Asztrális tapasztalatok

Médea írta:A minap beszéltünk az elképzelt valóságok kapcsolatáról. Na most az is egy magyarázat lehet az entrópiára, hogy mivel nincs a fizikai világban megfelelő társuk, ezért nincs honnan energiát felvenniük, így egy idő után pusztulásnak indulnak. Hasonlóan a gondolatformákhoz (tulpa), ha a teremtője meghal vagy nem erősíti meg, akkor szétfoszlik. Az asztrális lenyomatok is kifakulnak idővel, ha a fizkai társuk már nincs meg. Az én tengerpartom is elképzelt volt, de lehet másként alakult volna, ha egy ténylegesen létező helyet vizualizáltam volna.

fortis írta:Nem valódi. Viszont egy kollektív  álomnál, vagy legalább egy olyannál ahol némi tudat töredéket von magához egy álom alak, akkor erre valahogy rá lehet érezni

Médea írta:

fortis írta:Nem valódi. Viszont egy kollektív  álomnál, vagy legalább egy olyannál ahol némi tudat töredéket von magához egy álom alak, akkor erre valahogy rá lehet érezni

Én nem igazán szoktam keresni a kapcsolatot álomalakokkal, így nehéz volna megmondani melyik milyen szinten érződik valódinak. 

fortis írta:Médea melyik helységben van nálatok  egész alakos  tükör?

Médea írta:

fortis írta:Médea melyik helységben van nálatok  egész alakos  tükör?

Az egyik szobában. Miért kérded?

fortis írta:Nagyon érdekes tapasztalat lehetett ez a fakíros.  De a fájdalmat nem értem. Egyáltalán ennek a fakír  gyakorlatnak az egészét nem értem, milyen kapcsolatban lehet a kilépéssel.  Persze vannak gondolataim, csak a szükségszerűsége az ami érthetetlen.

fortis írta:Tűnj el a testemtől!

Ide írok egy régebbi tapasztalatot, amiről elmondhatnátok a véleményeteket. 

Szóval épp hogy elaludhattam, egy kora délutáni órában, amikor hirtelen arra riadtam, hogy az ágyam végében állok.  Ez egy kicsit meglepő volt, de mivel abban az időben sokat meditáltam is, meg a csakrák működését is erőteljesen érzékelhettem olykor olykor, nem lepődtem meg a jelenségen. Olyan helyzetben állhattam, ahogyan normál körülmények között is álltam volna, amikor felkelek az ágyról.  Nem kellett gondolkodnom a helyzeten, a tudatos álmokat ismerem, a hamis ébredéseket is, és asztrális projekcióban is volt már részem párszor.  
Épp, hogy örülni kezdtem ennek a tapasztalatnak, amikor vissza fordultam az ágy felé, hogy megnézzem az ágyon fekvő testemet, és ekkor  egy döbbenetes dolgot láttam. A fejem fölé tornyosulva egy sötét szürkés kicsit emberi formára emlékeztető tömör árnyéktestet láttam, amint valamit fölöttem matat.  Ettől nagyon megijedtem, és az első reakcióm az volt, hogy ráordítottam. 
Ezt nem tudom, hogyan műveltem, csak a tudatommal e, vagy másképpen, a döbbenet elterelte a figyelmemet erről, hogy ezt megjegyezhettem volna. 
- " Takarodj onnan !!!Takaródj a testemtől!! volt a reakcióm. 
- Aztán jött egy hirtelen gondolat, és azonnal stratégiát váltottam. 
- Szeretet energiát kezdtem el küldeni felé, és mintha azt mondogattam volna, hogy" szeretlek, és hogy gyere megölellek!, " hajtogattam. 
Minden igyekezetem az volt, hogy az árnyék lényt eltávolítsam a testemtől, hogy eltereljem onnan a figyelmét, de a lény nem mozdult, így nem volt más választásom, mint hogy lassan elkezdtem közeledni felé. 
-" Gyere szeretlek, és meg akarlak ölelni!"- kinyújtott karokkal közeledtem tovább. 
A félelem bennem irtózatosan erős volt, de leküzdöttem magamban, mert féltettem a fizikai testemet, és bíztam abban, hogy ezen a módon onnan eltávolíthatom. 
Közben elhaladtam a tükrös szekrény előtt, és azt konstatáltam, hogy én nem látszódom rajta, csak az ágyon fekvő test, és az árny sem látható.  A továbbiakban ezen nem volt időm gondolkodni, mert lassan odaértem a lényhez, és éreztem, hogy a figyelme rám összpontosul. 
Elérkezett a végső pont, karjaimat kinyújtva megpróbáltam átölelni a lényt, miközben azt hajtogattam, hogy szeretem és megölelem őt. 
Ekkor a lény hirtelen eltűnt előlem, talán a helyváltoztatása folyamatos lehetett, de ebben a szituációban nem képes az ember mindent pontosan nyomon követni, mint amikor csak mesélne róla. 
A szoba közepén lebegett a tükrös szekrény előtt, én ismét bele pillantottam a tükörbe, megállapítottam, hogy a tükörben csakugyan nem látható, és ismét kinyújtott karjaimmal elindultam felé. 
Ekkor egy gúnyos érzetet sugallt a lény, és mintha azt sugallotta volna. 
- " Csak nem képzeled, hogy ezzel legyőzhetsz! " - és hirtelen eltűnt a szoba közepéről. 
Én még ott álltam egy pár pillanatig, majd vissza zuhantam a testembe. Kinyitottam a szemeimet, és vegyes érzelmekkel gondoltam az egészre vissza, hirtelen nem tudtam, hogy örülnöm kellene e, vagy betojni a félelemtől, de végül is a gyakorlataimat ettől a tapasztalattól még nem fogtam vissza..

