Okosságok, érdekességek, idézetek, fura mondások

Efi írta:Az idő és tér nélküli világ Isten világa. Gondoltam, nem árt, ha megpróbálunk róla elképzelést formálni (pláne hogy egyik-másik szokatlan tapasztalatunk értelmet nyer általa), de ha nem, nem.

De igen, és bár nem írtam le, én magamnak is főként ez jutott az eszembe, egy másik gondolat mellett. Ez olyan, mint Isten világa.  Általunk megtapasztalhat mindent, és persze minden más által.  Nincs szüksége időre, de viszont nekünk a tapasztalóknak ez kétségtelenül szükséges.

huh de jó kis eszmefuttatás. még egyszer szép lassan átolvasom mert érdekes dolgokat írtok

" Az idő hiánya nem mozdulatlanságot jelent, hanem hogy egyszerre látod a dolgoknak, élőlényeknek, stb.-nek a múltját, a jelenét és a jövőjét."
az én értelmezésemben először is az időhiány fizikai valóságra vonatkozik.
A 4D-s világegyetemünk a magasság-szélesség-hosszúság-idő dimenziókból áll, ez utóbbit egy irányban érzékeljük.
a 4d uni valójában 3d-s," univerzumnyi kiterjedésű filmkockák sorozatából áll.

Nadeviszont
az hogy a mi világunkon kívül az időtlenség mit jelent arról nem foglalok állást. lehetséges, hogy az asztrális térben v a mennyek dimenzióiban az időtlenség az időn felüliséget vagy épp a múlt-jelen-jövő egységét jelenti

"Az ember törekszik az igazságra. Amikor az emberek a már meglévőből próbáltak a dolgokról elméleteket alkotni, az élet legkülönbözőbb területein azt találjuk, hogy gyakran ellentétes módon nyilatkoztak meg. Ha látjuk azt, hogy mit tart igazságnak az egyik ember, és ezzel szemben mit állít a másik, azt híhetnénk, hogy az igazságra törekvés a legellentétesebb nézetekhez és véleményekhez vezet. Az elfogulatlan megfigyelő mégis hamarosan megtalálja a vezérfonalat ahhoz, hogy mi az, ami az embereket ennyire különböző véleményekhez vezeti, noha mindnyájan az igazságot keresik.
…
Ha az emberben tudatosodik az, hogy véleményének alakulása függ a saját, már meglévő álláspontjától, saját tulajdonságaitól, saját individualitásától, s ha ennek tudatában mindezt levonja abból, amit igazságnak akar nevezni -" akkor kap olyan képzetet, amit függetlenné tett a saját nézőpontjától.
"A valódi igazság-érzék megszerzésének első követelménye az, hogy megszabaduljunk önmagunktól, hogy felmérjük, mi az, ami a saját álláspontunktól függ.
…
Ha az ember törekvésével el akar érni valamit a világban, ahol érvényesülni akar, az egoizmus vezeti. Ha valamit tenni akar, amit helyesnek tart, és amit valaki más ellenében érvényesíteni akar, s eközben haragra gyullad, akkor ez az önzés jele. Ennek a haragnak a kifejezésre jutását meg kell fékeznie, ha fel akar emelkedni az igazsághoz. Az igazságot tehát legbensőbb lényünkben éljük át. Mégis, noha önmagunkban éljük át, általa mégis egyre inkább megszabadulunk énünktől. Ehhez természetesen az szükséges, hogy az igazságra való törekvésünkbe valóban ne keveredjék bele semmi más, mint az igazságnak a szeretete. 
…
Az igazság magasrendű cél. Ez abból is látszik, hogy ma az embereknek az előbb említett feltételek mellett csak egy szűkre szabott külső területen mutatkozik meg.
Csak a matematika, a számolás területe az, ahol az emberiség általában már elérte ezt a célt, mert ez az a terület, ahol megfékezte szenvedélyeit, vágyait, ösztöneit, és nem engedi őket szóhoz jutni. Miért egyezik meg minden ember abban, hogy háromszor három kilenc és nem tíz? Mert mikor erről döntenek, elnémítják magukban ösztöneiket, vágyaikat, szenvedélyeiket. Ennél az egyszerű dolognál, a matematikánál ma már eljutott odáig az emberiség, hogy elhallgattassa szenvedélyeit, ösztöneit és vágyait.
…
Az emberek a legmagasabb igazságokat illetően is egyetértésre jutnának, ha már ezen a téren is eljutottak volna oda, ahová a matematika terén. Ám ezeket az igazságokat a lelkünk legbelsejében ragadjuk meg, és ez által válnak a mienké. Ha száz vagy akár ezer ember mondana is ellent, mégis tudnánk, hogy háromszor három kilenc, mert ezt az igazságot legbelsőnkben megragadtuk és immár a mienk. Ha ez a száz vagy ezer ember függetlenítené magát önmagától, ugyanerre az igazságra jutna. Mi tehát az emberek kölcsönös megértésének és megegyezésének útja? A számolás terén megértjük egymást, mert már eleget tettünk a követelményeknek; amilyen mértékben megtaláltuk az igazságot, olyan mértékben fog egyetértés, béke és harmónia uralkodni az emberek között.
Lényeges, hogy az igazságot mindig mint valami olyat igyekszünk megragadni, ami számunkra legbensőbb énünkben adódik, és hogy az igazság az embereket mindig összehozza, mert a lélek legmélyebb bensejéből minden ember felé egyformán világít."

