Filmekről beszélgetünk.

Áprilia írta:Megnéztem én is, most fejeztem be,  még nagyon friss az élmény. Nem olvastam még el, amit írtatok.
Nagyon tetszett a film, és egészen odáig, amíg a nő fel nem vágta az ereit, azt hittem, hogy a tiszta szerelemről szól. Végülis arról szólt, de amikor a nő felvágta az ereit, akkor tudtam, hogy a nő pszichotikus. Ezt nagyon sajnáltam. Addig azt hittem, hogy csak magatartászavaros, vagy autista.
Szóval jó ilyet látni, amikor valakik lelki úton és nem testin találkoznak.
Azt bírtam a nőben, hogy a nyerseségével, igazmondásával szembe állította az embereket a saját gyengeségeikkel (pl. a pszichilogusnőt, és a pasast is az elején, amikor a fejébe mondta, hogy talán azért szereti a főzeléket, mert béna a keze és a könnyű ételt könnyebb felemelni vele) és ezt mindenki a maga érettségéhez mérten reagálta le. A pszichológusnő ha jól emlékszem, hárított, a pasas meg normális volt, csak lelombozódott.
Nagyon sok finom rezdülése volt még a filmnek, csak nekem még friss az élmény, nem ülepedett le.
A rendező nagyon jó emberismeretről tett tanúbizonyságot, mert sokféle jellemet bemutatott.
El bírtam volna viselni több álombeli szarvasos jelenetet is.
A végén az, hogy már nem álmodtak, és a tónál nem jelent meg egyik szarvas sem, azt szimbolizalta, hogy már testivé vált a kapcsolatuk. Ez nem tudom, jó, vagy rossz. Valszeg jó, mert nem maradtak magányosak. Tehát ez esetben a testiség funkciója a végén nem elítélendő, azaz nem a lelkiség rovására ment, hanem ellenkezőleg, az előtte az együtt álmodáson keresztül megvalósult lelkiség segítette őket abban, hogy testileg is/ezen a síkon is egymásra találjanak.
Nagyon jó film, megérdemelt a díjat is, amit kapott! Arany Medve, vagy mi.  

Enyedi Ildikó “Testről és lélekről” c. filmjéről beszélgettünk sokat ennek a topiknak az elején. Van egy számomra nagyon kedves, álmokkal több évtizede foglalkozó nő (könyve is jelent meg a témában), Tar Ildikó. Megtaláltam 7 felvonásban a véleményét a filmről, idehoztam. Aki nem látta, tudvalevő, hogy a filmben többek között közös álmodás is szerepel, ami ugyebár a valóságban ritkaság.



“Gondolataim Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről/1. (azért /1., mert van még hat darab posztom erről. De ez a legösszeszedettebb.)
A vágóhíd:
hát nem egy romantikus hely. Aki itt dolgozik, az...hogyan is fogalmazzak...tehát, hogy ezt a munkát egyáltalán csinálni tudja, ahhoz valahogy folyamatosan el kell vonatkoztatnia attól, hogy tulajdonképpen érző élőlényeket gyilkolászik napról napra. Eltárgyiasítja azokat a testeket, élőlényeket, amiket öl. Mert csak így képes csinálni, amit kell. Csak közben ebben a folyamatban a saját magával, a lelkével való kapcsolat is odalesz, vagy eleve odavan, mint a főszereplőnő esetében, aki ezért is tudja ennyire tenni a dolgát, amennyire.
A vágóhídról nekem még az jutott az eszembe, hogy a levágásra ítélt marhák mi magunk, munkavállalók vagyunk akik nagyon meghatározott keretek között, egyféle rabságban élünk, és hát kapunk enni, meg van lakásunk, de elkerülhetetlenül sodródunk, a világ gépezetében arrafelé, hogy meghaljunk, hogy a világ, a sors kinyírjon előbb-utóbb bennünket.
És ebből a létből egyetlen szabadító út kínálkozik: az álom. Ott élhetjük meg a lelkünket, hogy nem vágóhídon élő marhák, hanem nemes, szabad lelkek (szarvas szimbolizálja) vagyunk. Az álmokba nem képes belenyúlni a hatalom, a társadalom. A hétköznapi létsíkokon megnyilvánulni nem képes lélek itt, az álmokban tud felragyogni teljes, fenséges formájában. Ha ránézünk az emberi testekre és a marhákra, akkor test-test. Ahhoz, hogy a lélekhez jussunk, a bőr, a test mögé kell látni. Az álom léleksík.
Az étterem:
Itt jönnek össze, az ételekről beszélgetvén - az álomsíkon is együtt keresgélnek élelmet az avarban, ott is esznek - csak mint szarvasok, és nem az üzem lélektelen menzáján, hanem a szép széles erdőben.
Hogy miért is szűnik meg az álom a közös életük elindulásakor? Van egy elgondolásom, talán inkább tapasztalat, mert 25 éve foglalkozom álmokkal, sok ezret meséltek, írtak le nekem az évtizedek során, a tapasztalataimat könyvben is leírtam, idén jelent meg a második kiadás, igen, jól van, ez itt a reklám helye valóban,

