek gondoltak egyet, és gyorsan elkezdtek másféle életmódot folytatni. A paleo diéta hívei szerint pedig ehhez a gyors és radikális változáshoz még nem tudott alkalmazkodni génállományunk, ezért a szervezetünk különböző civilizációs betegségekkel, allergiákkal reagál erre a furcsa helyzetre.


Hogy a paleo diéta jó-e vagy sem, ahhoz én az égvilágon semmit sem értek. Nem is ezért írtam róla bevezetésképpen, hanem mert a gondolatmenet szerintem nagyon izgalmas, és fontosnak tartom, hogy a saját hétköznapi gondolkodásunkkal kapcsolatban is megvizsgáljuk, hogy ez mit jelent ránk nézve.

Nekünk embereknek évmilliókon keresztül szükségünk volt egy bizonyos fajta gondolkodásra ahhoz, hogy túl tudjunk élni egy zord világban, amiben nem voltak repülőgépek, életbiztosítás, panelház. Nem volt sem internet, sem hipermarket, sem ügyvéd. Nem volt áram, hűtőszekrény, bankkártya.

Sőt, még tűz sem volt, fűszerek sem voltak, és tiszta víz sem.

Minimum két és fél millió éven keresztül éltünk tűz nélkül, és addig bizony nem mi voltunk a tápláléklánc csúcsán. Viszont agyunk az már volt. A legkorábbi nyomok a két lábon járásról körülbelül 4 millió évesek, és 3 millió évvel ezelőtt már biztosan használtunk kezdetleges kőszerszámokat.

Mindez már akkor, évmilliókkal ezelőtt különlegessé tett minket egy bizonyos szempontból.


A felegyenesedve, két lábon járás plusz az eszközhasználat együtt tudniillik átalakította a gyerekszülés módját. A szerszámok használata ugyanis egyre komplexebbé tette az agyunkat, azaz egyre nagyobbá. A felegyenesedés pedig szűkítette a medencénket. Ennek következtében a terhesség ideje néhány millió év alatt lecsökkent annak érdekében, hogy a gyerekek még azelőtt meg tudjanak születni, mielőtt a koponyájuk túl nagyra nőne.

Ha megnézzük a többi emlőst, akkor azt látjuk, hogy az újszülöttjeik lényegében nagyon hamar képesek ellátni magukat. A kiscsikó pár órával a születése után már képes járni. A kiscicák is pár hét után már képesek arra, hogy önállóan keressenek maguknak élelmet. Ezzel szemben az emberek csecsemői a születésük után évekig a szüleikre vannak utalva. A felegyenesedés és az egyre inkább növekedő agyméret miatt tulajdonképpen mindannyian koraszülöttek vagyunk evolúciós értelemben.

Ennek a hátránynak persze lett egy előnyös tulajdonsága is, nevezetesen pedig az, hogy az ember lett a legszociálisabb lény a bolygón. Egy magányos paleolit anyuka képtelen lett volna egyedül ellátni a gyerekét, vigyázni rá, élelmet szerezni neki és saját magának. Az utódok neveléséhez tehát több ember folyamatos támogatására is szükség volt. Emiatt az evolúció azokat az egyedeket támogatta, akik erős szociális képességekkel rendelkeztek, és erős kötődéseket tudtak kialakítani a törzs többi tagjával. Ráadásul mivel az ember más emlősökhöz képest nagyon fejletlenül születik, ezért sokkal nagyobb mértékben nevelhetőek, taníthatóak vagyunk, mint bármely más lény. A gyerekek nevelése tehát már évmilliókkal ezelőtt sem csupán arról szólt, hogy a túléléshez szükséges minimumot kellett biztosítani. Az élelmen és a biztonságon túl is voltak igényeink, hiszen azok, akik idejekorán képesek megtanulni az alkalmazkodást a törzs szabályaihoz, szokásaihoz, hierarchiájához, azok életük során előnyben részesülnek a többiekkel szemben, és ezeket már csecsemőkorban elkezdhették átadni a felnőttek. Azonban annak, hogy az embergyerekek ilyen könnyen taníthatóak nem csak előnyös oldala van, hanem óriási veszélye is.

