Álmokról általában

Hazafelé a buszon olvasgattam a telómon Paul Brunton egyik könyvét (Az Önvaló bölcsessége), és azt írja, hogy nincsenek más terek, csak más tudatszintek, és amikor úgy gondoljuk, hogy egy másik világba kerültünk, akkor az azt jelenti, hogy egy másik tudatszinten vagyunk.

Ez az első olyan gondolat, ami megfogható közelségbe hozza nekem a gyűjtőpont fogalmát.

Áprilia írta:

fortis írta:Tudod mi jutott eszembe Áprilia ?  Hogy mi van akkor , ha a Szent Szellemmel való betöltekezés azt jelenti  ez esetben , hogy az ember gyűjtőpontja egy másik eltolódott állapotba kerül és ott rögzül , az eredeti megszokotthoz viszonyítva ?  Tehát ha újjá születik az ember az azt is jelenti , hogy új helyzetet vesz fel a gyűjtőpontja , és hiszen ha ebbe belegondolsz ez azt is jelenti , hogy másképpen kezded el látni a világot . Miért is ? Hát mert megváltozott a gyűjtőpont rögzültségének helyzete . Ha ki is billensz innen , akkor is az van , hogy a visszatérés már abba a pontba történik , és nem oda  amit úgy nevezünk viszonyítási alapként , hogy az átlagos megszokott gyűjtőpont .

Igen! (Az "átlagos megszokott gyűjtőpont" pedig az óemberi gyűjtőpont-helyzet!)

Nekem ezzel a gondolattal az a nagy problémám, hogy sehol nincs benne a morális fejlődés, és nincs benne az, hogy szeretetet kell magadban kifejleszteni az embertársaid iránt.
Vagy úgy gondoljátok, hogy hátban vágnak, mint Don Juan Castanedát, és attól olyan tudatszintre kerülsz, hogy együttérzővé válsz a többiekkel? elkötelezetté válsz a jóval szemben? elönt az önzetlen szeretet? Hogy ezek olyan állapotok, amiket a magad lelkén végzett munka nélkül el lehet érni egy ügyes tudatszint-ugrással?

Szóval én el tudom hinni ezt a gyűjtőpontosdit, el tudom hinni, hogy más világokat tapasztal meg az ember, de meggyőződésem, hogy csak olyan világok tudatszintjére tudsz ezekkel a gyakorlatokkal átkerülni, ami a mostani tieddel egy szinten van, vagy alatta. Mindazonáltal érdekes lehet ilyeneket megtapasztalni, serkentő a gondolkodásra, de azt nem hiszem, hogy Istenhez vagy Krisztushoz át lehet ugrálni ezekkel a gyakorlatokkal.

Gondolom, gyorsabban akarsz haladni. Türelmetlen vagy. (Manapság mindannyian türelmetlenek vagyunk, én is az voltam még nemrég: most azonnal ide mindent!   ) Egy olyan tanítót keresel, legyen ez akár egy szervetlen lény, aki szélsebesen felrepít. Persze ez csak tipp a részemről.

Azon gondolkoztam még a tegnapi hsz-om óta, hogy talán úgy tűnik, le akarlak beszélni titeket a TÁ-ról. De ez nem így van, hiszen nem tudom, milyen cselekedetetek mire jó nektek. Szóval ha késztetésetek van, menjetek. Néha még én is kedvet kapok amikor olvaslak titeket.

Áprilia írta:Az a vicc az egészben Efi, hogy csak Castanedanak volt olyan mákja, hogy volt egy don Juanja, aki jól hátba vágta és elmozdította a gyűjtőpontját. Mivel nekünk nincs kéznél egy naguálunk, aki elmozditsa a gyűjtőpontunkat, azt nekünk magunknak kell megtenni. Azonban a gyűjtőpont elmozdítása egyáltalán nem egyszerű: az álmodás csak az egyik módja ennek, azonban a másik módja (melyet cserkészésnek hívnak) nagyon kemény fegyelmet és önmagunkon való dolgozást igényel, melynek része a jegyzeteknél ismertetett összegzés és személyes múlt eltörlése, az egó leépítése például. Mire az ember ezeken túljut, nem lesz benne egy csepp önhittség sem. Tehát ezen az úton is szükségszerű a "jellemfejlődés", melyet itt úgy neveznek, hogy feddhetetlenség.
Na most keresztényként nekem is dilemma (volt), hogy Jézushoz képest mit nyújthat ez nekem? Vagyis mit tudhat ez, amit Jézus nem? Miért jó ez nekem, amikor már Krisztusé lettem? Erre még most is keresem a választ.

