Re: Kérdések-töprengések

fortis Szomb. 28 Aug. - 15:49

Menni fog. Amúgy a könyvektől független, néha az ez irányú tapasztalatok véleményem szerint többet érnek.

Veszna Szomb. 28 Aug. - 16:16

fortis írta:Menni fog. Amúgy a könyvektől független, néha az ez irányú tapasztalatok véleményem szerint többet érnek.

Igaz, de te utacahosszal vezetsz előttem pl.az ezirányú könyvek terén. Az eddigi tapasztalataim zavarosak számomra, fogalmam sincs mi micsoda.
Pl.ma gondolkoztam azon, mikorra tehető az első furcsa "álmom", és kb. 5-6 éves koromra. Felébredtem éjszaka közepén, és nem tudtam kinyitni az ajtót, ezen aztán rendesen bepánikoltam. Ez aztán sokszor előfordult, pl.nem tudom felkapcsolni a villanyt. Később már rájöttem közben, hogy álmodom. Nem vagyok híján a tapasztalatoknak, inkább a tudás hiányzik mögüle és a technika.

fortis Szomb. 28 Aug. - 16:32

RAYMOND A. MOODY ÉLET AZ ÉLET UTÁN- ez nagy hatással volt rám.

Seth könyvek- szintén
Szóval magáról a testen kívüli élményeket oktató tananyagokból nem bővelkedem. Az álmodás terén többet olvastam .

Veszna Hétf. 13 Szept. - 5:49

Csak meg akarom osztani, hogy minden fura tapasztalatom ami sehova sem sorolható be, az a Kundalini energia ébredése miatt van.

fortis Hétf. 13 Szept. - 15:32

Veszna írta:Csak meg akarom osztani, hogy minden fura tapasztalatom ami sehova sem sorolható be, az a Kundalini energia ébredése miatt van.

Nahát ez nagyon jó.
yes

Veszna Szomb. 17 Jún. - 4:31

Veszna írta:MI A BAJ(om)A REINKARNÁCIÓVAL...
(úgy is, hogy biztos vagyok abban, hogy egy működő rendszer)

1.Ha isten/forrás teremtett, akkor miért nem vagyok úgy jó, ahogy vagyok? Esetleg neki is át kellett mennie ezeken a lépéseken? (ez a kérdés akkor merül fel, ha abban gondolkozunk, hogy a reinkarnáció a fejlődés, istenhez/forráshoz való válás folyamata). Vagy a tökéletes nem teremtett tökéletest ? Vagy a tökéletes talán nem is az? (tudom, ez lerágott csont, de idepasszol.)

2. Egyes verzió szerint isten/forrás tapasztalni vágyja az életet-rajtunk/magán keresztül. Talán ennyire egyszerű.
...de ez akkor azt jelenti, hogy SOHA nem lesz vége ennek a körforgásnak?! Mert gondolom csak egy jó buli lehet neki, hisz olyan nyomasztóan régóta csináljuk már... Vagy van egy jutalmazási/nyugdíjazási rendszer, ami kimondja, hogy ezt és ezt eléred, akkor veterán leszel és leléphetsz a porondról...?

3.Folyamatosan nő a Földön élő lelkek száma (efi erre már válaszolt, de az igazságosság kedvéért beteszem).
Lehetséges okok:-egyre több lelket teremtenek(miért?vajon az előző korokban pl.Atlantisz,hány ember élt a Földön? Nem hiszem, hogy 8 milliárd...szóval mire ez a sietség most, teljesíteni kell az "5éves tervet"?)
- az univerzum más részéből is egyre inkább idevágynak(miért is? van választási lehetőségem odaát, hova szülessek le?vagy esetleg a Föld került át nem olyan rég egy magasabb osztályba, így az összes érettségiznivágyó idekerült?)
- vagy esetleg több milliárd ember "csak" biodíszlet? Lehet, hogy kb. 1 milliárd valódi lélekkel rendelkező szereplő van, a többi a "játék" része? Ebben az esetben a túlnépesedés, környezeti katasztrófák vannak jelenleg a "forgatókönyvben"?