Kitérőképpen egy érdekesség: egy Harry Harlow nevű kutató a múlt század 50-es éveiben azt tanulmányozta, hogy vajon más állatoknak milyen nevelési igényei vannak. Egyik kísérletében majomgyerekeket választott el a szüleiktől alig pár órával a születésük után, és ketrecekbe helyezte őket. Mindegyik ketrecben mindegyik majomcsecsemőnek két műanyja volt: az egyik szőrből készült, a másik pedig fémből. A szőrből készült műanya nem csinált semmit, csak mozdulatlanul és hangtalanul jelen volt a ketrecben. A fémből készültnél viszont volt egy cumisüveg tejjel. Harlow arra számított, hogy a kismajmok inkább a tápláló fémanyára fognak majd kapaszkodni, mint a szőranyára, de nem így történt: a majmok a szőrös bábut tekintették anyjuknak. Ekkor Harlow arra gondolt, hátha az a baj, hogy a kismajmok fáznak, és a fémből készült műanya pedig túl hideg. Ezért aztán fűthetővé tette, de ez sem számított: a kismajmok a szőranyára csimpaszkodtak továbbra is, és csak akkor közelítettek a fémanyához, ha éhesek voltak.

Annak ellenére, hogy Harlow tudása szerint a kismajmok minden törődést megkaptak, később felnőttként ezek a majmok sok problémával szembesültek. Értelmileg zavartak voltak, állandóan megbetegedtek, képtelenek voltak beilleszkedni a többi majom közé, nem tudtak kommunikálni a többi majommal, és ennek tetejébe erős szorongás gyötörte őket, ami időnként váratlan agresszióba csapott át. Harlow kénytelen volt levonni a következtetést, hogy a majmok olyan pszichológiai és érzelmi szükségletekkel rendelkeznek, amik messze túlmutatnak a puszta túlélésen. Később még az is kiderült, hogy ez nem csak a majmokra, hanem minden emlősre igaz, sőt, még a madarakra is.

Harlow kísérletei nem csak azt tették lehetővé, hogy többé senki se végezhessen el állatokon ilyen kísérletet, amiről egyérteműen bebizonyosodott, hogy szenvedést okoz nekik. Hanem azt is egyértelművé tette, hogy az alapvető emberi igényeink sokkal ősibbek még ember mivoltunknál is, sok tíz, vagy százmillió évvel ezelőttről származhatnak.

Az evolúció során tehát elég alaposan a génjeinkbe íródott, hogy mely viselkedés az, ami szolgálja a túlélésünket. Erre vonatkozóan mindannyian rendelkezünk is egy iránytűvel, amit úgy hívnak, hogy érzelmek. Ha olyasmit csinálunk, ami szolgálja a túlélésünket, akkor hosszú távon boldogok leszünk, ha pedig olyasmit csinálunk, ami nem szolgálja a túlélésünket, akkor pedig hosszú távon boldogtalanok.

Persze felmerül a kérdés, hogy akkor mik ezek a dolgok, amik hosszú távon boldoggá tesznek? 1938-ban elkezdték keresni a választ a tartós boldogságra, és a Harvard Egyetemen belevágtak egy olyan kísérletsorozatba, ami mind a mai napig tart, és ezzel a világ leghosszabb kísérlete lett.

1938-ban két csoportban összesen 724 ember életét kezdték el követni a legapróbb részletességgel. Az egyik csoportban harvardi diákok voltak, akik jó családi háttérrel rendelkeztek, jó körülmények között nőttek fel, ambiciózusak voltak, szorgalmasak, és tehetségesek. A másik csoportban bostoni szegénynegyedekből származó ágrólszakadt fiatalok voltak. Náluk kiemelt szempont volt, hogy a lehető legrosszabb családi háttérrel rendelkező fiatalokat válogatták össze, olyanokat, akik kifejezetten hátrányos helyzetűek voltak, akiknek a lakásában még hideg víz sem volt.

A kísérlet során mind a 724 emberrel rendszeresen találkoztak a kutatók. Felmérték az egészségi állapotukat, a munkahelyi és családi viszonyaikat, interjúkat készítettek velük, feljegyezték, hogy milyen gondjaik, problémáik vannak, minek örülnek, mitől bánatosak, és így tovább.

Napjainkra már csak hatvanan maradtak életben közülük, és mindannyian a kilencvenes éveiket tapossák. A kutatók szeme előtt zajlott le a résztvevők teljes élete a serdülőkoruktól a nyugdíjig. Volt, akiből gyári munkás lett, volt, akiből ügyvéd. Volt, akiből kőműves, és volt, akiből orvos. Sőt, a kísérlet egyik résztvevője az Egyesült Államok elnöke lett.

Voltak, akik kitörtek a szegénységből, és jómódúak lettek. Voltak, akik elverték a vagyonukat és elszegényedtek. Néhányan közülük alkoholisták lettek, sőt, néhányan meg is bolondultak. Ám voltak közülük szép számmal, akik késő öregkorukig egészségesek, boldogok, kiegyensúlyozottak maradtak.

Amikor a kísérletben résztvevők nyolcvan körül jártak, akkor a kutatók visszanézték a 30, 40, 50 éves korukban begyűjtött adataikat, hogy megtalálják az összefüggést: mi jósolja meg leginkább azt, hogy öregkorban egészséges és boldog lesz-e valaki, vagy sem?