Blueeye írta:Szerintem ez hülyeség. Régen is annak tartottam, és most meg már főleg. Fölösleges időpocsékolás, sehova nem vezet.

A sátán elhúzta a mézesmadzagot, és sokan beleestek ebbe az illúzió csapdába.

Nem ezek vezetnek a szellemi fejlődés felé, hanem a jellemhibáink tudatosítása és kijavítása. A többi csak időhúzás, játék, mert a személyes életben addig sem változik  semmi.

A saját jellemtelenségeinket kell leküzdeni, a többi módszer csak a felszínt érinti.

Egyik Szent könyv sem említ hókuszpókusz általi megvilágosodást.

Lea írta:Az is érdekelne - mivel azt mondják mindenki elhagyja éjjel a testét - hogy a (mellettetek fekvő) családtagjaitok, akik semmiféle védelemmel nem rendelkeznek, biztonságban vannak-e?

Efi írta:

Lea írta:Az is érdekelne - mivel azt mondják mindenki elhagyja éjjel a testét - hogy a (mellettetek fekvő) családtagjaitok, akik semmiféle védelemmel nem rendelkeznek, biztonságban vannak-e?

Nem értem ezt a kérdést. Ha mindenki elhagyja a testét, akkor ők is. Miféle biztonságra gondolsz? Azt kérdezed, hogy mindenki, aki alszik, az biztonságban van-e? Hát nyilván, különben már vége lenne az emberiségnek, nem?

Efi írta:Bár tulajdonképpen az sem világos, hogy az alvó emberek melyik részéért aggódsz: ami az ágyban maradt, vagy ami kilépett?

Efi írta:De látod, a te tapasztalatodban például nem a magára hagyott testet fenyegette veszély, hanem a lelket. (Ami persze közvetve hatással lenne a testre is.)

Én még nem hallottam olyat, hogy amíg aludt valaki, elfoglalták volna a testét. Pedig ha ez lehetséges volna, mivel mindenki elhagyja ezt alváskor (nem csak azok, akik spirituális gyakorlatokat végeznek), akkor ennek viszonylag gyakran be kéne következni.
(Erről persze a kiűzetett illető nem tudna beszámolni, , de a környezetnek mindenképp feltűnne, hogy a testben valaki más lakik.)

Ilyen nem lehetséges.
Az isteni-szellemi világ persze dolgozik a testünkön, mikor elhagyjuk: többé-kevésbé helyrehozza, amit nap közben rongálunk rajta. Azért ébredünk frissen, kipihenten.

Lea. írta:Lehet... a pontos részletekre nem emlékszem...
A lényegen szerintem nem változtat se ez sem az.. de nem értek hozzá és igazából senki sem, hogy milyen valós veszélyek lehetnek.

Beteszem a videószobába amit találtam, igaz a könyvben részletesebben le van írva a történet.

Efi írta:Lehet persze megszállásokról történeteket hallani (lásd ördögűzés pl.), de nekem nagyon úgy tűnik, hogy ilyenkor az eredeti lélek is ott van a másikkal. A megszállás is a lelket fenyegető veszély, szerintem, nem a testet.
A lélek az, ami keveredni tud más lelkekkel. Az egymás áthatása a lélekvilág jellemzője. De - úgy tudom - ehhez az áthatáshoz kell lenni valamilyen hasonlóságnak a lelkek között.

Efi írta:

Lea. írta:Lehet... a pontos részletekre nem emlékszem...
A lényegen szerintem nem változtat se ez sem az.. de nem értek hozzá és igazából senki sem, hogy milyen valós veszélyek lehetnek.

Beteszem a videószobába amit találtam, igaz a könyvben részletesebben le van írva a történet.

Videót én nem nézek, és a könyv hitelesebb szerintem, de nem is azt mondom, hogy le volt írva, hogy meghalt a lány, hanem én állítom, hogy ha ez megtörtént, akkor úgy történt, hogy meghalt a lány. Akár észrevette ezt a környezete, akár nem.