Pont ezt szerettem volna én is megfogalmazni, ez a kérdés volt bennem is, és erre leírtad  

ez még nekem is nagy kérdés, vagy inkább nekem az, hogy miért ne lehetne olykor:

KRISZTUS, egy ilyen történés mögött, hisz mindent fel tud használni, ha te Krisztus által arra születsz, hogy megtapasztald, akkor Krisztus lesz az a "naguál", aki "hátbaver!.

egyébként ezzel a témával kapcsolatban egy nagyon valós álmom volt ma éjjel és pont ez a kérdés ugrott be, hogy vajon ezek a tapasztalatok mire valók? Oly szempontból is, hogy valók-e valamire, mert létezik erra mondhatnám, hogy tuti, DE, vajon ... ???
folytatom az álmoknál.

kaptam róla tanítást és olvastam is én is a Bibliát, egy kicsit az van bennem, hogy az akarás lehet a kulcs pont DE

mivel Isten útjai kifürkészhetetlenek nem tudom melyik akarás "helyes" és melyik "helytelen"

én most azt az utat járom, ahol érzem, hogy valóban ehhez vagy egy testben született mester irányjelzése szükséges vagy a bensőben élő mester, ez olyan, mint amit egyszer Drunvalonál olvastam, hogy egy MAGAS szellemi tanítóval a bent - lélekszinten kommunikálva kapsz meditáción keresztül tanácsot.
Tudjuk, hogy ez veszélyes, mert nem tudhatjuk, mikor szól ő és mikor akár más szellemiség - szellem vagy az ego a mester képébe bújva!

Ugyanez a veszély a testben születettnél, hogy én lehet, hogy nem valódi mesterrel állok kapcsolatban (itt hozzáteszem, én a saját példám nem így érzem, de tudom, hogy ha nem valódi és arra rezgek, akkor is biztos lennék abban, hogy ő tiszta) szóval még az is ott van, hogy az útjelzőt én
hogyan
értelmezem,
hogy csapódik le, mit mond nekem, mivel értelmezem az ego kap bele vagy a kiüresedvén teret kapó benső...

szóval a hindu tanítások is arról írnak, hogy az akarás a vágyak kielégítése egy végetlen örvényt keltve folyamatosan újra generálják magukat, megkapod eldobod újrat keresel...

viszont az igazi TKÉ nem ebből a vágyból - akarásból táplálkozik, DE én nem tudnám megmondani melyik akarás az, ami abból táplálkozik, hogy vonzanak, mert ott a helyed vagy oda akarok menni, mert én akajok. Hát nem tudom érthető-e a különbség.

Úgy is fogalmazhatnám, melyik Isten akarata és melyik csak az én akarásom és kielégítésre szolgáló dolog. Mivel lehet, hogy pont, a

jelenlét felismerését gyakoroltatja
álomszinten a táguló érzékelést, ahogy már mondtátok
hogy a valóságban is a táguló érzékelés induljon be, a jelenlét megélését segítse!!!

Én bennem most ezek vannak... de jövök is az álmommal...

Áprilia írta:

efi írta:Gondolom, gyorsabban akarsz haladni. Türelmetlen vagy.