))), de boldog vagyok ettől. Szóval. Akkor szűnik meg egy álomsorozat, ha betöltötte a küldetését, vagyis: végre felfogta az álmodó az üzenetét. Hát ők felfogták. És szépen együtt eszegetnek a végén, meghitt együttlétben, félénken, mint korábban az álmaikban szarvasokként, felvállalt életközösségben.
A "visszatérő álmok" külön kategória! Ezek ugyanis valami nagyon fontosat akarnak közölni az álmodó tudatos énjével! Azért nem adják fel: nyomják-nyomják-nyomják az üzenetet.
A filmbéli álomsorozat a kompenzáló és vágyteljesítő álmok kategóriája is Kompenzálja a nappali életük bezártságát, sivárságát. Vágynak a kettesben eszegetésre, de erre nincs lehetőségük, mindig sokan vannak a menzán, meg is zavarják őket, odajönnek mások az asztalukhoz.
Az, hogy két ember egyformát álmodjon nagyonn nagyon ritka jelenség, de van rá példa. Kevés, de van. A sok száz álmodó közül akikkel kapcsolatba léptem kettőnek volt egyetlenegyszer ilyen élménye. Különleges. Ehhez a két léleknek nagyon közel kell lennie.
Nekem pont azt mondta a film, hogy igen, az életben sok a társadalmi kényszer, az elidegenedettség, a test elromlása, az öregedés, a fájdalmak, a pszichés sérülések, és ráadásul minden nap közelebb jutunk a nagyüzemi kivégzéshez (csak gondoljuk át a hullaházak zsúfoltságát, hogy rövid időn belül mennyi testet kell gyorsan elégetni vagy eltemetni, a temetések menetrendje, futószalag ez, kérem szépen, és egy vagyunk a sok milliárdból, mit számít itt már az egyéniség, semmit!), szóval minden nap közelebb sodródunk a halálunkhoz, de ennek ellenére, vagy csakazértis (!), amíg élünk, addig jogunk van az emberhez méltó létre, addig kell, hogy legyen bátorságunk ahhoz, hogy valamiért, - ami nekünk boldogságot, örömet, életető, meleg napfényt hozhat - ki merjük nyújtani a kezünket. Merjünk áthozni valamit az álmainkból a test valóságába, és hát ne hagyjuk meghalni a lelkünket még a testi halálunk előtt.


Gondolataim Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről /2.:
„Mert a mi szarvunk / Ajtón be nem térhet, / Csak betér völgyekbe. / A mi karcsú testünk / Gunyában nem járhat, / Csak járhat lombok közt. / Karcsu lábunk nem lép / Tűzhely hamujába, / Csak puha avarba. / A mi szájunk többé / Nem iszik pohárból, / Csak hűvös forrásból.” (Bartók: Cantata Profana).
Tamás Treuertől kaptam ezt a csodát.


Gondolataim Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről /3.
A szarvas Jézus-szimbólum is!!! Azért írom, mert Herpai Mária írta :
"Nekem nem mond a film levonhato tanulsagot, szamomra felmutat, mint a katolikus misen a pap az oltariszentseget."
És ez nagyon-nagyon szép megfogalmazás. Pontos! Jézus is áldozat, de szarvasméltóságban!! Önmagát felvállalva.
Abban a pillanatban, ahogy felvállalod a szarvas-éned, a világ nekilódul, hogy kicsináljon.


Gondolataim Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről /4.
Nagyon finom asszociatív síkon ide tudnám kapcsolni a Brazil című filmet. Nagyon más műfaj - természetesen. Ellen-utópia. Szatirikus ábrázolásmód. De abban a filmben is az álmaiban boldog a főszereplő, ott találkozik álmai nőjével, és a mű végén is, de hát nem akarom itt lelőni a poént, hátha valaki még nem látta a filmet. Életem egyik legnagyobb élménye, hogy láttam.


