Re: Ez történt, ez van velem

Áprilia Csüt. 3 Szept. - 13:18

Boldog tegnapi születésnapot, fortis.

Ez történt, ez van velem - Page 6 35a7d610

fortis Pént. 4 Szept. - 16:27

Köszönöm!

Áprilia Szomb. 14 Aug. - 7:52

Meghalt az exem pár hónapja és èn csak pár napja tudtam meg. Nagyon magam alatt vagyok, nem megy most megint semmi. Sad

Veszna Szomb. 14 Aug. - 7:54

Áprilia írta:Meghalt az exem pár hónapja és èn csak pár napja tudtam meg. Nagyon magam alatt vagyok, nem megy most megint semmi.

Nagyon sajnálom Áprilia...ha bármikor segítségre van szükséged, akárcsak arra, hogy meghallgassanak, csak írj!

fortis Szomb. 14 Aug. - 12:36

Áprilia írta:Meghalt az exem pár hónapja és èn csak pár napja tudtam meg. Nagyon magam alatt vagyok, nem megy most megint semmi.

fortis Szomb. 14 Aug. - 12:42

Hétfőn ételmérgezést kaptam ( bolognai ragu), csütörtök hajnalban volt két eszmélet vesztésem,az ügyeletes doki hívott mentőt sürgősségivel , ami meg is érkezett másfél óra múlva, így kerültem kórházba a sürgősségire, de nem tartottak bent, nagyon szarul vagyok. Igyekszem meggyógyulni, látom ti még azért vagytok. yes

Áprilia Szomb. 14 Aug. - 13:15

Jobbulást! És írd be az álmaidat!

Áprilia Szomb. 14 Aug. - 13:21

Áprilia írta:Meghalt az exem pár hónapja és èn csak pár napja tudtam meg. Nagyon magam alatt vagyok, nem megy most megint semmi.

Valahogy le tudtam tölteni a korabeli cset beszélgetésünket. El kezdtem elolvasni, hátha tanulok belőle. Ő olyan volt, aki a saját tapasztalata árán jött rá dolgokra, mert nem tartotta be a társadalmi elvárásokat, volt mersze élni.
Mindannyian keressük a megvilágosodást, az igazságot, meg ilyesmi, de rájöttem (az alapján, amit tőle olvasok a cserben), hogy aki nem mer élni, az sosem fogja megismerni az életet. Én nem merek élni. Sad

Kissé muris olvasni, hogy állandóan a spirituális könyvben olvasottakkal jöttem neki, amiket azokból információ szintjén megértettem és tetszett (azonban éltem őket), és ő mindig a tapasztalataival válaszolt. Nevetséges voltam/vagyok. De tanulok belőle, remélem.

Veszna Szomb. 14 Aug. - 13:35

fortis írta:Hétfőn ételmérgezést kaptam ( bolognai ragu), csütörtök hajnalban volt két eszmélet vesztésem,az ügyeletes doki hívott mentőt sürgősségivel , ami meg is érkezett másfél óra múlva, így kerültem kórházba a sürgősségire, de nem tartottak bent, nagyon szarul vagyok. Igyekszem meggyógyulni, látom ti még azért vagytok.

Fortis gyógyulj meg! nagyö

Veszna Szomb. 14 Aug. - 14:02

Áprilia írta:

Valahogy le tudtam tölteni a korabeli cset beszélgetésünket. El kezdtem elolvasni, hátha tanulok belőle. Ő olyan volt, aki a saját tapasztalata árán jött rá dolgokra, mert nem tartotta be a társadalmi elvárásokat, volt mersze élni.
Mindannyian keressük a megvilágosodást, az igazságot, meg ilyesmi, de rájöttem (az alapján, amit tőle olvasok a cserben), hogy aki nem mer élni, az sosem fogja megismerni az életet. Én nem merek élni.
Kissé muris olvasni, hogy állandóan a spirituális könyvben olvasottakkal jöttem neki, amiket azokból információ szintjén megértettem és tetszett (azonban éltem őket), és ő mindig a tapasztalataival válaszolt. Nevetséges voltam/vagyok. De tanulok belőle, remélem.

