materialista értelmezések

Ember?

Az agy hozza létre a tudatot. Az emberi agy a Föld legbonyolultabb szerve. Az újszülöttek agya még megformálatlan. A világból érkező ingerek hatására fokozatosan fejleszti ki az öntudatot. Amíg ez meg nem történik, egy állatnál is kevesebb. A tudat két részre oszlik, az egyik nem igényel szándékos figyelmet, az agyon keresztül a test létfenntartásáért felel. A másik rész amit tudatos énnek nevezünk, az a vezérlő szellem, mely az ösztönök kordában tartásával és a gondolkodás képességével irányítja az egyed életét. Ha az agy megbetegszik vagy kártékony kémiai anyagok hatása alá kerül, a hibásan működő szerv hallucinációkat és a személyiségben történő változásokat idéz elő. A pusztuló agysejtek az emlékek elvesztését okozhatják. Mint ahogy a fán gyümölcs terem, úgy születik meg a tudat is a test által. Ha leszakítjuk a gyümölcsöt a fáról, vagyis ha elválasztjuk az éltető nedvektől, idővel összefonnyad, majd elrothad. Ugyanez történik a halál pillanatában a tudattal is, azzal a fontos különbséggel hogy a halál a tudat számára nem azonnali. Időnek kell eltelni hogy teljesen széthulljon. Az egyiptomiak hitték, hogy ezt a természetes bomlást megakadályozhatják ha a testet konverzálják. Ám próbálkozásaik hiábavalónak bizonyultak, ugyanis a tudat eddigre már semmilyen módon nem kapcsolódott a testhez.
Akkor mégis hogyan létezhet tovább? Van egy jelenség amit a tibetiek tulpának hívnak. Ez egy koncentrált gondolat által létrejött, vizuálisan is látható alakzat. Lehet tárgy, állat, vagy akár ember formájú is. Amennyiben élőlény, a viselkedése is ennek megfelelő, és az őt szemlélők nem is mindig tudják megkülönböztetni a valóditól. Bizonyos korlátok között képes a független létezésre, de sosem távolodhat el túlságosan az őt létrehozó személytől. Ennek oka, hogy teste finom fizikai anyagból áll csak, tiszta éterikus energia, amit folyamatosan meg kell újítania ahhoz hogy életben maradjon. Ezt az energiát az alkotója testéből vonja el. Ezt a kis kitérőt azért tettük, hogy érthetővé tegyük mi a tudat. Nem más, mint egy születésünk óta gondosan kimunkált gondolatforma, egy tulpa. Nevezhetnénk az agy válaszreakciójának is. Egészen addig amíg a testhez kapcsolódik, az hatással van rá, mivel nemcsak a létezéséhez szükséges energiát veszi fel, hanem minden, a fizikai testben történő változást is regisztrál. Az éterikus energia anyagi energia, az anyag pedig kémiai folyamatok függvénye. Úgy is mondhatnánk hogy mindazon pozitív és negatív hatás ami ér minket, akár érzelmi akár fizikai, a tudat is magába szív. A testen kívüli élményekről beszámolók gyakran emlegetnek egy bizonyos ezüstfonalat, egyesek látják, mások nem. Ez az a köldökzsinór amin keresztül a gondolatformánk éterikus energiával táplálkozik. Értelem szerint ha ez elszakad, úgy nem jut energiához és enélkül elveszti az összetartóerőt is, ami létezéséhez szükségeltetik.
Igen, a tudat képes a testtől való független létezésre, de ez időhöz kötött és hossza nagyban függ hogy élete során mennyi és milyen minőségű energiával táplálkozott. Mindig azt a bizonyos energiafajtát keresi majd amit ismer, ezért a halál után gyakran rátapad a hasonló energiafajtát sugárzó emberekre. Így születnek a démonok. Nem hajtja őket más mint a táplálkozás utáni vágy, elveszítik emberi mivoltukat és alakjuk is eltorzul. Az ezüstszál nélkül csak korlátozott mértékben képesek energiát felvenni, mint ahogy a netkapcsolat is erősebb ha kábelen megy, mint wifin, modern hasonlattal élve. Ám időnként , tipikusan erőszakos bűncselekmények helyszínein, képesek láthatóvá válni. A sok negatív éterikus energia összesűrűsödik bennük és szemmel is érzékelhetővé lesznek. Ugyanez a helyzet az angyalok és egyéb pozitív természetű lényekkel kapcsolatban is. Ők szent helyeken jelennek meg.
De fontos megjegyezni hogy ezen lények között léteznek olyanok is, akiknek soha nem volt emberi életük. Ők olyan gondolatformák amiket az emberek közösen hoztak létre. A sok ezer és millió koncentrált gondolat , ima és hit által, sűrítette össze az energiát és alkotta meg a kívánt formát és hozzá kapcsolt jelenségeket. A Mária jelenések és könnyező szobrok ennek tipikus példái. Létezhet valahol az éterben egy olyan Jézus is aki magát ténylegesen isten fiának hiszi, még a bibliai eseményekre is emlékszik, saját emlékeinek híve azokat. Ő egy nagyon erős tulpa, képes csodákra is, de nem isten, soha nem volt az, de mi emberek két évezred minden imáját és könnyét beleadva felruháztuk őt e hatalommal. Hasonló "istenek" a világban mindenütt vannak, más és más alakban jelennek, attól függve hogy miként élnek az emberek tudatában...