Gondolataim Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről /5. És ezt a József Attila verset, ami egy gyöngyszem, tudom még a filmhez kapcsolni:
BÁNAT
Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.
Aggancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünőszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.
1930. jún.


Gondolataim Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről /6.
Akkor szűnik meg egy álomsorozat, ha betöltötte a küldetését, vagyis: végre felfogta az álmodó az üzenetét. Hát ők felfogták. És szépen együtt eszegetnek a végén, meghitt együttlétben, félénken, mint korábban az álmaikban szarvasokként, felvállalt életközösségben.
A "visszatérő álmok" külön kategória! Ezek ugyanis valami nagyon fontosat akarnak közölni az álmodó tudatos énjével! Azért nem adják fel: nyomják-nyomják-nyomják az üzenetet.
A filmbéli álomsorozat a kompenzáló és vágyteljesítő álmok kategóriája is Kompenzálja a nappali életük bezártságát, sivárságát. Vágynak a kettesben eszegetésre, de erre nincs lehetőségük, mindig sokan vannak a menzán, meg is zavarják őket, odajönnek mások az asztalukhoz.
Az, hogy két ember egyformát álmodjon nagyon. nagyon ritka jelenség, de van rá példa. Kevés, de van A sok száz álmodó közül, akikkel kapcsolatba léptem, kettőnek volt egyetlenegyszer ilyen élménye. Különleges. Ehhez a két léleknek nagyon közel kell lennie.
De olyan élményem már nekem is és jónéhány álmodónak volt, hogy az álmain át belelátott egy hozzá lelkileg közelálló ember életébe. Összeálmodtak. Az álmok a tudatnak azon síkján élnek, ahol a telepátia valóban létező erő.


Gondolataim Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről /7.
Az ember szabadságának az ára a sérülékenysége. Vagyis:
a kivégzésre szánt marhák az akolban teljesen biztonságban vannak. Legalábbis ezt érezhetik. A szarvas szabad, de bármikor kilőhetik.
Az érzelmek felvállalása, az emberi méltóságért tett lépés veszélyes, mert onnantól sérülékeny az ember. Onnantól van tétje a dolgoknak. Felvállalni azt, hogy szarvas vagyok, a többi ember részéről közröhejbe fulladhat, sőt, vissza akarják húzni az ilyet önmaguk közé, irigység, lelki bunkóság, stb....átéltem már ilyet, és szerintem sokan átéltük már ezt.
A szarvaslelkű az herceg/nő. Finom, elegáns. Szenved a világtól, amiben él. Durva az neki.” (Tar Ildikó)

Áprilia írta:“A Mandela effektus” c. film linkjét magyarul, vagy feliratozva, vagy végsosoron angolul be tudná tenni valaki a Videók közé? Sajnos én nem találom.

asd94 írta:Az OA sorozatot ajánlanám, mindkét évad nagyon jó, és a történet több szempontból is Castaneda áthallásos. Időnként elvont, időnként lassú, de mindvégig elgondolkodtató és van egy sajátos spirituális atmoszférája.

asd94 írta:Az OA sorozatot ajánlanám, mindkét évad nagyon jó, és a történet több szempontból is Castaneda áthallásos. Időnként elvont, időnként lassú, de mindvégig elgondolkodtató és van egy sajátos spirituális atmoszférája.

Veszna írta:Én most nem tudok különleges dolgot ajánlani nektek, ha sorozatot nézek, az kínai nyelvű, a nyelvtanulás miatt.

asd94 írta:

Veszna írta:Én most nem tudok különleges dolgot ajánlani nektek, ha sorozatot nézek, az kínai nyelvű, a nyelvtanulás miatt.

Eternal Love, Princess Agents, Untamed, Nirvana in Fire, Scarlet Heart, kínai sorozatokból ezeket láttam meg még néhány kisebb címet. Én inkább a mozikra koncentrálok ha Kínáról van szó. A teljesség igénye nélkül pár cím:

Chinese Torture Chamber Story (1994)
Tigris és Sárkány (2000)
In the Mood for Love (2000)
Hős (2002)
Repülő tőrök klánja (2004)
Curse of the Golden Flower (2006)
Lust and Caution (2007)
The Banquet (2006)
Ying (2018)