Álmok 4

Nem, J nem mondta azt, hogy Jagi rosszat akarhat, csak annyit mondott, hogy azt szeretné, hogy olyan legyek mint Ő. Ez pedig az ami nem lett volna jó J számára. Ha olyanná válhattam volna mint Jagi az nem lett volna rossz dolog, de ez esetben nem beszélgetnénk egymással most itt. 
De ezt tényleg hagyjuk, mert túl személyes dolgok.

Fortis, az álom maga az, ami túl személyes.

fortis írta:

efi írta:" a nő erőltette, hogy menjek oda a tükörhöz és nézzek bele.  Úgy érzem ez egy nagyon fontos dolog."

Fontos momentum, de nem azért, ahogy értelmezed.

Két dologra tudok gondolni. 
- Azért akarhatta amit írtam, tudatossá válás végett
- valamit meg akarhatott mutatni a számomra.

Az álom akart valamit megmutatni a számodra, nem az álomalak. Olyan egyértelmű, hihetetlen, hogy nem látod.
tükörbe nézés = önismeret
A nő az a személy, aki erőlteti nálad az önismeretet.

efi írta:  tükörbe nézés = önismeret
A nő az a személy, aki erőlteti nálad az önismeretet.

 valóban.    De azért kedves tőle szerintem.

Törölve

Nem én célzok, és nem én állítok, hanem Fortis álmodja.

Nincs ellentmondás, ha az önismeretre való unszolást és a kínaiságot a nő ismertetőjegyeként fogjuk fel, mert egyébként azok, szerintem. Megmutatja velük az álom Fortisnak, hogy kiről van szó. A mondanivaló pedig az, hogy amilyenre a nő átszabja Fortist, abban nem ismer magára, azt gondolja, hogy az nem ő. De nem szól semmit, viszont azt gondolja, hogy otthon úgyis visszanyeri a megszokott formáját J. segítségével.

Ezt a helyzetet mutatja be az álma Fortisnak, nyilván mert ébren hiányosan van meg neki ez a szempont. És Jung szerint az álomnak egyensúlyteremtő, kiegészítő szerepe van.

Törölve

Áprilia írta:

fortis írta:

Kislány
Egy padon üldögéltem J-vel és még valakivel, talán Mayra lehetett, de ebben nem vagyok már biztos. Egy nagy pocsolya volt előttünk és egy kislány olyan  4 éves forma ott tapicskolt a pocsolyában előttünk. ...Aztán a távolabbi padon üldögélő férfi felállt a felesége mellöl és felénk indult. Ők voltak a kislány szülei és én is felálltam , hogy hozzak két dobozos sört valahonnan, hogy megkínáljam az apukát. [/color]

Még egy pillanatra visszatérek erre az álomra. Tegnap írta be fortis, és ahogy tegnap mentem haza (napközben egész nap esett és pocsolya volt), egy 4 éves forma szőke kislány ugrált a pocsolyában vidáman, mellett állt az apukája (magas fekete hajú) és mosolyogva figyelte. Eszembe is jutott ez az álom. Mintha csak megelevenedett volna előttem.

Hmm nagyon életszerű. Olyan különösek az ilyen pillanatok.

efi írta:Nem én célzok, és nem én állítok, hanem Fortis álmodja.

Nincs ellentmondás, ha az önismeretre való unszolást és a kínaiságot a nő ismertetőjegyeként fogjuk fel, mert egyébként azok, szerintem. Megmutatja velük az álom Fortisnak, hogy kiről van szó. A mondanivaló pedig az, hogy amilyenre a nő átszabja Fortist, abban nem ismer magára, azt gondolja, hogy az nem ő. De nem szól semmit, viszont azt gondolja, hogy otthon úgyis visszanyeri a megszokott formáját J. segítségével.

Ezt a helyzetet mutatja be az álma Fortisnak, nyilván mert ébren hiányosan van meg neki ez a szempont. És Jung szerint az álomnak egyensúlyteremtő, kiegészítő szerepe van.

Nahát a feketével kiemelt igazán találó.
De az ébren hiányosan lévő szempontot nem igazán értem. Mi miért lenne hiányos szempont ?