Ami igazán izgalmas az az, hogy a kutatók találtak valamit a rengeteg adatban, ami pontosan meg tudja jósolni, hogy ki lesz öregkorában is boldog, és ki nem. A kutatás megállapította, hogy a szülők anyagi helyzetének semmi köze nincs ehhez. Hogy mekkora vagyont gyűjtött vagy vesztett el az ember élete során, annak semmi köze nincs ehhez. Hogy 40-50 évesen milyen az egészségi állapota, a koleszterinszintje, a röntgenfelvételein látható-e valami elváltozás, annak semmi köze nincs ehhez. Hogy milyen munkahelyeken dolgozott az illető életében, annak semmi köze ehhez.

Ez mind nem számított. Az egyetlen dolog, ami számított, az az emberi kapcsolatok minősége. Ez volt a kristálytiszta eredménye a nyolc évtizedes kutatásnak.

A génjeink ezek szerint tehát még továbbra is a törzsi életmódot folytató ember génjei, és azt részesítik előnyben, ha valaki „paleolit gondolkodással” rendelkezik: Ha egészséges, boldog és kiegyensúlyozott akarsz maradni öregkorodban is, akkor a kapcsolataidra kell ügyelned. A jó kapcsolatok őrzik meg az egészségünket és a boldogságunkat. A másokkal való szociális kapcsolataink jó hatással vannak ránk. A magányosság ezzel szemben gyilkos. Ez nem csak arról szól, hogy akiknek több szociális kapcsolatuk van azok egészségesebbek, boldogabbak és tovább élnek. Hanem arról is, hogy akik magányosnak érzik magukat, azokat az átlagnál több betegség gyötri, évtizedekkel korábban kezd el romlani a memóriájuk, és igen korán válnak érzelmileg, lelkileg instabilabbá.

A marakodás annyira káros az egészségre, hogy még egy keserű válás is sokkal jobb, mint a folytonos veszekedések. Természetesen nincs zökkenőmentes kapcsolat két ember között. A kutatók azt látták, hogy még nyolcvan-kilencven éves házaspárok is képesek minden nap civódni. Azonban ha a felek érezték, hogy mindenben kitartanak egymás mellett, akkor ezek a napi civódások nem ártottak sem az egészségüknek, sem a boldogságuknak.


Röviden összefoglalva a Harvardi kutatók felfedezték azokat az alapelveket, amelyek mentén a törzsek szerveződtek az utóbbi pár millió évben.

Mert mi volt a fontos a törzs számára egy életbiztosítás, ügyvéd és tűz nélküli zord világban? A túlélés. Hogyan tud túlélni a törzs? Ha mindenki számíthat a másikra. Hogyan lehet elérni, hogy valaki számíthasson a másikra? Ha erős a kapcsolat a két ember között.

Ha valaki nem tud kapcsolatot kialakítani a törzs tagjaival, akkor azzal kockára teszi a saját, és mindenki más túlélését is. Nyilvánvaló ezért, hogy kell, hogy legyen egy erős nyomás a kapcsolatteremtés irányába. És pontosan ezt tapasztaljuk: ha a kapcsolat kialakításának képessége sérül, akkor megbetegszik az ember (és ahogy Harry Harlow kísérlete mutatta, az állatok is).


És itt kanyarodok vissza ahhoz, hogy az mivel az ember rettenetesen fejletlenül születik, ezért minden más életformánál jobban taníthatóak vagyunk. Ez áldás is és átok is egyszerre, mert olyan dolgokat is könnyűszerrel megtanulunk, amik hosszú távon nem szolgálják a túlélésünket, nem tesznek boldoggá, sőt, megbetegítenek minket.


A történelem során az emberiség általában nélkülözésben élt. Így nem csoda, hogy kialakult a takarékosság tisztelete, ami minden kultúrában és minden vallásban jelen van. Évezredeken át az volt a jó és erkölcsös ember, aki nem dobta ki az ételt, és megfoltozta a szakadt nadrágját ahelyett, újat vett volna. Kizárólag az uralkodók, királyok és nemesek tehették meg, hogy fényűzzenek és látványosan pazaroljanak. Ehhez képest ma a világ egyik első számú problémája az elhízás. Ráadásul főleg a szegényebb rétegek azok, akik a legjobban el vannak hízva, a jómódúak sokkal egészségesebben táplálkoznak. Az elmúlt századokban az arisztokraták voltak azok, akik két kézzel szórták a pénzt szükségtelen dolgokra. Manapság a tehetősebb szülők már gyerekkortól kezdve arra oktatják a gyerekeiket, hogy hogyan kezeljék nagy odafigyeléssel a pénzüket, hogyan fektessenek be, hogyan döntsenek bölcsen. Ezzel szemben a szegények hiteleket vesznek fel, hogy nagyobb TV-t, nagyobb autót, vagy épp menőbb nyaralást vehessenek maguknak. Amikre egyébként valójában semmi szükségük, csak a reklámok és a többi szegény társuk elhitették velük, hogy megérdemlik.

