A Látás

Azt hiszem elég gyakori tapasztalat ahhoz, hogy elkezdjem összegyűjteni őket.  Még nem jöttem rá az okára, és az egyes elemeinek összefüggéseire, de talán így  jobb rálátásom lesz, hogy összefoglalhassam magamnak.

Látás
Végre rájöttem, hogy miért láthatok este a sötétben , holott csukva van a szemem.  Szóval volt egy idő, amikor mindenféle egyéb magyarázatot találtam rá, de most beugrott, hogy ez azért lehetséges, mert az emlékeimben rögzülve lehetnek a lakás berendezései. Talán a vakok is így láthatnak, ezért nem mennek neki az asztalnak és így tovább. Szóval semmi ezós vagy egyéb magyarázat, egyszerűen az emlékek berögzültsége teheti lehetővé, hogy csukott szemmel is láthatok néha.

Látás
Felébredtem és fordultam egyet az ágyban, majd hirtelen elkapott az a megszokott tapasztalat, amikor úgy látok, hogy közben csukva van a szemem.  A falat bámultam, tulajdonképpen a sarokban fekszem, így a fal kitöltötte látómezőmet.  Szeretem ezt az érzést, és bár ez az egész  megmagyarázhatatlan és ismeretlen,  mégis valahogy  időnként bele bele csöppenek ebbe.  Valami most mégsem stimmelt, ezt sem értem és nem tudom rá a magyarázatot, mert a falat bár rendkívül jól láthattam, szemlélhettem a rajta lévő mintákat is, amit eddig nem tapasztaltam, és ami a valóságban nincsen. ( Talán jövőkép)Nem tudom rá a magyarázatot, hiszen nem alszok , ezzel teljesen tisztában vagyok, és mégis fura ez az egész, ami megtörténhet velem.  Aztán jött az ötlet, miért ne próbálhatnám meg?  Ha tudatos álomban nem, talán ebben az állapotomban sikerülhetne eljutnom En-hez.  De mi lesz, ha eltávolodom a faltól, nem fogok e kizuhanni a tapasztalatból? Kétségeim támadtak, de úgy éreztem nincs vesztenivalóm, meg kell próbálnom, miért is ne?   Hmm átlebegtem a falon és lassan repültem a házak felett. Az irány úgy tűnik határozott volt, nem én jelöltem ki. Olyan volt, mintha az irány húzott volna maga felé, és szándékoztam, hogy akkor haladjak gyorsabban, és magasabban is repültem.  Körülöttem sötét volt, a város fényei szépen megvilágították az épületeket.  Aztán csökkenni kezdett mind a magasság, mind a sebesség, és egy kivilágított utcában találtam magamat.   Nem, nem hiszem, hogy En itt lakna, de úgy voltam vele megjegyzek amit csak lehet.  Az egyik ház oldalán megláttam egy hármast, bár hezitáltam rajta, hogy nem e harmincas, nem láttam igazán jól. nem is értem miért nem mentem a táblához közelebb, talán a kerítés miatt. Aztán odasétáltam a mellette lévő házhoz, ami dupla magas volt az előzőhöz képest, és bár ott nem láttam házszámot, egy réztábla volt a kerítésen kirögzítve.  Olvasni kezdtem de sajnos hamarosan visszatértem a helyemhez és ismét az ágyamban feküdtem.   
Ezen a látáson gondolkodom, a múltkor arra gondoltam, hogy az elmémbe berögzülhettek a lakás tartozékai és a környezet, ezért láthatom azt akkor is, ha csukva van a szemem. Ma viszont a falon ez a minta megzavart, hisz a fal egyöntetűen fehér, miért és hogyan láthattam rajta a mintákat fogalmam sincsen, pedig ezen el is gondolkodtam akkor.  Megírtam N-nek is a tapasztalatomat, kíváncsi vagyok mit fog válaszolni, bár én ez esetben nem hiszek abban, hogy őt ily módon most megközelíthettem. De ha valóban nem ő volt, akkor mi vagy ki húzhatott arra a környékre?  Ha csak álmodtam volna az egészet az is más lenne, mert akkor egyszerűbb dolga van az embernek, de így, hogy tiszta tudattal ébren bár valami másféle látással történjenek meg ezek a dolgok, ehhez most ötletem sincsen.