A régi idők istenei mára eltűntek, mert eltűntek azok az emberek is, akik teremtették őket. Vegyük a görög isteneket. Ha visszamennénk háromezer évet az időben, az Olimposz hegyén még találkozhatnánk velük. Egykor köztünk jártak, természetesen emberi alakban, mert az ember nem is képzelheti el másként az isteneit. Villámszóró Zeusz, a sánta Hephaisztosz, a gyönyörű Aphrodité, a harcos Árész, a büszke Athéné lába e földet tapodta. Azt nem tudni hogy mennyire voltak tisztában önmaguk eredetével, viszont bizonyosra veszem hogy megpróbáltak megfelelni a rájuk osztott szerepnek. Árész seregeket vezetett, Zeusz utazónak álcázva magát nőket csábítgatott, a sebes léptű Artemisz a vadat űzte, stb. Tapasztalták hogy halhatatlanok, nem öregedtek és emberkéz által készített fegyver sem árthatott nekik. Felfigyelhettek rá, hogy erejük megnő, ha felkeresik a nekik szentelt templomokat. Ezeken a helyeken az emberek imái csak nekik szóltak, és ez a fókuszált figyelem lehetővé tette az isten számára hogy feltöltekezzen éltető energiával. "Amíg hiszel bennem, létezem.." - mondhatták. És az emberek hittek és áldoztak nekik, ők pedig csodákkal viszonozták ezt. Ám az idők változtak, népek, hitek jöttek mentek, egyes istenek divatba jöttek, másokat elfeledtek. Erejük megfogyatkozott, már csak tréfálkoztak rajtuk és senki sem maradt aki imájával hozzájuk szólt volna. Sokan sokfelé mehettek, az az istencsalád amit alkottak, felbomlott. Ahogy testük is, fokozatosan fakultak ki a létezésből. Ám néhányan túlélhettek akár mind a mai napig, csak épp más néven éltek tovább. Szokás volt a régiek között hogy átvették egymás isteneit, új neveket aggatva rájuk, az istenek pedig követték az embereket, teremtőiket..

Elgondolkodtató írások.  
Egy részről valami addig létezik, amíg emlékezünk rá, más részről addig, amíg a valami képes önmagára emlékezni.  Ez a létfenntartó energia.
Ha a bizonyos valami már nem képes önmagára emlékezni, akkor megszűnhet önmaga lenni.  Akkor átváltozik valami mássá.

Akkor én mély alvás közben nem létezem.
Sőt, ha belefeledkezem egy jó filmbe, akkor sem létezem. De akkor honnan leszek mégis, egyszerre, a nemlétből, csak úgy?

És a pulóver, amire nem emlékeztem, hogy van? Hogy kerüllt a szekrénybe a nemlétből? Hogy a régészeti leletekről már ne is beszéljünk.


Vagy emlékszik a rozsdás kard önmagára?

Efi írta:Akkor én mély alvás közben nem létezem.
Sőt, ha belefeledkezem egy jó filmbe, akkor sem létezem. De akkor honnan leszek mégis, egyszerre, a nemlétből, csak úgy?

Attól, hogy te nem emlékezel, attól más még emlékezik helyetted is rád.  Pl én magam is emlékezem rád, nap mint nap, tehát nem hagylak veszni.  
Sőt, létezik olyasmi is, hogy testi emlékezet. Ha a szellemi emlékezeted ki is lenne kapcsolva, a testi emlékezeted még egyben tartana, ahogyan tart is.

Efi írta:És a pulóver, amire nem emlékeztem, hogy van? Hogy kerüllt a szekrénybe a nemlétből? Hogy a régészeti leletekről már ne is beszéljünk.


