Mindenféle érdekességek 2

Jobb híján ide írnám le így most ami kavarog bennem. Lehet kusza lesz egy picit.
Mint ahogy a bemutiban említettem, eltávolodtam a TÁ-tól és földhözragadt spirituális lettem. Keresem, kutatom az igazságot, de sokszor tűnik úgy nekem hogy az élet egy mágikus forgószél, mindent felkap, kavarog, nem lehet benne sokszor eligazodni, nincs egy biztos pont sehol sem. Huszonéveimhez képest nyugtalan vagyok ez tény.
A holografikus univerzumelmélet mellett kötöttem ki, ez a téma érdekel igazán. Olyannyira, hogy kidolgoztam magamban egy univerzumelméletet Spirális-végtelen téridő elmélet, persze ez pusztán szubjektív filozófia, de ezt majd egy másik posztban kifejtem.
Utóbbi években a tibeti buddhizmus is nagyon érdekel, a Vipassana meditációt gyakorlom napi szinten, olvasok, elmélkedek, belemélyedek, már amennyire egy "átlagember" belemélyedhet.
Vonz az álomvilág, szívesen elmerülnék a TÁ/AP u vilávaiban, de valahol mintha a kettő ütné egymást. A TÁ/AP univerzuma olyan kuszának tűnik, a buddhista filozófia meg azt mondja hogy "egyszerűsíts". Olts ki minden illúziót és szakadj ki a szamszarából és valahol én erre az egyszerű (egyhegyű) nyugalomra vágyom.
És mégis vonz ez az illúziókkal teli izgalmas másik oldal, mert tele vagyok kérdésekkel, s a környezetemben senkit nem érdekelnek ezek a válaszok.
Pl.
Az álomvilág hol helyezkedik el a mostani valóságunkhoz képest? "Alatta", ez a valóság tartalmazza vagy épp hogy "eggyel fentebb"?
Hogyan kapcsolódik az asztráltér univerzumunkhoz?
Vajon csak egy asztráltér van?
Egy másik galaxisban élő lények ugyanabba az asztrálsíkba érkeznek ha álmodnak és ha igen, találkozhatunk-e velük?
Az álomvilág az elménk saját alkotása van eg, univerzális közös tér és csak az elme nyitottságától függ, mennyit tapasztal az elme belőle?
A vizualizáció az egy külön síkon zajlik vajon?
A halál utáni lét tere ("Menny, Bardó, Nirvana, akármi is legyen) hog, an viszonyul ezekhez?
És a Vipassana által hirdetett üresség tere mindezekhez?
Egyáltalán mit értünk dimenziók alatt? Pl.a velünk párhuzamos dimenziókban szintén vannak 0, 1, 2, 3, 4dimenziók, abból épülnek fel? Ezek szerint a dimenziók "horizontálisan", illetve "vertikálisan" is léteznek?
A Világegyetem egy hologram? Honnan vetítik ezt a hologramot?
Nyugi, nem kattantam be, csak nincs kivel megbeszélnem ezeket és most abbahagyom egyelőre mert sok voltam.

A buddhista filozófia amint a kifejezés is mutatja, filozófia csupán.  Ez a filozófia ráillik minden más elméletre is, ami a bennünk zajló, vagy a bennünket körülvevő világ magyarázataira szolgál.  De amint a legendáknak is van valamilyen alapja, úgy ezeknek a különféle elmélkedéseknek is lehetnek rejtett valós oldalai.  Ahhoz, hogy ezt kideríthessük, át kell ültetni az elméletet a gyakorlatba, és a saját bőrünkön megtapasztalni a működőképességét.  Ezzel azt akarom mondani, hogy a tudatos álmok terén már van némi tapasztalatod, tehát itt már volna miből kiindulnod.  A többi filozófia túl bonyolultnak tűnhet, beleértve még a buddhikust is, hiszen kivételes tehetségre, vagy hatalmas eltökéltségre és körülményekre lenne szükség ahhoz, hogy azokat a megtapasztalásokat átélhesd, amit mondjuk maga Sziddhártha . Hiába volna szó az egyszerűsíts elvről,  a lelki békét nagyon nehéz tökéletességre vinni. 
De térjünk vissza a tudatos álmokhoz. Nem kell hozzá professzornak lenni, nem nehéz elérni, és tökéletesíteni is képes lehetsz.  Nem tudom meddig jutottál el, de ezen az úton talán van még tovább.  Tehát mondhatni van  a saját bőrödön való megtapasztalás, még ha ez nem is fizikai, és szinte biztosra mondhatnám, hogy még nagyon sok mindent ezen a téren nem tapasztalhattál.  Én a mondó lennék, ha egyszer valamit elérhettél, azon az úton járj tovább, és ez az út talán választ adhat nagyon sok más kérdésre is, amiket föntebb feltettél.

