Re: Aláírás, avatar

Áprilia Pént. 26 Dec. - 8:40

_________
"A szándék nem gondolat, nem tárgy és nem kívánság. A szántszándék az, ami győzelemre visz, amikor a gondolataid azt súgják, vesztettél."

Fortis, látom, te már tudod, mi az a szándékozás..... töpreng

fortis Pént. 26 Dec. - 8:48

Áprilia írta:_________
"A szándék nem gondolat, nem tárgy és nem kívánság. A szántszándék az, ami győzelemre visz, amikor a gondolataid azt súgják, vesztettél."

Fortis, látom, te már tudod, mi az a szándékozás.....

Igen azt hiszem sejtem .

Áprilia Kedd 30 Dec. - 13:49

Efi, nagyon ütős az új aláírásod!

______________________________________________________
,,Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!"

yes

Vendég Kedd 30 Dec. - 14:28

Áprilia írta:Efi, nagyon ütős az új aláírásod!

______________________________________________________
,,Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!"

Igen. Örülök, hogy érzed te is. öröm

Nagy hirtelen nem jut eszembe, honnan van az idézet, pedig tegnap vagy tegnapelőtt olvastam.

Vendég Kedd 30 Dec. - 15:25

A google szerint ez egy Gandhi idézet:
http://hu.wikiquote.org/wiki/Mahatma_Gandhi

fortis Kedd 30 Dec. - 17:55

efi írta:
Áprilia írta:Efi, nagyon ütős az új aláírásod!

______________________________________________________
,,Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!"

Igen. Örülök, hogy érzed te is. Nagy hirtelen nem jut eszembe, honnan van az idézet, pedig tegnap vagy tegnapelőtt olvastam.

Azt hiszem nem új keletű , de jó ha mindig szem előtt van .
Efikém lehet ilyesmiről beszélgetni , hogy te milyen változásokat szeretnél elsősorban önmagadban amit a világban is látni szeretnél ?

Vendég Kedd 30 Dec. - 20:37

Etoile írta:A google szerint ez egy Gandhi idézet:
http://hu.wikiquote.org/wiki/Mahatma_Gandhi

Igen, igen, köszi.

Fortis, lehetne, majd alkalomadtán megfogalmazom. De ti is megírhatjátok erről a saját gondolataitokat addig is.

Vendég Csüt. 1 Jan. - 21:23

fortis írta:
efi írta:
,,Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!"
Efikém lehet ilyesmiről beszélgetni , hogy te milyen változásokat szeretnél elsősorban önmagadban amit a világban is látni szeretnél ?

(Úgy látom, Fortis, az lett a végeredmény, hogy sehova semmilyen írásod nem került.)

Az idézetet én úgy értem, hogy amilyen változásokat szeretnék a világban látni, azokat ne a világtól követeljem, hanem magam kezdjek hozzá magamban.

Ennek a belátásához elég a józan ész, mégis!
Ha valamilyennek szeretném a világot, mondjuk úgy a példa kedvéért, hogy azt szeretném, ha a világ "türkizkék" lenne, akkor ostobaság tőlem, ha én magam a tetteimmel fekete vagy piros vagy sárga színeket eregetek bele. Ezt mindenki belátja. Mégis, amikor konkrétumokra váltjuk, már nem látják az emberek ezt az egyszerű tényt.

Pl. ha olyan világot szeretnék, ami tisztán működik, vagyis nem a protekció hanem az érdem, az alkalmasság vagy a rászorultság határozza meg, hogy ki milyen helyzetbe kerül, illetve milyen javakhoz jut hozzá, akkor az az egyetlen logikus cselekedet, ha magam eszerint viselkedem. Azaz nem keresek, fogadok el vagy nyújtok előnyöket, pusztán azért, mert valakit ismerek.
(A legapróbb ilyen dolog: Értetlenül szoktam a fészbukon pl. az olyan kéréseket fogadni, hogy szavazzak a baba/kutya/ház stb. szépségvenrsenybe az ő rokonukra. Vagy kiskutyájukra, kertjükre, stb. Egyszer meg fogom írni valakinek, hogy rendben, megnézem a kínálatot, és arra adom le a szavazatomat, aki/ami a legjobban tetszik ott. Twisted Evil

