Re: Álmodási kisérletek

asd94 Vas. 4 Júl. - 9:15

Meditációban hipnagóg képek jöttek és rövid álomtörténetekbe kerültem, de egyiknek se volt köze a szoborhoz. De volt más élményem is. Relaxált állapotban, mozdulatlanul feküdtem, mikor megint éreztem hogy körülvesz a súlyosság. Aztán jöttek a vibrációk és alulról felfelé végigáramlottak bennem. A testelhagyás automatikusan indult be, a fejem körül kezdtem kifelé lebegni. De megállítottam, mert szerettem volna a vibrációk felett nagyobb kontrollt. Másrészt a cél most a távolba utazás lenne, nem a szoba felfedezése. "Vigyél Buddházhoz, a szobornál akarok lenni" - ismételgettem magamban. A vibrációk pulzáltak bennem, a tegnapi szelíd hullámzás helyett most elektromos áramhoz hasonló, kissé kellemetlen érzeteket okozott. Sőt, a legdurvább az volt hogy szó szerint dobálta a testem. Rángatóztam tőle. Mármint az asztrális testem vonaglott, ugyanis immáron rajta keresztül láttam: a szobámban feküdtem, a testemet mintha sűrűbb fehér felhőből faragták volna. A rezgések dobálták. A szobám asztrális másolatában voltam, itt nem volt fizikai test. A fizikai valóságban bekötött szemmel feküdtem, így nem is láthattam volna semmit, ezzel kizárva hogy öntudatlanul azt a valóságot tévesszem össze a másik érzékelési síkkal. Aztán hirtelen visszatértem, levettem a szemkötőt, és valóban, az ágyam nem volt összegyűrve, a karjaim mereven az oldalam mellett nyugodtak, semmi nyoma nem volt a ficánkolásnak.

Áprilia Vas. 4 Júl. - 10:59

Bocsánat, nem is írtam oda a képes posztba, hogy ez a Leshan-i óriás Buddha.

asd94 Vas. 4 Júl. - 11:27

Áprilia írta:Bocsánat, nem is írtam oda a képes posztba, hogy ez a Leshan-i óriás Buddha.

Ismertem, régen láttam róla egy dokumentumfilmet.

Veszna Hétf. 5 Júl. - 8:04

Uhh... Ebbe a ma hajnaliba bealudtam ...
Holnap fel is kelek az ágyból. yes

Áprilia Hétf. 5 Júl. - 8:53

Most én is beájultam.

asd94 Kedd 6 Júl. - 8:02

Paralízisben feküdtem, amely minden testelhagyásos móka ugródeszkája. A vibrációk egyelőre nem jelentkeztek, de éreztem hogy bármikor megtörténhet. Úgy döntöttem elébe megyek, és valami újjal próbálkozok. Akartam hogy az asztrális karjaim váljanak el a fizikaitól. Hamarosan meg is láttam őket: két hosszúkás, fehéres, átlátszó szellemkart. Most ezekkel a karokkal elkezdtem körkörösen simogatni magamat. A csakraközpontokat, meg úgy általában stimuláltam a testemet, hogy felszínre hozzam a vibrációkat. Lüktetés kezdődött meg, szép egyenletes rezonancia járta át a testem. Most a kilépés egy általam még sosem próbált technikáját kíséreltem meg: az asztrális másommal nagy lendülettel oldalra hengeredtem és szó szerint kigurultam a testemből! Lepottyantam a padlóra. Sötét volt a szobában, illetve eleinte nem voltam képes látni. A célom az volt hogy eljussak az ajtóhoz és átjáróként használva a Buddha szoborhoz utazzak. Vakon tapogatóztam hát előre, nagyokat pislogtam hogy stabilizáljak és látni kezdjek. Végre sikerült! Igaz épp csak félhomály volt a szobában, de legalább láttam. Még mindig a földön araszoltam az ajtó felé, nagyon gyengének éreztem a mozgási képességemet. Nagy erőfeszítésbe került felállnom, de egy lépést se tehettem, máris seggre estem. Igazi fájdalmat éreztem az alfelemben. Ez annyira meglepett, hogy végül visszakerültem a fizikaiba. Ébredés.