4. Térjünk rá a sikamlós részre, a karmára.
Hogy kezdődött? Kikkel és miért kezdték el? Mert ugye mindenki karma nélkül kezdte. Mindenki csak azért jött ide, hogy bajt hozzon a fejére?
Valóban létezik a karma rendszere?
Tételezzük fel, hogy egy olyan emberről beszélünk, aki egy lépéssel a "kilépés" előtt áll, letette , begyógyította a karmáit. Akkor most jön a nirvána? Vagy addig nem, amíg csak egy lélek is, akit mondjuk 1884-ben kihívott párbajra, meg nem bocsát neki?

5.és itt jutottunk el a kedvenc részemhez. Ahhoz a ponthoz, hogy itt látszólag senki nem tanul.
Több ezer élet után, hol vannak azok, akik lelki életet élnek? Itt már az utcán kéne folynia Nietzsche-nek, Platón-nak, Buddha-nak vagy Jézusnak...Ehelyett most már bolygó szinten gyilkolunk, nem karddal és íjjal, hanem gombnyomással, és gyakorlott mozdulattal fordítjuk el a fejünk, ha kellemetlen szituációban találjuk magunk.
Hol vannak a megvilágosodottak?
Senkit ne tévesszen meg az információáradat, ami elérhető most már, ez sajnos nincs egyenes arányban azok számával, akiket érdekel. Sőt, azt gondolom egyre felhígultabb a mezőny.
Nekem ne mondja senki, hogy csak óvodás lelkek özönlik el a bolygót mostanában...
És, vajon én azért gondolkozom 24-ben ezekről gyerekkorom óta, mert az előző életemben már "megszolgáltam" ezt az időt, vagy egyszerűen ilyen a lelki beállítottságom?

6. Egy másik kedvencem:az élet utáni-köztes rész. Tapasztalatok szerint mindenki ott és azzal találja magát, amilyen "hitrendszerben" élt...vagyis egy buddhistát nem Mohamed és a hurik fogják várni.
Vagyis az illúzió folytatódik az élet után is...

7.ugorjunk egy óriásit-mi van ha van ugyan reinkarnáció, de nem létezik karma, csak egy jól elterjesztett rendszer, amivel itt tartják a lelkeket (ami valóban így van, csak ehhez meg kell "világosodni" hogy megértsük, hogy ez valami, ami itt tart, a karma az enyv a légypapíron).
De ez nem magyarázza, hogy hogyan etetik meg a karma-játékot a keresztényekkel, vagy az ateistákkal...
Vagy esetleg a "fényes alagút" után indul be az igazi Truman-show, az az igazi illúzió csapda?

8.ki üzemelteti a reinkarnációt? Gondolom kell hozzá egy óriási apparátus, jól ki lehet építve a rendszer...szinte mindenki csak ezen dolgozhat.
-1es számú üzemeltető, maga a forrás/a nagy betűs ISTEN. Egy csodálatos jutalmazási rendszerrel, amiben előbb utóbb mindenki megkapja a jutalmát. Tényleg. Nem lehet neki ellenállni. Mint egy mese.
-2es számú üzemeltető maga a Demiurgosz. A "kis" isten.
Aki mindent és mindenkit illúzióba ránt. Az ő "arcát" látod, ha elhúzod a fátylakat, az igazit.
Na ő már nem olyan nagylelkű velünk...a kedvenc könyvéből idézve:"féltékeny" isten ő. Egész részletes képet fest róla az ószövetség(mindenkitől elnézést kérek, akik máshogy gondolják. De attól, hogy máshogy mondom, nem fogom máshogy gondolni. )
-3as számú üzemeltető...na ő már lelépett, eltűnt, megsemmisült...mi pedig itt maradtunk ezzel a "kerékkel"... Oldjuk meg magunk...