A buddhizmusban nem az a lényeg (más vallásban sem), hogy fantasztikus tapasztalatokat élhess át, hanem pl. hogy ne árts egyetlen érző lénynek sem. Az életfilozófia nem kalandparki belépőjegy, hanem a jó iránti elköteleződés.

Ezt a kettősséget rendbe kell tennem magamban. Ha már egyszer így alakult hogy ismét idekeveredtem, felújítom ezt a tud@st magamban (anno 2 hét alatt sikerült TÁ-t elérni, időnként voltak is, szóval alap az magvan)
Persze ez nem zárja ki azt, hogy mellette ne meditálnék (reggelente 15 perc légzésfigyelés, éber tudatosság). Sőt. Ha éberen emelem a tudatosságomat akkor jól tudjuk mi fog éjjel belőle kisülni.
Azt hiszem már csak a halálfélelem van bennem, mint blokk.

Motan +10 írta:Utóbbi években a tibeti buddhizmus is nagyon érdekel, a Vipassana meditációt gyakorlom napi szinten, olvasok, elmélkedek, belemélyedek, már amennyire egy "átlagember" belemélyedhet.
Vonz az álomvilág, szívesen elmerülnék a TÁ/AP u vilávaiban, de valahol mintha a kettő ütné egymást. A TÁ/AP univerzuma olyan kuszának tűnik, a buddhista filozófia meg azt mondja hogy "egyszerűsíts". Olts ki minden illúziót és szakadj ki a szamszarából és valahol én erre az egyszerű (egyhegyű) nyugalomra vágyom.
És mégis vonz ez az illúziókkal teli izgalmas másik oldal, mert tele vagyok kérdésekkel, s a környezetemben senkit nem érdekelnek ezek a válaszok.
...
Ezt a kettősséget rendbe kell tennem magamban. 

Az általunk sokra tartott tudós, pszichológus, Carl Gustav Jung a keleti és a nyugati lélek közti különbséggel magyarázza ezt az ellentmondást. Azt mondja, a keleti kultúrának részévé vált az a gazdag világ, amit a nyugati ember a fantáziájában találhat csak meg, ezért a keleti embert inkább a fantázia túláradásától kell védeni. Ezért kelet filozófiája az egyszerűsítést, a kiüresedést tanítja. Míg nyugaton a racionális gondolkodás világában a fantáziát gyakran megvetendőnek, a nem létezővel való értelmetlen foglalkozásnak tartják, ezért azt a világot a nyugat még nem ismeri. A nyugati ember előtt ez még felfedezésre váró terület, amit kelet rég a kultúrájába integrált, a nyugati ember viszont csak a fantáziáiban tudja elérni ezt a világot.
Ha gondolod, szó szerint is idézhetek, de ez a lényege, amit mondtam.
Talán ez az infó segít valamit.

Efi írta:A buddhizmusban nem az a lényeg (más vallásban sem), hogy fantasztikus tapasztalatokat élhess át, hanem pl. hogy ne árts egyetlen érző lénynek sem. Az életfilozófia nem kalandparki belépőjegy, hanem a jó iránti elköteleződés.