Az úgy volt, hogy van nekem nagyon kemény okkult múltam 15 évvel ezelőttről. Aztán jól elvoltam az Igével 15 évig (álmok nélkül!), majd fortis becserkészett 2 évvel ezelőtt. Nem volt könnyű dolga, mert nagyon tele volt a gatyám a félelemtől (okkult koromban megégettem magam, így még az álmodástól is féltem, mint a tűztől), de mostanában már kezdek megbarátkozni a szellemi tapasztalatokkal. Álmodás terén szószerint a nulláról jutottam el oda az elmúlt 2 évben, ahol most vagyok. Szerintem nekem ez még idő kérdése. Mostanában vettem észre - amióta óvatosan hébe-hóba meditálgatom is azt, amit beírtam -, hogy a régen szerzett "okkult" képességeim is kezdenek feléledni. Valószínűleg az elmúlt 15 évben is bennem voltak, csak szunnyadtak.
A türelmetlenségem abból eredhet, hogy okkult korszakomban a nap 24 órájában - kb. 1-1.5 éven keresztül - voltak szellemi tapasztalataim, gyakorlatilag mintha két világ "választóvonalán" éltem volna, tehát ahhoz voltam "szokva". Úgyhogy ami most van, az ahhoz képest elég "nihil". Tudatalatt biztosan olyan intenzitású tapasztalatokat szeretnék megint elérni (ha nem is pont ugyanúgy, hiszen nem szeretnék sérülni).

atyám szó szerint két világ közt járok álmaimban, mondjuk ezt most úgy is megélem, mintha egyik lábammal az ego univerzumában másikkal meg a benső univerzumában lépdelnék, és az agyam mindkettőt érzékeli felfogja...

Nofertiti írta:Ugyanez a veszély a testben születettnél, hogy én lehet, hogy nem valódi mesterrel állok kapcsolatban (itt hozzáteszem, én a saját példám nem így érzem, de tudom, hogy ha nem valódi és arra rezgek, akkor is biztos lennék abban, hogy ő tiszta)

Nekem sincsenek kétségeim afelől a személy felől, akit én mesteremnek mondok. Ugyanakkor érzékelem, hogy ő sem patyolattiszta, még ha hozzám képest fényévekkel is van előre. Viszont napnál világosabb, hogy együvé tartozunk, egy szellemiséghez. És ő nagyon sokat tud segíteni nekem a fejlődésben. És szeretek ott lenni, ahol rajta kívül még néhány embert igazán a testvéremnek érzek, velem egy "vérből" valónak, még ha nem is vérségi közöttünk a rokonság.

Rögtön hozzáteszem, hogy veletek is szeretek lenni, közöttetek is otthon érzem magam, hiszen azért vagyok itt.

Áprilia írta:

nofertiti írta:

Áprilia írta:Az úgy volt, hogy van nekem nagyon kemény okkult múltam 15 évvel ezelőttről. Aztán jól elvoltam az Igével 15 évig (álmok nélkül!), majd fortis becserkészett 2 évvel ezelőtt. Nem volt könnyű dolga, mert nagyon tele volt a gatyám a félelemtől (okkult koromban megégettem magam, így még az álmodástól is féltem, mint a tűztől), de mostanában már kezdek megbarátkozni a szellemi tapasztalatokkal. Álmodás terén szószerint a nulláról jutottam el oda az elmúlt 2 évben, ahol most vagyok. Szerintem nekem ez még idő kérdése. Mostanában vettem észre - amióta óvatosan hébe-hóba meditálgatom is azt, amit beírtam -, hogy a régen szerzett "okkult" képességeim is kezdenek feléledni. Valószínűleg az elmúlt 15 évben is bennem voltak, csak szunnyadtak.
A türelmetlenségem abból eredhet, hogy okkult korszakomban a nap 24 órájában - kb. 1-1.5 éven keresztül - voltak szellemi tapasztalataim, gyakorlatilag mintha két világ "választóvonalán" éltem volna, tehát ahhoz voltam "szokva". Úgyhogy ami most van, az ahhoz képest elég "nihil". Tudatalatt biztosan olyan intenzitású tapasztalatokat szeretnék megint elérni (ha nem is pont ugyanúgy, hiszen nem szeretnék sérülni).

atyám szó szerint két világ közt járok álmaimban, mondjuk ezt most úgy is megélem, mintha egyik lábammal az ego univerzumában másikkal meg a benső univerzumában lépdelnék, és az agyam mindkettőt érzékeli felfogja...

Elfelejtettem odaírni, hogy velem akkoriban ébrenlétben történt mindez.

