A szellemi világ látásának képessége
2 posters
1 / 1 oldal
A szellemi világ látásának képessége
"Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire szükséges, hogy a magasabb rendű képességek kifejlesztésére törekvő ember vállalja a komoly gondolkodás munkáját. Ezt azért kell ilyen nyomatékosan hangsúlyozni, mert sokan akarnak „látáshoz” jutni, de a gondolkodásnak ezt a komoly, lemondásteljes munkáját lebecsülik. Szerintük a gondolkodás nem segíthet, a dolog az érzéseken vagy ehhez hasonlókon múlik. Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy magasabb értelemben, vagyis valójában senki sem lehet „látó”, aki előbb bele nem dolgozta magát a gondolati életbe.
Sok embernél bizonyos belső kényelmesség játszik itt nem kívánatos szerepet. Nem válik tudatossá bennük, mert ez a kényelmesség az „elvont gondolkodás”, az „értelmetlen spekuláció” megvetésének mezébe öltözik. Félreismerjük azonban a gondolkodást, ha hiábavaló, elvont gondolatmenetek kieszelésével tévesztjük össze. Az „elvont gondolkodás” könnyen megölheti az érzékfeletti megismerést. Az életteljes gondolkodás viszont az érzékfeletti megismerés alapja lehet.
Minden esetre sokkal kényelmesebb volna, ha a gondolkodás munkája nélkül érhetnénk el a magasabb rendű látást. Sokan éppen ezt szeretnék. A „látás” eléréséhez azonban belső szilárdság és lelki biztonság kell, amelyhez csak a gondolkodás vezethet el bennünket. Enélkül csak semmitmondó, fel-felvillanó és ismét eltűnő képekről, zavaróan ható lelki játékokról lehet szó. Ez sokakat szórakoztat, de a magasabb világok igazi megismeréséhez semmi köze sincs.
Ha meggondoljuk továbbá, hogy milyen tisztán szellemi élmények várnak arra, aki valóban belép a magasabb világokba, akkor azt is megértjük, hogy a kérdésnek van egy másik oldala is. A „látó” lelki élete tökéletesen egészséges kell, hogy legyen. Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás. A lelki élet egészsége többnyire megsínyli, ha a magasabb fejlődéshez vezető gyakorlatok nem a gondolkodásra épülnek. Amilyen igaz, hogy az egészségesen és helyesen gondolkodó embert a „látás” adománya még egészségesebbé teszi, és az életben még derekabbá lesz, olyan igaz az is, hogy ha úgy akarunk fejlődni, hogy közben álmodozunk és félünk a megfeszített gondolkodástól, akkor ez fantáziáláshoz vezet, és hamis lesz az élettel szembeni beállítottságunk."
"Az alaptalan hitetlenség mindenképpen káros, mert elriasztó erőként működik az emberben, megakadályozza a termékenyítő gondolatok befogadását. De a magasabb érzékszervek kifejlesztésének az előfeltétele nem az, hogy vakon higgyünk, hanem hogy a szellemtudomány gondolatvilágát magunkba fogadjuk. A szellemi világ kutatója a következőt kívánja tanítványától: nem hinned kell azt, amit neked mondok, hanem átgondolnod, gondolatvilágod tartalmává tenned; akkor gondolataim önmaguktól úgy hatnak rád, hogy felismered az igazságukat. Így gondolkozik a szellemi világ kutatója. Ő adja az ösztönzést, de a közöltek igaz voltának elismeréséhez szükséges erő hallgatója benső világából fakad. Ilyen értelemben kell szellemtudományos szemléletre törekednünk. Ha megvan hozzá az önfegyelmünk, hogy gondolkodásunkkal a szellemtudomány közléseiben elmélyedjünk, biztosak lehetünk abban, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt önálló látáshoz jutunk."