Véleményem szerint sem az a lényeg, hogy fantasztikus élményeket élhessen át az ember, de a filozófiájuk lévén annak megfelelően való cselekedetek és gondolkodás, fantasztikus élményeken vezethetnek keresztül. Mondhatni akár, mint utóhatás. 
Amúgy ezek a filozófiák szerintem inkább arra szolgálnának, hogy jobban megértsük a világban elfoglalt helyünket , akár a fizikaira való utaltságunkra, akár a szellemi hovatartozásunkra értve.  Megpróbálják elmagyarázni a vélhetően helyes utat, egy szebb jövő felé. 
Azt hiszem ezt ki is emelném, hogy vélhetően, mert ez nem meggyőződés, hanem egy gondolat volt csupán.
Szóval a szokásos, de nevezhetitek spekulációnak, azt sem bánnám.

Hmmm. Talán akkor csak az irány fordított azon az úton, amin járok. Az utóhatást akarom előbb.

Motan +10 írta:Hmmm. Talán akkor csak az irány fordított azon az úton, amin járok. Az utóhatást akarom előbb.

Ez érthető, de kissé nehézkes volna Motan.  Nem lehetsz megvilágosult az oda vezető út nélkül, ahogyan olvasni sem fogsz tudni, mielőtt megtanulnád a betűket. 
Persze mindettől függetlenül vannak kivételes esetek, amikor valóban fordítva is működhetnek a dolgok, pl jöhet egy halál közeli élmény, ami megváltoztathatja az egész addigi gondolkodásodat, és ezáltal elkezdhetsz egy olyan úton járni, amelyen előtte még sohasem jártál azelőtt.
Ha mondjuk ezt tudatos álomra vetítve nézzük, jöhetnek tiszta álmok spontán, amik arra vezetnek, hogy érdeklődj a téma iránt.   A téma pedig elvezet ismét a tudatos álmokhoz, de ezúttal már annak a megfelelő útját járva. 
De most viszont tulajdonképpen a tanok filozófiái lett volna a lényeg, a buddhizmus úgymond elképzelt meggyőződései a lélek útjáról, vagy ugyan ez a kereszténység, vagy a materialisták elképzeléseivel.  Hol is van az igazság? Erre nyugodtam azt mondanám, hogy teljesen mindegy.  Mindegy melyiket választod, de a választott út legyen szívvel teli, különben teljesen értelmetlen.

Motan +10 írta:Hmmm. Talán akkor csak az irány fordított azon az úton, amin járok. Az utóhatást akarom előbb.

Előbb? Nem inkább az az igazság, hogy egyedül csak azt akarod, amit Fortis utóhatásnak nevez? Hogy csakis azért végzel gyakorlatokat, mert különleges szellemi élményeket akarsz?

Efi írta:

Motan +10 írta:Hmmm. Talán akkor csak az irány fordított azon az úton, amin járok. Az utóhatást akarom előbb.

Előbb? Nem inkább az az igazság, hogy egyedül csak azt akarod, amit Fortis utóhatásnak nevez? Hogy csakis azért végzel gyakorlatokat, mert különleges szellemi élményeket akarsz?

Végül is ez is egy ok. 
Néha én magam is roppant élvezem, de engem főleg a kíváncsiság hajt.  Ezért akár jó, akár rossz élmény egy tapasztalat, úgy vagyok vele, hogy mindenképpen hasznos. 
Én rájöttem, hogy az ismeretlent kutatom, de hogy mi is az valójában, fogalmam sincs. De talán idővel megtapasztalhatom.

Hát lehet de sokszor anny szrsg történik az életben sztem bocsánatos bűn, ha a mágiát (is) keresem ezekben az élményekben.

Motan +10 írta:Hát lehet de sokszor anny szrsg történik az életben  sztem bocsánatos bűn, ha a mágiát (is) keresem ezekben az élményekben.

Szerintem nincs ezzel semmi baj.  Akár hogy is fogjuk a bot végét, a tapasztalás a lényeg.

