Kapcsolattartás a szellemvilággal - Channelling

Ezt a sorozatot már nagyon régóta tervezem, régóta olvasok utána és gyűjtögetem magamnak az anyagot hozzá.
Egy olyan jelenségről van szó, ami végigkiséri az emberiség évezredeit, bizonyos időkben elfogadott, tisztelt sőt "szent" szerep volt "kapcsolattartónak" lenni, míg voltak időszakok amikor kinevették vagy üldözték ezeket az embereket. 
De tagadhatatlan az a hatás, amit a kollektív tudatunkra tettek, ők voltak, akik csatákat előztek meg vagy épp az ő üzenetük miatt tört ki egy egy háború. 
Nekik köszönhetjük nagy vallásaink szent könyveit, de az ősi időkben ők gyógyították testi lelki bajainkat, sokszor saját biztonságukat sem féltve. 
Mert mit nyer vagy mit veszít az az ember, aki hajlandó másokat szolgálva a láthatatlan útra lépni, hogy a közösség, a közös jó érdekében, akár a halált kockáztatva (vagy rosszabbat) 
elhozza az értékes információt a magasabb világokból?
Nekik szeretnék emléket állítani a fiókomban.

De jó!

Mielőtt nekivágunk ennek a több ezer éves utazásnak, nézzük át a biológiáját a jelenségnek és hogy mit mond róla a tudomány. 
Hogyan változnak az agyhullámaink a kapcsolatfelvétel közben? Hányféle transzállapotot ismerünk? Mi a szerepe a tobozmirigynek a vizuális látomásokban? 

A transz állapot - más szóval révület- egy olyan speciális tudatállapot, amelyben a személy nem reagál a külső ingerekre, mert nincs kapcsolata a fizikai testével, mégis el tudja érni (fizikai) céljait. 
A kifejezése kapcsolódik a vallási révület, ima, meditáció, Flow élmény, sámánizmus, hipnózis kifejezéséhez. 
Révület során megváltozik az alany idő-és térérzéke, látomásokat, víziókat élhet át. 
A szakirodalom nagyon sokfajta transzállapotot ismer: sámán-, víziólátó-, jós-, testenkívüli-, hipnotikus-, meditatív-, médiumi-, orgazmikus-, pszichedelikus-, alvajáró-, halálközeli-transzállapot. 
Előidézhető:
önhipnózis, körforgás, ütemes dobolás, böjtölés, hallucinogén szerek bevételének során. 

Melyik az a szervünk, ami ennek a csatornának biztosítja a fizikai alapját? 
Az agyunk. 
Gyakorlatilag az agyunk egy elektromos készülék mini vegykonyhával.
Működése során különböző frekvenciát bocsájt ki, ugyanis agysejteink elektromos jelekkel kommunikálnak egymással. A ciklikusan váltakozó elektromos jelek összessége az Agyhullámok, ezt a gyakorlatban az EEG készülékkel tudjuk mérni.
Az EEG-vel meg tudjuk mondani, hogy milyen tudatállapotbán vagyunk épp, hogyan érzékeljük a valóságot, hogyan kapcsolódunk hozzá.
A jelenleg ismert agyhullámaink:

BÉTA  kb. 14-25 Hz
Ez az általános ébrenlét funkciója az agynak, ez az információfeldolgozó elme működése. 
Legalább három al-állapota van, a magas BÉTA állapot erős stresszre, szorongás utal.

ALFA kb. 7-14 Hz
Ez a mindennapi relaxációs állapotunk. Bizonyos meditatív állapotok jellemzője, ilyenkor intuitívak vagyunk, kreatív állapotokban gyakran fordul elő (rajzolás, festés, tánc, zenélés), illetve ez kíséri az alvás előtti időszakot és ébredés állapotát. Ez a Flow state.
A magas ALFA állapotot az Agykontrollban igyekeznek elérni. 

THÉTA kb. 4-7 Hz
Mély alvás, mély meditáció. Itt tudunk kapcsolatot felvenni a tudatalattinkkal. De ez a helye/ideje a transzállapotok legtöbbjének is.
Ebben a mélységben kapcsol be az öngyógyítás. 

DELTA kb. 0,5 - 4 Hz
A legmélyebb pihenési fázis, itt az öngyógyítás maximumra kapcsol. 

GAMMA kb. 25- max 100 Hz
Ez a legújabban felfedezett agyhullámok. 
Kimagasló mentális funkció és fókuszáló képesség jellemzi. "Áldottság" érzése. A Buddhista meditációk cél állapota.

A tobozmirigyről nagyon keveset tud a mai hivatalos tudomány, tudjuk hol helyezkedik el (az agy közepén) és hogy nagyon fontos szerepet tölt be a cirkadián ritmus működtetésében. 
Belsejében nagyon apró piezoelektromos kristályok vannak, amik valószínűleg elektromos jel fogadására, és továbbadására szolgálnak. 
Azt tudjuk még, hogy a ma élő emberek nagy részének felnőtt korra elmeszesedett ez a szerve (és ha belegondolunk a cirkadián ritmus fontosságába, megérthetjük, hogy ez nem egy normális folyamat), ezt én is kijelenthetem, több ezer agyi MR és CT vizsgálat elvégzése után. Hivatalosan erre nincs magyarázat, a nem hivatalos források pl.a fogkrémben található fluoridot teszik felelőssé, többek között. 
S bár a tobozmirigyról való hivatalos információ nagyon kevés, meglepően gazdag metafizikai anyag szól róla, kezdve az ókortól. 
Őseink úgy gondolták, hogy ez a harmadik szemünk valójában,és  pl. Descartes a "lélek trónjának" hívta. 