asd94 Szer. 7 Júl. - 9:15

Volt két tudatra ébredésem, de nem tartottak sokáig. Mondjuk egyik se felelt volna meg az itteni feltételeknek, mert álomban lettem tudatos. Mindegy is, az egyikben az történt hogy feküdtem az ágyban és néztem a tévét, amely csak fehér zajt sugárzott. Piros fénypászmák is vegyültek belé és hipnotikusan zümmögött. A kezeimre néztem és láttam hogy hat ujjam van, a gyűrűsujjam fele pedig hiányzik és a csonka rész görbén meredezik. Álmodom! Magamban kuncogtam, az ujjaimon is, meg azon is hogy a tévé milyen hülyén próbál elkábítani. Kapcsolatot véltem felfedezni a korábbi tompa tudatállapotommal, mintha a tévé az egyéniesség hiányát, a bégető nyájszellemet, a kontrollálhatóságot és a mesterségesen alacsonyan tartott tudatszintet jelképezte volna. Örültem hogy felszabadultam Ébredés.

Áprilia Szer. 7 Júl. - 10:23

(Bedarált a szabim, de rajta vagyok!)

Áprilia Szer. 7 Júl. - 14:59

Megmondom őszintén, annyira jó hatással van rám az a solfeggio meditációs zene, hogy pillanatok alatt mélyen alszom tőle reggelig. Most megpróbáltam délután, de most is elaludtam. Úgy látszik, van mit kipihenni. Totál ki vagyok égve egyébként (melótól) és ez a zene pont ezt (is) gyógyítja.

Veszna Szer. 7 Júl. - 15:58

Áprilia írta:Megmondom őszintén, annyira jó hatással van rám az a solfeggio meditációs zene, hogy pillanatok alatt mélyen alszom tőle reggelig. Most megpróbáltam délután, de most is elaludtam. Úgy látszik, van mit kipihenni. Totál ki vagyok égve egyébként (melótól) és ez a zene pont ezt (is) gyógyítja.

Ennek a kísérlet nem csak egy célból lett életre keltve yes

Áprilia Csüt. 8 Júl. - 23:10

23:00 óra előtt kb 10 perccel kezdek neki a gyakorlatnak. Mint mindig, önemlékezéssel kezdek, hogy a jelenbe (valóságba) kerüljek. Amikor ez sikerül, olyankor már észlelem azt a bizonyos belső világot is. Ekkor kezdem el vizualizálni Buddhát, ott, abban a belső világban. Amikor ma bekerültem oda, kifejeztem a szándékomat, hogy a Leshani Buddha szobornál asd-vel es Vesznával akarok találkozni. Álom és ébrenlét határán, a Buddha szobrot vizualizálva az előtte levő vízen találom magam. A Buddha szobor egy csónakból nyújtja ki felém a kezét (normál méretű és élő, mint a legelső tapasztalatban a kínai férfi), “Benne vagy!”- kiáltja, miközben kinyújtja felém a kezét, hogy felvegyen a csónakba. A “Benne vagy!”-ot úgy érti, hogy benne vagyok az álmodási kísérletnek a közepében.
A következő jelenetben egy vízesést látok, amelynek a tetejéről egy csónakban a mélybe zúdul két gyerek, egy kisfiú és egy kislány. Felülről nézem őket és azon gondolkodom villámgyorsan, hogy ha ez tényleg megtörténne velem ebben a világban, akkor utánuk vetném-e magam. Átérzem, hogy a megbolondulás szélén állnék, látom magam, ahogy a szakadék szélén a fejemet fogva sápítozok, és arra gondolok, hogy ha utánuk ugranék, legfeljebb csak én is odavesznèk. De mégis azt kívánnà az emberi tisztesség. Ebben a pillanatban már látom is magam lefelé zuhanni.
A következő pillanatban a vízből látok egy szőke hajú férfi fejet nekem háttal, aki - miközben a Buddha szobrot vizualizálom - azt kiáltja, hogy “Forrás!- mondta a barát.”
Felriadok. Ránézek az órára, még 4 perc lett volna hátra 11-ig, de ezt mindenképp le akartam jegyezni, nehogy elfelejtsem. Talán később még visszatérek a gyakorlathoz, még nem vagyok ágyban, a gyakorlatot a fotelben végeztem.