)
Ez a hozzáállás kell hogy irányítson engem nem csak az ilyen apró dologban, amit példának hoztam, hanem minden morális kérdésben. Olyanban is, ami kényelmetlen! Ha olyan világot szeretnék, aki nem hagy senkit magára, hanem a minimális támogatást megadja mindenkinek az életben maradáshoz, akkor nekem magamnak is gondoskodnom kell másokról. Nem úgy, hogy a fészbukon megosztom, hátha valaki másnak megesik rajta a szíve. Rendszerint ezt tesszük, mert akkor kényelmesen nem kell semmit se tennünk, de a lelkiismeretünket el tudjuk hallgattatni.
Volt olyan, hogy ismerőseim felszedtek egy esőben ázó kismacskát, és elhozták hozzám, hogy gondoskodjak róla, mert nálam úgyis vannak macskák - na ez pont egy ilyen cselekedet volt. Ahelyett, hogy a csilivili lakásukba befogadták volna, a nyakamba varrták a felelősséget. Jótékonykodni piszkos, kényelmetlen, macerás dolog.
Ezt most részben magamnak is mondom, itt van a közelben egy állatmenhely, ha igazán "tökös" leány volnék, akkor naponta - vagy legalább hetente - elvinnék néhány kutyát sétálni, mert szerintem sokkal jobban szenvednek attól, hogy egy kis kennelbe vannak bezárva, mint az éhségtől szenvednének kóbor kutyaként. De nem teszem, kényelmetlen kötelesség volna, szaralak vagyok én is.
Ha azt gondolom, hogy a legfontosabb egy embernek, hogy elfogadják, odafigyeljenek rá, fontos legyen, akkor nyitottnak kell lennem, mindenki által megközelíthetőnek. De én magányos farkas típus vagyok, leginkább azt szeretem, ha békén hagy mindenki. Tessék, újabb hibám, megint a kényelem...
Én az idézet kiválasztásakor erre a fajta jelentésre gondoltam.
Ennyi jutott most eszembe.

Áprilia Csüt. 1 Jan. - 22:46

Lea. Pént. 2 Jan. - 4:11

Efi, alapvetően egyet értek azzal, amit írtál.
Egy dolgot látok kicsit másképp.
Ezt írod:
Ha azt gondolom, hogy a legfontosabb egy embernek, hogy elfogadják, odafigyeljenek rá, fontos legyen, akkor nyitottnak kell lennem, mindenki által megközelíthetőnek.

Én nem gondolom, hogy mindenki által megközelíthetőnek kell lenni, annak, aki azt akarja, hogy figyeljenek rá.
Csak azzal kellene nyitottnak lennie, akitől várja és szeretné, hogy figyeljen rá.
Persze kell egyfokú kölcsönösség, mert enélkül nem működik hosszú távon a dolog, legalábbis ritkán.
Ha egy "baráti kapcsolatban" csak az egyik fél nyílik meg a másik pedig nem, akkor ott nehéz hosszú távon kommunikációt fenntartani, bár nem lehetetlen.

Különben tovább megyek. Az öngyilkosokig.
Hányszor hangzik el: Óh, ha tudtuk volna, hogy öngyilkos lesz, akkor jobban odafigyeltünk volna rá.
Nos az, aki öngyilkos lett az baromira de nem volt már nyitott senkire. De! Mégiscsak általában jól látja az, aki ilyenkor sajnálkozik, hogy ő tehetett volna valamit.
Mert, ha látom, hogy valaki nem nyitott, de bajban van, akkor megpróbálom én nyitogatni! Ha egy vagy két ember megtenné ezt, akkor más lehetne a végkifejlet.
Persze senki nem meri elhinni, hogy a másik öngyilkos lehet és sokan nem is akarják azt a terhet magukra venni, hogy nekik kelljen egy mondhatni depresszióst pátyolgatni.
Nincs is ezzel semmi baj, amíg csak egy távoli ismerős megy el. De, ha közelebbi volt, akkor ott marad mementónak a lelkiismeretfurdalás - a jel, hogy mégiscsak tennem kellett volna valamit.

Régen volt olyan, hogy nagyon enyhén az öngyilkosság gondolata felé sodródtam, mivel kilátástalannak éreztem az életem.
Az elmúlt év során sokszor éreztem még komolyabb kilátástalanságot, de mivel itt a fiam, akiről gondoskodnom kell egyszerűen az irmagját sem engedhetem meg az öngyilkosság gondolatának.

