Kérdések-töprengések

Ide kerülnek azok a kérdéseim, amik útközben jutnak az eszembe látszólagos ellentmondások kapcsán. (ha van ötleted vagy válaszod, kérlek ne fogd vissza magad!)

1.Az első kérdés bibliai jellegű. Vannak a Biblia szerint bukott angyalok, nephilimek...de hogy lehetséges,hogy meghozzanak egy ilyen nehéz döntést, ha az angyaloknak nincs szabad akaratuk?   Ez nekem ellentmondásnak tűnik.

A második töprengésem egy hosszabb folyamat eredménye. Igyekszem annyira objektív szempontból fogalmazni, amennyire képes vagyok jelenleg. 
Abban azt hiszem megegyezhetünk , hogy egy nagyon sűrű és polarizált világban élünk. Ellenben azt gondoljuk/tudjuk/hisszük a lelkünk sokkal inkább "éteri", magasabban pozícionált "hely" szülötte. 
Vagyis van az anyag, amibe a lelkünk/szellemünk mint izzó vasgolyó a vajba beleolvadt...és ez a kettősség, ez a két ellentétes természetű "anyag" dinamikája, ellentmondása hozta életre a vallásokat-hiedelmeket.
Amiknek a végső és legfontosabb alapelve ennek az ellentmondásnak a feloldása, egy "megnyugtató" "happy end", egy értelem az értelmetlenségben nyújtása. 
Most nézzük meg a vallásokat és eszméket. Legtöbbje igyekszik "lépést tartani" a dualitással és megoldást/értelmezést nyújtani a keresőknek. 
(Csak 2 gyors példa, hogy ne mindig a Szent könyv vallásokat nézzük. Van a családban szcientológus, akik szerint a Föld egy börtön, egy rég eltűnt gonosz zárt ide be minket,aki ellen elménk megtisztításával a programoktól lehet küzdeni és megszökni erről a helyről. 
Aztán az ezoterikus világ egy szelete, nagy szelete azok, akik azt gondolják, hogy a világunkat egy gonosz 4D-s elit réteg irányítja, akik ellen egy magasabb dimenzióból érkező interdimenzionális hadsereggel vehetjük majd fel a harcot.) 
Most elérkeztünk a problémámhoz...legyen most az alaptézis, hogy van a gonosz(én úgy fogalmaznék, hogy a Forrástól számítva a legmesszebb pozícionált tudatosság a spektrumon)...és mi ezt a gonoszt és/vagy dualitást (még mindig) azon a szinten akarjuk megszüntetni, ahol keletkezett. A polarizáltságban keletkező fegyvereket használunk...de nem oda lyukadunk ki ezzel, ahol eddig voltunk?   Ez nem újfent a dualitás megtévesztő, talmi spirálja, ami látszólagos elmozdulást kínál? 
  A világ felkínálja a tudást(őszintén szólva ezt nem tudom, hogy lehetséges, hogy a dolgok arannyá alkimizálása el van rejtve a dualitásban, de itt van) és jó látni, hogy más úton megközelítve, de egyre több ember jön rá arra, hogy nem "harcolni" kell, hanem kinemesíteni magunkban azt a tudást, amivel elérhetjük a magasabb dimenzióban létező "szellemünk". 
  Valamikor régen olvastam egy régi gnosztikus történetet a világunk, a 3D teremtéséről (a nevek most az elmém mélyén vannak, ha eszembe jutnak, pótolom). 
Tehát a világunk előtt a Forrás egy csodálatos helyen élt az angyalokkal. Egy nap az egyik gyönyörű angyal(talán Szófia/a Tudás) elment az addig teremtett létezés határára, ahonnan lenézve a Káoszt találta. Ahogy megbabonázva figyelte a folyton formálódó "lehetőségeket" véletlenül a mélybe esett, ahol a Káosz magáévá tette. Gyermeke is fogant, akit meg is szült, de a gyermek korántsem volt olyan csodaszép mint az angyal(gondolom a tudattalan teremtés miatt) aki eltaszította magától, és visszarohant a Forráshoz. Az új teremtvény fájdalmában és elhagyatottságában megesküdött, hogy ahol csak teheti harcolni fog a Forrás és anyja Szófia/Tudás ellen...és a káoszból megteremtette a 3D-s, dualista, polarizált világunkat. Eszerint a gnózis szerint a világ akkor fog felemelkedni/mennyeivé válni, amikor az Angyal-anya visszafordul a fiához és szeretettel a keblére öleli.

Majd egyszer, eonokkal később...nem ebben az életben.

Puff, kitöröltem... 

Egyetértünk abban, hogy a világon minden energia.