Folytathatnám, de nagyon hosszú lett így is...
De abban bizonyos vagyok, hogy itt nagy változások történtek-történnek, nem tudom miért, mi vagy ki okozta...és ez mit jelent ránk nézve...

Ezt a bejegyzést kerestem, mert ez indította el a változást bennem.
Ebben az időszakban már nagyon dühös voltam, de nagyon.
Rengeteg kérdésem volt, de választ nem találtam. Minden olyan zavaros volt, mi az élet, ki vagyok én, miért vagyok még mindig itt, amikor ez nem egy Hawaii nyaralás típusú álom hely?!
Miért vannak olyan furcsa tapasztalataim, amiket senki sem ért, de még én sem. Úgy tűnt, hogy párhuzamosan fut két életem, az egyik a szociális normákat betartó, azokhoz szigorúan ragaszkodó élet, a másik egy titkos élet, amit ha lehet elrejtek mások elől, mert ha megkérdezik, mi miért történik benne, nem fogok tudni válaszolni. Mert nincsenek válaszaim...
...és ez hihetetlenül kimerítő volt. Nem tudni ki vagyok, miközben ezek a tapasztalatok arra ösztönöztek, hogy jöjjek rá a válaszokra.

Ez a bejegyzés egy "hadüzenet" volt, és szólt a láthatatlannak, ami látszólag bújócskázott velem.
Dühös voltam, mert emberként gyenge vagyok és tudatlan, nem látom át a teljes képet, és nagyon úgy tűnt, a bolondját járatják velem.
Így a sorok között kigúnyoltam magam és ezt a helyzetet, lesz ami lesz, ennél rosszabb már nem lehet.
Ennél a pontnál gondolom tudjátok, hogy mi következett...és valóban, sikerült mindeneknek az aljára süllyednem.
Átéltem a teljes nihil-miközben a "másik" életem tovább funkcionált.
Ez egy kis halál volt lelkileg...egy olyan halál, amit csak egy spirituális kereső ismer.
Egy teljes Reset.

...mert minden informatikus első kérdése az, amikor gond van a számítógéppel, hogy újra indította e már a gépet?
...

Efi Szomb. 17 Jún. - 6:12

És most? Újraindítottad? Hol tartasz, Veszna, a reset után vagy már? Vannak válaszaid legalább néhány kérdésedre, vagy már más kérséseid vannak?

Veszna Szomb. 17 Jún. - 7:12

Efi írta:És most? Újraindítottad? Hol tartasz, Veszna, a reset után vagy már? Vannak válaszaid legalább néhány kérdésedre, vagy már más kérséseid vannak?

A nagy reset után vagyok efi, ebben a két évben mindent megkérdőjeleztem ami csak létezik és magamba fordultam a válaszokért, meditáció, elmélkedés (erre nem találtam jobb magyar szót, de nem egy fizikai elmével való gondolkodást jelent, sokkal inkább a meditáció egy formája) által.

Ahogy a figyelmemet a belső világ/lelki világ felé fordítottam, a válaszok is megérkeztek, úgy, mintha mindig is tudtam volna őket, magamra ismertem bennük.
Ez olyan érzés, mintha hazataláltam volna. Még mindig vannak kérdéseim, és tapasztalatom szerint a jelenlegi válaszok párhuzamban vannak a tudatossági szintemmel, vagyis ahogy élesedik a lelki szemem, a válaszok is pontosabban lesznek.

Kicsit konkrétabban fogok írni erről mindjárt, de először szerettem volna neked válaszolni.
És mindig lesznek kérdések öröm

talán ez mozgatja a létezést.