Látás
Ezt a látás dolgot viszont már tényleg nem tudom hova soroljam, mi ez?  Tudom hogy nem alszom, azt is tudom nem mozdulok, azt is tudom, hogy csukva vannak a szemeim, és mégis szét tudok nézni a szobában és látok mindent.  Ezzel nem is lenne baj, de öblös mintákat látok a falon, ami eredetileg csak sima fehér. Ilyesforma mintákat már legutóbb is láttam, bár akkor ráfogtam az ágy fájának erezetére, de most konkrétan láttam a mintákat a falon, mintha tapétázva volna.  Ráadásul a tévé sem ott volt, hanem kicsit odébb és más rálátási szögben, szóval ez is fura. Áttanulmányoztam a virágokat is a polcokon, és bár voltak virágok nem azok a fajták, amik eredetileg vannak.  Szóval minden rendben volt, de mégis minden más volt. Fura ez az egész, nem tudom mire vélni.

A látás
Ismét néztem a falat, és most is ott voltak a nemlétező minták.  Ezúttal viszont mintha megfigyeltem volna valamit, bár lehet nincs jelentősége.  Köztes állapotban a sötétben káprázott a csukott szemem, és mintha ezek a hullámok alakultak volna át mintákká.

A látás
Ismét a falat bámultam, és ismét feltűntek rajta a minták. Ezúttal felfedeztem, hogy az egész annyira szabályos és szimmetrikus, hogy a mintákat egy négyzetrács formába lehetett volna illeszteni.  Próbáltam megragadni a minták részleteit, de rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen. Annyira képlékeny volt annak ellenére, hogy a formáját mégis megtartotta, hogy nem sikerült. Gondoltam elrugaszkodom a falon lévő minták megfigyelésétől, és körül nézek a szobában, de kiestem a tapasztalatból.

A látás
Ezúttal nem oldalsó, hanem hason fekvésben voltam.  Látni kezdtem, és kicsit erőltettem a szemhéjaimat, hogy meggyőződjek arról, hogy valóban csukva vannak .  Csukva voltak. A kezeimet néztem amik előre nyújtva, de könyöknél behajlítva voltak, és tudtam, hogy azok a fizikai kezeim.  Arra gondoltam felemelem a bal kezemet és megszámolom rajta az ujjaimat.  A fizikai kezeim ugyan nem mozdultak, de egy kéz valahonnan mégis elém lebegett, ugyan láthatóan vékonyabb és fehérebb, de méreteiben hasonlóak. Aztán rájöttem, hogy mivel a tenyerem magam felé van fordítva, a hüvelyk ujjam nem jó oldalon van. Arra gondoltam ez mégsem lehet a bal kezem, csak is a jobb, és ez egy kicsit összezavart.

Látás
Ismét belekerülhettem ebbe az állapotba, de ezúttal semmi sem stimmelt.  Először is a látás csak mint megszokott érzés jelentkezett, de a tapasztalat egészen más volt.  Első ízben azon csodálkoztam el, hogy nem  fekszem, hanem állok.  Semmi sem volt a megszokott, és lehajtott fejjel végignéztem magamon.  Láthattam a testemet, és a lábaimat, amint mezítláb egy vöröses árnyalatú szőnyegnek tűnő valamin állok.  Körülöttem sötétség volt, és  magamon és ezen a fura dolgon kívül amit láthattam, semmi más nem volt.