Áprilia Pént. 9 Júl. - 11:25

Kedves Veszna és asd, számításaim szerint letelt az egy hét. Hálásan köszönöm, hogy részt vettetek a kísérletben! virág

asd94 Pént. 9 Júl. - 11:43

Áprilia írta:Kedves Veszna és asd, számításaim szerint letelt az egy hét. Hálásan köszönöm, hogy részt vettetek a kísérletben!

Én még nem engedtem el. Legalábbis ami a szoborhoz való utazást illeti. Feltett szándékom hogy keresek majd egy ajtót álom/tké során és átjáróként használva próbálok eljutni oda. Tudod, mint régen a tengerpartra. De ugyanerre a feladatra jó lehet egy tükör is, vagy egy kép Buddháról, bármi amivel megidézhető a hely. Ami azt illeti van is valahol egy Buddha szobrom...

Veszna Pént. 9 Júl. - 12:06

Uhh...én tényleg elvesztem az időben...én sem érzem úgy, hogy vége töpreng

Még adok 2 napot magamnak!

Áprilia Pént. 9 Júl. - 12:40

Rendben! Én is folytatom még! Őszintén szólva leginkább 23-24:00 óra között fogok hozzájutni.
Köszi, aranyosak vagytok! taps

asd94 Szomb. 10 Júl. - 7:59

Fáradt vagyok, talán nem kéne lefekvés előtt fát vágnom... No de volt egy kis szösszenet, bár nincs köze a kísérlethez. Ápriliát látogattam meg. Egy nagy, fehér falú, parkettás lakásba kísért. Még nem rendezkedtek be, csak pár bútor volt. Megjegyeztem hogy: "Hű, mekkora helyed van, olyan mint egy táncparkett!" És valóban, feltűnően nagy helyiség volt, közfalak nélkül, egyetlen hatalmas tér. Csak mosolygott.

Áprilia Vas. 18 Júl. - 0:13

Jól hangzik, hogy fát vágsz! Nem sokan tudnák utánad csinálni.

asd94 Vas. 18 Júl. - 5:04

Áprilia írta:Jól hangzik, hogy fát vágsz! Nem sokan tudnák utánad csinálni.

A nagy meleg miatt este kényszerülök dolgozni vele. 15 köbméter fát kell összefűrészelni, hasogatni, elhordani. Napon megpusztulnék, csak estefelé van ott árnyék. Szóval igen, fárasztó nagyon, alszom mint a bunda tőle. Ami a gyakorlatokat illeti, az embernek még kipihenten sincs egyszerű dolga. Rá kell nevelni az elménket egy olyan készségre amit sosem tanítottak neki, bár azt gondolom a szellemi evolúció megkerülhetetlen lépcsőfoka. Ez a jövőnk, de engem az döbbent meg igazán hogy a múltban, Indiában már mindent tudtak ezekről a dolgokról. Egy egész kultúra épült rá a gyakorlati spiritualizmusra. A régi mesterek kétség kívül láttak, és elbűvölte őket amit láttak. A meditációk számtalan formái az energiatestünk megismeréséről szól, a csakrák és az elménk irányításáról. Ha lehámozod a vallási köntöst, nagyon tiszta tudást kapsz.

Áprilia Vas. 18 Júl. - 7:12

asd94 írta:
Áprilia írta:Jól hangzik, hogy fát vágsz! Nem sokan tudnák utánad csinálni.