De nézzük meg hogyan is működik a cirkadián ritmus. 
Reggel amikor a látóidegünk fényt érzékel, a tobozmirigy neurotranszmittert kezd kiválasztani, ezáltal ébreszti fel az agyat, ami deltából lassan thétába, alfába majd bétába áll át, ezen folyamaton keresztül realizáljuk, hogy egy fizikai testben vagyunk, a Föld nevű bolygó egy adott pontján, 2023-ban. 
Este fordított a folyamat, a fény hiányára a tobozmirigy melatonint termel, az agyhullámok bétából alfába, thétába majd deltába állnak át, eközben folyamatosan veszítjül el a kapcsolatot a fizikai valósággal és a logikus gondolkozással. 
(Volt már olyan tapasztalatod, hogy ébredéskor nem tudtad hol vagy, ki vagy? Valószínűleg ennek a folyamatnak a zavara állhat mögötte.) 

De nem csak ez a két érdekes hatású anyag termelődik itt, hanem nagy valószínűséggel a DMT - dimetiltriptamin nevű rendkívül erős hallucinogén is, amit Dél-Amerikai sámánok pszichedelikus gombákon keresztül (mint pl. az ayahuasca) vettek magukhoz. 
A DMT minden ember szervezetében jelen van, természetes formában, az agy mellett pl. a tüdő is előállítja, speciális légzéssel pedig természetes úton fokozni lehet a termelődését. 
Ilyen módszer a már említett lassú légzés, amikor is fokozatosan összeszorítjuk a perineum majd a has izmait, de a nyelv felső szájpadra szorításával is hasonló hatást érhetünk el. 

Elképzelhető, hogy ez a kis szerv és a szekrétumai felelősek a különböző módosult tudatállapotokért?
Igaz lenne az, hogy a DMT/Szerotonin/Melatonin a kulcs ahhoz, ahogy a valóságot érzékeljük?
A tobozmirigy lenne a kapu magasabb szellemi síkokhoz?
S az általa kiválasztott anyagok a kapu őrei?
Akik révület állapotába kerülnek, azoknak a szervezetében alapvetően magasabb a DMT szintje, vagy valamilyen oknál fogva tudatosan/tudatlanul képes többet előállítani? 


Az alábbi rövid videóban Dr. Rick Strassman osztja meg gondolatait a tobozmiriggyel és DMT-vél kapcsolatban, amit már a '90-es évek óta kutat. 

Veszna írta:

A DMT minden ember szervezetében jelen van, természetes formában, az agy mellett pl. a tüdő is előállítja, speciális légzéssel pedig természetes úton fokozni lehet a termelődését. 
Ilyen módszer a már említett lassú légzés, amikor is fokozatosan összeszorítjuk a perineum majd a has izmait, de a nyelv felső szájpadra szorításával is hasonló hatást érhetünk el. 

Ezt don Juan is tanította Castanedának!
(de persze Castaneda nem írta le a könyveiben, hogy miért. Akkor mostmár ezt is tudjuk!)

Áprilia írta:

Veszna írta:

A DMT minden ember szervezetében jelen van, természetes formában, az agy mellett pl. a tüdő is előállítja, speciális légzéssel pedig természetes úton fokozni lehet a termelődését. 
Ilyen módszer a már említett lassú légzés, amikor is fokozatosan összeszorítjuk a perineum majd a has izmait, de a nyelv felső szájpadra szorításával is hasonló hatást érhetünk el. 

Ezt don Juan is tanította Castanedának!
(de persze Castaneda nem írta le a könyveiben, hogy miért. Akkor mostmár ezt is tudjuk!)

Mindig meglep, hogy az ősi időkben milyen széleskörben elterjedt volt ugyanaz a tudás, habár ők nem tudtak csak úgy utazgatni, felszállva egy fapados járatra, vagy interneten utánanézni a dolgoknak, ahogy mi tesszük. 
Ezért is volt számomra meglepő, ahogy most olvastam egy könyvet Castaneda-tól, gyakorlatilag értettem amit Don Juan mondott, ha nem is azonos szavakkal, de ugyanazt a nyelvet használjuk. 
Ez a következő rész, a Sámánok kapcsán vált nagyon egyértelművé számomra. 
Mi, emberek, egy tudáson osztoztunk a történelem előtti időkben.

"Alattam parázs, pattanó, 
Fölöttem csillagok. 
Néma szellemek hangja 
Most én vagyok."  