(R. Steiner)

Nahát, ezt a kis idézetet szívesen olvastam, annál is inkább  mert sokszor előfordulhatott ezen a fórumon is, a fent említett téma lényege. 
Most önmagamról beszélek, mert leginkább magamból tudok kiindulni, de tegyétek ti is ezt,  átgondolva  a lényegét ezeknek a gondolatoknak. 
Szóval  igen, számtalanszor előfordulhatott, hogy nézeteinket egymásnak feszíthettük, és sokszor nem volt egyetértés, de viszont a saját részemről az is sokszor előfordulhatott, hogy a saját nézetem és igazságom  mellett igazat tudtam adni más nézeteinek igazságának is.  Ez nem olyan nehéz, egyszerűen csak a másik oldalról tekintve is meg kell érteni az érvelést, és ebből nincs is bonyodalom. 
Ellenben amivel nem értenék egyet az az, hogy e téren nem kell az énünket félre tenni, nem kell a saját igazságunkat eldobni, mert ettől az egész még párhuzamosan is működhet. 
Ami a matekos részt illeti, erről  kísérlet is készült,  hogy ha 9 ember a józan észnek ellentmondva  hamis állítással élne, akkor a tizedik ember is hajlamos arra, hogy a józan észnek és igazságnak ellent mondva , ő is a hamis állításnak adjon igazat.  Szóval elég fura így ez.

Amúgy az ha más szemszögből is megvizsgáljuk a dolgokat és abból a nézetből is igazságra lelünk, akkor az ellent mondhat a saját nézeteinknek. De én ezzel nem igazán tudok mit kezdeni, mert el tudom fogadni a párhuzamos nézeteket is és ez nem zavar.

Ami a matekos részt illeti, erről kísérlet is készült, hogy ha 9 ember a józan észnek ellentmondva hamis állítással élne, akkor a tizedik ember is hajlamos arra, hogy a józan észnek és igazságnak ellent mondva , ő is a hamis állításnak adjon igazat.

Az, hogy ez így van, nem jelenti azt, hogy ez jól van így. A kísérlet nem bizonyít mást, mint hogy az emberek többsége reménytelenül el van tévedve, egyelőre nagyon messze jár a helyes úttól. Ami egyébként a kísérlet nélkül is nyilvánvaló.

el tudom fogadni a párhuzamos nézeteket is és ez nem zavar.