A nagy meleg miatt este kényszerülök dolgozni vele. 15 köbméter fát kell összefűrészelni, hasogatni, elhordani. Napon megpusztulnék, csak estefelé van ott árnyék. Szóval igen, fárasztó nagyon, alszom mint a bunda tőle.

Tudom, hogy nincs szükséged az effajta dícséretekre, de azért ez fantasztikus!
(A topikodba nem tudom odaírni, de nem tudok elmenni amellett, hogy részvétet ne kívánjak apukád miatt. Emlékszem pár évvel ezelőtt fortis kérdezte, hogy él-e még és akkor még igen….Tényleg nagyon sajnálom. Az én apukám 80 éves, jaj….).

Áprilia Vas. 18 Júl. - 22:38

Áprilia írta:

23:00 óra előtt kb 10 perccel kezdek neki a gyakorlatnak. Mint mindig, önemlékezéssel kezdek, hogy a jelenbe (valóságba) kerüljek. Amikor ez sikerül, olyankor már észlelem azt a bizonyos belső világot is. Ekkor kezdem el vizualizálni Buddhát, ott, abban a belső világban.

Weöres Sándor: A benső végtelen

“Égen madárhiány eped,
a nincs-világot sokszorozza.
Kitárul arcod utcahossza
a népes elmén átvezet

átszel minden játszóteret
végül jelekből kibogozva
röpíti láb alatt a puszta
s a végtelenség rámered

vagy ő nyilall határtalanba
mi kéz nélkül zsong mint a lant
s a kéznek elveszett a lantja -

nincs puszta itt, nincs fönt s alant,
hajlék se zár védett világot
de az sincs többé aki fázott.“

Áprilia Kedd 20 Júl. - 8:17

Tegnap este álom és ébrenlét közti állapotban megjelent nekem a leshani Buddha szobornál egy fiatal fekete hajú kínai fiú és egy hosszú szőke hajú lány. A semmiből tűntek elő, pár másodpercig láttam az arcukat, majd szertefoszlottak. A fiút előlnézetből, a lányt oldalról láttam. Csak a fejüket.

Áprilia Csüt. 22 Júl. - 11:00

Behunyva a szemem, elalvás előtt megint a belső világban találtam magam. Eddig jobbára mozdulatlan volt, de most intenzív örvénylő mozgásokat láttam és színeket, valamint egyenes vonalú mozgásokat is. Csilivili volt a kép, mintha apró színes, vibráló pontocskák mozogtak volna. Ha már mozgásban volt a világ, gyorsan kifejeztem szándékomat, hogy a leshani Buddha szobornál veletek akarok talizni. Erre a víz alatt találtam magam (volt már ilyen vízalatti tapasztalatom valamelyik álmom előtt). A vízben folytatódott a fénylő pontocskák áramlása. Én magam is húzóérzést éreztem. Egy ízben elsuhant előttem jobbról balra irányba egy hosszú hajú sellő, szép volt. Csak annyi ideig láttam, amíg csapott egyet az uszonyával. Pikkelyes alsóteste volt. Felriadtam (zavaró külső körülmények miatt).

Áprilia Hétf. 26 Júl. - 13:19

Áprilia írta:Behunyva a szemem, elalvás előtt megint a belső világban találtam magam. Eddig jobbára mozdulatlan volt, de most intenzív örvénylő mozgásokat láttam és színeket, valamint egyenes vonalú mozgásokat is. Csilivili volt a kép, mintha apró színes, vibráló pontocskák mozogtak volna. Ha már mozgásban volt a világ, gyorsan kifejeztem szándékomat, hogy a leshani Buddha szobornál veletek akarok talizni. Erre a víz alatt találtam magam (volt már ilyen vízalatti tapasztalatom valamelyik álmom előtt). A vízben folytatódott a fénylő pontocskák áramlása. Én magam is húzóérzést éreztem. Egy ízben elsuhant előttem jobbról balra irányba egy hosszú hajú sellő, szép volt. Csak annyi ideig láttam, amíg csapott egyet az uszonyával. Pikkelyes alsóteste volt. Felriadtam (zavaró külső körülmények miatt).