/Orbán Gyula/

A Sámán szó az Evenki népcsoporttól (Szibéria) került Nyugatra, a szó gyökere azt jelenti "tudni".
A nyugati sámán hagyomány keletről érkezett hozzánk, de ez azt jelentené, hogy a jelenség eredete is onnan származik? Ezen máig vitatkoznak a tudósok, nem véletlenül, mert pl. a szanszkrit nyelv Sramana szava nagyon hasonló mind kiejtésben, mind jelentésben. 
(A Sramana szó töve, Sram jelentése "erőt kifejteni", "aszkézist folytatni". Azokra használták ezt a kifejezést, akik teljes odaadással gyakoroltak szellemi céljuk eléréséért és a céljuk a megvilágosodás volt.)

Ha vesszük a fáradságot, és utánajárunk a jelenség eredetének egy átláthatatlan kereszteződéshez érünk, ahonnan a Föld minden vidékére vezet út. 
A sámánságot megtaláljuk minden földrészen, még az eszkimók között is, de nem tudnánk egy olyan országot mondani, ahol nem gyakorolták volna.

Kik a Sámánok? 
Egy ember, legyen az férfi vagy nő, aki egy módosult tudatállapoton keresztül kapcsolatba tud lépni a számunkra láthatatlan világgal, ezáltal meggyógyítva a közössége tagjait testileg és lelkileg.

A történelem előtti ember mit tudott még a Sámánok áldozata által? 
-a szellemvilággal létezik,
-vannak emberek, akik születési adottságuk vagy elkötelezettségük árán képesek belépni ebbe a világba,
-szellemek/magasabb-alacsonyabb dimenziókban élő lények/földönkívüliek nem csak jóindualtúak, de malignusak is lehetnek, kárt is tehetnek a kapcsolattartóban  vagy meg is ölhetik őt,
-de ha jóindulatú segítővel találkoznak a másik világban, az onnan szerzett tudás meg is gyógyíthatja a beteget,
-a Sámánok képesek egy speciális tudatállapotba kerülni, tehetik ezt pszichedelikus gombák/növények elfogyasztásával, monoton mozgásformák ismétlésével, mint tánc, forgás, énekléssel, ritmikus dobolással. 
-s bár talán ebbe az állapotba kerülni mindenki képes, de ők a küldetésüket is végig tudják vinni, 
-a Sámánok képesek segítőket idézni, lelki vezetőket, totem állatok szellemét, üzenethozókat.
-a Sámán képes meglátni a árnyék lelkeket a Világfán, és a világunkban hozni, de képes arra is, hogy felismerje és egyé váljon a Világfán felfedezett "szabad lelkével". 

A legtöbb társadalomban, közösségben Sámánná úgy vált valaki, hogy kitartóan elsajátított minden tudást, ennek szentelve az életét. 
Attribútumai a dob (sokszor ezen repült a másik világban), a kis csengők, rajzolt szimbólumok, Világfa, tűz. 



Magyarországon a sámánizmus egy speciális formája létezett, a Táltosság. A Táltosság gyökere a sámánizmusban rejlik, annyiban tér el, hogy Táltossá nem lehetett válni, azzá kellett születni, ezt minden esetben egy testi jel (fogyatékosság, több ujj a kézen pl.) vagy jósló álom mutatta meg a közösségnek.

Nem tudjuk milyen mélyen rejlik a közös emlékezetünkben, a tudatalattinkban az a tudás, amit nekik köszönhetünk. Ők voltak az első orvosaink, az első pszichológusok, akik kimondatlanul is értették az archetipusok világát. Nem tudjuk mennyi veszett oda pl. a Druidák kiírtásával, akik az európai kultúrkör meghatározó alakjai voltak.
Végleg kitörölni azonban nem vagyunk képesek, csakis elnyomni az emlékezetüket, ez pedig még soha semmi jóra nem vezetett.

1. Dodonai Peleiadészok:
A legősibb Hellén orákulum színhelye, Hérodotosztól tudjuk, hogy már időszámításunk előtt 2000-ben állt és működött.
A monda szerint az egyiptomi Thébából repült ide egy fekete galamb (ez azt jelentené, hogy a tudás Egyiptomból származott?) és egy itt álló tölgyfára letelepedve emberi nyelven kezdett beszélni. Utasítása szerint építették fel a helyiek Zeusz jós helyét (a jóshely romjai még ma is állnak).
Azonban a Dodonai/Dodonnai jóshely (mint az összes többi jóshely az ókori Görög világban) először mind a Földanyának, Gaia-nak lett szentelve.
Az itt élő papnők (Peleiadeszok=galamb) a puszta földön aludtak, mezítláb jártak, és sosem mosták le talpukról a föld porát - így állandó kapcsolatban lehettek a Földanyával.
A szentély a szent tölgy köré épült, és ezt a „szent tölgyet” az első szentély megépüléséig (Kr. e. IV. század) triposzok, azaz háromlábú állványon álló bronzüstök védték. A jóslás úgy történt, hogy az emberek a kérdéseiket vékony ólomlemezbe vésték, átadták a jósda papjainak, a papok a szent tölgy leveleinek a susogásából „kiolvasták”, majd a jósnő írott formában továbbította a jóslatkérőnek a választ.
Néha pedig a triposzok bronzüstjeit is használták a jóslás eszközéül: megkongatták az edényeket és ezek hangzásából olvasták ki a papok az isten üzenetét.








