A változás, amit élünk

A következő dolog történt velem:

Egy ideje úgy tűnik, hogy a Nap északabbra nyugszik le annál, mint ahogyan réges-régóta már megszoktam. Hozzá kell tennem, hogy most abban a házban élek, ahol a gyerekkoromat, és a felnőtt életem jó részét töltöttem.
Tisztában vagyok vele, hogy nyáron ez a jelenség természetes, de az volt a benyomásom, hogy az évekkel, évtizedekkel korábbi nyarakhoz képest is északabbra nyugszik le a Nap. 
Aztán amikor észrevettem, hogy a nagyjából északi tájolású fürdőszobaablakon besüt a lemenő nap - amit még sosem tapasztaltam -, mondtam a testvéremnek, hogy szerintem elmozdult a Föld, ezért és ezért.
Nem kicsit röhögött körbe. Mondta, hogy van ám önbizalmam, hogy ahelyett hogy a megfigyelésemben, vagy az emlékeimben kételkednék, inkább feltételezem, hogy a Föld kibillent a helyéről.
Megnéztük az iránytűt, a fürdőszobaablak nem északra, hanem észak-északnyugatra néz.
Beláttam, hogy igaza van, jót nevettünk rajtam.

Rá egy hétre, azaz tegnap egy kertészeti csoportban a következő poszt jött szembe:

" adva van egy kertes ház, amiben 24 éve lakunk, ha kinéztem az ablakon, pont sléhen szembe (egy kicsit jobbra a konyhaablakomtól) a szembe szomszédunk házának háta mögött ment le eddig a nap. Hát most nem ott megy le! Jóval arrébb, akár 10-15 fokkal jobbrább! "

Na, szerencsétlen posztoló kapta az ívet rendesen! Volt ott minden, laposföld, meg az elemi iskolai földrajz ismeretek emlegetése, 
ÁM
a gúnyolódók és a kioktatók hada mellett néhányan olyanokat írtak, hogy
- azt vették észre, hogy máshol kel fel a Nap
- a ház azon oldalánál, ahol eddig mindig árnyék volt, kiégette a Nap a mohát
- besüt a Nap az északi ablakon
- "93 éves öreg mamám ezt mondta:
    - Ej, jányom, már nem ott vagyunk, ahol vótunk.
    - Mért mondod ezt mama? Miből gondolod?
    - Mert nem ott gyön be az ablakon a nap, aho azelőtt!
    93 éve abba a szobába lakik, ahol született! ... a tájolás, ajtó, ablak, sőt az ágya ugyanott van, ahol mindig is volt!"


Tesóm rákeresett, és talált egy négy évvel ezelőtti cikket, amiben az áll, hogy az egyre pontosabb gps adatok, és műholdas felvételeket elemezve tudósok egy csoportja megállapította, hogy a 20. század eleje óta a Föld forgástengelye kb. 10 méterrel nyugatra tolódott. Már úgy értve, hogy az a pont, ahol a forgástengely az északi sarkon képzeletben metszi a földfelszínt. Azt írják, bár van a Föld forgástengelyének egy természetes imbolygása a tektonikus mozgások és a magma "lötyögésének" következtében, de ez a mértékű változás ilyen rövid idő alatt túlmegy azon, ami természetes volna.
Arra a következtetésre jutottak, hogy ez a jelentős változás az emberi tevékenység következménye, mert például ha elolvad a sarki jégsapka egy része, és megnövekszik a tengerszint, ez máris olyan tömegeltolódás, ami vezethet ekkora forgástengely-változáshoz.

Igen én ezzel egyet tudnék érteni. Vegyünk egy lufit, amibe töltünk kb egy liter vizet, és elkezdjük forgatni egy cérnaszálon. Ha ugyan ezt tesszük dupla annyi vízzel, egészen más lesz a forgási és a kilengési energiája.

Efi és ennek hosszútávon vajon mi lesz a következménye?

A zöldek már régóta kongatják a vészharangot, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk, nem viselkedhetünk tovább úgy, mint eddig. Ma már oda jutottunk, hogy nem csak a természettudósok szembesülnek az éghajlat-változással, hanem mindannyian a bőrünkön érezzük. Nem lehet tovább azzal elütni, hogy az időjárásban mindig voltak kilengések. Aki még ma is ezt hajtogatja, az nem meri, nem akarja kinyitni a szemét.
 