Sok embernél bizonyos belső kényelmesség játszik itt nem kívánatos szerepet. Nem válik tudatossá bennük, mert ez a kényelmesség az „elvont gondolkodás”, az „értelmetlen spekuláció” megvetésének mezébe öltözik. Félreismerjük azonban a gondolkodást, ha hiábavaló, elvont gondolatmenetek kieszelésével tévesztjük össze. Az „elvont gondolkodás” könnyen megölheti az érzékfeletti megismerést. Az életteljes gondolkodás viszont az érzékfeletti megismerés alapja lehet.
Minden esetre sokkal kényelmesebb volna, ha a gondolkodás munkája nélkül érhetnénk el a magasabb rendű látást. Sokan éppen ezt szeretnék. A „látás” eléréséhez azonban belső szilárdság és lelki biztonság kell, amelyhez csak a gondolkodás vezethet el bennünket. Enélkül csak semmitmondó, fel-felvillanó és ismét eltűnő képekről, zavaróan ható lelki játékokról lehet szó. Ez sokakat szórakoztat, de a magasabb világok igazi megismeréséhez semmi köze sincs.
Ha meggondoljuk továbbá, hogy milyen tisztán szellemi élmények várnak arra, aki valóban belép a magasabb világokba, akkor azt is megértjük, hogy a kérdésnek van egy másik oldala is. A „látó” lelki élete tökéletesen egészséges kell, hogy legyen. Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás. A lelki élet egészsége többnyire megsínyli, ha a magasabb fejlődéshez vezető gyakorlatok nem a gondolkodásra épülnek. Amilyen igaz, hogy az egészségesen és helyesen gondolkodó embert a „látás” adománya még egészségesebbé teszi, és az életben még derekabbá lesz, olyan igaz az is, hogy ha úgy akarunk fejlődni, hogy közben álmodozunk és félünk a megfeszített gondolkodástól, akkor ez fantáziáláshoz vezet, és hamis lesz az élettel szembeni beállítottságunk."
"Az alaptalan hitetlenség mindenképpen káros, mert elriasztó erőként működik az emberben, megakadályozza a termékenyítő gondolatok befogadását. De a magasabb érzékszervek kifejlesztésének az előfeltétele nem az, hogy vakon higgyünk, hanem hogy a szellemtudomány gondolatvilágát magunkba fogadjuk. A szellemi világ kutatója a következőt kívánja tanítványától: nem hinned kell azt, amit neked mondok, hanem átgondolnod, gondolatvilágod tartalmává tenned; akkor gondolataim önmaguktól úgy hatnak rád, hogy felismered az igazságukat. Így gondolkozik a szellemi világ kutatója. Ő adja az ösztönzést, de a közöltek igaz voltának elismeréséhez szükséges erő hallgatója benső világából fakad. Ilyen értelemben kell szellemtudományos szemléletre törekednünk. Ha megvan hozzá az önfegyelmünk, hogy gondolkodásunkkal a szellemtudomány közléseiben elmélyedjünk, biztosak lehetünk abban, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt önálló látáshoz jutunk."
Rudolf Steiner
______________________________________________________
"a béke és a szeretet az igazság által jön el az emberek közé " (R.S.)
fortis likes this post
Re: A szellemi világ látásának képessége
. A fizikailag láthatatlan világ tudatos átéléséhez szellemi látásra van szükség. A „magasabb világ” észleléséhez szükséges látóképességet azonban az „alacsonyabb rendű világban” átélt élmények fejlesztik csak fokozatosan ki. A szellemi világban szellemi látóképességgel csak akkor tudunk megszületni, ha azt már itt, a fizikai világban fejlesztettük ki…
... Amikor halála után az ember tehát az érzékfeletti világ küszöbét az ottani munkálkodáshoz szükséges képességek nélkül lépi át, élményeit fátyol takarja mindaddig, míg éretté nem válik rá. (Steiner: Hogyan ismerjük meg a magasabb világokat).
Szóval még a halálunk után is ott lesz a fátyol, ha itt, a földi életünkben nem fejlesztjük ki a szellemi látást.