Ez most jött elém, nem tudtam, hogy nálunk is van hagyománya a sellőknek:

„A régi öregek úgy tartották, hogy »a nótákat a vízi léányok szérkesztik«, a dalokat tőlük tanulták őseik, vagyis a zenét a sellőktől kapta az emberiség.” Paksa Katalin: Magyar népzenetörténet (folkMAGazin 1999/4)

http://folkmagazin.hu/flipbook/index.php?file=mag99_4&p=34&type=issuu

Fotó: Sellőábrázolás a drávaiványi református templom mennyezetén (Drávaiványi, Baranya megye, 1792) – Bagyinszki Zoltán felvétele

Jut eszembe! Azon is elcsodálkoztam, amikor pár éve észrevettem, hogy annak a háznak a lépcsőházában, amelyben lakom, a falakon sellő mintázatú stukkók vannak. Majd lefényképezem és utólag ideteszem:

Veszna Hétf. 26 Júl. - 14:38

...nem tudtam...de ezek után mondja valaki, hogy nincs közös ősünk, eredetünk egy eltűnt világban...

fortis Vas. 15 Aug. - 11:00

Áprilia írta:Ma áramütésszerűen villant fel bennem ez a gondolat:
Amikor elalszunk, álmodunk. De van úgy, hogy úgy “alszik el” a testünk, hogy a tudatunk éber marad. Ezt közismertebb nevén úgy emlegetik, hogy “tudatosan merülünk álomba.” Mi van, ha ez utóbbi esetben nem is álomba merülünk, hanem egy másik valóságba? Miért is lenne álom? Hiszen nem aludtunk el!
És ez különbözik attól is, amikor a normál álmunk vált át tudatos álomba, mert az is csak álom, de ez nem!

Továbbgondoltam és arra jutottam, hogy Castaneda műveiben don juan társasága is mindig úgy találkozott közös álomban, hogy előtte nem aludtak el, hanem nagyonis ébren voltak. És onnan kerültek át aztán a “közös álomba”, amit ők egyébként nem is így neveztek. Ők minden ilyet “másik valóságnak” “második figyelemnek” neveztek. Így lehetséges volt a találkozás. Értitek, ugye? Csak akkor álmodsz, ha elalszol. Ha nem alszol el, akkor nem álmodsz, valahova kerülsz, de az nem az álomvilág, túl sok variáció pedig nincs.
Ennek analógiájára megpróbálhatnánk egy olyan kísérletet, hogy betesz valaki egy képet és egy megadott időintervallumban a résztvevők arra a képre koncentrálnának és megpróbálnák azt, hogy csak a testük aludjon el, a tudatuk nem

Tegnap volt egy beszélgetésem Ápriliával. Említettem neki, hogy régóta alkalmazom a módszert tudat kivetítésre. ( Sok esetben más találkozós kísérletek is hasonló módon zajlottak, elvégre meditációból átkerülni egy másik helyre ugyan olyan, mint amikor azt mondanánk a testünk alszik a tudatunk nem. Ha mégsem, szóval nem sok a különbség. )
Szóval tudat kivetítés. Lehet számotokra nem ugyan azt jelenti mint az én számomra, de hát meglátjuk gondolhatjuk sokfélén, a lényegét feltehetően megértitek majd.
Tegnap előtt csináltam egy gyors kísérletet , hogy igazoljam önmagam számára, elég volt a konyhára gondolni, azt hirtelen nem is tudnám megmondani, hogy kellett e a képet hozzá vizualizálnom magamban, vagy az adott helyszín ránt e oda ilyenkor magához. Lebegtem a szekrényt nézve, aztán visszatértem az alap helyzetembe , csak egy röpke kísérlet volt, nem igazán volt hozzá kedvem ( beteg vagyok) de tény, hogy működik.
- Én nem tudom ti hogy vagytok vele, az események sokféleképpen játszódhatnak, én speciel a fizikai testtel nem szoktam érezni semmi kapcsolatot amikor kint vagyok. Hogy miért nem azt mondom, hogy testen kívüli élmény, és miért hívom inkább tudatkivetítésnek? Nos azért, mert vannak spontán esetek, még ha gyúr is rá az ember, és vannak direkt esetek, ahol az ember akaratlagosan oda vetül ki tudatilag ahová szeretne. Oké, lehet, hogy különbség így sincs, vagy esetleg van, mert egészen mások az elképzelések, de ettől a tapasztalatok még tapasztalatok maradnak hívjuk bár hogyan is őket.
- Igen van olyan helyzet, hogy az ember érzi hogy a testében lebeg, tehát érzékeli mindkettőt, de ezzel foglalkozni részemről nem látom értelmét .