A Tarna patak (a hírekben “folyó”) eltűnése körüli emberi viselkedés elemezni való. Ami kicsiben történt itt, a környezetünkben, az történik nagyban is, globális szinten. Amint bizonyára hallottátok az esetet, két település között, az erdőben, lakatlan terülten eltűnt a víz a mederből. A helyi aktivisták kiderítették, hogy egy, borászatok számára szőlőcsemetéket nevelő vállalkozás szivattyúzta ki - vízkivételi engedéllyel - az utolsó cseppet az aszály miatt amúgy is alig csordogáló patakból, súlyos károkat okozva ezzel az élővilágnak, nem csak a halaknak, de a patakból táplálkozó madaraknak és a vízre inni járó állatoknak is.
A szőlővesszők hajtatásához víz kell. Ha nem szivattyúznak, az egész addigi munka kárba megy. Nem tudom a vállalkozás anyagi helyzetét, megengedem a feltételezést, hogy víz nélkül csődbe megy. Tulajdonképpen megértem a vállalkozó ingerült fellépését az önkéntesekkel szemben, akik elbontották a patakot elrekesztő gátat, és leállíttatták a szivattyút.
Adott tehát a helyzet, hogy egy természeti forrás szűk. Nem jut elég mindenkinek. A nagy kérdés, az emberiség további sorsát meghatározó nagy kérdés, hogy ebben a helyzetben hogyan viselkedünk. Harcba szállunk-e a természeti forrásért, hogy győzzön az erősebb, a vesztes meg pusztuljon, kit érdekel?, vagy feltámad bennünk a felelősségérzet másokért, jelen esetben a vadvilágért és a természeti környezetünkért. Az első esetben a jövőnk egy létért való kegyetlen harc lesz, ahol a győztes jutalma, hogy nyer még egy kis időt a kényelmes élethez, és vagy ő, vagy a leszármazottai valamivel tovább maradnak életben, mint mások. A második esetben önként le kell mondani az addig megszokott kényelmes életformáról, és a szűkös forráson osztozni kell a többiekkel. Most még az élővilág más szereplőivel, később, ha a helyzet tovább durvul, ha az élhető helyek száma tovább csökken a földet kizsákmányoló magatartás miatt, a víz, a termőképes föld egyre kevesebb lesz, akkor az embertársainkkal.
Élet-halál harc a végső pusztulásig, vagy lemondás és munka másokért, a fennmaradás és a fejlődés reményével?
 
Hogy egy kicsit politizáljak is: nézzünk rá, hogy a választott vezetőink miképp építettek erődítményeket önmaguknak szerte az országban. Ebből látszik az ő jövőről alkotott elképzelésük.

A vízgazdálkodás sok mindent megoldhatna, de sajna erre nem fordít az állam pénzt.  A stadionok, a sport fontosabb.

Minden menthető lenne, csak rossz irányba fejlődtünk. Majd jön egy nullázás, új kísérlet, új project, és kezdődhet minden elölről.
Csak gondoljunk a háborúra, semmi sem változott több ezer év óta.

Csak technikai fejlődés van. Tudatosodás nincs.

fortis írta:Csak gondoljunk a háborúra, semmi sem változott több ezer év óta.

De, változott, ma háborús bűnnek számít a civil lakosság lemészárlása. Ha mód van rá, a háborús bűnösöket megbünteti a civilizált világ. Nincsenek nyilvános kivégzések városaink főterein, sőt jobb helyeken halálbüntetés sem szabható ki. A rendszer ellenségeit sem négyelik fel, és nem szögelik ki a testének a darabjait különféle várak kapujára.

Áprilia írta:

A Biblia az utolsó időkről elég durván fogalmaz. Azon gondolkodtam, hogy ha igaz, ami benne van, akkor azoknak meg kell lenni és semmit sem tehetünk ellene. És a mellékelt ábra tényleg azt mutatja, hogy ha a fejünk tetejére állunk is, a világ egyre katasztrofálisabb lesz. Aminek meg kell lenni, az meg lesz.
Ettől még aki lelkiismeretes ezután is megtesz majd minden tőle telhetőt, nem fog ölbe tett kézzel ülni.
Én csak azt látom, hogy hiába. És ez sem kerek.
Mintha nem rajtunk, kisembereken múlna ez az egész. Mintha valami más lenne a háttérben.  

