Álmokról általában

Elek írta:A LELKI ISMERET - OTT VAN - BELŰL. A BENSŐBEN

Igen, ott van, de nem mindig hallja IDŐBEN az ember a hangját.
Én magam is követtem el olyasmit, amit nem lett volna szabad, csak mert azt láttam a környezetemben, hogy az úgy van jól, hogy a hasonló eseteket úgy kell elintézni. És cselekedtem bambán. És a lelkiismeretem csak közvetlenül utána szólalt meg, és éreztette velem, hogy ha mindenki ezt tenné is, akkor is, ez NEM JÓ!

Utólag, Elek, nem előtte. Az az érzésem, hogy van olyan helyzetben néha az ember, hogy előbb el kell követnie a bűnt, hogy a zsigereibe íródjon, hogy az helytelen. (És most nem magamat akarom menteni, mert ami történt, azóta is bánt.)

A halálbüntetésről nekem is hasonló a véleményem, mint Leának, és őszintén szólva nagyon meglep, hogy pont te és Párduc milyen véleményen vagytok. Nem értem, egy vallásos ember hogyan gondolhatja magáról, hogy megteheti Isten helyett, hogy döntsön valakinek az életéről.

Párduc Cica írta:nagyon sok bizonysága épp a cigány származásúakról szól, az ő felkarolásukról

Igen, ez a fórumon is látszik, valóban. És őszintén mondom, le a kalappal előtte.
De egy dolog az önzetlen segítés, és egy másik dolog az ítélkezés. És az utóbbiban Elek szerintem sem vétlen, még ha azt gondolja, hogy Jézus nevében teszi is.

efi írta:
De egy dolog az önzetlen segítés, és egy másik dolog az ítélkezés. És az utóbbiban Elek szerintem sem vétlen...

Miként Lea sem.

Párduc Cica írta:

efi írta:
De egy dolog az önzetlen segítés, és egy másik dolog az ítélkezés. És az utóbbiban Elek szerintem sem vétlen...

Miként Lea sem.

Ő sem, és én sem. És te sem. De mit változtat ez az eddig mondottakon?

efi írta:
Ő sem, és én sem. És te sem. De mit változtat ez az eddig mondottakon?

Lea és Elek viszonylatában szükségesnek tartottam megjegyezni (amint - engem megelőzve - te is).

Köszönöm Efi a hozzászólásodat, egyetértek...

Jah... Nem tudom ki hol mozgott...

Én egy szorgalmas, de erős munkáscsaládba születtem, tudom milyen onnan kitörni. A bátyám nem tudott, azt hiszem nem is akart, mert mindig csak azt érezte, hogy az értelmiségiek lenézik a melósokat.
Sőt egy cigánylányt vett feleségül, akinek megvannak a maga hibái, de négy gyerekük közül 2nek sikerült Németországa kijutni, ott boldogulnak, megbecsülik őket, sőt a lánynak már vőlegénye is van ott.
De ehhez kellett az erő-intelligencia-szerencse 3-as.

Párom nem cigány, de szegény vidéki családból származik, nagy váltás volt neki, hogy már velem él együtt. Neki a 3 dolog mellett még a bátorságát is össze kellett szednie. Mivel a szegénység miatt egy megbélyegzett családba született az ottani lányoknak nem kellett, hiába nagyszerű ember-pótapa-társ-szerető. De gy percig sem hibáztattam volna, ha nem mer eljönni, vagy nem ismer meg engem és a végén összeáll egy cigánylánnyal.

Szóval, köszönöm a felhomályosítást, de én meg gyerekkoromtól belelátok a szegényebb osztályok életébe, a szüleim parasztok voltak, onnan hoztam a küzdeni tudást, akarást célokért. A legtöbb ember nem kapja meg ezt

Folyt.

A nagyom gazdag családokat nem ismerem, de nem csodálom, hogy ott drogosok lehetnek a gyerekek.