Viszont arra "jó" volt ez az év, hogy felmértem, hogy ki a barát vagy valami olyasmi.
Aki, akkor is nyitott felém, ha én nem nyitottam.
Akkor is szóba állt velem, ha nem voltam éppen szórakoztató, hanem csak keseregni tudtam.

Keményen megtapasztaltam ebben az évben azt az igazságot, hogy bajban ismerszik meg a barát.

Eközben én is volt, hogy támasza voltam így másoknak.
Nem volt könnyű a saját bajom mellett másokra is odafigyelni, de akire kellett azt hiszem sikerült. Remélem a belső hangom figyelmeztetett, amikor kellett.

Lea. Pént. 2 Jan. - 4:20

Meg persze olyan is van, hogy az ember magára veszi olyannak a terhét, amit nem kellene és lelkiismeret-furdalása lesz tőle.

Komolyan gondolod Efi, hogy dolgod lenne a kutyák sétáltatása?
Azt érzed, hogy fáj neked azoknak a kutyáknak a szendvedése, akik oda be vannak zárva?

Mert, ha sajnálod is őket, de nem teszed meg, akkor sem biztos, hogy a te dolgod.
Biztos van elég emberi lény, akivel törődsz (a munkád által nyilván) és a cicáid is otthon, nem biztos, hogy meg van írva neked még a kutyamentés is.

Sőt szerintem olyan ember is van akinek egyáltalán nincs megírva sem az embertársaira sem más élőlényekre való figyelés (persze a szándékos bántás nyilván nem helyes nála sem), de ettől ő még a maga módján ad a társadalomnak és teljesíti az életfeladatát.

Pl. sok tudósba egy gramm empátia sem szorult, se kutyája, macskája, családja, barátja, viszont egy-egy találmánnyal rengeteget adnak a világnak.

fortis Pént. 2 Jan. - 10:02

efi írta:
(Úgy látom, Fortis, az lett a végeredmény, hogy sehova semmilyen írásod nem került.)

Került , csak törölve lett .

Én annyit tudtam kihozni magamból , hogy a kommunikációmon kellene dolgoznom , mert ha jobban tudnék kommunikálni a világgal , akkor a világ is jobban tudna kommunikálni velem . Tehát amit a világban tapasztalok az nem a világról , hanem önmagamról szól .

fortis Pént. 2 Jan. - 10:13

,,Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!"

Efikém :
Tulajdonképpen amit aláírásnak választok , azt azért teszem , hogy szem előtt legyen , hogy ne feledkezzek meg róla , hogy tanulság legyen a számomra .

Ezzel azt szerettem volna most mondani , kérdezni , hogy bár szépen leírtad a gondolataidat , de azon kívül , hogy tudsz róla megpróbálsz tenni is érte , vagy marad minden úgy ahogy van ?

A beszámolódból eszembe jutott egy jelenet , amikor az eszkimók ellátogattak valamelyik Amerikai nagyvárosba és meglátták a hajléktalanokat az utcán . Ekkor elcsodálkoztak , és megkérdezték az amcsi ismerősüket , hogy ez hogy lehetséges , mert náluk az , hogy megosszák azt amijük van a rászorulókat az életbevágóan fontos , mert a létük múlhat rajta . Mármint nem a rászorulók léte , hanem az egész közösségé , mindnyájuk léte . Ebből kifolyólag náluk olyan hogy valaki hajléktalan legyen , nem létezik .

fortis Pént. 2 Jan. - 10:27

Azt hiszem Leával egyet tudok érteni .
Mondjuk amin még elgondolkodtam , hogy ha mondjuk egy embert egy másik próbál nyitogatni , akkor ezt esetleg az ember tolakodásnak vélheti . Hmm öröm

bár igaz , hogy néha ez a másiknak a javára válhat , pl életmentő lehet . Néha viszont talán pont , hogy felgyorsíthatja a szándék folyamatát .

Lea. Pént. 2 Jan. - 15:51

Fortis írta:Azt hiszem Leával egyet tudok érteni .
Mondjuk amin még Gondolkodtam , hogy ha mondjuk egy embert egy másik próbál nyitogatni , akkor ezt esetleg az ember tolakodásnak vélheti . Hmm bár igaz , hogy néha ez a másiknak a javára válhat , pl életmentő lehet . Néha viszont talán pont , hogy felgyorsíthatja a szándék folyamatát .

Lehet hogy felgyorsíthatja de szerintem maximum nem érinti meg.