Az utolsó időnek el kell jönnie (a Földnek el kell pusztulnia, hogy azután új Föld születhessen), de az emberiségnek nem mindegy, hogy ez a vég milyen  morális állapotában éri el őt. Az, hogy meddig sikerül nemesednünk, mire a mostani földi vég bekövetkezik, az minden egyes emberen egyformán múlik.
Ha már Biblia, kedvencem az a példázat, ami arról szól, hogy volt valahol szokásban, hogy az esküvőn azt a bort szolgálták fel, amit a vendégek kancsónként hoztak, és egy hordóban egybegyűjtöttek. És egy vendég úgy gondolta, hogy ő biz vizet hoz bor helyett, a hordó borban az az egy kancsó víz majd úgyse lesz észrevehető. És a végén a hordóból vizet szolgáltak fel a vendégeknek, mert mindenki ugyanígy gondolkozott.
Szóval ... Mindenki. Kancsó. Bora. SZÁMÍT. 
Mindenkin múlik, hogy az emberiség a végén inkább "bor" lesz, vagy inkább "víz". Az emberiség további sorsa azon múlik, hogy a végén mi lesz a "hordóban". A vizet kiöntik a francba.

Efi írta:A következő dolog történt velem:

Egy ideje úgy tűnik, hogy a Nap északabbra nyugszik le annál, mint ahogyan réges-régóta már megszoktam. 

Évekkel ezelőtt írtam itt, hogy valami megváltozott a Nappal kapcsolatban (akkor senki sem hitt nekem). 

1. Az akkor még életben lévő Mamám mondogatta, hogy nem ott nyugszik le és kel fel, ahol szokott, eltolódott a Nap pályája.
2. Az arany Nap helyett most fehér a Nap. 
Gyerekkoromban aranysárga volt a nappali fény, ma pedig inkább csontfehér. 
És nem, nem nosztalgia miatt, itt, ahol élek nagyon hasonló a napfény ahhoz, ahogy gyerekkoromban volt. Imádom!
Igaz, itt egyetlen egy repülőgép csíkot sem láttam, pedig két nemzetközi és egy katonai repülőterünk van.

Biblia idők-efi bejegyzése
Teljes mértékben egyetértek, ugyanannak az élő-nek a részei vagyunk, ez egy közös felelősség. 
Bár könnyű lenne lesöpörni a vállamról a terhet, hogy de nem én gyilkolok Ukrajnában...de rajtam is múlik, mi lesz az emberiség sorsa. 

Nem tudom hol olvastam. 
Egyetlen egy tüntető áll kinn a hatalom ellen...és azt mondják neki: egyedül vagy, nem tudod megváltoztatni a rendszert, erre a férfi, aki csendesen csak egy táblát tartott a kezében így szólt:
Lehet, hogy nem változtatom meg a rendszert egyedül, de azért állok most itt, mert nem akarom, hogy a rendszer változtasson meg engem.

Áprilia írta:

A Biblia az utolsó időkről elég durván fogalmaz. Azon gondolkodtam, hogy ha igaz, ami benne van, akkor azoknak meg kell lenni és semmit sem tehetünk ellene. És a mellékelt ábra tényleg azt mutatja, hogy ha a fejünk tetejére állunk is, a világ egyre katasztrofálisabb lesz. Aminek meg kell lenni, az meg lesz.
Ettől még aki lelkiismeretes ezután is megtesz majd minden tőle telhetőt, nem fog ölbe tett kézzel ülni.
Én csak azt látom, hogy hiába. És ez sem kerek.
Mintha nem rajtunk, kisembereken múlna ez az egész. Mintha valami más lenne a háttérben.  

Azt hiszem nem hiszek a bibliának , és a jövendöléseknek sem . Mindig arra haladunk, amit teremtünk magunknak. Vagy amit mások teremtenek a számunkra.  Ez kézzel foghatóbb szerintem.

Áprilia írta:

A Biblia az utolsó időkről elég durván fogalmaz. Azon gondolkodtam, hogy ha igaz, ami benne van, akkor azoknak meg kell lenni és semmit sem tehetünk ellene. És a mellékelt ábra tényleg azt mutatja, hogy ha a fejünk tetejére állunk is, a világ egyre katasztrofálisabb lesz. Aminek meg kell lenni, az meg lesz.
Ettől még aki lelkiismeretes ezután is megtesz majd minden tőle telhetőt, nem fog ölbe tett kézzel ülni.
Én csak azt látom, hogy hiába. És ez sem kerek.
Mintha nem rajtunk, kisembereken múlna ez az egész. Mintha valami más lenne a háttérben.  

Csakhogy nem állunk a fejünk tetejére, hanem pont hogy rohanunk a vesztünkbe, hiába az ordító jelek, hogy nem kéne tovább csinálni. Azért csak növeljük a termelést, a szemetet, bocsátjuk ki a káros anyagokat, fogyasztunk ész nélkül.

Az, hogy a Biblia megírja, hogy így lesz, nem jelenti azt, hogy ha akarnánk, ne lehetne másképp. Csak azt is látták előre, hogy nem fogjuk akarni, a pillanatnyi jólétünk mindennél fontosabb lesz.