   2. Delphoi Püthia:
A jóshely felépülése előtt Delphüné, a félig nő, félig kígyótestű sárkány volt  Delphoiban a jóshely szent forrásának őre. Ő dajkálta a föld szülte Tüphónt. Delphünét Apollón ölte meg, majd testét a világ köldökének tartott Omphalon alá temette, amely után a Püthón (szó szerint: „rothadó”) nevet kapta, mivel a nap sugarai szétrohasztották testét, a monda szerint az így keletkező gázok segítették a Püthiát. (Lényegében a sáekány/kígyó juttatja révületbe a papnőt.)
Ez a hely valószínűleg már ősidők óta tisztelt volt, ugyanis rengeteg hiedelem és monda fonódik össze a nevével. Az Apolló templom belsejében égett pl.a Prométheusz által ellopot tűz örökmécsese is.
Az első hivatalos alapítása kb. időszámításunk előtt 1500-ra tehető, ekkor még csak egy babérágakból emelt kis kunyhó volt, Gaia tiszteletére. Ezen a helyen kábító, tudat módosító mérgesgázok szálltak fel a Föld méhéből.
A hagyomány szerint a jósda bejárata felett volt a szállóigévé vált felirat: Gnóthi szeautón (ógörögül: γνῶθι σεαυτόν) — Ismerd meg önmagadat!
Eleinte fiatal szűzlányokat jelöltek ki a feladatra, azonban miután egyre több férfi kívánt közelebbi kapcsolatba kerülni velük, a templom papjai a helyi lakosság köréből választottak idősebb nőket a szerepre. A kiválasztott nőnek maga mögött kellett hagynia addigi életét, és teljességgel a szentély és az istenek szolgálatára áldozni magát.
A Püthiához egy hónapban egyszer volt lehetőség fordulni, az év kilenc melegebb hónapjának hetedik napján (az ókori görögök szerint a hidegebb hónapokban Apollón a hüperboreaszok földjére vonult vissza, ahol az örök tavaszt élvezte). A jósnő minden alkalom előtt böjtölt, közvetlenül előtte pedig rituális fürdőt vett. Ezután felült a bűzös gázokat árasztó szakadék felett felállított háromlábú székre, egyik kezében egy tál tiszta forrásvízzel, a másikban pedig babérlevelekkel. Utóbbiak nem biztos, hogy az általunk is ismert babérlevelek voltak, lehetséges, hogy a hallucinációt vagy transzba esést elősegítő növény volt a jósnőnél, amelynek leveleit égethette vagy rághatta – az egyik valószínűnek tartott ilyen növény a leander (Nerium oleander), avagy babérrózsa, amely az epilepsziás rohamhoz hasonló tünetek előidézésére képes.





   3. Epidauruszi szentély:
a szentély Aszklépiosznak (a gyógyítás istene, Apolló gyermeke) volt szentelve, valószínűleg az időszámításunk előtt 400-as években épült. A népszerű istenség jellemző attribútuma volt az orvosi pálca, amelyre egy kígyó tekeredett fel (nem tévesztendő össze Hermész Caduceus-ával). Szentélyei gyógyforrások, gyógyító barlangok köré épültek, ahol Aszklépiosz papjai, az Aszklépidák gyógyítottak.
Ezekben a templomokban a kezelés nagyrészt az egészséges életmód népszerűsítésére összpontosult, különös tekintettel az egyén lelki szükségleteire.
Az Asclepieionra jellemző volt az "inkubáció" (templomi alvás) gyakorlata.  Az alvás előtt a beteget megmaratták egy nem mérges kígyóval (a beteg nem tudta, hogy ártalmatlan) majd aludni tért (ahol szintén kígyók voltak), azzal a várakozással, hogy maga Aszklépiosz  meglátogatja őt álmában, és felfedi előtte, mit kell tennie a gyógyulásért.
Az Aszklepionba való belépés előtti kezelés a "catharsis" vagy a megtisztulás volt, ami több napig tartó tisztító fürdőkből és tisztítókúrákból állt, tisztító diéta kíséretében.
Ennek a hosszantartó előkészítő és gyógyító folyamatnak a végén a beteg saját maga álmodta meg, csatornázta le az isteni (vagy tudatalattijának, tudatfelettijének) üzenetet.

Pátriárkák, Próféták és Apostolok a Közel-Keleten


A (jelenlegi) emberiség bölcsője két folyó, a Tigris és az Eufrátesz hordalékai által feltöltött termékeny félholdon volt megtalálható. Ez a termékeny terület adott otthont megannyi kultúrának több ezer évvel ezelőtt, aminek idővonalát legjobb tudásunk szerint kb. 8000 évre vezethetjük vissza. 
De nem csak a Sumérok, Akkádok, Babilóniaiak vagy Asszírok éltek itt, hanem azok a biblikus alakok (Ősatyák, Próféták) is, akiknek három nagy világvallásban (kereszténység, judaizmus, iszlám) is meghatározó szerepük van...és akik látomások és álmok útján kapták üzeneteiket istenüktől vagy angyaloktól. 
Most erről a történelmi homályba vesző időszakról és alakokról lesz szó. 