Hogy mást ne említsek, egyetlen állatot sem lehet megtanítani a dohányzásra. Az állatok pontosan felismerik, hogy ami a tüdejükbe kerül az méreg, és nem lehet meggyőzni őket arról, hogy ez nem fontos, mert maga a dohányzás menő. És míg például egy majommal sohasem történhetne meg, hogy tíz banánjából egyet odaad azért cserébe, hogy cigarettázhasson, az emberek ezt évtizedeken keresztül is képesek megtenni.

Mindez tanulás kérdése, mert mi emberek hihetetlen mértékben taníthatóak vagyunk. És az agyunk számára úgy tűnik, hogy teljesen mindegy, hogy ezt a szüleink, a tanáraink, a barátaink, a TV-műsorok, vagy egyenesen a TV-reklámok végzik el.


Ráadásul könnyű felismerni az együttműködés életmentő mivoltát akkor, amikor a túlélés a tét. Most viszont a XXI. században akármerre nézünk, nem fenyeget minket különösebb veszély. Nincsenek oroszlánok, kardfogú tigrisek, mamutok, nincs éhezés, egyszóval nincs olyan kényszerítő körülmény, ami miatt fontos lenne, hogy együttműködésre törekedjünk a törzs többi tagjával.

Oh, és persze törzs sincs már.

Ezért aztán könnyű individualistának, bizalmatlannak, irigynek, törtetőnek, köpönyegforgatónak, egocentrikusnak lenni, könnyű másokat kihasználni, könnyű kikapcsolni az empátiát, könnyű lenézni a többieket, könnyű otthagyni a másikat a legkisebb konfliktusnál is. És persze könnyű mindezt megindokolni is logikus, megcáfolhatatlan érvekkel.

Rövid távon persze. Mert a génjeink hosszú távon betegségekkel és boldogtalansággal „jutalmaznak” meg minket az ilyen tevékenységért. De ez mindegy is, hiszen már így tanultuk meg, és az ember csodálatos tulajdonsága, hogy a tanultak képesek felülírni még azt is, ami jó lenne számunkra.


1884-ben egy Henry Royce nevű úr elkezdett egészen jó autókat készített a saját kis műhelyében. Annyira jók voltak az autói, hogy néhány év elteltével már nagyjából havonta egyet el tudott adni belőlük. A vevők imádták a kocsikat, ezért Henry Royce képtelen volt rájönni arra, hogy miért nem tud többet eladni. Aztán 1904-ben találkozott egy pasassal, akit Charles Rollsnak hívtak. Ő egy tehetséges eladó volt, ezért először rábízta az összes kocsijának az eladását, majd bevette őt a cégébe. Onnantól kezdve úgy hívták őket, hogy Rolls-Royce. Henry Royce továbbra is ugyanazt az autót gyártotta, mint eddig, viszont a vevők valahogy többen lettek. Egy év elteltével már havi 10 autót is el tudott adni, aztán rá két évre már havi százat.

Hogy mi volt a különbség, ha Henry Royce továbbra is ugyanazt az autót gyártotta? A kapcsolat volt a különbség. Az, hogy létrejött egy két fős kis mini-törzs, aminek a tagjai meg tudtak bízni egymásban. Ráadásul a törzs új tagja képes volt másokkal is jó kapcsolatot kialakítani, így egyre több és több autót eladni.


Te el tudsz képzelni egy átlagos itthoni vállalkozót, aki így bevesz valakit a saját cégébe? Nemhogy erről nagyon nehéz még csak fantáziálni is, de minden statisztika azt mutatja, hogy még a házasságok száma is folyamatosan csökken. Ez a modern társadalom bizalmatlanra és individualistára nevelte saját magát, és csak kevés embernek jut eszébe az, hogy egy erős kapcsolat előre tudná lendíteni az ő helyzetét. Ehelyett az emberek azt választják, hogy egyedül toporognak a bizalmatlanságukkal, a millió éves génjeik pedig mindezt azzal „jutalmazzák”, hogy szépen mindegyiküket boldogtalanná és beteggé teszik.