Párduc pont, hogy nem ítéltem meg Eleket... nem érzékeled a különbséget vélemény és ítélkezés között.

Lea. írta:
Szóval, köszönöm a felhomályosítást, de én meg gyerekkoromtól belelátok a szegényebb osztályok életébe, a szüleim parasztok voltak, onnan hoztam a küzdeni tudást, akarást célokért. A legtöbb ember nem kapja meg ezt.

Akkor nagyjából kvittek vagyunk.

Párduc Cica írta:

Lea. írta:
Szóval, köszönöm a felhomályosítást, de én meg gyerekkoromtól belelátok a szegényebb osztályok életébe, a szüleim parasztok voltak, onnan hoztam a küzdeni tudást, akarást célokért. A legtöbb ember nem kapja meg ezt.

Akkor nagyjából kvittek vagyunk.

Óh nem... te és én semmilyen értelemben nem vagyunk kvittek...

Na sziasztok megyek a családommal foglalkozni, Istennek hála, hogy ilyen családom lehet.

Lea. írta:

Párduc Cica írta:

Lea. írta:
Szóval, köszönöm a felhomályosítást, de én meg gyerekkoromtól belelátok a szegényebb osztályok életébe, a szüleim parasztok voltak, onnan hoztam a küzdeni tudást, akarást célokért. A legtöbb ember nem kapja meg ezt.

Akkor nagyjából kvittek vagyunk.

Óh nem... te és én semmilyen értelemben nem vagyunk kvittek...

Bizonyára jobban ismered a származásomat, mint én magam...
Ám, legyen.

Lea. írta:

Na sziasztok megyek a családommal foglalkozni, Istennek hála, hogy ilyen családom lehet.

Legyél is büszke rá!
A családról jutott eszembe, amit írni fogok.
Ugye, azt tudjátok, hogy a válasom óta egyedül élek. Ennek nemsokára 10 éve.
Nem igényeltem, hogy valaki is mellettem legyen, mert a valamikori házasságom is csak hátráltatott.
De az idén rájöttem nem biztos, hogy ez így jó. Esélyt hozott elém az élet és azt gondoltam élnem kell vele, ennek kb. egy éve,. Azt hiszem a megszokások rabja vagyok, de lassan megint ott tartok, hogy lehet nem kellene bonyolítani az életem, jó nekem így, fölösleges átszervezni a dolgokat.
Hát a dilemma az megvan.

"Kvittek vagyunk" az nem azt jelenti, hogy immáron nincs egymás felé törleszteni valónk, mert lerendeztük?

Mayra1 írta:
Hát a dilemma az megvan.

Mayra1 írta:

Lea. írta:

Na sziasztok megyek a családommal foglalkozni, Istennek hála, hogy ilyen családom lehet.

Legyél is büszke rá!
A családról jutott eszembe, amit írni fogok.
Ugye, azt tudjátok, hogy a válasom óta egyedül élek. Ennek nemsokára 10 éve.
Nem igényeltem, hogy valaki is mellettem legyen, mert a valamikori házasságom is csak hátráltatott.
De az idén rájöttem nem biztos, hogy ez így jó. Esélyt hozott elém az élet és azt gondoltam élnem kell vele, ennek kb. egy éve,. Azt hiszem a megszokások rabja vagyok, de lassan megint ott tartok, hogy lehet nem kellene bonyolítani az életem, jó nekem így, fölösleges átszervezni a dolgokat.
Hát a dilemma az megvan.

Nem is tudom Mayra . Az nagyon jó ha az ember mellett van ott valaki akihez mindig hozzászólhat , megbeszélhet olyan dolgokat amik csak egymásra tartozhatnak . Elmehetnek együtt kirándulni jól érezhetik magukat . Ez így nagyon jó szerintem jobb mint egyedül kóborolni a világban . Ellenben elveszíteni valakit akit képesek voltunk ily módon nagyon megszeretni az borzalmas .
Talán az arany középút a legjobb ahogyan anyósom csinálta . Egy fontos közeli baráti kapcsolat néha kiválthat mindent , amit egy úgyszólván élettársi vagy házastársi kapcsolat adhat .