Veszna Szomb. 17 Jún. - 9:39

Ami a régi kérdéseim illeti:

Van inkarnáció,erre a saját gyermekkori emlékeim a bizonyítékok - persze magamnak. De ezt félelmemben és dühömben nem láttam át, nem könnyű szembesülni egy "valósággal", ami a jelenlegi álláspont szerint nem létezik, könnyű az ítélkezés céltáblájává válni.
Ahogy már leírtam többször, az első emlékem így bukkant fel:
a nappaliban játszottam a tesómmal, a család együtt volt. Hirtelen kinn voltam a testemből, egy másik testben (kb. 5%-ban ha érzékeltem a kapcsolatot a jelenlegi testemmel, nem fizikailag, tudatilag), out of body experience-ként, OBE-ként írnám le a jelenséget.
Szóval egy űrhajóban voltam, ami legelőször feltűnt, hogy milyen pici, csak én fértem el benne, másodjára pedig az, hogy össze vissza manőverezek, éreztem a hullámzást a testemben. Odakinn ezrével jöttek velem szembe, és tudtam, hogy nagyon nagy baj van, ennek valószínűleg halál lesz a vége. Éreztem a közelgő halált.
(Ekkor a kb. 5-7 éves lehettem, semmi kapcsolatom nem volt a halállal, sem a sci-fi filmekkel.)

Egy érdekes kapcsolat, hogy van/volt egy visszatérő rémálmom: egy liftben utazok, felfelé és tudom, hogy meg fogok halni, nem fog megállni, hanem kilövünk felfelé, ilyenkor mindig halálfélelmem volt.
Tavaly megint ezt álmodtam, csak most egy külső üvegliftben utaztam felfelé, és tudtam, hogy itt a vég. Valahogy az álomban részben tudatos lettem, és azt mondtam magamnak:
Egész életemben ettől rettegtem. Elmondhatom, hogy bár nagyon sok tragédiával övezve, de egy csodálatos életem volt. Ha most meg kell halnom, akkor ezt egy gyönyörű élet után teszem, és ebben a pillanatban a halált is tárt karokkal üdvözlöm. Hátradőltem, és élveztem a kilátást. Megbékéltem.

Ugyanilyen OBE alkalmával voltam azon a helyen, ahol a Föld előtt éltem. Ez annyira különös hely, hogy biztos nem tudnék ilyet csak a fantáziámra alapozva kitalálni. De nem láttam filmben és nem is olvastam róla.
Épp a hálóban voltam, ki szerettem volna nyitni a beépített szekrény ajtaját, amikor megint kinn találtam magam a fizikai testem fókuszából.
Először csak egy anyagot láttam, kézzel szőtt természetes anyag volt, teljes nagyfelbontású képpel a szálakról, ami a kék minden árnyalatában játszott.
Ahogy a fókuszom tágult, láttam még, hogy az anyag egy ruha része, egy felsőé, talán tunika, pulóverszerű,és fény derengett belőle,halványkék fény. Persze a ruha tartozott valakihez, de csak a hátát láttam, bal oldalon előttem ült. Ahogy lassan körbenéztem, láttam, hogy egy domboldalon ülünk, csodálatos látvány tárult élénk, a távolban dombok, rétek, házak, paloták, élet.
És minden kék volt. A szín minden árnyalatában, de a táj, az ég kék volt. Ettől persze minden egy kicsit sötét volt, de gyönyörű.
Ekkor lassan felém fordult a ruha viselője...
Szomorúnak tűnt, de elfogadónak, nem beszélt hangokkal, de magamban hallottam a kérdést: Tényleg ezt akarod?
Nem tudtam miről van szó, de nem is érdekelt abban a pillanatban, mert annyira megdöbbentem attól, amit láttam.
A legtökéletesebb arcot láttam magam előtt, pedig...
A bőre halványkék volt, az arca háromszög alakú, szinte csúcsos állal. A szemei óriásiak, nem csak előrefele de kétoldalt is hátrahúzódott, sokkal nagyobb részét töltötte ki az arcának, mint nekünk. És persze kék. A füle kissé hegyes. A homloka erőteljes és kicsit előreugró, az orra is jellegzetes, a felső ajka pedig kicsit nagyobb volt, mint az alsó. Összességében úgy nézett ki, mint egy ember-oroszlán hibrid. A haja hosszú volt és szőke, dús, mint egy sörény.
És az egész nagydarab pasi világított,mint egy asztali lámpa! Nem volt teljesen szilárd teste, hanem valami keveréke a fénynek és az anyagnak.
Nem tudtam levenni a szemem róla.
Érdekesség, de régen nem tudtam összekapcsolni, hogy én már találkoztam vele ebben az életben egy hasonló helyzetben, csak akkor nem láttam az arcát.
(Pár hete hallgattam egy regressziós hipnózis, ahol egy nő ugyanezt a bolygót írta le, nagyon nagy pontossággal.)