Hogy hiszek e a jó és rossz harcban? Mi a jó és rossz? ( Ebben a formában egy kissé le van egyszerűsítve,mint a fehér vagy a fekete kalapos cowboy-ok.) Így ebben a formában nem, nem hiszek. 
Szerintem a "rossz" az nem a jó (fejlődés progresszió, gyarapodás) ellentéte, hanem a hiánya,így harcról sem beszélhetünk. 
Valóban számít, melyik oldalon állunk, ez befolyásolja a szellemi fejlődésünk irányát, én egyértelműen a fejlődés (nevezheted jónak) mellett tettem le a voksom. Ami visszafejlődés/rossz/nem a fejlődést elősegítő/regresszív oldal, az csak a progresszió hiánya. Hiány.  Ugyanoda fog vezetni egyszer, mint a másik oldal, csak kitérőkkel és rohadt lassan. 
Valóban, emberi találmány a jó és a rossz, mert a felsőbb dimenziókban nem létezik ebben a formában a regresszió. 

Hogy a ragadozó fogyasztja a prédát, és ő irányít;a nagy megeszi a kisebbet stb. ezt a nézetet a Darwinizmusnak köszönhetjük, ami elég erősen beitta magát a közgondolkodásba. 
Az már viszont nem, hogy halála előtt ő is belátta, hogy nem volt teljesen körültekintő, nem adott elég időt és példát a megfigyeléseinek. Ugyanis azok az életközösségek , amik "összedolgoznak" sokkal produktívabbak. 

Szerintem nem tudjuk objektíven vizsgálni a világot    mivel a megfigyelő befolyásolja az eredményt, leginkább azért mert saját magát vizsgálja. A megfigyelése minden esetben szubjektív lesz. 
Talán közelebb állhat a valósághoz, hogy nem tudjuk mi történik a világban, ismerünk pár szabályt, de azt a magasabb fizikai szabályok rendszerint fölülírják, így össze vagyunk zavarodva. 
Persze leírhatjuk az egészet az energiák játékával...de akkor kihagyjuk a legfontosabb tényezőt, a lelket/szellemet. 


De végső soron azok vagyunk amit gondolunk magunkról és a világról,minden nagyon szubjektív tud lenni, akárcsak egy veszekedés. Mi teremtjük a valóságunkat, a programjainkkal , az érzelmi válaszreakcióinkkal...vagy épp ezeket kikerülve a tudatosságunkkal 
Persze a 3Dben lassabban történik minden, de a 4Dben pl.pillanatok alatt megvalósulhat egy gondolat. Lásd az álmaidat  

(persze ezek általános gondolatok, míg a fenti sorok konkrétan a vallásokról szólnak, általában ott találok gondolati bukfenceket) 

Köszi amúgy, hogy el olvastad  

Ez csak úgy eszembe jutott...valahol itt lappangott egy ideje már a fejemben...de most utánagondoltam és utána is néztem a fotókon, bármit is jelentsen az eredmény.

Itt nincsenek repülőcsíkok az égen...
Van két repülőterünk pedig, és keresztül kasul bejártuk már-a 27 Budapest méretű várost. 

Más technológia? 

Itt vezetnek felettünk,de más városban sem láttam, és vidéken sem. Egyszer végig gyorsvonatoztuk az országot, s bár sok időt az alagutakban töltöttünk, de egy képen sem bukkan fel.

Nekem ez nem elég bizonyíték, (mármint az összeesküvés elmélettel kapcsolatban) mert akármit kitudnak találni. (A Wikipédia-t olyan kismókusok szerkesztik pl. , mint te meg én. ) De. Marha sok pilótát kellene bevonni ebbe az összeesküvésbe, és némítani őket el vmivel  . Nálam itt dől el... 
Tényleg más nálunk a klíma.

Bár abban hiszek, hogy változtatgatják az időjárást az USA-ban, és nem mindig az előnyére.
Lehet máshol is...de bocsánat, az átlag(!) amerikai oly buta, oly csekély értelme van a világról ami körülveszi, hogy szerintem észre sem veszik,és pont emiatt megtehetik.

Hova tünnek a tárgyak?

Előre le kell szögeznem, mániákus rendrakó vagyok. Nem tisztaságmániás, nem. Ellenben imádom, hogy tudom, mi hol van. Ezt az eü-ből hoztam magammal, ott fontos volt, ha hátranyúlok-miközben a beteget nézem-vakon is tudjam, mihez nyúlok, mit hol találok.
Ezt az elvet követem a mindenkori otthonomban is.
Mégis   vannak tárgyak , amik örökre eltűnnek ebből a dimenzióból. 
Pl. Budapesten a lakásban(!) az ékszertartó dobozomból eltűnt egy kedves ezüstmedálom.
Most pedig napok óta keresem a tavaly gondosan összekészített szúnyogzavaró készüléket és a lapocskákat. 
A kép megvan a fejemben, a doboz nincs. A legviccesebb, hogy a testem és az elmém újra és újra visszafordul egy sarokba, egy konkrét helyre a szobába, tudom, hogy itt kellene lennie... Szólongatom, ez rendszerint bejön 
relaxálok , hisztit rendezek neki, semmi. Gyanítom ez is a medál sorsára jutott...
Ez valami olyasmi lehet, mint a zöld álmaim? Valami pici részlet változott, de az egész nem?
 lehet, hogy van egy hely, ahol ezek az elszökött tárgyak élik boldog mindennapjaikat...   nélkülem... 
Lehet az is, hogy egy párhuzamos univerzumban élő Veszna gazdagabb lett egy fehér dobozzal...   és legalább olyan összezavarodott most, mint én ideát...