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6588
Efi likes this post
Re: A szellemi világ látásának képessége
Efi írta:"Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire szükséges, hogy a magasabb rendű képességek kifejlesztésére törekvő ember vállalja a komoly gondolkodás munkáját. Ezt azért kell ilyen nyomatékosan hangsúlyozni, mert sokan akarnak „látáshoz” jutni, de a gondolkodásnak ezt a komoly, lemondásteljes munkáját lebecsülik. Szerintük a gondolkodás nem segíthet, a dolog az érzéseken vagy ehhez hasonlókon múlik. Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy magasabb értelemben, vagyis valójában senki sem lehet „látó”, aki előbb bele nem dolgozta magát a gondolati életbe.
Sok embernél bizonyos belső kényelmesség játszik itt nem kívánatos szerepet. Nem válik tudatossá bennük, mert ez a kényelmesség az „elvont gondolkodás”, az „értelmetlen spekuláció” megvetésének mezébe öltözik. Félreismerjük azonban a gondolkodást, ha hiábavaló, elvont gondolatmenetek kieszelésével tévesztjük össze. Az „elvont gondolkodás” könnyen megölheti az érzékfeletti megismerést. Az életteljes gondolkodás viszont az érzékfeletti megismerés alapja lehet.
Minden esetre sokkal kényelmesebb volna, ha a gondolkodás munkája nélkül érhetnénk el a magasabb rendű látást. Sokan éppen ezt szeretnék. A „látás” eléréséhez azonban belső szilárdság és lelki biztonság kell, amelyhez csak a gondolkodás vezethet el bennünket. Enélkül csak semmitmondó, fel-felvillanó és ismét eltűnő képekről, zavaróan ható lelki játékokról lehet szó. Ez sokakat szórakoztat, de a magasabb világok igazi megismeréséhez semmi köze sincs.
Ha meggondoljuk továbbá, hogy milyen tisztán szellemi élmények várnak arra, aki valóban belép a magasabb világokba, akkor azt is megértjük, hogy a kérdésnek van egy másik oldala is. A „látó” lelki élete tökéletesen egészséges kell, hogy legyen. Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás. A lelki élet egészsége többnyire megsínyli, ha a magasabb fejlődéshez vezető gyakorlatok nem a gondolkodásra épülnek. Amilyen igaz, hogy az egészségesen és helyesen gondolkodó embert a „látás” adománya még egészségesebbé teszi, és az életben még derekabbá lesz, olyan igaz az is, hogy ha úgy akarunk fejlődni, hogy közben álmodozunk és félünk a megfeszített gondolkodástól, akkor ez fantáziáláshoz vezet, és hamis lesz az élettel szembeni beállítottságunk."
"Az alaptalan hitetlenség mindenképpen káros, mert elriasztó erőként működik az emberben, megakadályozza a termékenyítő gondolatok befogadását. De a magasabb érzékszervek kifejlesztésének az előfeltétele nem az, hogy vakon higgyünk, hanem hogy a szellemtudomány gondolatvilágát magunkba fogadjuk. A szellemi világ kutatója a következőt kívánja tanítványától: nem hinned kell azt, amit neked mondok, hanem átgondolnod, gondolatvilágod tartalmává tenned; akkor gondolataim önmaguktól úgy hatnak rád, hogy felismered az igazságukat. Így gondolkozik a szellemi világ kutatója. Ő adja az ösztönzést, de a közöltek igaz voltának elismeréséhez szükséges erő hallgatója benső világából fakad. Ilyen értelemben kell szellemtudományos szemléletre törekednünk. Ha megvan hozzá az önfegyelmünk, hogy gondolkodásunkkal a szellemtudomány közléseiben elmélyedjünk, biztosak lehetünk abban, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt önálló látáshoz jutunk."Rudolf Steiner
És nálad kialakult már valamiféle szellemi látás, mint érzékfeletti képesség, Efi? Milyen tapasztalataid vannak?