Az előzményekhez : Szóval azt hiszem nem az számít hogy kinek mi a származása ki honnan jött , hanem csak az , tudunk e embernek maradni . Mindegy ezt hol milyen rétegben tesszük , a putriban e vagy palotában .
Ha tudni akarjátok , megmondom a tutit mi az : Nos az a tuti , hogy mindannyian egy helyről jöttünk de azt a helyet ne a földön keressétek .

a lelki (szellem) - (lélek ismeret nem ugyan az) ismeret kérdés idézőjelesen tudomány. - ez nem jelenti azt, h csak a szakavatott mozoghat benne. - ha, így volna elveszítené értelmét az emberi faj teremtettsége és minden amely ehhez köthető.

tképpen itt - a hétköznapi értelmében vett félreértelmezések sokasága jelenik meg. a hit tudományokat magukénak vallók. kiváltságosságukat hangsúlyozva - bebetonozva cselekszenek így, számtalan esetben. sőt tűzzel vassal ellene mennek a státus megtartásáért, a felvilágosításoknak - ÉBREDÉSNEK!
-
a benső hang - az az Isten rész - soha - hangsúlyozom - soha nem azonosúl az ember által ismert lelkiismerettel.
-
Ő egy és szuverén Isten (bennünk) - míg a másik hármas. a test hangja. - a létező "szinkron" - MESE HABBAL!
-
-
nem véletlen az, h miért is kényes téma.
a bűn és a bűn megbánása esetünkben a megelőzése - a preventív jelleg - CSAK és KIZÁRÓLAGOSAN a bennünk lévő Istenrész megismerése által "funkcionálhat".
-
ugyan az emberek többsége érzelmi töltettel - indokaikkal igyekeznek csúsztatásokba bocsátkozni de, ez hiábavalóság.
Bűn az bűn és még a bűn is isteneredet a maga mivoltában.
-
fogadd el kedves Lea és efi.
nem vagyok nagy missziós és sem más, csak "jószerencsés", olyan ember aki vagy Te és egyáltalán akárki ezen a fórumon.
többet adtok Ti nékem mint én tehetném azt véletek.
SZERETETET! KAPOK!
-
bízzatok abban a "hang"-ban aki ott a szentségében tudatja véletek - Övéi vagytok, s Ő indított pályáitokon, bevégezvén azt egyen egyenként, érettetetek ! - SOKAKÉRT!
-
fontos észbe venni, néhány év alatt érkeztünk el eddig a napig. ennek fényében legyen hála és tisztelet fölöttünk. kitartás és reménység. - a hála visszatekintés és alapja a jövőnek. a tisztelet koronája az Isten alkotásoknak.
SZEMÉLYEITEKNEK! - MINDANNYIÓNKNAK !

-
bocsássatok meg nékem - mentségem annyi - nekem se könnyű......

Az előzményekhez : Szóval azt hiszem nem az számít hogy kinek mi a származása ki honnan jött , hanem csak az , tudunk e embernek maradni . Mindegy ezt hol milyen rétegben tesszük , a putriban e vagy palotában .
Ha tudni akarjátok , megmondom a tutit mi az : Nos az a tuti , hogy mindannyian egy helyről jöttünk de azt a helyet ne a földön keressétek .

-
ha mondjátok - magam részéről "ejtem" a továbbiakban a témát, eléggé kényessé lett !

Elek írta:a benső hang - az az Isten rész - soha - hangsúlyozom - soha nem azonosúl az ember által ismert lelkiismerettel.
-
Ő egy és szuverén Isten (bennünk) - míg a másik hármas. a test hangja. - a létező "szinkron" - MESE HABBAL!

Nem értelek, Elek, én csak egyféle lelkiismeretet ismerek, és - szerintem - ez az, ami engem (halványan és gyengén) összeköt az Isten résszel.