Törölve

Áprilia írta:Azt én se értem. Szerintem állandóan beszólsz nekem, amikor önismeretre sarkallak. Nincs az, hogy "szó nélkül hagyod."

 Hát  talán valami tudat alatti okai lehetnek. 
Tulajdonképpen becsülöm az önismereti igyekvéseket.

Törölve

Nagyon izgalmas lehetett ez az álmod Áprilia . 
Én is vadságot fedeztem fel a tekintetében, de az enyémnek nem volt fekete a bőre. Egyszerűen csak olyan volt mint egy árnyalat. Mint egy árnyék. Sötét árnyék. 
Nagyon furák az efféle tapasztalatok, pláne ha többünk álmaiban is felbukkannak e féle hasonlók.

Törölve

Igen, de a mostani döntéseivel nem igazán értek egyet.

A szabadítás
- Már néhányuknak sikerült kiszökniük erről a területről. Tulajdonképpen nem is találtam annyira vészesnek, de az a kis srác még mindig ott volt.  Neki valamiért nem sikerült. Most ott voltam és figyeltem. Amikor eljött a megfelelő alkalom jeleztem, illetve jobban mondva noszogattam, hogy induljon el a kijárat felé, mert nincs sok idő. Az őr épp hogy odébb sétált néhány méterrel. Amikor kiderült a turpisság, már késő volt, a srác kiszabadult a másik területre. 
- a helyszín kissé megváltozott, valószínűleg beljebb juthattam. Pontosan nem emlékszem, hogy a nőt kellett e megmentenem, vagy ott volt e a barátja is ? Odaértem arra a helyre, ahonnan nem igazán volt hova tovább. Keskeny lapos híd kötötte össze az utamat azzal a kis szigettel, ahol ismét egy őr állt. Ez az őr egy nő volt, de belsőleg nem emberi. Nem tudnám megmondani minőségében hová tartozhatott.  Tudtam , hogy akit vagy akiket ki kellett volna szabadítanom, azok egy másik hídon át balra kanyarodva lettek volna elérhetők. Én mégis jobbra kanyarodtam, abban a szituációban ez volt számomra a megfelelő.  Ezzel a lépésemmel úgy tűnik magamra vonhattam a figyelmet, nem mondanám, hogy hadakozni kellett volna, ez inkább csak olyan valamiféle psziho. Egy viszont biztos. Amíg eltereltem a figyelmet akiknek ki kellett volna hogy szabaduljanak azoknak sikerült. 
Egyedül maradtam ezekkel a nem emberi teremtményekkel.  Számomra már nem volt esély a szabadulásra. 
Váltás történt, eddig férfi voltam, de ezúttal már nőként láttam magamat egy laza fehér ruhában.  Mezítláb voltam és a ruhán kívül nem volt rajtam más. A visszavezető út hiányában csak a tenger felé mehettem, aminek apró kavicsos és köves partja volt. Térdig gázoltam a metszően hideg vízbe majd belevetettem magamat.  Úszni kezdtem a távoli horizont felé. Rájöttem képes vagyok úgy úszni akár egy delfin vagy egy fóka. Képes voltam a víz fölé kiugrani akár a delfinek. A víz alatt pedig úgy úsztam mint egy fóka. 
Kis vitorlások jelentek meg és mellettük úsztam. Rájöttem, hogy a kis hajókban és csónakokban barátok vannak. Úsztam egy ideig mellettük ők pedig örültek a látványomnak.  Aztán eltávolodtam tőliük és az álom véget ért.

Törölve

Törölve

Hmm igen, végül is mind kiszabadultak. Mégis olyan érzés volt, mintha feláldoztam volna magamból valamit.  Talán erre is utalhatna az a fordulat, hogy onnan kezdve már nem magamként, hanem egy nőként voltam jelen.
Ráadásul az adott szituban nem volt  vissza út csak a tenger. A tengerbe pedig úgy léptem be, ami hideg és fagyos hullámokkal nyaldosta a lábaimat, hogy talán ezzel mindennek vége. De nem lett vége, hanem csupán jött még valami különös átalakulás. Mintha már nem nőként úszkáltam volna, hanem valami fura átmenetként.