Mindenesetre NEM akarom megtudni mert újabban ha kíváncsi vagyok valamire azt elém dobja az élet
Na ezt azért ne
!

Vendég Pént. 2 Jan. - 17:04

Lea. írta:Ezt írod:
Ha azt gondolom, hogy a legfontosabb egy embernek, hogy elfogadják, odafigyeljenek rá, fontos legyen, akkor nyitottnak kell lennem, mindenki által megközelíthetőnek.

Én nem gondolom, hogy mindenki által megközelíthetőnek kell lenni, annak, aki azt akarja, hogy figyeljenek rá.
Csak azzal kellene nyitottnak lennie, akitől várja és szeretné, hogy figyeljen rá.

Nem-nem, ezt egyáltalán nem úgy értettem, hogy azt szeretném, hogy énrám figyeljenek!
Azt gondolom, hogy más embereknek fontos, hogy odafigyeljenek rájuk. Általában az embereknek jó, melengető, ha számít, hogy van. Szeretném, ha a világ olyan lenne, hogy egymásnál biztonságra, megértésre találnának az emberek. (Nem én, hanem az emberek, akik szomjasak erre.)
Ezért kellene nekem ezt megadni mindenkinek, aki tőlem várja ezt.

Lea írta:Különben tovább megyek. Az öngyilkosokig.
Hányszor hangzik el: Óh, ha tudtuk volna, hogy öngyilkos lesz, akkor jobban odafigyeltünk volna rá.
Nos az, aki öngyilkos lett az baromira de nem volt már nyitott senkire. De! Mégiscsak általában jól látja az, aki ilyenkor sajnálkozik, hogy ő tehetett volna valamit.
Mert, ha látom, hogy valaki nem nyitott, de bajban van, akkor megpróbálom én nyitogatni! Ha egy vagy két ember megtenné ezt, akkor más lehetne a végkifejlet.

Nem gondolom, hogy nyitogatni kellene a másikat. Minden olyat elítélek, amikor valaki a maga akaratát erőszakolja rá a másikra. Joga van mindenkinek öngyilkosnak lennie, ha úgy gondolja. Az merőben más helyzet, ha jelzéseket ad le, hogy segítséget kér.

Lea írta:Viszont arra "jó" volt ez az év, hogy felmértem, hogy ki a barát vagy valami olyasmi.
Aki, akkor is nyitott felém, ha én nem nyitottam.
Akkor is szóba állt velem, ha nem voltam éppen szórakoztató, hanem csak keseregni tudtam.

Na, ez az! Így kell!

Vendég Pént. 2 Jan. - 17:20

fortis írta:bár szépen leírtad a gondolataidat , de azon kívül , hogy tudsz róla megpróbálsz tenni is érte , vagy marad minden úgy ahogy van ?

(Nem volt rá igényem, hogy szépen leírjam a gondolataimat. Te kértél erre, ezért erőt vettem magamon.)

Ezek csak kiragadott példák, olyanokat emeltem ki főleg, amiben hiányosságaim vannak. Más területeken, ahol könnyebben megy, ehhez igazodom, igen. Nem csak próbálom.
Például hogy az igazságot ne annak alapján keressem, hogy valamilyen nézetemmel, vágyammal, stb. összecseng-e, hanem hogy akkor is elismerjem, amikor az kényelmetlen valamiért. Vagy hátrányba hoz. A mai intenzíven zajló politikai életben nap mint nap gyakorlom, igyekszem meglátni a csúsztatásokat akkor is, ha az én "táboromban" történnek. Mert hazugságok nélküli közéletet szeretnék. Így ez engem kötelez. Na, az újabb példa, hogyan értem az idézetet.

Vendég Pént. 2 Jan. - 17:30

Most jött szembe ez a vers, ide írom, mert ehhez a gondolatmenethez tartozik tulajdonképpen:

Weöres Sándor: Üdvösség

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

Lea. Pént. 2 Jan. - 18:16

1. Efi, én is általánosságban gondoltam és nem rád.

2. Nem a saját akaratunk másikra erőltetésére gondoltam, hanem arra, amikor valaki maga sem tudja, hogy kérjen-e segítséget és kitől, amikor kívülről kell a bátorítás, mert az öngyilkos-jelölt magányában, gyakorlatilag a betegségében nem mer senkihez fordulni.
Ha ezután elutasít, és akkor is erőlteti a másik fél a dolgokat, na az az erőszakosság!
Mondjuk erre is van eset, hogy muszáj erőszakosnak lenni, mert a másik már beszámíthatatlan.
Például az anorexiás vagy drogos gyerekemet vagy közvetlen családtagomat nem tudnám egy kézlegyintéssel elintézni, hogy nanehogymár erőszakosnak kelljen lennem. Pedig de, akkor én lennék az erőszakos némber!