Miért akarsz más cipőjében járni?
Szeresd azt aki vagy! Amilyen vagy! Ha igazán gyönyörködnél abban milyen csodálatos vagy nem gondolnál ilyet magadról...
Arra gondoltál már, hogy más pedig tőled tanul? töpreng

Hogy várod el, hogy pl a munkahelyeden felnézzenek rád és ne zsákmányoljanak ki, ha magad-az életutad-azt aki lettél nem tekinted tiszteletreméltónak?!
Kérlek a gyászodban ne keverd össze a fogalmakat...csodálod őt mert ő "aktív energia" volt..különböző a te energiádtól de nem jobb, csak más! Légy hálás azért hogy ismerted....és mutasd meg a világnak azt a speciális, megismételhetetlen ragyogást aki Te vagy! Igen, tanulj tőle, de maradj önmagad I love you

De elsősorban szeresd magad.... öröm

Áprilia Pént. 27 Aug. - 19:39

Temetésen voltam ma. Az apai nagymamám húga halt meg, 100 éves volt. Habár szép kort élt meg, tele volt tragédiával az élete. Az unokáival bezárólag (akik kb. velem egyidősek lennének) már mindenkit eltemetett, még életében. Úgyhogy nem is voltak sokan a temetésen (vagy 30-an), mert már minden rokona, gyerekei, unokái stb. meghaltak. Emlékszem a nénire gyerekkoromból, nagyon aranyos, mosolygós, vidám volt, pirospozsgás arccal. Mindenkit túlélt. És most sem volt mèg semmi baja, csak otthon elesett, ezért combnyaktöréssel egy hétig volt kórházban, ahol a halála napján még kérte hogy vigyenek be neki könyvet (szeretett olvasni), és aznap este 9-kor (múlt szerdán) egyszerűen csak elaludt - örökre.
Az a felismerésem támadt a napokban (mèg a temetés előtt), hogy ez a régi generáció azért él/élt olyan sokáig, mert ők még szeretetben jártak. Eddig a felismerés, a továbbiakat már én teszem hozzá tapasztalatból, mint aki ezek között az emberek között töltötte a gyerekkorát és végigéltem sokmindent abból a folyamatból, ami az előbbi kijelentés alapját képezi. Ezek az emberek ismerték az igazi értékeket. Sajnos a kommunizmusban ezeket az értékeket már nem adhattàk át a további generációknak, mert üldöztetés lett (volna) a vége. De ők még legalább az anyatejjel szívták magukba azt az értékrendet, ami szerint élni is tudtak. A hozzáköltés annyiban nem pontos, hogy a példájukkal mindenképp tanítottak ugyan, de azt az életformát, amit ők éltek, a leszármazottaik már nem követhették, így sokminden elveszett (ezt tapasztalatból mondom). Azt hiszem erre mondjàk, hogy így múlik el a világ dicsősége. Számomra nagyon jó érzés és megtisztelő volt, hogy utolsó útjára kísérhettem családunk utolsó “nagy öregjét”, mátriárkáját.
A kép illusztráció, az anyai dédnagyapám általam nagyon kedvelt, oly sokat emlegetett háza.

Ez történt, ez van velem - Page 6 73ef2910

Ez történt, ez van velem - Page 6 930e9010

Ez történt, ez van velem - Page 6 Ba471f10

Efi Szomb. 28 Aug. - 10:12

Én három nénit tudtam felidézni az ismeretségi körömből, akik 100-hoz közeli kort éltek meg, és mindhárman kedves, önzetlen jó emberek voltak. Gondolom, akik nem azok, életük vége felé megkeserednek, és az nem segíti a hosszú életet.
De persze lehet, hogy ez a dolgok leegyszerűsítése.

Az előző rendszerben azért nem volt olyan fene nagy üldöztetés, ez legenda, legfeljebb az ötvenes évekig, meg esetleg a magasabb pozíciókban volt elvárás, hogy ne járjanak templomba. Tőlünk egyszer kérdezték meg ált. suliban a hatvanas években, hogy ki jár templomba, de annak se lett semmi következménye - ennyi volt az összes "üldöztetés", amivel én a szocializmusban felnőve találkoztam. Szóval át lehetett adni, amit át akart adni az ember a gyerekeinek.

Áprilia Szomb. 28 Aug. - 11:35

Efi írta:
Szóval át lehetett adni, amit át akart adni az ember a gyerekeinek.

Örömmel hallom, hogy a te családod nem üldözték.

Áprilia Szomb. 28 Aug. - 12:11

„Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az ötévestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, óljaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak és megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek. Mindent meg tudtak teremteni maguknak úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az idő járása és a mélységes istenhitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szőni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.” (Petrás Mária) – folkMAGazin 2005/2

Mayra1 Szomb. 28 Aug. - 16:11

Mindannyian változunk, hol tudásunk és tapasztalatunk, hol az előttünk járó miatt eszközöljük saját változásunkat.
Tulajdonképpen mindegy is lehetne, ha felvállalnánk eme változások igazi értelmét.
Nem mássá kell válni, hanem csiszolódni saját magunkhoz. Szerintem ebben voltak nagyok eleink. Nem mások akartak lenni, hanem jobbak.
Egyszer valahol azt olvastam, de idézni nem tudom, hogy azzal az életfelfogással, amivel a hibát elkövettük, nem lehet helyre hozni azt.
Váljunk saját, egyéni döntés alapján jóvá.
Most esett le, az esetek többségében úgy köszönök el "jó legyél". Ez nem egy hülye divat, tényleg azt kivánom közben az alanynak, hogy jó legyen béke