Nem tudom, milyen másik lelkiismeretről beszélsz, én nem ismerek kettőt. A másik "hármas" alatt meg végképp nem értem, mire gondolsz.

pld.
a lelkiismereti szabadság - ma megenged furcsa dolgokat furcsa embereknek furcsa körülmények között.
-
politika terén.
a vallás terén.
nemek közötti egyenlőség terén.
humán területen. (orvoslás...) (genetika...) stb...
...erkölcs, morál, ......stb területeken - mindent összemosva mindennel.
-
ez minek a hangja?
-
A Benső "megismert" hangja nem azonos hang a "külső hangjával. - azaz a hústest ember hangjával - annak "felszólalásával"....megszólalásával.
-
még csak nem is feltétlen egy szellemi szól "ki". miután az embernek is van önálló véleménye.
-
vagy befolyásolt-an szól vagy a szellem szól az ő (ember) hangján stb.....stb......

merre tartunk.....
-
Jézus után, a merre tartunk - már egyféle tartás és nem pedig próbálgatás. ösvény. csapás. út. széles. keskeny. ........

EVANGÉLIUM.
2. Kor. 5. - 17....

megújúlt elmével és mindennel ami vihető a tarisznyában ÉLEK IMMÁRON JÉZUS KRISZTUSNAK!
-
Jézus.
az univerzum a bolygók és a többi megtartója - következésként "tartásunk" - jellemünk, egyéniségünk - nem tükrözhet egyebe(ket) t.

-
Pál mondotta ; "futásomat" - ezt a szót használta.
-
futni? Jézus után? futni Jézus elől? Futni mellette?........
-
A MEG-TART-ATÁS...ról szólott - ennek a két szónak értelméről - tartás és megtartatás.
-
futás tartás megtartatás. a sport szemléletességével.....tudat a győzelemben a győzelemért.

Elolvastam, amit írtatok, nem hiszem, hogy kommentet kellene írnom... csak annyit, h, ha félreérthető és kérkedésnek tűnő volt, hogy a családommal megyek foglalkozni kijelentés annak szólt, hogy a kevés időt, amit együtt tölthetek a családommal szerettem volna harmonikus, nyugodt hangulatban rájuk figyelve együtt lenni, nem parttalan vitát folytatni úgy, hogy esély sincs az egy hullámhosszra, véleményazonosságra kerülni.


Amíg nem volt párom, és jobban "elhanyagolhattam" a gyerekemet és jobban harcos szellem voltam szívesebben vitáztam a vándoron is meg itt is.
Szóval nézzétek el nekem, ha nem akarok vitázni, és úgy látszik, hogy menekülök.

Elnézzük.

Jézus álmodni tanít

Párom, párom, Édes párom,
démonaim űzöm, vágom,
lidérceim kerülgetem,
köröskörül farkasverem,
ködszurkáló a karomon,
álombakó a nyakamon,
sűrű homály a lelkemen,
segíts, segíts, Jóistenem!
Makám: Almanach – Párom, párom

„Az Álom a valóságnak és az illúziónak komplex keveréke. Serdülőkorban intenzív nappali ábrándozásokban formálódik, a továbbfejlődés azonban megkívánja átformálását, a realitáshoz való igazítását. A kiformált Álom alapvetően az életnek értelmet adó, hosszú távú célok és tervek foglalata.
Korai felnőttkorban az Álom nárcisztikus jellege kidomborodik.
A felnőttkor középső szakaszában megváltozik az Álom is, néhány aspektusa elhalványul, a megmaradók azonban felerősödnek, és lehetőség nyílik azok teljesebb megvalósítására. Az Álom Levinson sajátos fogalma, amely az ember jövőre vonatkozó életterveit fogja egybe. Igen fontosnak gondolja, mondhatnánk úgy is, hogy fejlődési feladatnak tartja az Álmok átalakítását. A fiatalkori énközpontú,,,nárcisztikus” álmokban ez időszakban halványul el az énközpontúság és válik közösségi irányultságúvá.”