Törölve

Szép meglátásaid vannak. Hmm vajon mi változhat nem tudom. Persze tudom , hogy rólam szól, csak nem érzem vagy tapasztalom. Aztán lehet a jövőt vetíti előre, vagy mutatkozik meg lehetőségként.
Persze az is igaz, hogy elég sok minden megváltozott mostanában körülöttem , ezeknek is lehetnek hatásai.

Egy ligetes kiránduló helyen sétáltunk akár a Margit sziget.  Láttam ott  egy két gyerekes családot, két kisfiúval, az egyik talán 6 a másik valamivel idősebb. 
Nos elhaladtunk egy kerek mélyedés mellett ami az árok részét képezte, és ez a mélyedés tele volt teknősökkel.  A kisfiú kivett egy teknőst az árokból, majd durván vissza hajította. 
Nem állhattam meg, rászóltam a gyerekre, hogy ne bánjon vele olyan durván, ezek is élőlények akár csak mink. 
Miután tovább haladtunk, a gyerek előre futott, és egy világos színű plüss állatot nyomkodott bele éppen az egyik pocsolyába. Hát megint felszólaltam mondván neki, hogy ettől aztán nem fog tisztább lenni a játéka és tovább mentünk. 
A gyerek erre gúnyosan vissza szólt, hogy mit magyarázok én neki, én még angolul sem tudok. Erre válaszként megkérdeztem tőle angolul, hogy milyen az időjárás ? Erre nem tudott reagálni és akkor azt mondtam neki, hogy jó lenne, ha a történteken elgondolkodna. 
Aztán valahogy utol értek bennünket a szüleikkel együtt és az apa odajött hozzám , hogy szeretne velem beszélni. 
Szimpatikus volt az ürge, de kicsit  mégis olyan fura . 
Megértette, hogy nincs abban semmi rossz, ha az ember rászól egy gyerekre, hogy ne bántsa az állatokat. Aztán mégis egy különös  dolgot csinált. Elővet két botot, hogy akkor most kardozni fogunk.  Én legyintettem , hogy ez marhaság és ilyesmihez nekem nincs kedvem, így ott hagytam és odébb álltunk. 
Később egy liftbe kellett volna beszállni, de a lift valamiért nem akart működni. A többiek kiszálltak én meg benne maradtam. A lift elindult volna fölfelé, de aztán hirtelen megakadt. A következő pillanatban ugyan ezt csinálta lefelé, de ott is elakadt. Gondoltam megnyomom az ajtónyitó gombot, ami működött is, de félig még lent voltam, félig meg a többiek szintjén, de ha jól emlékszem aztán csak kimásztam valahogy.

Hol vannak a felderítők ? 
A gyereknek bekapcsolt a reggeli szirénája, természetesen azonnal felébredtem rá , majd egy idő után átmentem neki szólni, hogy ideje lenne felébrednie , mert bizony elaludt.  Amikor a csörömpölésnek vége lett próbáltam újra elaludni , a tudat fenntartásos módszerrel.  A fényképezős játékban való írásom alapján úgy döntöttem, hogy egy ablaktalan szobában szeretném találni magamat, ez nem is olyan nagy feladat , hisz nem lehet nagy kunszt összeállítani egy üres szobát négy fallal a tudatomnak. 
Simán ment minden, de a nem odaillő ki tudja kiknek a párbeszéd habratyolását hallgatva  kicsit zavaró volt összpontosítanom.  Aztán végre nem volt ott más, csak én és a szoba, de a szoba nem volt üres ahogyan szerettem volna, hanem olyasféle minimalista módon berendezett , egy ággyal, egy asztallal és egy polccal.  Újra eszembe jutott az írásom, és arra gondoltam, na nézzük, ha vannak itt felderítők, akkor most biztosan találni fogok, hiszen nem volt valami sok minden ebben a szobában. 
Körbe nézegettem és mindenre rámutogattam mondván, hogy felderítőt akarok látni. Miután ez nem sikerült, azt mondogattam, hogy idegen entitást akarok látni , majd átváltottam a szervetlen lényekre.  Szóval nem találtam semmit sem.  Mondjuk a tárgyak gyanúsan kékes fényben úsztak, de ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. 
Annyit tennék még hozzá az álomhoz, hogy végig tudatában voltam önmagamnak, azt sem tudnám igazán elmondani, hogy álmodtam e egyáltalán, mert ez nem az a helyzet volt, amikor az ember rádöbben, hogy álmodik, hanem a koncentrálástól kezdődően  az események végéig végig jelen voltam.  Az álomra esetleg annyi utalna mégis, hogy a helyszín és a benne lévő mozgásom álom környezetre utalna. De a jobb megérthetőség kedvéért inkább azt mondanám, hogy olyan, mint amikor az ember nézne a monitorján egy videó játékot és a következő pillanatban azt venné észre, hogy maga is belekerült a játékba és már nem itt , hanem ott van. 
Én tudom , hogy a tudatos álmoknak több mélységei is vannak, ezt a tapasztalatot nem tartanám olyan mélynek, közelebb lehettem az ébrenléthez , mint egy mély alváshoz.