Én az itteni beszélgetéseink alapján nem mondanám rád ezt.
Te nem a más nézeteket fogadod el, hanem azt a helyzetet, hogy más mondja a magáét, és te is mondhasd a magadét. Vagyis nem a párhuzamos nézeteket fogadod el, hanem azt a tényt, hogy más másképp vélekedik valamiről. Mondjuk az is valami azokkal szemben, akik a saját nézeteiket egyedülivé akarják tenni. Mások nézeteivel kapcsolatban nem nagyon teszel erőfeszítést, hogy belegondolj a másik mondanivalójába, anélkül meg nem csak cáfolni nem lehet, de azzal egyetérteni sem.
Te elfogadod, hogy mások másban tévednek, de az attól még ugyanúgy tévedés, mint a tied. Igazság csak egy van.

A másik mondanivalójára való odafigyelés, a másik gondolatmenetébe való beleélés hiánya elszigeteli az embereket egymástól, nem összehozza. Hiába húzzuk össze az egónkat annyira, hogy más egója is elférjen mellette, azok mégis csak önmagukon kívül mással nem törődő egók. (Ezt a tényt aztán sokszor letakarják az emberek a kapcsolatok külsődleges formáinak a felerősítésével, a barátság és a szeretet sűrű emlegetésével, az udvariassági formákra való kínos ügyeléssel, stb. Minél többször emlegetik valahol a szeretetet, annál biztosabb, hogy az nincs jelen.)

Efi írta:

Ami a matekos részt illeti, erről  kísérlet is készült,  hogy ha 9 ember a józan észnek ellentmondva  hamis állítással élne, akkor a tizedik ember is hajlamos arra, hogy a józan észnek és igazságnak ellent mondva , ő is a hamis állításnak adjon igazat.

Az, hogy ez így van, nem jelenti azt, hogy ez jól van így. A kísérlet nem bizonyít mást, mint hogy az emberek többsége reménytelenül el van tévedve, egyelőre nagyon messze jár a helyes úttól. Ami egyébként a kísérlet nélkül is nyilvánvaló.

Igen ez így van, egyet értek, az ember nagyon könnyen félre vihető és megvezethető.

Efi írta:

el tudom fogadni a párhuzamos nézeteket is és ez nem zavar.

Én az itteni beszélgetéseink alapján nem mondanám rád ezt.
Te nem a más nézeteket fogadod el, hanem azt a helyzetet, hogy más mondja a magáét, és te is mondhasd a magadét. Vagyis nem a párhuzamos nézeteket fogadod el, hanem azt a tényt, hogy más másképp vélekedik valamiről. Mondjuk az is valami azokkal szemben, akik a saját nézeteiket egyedülivé akarják tenni. Mások nézeteivel kapcsolatban nem nagyon teszel erőfeszítést, hogy belegondolj a másik mondanivalójába, anélkül meg nem csak cáfolni nem lehet, de azzal egyetérteni sem.
Te  elfogadod, hogy mások másban tévednek, de az attól még ugyanúgy tévedés, mint a tied. Igazság csak egy van.

A másik mondanivalójára való odafigyelés, a másik gondolatmenetébe való beleélés hiánya elszigeteli az embereket egymástól, nem összehozza. Hiába húzzuk össze az egónkat annyira, hogy más egója is elférjen mellette, azok mégis csak önmagukon kívül mással nem törődő egók. (Ezt a tényt aztán sokszor letakarják az emberek a kapcsolatok külsődleges formáinak a felerősítésével, a barátság és a szeretet sűrű emlegetésével, az udvariassági formákra való kínos ügyeléssel, stb. Minél többször emlegetik valahol a szeretetet, annál biztosabb, hogy az nincs jelen.)

