Reinkarnáció a XXI-ik században és azon túl

ymor írta:

fortis írta:épp annyi minden szólhatna ellene mint mellette, így döntetlen az állás.

Nem kötekedésből, tényleg kíváncsiságból kérdezem szerinted mi szól mellette?

Gondolnék mondjuk a Dalai lámák reinkarnációira. Ha jól tudom nem találomra keresik meg az utódját. 
Ezen felül akadnak érdekes beszámolók olyan emberekről, vagy gyermekekről akik olyasmiket tudhatnak idegen helyekről emberekről, amikről nem lehetne tudomásuk.   Per pillanat ilyesmikre gondolnék, de vannak még ezek a bizonyos hipnotikus állapotok is, ahol néha  sikerülhet a pácienst előző életbeli tapasztalataihoz visszavezetni. A leggyanúsabb ezeknél az eseteknél az, hogy néha a múlt életbeli  események nyomai fellelhetőek a ma emberének testén , mondjuk anyajegy formájában.  Mondjuk ebbe sok mindent bele lehetne magyarázni, de mégis érdekes, ha egy nyakon szúrt embernek pont ott legyen az anyajegye, ahol a halálos sebet kaphatta. 
Vagy esetleg ott vannak azok a különös esetek, amikor az illető olyan nyelven kezd el beszélni, amit nem ismer. Mondjuk Ó arámiul.  Oké, hogy hallhatott a tévében mondjuk egy két ilyen kifejezést, de ettől még senki sem fog beszélni egy idegen nyelvet. Szóval érdekesek ezek az esetek, és szerintem nyugodtan beleférnének a mérleg egyik serpenyőjébe.

Én nem vagyok se ellene, se mellette de le lehet egyszerűsíteni a kérdést. Azt senkinek sem kell ecsetelni hogy mi lesz a testünkkel halálunk után - felfalják a kukacok - azaz élelem lesz más életformák számára. Testünk atomjai egykor csillagok  belsejében égtek, de az anyag legfőbb jellemzője a folytonos átalakulás, mindig összekapcsolódik más anyagokkal és új formákat ölt. Örök körforgás ez. Nevezhetjük energiamegmaradásnak is. Nincs igazándiból halál csak átalakulás. Itt jön képbe a hit és a különféle vallások. Mind arra alapoznak hogy az ember több mint anyag, az állandóságot keresik a múlandóban. Ez az állandó a lélek. A következő lépés hogy ráhúzzuk erre is az anyag tulajdonságait, mivel az elménk úgy van huzalozva hogy mindenben az értelmet keressük. A lélek megfosztatik szent misztikumától, alárendeltetik a korlátolt emberi megértésnek. Minden vallás, minden hit hübrisz a maga módján. A lékekvándorlás, a lélek metamorfózisa. A lélek dolga hogy életek és életformák százain, ezrein, millióin át tanuljon és elérje a tökéletességet, azaz Istent. Tetszetősen hangzik mert igaz, vagy mert az értelmünk nem ismer más megközelítést. Analógia az anyaggal.
Mi az élet értelme? Nem értelme van. Valami más, valami absztrakt. Mi a jobb, csillagként lángolni vagy emberként égni a színpadon? Tényleg haladunk valami felé vagy degradálódunk? Mi a létezés unikuma? Jézus halála akkor is megváltást hozna az emberiségnek ha senki se lett volna tanúja halálának? Ha nem ismernénk egy könyvből a Megváltó történetét, ha senki se tudná hogy meghalt értünk a kereszten? "Meghaltam érted! - Rendben, köszi." Éjen az örök dicsőség!
Mindez az elme illúziója. Olyan borzasztóan egyedül vagyunk hogy önteltségünkben a világ urává kiáltottuk ki magunkat. Mindent értünk, mindent tudunk, mindent megmagyarázunk. Így működik a világ - le van írva a könyvekben. Egyes könyveket nagyobb tisztelet övez, másokat kisebb. Egyes tézisek maradandóbbak, mások közveszélyesek. Tanuljuk az iskolában, a szektás gyülekezetekben, olvassuk az újságokban. Ezt ordítja a rádió, televízió, internet. Hiteket fabrikálunk majd tűzre vetjük bálványainkat, a hamuból pedig valami új születik.
Talán a lélek sem egyéb mint táplálék, a szellemünket felfalja majd egy kozmikus szellem és jót böffent utána, vagy ha igazán megszívtuk akkor alul távozunk belőle. Mert hát erről szólna a körforgás ugye? Az elején az írtam leegyszerűsíteni. Oké. Tehát hacsak nem vagy megrögzött materialista, akkor hiszel a lélekben és az isteni tervben. Ha elfogadod hogy minden mozgásban van, akkor a lelked sem kivétel. A testhez hasonlóan az is átalakuláson megy keresztül, ugyanaz marad és mégsem ugyanaz. Benned ég az ősi csillag emléke, még ha csak pár atomról is van szó, és ugyanígy benned fog élni a mostani életed visszhangja a következőben. De te leszel az vajon? - kérded. Ki vagy TE? Ki vagyok ÉN? Nem tudjuk, és ennél többet nem is lehet mondani.