Áprilia Szomb. 28 Aug. - 16:32

Ha hiszitek, ha nem, mostanában előre látok dolgokat. Hirtelen két konkrét példát tudok mondani: előre láttam, hogy Mayra írni fog ide, továbbá a fentebbi posztomban említett temetésen, amikor lenémítottam a mobilomat, átvillant az agyamon, hogy az anyukámé meg fog csörrenni. Elhessegettem a gondolatot és nem figyelmeztettem, hogy némítsa le. Persze, hogy megcsörrent, amikor a pap prédikált, mi pedig közvetlenül a koporsó mellett ültünk…..hát nem semmi lélekjelenléte volt a papnak, hogy szemrebbenés nélkül tovább tudott prédikálni, mialatt anyukám hosszasan keresgélte a táskájában a hangosan csengő telefont a gyászoló rokonság megvető pillantásaitól kísérve, majd amikor megtalálta, fogalma sem volt, hogy lője ki, aztán apukám érte nyúlt rajtam keresztül, elvette és végre kinyomta. Mondanom sem kell, hogy mindez hosszú kínos perceknek tűnt ott az első sorban a koporsónàl, szegény megboldogult néni feje magasságában és a prédikáló paptól is kb. egy méterre. semleges

fortis Szomb. 28 Aug. - 16:36

Bocsi !

Csak elképzeltem as jelenetet.

Veszna Szomb. 28 Aug. - 16:36

Én elhiszem yes

Áprilia Szomb. 28 Aug. - 17:00

fortis írta:Bocsi ! Csak elképzeltem as jelenetet.

Az én mindig fegyelmezett szüleim egyébként a temetéseken valami elképesztően botrányosan tudnak viselkedni: hangosan beszélnek; sosem tudják, hova kell leülni, illetve ahova kellene, oda nem akarnak, húzódoznak, jelenetet rendeznek, miközben a gyászoló család őket nézi stb; sose akarnak részvétet nyilvánítani a legközelebbi hozzátartozóknak, illetve anyukám akar, apukám meg zavarodottságában (amit konoksággal álcàz) nem, így mindig kész a baj: egyikük egyik irányba, másikuk másik irányba indul el; a legelképesztőbb pillanatban kezdenek hangosan bájcsevegni a mellettük ülő rokonnak, akit már régóta nem láttak, és azt hiszik, úgy illik, hogy szórakoztassák, miközben az szemmel láthatólag a gyászával van elfoglalva és csak csendben szeretne ülni; és mindennek tetejébe még csöng a telefonjuk.
Egyszerűen azonnal összezavarodnak és hihetetlenül bénáznak, amint betesszük a lábunkat bármi ilyen ceremóniára.

Veszna Szomb. 28 Aug. - 17:08

Nekem tetszenek taps

Brunella Gasperini sorozata jutott eszembe róluk, az én és ők.

Áprilia Szomb. 28 Aug. - 17:16

Veszna írta:Nekem tetszenek

Áprilia Szomb. 28 Aug. - 17:40

Mayra1 írta:
Szerintem ebben voltak nagyok eleink. Nem mások akartak lenni, hanem jobbak.

Ez olyan szép.

Áprilia Pént. 3 Szept. - 10:02

Te jó ég fortis, már megint fiatalabb lettél egy évvel? És most is egy nap késéssel jutott eszembe…
Hàt akkor újrázok ezzel a képpel!

Áprilia írta:Boldog tegnapi születésnapot, fortis.

fortis Pént. 3 Szept. - 16:40

Köszi!

fortis Pént. 3 Szept. - 16:48

Már már hétköznapi eset. Beutalóm van vérvételre és kardiológiára. Ez még az ételmérgezésem következménye, hogy elküldtek ezekre a helyekre. Szóval időpont foglalás mind a két helyre, majd amikor oda kerültem a vérvételre közlik velem, hogy ez a beutaló nem érvényes. Kérdezem hogy hogy? Nos nincs rajta pecsét, és orvosi aláírás. Ejh a háziorvosom asszisztense adta a beutalókat, mert a háziorvosom kulcs csont töréssel betegállományban van. Szóval van két helyettesítő orvos még ugyan azon a helyen, , de ezzel nem kell foglalkoznom, mert végülis nagy nehezen mégis megcsinálták azt a vérvételt. Ellenben közölték velem, hogy a kardiológiára esélyem sem lesz pecsét nélkül bejutni, kérjek valamelyik helyettesítő orvostól pecsétet a beutalómra. Rendben, szóval elkezdek telefonálgatni, persze senki sem veszi fel a telefont. Gondolom elég lesz egy email is, így böngészni kezdtem a neten, és akkor látom, hogy az orvosi rendelő elköltözik egy másik helyre, így egyetlen orvos sem elérhető, magyarán nincs kitől pecsétet kérnem a beutalómra.
Na mindegy úgy is itt volt már az ideje, átjelentkeztem egy helyi háziorvoshoz aki adott egy új beutalót, pecséttel és aláírással ellátva.
Kicsit sajnálom a régit, mert vagy 25 éve hozzá jártam, de úgy tűnik nem maradt más választásom váltanom kellett.