De kik is azok a Próféták? 
A próféta szó a görög pro (προ) és phémi (φη|μί) szavakból tevődik össze, mely jelentése: valakinek a nevében beszélni vagy valaki szószólója. 
Általános értelemben: egy olyan személy, aki kapcsolatba lép az isteni lénnyel, majd annak nevében beszél és közvetítőként szolgál az emberiség számára azáltal, hogy üzeneteket vagy tanításokat közvetít e természetfeletti forrásból. 
A Bibliában olyan látó vagy látnok, akihez akkor fordultak az emberek, ha Istent akarták valami felől megkérdezni.
Az isteni üzenetet álmok és látomások útján kapták meg, de olyan is megesett, hogy Isten és Angyalai személyesen látogatták meg az illetőt. 


 Noé

Talán érdemes a Mezopotámiai Noéval kezdeni, mert a Biblia szerint ő a mostani emberiség atyja, akit a Biblia így ír le :"igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében".
Valószínűleg ezért is, Noénak közvetlen, kétirányú kapcsolata volt istenével, de hogy ez egész pontosan mit jelentett, nem tudjuk, ezt az információt nem bontja ki kellő részletességgel az Ószövetség. 
A történet szerint egy olyan időszakban élt, amikor annyira elhatalmasodott a gonoszság a Földön, hogy Isten el akarta törölni az összes életet, ezt mondta Noénak: 
"Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. 
Ezért elpusztítom őket a földdel együtt.
Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: 
Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 
Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. 
Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt."


    Ábrám/Ábrahám 

Ami igaz volt Noéra, az a kevésbé volt elmondható a Mezopotámiai Harrán-ban vagy Ur-ban született Ábrámra (a későbbi Ábrahámra), az egyistenhit megalapítójára. A Teremtés könyve szerint legalább kétszer is azt hazudta, hogy Szárai a testvére és nem a felesége , csakhogy ne öljék meg a Száraira szemet vetett férfiak. 
Az egyikük - Abimélek, Gérár királya- feleségül is veszi Szárait, aki hosszabb időt eltölt ebben a pozícióban, mert a Biblia is megjegyzi, hogy isten nem engedte, hogy gyerekek szülessenek Abimélek házában ezalatt az idő alatt. Ábrám ezek után is, isteni hátszéllel óriási vagyonra tett szert. 
(Azt a fontos tanulságot levonhatjuk ebből, hogy az "isteni" kapcsolathoz nem volt/van szükség magasabb erkölcsi szintre.)
     Amikor Ábrahám 99 éves lett, az Úr személyesen jelent meg a számára:
 "Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat. 
Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: 
Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. 
Mert Istened leszek, és utódaidnak is."



  Jákob

A Biblia szerint Jákob a fiatalabbik volt Izsák és Rebeka ikerfiai közül, bátyja Ézsau. 
Mikor felnőtt, anyja segítségével csalással megszerezte a közben megvakult idős Izsáktól az atyai áldást, ami a bátyjának járt volna: először rávette a munkából éhesen hazatérő Ézsaut, hogy egy tál ételért cserébe mondjon le elsőszülöttségi jogáról, majd később Ézsau ruháiba öltözve ment be apjához, aki megáldotta. Jákob ezután elmenekült otthonról, mert félt Ézsau haragjától.
De hozzá köthető az Ószövetség egyik legszebb álom-látomása is:
"Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 
És álmot látott: 
Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 
Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége"



 Mózes

A másik nagyon szép és a popkultúrában is gyakran megjelenő látomás Mózessel történt meg, akihez isten egy égő (de el nem égő) csipkebokor formájában jelent meg. De ő volt az is aki személyesen találkozott istennel a Horeb hegyén, ahol átvette tőle a 10 parancsolatot tartalmazó kőtáblákat. 
De álljon itt egy idézet az első találkozásukról:
"Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. 
Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 
Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! 
Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 
Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 
Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! "



Mohamed

Mohamedet az iszlámban Isten küldöttének (raszúl Alláh) és a próféták pecsétjének, azaz az utolsó prófétának tekintik, aki az Ó- és Újszövetség után tolmácsolta az emberiség számára Isten üzenetét, a Koránt. Mohamed fellépése azonban nem csak vallási szempontból rendkívüli, birodalomalapítóként is számon tartjuk: a halála előtti tíz évben sikerült egyesítenie az addig széttagolt arábiai törzseket, amelyeket ő és utódai, a kalifák állammá szerveztek. 
Negyvenéves kora körül kezdett el látomásokat látni és hangokat hallani, ezért gyakran a Mekka közelében lévő Hira hegyen meditált, itt jelent meg előtte Gábriel arkangyal, hogy 20 éven keresztül ismertesse vele Isten szavait. 
Ez 114 szúrát (fejezetet), és 6348 áját (verset) tartalmaz, és ezek összességét Koránnak nevezzük.
Alapvetően a Próféta egy magányt kereső, töprengő ember volt, gyakran voltak álmai és látomásai.  