Mi emberek abszolút egyedülálló módon képesek vagyunk úgy tanítani egymást, hogy az szembe menjen mindazzal, ami előnyös lenne számunkra. Most azonban ebben a pillanatban lehetőséged van arra, hogy „áttanítsd” magadat. Hogy elsajátítsd azt a „paleo gondolkodást”, ami boldoggá és egészségessé tehet téged.


Lehetőséged van arra, hogy innentől megerősítsd a kapcsolataidat.

Ez tulajdonképpen egyszerű: a kapcsolatépítésben lényegében minden a kommunikáción múlik. Persze a gyakorlatban rengeteg helyen lehet félrecsúszni. A másik mond egy rossz szót, ami neked fáj, és megsértődsz. De ha kijavítod őt, akkor meg ő sérül be, és ő sértődik meg. Két rossz közül kell választani, egyik sem jó. Az élet tele van ilyen helyzetekkel. Azt szeretnéd, hogy a másik a szexben valamit így csináljon, ahelyett hogy úgy csinálná, de hogyan mondd meg neki? Még a végén megsértődik, besérül, a szívére veszi. Hogyan lehet úgy kommunikálni a másikkal, hogy ne értse félre, ne sérüljön be, ne vegye a szívére, ne zárkózzon be?

Az élet bizony tele van ilyen helyzetekkel, de ennek ellenére pontosan ez az amire törekedni kell, mivel ez a kommunikáció lényege. Hiszen gondolj csak bele: ha mindent meg lehetne beszélni, ha mindenről lehetne kommunikálni, akkor egyetlen kapcsolatnak sem kellene sohasem véget érnie, nem sértődne meg soha senki.

Mindez pedig tanulható. Ugyanúgy, ahogyan meg tudjuk tanulni a dohányzást, és önmagunk leépítését, pontosan úgy meg tudjuk tanulni önmagunk felépítését is. Őseink ezt évmilliókon keresztül gyakorolták, és mi azoknak vagyunk a leszármazottai, akiknek ez jól ment.


A génjeink úgy alakultak ki évmilliók során, hogy az erős kapcsolatok védenek meg téged a betegségektől, és biztosítják számodra a tartós boldogságot. Ezért nagyon fontos a kommunikáció, mert ez az alapja az erős emberi kapcsolatoknak.

A boldog életre nincs varázspirula, amit beveszünk, és egycsapásra minden megoldódik. A jó kapcsolatokért sokat kell dolgozni. De hát mi más érné meg, ha nem a hosszú, boldog és egészséges élet azokkal, akik fontosak számodra?
(Braskó Csaba) "

Ennek a pasinak van egy olyan könyve, hogy "szemlélet fejlesztés". Meg lehet guglizol és megrendelni. Ezt az idézetet azért hoztam, hogy látni lehessen, mikről ír.

Elég szörnyű volt olvasni. Nem is voltam képes rá, csak a közepéig.

Neked semmi se jó, csak az antropozofia. Minden mást lehúzol a sárga földig.

Ma már nincs türelmem hozzá, de holnap elolvasom, nehogy kitöröld!!!

fortis írta:Ma már nincs türelmem hozzá, de holnap elolvasom, nehogy kitöröld!!!

Nem kéne annyit guminőzni.

Nem azért mondom, de sokszor jobb egyedül, ( nem magányosan), mert bizonyos emberi kapcsolatok tönkreteszik az embert. ( lsd. volt férjem).
Öröm volt egyedül lenni nélküle. A magányosság biztos megbetegít, de ha valaki magányos, maga tehet róla.
Időskorban is van lehetőség hobbit, vagy társaságot keresni, sőt nem túl nehéz, mert már sokan vannak egyedül.
Itt nálunk is van nyugdíjas klub, stb. mindenféle program van, kirándulás, templomba járás, stb. Csak sokan nem akarnak beilleszkedni egy közösségbe, aztán csak panaszkodnak, de nem tesznek semmit magukért. Így könnyen megy a leépülés.

Amúgy a paleo étrenddel egyetértek, akinek beválik, csinálja. "A puding próbája az evés." Sokan meggyógyulnak tőle.
Gyakorlatilag mindegy milyen a módszer, csak használjon.


Éppen tegnap olvastam Bicsérdy Béla könyvéből. Hát ő is hasonlóan ír, csak neki a böjtölés a gyógymód. Elképesztő, hogy mennyire tudatlan az ember. Iszonyú károkat okoz magának, holott haláláig jól érezhetné magát, ha tenne magáért.