Elfogadom, és tudom, hogy létezik reinkarnáció.
Tudom, hogy a "lélek" (erre nincs jobb szavam, de azt gondolom ez egy sokkal komplexebb dolog, mint ahogy mi eddig hittük) egy fejlődési utat jár be, kezdve az elemeket, növényi/állati élet, majd az amit mi emberi létezésnek hívunk...ezek mind mind tudatossági szintek is egyben. Mert minden él, és ugyanaz az energia hajtja.

(Azt hiszem külön blokkokbán írok, mert nagyon hosszú lenne.)

Veszna Szomb. 17 Jún. - 10:17

Arra is talán emlékezhettek, hogy történt velem valami 16 évesen, ami az egész alvási paralízist is elindította nálam. Ez az eset mindig nagyon kiakasztott és rettegéssel töltött el, akárhányszor csak eszembe jutott.

A hátamon feküdtem, és arra ébredtem lassan, hogy nagyon fáj a hasam, de a medencében. Gyerek voltam, azt gondoltam, ha megpróbálok visszaaludni majd elmúlik.
De nem múlt el, csak egyre rosszabb lett. Olyan volt, mintha egy izzó golyó vagy lávagolyó pörgött volna lenn bennem. Kegyetlenül fájt.
De mindez semmi volt ahhoz képest, hogy ez a tűzgolyó elkezdett felfelé mozogni. Na az fájt, végigégette a bensőmet.
Szépen lassan felfelé araszolt a medencémből a hasamba majd a mellkasomba.
De nem csak ez volt ami furcsa volt, hanem hogy láttam dolgokat magam körül, energiát,ami felettem lebegett. Olyan volt mintha ez az energia szívná felfelé bennem ezt a fájdalmat.
Ahogy a mellkasomhoz ért, én már teljesen be voltam pánikolva, próbáltam magamban tartani ezt a fájdalmas tüzet, mert azt hittem, hogy most meg fogok halni.
Hogy ez a testetlen energia felettem meg akar ölni azzal, hogy valamit elvesz tőlem, és valamikor az életért folytatott küzdelemben (legalábbis akkor azt hittem) elájultam.

KB. 10 év múlva Budapesten éltem, egy keresztény kórusban énekeltem és vendégül láttunk egy amerikai kórust. Az egyik alkalommal csak hallgatóság voltam, hátul ültem, ahol kevés ember volt.
Két csodálatos hangú szoprán állt a színpadon, egy duettet adtak elő (Az Egyiptom hercege című rajzfilmből).
Nagyon szeretem ezt a dalt, így csendesen magamban velük énekeltem. Pár sor után éreztem, hogy valami megváltozik, a hangjuk teljesen együtt hullámzott, és élővé vált. Éreztem a hanghullámokat a bőrömön...majd a kevésbé kellemes elektromosságot testszerte.
Teljesen feloldódtam egyfajta egy-ségnek éltem meg. Úgy éreztem, hogy mindennel egy vagyok, istennel, a zenével, a tárgyakkal...