Szeret nem szeret.
Kedveltem( szerettem? ) azt a nőt, és hogy a közelébe férkőzhessek képes voltam bevállalni azt az alantas munkát. Felmosó ronggyal a kezemben mostam fel a lépcsőt, hogy ez által egyre feljebb kerülhessek és odaérhessek arra a szintre, ahol a lakása volt, így a találkozás véletlenszerűnek tűnhetett volna. Volt ott egy takarító, és csodálkozott is, hogy miért segítek neki, de nem akartam, elárulni magamat.  Miután ott mostam már fel a nő nyitott ajtaja előtt, megjelent a szomszéd csaj, aki igazán szimpatikus volt a számomra és úgy tűnt, hogy én is neki. Nos itt aztán volt egy kis kitérő később az előző takarítóval kukákat ürítgettünk a városban, nem tudom hogy ragadhatott el a lényegtől magával. Aztán csak csak visszatértem valahogy a helyszínre, és ezzel a szomszéd csajjal beszélgettem is sokat, majd később már hármasban üldögéltünk  és beszélgettünk a két nő és én. A szomszéd csaj mellettem ült,és egyszer csak meg akart csókolni. Én elhúztam a fejemet és nem hagytam, pedig lelkileg kívánatos volt és nem bántam volna. Mégis félrefordítottam a fejemet, mert nem éreztem tisztességesnek a másik nővel szemben, hoy engedjek az érzelmeimnek és a már számomra kívánatos nővel a másik előtt csókolózzak.

Ha jól értem, a másik után tepertél, de aztán megjelent a szomszéd csaj, és akkor már inkább ő kellett volna?

efi írta:Ha jól értem, a másik után tepertél, de aztán megjelent a szomszéd csaj, és akkor már inkább ő kellett volna?

Hát valahogy így. Az eredetivel összekötött valami, de aztán kiderült, hogy a másik sokkal közelebb állt volna.  Elég hülye helyzet, olyan ez mint amikor érzelmileg az ember a két szék közül a földre ül.
Feltehetően jelképes jelentése lehet, és azt hiszem jellemző is lehet rám. Mint pl nyelvtanulás. Az angolt erőltetem , de mondjuk a spanyol sokkal jobban tetszett volna.  Normálisan egyik sem ment igazán soha. Ezek lehetnek a két szék mint példa. De talán sok minden másra is igaz lehet.
Hmm némileg ez már olyasféle önismereti forma. 

Törölve

 Nahát, érdekes gondolat !

Az árnyékmás .
Egy széles úton álltam, körülöttem pusztaság. Az eget bámultam, mert egy elég sötét felhő kavarodott körkörösen.  Nem tudnám pontosan  megmondani, hogy mit érezhettem a felhővel kapcsolatosan, csak azt, hogy valamit akarhat tőlem. 
El akartam oszlatni ezt a gondolatot a felhővel együtt, ezért valamilyen fénygömbhöz hasonló lövellt ki belőlem, ami a felhőhöz érve szétterjedt és a felhő egy időre részlegesen szétoszlott, így kiviláglott a kék ég mögötte. 
Ez  a jelenség még megismétlődött néhányszor, aztán a felhő úgy döntött lejön hozzám a földre. 
 Egy emberi formába sűrűsödött, és most ott állt velem szemtől szemben.  Néztem egy darabig és elgondolkodtam mi a csuda lehet ez, eszembe jutott a nagual meg az árnyéktestünk gondolata is, majd az árnyék belépett a testembe. 
Nem éreztem semmi változást, olyan volt inkább mintha hozzám tartozó rész lett volna, ami nem belém szállt, hanem csak visszatért  a testi valómhoz. 