Vagy emlékszik a rozsdás kard önmagára?

Szerintem benne él az emlékeinkben a rozsdás kard, és a pulóver is a szekrényben. Ha pedig kikapcsolt állapotban van a tudatod, akkor semmi bizonyíték nincs rá, hogy azok a dolgok valóban létező dolgok e. 
De most félre téve a tréfát, létezik kollektív emlékezet is. Ezek az emlékek pedig lehetővé teszik, hogy rozsdás kardokat találhassunk egy ásatás folyamán.
Én sokkal meglepőbbnek találom azt, ha valami nincs. Ha valami nincs amire emlékezel. Jártam már így, hogy hiába emlékeztem valamire, nem volt ott, ahol lennie kellene.

Fortis írta:De most félre téve a tréfát, létezik kollektív emlékezet is.

...amíg van, aki emlékezzen erre a kollektív emlékezetre...

Nem lenne egyszerűbb belátni, hogy nagy marhaság ez az "addig van, míg emlékeznek rá" dolog?

Á nem, mert nem vetném  el a lehetőségêt.

Mikor a világ és isten eredetét kutatjuk, az emberi gondolkodás mindig elbukik a kezdet kérdésénél. Ez nem vonatkozik kizárólag a materialistákra. Mindegy hogy ősrobbanásról vagy az isteni lényeg kiterjedéséről beszélünk, mert a megkerülhetetlen kérdés mindig utunkat állja: Mi volt előtte? Legtöbbször elintézzük egy vállrándítással vagy jobb esetben feltételezünk egy ősszubsztanciát. Nem tudni miért ez az ősszubsztancia hirtelen fejlődésnek indult és megteremtette önmagából mindazt amit a valóságnak hívunk. Az most mellékes hogy ez egy tudattalan folyamat volt-e vagy irányított. Az emberi érzékszervek által felfogott világ csak roppant elenyésző része ennek a teremtésnek. A logika azt mondja hogy a semmiből nem lesz valami. Mi mégis itt vagyunk, tehát a logika ismert útjain nem juthatunk ez az igazsághoz. Emlékszem hittanórán mikor a pap feltette a kérdést: "Hogyan teremtette isten a világot?" mi a tanult módon válaszoltuk: "Isten akarta hogy legyen és meglett minden." Milyen egyszerű is ez és milyen kényelmes! Mindent megmagyaráz és nem mond semmit. Viszont rögtön adódik a kérdés, hogy akkor ki teremtette istent? Mi az isten? Energia? Sokféle energiát ismerünk, és legtöbbjüket csak hatásairól ismerjük mint afféle távoli, alig kivehető zörejt a rádióban. A műszereink jelzik hogy ott van, talán még a forrása irányát is be tudjuk mérni, de fogalmunk sincs micsoda. A látható, tapintható világról viszont pontos ismereteink vannak, matematikai nyelven le tudjuk írni a hő, elektromos, mágneses, gravitációs, stb energiák működését, keletkezésének körülményeit. Szó szerint atomjaira szedjük a világot és megmérünk mindent, számokból épített gerendákkal támasztjuk meg ismereteink tárházát.
De amit teszünk az csak a már létező dolgok kategorizálása, a megfigyelhető jelenségek ok-okozati "egymásbólvalóságának" igazolása. Az ősok továbbra is árnyékok között rejtőzik. Talán jobb lenne többes számban beszélni, és ősokokat feltételezni, mert az élet lényege a mozgás, mozgás pedig csak akkor lehetséges ha valami valamit kimozdít a holtpontról. Két erő ütközése hullámokat gerjeszt, hatást szül. Darabjaira hullanak, összekeverednek, szétszóródnak, látszólag káosz uralkodik, de mint ahogy a vízcsepp mindig megtalálja az utat a tengerbe úgy az életet alkotó erők is ezen szétforgácsolt energiák pillanatnyi találkozása hogy aztán ismét alámerüljenek és kezdődjön minden elölről. De a vízcsepp nem száll fel magától, kell hozzá a Nap heve hogy elpárologjon, hosszú utat tesz meg, felszáll és jéggé fagy, majd lecsapódik, köd és eső lesz belőle, megisszuk, belélegezzük, kiköpjük, bejárja a létezés minden fázisát, de végül visszatér a nagy vízbe. Az élet tehát mondhatni az átalakulásról szól, melyet két őserő folyamatos egymásra hatása tart fent. És ezzel meg is érkeztünk a dualizmushoz, mely szerint a világot az ellentétes erők "harca" tartja fent. A Jó és a Rossz. A magyar nyelv játékosan meg is őrizte ezt az ellentétpárt, az iSTeN és a SáTáN  szavakban csak a magánhangzók különböznek, mintegy azt mondva hogy a két principíum egyazon érme két oldala. Nincs fény sötétség nélkül, fent és lent, meleg és hideg, mozgás és állandóság, a szimmetria mindenütt jelen van.