Ekkor vettem észre a tűzgolyót a medencében.
Igyekszem kendőzetlenül írni róla.
Először olyan volt, mintha szexuálisan izgatott állapotban lettem volna (ettől persze teljesen kiakadtam), de ez a tűzgolyó elmozdult lassan felfelé...végig a medencében, a hasamon, a mellkasomban...majd feljebb.
Nem volt kifejezetten fájdalmas, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem olyan volt, mintha végig égetett volna. Ami nagyon rossz volt az az energia volt, ami bennem volt, olyan volt mint egy bomba, ami folyamatosan robbanásban van. Remegtem és azt hittem meg fogok halni (ápolónő voltam akkor, sosem találkoztam ilyennel).
Majd az egész végigszántotta az agyam, és kirobbant a fejtetőmön.
Itt lezuhantam egy székre, ami szerencsére mellettem volt.

Hogy mi a különbség a kettő között?
Az első egy befejezetlen Kundalini energia aktiváció volt, a második egy teljes.
Ezt egészen mostanáig nem értettem, mármint az első esetet.
Azt nem tudom mi váltotta ki az elsőt olyan fiatalon. Jó lenne többet olvasni/hallani erről, de mostanában az emberek mindenféle praktikákkal ébresztik fel ezt az energiát, kevés spontán esetről tudok.
De ez a rejtély is megoldódott, ami olyan sokáig félelemben tartott.

Veszna Vas. 16 Júl. - 10:19

Ahhoz, hogy tágítsuk a horizontunk, hogy spirituálisan fejlettebbek legyünk, fel kell tennünk magunknak bizonyos kérdéseket.
Mint pl. Ki vagyok én? Ki az az én, aki ezt kérdezi?
Mi határoz meg engem, vagy mi határoz meg engem a többiekhez képest?
A személyiségem lenne az? Mi a személyiség? Létezik egyáltalán egy különleges, velemszületett rész, ami engem, mint Vesznát, egyedülállóvá tesz?
Mi van, ha nem létezik olyan, hogy személyiség? Ha mindez, ami én-ként nyilvánul meg, csak bonyolult szociális tényezők összessége?
De akkor mi marad a végén? "Ő" hol van?

Mit nevezünk személyiségnek a hétköznapi életben?
Szokások, irányultságok, hobbik, ízlések összességét.
Pl. ha naponta 3x mosok fogat, az most a "személyiségem" része, de nem volt ez mindig így, kezdetben fogam sem volt.
Vagy, szeretek olvasni. De vajon magam miatt, vagy azért, mert amikor megszülettem,mindenki olvasott körülöttem? A nagyobbik öcsém pl.nem szeret, de lehet hogy én azért szeretek olvasni, mert az idősebb testvér archetipusát személyesítem meg, ő pedig a középsőét?
De pl. nem szeretem az egyenlőtlenséget....ami szerintem szintén abból jön, hogy idősebb testvér vagyok...

Honnan ered a személyiség kifejezés?
A személy szóból, angolul person, ami viszont a latin persona-ból ered.
PERSONA:az ókori latin színházakban a hangerősítővel is ellátott maszkokat nevezték először persona-nak.
Persona volt a színész maszkja , a színpadi darabban játszó karakter megszemélyesítője, a szerep maga.

Ezek csak kérdések, de szerintem egy nagyon izgalmas útra vezethetnek az önmegismerés felé.

