A szellemi világ látásának képessége

Efi írta:"Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire szükséges, hogy a magasabb rendű képességek kifejlesztésére törekvő ember vállalja a komoly gondolkodás munkáját. Ezt azért kell ilyen nyomatékosan hangsúlyozni, mert sokan akarnak „látáshoz” jutni, de a gondolkodásnak ezt a komoly, lemondásteljes munkáját lebecsülik. Szerintük a gondolkodás nem segíthet, a dolog az érzéseken vagy ehhez hasonlókon múlik. Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy magasabb értelemben, vagyis valójában senki sem lehet „látó”, aki előbb bele nem dolgozta magát a gondolati életbe.

Sok embernél bizonyos belső kényelmesség játszik itt nem kívánatos szerepet. Nem válik tudatossá bennük, mert ez a kényelmesség az „elvont gondolkodás”, az „értelmetlen spekuláció” megvetésének mezébe öltözik. Félreismerjük azonban a gondolkodást, ha hiábavaló, elvont gondolatmenetek kieszelésével tévesztjük össze. Az „elvont gondolkodás” könnyen megölheti az érzékfeletti megismerést. Az életteljes gondolkodás viszont az érzékfeletti megismerés alapja lehet.

Minden esetre sokkal kényelmesebb volna, ha a gondolkodás munkája nélkül érhetnénk el a magasabb rendű látást. Sokan éppen ezt szeretnék. A „látás” eléréséhez azonban belső szilárdság és lelki biztonság kell, amelyhez csak a gondolkodás vezethet el bennünket. Enélkül csak semmitmondó, fel-felvillanó és ismét eltűnő képekről, zavaróan ható lelki játékokról lehet szó. Ez sokakat szórakoztat, de a magasabb világok igazi megismeréséhez semmi köze sincs.

Ha meggondoljuk továbbá, hogy milyen tisztán szellemi élmények várnak arra, aki valóban belép a magasabb világokba, akkor azt is megértjük, hogy a kérdésnek van egy másik oldala is. A „látó” lelki élete tökéletesen egészséges kell, hogy legyen. Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás. A lelki élet egészsége többnyire megsínyli, ha a magasabb fejlődéshez vezető gyakorlatok nem a gondolkodásra épülnek. Amilyen igaz, hogy az egészségesen és helyesen gondolkodó embert a „látás” adománya még egészségesebbé teszi, és az életben még derekabbá lesz, olyan igaz az is, hogy ha úgy akarunk fejlődni, hogy közben álmodozunk és félünk a megfeszített gondolkodástól, akkor ez fantáziáláshoz vezet, és hamis lesz az élettel szembeni beállítottságunk."



"Az alaptalan hitetlenség mindenképpen káros, mert elriasztó erőként működik az emberben, megakadályozza a termékenyítő gondolatok befogadását. De a magasabb érzékszervek kifejlesztésének az előfeltétele nem az, hogy vakon higgyünk, hanem hogy a szellemtudomány gondolatvilágát magunkba fogadjuk. A szellemi világ kutatója a következőt kívánja tanítványától: nem hinned kell azt, amit neked mondok, hanem átgondolnod, gondolatvilágod tartalmává tenned; akkor gondolataim önmaguktól úgy hatnak rád, hogy felismered az igazságukat. Így gondolkozik a szellemi világ kutatója. Ő adja az ösztönzést, de a közöltek igaz voltának elismeréséhez szükséges erő hallgatója benső világából fakad. Ilyen értelemben kell szellemtudományos szemléletre törekednünk. Ha megvan hozzá az önfegyelmünk, hogy gondolkodásunkkal a szellemtudomány közléseiben elmélyedjünk, biztosak lehetünk abban, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt önálló látáshoz jutunk."  

Rudolf Steiner

És nálad kialakult már valamiféle szellemi látás, mint érzékfeletti képesség, Efi? Milyen tapasztalataid vannak?

Nem alakult ki. Őszintén szólva nem végzek gyakorlatokat a szellemi látás kialakulásához. Nem is tartom annyira fontosnak a szellemi látást a jelenlegi életemben. Azt látom, hogy egyszerűen csak az életem maga, az, ami a fejlődésemhez szükséges feladatokat adja nekem.
Szellemi látással rendelkezni persze roppant érdekes volna, de ha pusztán kíváncsiságból, a saját szórakoztatásom kedvéért akarnék szellemi látó lenni, hibát követnék el, ami a bukásomhoz vezetne. A szellemiekbe való felemelkedés olyan felelősséggel jár, amit jelenleg nem tudok felvállalni. Pont elég megbirkózni azokkal a kihívásokkal, amiket az életem hoz, hogy jellemben fejlődjek.

Vagy csak lusta vagyok a gyakorlatokhoz.
De ha nem érzem szükségét, akkor ez így van jól.

Vannak érzékeim bizonyos nem látható dolgok felfogásához. Gyerekkoromban azt hittem, mindeni "látja" azt, amit én (pl. emberek tettei mögötti motivációt) , és csak nem rég jöttem rá, hogy ez nincs így. Például mondtam a matekos kollégámnak, hogy a dolgozatokból név nélkül is felismerem a gyerekeket, de nem a kézírásáról, hanem a gondolkodásmódjáról. Azt vártam, hogy azt mondja, ő is így van ezzel. De nem értett meg. Akkor magyaráztam, hogy két, sorról sorra teljesen egyező  megoldásnál is tudom, kié az eredeti és ki az, aki lemásolta - ezután teljesen hülyének nézett a kolléga. 

Az effajta képességet valami előző életből hoztam magammal, itt nem tettem érte semmit. Velem született.

Efi írta:[size=30]két, sorról sorra teljesen egyező  megoldásnál is tudom, kié az eredeti és ki az, aki lemásolta [/size]

Ez úgy van, hogy aki másolt, annak a megoldása mögött nincs gondolat. Formailag helyes, de élettelen, olyan, mint egy üres héj.