Ezekben az álmokban én is úgy élem meg, hogy ébren vagyok, valahogy más, mint egy átlag álom, mintha ott lennék épp ébren, de tudom, hogy a testem viszont alszik.

Áprilia írta:

nofertiti írta:

Áprilia írta:Elfelejtettem odaírni, hogy velem akkoriban ébrenlétben történt mindez.

Ezekben az álmokban én is úgy élem meg, hogy ébren vagyok, valahogy más, mint egy átlag álom, mintha ott lennék épp ébren, de tudom, hogy a testem viszont alszik.

Ezt hívják úgy, hogy tudatos álom.
Amiről én beszéltem, azt meg úgy, hogy ébren álmodás.

jaaaaa

de mitől más? jó az értem azt hiszem, hogy az alap közeg más ... és még vagy még ezt se tudom hogy nevezik hiába olvastam erről már nem tudom kifejezni

efi írta:
Nekem sincsenek kétségeim afelől a személy felől, akit én mesteremnek mondok. Ugyanakkor érzékelem, hogy ő sem patyolattiszta, még ha hozzám képest fényévekkel is van előre. Viszont napnál világosabb, hogy együvé tartozunk, egy szellemiséghez. És ő nagyon sokat tud segíteni nekem a fejlődésben. És szeretek ott lenni, ahol rajta kívül még néhány embert igazán a testvéremnek érzek, velem egy "vérből" valónak, még ha nem is vérségi közöttünk a rokonság.

Rögtön hozzáteszem, hogy veletek is szeretek lenni, közöttetek is otthon érzem magam, hiszen azért vagyok itt.

Efi annyit meg szabad tudnunk , hogy ez a hova tartozás kulturális , vallási , vagy valamilyen szellemi irányzat ?

nofertiti írta:

Áprilia írta:

nofertiti írta:

Áprilia írta:Elfelejtettem odaírni, hogy velem akkoriban ébrenlétben történt mindez.

Ezekben az álmokban én is úgy élem meg, hogy ébren vagyok, valahogy más, mint egy átlag álom, mintha ott lennék épp ébren, de tudom, hogy a testem viszont alszik.

Ezt hívják úgy, hogy tudatos álom.
Amiről én beszéltem, azt meg úgy, hogy ébren álmodás.

jaaaaa

de mitől más? jó az értem azt hiszem, hogy az alap közeg más  ... és még vagy még ezt se tudom hogy nevezik hiába olvastam erről már nem tudom kifejezni

A tudatos álomban tudod , hogy álmodsz és ezt a tudást felhasználva  kezedbe veheted az irányítást . Azt hiszem ezt te is tudod és valószínűleg  az irányítást is a kezedbe vetted már , de kérdés voltak e céljaid , vagy ahogy esett úgy puffant ?  Régen én is ebbe a csapdába estem , hogy nem voltak vele céljaim , ezért izgalmasabbnak tűntek , ha az ember csak hagyta had folyjon magától az események sora .
Az ébren álmodás az más .  Az egy olyan esemény is lehet , mint a látás például , amikor ébren sétálsz az utcán és látod az emberek auráját .  Az tulajdonképpen egy olyan állapot  is lehet , mint amikor az ember ébren tapasztal meg olyan dolgokat , amiket a hagyományos érzékelésével nem lehet . Például látja a szellem világot , vagy képessé válik olyan lényeket látni és kontaktusba lépni velük , amihez egy kiterjesztett tudatossági szint szükséges .

Talán .

Áprilia írta:Az a vicc az egészben Efi, hogy csak Castanedanak volt olyan mákja, hogy volt egy don Juanja, aki jól hátba vágta és elmozdította a gyűjtőpontját. Mivel nekünk nincs kéznél egy naguálunk, aki elmozditsa a gyűjtőpontunkat, azt nekünk magunknak kell megtenni. Azonban a gyűjtőpont elmozdítása egyáltalán nem egyszerű: az álmodás csak az egyik módja ennek, azonban a másik módja (melyet cserkészésnek hívnak) nagyon kemény fegyelmet és önmagunkon való dolgozást igényel, melynek része a jegyzeteknél ismertetett összegzés és személyes múlt eltörlése, az egó leépítése például. Mire az ember ezeken túljut, nem lesz benne egy csepp önhittség sem. Tehát ezen az úton is szükségszerű a "jellemfejlődés", melyet itt úgy neveznek, hogy feddhetetlenség.
Na most keresztényként nekem is dilemma (volt), hogy Jézushoz képest mit nyújthat ez nekem? Vagyis mit tudhat ez, amit Jézus nem? Miért jó ez nekem, amikor már Krisztusé lettem? Erre még most is keresem a választ.