Ezzel is egyet értek, mert többnyire így lehet.  Ellenben jelen van az is  amit nem fogadtok el, ami erre a következtetésre vezettet.  De hát ezt az ember leginkább magában láthatja, és ha úgy is volna nem igazán fogadja el a másikra nézve. 
Mondanék egy egyszerű példát az életből merítve, és most nem kifejezetten magamra vonatkoztatva.
- Egy férfi folyamatosan molesztálja a lányát, szexuálisan is, és a lány könyörög , hogy hagyja ezt abba. Egy alkalommal a lány annyira kétségbe esik, hogy egy hamutartóval fejbe vágja a férfit, aki ott a helyszínen meghal.  A lányt aztán a bíróság ember ölés miatt elítéli mondjuk 6 évre. 
Igaza volt a bíróságnak, hogy börtönbüntetést szabott ki ? Igen igaza volt, mert az ember ölést bünteti a törvény.  Igaza volt a lánynak, hogy fejbe vágta az apját aki belehalt az ütésbe? Igen igaza volt, mert egy apa nem tehet ilyet a lányával.  A bűn ténye  és az elkövető magatartása ütik egymást, mert az ártatlanság hiába van jelen, ha bűn áll mögötte.  Tehát mind két részről igazat tudok adni, a bíráknak is, és a lánynak is amiért elkövette a bűnét. 
Oké ez kicsit másfajta megközelítés amiről  szó lenne, de utalni akartam vele, hogy több igazság is létezhet. 
Akkor hoznék egy másfajta megközelítést. 
A hangya és az elefánt. Azt mondja a hangya a kőre mekkora hegycsúcsot látok! Erre az elefánt azt mondja az csak egy porszem.  na kinek van igaza? Mindkettőnek.  Néha mi is így vagyunk ezzel, csak én elfogadom, ti meg ezt másképpen látjátok mégpedig úgy, ahogyan a fenti írásodban azt említetted. De nem vagyok ellene, mert tudom néha valóban így van ez.

" Ha az élet korlátozott  rövidnek tűnik, de ha nem , hidd el, hogy túl hosszú. "

én abszolút el tudom fogadni mások igazságát. De csak azért mert tudom hogy a másik álláspontja, mondjon bármit is, soha nem fogja megrengetni az én univerzumomat, illetve a világlátásomat.
Az emberek többsége olyan hogy meg akarja téríteni a másikat hogy az az ő sajá hitvilágát vallja. Na nem mondom hogy mentes vagyok ettől én is.

Hát mindenki a maga útját járja.

csak egy gondolat:
Az élet elmegy mellettünk, mi egyfajta kifeszített "cérnaként" járunk végig a jelenségek látszatömegén.
Soha semmihez, senkihez igazán hozzá nem érünk, csupán végighúzódunk az életen.

Fura gondolat.

Meditációban már tapasztaltam az örök fény, a nyugodt örökkévaló békés mozdulatlanságát, a Tökéketes Rezgést - pontosabban csak a szelének a fuvallatát, a jéghegy csúcsának a csúcsának a csúcsát.
A valóság pedig az én nézőpontomból, az onnani nézőpontból, a valóság pedig a tudat által generált hullámzás, sűrűsödve, lecsapódva az érzékelés határfelületére.
Minél zaklatottabb a lélek, annál nagyobb a hullámzás, annál viharosabb ez az óceán, annál nagyobb sebet ejtenek a fizikai érzékletek.

- Mi történik a halálunk után? - kérdeztem
- Meghalunk, de tovább élünk .-felelte ő
- De ha az agyat valamilyen sérülés éri, megszűnhetnek az emlékek, és mi értelme emlékek nélkül létezni? -kérdeztem tovább
- A medúza is csak lebeg a vízben .-felelte válaszul.

Ezt a mondatot a faceen találtam Ha az ember megöregszik:
"Megyünk a szocotthonba, vagy az elfekvőbe...és ez nem a gyerekünkön múlik. hanem azon aki mellette van."

Zoli írta:Ezt a mondatot a faceen találtam Ha az ember megöregszik:
"Megyünk a szocotthonba, vagy az elfekvőbe...és ez nem a gyerekünkön múlik. hanem azon aki mellette van."