Veszna Pént. 3 Szept. - 17:31

Valóban, ez egy létező szabály, megbüntethetik őket emiatt. Mi azonban úgy csináltuk, ha beteg beleegyezett, hogy megcsináltuk a vizsgálatot, és a leletet csak pecsétes beutalóval adtuk oda, így volt ideje beszerezni és a vizsgálata sem csúszott.

fortis Szer. 8 Szept. - 19:26

Olyan furák ezek a nők, vajon képzelnek magukról valamit, vagy csak ilyen a természetük, vagy lehet velem van a baj?
Példa: Mondjuk OTP ügyintézés. nem számít, odajön egy asszony, hogy ő csak kérdezni akar valamit, amiből aztán lesz egy majd 10 perces beszélgetés. Megyek a postára csekket feladni, már oda érek várom, hogy hívjanak az ablakhoz, amikor jön egy asszony, nem sokkal utánam ért oda, és egyszerűen csak elém lép, és odaáll a hatalmas csomagjával amit fel akart adni. Láthatta, hogy a kezemben csak egy csekk árválkodik, de az ő nagy csomagja biztosan hamarabb kész lehet, mint egy csekkfeladás. Amúgy nem számít, tudtam, hogy ezen a helyen max levélborítékot lehet csomagként feladni, ilyen nagy dobozokat nem , így ráfázott szegényke. Aztán bemegyek a boltba, megfogom a csipeszt amivel ki lehet venni a zsömléket a tároló helyükről, egy nő lép mellém, és puszta kézzel beleturkál a zsömlék közé.
Semmi bajom a női nemmel, csak annyi, hogy ma csupa ilyen nőkkel találkoztam, mondjuk tegnap az egyik maga elé szólított, mert a kosaramban jóval kevesebb árú volt mint az övében. Mondjuk ilyesmire magam is hajlamos vagyok, fiatalabbaknál és idősebbeknél ezt a hozzáállást nem tapasztalom.

Efi Csüt. 9 Szept. - 10:52

Nem hegyezném ki a történetet a nőkre, mivel postán sorbaállni, ügyintézni, vásárolni elsősorban nők szoktak. Vásárolni másodsorban párok, és csak harmadsorban férfiak. Ezért főleg nőkel találkozik ilyen helyeken az ember, így az emberek viselkedéséről való tapasztalatait is főleg nőkhöz köti.

A tapasztalataidat én is tudom tetézni, a mai napig nem értem az illetőt: a szupermarket előterében voltak a bevásárlókocsik, kihúzott egyet, belemarkolt, és a benne levő blokkot és egyebet kimarkolta és a földre hajította. Két lépésre volt a szemetestől, plusz befelé menet amúgy is mellette kellett elhaladnia.
Hogy az ilyennek a tudatában egyáltalán nincs benne a szemetes, mint használati eszköz. ?
És hogy nem zavarja, ha térdig kell gázolni a szemétben. ?

fortis Csüt. 9 Szept. - 16:34

Látod Efi ezért tart ez az ország ott ahol, vagyis mármint a mocskot illetően. Unokahúgom kint dolgozik osztrákoknál, szép hegyvidékes helyen, azt mondja egy darab szemét, de talán még csikk sincs sehol sem eldobva. Vajon ők miért tudják ezt fenntartani, mi meg járni a mocsokban?
Mai eset. Sorban állás a boltban, a hátam mögött lévő nő maga elé engedett valakit, erre az ipse nem a nő cuccai elé pakolta fel a kis cuccait, hanem egyszerűen oda lépet elém, és az én holmim elé pakolt fel. Én speciel már léptem volna a pénztárhoz, mert az előttem lévő már végzett, de meglepetésemre szólni sem tudtam. Aztán úgy voltam vele had menjen, bár nekem még kevesebb cuccom volt mint ennek az illetőnek.

Áprilia Csüt. 9 Szept. - 19:21

fortis írta:Látod Efi ezért tart ez az ország ott ahol, vagyis mármint a mocskot illetően. Unokahúgom kint dolgozik osztrákoknál, szép hegyvidékes helyen, azt mondja egy darab szemét, de talán még csikk sincs sehol sem eldobva. Vajon ők miért tudják ezt fenntartani, mi meg járni a mocsokban?

Ők nem a kommünön szocializálódtak.

Ajánlott tartalom