fortis Vas. 16 Júl. - 10:48

Nekem csak az ugrott be, hogy a személyiség alakítható. Pl szelíd jámbor kutyusokból nevelhetnek vérengző harci kutyát, és ez az emberre is ugyan úgy igaz. Gyerek korunk óta kapjuk a különböző instrukciókat, utalásokat kik és mik vagyunk mi, és ez beleivódik alakítja a személyiségünket. A fiúkat férfiaknak nevelik a nőket nőknek. Mindenkit a társadalmi elvárások alapján. Florinda könyve ezekre jó utalásokat ad.
Szóval vele született személyiség ? Valamelyik gyerek üvölt és vigasztalhatatlan, a másik meg békés és nyugodt és ha éhes sem üvölt. Hatnak az emberre a csillagképek, horoszkóp, születési jegyek? Ezt a csuda se tudja, nagyon bonyolult az egész. Egy petéjű iker pároknál is előfordul, hogy teljesen más a személyiségük már születésüktől fogva. Előőző életek hatása? Talán. Ezekre ritka a bizonyíték, meg vagy elhiszik vagy nem .
Szóval ezekre gondoltam

Áprilia Vas. 16 Júl. - 20:49

Sok ezernyi èn-ünk van, amelyek még csak nem is tudnak egymásról. Az egyik elhatározza, hogy fogyózni akar, majd a következő pillanatban átveszi helyét egy másik én, aki mit sem tud erről a fogadalomról és zabál. Így megy ez.

fortis Hétf. 17 Júl. - 20:05

Áprilia írta:Sok ezernyi èn-ünk van, amelyek még csak nem is tudnak egymásról. Az egyik elhatározza, hogy fogyózni akar, majd a következő pillanatban átveszi helyét egy másik én, aki mit sem tud erről a fogadalomról és zabál. Így megy ez.

kanyarodok, másfelé visz a testem

Épp ma gondoltam arra, hogy elhatározok valamit, elmegyek valamerre, és amikor ott van az ideje, egészen másfelé kanyarodok, másfelé visz a testem .

Veszna Kedd 18 Júl. - 1:18

Ez mind csak azt mutatja, mennyire nem vagyunk urai az elménknek.
Helyette átadtuk a kormányt a testünknek (rutinszerű mozdulatok+rutinszerű érzelmi reakciók, amit szintén a testünkben termelődő vegyi anyagok váltanak ki).
Ezek az anyagok, amik eleinte védelmet nyújtottak (pl. egy oroszlántámadástól vagy fájdalmas szakítástól) ma már addiktív módon lubickolnak a vérünkben...és mi boldogan függünk tőlük.
Mert kényelmessé teszi az életet.
Igaz, hogy egy múltban kreált válaszreakció által, képletesen, átadtuk a robotkormányt a testünknek, de így nekünk nincs miért munkára fognunk az agyunk.
És most nem arról beszélek, hogy a boltban zsíros vagy félzsíros tejet vegyek.
Mindent elfogadunk, amit mutat nekünk.

fortis Kedd 18 Júl. - 4:02

Igen mindenképp. A tudatosság elhomályosul amikor a rutin lép a helyébe.

Veszna Kedd 18 Júl. - 4:18

fortis írta:Igen mindenképp. A tudatosság elhomályosul amikor a rutin lép a helyébe.

Ismétlődő cselekedeteink összessége vagyunk.