Az akasztott ember. 
Ez egy ismétlődő, feltehetően elég jelképes álom lehetett.
Az úton mendegéltem, előttem mögöttem mások is mászkáltak és egy boltíves kőkapun mentünk keresztül, a kőkapu után egy macskaköves tér következett, 
hogy a történet napjainkban játszódott e vagy egy másik időben azt nem tudom, mert autók nem voltak sehol, legalábbis én nem láttam egyet sem, de az is lehet, hogy a jelenben játszódhatott csak mondjuk egy óvárosi környezetben. 
Valami lógott ott a kőkapu közepén az út felöli oldalán, de nem vett róla senki sem tudomást, így én sem. 
Aztán elölről kezdődött az egész. Útban voltam a kőkapu felé, néhány ember szintén ebbe az irányba közlekedett, megláttam, hogy ott lóg valami a kőkapu közepén, most felismertem, hogy az egy ember és még a kötelet is láttam, hogy fel volt akasztva. Elmentünk mellette , át a kapun ki a macskaköves térre, és elölről kezdődött az egész.
Ismét elmentem az akasztott ember mellett, ismét megnéztem, hogy valóban egy kötélen lóg, átmentem a kapu alatt ki a térre és kezdődött elölről az egész. 
mentem a kapu felé az úton és megálltam az akasztott ember mellett. Nem kellene ennek az embernek itt lógnia, és valahogy sikerült levágnom a kötélről. Félre húztam a kapuhoz vezető út melletti árok széléhez és elgondolkodtam mi tévő lehetnék.  Aztán arra gondoltam, hogy ez már nem az én dolgom, és ismét elindultam a kőkapu felé. 

Polgármesteri hivatal.
Szavazó cédulát kellett kitölteni, és bedobni a dobozkába.  Egy egy szoba volt ahol voltunk, egy hivatalos személy ,én és az egyik ismerősöm.  Aztán megérkezett a polgármester is, és ő is elkezdte kitölteni a szavazólapját, aztán körbe kérdezgetett, de inkább csak a saját fejéből kipattanva elkezdte sorolni, kiknek a nevét használhatná még fel, hogy szavazzon helyettük is. 
Ez így nem lesz jó, mondtam a polgármesternek, ennek így semmi értelme sincs.  A polgármester kérdőn nézett rám , mire azt feleltem, maga most itt bedob egy csomó borítékot a ládába, olyanokét akik nincsenek is itt, vagy akik nem is léteznek, az ellenzék meg szintén ugyan ezt csinálja. Minden csak azon múlik, hogy ki tud többet hazudni és több borítékot hamisan bedobálni a ládájukba. Ennek semmi értelme sincs. 
De van, nézett rám gyanakodva a polgármester és tovább írogatta a borítékokat. 

Egy örült a nyomunkban 
Ápriliával voltunk egy épületben , ahol több emberrel is találkoztunk, de az emberek közül valakit mintha megszállt volna az ördög, vagy egyszerűen csak megőrült volna.  Ápriliával keresztül futottunk egy szűk folyosón és egy üvegezett opálos ajtót zártunk be a hátunk mögött, az őrült meg ott loholt a sarkunkban
Én nem erre akartam jönni, hanem egy tele ajtó felé, mert azt biztonságosabbnak véltem, de Áprilia ragaszkodott az üvegezett ajtós helység kiválasztásában. 
Az őrültnek sikerült áttörnie az üveg egy részét és a kezével nyúlkálni kezdett befelé, én meg rácsaptam a kezére valami kemény tárggyal, amitöl ő visszarántotta a kezét egy pillanatra.  Ez az idő mondjuk elég volt ahhoz, hogy egy másik üveges ajtós helységbe zárkózzunk be előle, bár nem hittem benne igazán, hogy ez egy célszerű lépés lett volna.

Az árnyékmás

Ez az! nagyon jó!
Nem küzdesz tovább az árnyékos oldalad ellen, hanem a magad részeként felismered. Ez az álom azt mutatja, hogy a fejlődésnek egy újabb lépcsőfokára léptél.