Lényegében azt mondja, hogy a szeretet a fizikai állapotunk miatt alakult ki bennünk. Szerintem aki ezt állítja, az mérgez. Akkor is, ha szépen feldíszíti olyan állításokkal, hogy pl. az lesz boldog, aki szeretetben nevelkedik. Azt gondolom, nem lehet a nekünk tetsző dolgok miatt eltekinteni attól, ami benne méreg. Úgy gondolom, egy hívő ember se fogadhatja el, bár nem akarom megmondani senkinek, hogy mit fogadjon el. Nekem olyan érzés volt olvasni, mintha romlott ételt kellett volna ennem, nem csak amiatt az állítás miatt, amit kiemeltem. Nagyon sok dolog sántít benne, például amit az állatokról mond az emberrel való összehasonlításban, csak nincs kedvem egyenként cáfolgatni.

Lényeg a lényeg: az van itt leírva, hogy az anyagból keletkezik a szellem.
Ergo az egész egyetlen istentagadás.
Manapság nagyon kell figyelni, mert jónak van álcázva a rossz. Felületesen szemlélve nem könnyű megállapítani, mi jó és mi nem az.

Szerintem az emberiség több mint 3/4 része test szerint él. Valahol el kell kezdeni a fejlődést. Lehet az fizikai szintű tisztulás is először, az úgyis kihat mindenre.  Egy ilyen embernek hiába nyomod az orra alá az antropozofiát, vagy a B.G-t mert nem érdekli.

A földszinten kell elkezni a feljődést, fokról fokra. Máshogy nem fog menni.

Megmondom őszintén, ahhoz hogy valaki idős korában is jól érezze magát és egészséges legyen, rohadt jó kondi kell.
Fel kell építeni az izomzatot, és megtartani, amennyire csak lehet. Nem engedheő meg a nagy túlsúly, az egészségtelen életmód.

Csak nézzük meg a rockszárokat.

Rollins Stones. Fiatalokat megszégyenítőek ennyi idősen. ( átlag 70 év). Kóbor János, és társai.

Blueeye írta:Szerintem az emberiség több mint 3/4 része test szerint él. Valahol el kell kezdeni a fejlődést. Lehet az fizikai szintű tisztulás is először, az úgyis kihat mindenre.  Egy ilyen embernek hiába nyomod az orra alá az antropozofiát, vagy a B.G-t mert nem érdekli.

A földszinten kell elkezni a feljődést, fokról fokra. Máshogy nem fog menni.

Szerintem a hazugság hazugság. Nincs olyan szellemi szint, ahol a hazugság előre vinne. Pláne úgy, hogy ha az embert pont háttal állítja azzal az iránnyal, amerre haladnia kellene: az anyag felé fordítja, a szellemnek háttal. Ez nem földszint vagy emelet kérdése.

efi írta:

Blueeye írta:Szerintem az emberiség több mint 3/4 része test szerint él. Valahol el kell kezdeni a fejlődést. Lehet az fizikai szintű tisztulás is először, az úgyis kihat mindenre.  Egy ilyen embernek hiába nyomod az orra alá az antropozofiát, vagy a B.G-t mert nem érdekli.

A földszinten kell elkezni a feljődést, fokról fokra. Máshogy nem fog menni.

Szerintem a hazugság hazugság. Nincs olyan szellemi szint, ahol a hazugság előre vinne. Pláne úgy, hogy ha az embert pont háttal állítja azzal az iránnyal, amerre haladnia kellene: az anyag felé fordítja, a szellemnek háttal. Ez nem földszint vagy emelet kérdése.

De az. Tudatossági szint kérdése. És ott teljesítsen jól valaki, ahol van, aztán majd feljebb léphet.

A Tamasz-ban ( sötétség kötőereje), nincs szellemi befogadás még. Ugyanúgy, ahogy egy első osztályos nem tud nyolcadikos fejjel gondolkodni és cselekedni.

Ez egyértelmű. De nem állíthatod az első osztályosnak sem a feketéről, hogy az a fehér.

efi írta:Lényegében azt mondja, hogy a szeretet a fizikai állapotunk miatt alakult ki bennünk. Szerintem aki ezt állítja, az mérgez. Akkor is, ha szépen feldíszíti olyan állításokkal, hogy pl. az lesz boldog, aki szeretetben nevelkedik. Azt gondolom, nem lehet a nekünk tetsző dolgok miatt eltekinteni attól, ami benne méreg. Úgy gondolom, egy hívő ember se fogadhatja el, bár nem akarom megmondani senkinek, hogy mit fogadjon el. Nekem olyan érzés volt olvasni, mintha romlott ételt kellett volna ennem, nem csak amiatt az állítás miatt, amit kiemeltem. Nagyon sok dolog sántít benne, például amit az állatokról mond az emberrel való összehasonlításban, csak nincs kedvem egyenként cáfolgatni.

Lényeg a lényeg: az van itt leírva, hogy az anyagból keletkezik a szellem.
Ergo az egész egyetlen istentagadás.
Manapság nagyon kell figyelni, mert jónak van álcázva a rossz. Felületesen szemlélve nem könnyű megállapítani, mi  jó és mi nem az.