Talán önfegyelmet .Vagy olyan dolgokat , amiket az embernek magának kell letennie az asztalra .

"Efi annyit meg szabad tudnunk , hogy ez a hova tartozás kulturális , vallási , vagy valamilyen szellemi irányzat ? "

De hát tudjátok! Szellemi. Az a neve, hogy antropozófia.
Van egy csoport a világhálón, ahol az antropozófiát ismerő és tanuló emberek beszélgetnek ennek szellemiségében spirituális és világi kérdésekről. És aki ezt létrehozta és irányítja, azt tekintem én a mesteremnek. (Én magam, nem ő tekinti magát annak.)

efi írta:"Efi annyit meg szabad tudnunk , hogy ez a hova tartozás  kulturális , vallási , vagy valamilyen szellemi  irányzat ? "

De hát tudjátok! Szellemi. Az a neve, hogy antropozófia.
Van egy csoport a világhálón, ahol az antropozófiát ismerő és tanuló emberek beszélgetnek ennek szellemiségében spirituális és világi kérdésekről. És aki ezt létrehozta és irányítja, azt tekintem én a mesteremnek. (Én magam, nem ő tekinti magát annak.)

Ja , oké értem köszönöm  , biztosan nagyon kedves kis társaság lehet !

Hát, mindenféle emberek vannak ott is. És nem olyan laza a légkör, mint itt, hanem szigorúan a témákról esik szó. Mégis valamiért néhányat nagyon kedvelek közülük.

Részlet Florinda Donner: Álomban ébren c. könyvéből:
"– Valójában NINCS MÓD a nőket megtanítani álmodni. Mindössze fel kell erősíteni őket, és ezáltal felismerik óriási lehetőségüket, amit a szervi beállítottságuk jelent. Mivel a nőknek az álmodás csak energia kérdése, ezért fontos, hogy meggyőzzék arról, hogy meg kell változtatni a mély társadalmi kötödéseiket, ahhoz, hogy energiához jussanak. Ennek az energiának a használata automatikus; a nő azonnal varázsló álmot álmodik, ahogy megvan az energia. Viszont nagyon nehéz a nőket felbátorítani, hogy új területtel próbálkozzanak. A legtöbbjük – mondta, ő is ezek közé tartozott –, inkább a biztos szorító kengyelt választja, az új félelme helyett.
– Az álmodás csak bátor nők számára van – suttogta a fülembe Aztán hangos nevetésben tört ki, és azt mondta – Vagy azoknak a nőknek, akiknek nincs más választásuk, mert a körülményeik elviselhetetlenek, és ebbe a kategóriába tartozik a legtöbb nő, anélkül, hogy egyáltalán a tudatában lenne."

Ez is ugyanabból részlet:
"Azt álmodtam, hogy az összes varázslónő bejött a szobámba, és belém sulykolták a varázslói magyarázatokat. Folyamatosan azt mondták, hogy az álmodás a méh második funkciója – az első pedig a szaporodás és az ezzel együtt járó dolgok. Elmondták nekem, hogy az álmodás a nők természetes funkciója, az energiájuk egyenes következménye. Elég energiával a női test önmaga felébreszti a méh második funkcióját, és a nő elképesztő álmokat fog álmodni.
Azonban ehhez energiára van szükség, és mint az elmaradott országnál a segély, ez sohasem érkezik meg. Valami a társadalmi rendszerünk átfogó felépítésében megakadályozza ennek az energiának a szabaddá válását, hogy a nő álmodni tudjon.
– Ott, ahol ez az energia szabad – mondták a varázslónők –, egyszerűen legyőzi a dolgok „civilizált” rendjét. De a nőknek az a nagy tragédiája, hogy a társadalombeli lelkiismeretük teljesen uralja az egyedi lelkiismeretüket. A nők félnek mások lenni, és nem akarnak túlságosan eltávolodni az ismert kényelmétől. Az a társadalmi nyomás, hogy ne térjenek el az átlagostól, túl erős, és ahelyett, hogy változtatnának, helyette belenyugodnak abba, amit előírtak nekik: a nők a férfiak szolgálatára vannak. Így sohasem tudnak varázsló álmokat álmodni, bár megvan hozzá a szervi adottságuk."