Asd "  az iSTeN és a SáTáN  szavakban csak a magánhangzók különböznek, mintegy azt mondva hogy a két principíum egyazon érme két oldala."


Ez nekem is újdonság volt,  hasznos volt elolvasni az írásodat Asd. 

ugyan ez a téma csak névlegesen materializmus mert valós definíciója vajon mi lehetne,...meg nem túl ide tartozó - ÁM!
-
elmélet sőt, életfilozófia,...
-
megvallás - ..."idézet"; a Wiki-ről,...Az ars poetica (latin : ) a gondolati líra egy költeménytípusa; magáról a költészetről, a költészet lényegének gondolati megragadásáról, költészet értelméről szól. Nagyon sok költő megfogalmazta ezt, írt verset, verseket a költészet és a saját költészete lényegéről, szóval költői hitvallásáról.
Az antikvitástól kezdve az ars poeticák oktató, normatív jellegűek......"

https://hirtv.hu/ahirtvhirei/akasztofazas-patkanyozas-nem-csak-bangone-gyalazkodik-az-ellenzekbol-2480199

tehát újkori "költőink" beszédes beszédei - hozzánk!
-
mi szép is - a néhai Arany úr alighanem tátott szájjal nézné, a korunk által lehozott új-ságokat!
 !
egy jó kávé!
-
A tisztelt Bangóné úr hölgy- immáron "tan anyag"!
MŰVÉSZ! -

megvallom - fokozottan kell koncentrálnom, a felismerést - újra és újra felismerni,...ízlelgetni, s gyanítom az "arcosság" még nem ez, még tartogat - ezt és azt!
-
ugyan mit?

óh, mivel ide tévedtem - magam is elolvastam Asd. írását.
jaj, hol vagyok én eme okos és szép világtól mit szavakba öntöttél? - hol?
-
viszont van kifogásolni valóm mert ugye én azt bizony tudok!
-
betűkről írtál.
SZERETET-ről nem!
-
a szeretet étek, táplálék - és nem utolsó sorban - ROMOLHATATLAN!
-
így egy külső akármi - belemaszatolt, de tán nem is - valami össz felforgatás mechanizmusában keletkeztethető - ERŐ jutott pozicionáltsághoz!
ELVETT! -
JOGTALANUL! - jogosulatlanul!
ÖNÁLLÓSODOTT!
-
(elszakadás)
-
STN, nekem a "sötétben" - szeretetlen tapogatózást hozza át - születésemtől a halálomig, síkjában, egy porszemnyi kiemelkedést se nyújtva, soha semmikor semmiben!
-
STN, nekem a "szeretetben" tápláltatás könnyedségét hozza leginkább át és tudod kérlek!
a jó ég tudja de, zsigerből!
zsigeri érzetem, a megtapasztalás vagy az ebben lépdelés és célba érkeztetés felfelé ívelő "mozgása" még!
-
annyi tan van. annyira hajazóak és perspektavát ecsetelők.
-
igazi benső megbékélést - EGY SEM ad!
-
az én hiba forrásom - akár kiköpött mása a mondandómnak - "A" családom, "A" szűk környezetem!
érted?
magam békéje nem veszett el - velem született és velem is fog halni. szerintem én, valamibe bé vagyok "jegyezve" szinte buta szolgai formában, elkötelezettségbe ÉS KERESNEM SE muszáj - VAGYOK a VAGYOK-ba!
alámerítetten!
hogy szerencsés vagyok? és lakjak jól ezzel a,... a ...!
-
igen!
meg vagyok táplálva!
leledzik zsigerből az IGAZSÁG Fölöttem!
-
nos, nagyon művelt vagy az tuti. nem oktatlak. akkor értsd is meg,... kívánom szívemből és kívánom kilenc milliárd embernek!
az USA-ban van egy "sztonhenzs" amelynek felirata kb. ez; tartsd a föld népességét 500 millió alatt!

melyik STN "tukmációja" -> rációnak eme agymenés?
-
SZERESS = TÁPLÁLJ! 
mert tápláltatol te magad is!
-
hasznos elmélkedést!
szia.