Szerintem meg pont hogy a reinkarnáció nélkül értelmetlen az egész. Például egy olyan élet, amikor pici gyerekként meghal valaki.
Igen, kell egy magasabb akarat, magasabb elme, magasabb cél hozzá. De az mennyivel bonyolultabb, mint azt elhinni, hogy atomok maguktól egyre bonyolultabbá válnak, és egyszercsak gondolkozni kezdenek.

Volna egy olyan elképzelésem miszerint  ha már reinkarnációról beszélünk, hogy a reinkarnáció maga akár önmagunkba fordítva is egy létező dolog. 
Kezdjük az elméletet talán magával az idővel. Képzeljük el, hogy mi nem vagyunk mások, mint pillanat töredékek, ami azt jelenti, hogy időben én nem vagyok azonos azzal, aki tegnap, vagy egy órával vagy egy perccel ezelőtt voltam, hiszen épp úgy cserélődnek a gondolataim, mint a sejtjeim,  a különbség elég szembeötlő gyermek koromtól napjainkig , és mégis ott van valami ami összeköt mindazzal ami azelőtt voltam, talán ezt hívhatnánk reinkarnálódásnak.

Szerintem meg az vagy TE, aki/ami összeköti a tegnapi sejtjeidet, gondolataidat, stb.-t a maiakkal. Nem pedig a sejtek, gondolatok, stb. vagy.

Efi írta:Szerintem meg az vagy TE, aki/ami összeköti a tegnapi sejtjeidet, gondolataidat, stb.-t a maiakkal. Nem pedig a sejtek, gondolatok, stb. vagy.

Szerintem jól gondolod, véleményem szerint csak annyi különbséggel, hogy ezek a pillanatnyi felruházott töredékek azaz a forma és ami a formát alkotja is bele tartozik abba ami vagyok.  Ha pusztán csak egy nemtelen értelem nélküli energia halmaz lennék, annak nem látnám értelmét, ahogy mondjuk Istennek sem látnám semmi értelmét ha önmagán kívül semmi sem volna. Tehát hogy Istennek értelme legyen, ahhoz szükséges a teremtés, hogy létezőként legyen ami az egésznek értelmet ad. Így vagyunk ezzel mi magunk is, anyag ( akár mentális), és gondolatok nélkül értelmünk nekünk sem volna.

A világmindenség beláthatatlanul hatalmas terébén és létezésének felfoghatatlan idejében az ember, de akár az egész emberiség együttesen jelentéktelen, gyakorlatilag nulla. Nincs odakint senki és semmi ami ezért semmiségért olyan számottevő dolgot hozzon létre mint az újjászületés, menyország, stb. 

Azt a vágyat, hogy ezek a dolgok létezzenek az ember önhittslge táplálja. Fontosnak érzed magad, ezért elképzelhetetlen számodra, hogy egy ilyen csodálatos, egyedi dolog, ami te vagy az csak úgy elenyésszen.

A reinkarnáció alappillére a karma. Itt is tetten érhető az emberi önteltség. Meggyőződésed, hogy te "jó" vagy, pozitiv a karmád. Ebben a világban soha senkinek nem lehet pozitiv a karmája, semmilyen létezőnek. Ragadozó természetű világegyetemben élünk. Az erősebb a gyengébb életerejéből, energiájából táplálkozik. Születésedtől a halálodik falod más élőlényeket, folyamatosan gyilkolsz. Ezt semmi módon nem teheted jóvá. Ezért minden létezőnek egyre alacsonyabb szintű létformában kellene újjászületni, de nyilvánvalóan nem így van.

ymor írta: Ragadozó természetű világegyetemben élünk. Az erősebb a gyengébb életerejéből, energiájából táplálkozik. Születésedtől a halálodik falod más élőlényeket, folyamatosan gyilkolsz. Ezt semmi módon nem teheted jóvá. Ezért minden létezőnek egyre alacsonyabb szintű létformában kellene újjászületni

Másrészt a gyengébb az erősebb életerejéből részesül, ez van minden közösségben, hordában, falkában, stb., valamint minden szülő-utód kapcsolatban.
Aztán meg nagyon önkényes, alap nélküli feltételezés - bár nekem is rokonszenves -, hogy táplálékot ölni bűn.
És az is, hogy a karma azt jelentené, hogy a bűnös alacsonyabb létformában fog inkarnálódni. Ha a valóság erre rácáfolni látszik, az azt jelenti csak, hogy a karma ilyen elképzelése talán téves, nem azt, hogy nincs karma és nincs újjászületés.

ymor írta:A világmindenség beláthatatlanul hatalmas terébén és létezésének felfoghatatlan idejében az ember, de akár az egész emberiség együttesen jelentéktelen, gyakorlatilag nulla. Nincs odakint senki és semmi ami ezért semmiségért olyan számottevő dolgot hozzon létre mint az újjászületés, menyország, stb. .