Mindenki álmodik. Néha lidérceset, néha gyönyörűt, amelyből kiábrándító az ébredés. De mindez csupán az alvás időszakára korlátozódik. Van egy másik álom, amit ébren álmodunk. A vágyott élet Álma. Amiről ábrándozok, amit el akarok érni, ami a vágyaim netovábbja. Ez az Álom összessége mindannak, amit magamnak szeretnék: család, otthon, megértő társ, egzisztencia, karrier, életszínvonal, élmények. Ez hajt, ez határoz meg. Ez a cél, amit magam elé kitűztem. Ha közeledek az Álom megvalósításához, jól érzem magam, ha elérhetetlen számomra, csalódott vagyok. Az ébren álmodott Álom határozza meg gondolataimat, törekvéseimet, egész életemet. Mondhatni mindenki Álomvilágban akar élni.
De élhet-e keresztyén ember azzal a tudattal, hogy van egy Álma, amit meg akar valósítani, amit kitűzött maga elé és el akar érni? Vagy csak a leegyszerűsített, puritán, minden képzelőerőt nélkülöző, mások által megálmodott vallásos Álom marad számomra, ami „egyedül” az örökélet reménységével kecsegtet? Vágyhat-e a krisztuskövető többre, mint az evangéliumi élet Álmára? Lehet-e önálló Álmom, vagy a kollektív Álmot kell magamra erőltetnem?
„Van egy álmom.” Martin Luther King is mert álmodni. Mindent ennek rendelt alá. Még önmagát is. És az Álma részben meg is valósult. Nekünk is hasonlóképp kellene álmodnunk? A közösségért? És mi van velem? Magamért nem álmodhatok?
Az Álomra szükségem van. Nem elég a fantázia nélküli, kollektív (tehát nem személyes), mások által normalizált Álom. Ez csupán keretet adhat a saját Álmomnak. Hathat rá, de nem uralhatja. Mert ha teljesen alárendelem a saját Álmomat a közösség Álmának, akkor elveszek benne. De akkor mi a helyzet a keresztyén engedelmességgel? Mindez nem csupán egzisztencialista önféltés?
Isten adta a képességet, hogy álmodjak magamnak saját, személyes Álmot, ami csak az enyém. És adott hozzá motivációt, kreativitást, szabadságot, bölcsességet, kitartást, hogy megvalósítsam.
Ám az Álom veszélyes is lehet, ha mások Álmait kell érte sárba tipornom. Ha más Álmok sérülnek miattam. Ezért van szükség a kollektív Álomra, mely keretet ad, megőriz a rémálomtól.
Jézus álmodni tanít. Olyan Álmot kíván nekem, ami színes és gyönyörű, amiben benne van Ő, benne vagyok én, benne vannak mások. Ami épít, és nem rombol. Ami nem önző és lidérces. Ami az elképzelhető legcsodálatosabb. Amiből nem akarok itt és most felébredni, hanem várom, hogy végül Ő ébresszen fel.

Parókia portál

Idézet nem tudom kitől

" Tibetiül van egy csönek, és van egy nyönek nevezett dolog. Az egyik a számtalan lény tudatalatti benyomásainak összessége, a másik pedig egy kollektív álom, ami a tudatunkból jelenik meg. A buddhizmusban nincsenek teremtő, külső istenek. Ezt a világot olyan álomnak látjuk, melyet közösen élünk át mindannyian. Látjuk, hogy minden, ami szilárd, a közös büszkeségből, minden, ami folyékony, a közös haragból, minden hőt adó a kötődésből, és minden mozgó a féltékenységből jelenik meg. Végül, hogy a teret nem „mindent tartalmazónak”, hanem elválasztónak tapasztaljuk, a nemtudásból jelenik meg. Azok az emberek, akik azt szeretnék, hogy egy isten hozza létre a különböző dolgokat – mert nehézséget okoz nekik az időtlenségre vagy az örökkévalóságra gondolni –, a nemtudásukat nevezik istennek. Megkérdezhetnénk ekkor, hogy „ki teremtette az istent?”. A tudat olyan, mint a tér, időtlen és kezdet nélküli – szabadon játszik, miközben kifejezi különböző tulajdonságait. Ez a buddhista látásmód. Számtalan világegyetem van még. Mivel a tudatnak nincs kezdete és határa vagy vége, önmagát bárhol, számtalan világegyetemként kifejezheti "