Látás
-Fénygerjesztő gyakorlatot végeztem.  A gömb megvolt, de még nem izzott fel.  Leeresztettem a kezeimet, de csak a fizikaiakat, az asztrálisak még folytatták a gyakorlatot néhány másodpercig.  A szemeim csukva voltak, de ismét láttam a szobámból néhány részletet.  Örültem neki, már egy ideje nem láttam. 
-Ma ismét megpróbáltam a fénygerjesztő gyakorlatot.  A gömb még mindig nem izzott fel, gondoltam jobb ha inkább meditálok.  Elernyesztettem magamat, de hirtelen valami történt.  Nem tudtam, hogy álmodok, azt hittem ébren vagyok.  Egy pár női kéz markolta a kezeimet, és fölfelé húzott. Minden homályos volt, csak a kezeinket láttam.  Aztán mint aki zuhanni akarna  kicsúsztak a kezeink egymás szorításából, és a tapasztalat véget ért.  Próbáltam felidézni, visszahozni, hátha sikerül, de nem történt semmi. A kezek nagyon élethűek voltak, nem mint egy asztrális valami, eredeti hús vér bőrszínűek volt.

Látás
Ma határozottan megfigyelhettem, hogy az asztrál testem színe világos tűrkiszkék.

Látás
Ismét a falat szemrevételeztem, bár most fordítva feküdtem az ágyon, a fejem helyén volt a lában , szóval így.  
Nyugtáztam magamban, hogy megint egész jól látok, pedig a szemeim csukva vannak, és még csak nem is álmodom, mert ha álmodnék ilyenkor azt tudnám. 
Szóval a fal megint csak mintás volt, ahogyan máskor is, és ezen elkezdtem gondolkodni, hogy miért lehet ez, amikor tudom és tisztában vagyok azzal, hogy a fal egyszerű fehér minta nélküli.  Ahogy ezen gondolkodtam arra következtettem, hogy a valóságba valahogy beszűrődhet a fantázia, és így a valóság másabbá, színesebbé válhat.   De honnan jöhet a minta?  Nem is tetszik, mert a síma egyszerű felületet jobban kedvelem. Egyszerűen nem értem, miért kell annak mintásnak lennie, ami nem az.

Miért vagy biztos benne, hogy ilyenkor nem alszol? A látáson gondolom nem azt érted amit Don Juan nagual ugyan így nevez.

Ilyet, mármint, hogy csukott szemen keresztül látok már én is megtapasztaltam. reggeli ébredés után próbáltam leállítani a belső párbeszédemet és kis változásokkal láttam magam körül a szobát. Én ezeket nem pánikolós alvási paralizisnek tudtam be, de legalábbis valamilyen alvásjelenségnek.

Fehér falon mintát nyitott szemmel is tudok látni. Fekszem a padlón, bámulom a mennyezetet és próbálom leállítani a belső párbeszédemet. Egyszer csak más színű foltok kezdenek megjelenni a fehér menyezeten, amorf minták a teljes látóteremben. Ezen elkezdek gondolkodni, hogy mi a fene, próbálom jobban megnézni, amire persze egynemű fehér lesz megint.

Szimmetrikus mintákat elalváskor, hippnagóg képként látok, mintha függönyt vagy fali kárpitot vagy tapétát néznék közelről. Ha megtudom állni, hogycsak nézzem őket és ne gondolkodjak akkor 3 dimenziossá válik, átcsúszik tudatos álommá.

Szerintem ezek mind fázisjelenségek.

Ez egy 2017-es álom volt '