Érdekesnek tartom , hogy a legtöbb boszorka , látó , jós , kártyavető , és még sorolhatnám  , a nők soraiból kerülnek ki , míg a sámánok varázslók inkább férfiak . Persze ez nem feltétlenül van így , de talán kimondható , hogy jellemző . Bár az is igaz , hogy az idő múlásával ezek  a különbségek eltünedezni látszanak .

fortis írta:Érdekesnek tartom , hogy a legtöbb boszorka , látó , jós , kártyavető , és még sorolhatnám  , a nők soraiból kerülnek ki , míg a sámánok varázslók inkább férfiak . Persze ez nem feltétlenül van így , de talán kimondható , hogy jellemző . Bár az is igaz , hogy az idő múlásával ezek  a különbségek eltünedezni látszanak .

Castanédánál pont fordítva: a nőket erőteljesebb lényeknek tartják és a nők is varázslók.

Áprilia írta:Castanédánál pont fordítva: a nőket erőteljesebb lényeknek tartják és a nők is varázslók.

Igen persze , mert nekik a testi adottságaik olyanok . Ezért ritka a  hímnemű energia a varázslók világában . Pontosabban a Nagualban , mert a nők erőteljesebb lények és nagyobb a valószínűsége , hogy látogathatják azokat a világokat .  Ellenben annak ellenére , hogy varázslóknak nevezik mind a nőket és férfiakat egyaránt , mégis ez csak azért történhet szerintem meg , mert minden egyebet ebbe a kalapba vesznek , mint összefoglalás . Nem említik külön , hogy ez cserkész , az álmodó , az látó , amaz meg megint csak más , hanem varázslóként írják le őket . De ha a múltba tekintünk vissza és pláne Európa múltjába , akkor itt élesebben el voltak különítve ezek a posztok .

Lehetséges visszaemlékeznünk a korábbi álmainkra is:
"A tisztító légzés, amit az összegező gyakorlatoddal csinálsz, idővel lehetővé teszi számodra, hogy mindenre emlékezzél, amit valaha is csináltál, az álmaidat is beleértve."
(Taisha Abelar: Absztrakt repülés).

Áprilia írta:Ez is ugyanabból részlet:
"Elég energiával a női test önmaga felébreszti a méh második funkcióját, és a nő elképesztő álmokat fog álmodni...azonban ehhez energiára van szükség."