A hatalmas világmindenségben lehet, hogy a "menyország" is csak semmiség.
Vagy lehet, hogy nem a mindenség van az emberért, hanem az ember a mindenségért, és az emberiség fejlődése a magasabb célt szolgálja.
Egyszóval még nagyon sokféle felfogással közelíthetjük meg a reinkarnációt.

Protonok, neutronok, molekulák, vagy aminosavak, sejtek, szövetek, hol van ezek nélkül az a hatalmas világmindenség?  Csak vedd el a legkisebb alkotó részeit és a nagy hatalmas világmindenség azonnal eltűnik, kész nincs tovább.

Arra gondolsz, Hogy nélkülünk, észlelő lények nélkül nem létezne a világmindenség?

A világmindenség anyagi részének 99%-t Hidrogén és egy kevés hélium teszi ki ha jól emlékszem.

ymor írta:Arra gondolsz, Hogy nélkülünk, észlelő lények nélkül nem létezne a világmindenség?

A világmindenség anyagi részének 99%-t Hidrogén és egy kevés hélium teszi ki ha jól emlékszem.

Igen, ilyesmire gondolok, de nem csak nélkülünk, hanem a többi észlelő lény nélkül sem, pedig a mindenséghez képest ezek mind csak parányi részek. 
Kicsit olyan ez, mint a gyerek szoba gyerek nélkül.

Látom ebben akérdésben nem jutunk közös nézőpontra. Nekem az a fajta gondolkodás az emberi önhittség mintapéldája. Olyan jelentéktelen semmik vagyunk, hogy senki nem fog a kedvünkért egy univerzumot teremteni.

ymor írta:Olyan jelentéktelen semmik vagyunk, hogy senki nem fog a kedvünkért egy univerzumot teremteni.

Lehet, hogy a kedvünkért nem, de másfajta viszonylatban viszont igen. Gondolj a SAS-ra és az emanációkra.

Reinkarnáció kérdésben én a nagualizmus érvelésében látom a legtöbb értelmet. A.Torres írja:

"Mielőtt találkoztam volna Carlossal, keleti olvasmányaim hatására előnyben részesítettem a reinkarnáció tanát. Logikus alternatívának látszott a keresztény feltámadáshittel szemben. Azonban egyik beszélgetésünk alakalmával Carlos megjegyezte, hogy a kereszténység és a keleti vallások dogmái feltűnően hasonlóak, mert egy közös alapból indulnak ki: a halálfélelemből. 
Megjegyzése a zavarodottság állapotába taszított, mivel teljesen új szemszögből kezdtem látni az egyik, eddig tökéletesen kielégítőnek tűnő meggyőződésemet. Kértem, hogy mondjon még többet, de helyette megpróbált egy másik téma felé terelni, mintha az egész szót sem érdemelne. Később aztán taktikát váltott, és kijelentette, hogy az egyéniség megmaradásáról alkotott meggyőződésem pusztán a társadalmi befolyás eredménye. 
– Azt mondták, van időd, és létezik második esély. Hazudtak!
A látók szerint az emberi lény olyan, mint egy vízcsepp, ami kiszakadt az élet óceánjától, és magában kezdett ragyogni. Ez a ragyogás az összegyűjtött észlelés pontja. De amikor a fénylő gubó szétoszlik, az egyedi tudatosság is részeire hullik és kozmikussá válik. Hogyan térhetne vissza ezután? A varázslók számára minden élet egyedi. Te miért reménykedsz abban, hogy meg lehet ismételni? 
Elképzeléseid abban az eszmében gyökereznek, hogy egységgel rendelkezel. De mint minden más, te sem vagy szilárd tömb. Áramlásban vagy. A te „éned” csupán hitek és emlékek összessége, nem pedig valami konkrét dolog!
– Akkor a vallások miért prédikálnak erről teljesen mást?
– Ezt nem nehéz megmagyarázni. Mind az emberi lény ősi félelmére válaszolnak. Minden kultúra létrehozta a saját értelmezéseit, de csak a látók lépnek túl a meggyőződéseken, és látják a Sas emanációinak ezt az oldalát a saját szemükkel.
Carlos fejtegetni kezdte, hogy az univerzumban energianyalábok találhatók, amelyek egyikén mi is függünk, ahogy a gyöngyök ülnek a rózsafüzéren. Ciklikusak vagyunk: egy fénylő öntőminta alkotott bennünket, így amikor új lény születik, a minta sajátosságait hordozza magán. Azonban a minket összefűző lánc személytelen. Nem örökít át emlékeket, személyiséget, vagy bármi ilyesmit. 
Megjegyeztem, hogy kortárs tanulmányok szerint akadnak olyanok, akik különleges körülmények között képesek visszaemlékezni elmúlt életeik bizonyos eseményeire. Carlos azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ez a tények félrevezető értelmezése.
– Igaz, hogy bárki beigazíthat bizonyos emanációkat, amelyek más időhöz tartoznak, és érezheti úgy, hogy nem csupán egy, hanem több életet élt. De ez akkor is csak egy beigazulás a sok millió lehetséges beigazulás közül."


"

Ez a bizonyos A.Torres nem volt önhitt kicsit sem. Ááá!