Saul/Pál

Szent Pál vagy Pál apostol az őskereszténység kiemelkedő egyénisége; a „tizenharmadik apostol”.
A farizeusnak nevelt Saul néven ismert fiú fiatalemberként a keresztények kegyetlen üldözője volt. A bibliai elbeszélések szerint „gyűlölettől lihegve” Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse a kivégzett Jézus követőit, akik hittek Jézus Krisztus feltámadásában. Minden másképpen történt, mint ahogy elképzelte.
Az úton hirtelen nagy fényesség vette körül, amitől egy időre meg is vakult. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (ApCsel 9,1–31). 
Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.


János 

A tizenkét apostol egyike. A korai egyházatyák szerint ő volt a legfiatalabb tanítvány, túlélte a többi apostolt és az egyetlen közülük, aki természetes halált halt. A keresztény hagyomány őt azonosította a János evangélium, a három János-levél és a Jelenések könyve szerzőjeként
Anyja, Szalómé, Jézus követői közé tartozott
A keresztény hagyomány szerint az Égei-tengeri görög Pátmosz-sziget egy barlangjában írta a száműzött János apostol a Jelenések, más néven az Apokalipszis könyvét.
"Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.
10. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét.”

Azt az eddigiek alapján is láthatjuk, hogy a látomás, isteni vízió, nem függ az illető választott útjától, legyen az bármelyik  vallás vagy spirituális, misztikus, ezoterikus  hagyomány.
De mit kezdett a korai egyház az ilyen fajta szent révülettel, hogyan kezelte, milyen sors jutott a szent látomások megtapasztalóinak?
Ha kicsit is utánanézünk, számtalan olyan csodálatos nővért, szerzetest, apátot találunk, akik bátran felvállalták adottságukat még a nehézségek ellenére is.
Nehéz volt a választás a szent életű keresztény férfiak és nők sokaságából, épp ezért most az én személyes kedvenceim közül három  életéről fogok mesélni, akik példaként álhatnak mindannyiunk előtt hitük melletti  elkötelezettségben, tisztaságban és az elesettek iránti együttérzésben.



Hildegard von Bingen


Latinul  író német misztikus, természettudós, bencés apátnő, zeneszerző, polihisztor  (Bermersheim vor der Höhe 1098. – Bingen am Rhein, Rupertsbergi kolostor, 1179. szeptember 17.)
Még életében híressé vált látomásaival, bölcsességével, írásaival és zenei kompozícióival, tanácsát pedig Európa-szerte kikérték. Látnoki adottságai miatt "Germánia prófétanőjének" és "Rajnai Szibillának" is hívták. 2012-ben XVI. Benedek pápa egyháztanítóvá nyilvánította.
A rupertsbergi (ma Bingerbrück) apácamonostor tagja és feje volt. Szent élete és látomásai révén korának egyik legnevesebb alakja.
A katolikus egyházban a nyelvészek és az eszperantisták védőszentje, egyrészt azért, mert isteni sugallatra tanult meg latinul, másrészt mert kifejlesztett egy saját nyelvet (Lingua Ignota, az "ismeretlen nyelv") is.
Nemesi család (Hildebert von Bermersheim) tizedik gyermekeként jött világra 1098-ban. Szülei felajánlották Istennek, és a korabeli szokásoknak megfelelően nevelését 8 éves korában a bencés apácákra bíztál. Első kolostori otthona a Odernheim am Glanban található Disibodenberg-kolostor volt.
Kolostorát távoli vidékekről keresték fel rászorulók, betegek. Tudták, hogy a kolostornak gondosan ápolt gyógynövénykertje van, falai között pedig kenetekből, teákból és gyógycseppekből álló gyógyszertár rejtőzik.
Látomásai, misztikus tapasztalatai egészen gyermekkorától végigkísérték életét. Hildegard elmondta, hogy három évesen látta először "Az élő fény árnyékát", és ötéves korára kezdte megérteni, hogy látomásokat tapasztal.  A „visio” (latinul „látás”) kifejezést használta tapasztalatának leírására, és felismerte, hogy ez olyan ajándék, amelyet nem tud megmagyarázni másoknak.  Hildegard elmagyarázta, hogy mindent Isten fényében "lát" az öt érzékszervén keresztül: látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás.
„Megnyílt a mennyország, és egy rendkívül ragyogó tüzes fény jött, és átjárta az egész koponyám, és felperzselte az egész szívem és az egész mellkasom.” – írta.  Egy mennyei hang azt mondta neki, hogy ossza meg látomásait a világgal, és 1141-ben apátja beleegyezett, hogy Volmar testvér segítsen neki feljegyezni azokat, így született meg három gazdagon illusztrált könyve is.



Hildegard-ot látomásai mellett leggyakrabban gyönyörű zenéjéről ismerjük.
Ő az első zeneszerző, akinek életrajza ismert, több mint 70 zenei művet szerzett, és az első moratórium is az ő nevéhez köthető. Vibráló, élettel teli kolostort alapított, ahol zenés darabjait elő is adták.