Ez ma merült fel bennem...
Mi van, ha az amit kutatunk, tanulunk, gyakorlunk az valami, amit már "tudunk".
Én hiszek a reinkarnációban, hiszem hogy rengeteg életet leéltünk már, hiszem, hogy ezek tapasztalata itt van valahol a puttonyomban...
Nem csak a reinkarnációban hiszek, hanem abban is, hogy ezen a Földön már számtalan turnusban éltek "emberek" és nem emberek egyaránt .
Mi van, ha a sok élet közben megtanult, magamévá tett tudás itt van valahol bennem, és emlékezni akar?
(és most nem az életeim tapasztalatairól beszélek, hanem az életeim során pl. olvasott tudásról, vagy megtapasztalásokról beszélek)

Még valami.
Eszetekbe jutott e valaha, hogy amit mondtok másnak, vagy amit tanácsként adtok...azt megvizsgálnátok és úgy tekintenétek rá, mint egy tanács - tőletek magatoknak?
Velem számtalanszor előfordul, hogy írok valakinek(most leginkább ez az információs csatorna) és elgondolkodok, hogy hoppá, vajon ez mennyire élő az életemben;s ha ez egy új gondolat, vajon mi az, amit ebből meg kell tanulnom?!

Szerintem minden nap történnek velünk apró csodák...csak a sok gond eltakarja a látásunk.
Ahogy azt az illúziót is benyeljük, van más is a Most-on kívül.

Csak továbbra is a gondolkodás és a nemi szerepeken agyalok...
Az egy dolog, hogy-szerintem tudatosan-leépítették a kritikus gondolkodást, de annyira görcsösen ragaszkodik ez a társadalom a nemi "szerepekhez"(és most nem a nemi identitásról beszélek) , hogy inkább gyalogol hátrafelé, csak ne kelljen kiengedni a karmai közül.
Vajon az előttünk élt "emberiség" milyen társadalmi struktúrákat hozott létre, mitől voltak eredményesebbek, mint mi?
Mennyivel előrébb tartanánk, ha nem kellene mindenkit belerakni egy dobozba-egyeseket külön belepréselni-miért nem lehetünk azok, akiknek elterveztük idefele jövet?
Mert félreértés ne essék, bizonyítottan 100%osan női nemű vagyok, és eszembe sem jut férfi lenni, vagy nőkbe szerelmes lenni(bár ha igen, akkor is mi van?). De egyértelműen először ide leszületett léleknek, másodsorban embernek és csak harmadsorban nőnek tartom magam. Amióta az eszem tudom. 
Kisgyerekként azt a fényes jövőt festették elém, hogy majd szépségversenyen fogok indulni, annyira szép vagyok(nem) 
Majd, emlékszem egyszer 12 éves koromban kihallgattam egy beszélgetést az apám és a mostohaanyám között, hogy én nem vagyok olyan szép mint a mostohanővérem(oda is lett a modell karrierem 
) és tudod nagyon fájt. Itt taglózott le először ez a dualista világ. Nem azért mert a szépség ködösen értelmezhető ranglétráján alacsonyabban álltam mint ő, hanem hogy én csak arra vagyok jó, hogy szép vagy csúnya legyek?   Ennyi? Ez a két dimenzióm van? Ennyi lesz az életem? 
Aztán mesélhetnék a lányok felé ömlő "majd eljön érted a jóképű herceg" és boldog leszel mindhalálig süket dumáról...(a kétdimenzió nem áll meg ott, hogy lány vagy, vagy fiú, ugyanúgy sújt mindenkit) 
Amikor pedig serdülni kezdtem, onnantól nem volt megállás...humoromnál lehettem, amikor megválasztottam ezt a testem, mert egyértelműen látszik, hogy nő vagyok. Innentől kerültem véglegesen egy olyan dobozba hosszú időre, ami semmiféle értelmes beszélgetést nem engedett számomra.
De nem panaszáradatot akarok elindítani, tulajdonképpen nagyon finoman fogalmaztam eddig is...és biztos vagyok benne, hogy szegény kisfiúk ugyanúgy zavarban vannak a sok süketeléstől, mint a lányok.
Mert le merem írni, hogy a legfontosabb az életemben a lelkem sorsa, a feladat, amiért idejöttem (naponta gondolkodok, töprengek ezen szüntelenül, olvasok hol könnyű hol nagyon nehéz olvasmányokat, meditálok, lelki gyakorlatokat végzek stb.) DE ennek ellenére és vagy emellett örömmel vagyok NŐ is. Önként.
Mennyivel előrébb tartanánk, ha az ember lelkét látnánk meg a másikban, nem a társadalom elvárásait. Hol tartana most ez az emberiség? 
Persze az élet az univerzumban ciklikus, ebben a sűrű, kifejezetten dualista , nehéz, igazi vaskorban IS kell élni...hogy aztán felfelé íveljen újra a szellemiség... 
De könyörgöm, meddig?
Nem volt még elég?
Mert nekem már nagyon....