Áprilia Vas. 15 Aug. - 15:40

A többieknek: Igen, volt egy beszélgetésünk fortissal, de már akkor sem értettem, hogy jön ide (a kísérlethez, azaz tudatos elalváshoz) a tudtakivetítés, ezért mondtam neki, inkább írja be ide, más hátha jobban érti (én nem).

Veszna Vas. 15 Aug. - 16:02

Nem értem - ami nem jelent semmit.
Kisérleteknél a morfogenetikus mezőt használom fel információ továbbításra, bár nem vagyok biztos abban melyik részemmel ... De nem is olyan fontos. Szóval semmi hókuszpókusz.
Amikor "kivetítem" magam (mármint egyszer fortis látott, érzékelt, és régebben amikor használtam eredményesen működött mint információtovábbítás, gondolat-elültetés) szintén arra az energiára támaszkodom, ami összeköt minket, s ami átszövi a "testünk".
De ezt már nem csinálom, könnyen rá lehet lépni a nem etikus útra.

Az eltérések a fogalmaink különbségében és a tudásunk sokszinűségében rejlik. Nem egy nyelvet beszélünk.

fortis Vas. 15 Aug. - 17:11

Áprilia írta:A többieknek: Igen, volt egy beszélgetésünk fortissal, de már akkor sem értettem, hogy jön ide (a kísérlethez, azaz tudatos elalváshoz) a tudtakivetítés, ezért mondtam neki, inkább írja be ide, más hátha jobban érti (én nem).

Bocsi, hogy mégis én írok erre.
Most roppantul leegyszerűsítem az egészet.
Beszéljünk a tudatos elalvásról ami a kísérleted vagy ötleted lényege.
Ha részt veszek benne, akkor én belevetítem magamat az úgynevezett elalvásba.( Ez egy kapcsoló, alvás vagy kivetített üzemmódnak is nevezhetném) Ennyi az egésznek a lényege.
Ez így jött volna a kísérlethez.
Lehet úgy is nevezni, hogy érzékeken túli érzékelés.

fortis Vas. 15 Aug. - 17:16

Veszna írta:Nem értem - ami nem jelent semmit.
Kisérleteknél a morfogenetikus mezőt használom fel információ továbbításra, bár nem vagyok biztos abban melyik részemmel ... De nem is olyan fontos. Szóval semmi hókuszpókusz.
Amikor "kivetítem" magam (mármint egyszer fortis látott, érzékelt, és régebben amikor használtam eredményesen működött mint információtovábbítás, gondolat-elültetés) szintén arra az energiára támaszkodom, ami összeköt minket, s ami átszövi a "testünk".
De ezt már nem csinálom, könnyen rá lehet lépni a nem etikus útra.

Az eltérések a fogalmaink különbségében és a tudásunk sokszinűségében rejlik. Nem egy nyelvet beszélünk.

Visszaemlékszem arra a feltehetően pagodára is ahol egyszer láthattalak. Very Happy

De gondolom te most nem erre gondolhattál vagy igen?
Régen nagyon mentek ezek a dolgok. Hmm régi szép idők.

Veszna Vas. 15 Aug. - 17:28

Amikor ott ültem az ágyat ok mellett. lányvigyor

Ajánlott tartalom