A Lélekvándor-témát kérésre átraktam ide: https://kalandorok.hungarianforum.com/t524-lelekvandor-mentett-verzioja#54699

és most egy kis más témakörnek ez tűnik megfelelőnek úgyhogy ideírom.
Az elején említettem, hogy van egy elméletem az Univerzum működésével kapcsolatban. Az alábbiakban közlöm is veletek
Mindenki elgondolkodott már azon, hogy hogyan is lettünk létre: teremtés vagy evolució?
Hát szerintem egyik által sem! Van harmadik verzió is!
Magamban ezt "spirális téridő hurok elméletnek" nevezem. Nincs rá jobb kifejezés.
Az alábbi pusztán elmefuttatás, bizonyítani nem tudom, így aztán jöhetnek a cáfolatok (akár).
Mindenesetre érdekes.
Szóval, két rávezető gondolatszállal érdemes megközelíteni az elméletet.

Alapgondolat 1
Asszem talán Einstein bizonyította be (vagy talán más tudósok is) hogy nem egy 3D-s világban élünk, hanem egy 4D-sben, a szélesség-magasság-hosszúság mellett ott van az idő is, viszont ezt csak egy irányban érzékeljük. Ahogyan azt az alábbi videó szemlélteti, a 4D-svilágegyetem a 3D-s "Plank kockákból " áll. - tekerj a 4d-s részhez
https://www.youtube.com/watch?v=gg85IH3vghA
amúgy ezt a videót az 5d-ig fogtam fel, így angolul...
Az viszont biztosan Einstein bizonyította be hogy hogy az idő és a tér elválaszthatatlan, tehát téridőben vagyunk, egyik sem válaszható el egymástól.

Alapgondolat 2
Anno szintén elgondoltam egy elméletet (az Univerzum végtelenségéről),  és egyszer csak döbbenten olvastam hogy ilyen már létezik. Azon gondolkodtam, vajon milyen végtelen az a végtelen, nehéz volt elképzelnem.
A lényeg hogy van egy olyan elmélet (nem tudom mi a neve), miszerint az univerzum "véges-végtelen", önmagába fordul vissza. Az egyszerűség kedvéért ezt egy lufival lehet szemléltetni, aminek a felszíne megfelel egy 2D-s világegyetemnek - szélesség-hosszúság dimenziója van csak, az ebben élő lények "síklények" és nem tudják, hogy létezik a harmadik dimenzió, a magasság, így csak a lufi felszíne mentén tudnak haladni. ha elég sokáig mennek egy irányba, visszaérkeznek a kiindulási pontjukhoz azzal csupán, hogy egyenesen mennek (tegyük fel hogy ők sem tudnak sok mindent a világukról, nem láthatják, nem érthetik meg, hogy univerzumuk egy gömbfelület , azt hiszik, hogy a világuk végtelen).
Szóval lehetséges, hogy ha a 3D-s (vagyis valójában 4Ds!!!) világegyetemünkben ha a Földről elindulnánk egy űrhajóval ha elég sokáig haladunk "nyílegyenesen előre" akkor pont hogy visszaérkezünk a kiindulási helyre.

Szóval ha ezt a két dolgot összekapcsolom  akkor a következtetésem a következő:
A tér és az idő elválaszthatatlan egységet alkot. Tegyük fel, hogy az univerzumunk ilyen véges-végtelen. Ha a tér ezzel a tulajdonsággal rendelkezik, akkor az időnek is ezzel kell rendelkezzen.
Tehát az idő is visszatér önmagába, nincs eleje és vége, tehát "milliárdszor milliárszor millliárd" évek múlva (vagy egy adott időegység múlva) ugyanúgy minden meg fog történni megint, ez a pillanat is, és megy körbe és körbe az idő is a végtelenségig... már ha ennek a fogalomnak van értelme ezek után :P
Tehát elmúlás sincs, mert a pillanat valaha újból visszatér.
Az Univerzum mindig is volt és mindig is lesz, a "teremtés" nem a múltban egy pillanatban történt. hanem azzal a pillanattal történik amikor egy lélek testet öltve belép ebbe a térbe (ez meg a kvantumelméletre hajaz ahol azt állítják az okosok hogy a megfigyelőtől függ az észlelés tárgya, kvázi amikor nem figyelünk meg valamit, akkor az lényegében nincs is ott, csak amikor rápillantunk, akkor rendeződik össze valamivé). Szóval lehet hogy nagyon sokszor megéltük már ezt az életet is és még egy párszor meg is fogjuk.
Eddynek, egy guatemalai barátomnak anno elmondtam ezt az egészet és arra számítottam hogy kiröhög, de ő még tovább is fejtette ezt az egészet. szerinte inkább "spirális" ez a végtelen időhurok, ugyanaz megtörténik, de egy adott pillanatban az egyén aki már egyszer átélte azt az életet, ugyanazt a pillanatot pl. tanul a hibájukból és "emlékezve rájuk" egy árnyalatnyit mindig javít az életén, időnként jobb és jobb döntéseket hozva, ezzel apró lépésenként "feljebb" javítja az "univerzum minőségét" egy tokéletesebb állapotba.
Na ennek fényében mit gondoltok a deja vu érzésekről?