fortis írta:Idézet nem tudom kitől

"A tudat olyan, mint a tér, időtlen és kezdet nélküli – szabadon játszik, miközben kifejezi különböző tulajdonságait. Ez a buddhista látásmód. Számtalan világegyetem van még. Mivel a tudatnak nincs kezdete és határa vagy vége, önmagát bárhol, számtalan világegyetemként kifejezheti "

Igen. És mi van, ha a "tudat" maga Isten?!

Párduc Cica írta:

fortis írta:Idézet nem tudom kitől

"A tudat olyan, mint a tér, időtlen és kezdet nélküli – szabadon játszik, miközben kifejezi különböző tulajdonságait. Ez a buddhista látásmód. Számtalan világegyetem van még. Mivel a tudatnak nincs kezdete és határa vagy vége, önmagát bárhol, számtalan világegyetemként kifejezheti "

Igen. És mi van, ha a "tudat" maga Isten?!

Szerintem épp ez lehet a lényeg .

""Mindenki álmodik. Néha lidérceset, néha gyönyörűt, amelyből kiábrándító az ébredés. De mindez csupán az alvás időszakára korlátozódik. Van egy másik álom, amit ébren álmodunk. A vágyott élet Álma. Amiről ábrándozok, amit el akarok érni, ami a vágyaim netovábbja. Ez az Álom összessége mindannak, amit magamnak szeretnék: család, otthon, megértő társ, egzisztencia, karrier, életszínvonal, élmények. Ez hajt....""

Nem, nem álmodik mindenki!

"A vágyott élet álma....ez hajt.."

Nos, Fortis nem látom, hogy hajtanának az álmaid valamerre is, talán csak el a hétköznapokból.

"Az Álomra szükségem van. Nem elég a fantázia nélküli, kollektív (tehát nem személyes), mások által normalizált Álom. Ez csupán keretet adhat a saját Álmomnak. Hathat rá, de nem uralhatja. Mert ha teljesen alárendelem a saját Álmomat a közösség Álmának, akkor elveszek benne. De akkor mi a helyzet a keresztyén engedelmességgel? Mindez nem csupán egzisztencialista önféltés?"

Ez a bekezdés meg is magyarázza, mi a különbség az álmok minősége között..

"Isten adta a képességet, hogy álmodjak magamnak saját, személyes Álmot, ami csak az enyém. És adott hozzá motivációt, kreativitást, szabadságot, bölcsességet, kitartást, hogy megvalósítsam.
Ám az Álom veszélyes is lehet, ha mások Álmait kell érte sárba tipornom. Ha más Álmok sérülnek miattam. Ezért van szükség a kollektív Álomra, mely keretet ad, megőriz a rémálomtól.
Jézus álmodni tanít. Olyan Álmot kíván nekem, ami színes és gyönyörű, amiben benne van Ő, benne vagyok én, benne vannak mások. Ami épít, és nem rombol. Ami nem önző és lidérces. Ami az elképzelhető legcsodálatosabb. Amiből nem akarok itt és most felébredni, hanem várom, hogy végül Ő ébresszen fel."

Hol valósítottad meg az álmaidat? Egy másik dimenzióban? Egy másik síkon?
Jézus lehet, hogy álmodni tanít, de azt hiszem egy kicsit félre siklott Nálad, ez a tanítás!
Abban viszont igaza van, hogy Nélküle nem vagy képes felébredni.