Hildegard von Bingen egyre nagyobb hírnévre tett szert, a korabeli pápa, III. Jenő is érdeklődött iránta.
"Egy szenttől jöttünk vissza. Ez az apáca minden földi mérték fölött áll. Értelme, gondolkodása és beszéde nem ebből a világból való." – számolt be neki egy püspök. Még abban a korban is, amikor a misztériumot, a transzcendenst a hétköznapi világ természetes részének tekintették, szemet szúrt az apátnő viselkedése, de jócselekedeit elvitatni senki sem tudta. Királyok, fejedelmek kérték ki Hildegard tanácsát, ő pedig a saját keresetlen, karakán stílusában ki is osztotta azokat, akik nem járták Isten útját. Magáról mégis így nyilatkozott: „egy törékeny ember, akiben semmi állandóság nincs, hamu a hamuból és por a porból”.
(Az életével kapcsolatban ajánlom Anne Lise Marstrandh-Jorgensen könyvét, a két kötetes Hildegard - ot, a fiatal dán írónő filmszerűen láttatja velünk a középkori környezetet, és drámai hatással számol be Hildegard különleges életútjáról, vízióiról, és a férfiak által uralt egyházba való beilleszkedésről, csodálatos olvasmány.)


Avilai Nagy Szent Teréz


Apáca, misztikus, a római katolikus egyház szentje és egyháztanítója, a Sarutlan Kármelita Rend megalapítója. A spanyol aranykor (1492–1659) egyik legfontosabb írójaként tartják számon.
1515. Március 15-én született  Teresa Sánchez de Cepeda y Ahumada néven, a Spanyolországi Avila-ban, jómódú zsidó családban született, tizenkét gyermek egyikeként, nagyapja marranó volt, azaz a zsidóüldözések hatására kitért (kikeresztelkedett).
Apja gazdag ruha- és gyapjúkereskedő, Ávila egyik leggazdagabb embere, aki lovagi címet szerzett, és beolvadt a katolikus keresztény társadalomba.

Már gyermekként kereste a magányt, és amikor más lányokkal volt együtt, szeretett velük apácásdit játszani; úgy téve, mintha valami zárdában élnének együtt.
A szentek életéről szóló beszámolók lenyűgözték, és hét évesen elszökött otthonról testvérével, Rodrigóval, hogy a mórok elleni harcban mártírhalált keressen, de a nagybátyja hazahozta őket, amikor észrevette őket a város falain kívül.
  Nem akart férjhez menni, így 1535 őszén apja akarata ellenére karmelita apáca lett a Megtestesülés ávilai kolostorában.
A kolostorban aztán súlyosan megbetegedett. Nem világos, hogy milyen betegségről van szó, a tünetei: bágyadtság, ájulás, epilepsziás rohamok és görcsök. A zárdából haza is vitték, hogy a szülői házában haljon meg. Két-három éven át bénultan feküdt. Sikerült azonban felépülnie, és visszatért a kolostorba.
A fiatal lányból fokozatosan érett, bölcs apácává változott, olyan emberek vették körül, akik lelki tanácsért fordultak hozzá mind a kolostorban, mind annak falain túl. Ebbe a körbe tartozott az apja is, aki végül beletörődött a lánya választásába.
A spanyol karmelita szerzetesség megújítójaként egy új rend, az ún. Sarutlan Kármelita Rend alapítója lett. Az első kis zárda, amelyben Teréz apátnő lett, 1562-ben jelent meg Avilában.

Élete folyamán számos misztikus élménye volt (látomások, elragadtatások, eksztázis). 25 éves volt, amikor az első nagyobb misztikus élményben, Jézus jelenésében részesült. Azonban még legjobb barátai közül is sokan gondolták azt, hogy ördögi szemfényvesztés áldozata, ezért önéletrajzát, mintegy saját védelmében írta meg.
Lelki életének további elmélyülése volt 1558 táján a pokolról való víziója.
Önéletrajzában azt írta, hogy a vallásos elragadtatás pillanatában nem tudja megakadályozni, hogy felemelkedjen a földről; bár alázatból küzdött ez ellen, megkérte nővéreit, hogy ilyenkor tartsák lenn a földön.
1622-ben szentté avatták és 1970-ben VI. Pál pápasága idején a katolikus egyház tanítójává nyilvánították.

Magyarul is megjelentek művei (A tökéletesség útja, belső várkastély), de Csányi Vilmos is írt az életéről egy nagyon kedves, szép regényt A tökéletesség illata címmel. (Mindenkinek csak ajánlani tudom.)
Önéletrajzában, amelyet eksztatikus, misztikus élményei védelmére írt, négy szakaszát különbözteti meg a lélek Istenhez való felemelkedésében:
mentális ima és meditáció;  a csend imája;  felszívódás Istenben;  eksztatikus tudatosság.  

1559-ben, Szent Péter napján Teréz szilárdan meg volt győződve arról, hogy Jézus Krisztus testi formában, bár láthatatlanul mutatkozott be neki.  Ezek a látomások több mint két évig szinte megszakítás nélkül tartottak.  Egy másik látomásban, a híres transzverberációban (transzverberáció: egy misztikus kegyelem, amely során a Szent szívét a „szeretet nyila”-val szúrja át egy angyal) egy szeráf egy aranylándzsa tüzes hegyét többször is átdöfte a szívén, kimondhatatlan lelki és testi fájdalmat okozva neki.