Mi?
Arrol ír, hogy a hosszú, boldog, es egészséges élet nem pénzkérdés, hanem hogy milyen kapcsolatot alakítasz ki a körülötted lévőkkel, vannak-e tartalmas kapcsolataid, mely pedig annak a függvénye, tudsz-e kommunikálni az emberekkel.

Érdekes írás volt. Azt nem tudom mennyire lehet igaza, mert ugye mindig vannak kivételek, pl a 100 éves remeték és hasonlók, akik nélkülözik a kapcsolatokat, mégis köszönik jól vannak, vagy voltak legalábbis. 
Viszont azt el kell ismerni, hogy kapcsolatokban sok minden könnyebben megy, pl a megosztás miatt. Az ember nem csak az örömeit oszthatja meg, hanem a terhelő bánatait is. Más részről pl maga az álmodás is jobban megy, ha van kivel beszélgetni róla, és megosztani a tapasztalatokat. Szóval ami a kapcsolat részét illeti,  én egyet értenék azzal, hogy közösségben lenni jobb, mint egyedül, legalábbis én nagyon nem szeretném egyedül tölteni a mindennapjaimat.

Áprilia írta:

efi írta:Lényegében azt mondja, hogy a szeretet a fizikai állapotunk miatt alakult ki bennünk. Szerintem aki ezt állítja, az mérgez. Akkor is, ha szépen feldíszíti olyan állításokkal, hogy pl. az lesz boldog, aki szeretetben nevelkedik. Azt gondolom, nem lehet a nekünk tetsző dolgok miatt eltekinteni attól, ami benne méreg. Úgy gondolom, egy hívő ember se fogadhatja el, bár nem akarom megmondani senkinek, hogy mit fogadjon el. Nekem olyan érzés volt olvasni, mintha romlott ételt kellett volna ennem, nem csak amiatt az állítás miatt, amit kiemeltem. Nagyon sok dolog sántít benne, például amit az állatokról mond az emberrel való összehasonlításban, csak nincs kedvem egyenként cáfolgatni.

Lényeg a lényeg: az van itt leírva, hogy az anyagból keletkezik a szellem.
Ergo az egész egyetlen istentagadás.
Manapság nagyon kell figyelni, mert jónak van álcázva a rossz. Felületesen szemlélve nem könnyű megállapítani, mi  jó és mi nem az.

Mi?
Arrol ír, hogy a hosszú, boldog, es egészséges élet nem pénzkérdés, hanem hogy milyen kapcsolatot alakítasz ki a körülötted lévőkkel, vannak-e tartalmas kapcsolataid, mely pedig annak a függvénye, tudsz-e kommunikálni az emberekkel.

Például:
"A felegyenesedés és az egyre inkább növekedő agyméret miatt tulajdonképpen mindannyian koraszülöttek vagyunk evolúciós értelemben.
Ennek a hátránynak persze lett egy előnyös tulajdonsága is, nevezetesen pedig az, hogy az ember lett a legszociálisabb lény a bolygón.

"

Mondjuk a legszociálisabb lénységgel  kapcsolatban sok állatfaj van , akik szintén nagyon szociálisak. Pl a mongúzok, szulikáták, delfinek, elefántok, és biztosan hosszasan sorolni lehetne még.

efi írta:

Áprilia írta:

efi írta:Lényegében azt mondja, hogy a szeretet a fizikai állapotunk miatt alakult ki bennünk. Szerintem aki ezt állítja, az mérgez. Akkor is, ha szépen feldíszíti olyan állításokkal, hogy pl. az lesz boldog, aki szeretetben nevelkedik. Azt gondolom, nem lehet a nekünk tetsző dolgok miatt eltekinteni attól, ami benne méreg. Úgy gondolom, egy hívő ember se fogadhatja el, bár nem akarom megmondani senkinek, hogy mit fogadjon el. Nekem olyan érzés volt olvasni, mintha romlott ételt kellett volna ennem, nem csak amiatt az állítás miatt, amit kiemeltem. Nagyon sok dolog sántít benne, például amit az állatokról mond az emberrel való összehasonlításban, csak nincs kedvem egyenként cáfolgatni.

Lényeg a lényeg: az van itt leírva, hogy az anyagból keletkezik a szellem.
Ergo az egész egyetlen istentagadás.
Manapság nagyon kell figyelni, mert jónak van álcázva a rossz. Felületesen szemlélve nem könnyű megállapítani, mi  jó és mi nem az.