(Az Ősrobbanás vöröseltolódással való magyarázását is tudnám cáfolni, de az már teljesen léből kapott, nem is mennék bele, nem is tartozik ide. )

"Szóval lehet hogy nagyon sokszor megéltük már ezt az életet is és még egy párszor meg is fogjuk.
Eddynek, egy guatemalai barátomnak anno elmondtam ezt az egészet és arra számítottam hogy kiröhög, de ő még tovább is fejtette ezt az egészet. szerinte inkább "spirális" ez a végtelen időhurok, ugyanaz megtörténik, de egy adott pillanatban az egyén aki már egyszer átélte azt az életet, ugyanazt a pillanatot pl. tanul a hibájukból és "emlékezve rájuk" egy árnyalatnyit mindig javít az életén, időnként jobb és jobb döntéseket hozva, ezzel apró lépésenként "feljebb" javítja az "univerzum minőségét" egy tokéletesebb állapotba.
...
Na ennek fényében mit gondoltok a deja vu érzésekről?"




Szerintem teljesen leírtad Ouspensky "örök visszatérés" ideáját. Javaslom, hogy olvasd el A negyedik út c. könyvét. A legvégén van szó erről az ideáról. Az ember egyes életei mindig ugyanazok, pontról pontra. Körök. Mindig ugyanaz történik vele, minden életében. A de ja vu az, amikor egy-egy előző életünk tudatosan átélt pillanata eszünkbe jut. Spirálról csak akkor beszélhetünk, ha az ember tudatossá válik és el kezd vele más történni, mint addig.

hát ez meglepő köszönöm a könyvajánló t, asszem ez lesz a következő amit elolvasok.
hát szerintem a spirál "meredeksége" egyenes arányban áll a tudatossággal

Motan +10 írta:hát ez meglepő köszönöm a könyvajánló t, asszem ez lesz a következő amit elolvasok.
hát szerintem a spirál "meredeksége" egyenes arányban áll a tudatossággal

Nem akarom újraélni ezt az életemet. Egyszer sem, nem még végtelen sokszor. Legközelebb másik életet akarok.

Efi ez nem kívánságműsor
amúgy meg ha újra "ideérsz" másképp tusz mdgint dönteni

Efi írta:Nem akarom újraélni ezt az életemet. Egyszer sem, nem még végtelen sokszor. Legközelebb másik életet akarok.

Én is. Ezért próbálok önemlékezni - amikor eszembe jut(ok magamnak).

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, az univerzumok egymástól egyre távolódó gyorsulását. Egyenlőre nem úgy néz ki, hogy ez a tágulás valaha is meg akarna állni. 
Ha az elméleted valós alapokon nyugodna, akkor viszont ennek a gyorsulásnak valamikor visszájára kellene fordulnia. Ez esetben pedig egy újabb nagy bumm lenne az eredmény, ami viszont egyáltalán nem biztos, hogy ugyan azt az eredményt produkálná, ami a jelenlegi univerzumunkat jellemezné. Ez esetben viszont a visszatérő tapasztalás is kétséges. Lehet, hogy volnának mindig újabbak és újabbak, és egymáshoz hasonlók, de kétlem hogy ugyan olyanokká válnának.