Ennek a látomásnak a beszámolója ihlette Bernini egyik leghíresebb művét, a római Santa Maria della Vittoria Szent Teréz extázisát.

1582 október 4-én  hunyt el, 67 évesen.



Néri Szent Fülöp


Néri Fülöp (olaszul: Filippo Romolo Neri), egyházi nevén Néri Szent Fülöp (Firenze, 1515. július 21. – Róma, 1595. május 26.) katolikus pap, az Oratoriánus-rend alapítója.
Fülöp Firenzében született, egy köztiszteletben álló jogász fiaként. Gondosan nevelték, és korai tanítását a híres firenzei domonkos kolostor, a San Marco szerzeteseitől kapta.
18 évesen, 1533-ban Fülöpöt elküldték nagybátyjához, Romolohoz, aki gazdag kereskedő volt San Germano-ba (ma Cassino), hogy segítse őt munkájában, és mivel gyermektelen volt, ő örökölte volna a vagyonát. Elnyerte Romolo bizalmát, de hamarosan San Germanóba érkezése után Fülöp vallási megtérésen esett át.  Ettől kezdve nem törődött többé a világ dolgaival, és 1533-ban Rómába költözött, ahol hamar elkezdte a szegények és a betegek istápolását, emiatt még életében megkapta a „Róma apostola” címet.
1538-ban kezdte el "házi missziós" munkáját, amelyről híressé is vált, beutazta a várost, keresve a lehetőségeket, hogy emberekkel  beszélgethessen Jézusról, és rávezette őket arra, hogy átgondoljanak, megfontoljanak bizonyos gondolatokat a Jézusi élettel kapcsolatban.
Fülöp tizenhét évig laikusként élt Rómában, valószínűleg nem is gondolt arra, hogy pap legyen.  
1544 körül ismerte meg Loyolai Ignácot.
1548-ban gyóntatójával, Persiano Rossaval Fülöp megalapította a Zarándokok és Lábadozók Legszentebb Háromságának Konfraternitását (konfraternitás: vallásos társulatok a katolikus egyházban a középkorban és a kora-újkorban, amelyek sok esetben egyes szerzetesrendekhez kapcsolódtak, tagjai lehettek papok és világiak egyaránt, céljuk a vallásosság elmélyítése vagy emberbaráti segítség amelynek elsődleges célja a szükségletek kielégítése volt)  amelynek elsődleges célja a Rómába özönlő szegény zarándokok ezrei szükségletének kielégítése volt, különösen a jubileumi években, valamint a kórházakból hazabocsátott, de a munkához még gyenge betegek segítése.
1551-ben, immár 36 évesen, pappá szenteltette magát, és megalapította a San Girolamo della Carità nevű közösséget. Ez a laikus közösség, amely imádságra és elmélkedésre találkozott, lett később az Oratórium Kongregációjának a magja.
Giovanni Palestrina szintén Fülöp egyik követője volt, és zenét is komponált a szolgálatokhoz.
Amikor az oratórium több tagja pap lett, Fülöp megalapította a kongregációt (egyesület, társulat), amelyet a XIII. Gergely pápa (akinek pápaságát évekkel azelőtt Fülöp megjósolta) 1575. július 15-én engedélyezett. A kongregáció fogadalmak nélkül együtt élő világi papokból áll, akik az emberek között élve szolgálják Istent.
A társadalom perifériáján élő utcagyerekek, bűnözők, prostituáltak számára is kiszolgáltatta a szentségeket. Megbotránkozást keltett azzal is, hogy együtt nevelte a különböző nemű híveit.
Néri Fülöpöt humora és bolondos egyénisége már életében népszerűvé tették. Számos anekdota emlékezik meg vidám személyiségéről, de különleges vallásos élményeiről is.
Legismertebb ilyen élménye 1544-ben történt, amikor is szent eksztázisban egy tűzgolyót látott, amely behatolt a száján keresztül a testébe. Tanítványai a halálakor abnormálisan megnagyobbodott szívét, valamint két törött bordáját erre az élményére vezették vissza.
Hogy szentként való tiszteletét visszaszorítsa, Fülöp sokszor bolondként, bohócként viselkedett másokkal. Ezzel egyúttal próbára is tette őket.
Az ismert anekdota szerint egy állítólag csodatevő, vizionárius apácát kellett megvizsgálnia. Fülöp betoppant az apáca zárdájába és megkérte őt, hogy húzza le sáros cipőjét. A nő felháborodva utasította vissza a kérést, mire Fülöp megállapította, hogy az apáca nem lehet szent, „mert hiányzik belőle az alázat”.
A már életében szentként tisztelt férfi 1595-ben hunyt el.


Néri Fülöpöt 1615. május 11-én avatták boldoggá, majd 1622. március 12-én – Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel, Ávilai Szent Terézzel és Sevillai Izidorral együtt – szentté.

...és ha így sem lett ismerős, elárulom, hogy az ő életéről szólt az 1983-as olasz drámai filmvígjáték, a Legyetek jók, ha tudtok (State buoni se potete)

Ez egy nagyon jó topik, amint lesz időm végig olvasom az egészet.