Mi?
Arrol ír, hogy a hosszú, boldog, es egészséges élet nem pénzkérdés, hanem hogy milyen kapcsolatot alakítasz ki a körülötted lévőkkel, vannak-e tartalmas kapcsolataid, mely pedig annak a függvénye, tudsz-e kommunikálni az emberekkel.

Például:
"A felegyenesedés és az egyre inkább növekedő agyméret miatt tulajdonképpen mindannyian koraszülöttek vagyunk evolúciós értelemben.
Ennek a hátránynak persze lett egy előnyös tulajdonsága is, nevezetesen pedig az, hogy az ember lett a legszociálisabb lény a bolygón.

"

Hát én abban nem hiszek, hogy Isten fogott egy darab agyagot, aztán rálehelt, és lett Ádám és Éva.
Először is két emberből nem lehet sok, mert az beltenyészet.

Nem tudjuk pontosan hogy volt, de nem is az a lényeg. De hogy van evolúció is, az tagadhatatlan.

Változás, fejlődés van, az a tagadhatatlan.

De nagyon nem mindegy, hogy azt állítjuk-e, hogy az anyagból indul-e ki ez a változás, vagy pedig hogy az anyag változásait a szellem mozgatja.

Az evolúciós elmélet azt állítja, hogy az anyag mozgása magától fejlődést eredményez, és hogy a lelket, a tudatot - ebben az írásban pedig az van megfogalmazva, hogy a szeretetet is - az anyag hozza létre.

efi írta:Változás, fejlődés van, az a tagadhatatlan.

De nagyon nem mindegy, hogy azt állítjuk-e, hogy az anyagból indul-e ki ez a változás, vagy pedig hogy az anyag változásait a szellem mozgatja.

Az evolúciós elmélet azt állítja, hogy az anyag mozgása magától fejlődést eredményez, és hogy a lelket, a tudatot - ebben az írásban pedig az van megfogalmazva, hogy a szeretetet is - az anyag hozza létre.

Változatlanul nem látom, hogy láttad ezt ki belőle.
(el sem olvastad.)

De elolvastam!
Addig a kísérletig, hogy az embereket életük végéig figyelemmel kísértek, addig rendesen, a többi részt átfutva.

Tán cáfolod, hogy azt állítja a szerző, hogy a felegyenesedés miatt lett kicsi a medence, amiatt szülnek életre sokáig maguktól képtelen csecsemőt, és ezért alakult ki az altruizmus?

efi írta:

Tán cáfolod, hogy azt állítja a szerző, hogy a felegyenesedés miatt lett kicsi a medence, amiatt szülnek életre sokáig maguktól képtelen csecsemőt...

Nem, nem emiatt, hanem amiatt szülnek korán, mielőtt meg túl nagyra nő a fej. Csak ezt a mondatot, illetve még több másikat is kihagytál.
Ezeket a mondatokat kiragadtad a szövegkörnyezetükből. Van köztük még pár mondat, amely által összeáll a kép logikusan.

A teljes szövegrész így hangzik (csak a többiek miatt emelem ki, hogy lássák a teljeset):

"Nekünk embereknek évmilliókon keresztül szükségünk volt egy bizonyos fajta gondolkodásra ahhoz, hogy túl tudjunk élni egy zord világban, amiben nem voltak repülőgépek, életbiztosítás, panelház. Nem volt sem internet, sem hipermarket, sem ügyvéd. Nem volt áram, hűtőszekrény, bankkártya.
Sőt, még tűz sem volt, fűszerek sem voltak, és tiszta víz sem.
Minimum két és fél millió éven keresztül éltünk tűz nélkül, és addig bizony nem mi voltunk a tápláléklánc csúcsán. Viszont agyunk az már volt. A legkorábbi nyomok a két lábon járásról körülbelül 4 millió évesek, és 3 millió évvel ezelőtt már biztosan használtunk kezdetleges kőszerszámokat.
Mindez már akkor, évmilliókkal ezelőtt különlegessé tett minket egy bizonyos szempontból.
A felegyenesedve, két lábon járás plusz az eszközhasználat együtt tudniillik átalakította a gyerekszülés módját. A szerszámok használata ugyanis egyre komplexebbé tette az agyunkat, azaz egyre nagyobbá. A felegyenesedés pedig szűkítette a medencénket. Ennek következtében a terhesség ideje néhány millió év alatt lecsökkent annak érdekében, hogy a gyerekek még azelőtt meg tudjanak születni, mielőtt a koponyájuk túl nagyra nőne."

Mi a baj ezzel?

Persze-persze, a kiegészítéseddel teljes a szerző által felvázolt logikai lánc, nem tartottam lényegesnek részletezni, mert nem ez a folyamat a lényeg. Hanem az az állítás, hogy az önzetlenség ezen fizikai okok miatt jött létre.