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6588
Re: A szellemi világ látásának képessége
Nem alakult ki. Őszintén szólva nem végzek gyakorlatokat a szellemi látás kialakulásához. Nem is tartom annyira fontosnak a szellemi látást a jelenlegi életemben. Azt látom, hogy egyszerűen csak az életem maga, az, ami a fejlődésemhez szükséges feladatokat adja nekem.
Szellemi látással rendelkezni persze roppant érdekes volna, de ha pusztán kíváncsiságból, a saját szórakoztatásom kedvéért akarnék szellemi látó lenni, hibát követnék el, ami a bukásomhoz vezetne. A szellemiekbe való felemelkedés olyan felelősséggel jár, amit jelenleg nem tudok felvállalni. Pont elég megbirkózni azokkal a kihívásokkal, amiket az életem hoz, hogy jellemben fejlődjek.
Vagy csak lusta vagyok a gyakorlatokhoz.
De ha nem érzem szükségét, akkor ez így van jól.
Vannak érzékeim bizonyos nem látható dolgok felfogásához. Gyerekkoromban azt hittem, mindeni "látja" azt, amit én (pl. emberek tettei mögötti motivációt) , és csak nem rég jöttem rá, hogy ez nincs így. Például mondtam a matekos kollégámnak, hogy a dolgozatokból név nélkül is felismerem a gyerekeket, de nem a kézírásáról, hanem a gondolkodásmódjáról. Azt vártam, hogy azt mondja, ő is így van ezzel. De nem értett meg. Akkor magyaráztam, hogy két, sorról sorra teljesen egyező megoldásnál is tudom, kié az eredeti és ki az, aki lemásolta - ezután teljesen hülyének nézett a kolléga.
Az effajta képességet valami előző életből hoztam magammal, itt nem tettem érte semmit. Velem született.
Szellemi látással rendelkezni persze roppant érdekes volna, de ha pusztán kíváncsiságból, a saját szórakoztatásom kedvéért akarnék szellemi látó lenni, hibát követnék el, ami a bukásomhoz vezetne. A szellemiekbe való felemelkedés olyan felelősséggel jár, amit jelenleg nem tudok felvállalni. Pont elég megbirkózni azokkal a kihívásokkal, amiket az életem hoz, hogy jellemben fejlődjek.
Vagy csak lusta vagyok a gyakorlatokhoz.
De ha nem érzem szükségét, akkor ez így van jól.
Vannak érzékeim bizonyos nem látható dolgok felfogásához. Gyerekkoromban azt hittem, mindeni "látja" azt, amit én (pl. emberek tettei mögötti motivációt) , és csak nem rég jöttem rá, hogy ez nincs így. Például mondtam a matekos kollégámnak, hogy a dolgozatokból név nélkül is felismerem a gyerekeket, de nem a kézírásáról, hanem a gondolkodásmódjáról. Azt vártam, hogy azt mondja, ő is így van ezzel. De nem értett meg. Akkor magyaráztam, hogy két, sorról sorra teljesen egyező megoldásnál is tudom, kié az eredeti és ki az, aki lemásolta - ezután teljesen hülyének nézett a kolléga.
Az effajta képességet valami előző életből hoztam magammal, itt nem tettem érte semmit. Velem született.
______________________________________________________
"a béke és a szeretet az igazság által jön el az emberek közé " (R.S.)
Áprilia likes this post
Re: A szellemi világ látásának képessége
Efi írta:[size=30]két, sorról sorra teljesen egyező megoldásnál is tudom, kié az eredeti és ki az, aki lemásolta [/size]
Ez úgy van, hogy aki másolt, annak a megoldása mögött nincs gondolat. Formailag helyes, de élettelen, olyan, mint egy üres héj.
______________________________________________________
"a béke és a szeretet az igazság által jön el az emberek közé " (R.S.)
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.