És lehet ezért hibáztatni? Senki se vágyik rá hogy magatehetetlen embereket gondozzon. Mikor a nagyanyám szélütést kapott, anyámnak ott kellett hagynia a munkahelyét hogy őt ápolja. Ő tette tisztába, fürdette, emelgette. Szörnyű volt, és bármilyen szörnyű ezt mondani megkönnyebbülés volt mikor meghalt. Azért vannak ezek az intézetek hogy a betegekről gondoskodjanak, ha egyedül már nem bírod. Sok esetben épp így törődünk legjobban vele. Az persze más ha valaki csak az alkalmat lesi hogy megszabaduljon az öregektől és mondvacsinált okokból bezáratja valahova.

"Az persze más ha valaki csak az alkalmat lesi hogy megszabaduljon az öregektől és mondvacsinált okokból bezáratja valahova.
"

Igen Asd azt hiszem ez most pont erről szólt.

"       "Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó,
miközben az annak erdejében vadászott.
A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés
járt annak, aki vét más tulajdona ellen.
        De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és azt
mondta neki.
 - Megválthatod szabadságod, feltéve hogy 1 éven belül helyesen
válaszolsz a következő kérdésre. De ha letelik az év, és nem tudod a
feleltet, életeddel fizetsz azért, amit ma tettél.
 A feladvány pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?
Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az
ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott...
        Azonban nem volt választása. Visszatért hát országába és
megkérdezett mindenkit, aki csak élt és mozgott, mondják már meg, mit akar
valójában a nő? De sem hercegnő, sem királyné, sem szolgálólány, sem bölcsek
és az udvari bolond, de még a nép sem tudott válaszolni. És akkor azt a
tanácsot kapta, kérdezze meg a boszorkányt, mert ő mindent tud.
        Közelgett az év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más lehetősége,
mint beszélni a vén szipirtyóval.
- Mielőtt elmondom a választ, ígérd meg, bármit kérek, teljesíted.
 - Mit akarsz a feleletért cserébe?
  A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb
lovagjához, Artúr legjobb barátjához.
        Artúr borzadva nézett rá: púpos volt, rusnya és szőrös. Egy foga
látszott csak, az is hosszú és előreálló. Körmei feketéllettek, és
elviselhetetlen szag terjengett körülötte. Még sohasem látott ilyen
visszataszító teremtést. Megrettent attól a gondolattól, hogy arra kérje
legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet.
 - Ezt nem tehetem. Vegyél el tőlem mindent, amit akarsz, de kérj
mást.
 Az ár azonban nem változott. Gaiwan, mikor értesült a boszorkány
feltételéről, kijelentette, hogy barátja életéért és a Kerek Asztal
fennmaradásáért cserébe elveszi a rút szörnyeteget. Akár helyesli Artúr,
akár nem.
 Kihirdették hát az esküvőt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével
így szólt:

Spoiler:

       
Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és
hogy az ifjú Artúr király megmenekült. Így is történt: a választ meghallva a
szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta őt.
        De micsoda esküvő volt az... az egész udvar ott volt, és senki sem
érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között
vergődő Artúr.
        Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott a
boszokánnyal, pedig az igencsak elrettentően viselkedett. Kézzel evett,
szörnyű hangokat és szagokat bocsátott ki magából, röfögött, böfögött.
 Eljött a nászéjszaka. Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy
feleségével egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit
férfi valaha is álmodott. Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány
azt felelte.
 - Udvarias és kedves voltál velem, mikor mindenki más nem. Ezért
jutalmul időm egyik felében vonzó külsőmmel mutatkozom előtted. De
választanod kell. Mikor legyek rút, és mikor szép? Melyik legyek éjjel és
melyik nappal?
        Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett.
Legyen mellette napközben egy tünemény, akivel büszkén mutatkozhat, és ossza
meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy töltse a nappalait a szipirtyóval,
cserébe éjjel egy ifjú szépséget öleljen?

Gawain válasza alább olvasható, de mielőtt elolvasná...  Ön mit
választott volna?