Mondjuk említetted a lufit, és az egészen jó példa.  Tegyük fel, hogy az univerzum a lufi egy pontjából indulna ki, és ez magyarázata is lehetne az univerzumok egymástól való gyorsuló eltávolodására. Ez esetben viszont még egy korai szakaszában lehetünk az életnek vagy mozgásnak, és feltehetően ez az egész visszatér majd a kiindulási pontjába, Na akkor jön a nagy bumm. De a fekete lyukakat nem tudom még hová helyezni ebben a körforgásban.  Azok talán lyukak lehetnek a lufi felszínén, és a bele ömlő anyag eltűnik a lufi belsejében, azaz egy belső világban.

HA valós alapokon nyugodna. De ez csak egy eszmefuttatás.
Úgyhogy meg kell említenem az ezzel kapcsolatos gondolataimat is, ami egy pár embernél már felháborodást okozott.
Szerintem nem tágul az Uni sehova, úgymond statikus. A vöröseltolódás egy illúzió.
A Nap amikor nyugszik le, a fényének egyre vastagabb légrétegen kell áthaladnia, hogy eljusson hozzánk, ezért narancsszínű.
Mi van akkor, ha a "vöröseltolódás" is emiatt van? A csillagok, galaxisok fényének annál több "térrétegen " kell áthaladni minél messzebb vannak. (sötét anyag hatása) Lehet e miatt tompul a fényük, ettől hajlik vörösbe

Motan +10 írta:
A Nap amikor nyugszik le, a fényének egyre vastagabb légrétegen kell áthaladnia, hogy eljusson hozzánk, ezért narancsszínű.
Mi van akkor, ha a "vöröseltolódás" is emiatt van? A csillagok, galaxisok fényének annál több "térrétegen " kell áthaladni minél messzebb vannak. (sötét anyag hatása) Lehet e miatt tompul a fényük, ettől hajlik vörösbe

Khm, nem ugyanaz a kettő. Napnyugtakor a többi szín szétszóródik a légkörben, így ami hozzánk eljut, az javarészt csak vöröset tartalmaz. Vöröeltolódáskor az összes frekvencia jelen van, csak nem a helyén, hanem mind egy kicsit a vörös frekvencia felé eltolódva.

nem vagyok csillagász, ezt nem tudom cáfolni, az elméletem sem megerősíteni.

256 évet élt ez a férfi, és egy 500 évestől tanult harcművészetet 120 éves korában....

https://mult-kor.hu/szuletett-1677-ben-meghalt-1933-ban-20141203?print=1

Áprilia írta:256 évet élt ez a férfi, és egy 500 évestől tanult harcművészetet 120 éves korában....

https://mult-kor.hu/szuletett-1677-ben-meghalt-1933-ban-20141203?print=1

Igen ezek nagyon érdekes dolgok.  Most nemrég találkoztam egy cikkel, de nem olvastam el, aminek a főcíme az volt, hogy hiába szeretnénk nem élhetünk 125 éves kornál tovább.  Én szkeptikus vagyok mind a két lehetőséggel szemben, de abban jobban tudnék hinni, hogy az életkor valóban kitolható.

Áprilia írta:256 évet élt ez a férfi, és egy 500 évestől tanult harcművészetet 120 éves korában....

https://mult-kor.hu/szuletett-1677-ben-meghalt-1933-ban-20141203?print=1

Itt valamivel több info van róla:
https://bidista.com/vilag-legidosebb-embere-256-evesen-megtorte-csendet-es-elmondta-hosszu-elet-titkat/

Nem tudom mit gondoljak.  Nehéz elhinni.

A 19-ik század végén ez a nő még a csodaszép kategóriába tartozott , olvassátok el a cikket, igen érdekes amit róla írnak. 

https://femina.hu/kapcsolat/qajar-hercegno/