Részlet Taisha Abelar: Absztrakt repülés c. könyvéből (vigyázat, pikáns lesz!):
"Levette a cipőjét és leült velem szemben a karosszékbe. Lábfejét az ülésre helyezve egy elegáns mozdulattal felhúzta a térdeit a melléig. Hosszú pulóvere a lábikrájáig ért, így csak a bokája és a lábfeje látszott ki.
– Most próbáld meg, hogy ne legyél szégyenlős és ítélkező – mondta.
Mire reagálhattam volna, felhúzta a pulóverét és széttárta a lábait.
– Nézd a vaginámat – utasított. – A nők lába között lévő nyílás a méh energetikai nyílása, egy olyan szerv, aminek ereje van és ugyanakkor erőforrás is.
Rémületemre nem volt rajta bugyi. Teljesen bele láthattam a nyílásba. Másfelé akartam nézni, de teljesen megbabonázott. Csak bámulni tudtam tátott szájjal. Szőrtelen volt, a hasa és a lábai izmosak, simák, teljesen ránctalanok.
– Mivel ebben a világban nem mint nő vagyok jelen, a méhemnek más a hangulata, mint egy átlag, fegyelmezetlen asszonyé – mondta Nelida minden zavar nélkül. – Ezért nem nézhetsz rám megbotránkozva.
Valójában gyönyörű volt, éreztem, amint elönt az irigység. Legalább háromszor fiatalabb voltam, mint ő, mégis ebben a pozitúrában nem néztem volna ki ilyen jól. Igazából álmomban sem engedtem volna meg senkinek sem, hogy meglásson meztelenül. Mindig hosszú pongyolákat hordtam, mint akinek valami rejtenivalója van. Saját szégyenlősségemre emlékezve udvariasan oldalra néztem, de előtte még szemeim elkaptak valamit, amit tiszta energiának hívhatnék. A vaginája körüli terület olyan erővel sugárzott, hogy ha rámeredtem, elszédített.
Becsuktam a szemeimet, nem törődve, mit gondol rólam. Nelida nevetése úgy hallatszott, mint egy végtelen, selymes és buborékoló vízesés.
– Most teljesen nyugodt vagy – mondta. – Nézz rám megint, végy néhány mély lélegzetet, hogy ezzel feltöltsed magadat.
– Várj csak egy pillanatig – mondtam hirtelen, a félelemtől vacogva. Nem azért, mert a vagináját néztem, hanem mert valamire rájöttem. Azzal, hogy meztelenségét megmutatta, valami felfoghatatlan dolog történt velem: elcsendesítette a kétségbeesésemet és minden prüdériám eltűnt. Egy pillanat alatt rendkívül ismerőssé vált Nelida. Szánalmasan dadogva nyögtem ki, mire jöttem rá.
– Pontosan ez az, amit a méhből származó energia tesz  – mondta vidáman. – Most tényleg nézz ide és vegyél mély lélegzeteket. Azután szíved szerint kianalizálhatod a dolgokat.
Úgy tettem, ahogy mondta, és egyáltalán nem szégyelltem magam. Az energiáját belélegezve különösen felélénkültem, mintha olyan kötelék alakult volna ki közöttünk, ahol nem volt szükség a szavakra.
– Csodákat tudsz elérni a méh energiájának ellenőrzésével és cirkuláltatásával  – mondta Nelida, lehúzva pulóverét a lábaira."

"– A legnehezebb dolog azt felfogni a varázslóvilágban, hogy teljes szabadságot kínál. – Majd felém fordulva lágyan megjegyezte. – De a szabadság nincs ingyen.
– Mibe kerül a szabadság?
– A rajtad lévő maszk a szabadságod ára – mondta. – Azé a maszké, ami nagyon kényelmes és nehéz levedleni, nem azért, mert nem illik ránk, hanem azért, mert nagyon régóta hordjuk. – Aztán odajött a kártyaasztalhoz és megállt előtte.
– Tudod mi az, hogy szabadság? – kérdezte szónokian. – A szabadság a magaddal való törődés teljes hiányát jelenti – mondta és leült mellém az ágyra. – A legjobb módja, hogy feladd a magaddal való törődésedet, ha másokkal törődsz."
(Florinda Donner: Álomban ébren)

Ez azért köszönő viszonyban van Jézus tanaival. Mármint az önzetlenség-rész. A maszkot pedig Jézus egy mozdulattal lerántja rólunk. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem vesszük fel újra.

Áprilia írta:Lehetséges visszaemlékeznünk a korábbi álmainkra is:
"A tisztító légzés, amit az összegező gyakorlatoddal csinálsz, idővel lehetővé teszi számodra, hogy mindenre emlékezzél, amit valaha is csináltál, az álmaidat is beleértve."
(Taisha Abelar: Absztrakt repülés).

Upsz , nekem voltak néha olyan álmaim , ahol visszaemlékeztem más előző álmaimra is .  

Bezzeg arra nem emlékszem , hogy valahol is írták volna , hogy Carlosnak is széttárták volna a lábukat , hogy megbámulhassa a varázsló nők vagináját . vagy volt ilyen, csak nem emlékszem , tudtok ilyen esetről ?