A látás
Egy hanggal beszélgettem, de ne várjátok el, hogy normálisan vissza tudjam idézni. 
Tulajdonképpen egy korongot láttam a sötétben,  amin rengeteg összezsúfolt fehér kis fény világított. 
A téma a látás volt, és azt mondtam a hangnak, hogy lehet ez csak képzelődés. 
A hang azt mondta, hogy akik kifelé néznek, azok valóban látnak, az nem képzelődés.
De kik azok akik kifelé néznek?
Akik a szélén állnak felelte a hang. 
Aztán hozzá tette, a többség befelé néz. 
Valahogy értettem  az összefüggést, mert akik nem a szélén állnak, azok voltaképpen legyenek bár hol is, csak is befelé láthatnak, kifelé valóban csak a szélén állók. 
Aztán azzal folytattam, hogy odakint nincs semmi csak a sötétség. 
Erre megmozdult az egész látvány, és hirtelen nagy távolságra kerültem a korongtól, amiről kiderült, hogy tulajdonképpen a Föld bolygó, és megértettem, hogy galaxisok milliárdjai láthatók kifelé. 
Ez így eléggé elképesztő látványt nyújtott, de éreztem valahogy, hogy ez az egész csak jelkép.  
Tulajdonképpen a lényege a beszélgetésünknek az lehetett, hogy csak az láthat kifelé, aki nem befelé néz.  
Ha önmagunkat nézzük, önmagunkkal vagyunk elfoglalva, akkor nem láthatunk kifelé. Ez a gondolat viszont nem pusztán a környezetünkről és önmagunkról szól, hanem magáról a látásról is. Ezt úgy is mondhatnám, hogy ha az ember látni szeretne, akkor el kell fordítania a tekintetét az ismert dolgokról, a berögzültségéktől. E nélkül az elfordulás nélkül csak befelé láthatunk. '


Szóval ezen most újra elgondolkodtam, lehet akkoriban nem jól értelmeztem a dolgokat, és a kifelé nézés inkább azokat a tapasztalatokat jelentheti amikről föntebb már írtam. 

Talán így olvasva olyan mintha összefüggés lenne, de nem a nagualizmus látás elméletei alapján íródott, mint inkább a saját tapasztalatok felismeréseként.  Tehát azt hiszem míg a nagualizmus lényegében  az energiák látása dominál, addig a részemről csupán a kitekintésről.

A látás
Ma a másik szobában a másik ágyon feküdtem délutáni szunyókálás. 
Végül is hirtelen nem is tudom hogy kezdődött, de ismét láthattam.  Láttam az ágyon lévő két jellegzetes párnát, az ágy fejnél lévő támláját, szóval mindent pont olyannak amilyen, és a kezeimet is, már ez egy kicsit így furcsa, hiszen hason feküdtem az államra támaszkodva.  Jobb kezem a jobb oldalon, bal kezem a bal oldalon, és mégis mindkettőt láthattam. Úgy döntöttem teszek egy kísérletet, és összeérintem a tenyereimet, és bár ez így fizikailag lehetetlen volt, gondoltam asztrálisan hátha sikerül, de semmi sem történt, nem mozdultak a karjaim, végül is meg kellett elégednem magával a látás látványával.

Látás
Ismét jelen volt, de most csak a statisztika miatt írom be.

Látogató

Az ágyamban fekve felnéztem, és nagy meglepetésemre  a francia színész  Gérard Depardieu állt az ágyam végében, és egyenesen rám bámult.  Majdnem elröhögtem magamat mekkora kamu ez az egész, és ahogyan erre a következtetésre jutottam, a színész abban a pillanatban köddé vált, de nem úgy mint az a füstszerű  arctalan árny, ami a helyén maradt,  és az bámult tovább rám. Valahogy nem lepődtem meg, hiszen találkoztam  mér én ezzel az árnnyal, és legutóbb azt mondta, hogy őt nem lehet csak úgy egyszerűen lerázni.  Akkor félelmetes volt, de én most nem foglalkoztam vele. Aztán hirtelen egy álomban találtam magamat, de azzal a gondolattal, hogy akkor én most álmodok. Igen, ez egy álom, de az előbb az valami egészen más volt.  Kinyitottam a szemeimet és ugyan az a látvány fogadott mint az imént, de ezúttal már árny nélkül.  Különös tapasztalat volt.

Látás
Ma ujra láttam a falon a mintákat. Gondoltam megpróbálkozom egy kilépéssel, nem sikerült.