Spoiler:

  Mi ebből a tanulság? A tanulság lejjebb van, de mielőtt elolvasná,
gondolkozzon el rajta...

Spoiler:

  Üdvözlettel :
Hadvári Ica 

Áprilia írta:

“K: Csak a gondolat képes ellenőrizni, hogy képzelődünk-e?
V: Nem a gondolat, hanem a figyelem, mert a képzelődés az egyik olyan megnyilvánulás, amelyiket nem kísér figyelem. Amint ráirányítják a figyelmüket, a képzelődés leáll... A figyelem játssza a fény szerepét, a képzelődés pedig egy olyan kémiai folyamat, amely a fény hatására leáll.”

Ez egy érdekes felvetés, de nem értek vele egyet. Véleményem szerint nem a figyelem az ami képes ellenőrizni, hogy képzelődünk e , hanem a tudatunk.  A figyelem csupán egy eszköz a tudatunk számára.  Más részről ha a tudat a figyelmet a képzelődésre , azaz a képzelődésünk tárgyára irányítja, attól a képzelődés még nem fog leállni. Leállni esetleg akkor fog, ha a tudatunkkal le akarjuk állítani azt.
Más részről vélhetően a figyelem mindig jelen van, mert ha nem így lenne, nem lenne értelme a képzelődésünknek sem, azaz hogy nem érzékelnénk azt.

Zoli írta:

Áprilia írta:

“K: Csak a gondolat képes ellenőrizni, hogy képzelődünk-e?
V: Nem a gondolat, hanem a figyelem, mert a képzelődés az egyik olyan megnyilvánulás, amelyiket nem kísér figyelem. Amint ráirányítják a figyelmüket, a képzelődés leáll... A figyelem játssza a fény szerepét, a képzelődés pedig egy olyan kémiai folyamat, amely a fény hatására leáll.”

Ez egy érdekes felvetés, de nem értek vele egyet.

Nem baj. Biztos van, aki meglátja benne az igazságot.

Áprilia írta:

K: Miért olyan nehéz irányítani a figyelmet?
V: A szokás hiánya miatt. Túlságosan megszoktuk, hogy hagyjuk a dolgokat megtörténni. Ha irányítani akarjuk a figyelmet vagy valami mást, akkor nehéznek találjuk éppúgy, ahogyan a fizikai munka sem könnyű, ha nem vagyunk hozzászokva."

" A figyelem csupán egy eszköz a tudatunk számára"
Igen, ez alátámasztja azt, amit írtam. 

Zoli írta:
Igen, ez alátámasztja azt, amit írtam. 

A fantáziádban.

Áprilia írta:

Zoli írta:
Igen, ez alátámasztja azt, amit írtam. 

A fantáziádban.

Attól, hogy te nem ismered fel, még így lehet.

Zoli írta:

Áprilia írta:

Zoli írta:
Igen, ez alátámasztja azt, amit írtam. 

A fantáziádban.

Attól, hogy te nem ismered fel, még így lehet.

Az véletlenül se lehet, hogy te rosszul ismered fel.

Áprilia írta:

Zoli írta:

Áprilia írta:

Zoli írta:
Igen, ez alátámasztja azt, amit írtam. 

A fantáziádban.

Attól, hogy te nem ismered fel, még így lehet.

Az véletlenül se lehet, hogy te rosszul ismered fel.

Hát néha akad egyszer egyszer, de az nagyon ritka 

Asd' Nem veszhet el ami Örök.'
Azt hiszem az örök létnek csak a mulandóságban volna értelmem, ha viszont a mulandóságot semmissé tesszük, akkor az örök lét is elveszne magában. 
Ez által valahol istent is próbálnám megérteni, ha nem lenne teremtés, azaz megteremtett valóság, akkor isten sem létezne,  ahogy az embernek sincs értelmen gondolatok nélkül. 

Nem tesszük semmissé a mulandóságot. Vannak dolgok, amik mulandóak, és vannak, amik nem.