Efi az öngyilkos-jelöltek már nem kérnek, pont ez a baj. Vagy nagyon finom jelzéseket adnak.
Valóban könnyű ezeket figyelmen kívül hagyni szándékosan vagy véletlenül,

fortis Pént. 2 Jan. - 18:32

efi írta:
fortis írta:bár szépen leírtad a gondolataidat , de azon kívül , hogy tudsz róla megpróbálsz tenni is érte , vagy marad minden úgy ahogy van ?

(Nem volt rá igényem, hogy szépen leírjam a gondolataimat. Te kértél erre, ezért erőt vettem magamon.)

Ezek csak kiragadott példák, olyanokat emeltem ki főleg, amiben hiányosságaim vannak. Más területeken, ahol könnyebben megy, ehhez igazodom, igen. Nem csak próbálom.
Például hogy az igazságot ne annak alapján keressem, hogy valamilyen nézetemmel, vágyammal, stb. összecseng-e, hanem hogy akkor is elismerjem, amikor az kényelmetlen valamiért. Vagy hátrányba hoz. A mai intenzíven zajló politikai életben nap mint nap gyakorlom, igyekszem meglátni a csúsztatásokat akkor is, ha az én "táboromban" történnek. Mert hazugságok nélküli közéletet szeretnék. Így ez engem kötelez. Na, az újabb példa, hogyan értem az idézetet.

Efi ez az , erre gondoltam , ezt kérdeztem . öröm

Örülök neki , ha aktív vagy önmagaddal szemben .
Milyen érdekes , hogy mintha az ember két részből állna . Az egyik amelyik nem akar , és a másik amelyik akar . Ha ebbe a másikba áldozunk egy kis energiát , akkor már elindítottunk önmagunkban valamit . Ez jó .

fortis Pént. 2 Jan. - 18:38

Lea. írta:1. Efi, én is általánosságban gondoltam és nem rád.

Én is eképpen értelmeztem amit írtál , azaz általánosságban .

fortis Pént. 2 Jan. - 18:38

efi írta:Most jött szembe ez a vers, ide írom, mert ehhez a gondolatmenethez tartozik tulajdonképpen:

Weöres Sándor: Üdvösség

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

Szép gondolat .

Vendég Pént. 2 Jan. - 21:18

Értelek benneteket, igen mindenre, amit írtatok.

Áprilia Szomb. 3 Jan. - 8:14

efi írta:Most jött szembe ez a vers, ide írom, mert ehhez a gondolatmenethez tartozik tulajdonképpen:

Weöres Sándor: Üdvösség

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

Ez az újjászületés. Megbánhatatlan.
Utólag látom, hogy még a címe is az "üdvösség"!

Vendég Szomb. 3 Jan. - 10:23

Áprilia írta:
efi írta:
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.

Ez az újjászületés. Megbánhatatlan.
Utólag látom, hogy még a címe is az "üdvösség"!

De, látod, a versben is csak egyetlen ilyen pillanatról beszél az életben. Az újjászületés talán az lehet, amikor ez az állapot állandósul. Addig pedig csak fel-felvillanhat az ember életében ez az állapot. Jó esetben.

Vendég Szomb. 3 Jan. - 22:30

De fura! Most láttam egy filmet amiben az egyik szereplő pólójára ez volt írva angolul:

be the change you want to see (légy a változás amit látni szeretnél)

Áprilia Szomb. 3 Jan. - 23:00

Vendég Szomb. 3 Jan. - 23:30

Mindenesetre nagyon meglepődtem, mert ha ez egy létező jelenség és nem a vak véletlen, akkor vajon hogy működhet?

Vendég Vas. 4 Jan. - 8:17

Etoile írta:De fura! Most láttam egy filmet amiben az egyik szereplő pólójára ez volt írva angolul:

be the change you want to see (légy a változás amit látni szeretnél)

Ú, lehet hogy csinálok én is magamnak egy ilyen pólót.

Ajánlott tartalom