Veszna Kedd 22 Aug. - 13:43

Az emberi intellektust tartom az egyik legnagyobb szemfényvesztésnek a Földön.
Az, hogy azt hisszük, hogy "gondolkozunk" illetve képesek vagyunk valami újat feltalálni, az bőséges képet nyújt önhittségünkről.
Egyrészt minden "újabb" találmány, gondolat, az újraemlékezés egy formája. Ezen a szinten, ebben a világban "csak" hozott anyagból tudunk dolgozni.
Ami pedig a gondolkozást, mint fogalmat illeti, őrült tévedésben vagyunk.
Nem gondolkozunk, pusztán kiválasztjuk a pillanat "energiai töltöttségét" a megfelelő szituációhoz igazítva.
Az emberiség, mint olyan egy számunkra láthatatlan közös energiamezőn osztozik, amit a kezdetektől fogva alakítgatunk, gazdagítunk mindenféle tapasztalattal (szeretet, együttérzés, gyilkosság, mohóság, hazugság, önfeláldozás stb.) és ez mind itt van körülöttünk, bennünk, ebben úszkálunk vagy épp fulladozunk, nekünk csak a képzeletbeli karunkat kell kinyújtanunk és máris minden a rendelkezésünkre áll. S mi az, ami befolyásolja ezt a folyamatot? Egyetlen dolog.
Nevezzük az elektromos töltöttségünknek.
A létezés két úton halad párhuzamosan, és ez a negatív és pozitív atomi részecskék aránya bennünk. Amit választunk, ami felé fordulunk, amire vágyunk, azt kapjuk.
Ehhez nyújt segítő kezet az "életünkben" már átélt tapasztalatok sokasága, a testünkben keletkezett hormonok/neuronok bejáratott útvonala...s ha nem figyelünk oda, ezek a berögzült reakciók irányítanak minket, nem "mi".
Lényünk magja természeténél fogva egyfajta polaritást részesít előnyben, s egyikük sem jobb vagy rosszabb a másiknál energetikailag, jó/rossz(ezek a mi fogalmaink), sötét/világos, hideg/meleg, pozitív /negatív.
Egyetlen "megváltás" van ebből az amnéziás állapotból, ahol az alapvető fogalmakkal sem vagyunk tisztában (kik vagyunk, honnan jöttünk-hová tartunk, hogyan épül fel az "én", mi a világ stb.)...és ez nem más, mint az őszinte, alázatos, megalkuvást nem ismerő ÖNEMLÉKEZÉS (ez egyenlő a szeretettel és tudással) és kilépés a kerékből.

Ezért is többek között nincs jelentősége, hogy a másik ember hogyan reagál, mit tesz vagy mond. Az egyetlen fontos cél, hogy én mit teszek/mondok=melyik polaritást választom.
A másik embert egy sajnálatos díszletnek tekintem ebben a cirkuszban, ahol ököllel vívják ki az önbecsülést, vagy a szent TELJESSÉG megnyilvánulásának, vagy annak TÜKRÉNEK.
... s így a Földi élet nem más, mint kozmikus energiák és vibrációk összessége amik bennem lejtenek táncot, amíg el nem érem a polaritásom tánc közben.

* Figyelem, a fenti szöveg az én önemlékezésem része, s mint ilyen nem biztos, hogy egyezik a tiéddel, ha így van ez ne kedvetlenítsen el attól, hogy te is emlékezz "magadra".

fortis Szomb. 26 Aug. - 21:37

Van akiknek jó hasznot hajt a nagy közösből való emlékezet, van aki meg nincstelen. Van aki sok ésszel rendelkezik, és van aki butának születik, és az is marad mert vagy eleve ilyenek a genetikai adottságai, vagy nincs lehetősége okossá válnia.
Szóval bocsánat , sz@rok az egészbe ha van tervező , nekem nagyon nem tetszik a munkája. Az hogy az ember meg csak egy magasabb intelligencia által mozgatott hús vér báb, az megint csak nagyon nem tetszik nekem . Aztán lehet ez is meg van tervezve, hogy egy olyan valaki legyek, akinek nem tetszenek a dolgok rendje. Akkor ez most pozitív e, mert teszem a dolgom, vagy sem ? Hitler jó szolga volt aki elvégezte a dolgát, vagy egy szemétláda ember ?

Veszna Szomb. 25 Nov. - 7:35

Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy Isten egy létezó, jól elmagyarázható, "személyi igazolvánnyal" rendelkező 'Valaki'. Hála érte a Katolikus egyháznak.
Ez lassan változott, ahogy a tudatosságom kinyílt, és itt kell megjegyeznem, hogy ezek a gondolatok az enyémek, nem tanítások, amiket kölcsön vettem és magamévá tettem. Így lehet igazam de lehet őrültségeket hordok össze, bebizonyítani nem fogom tudni. lányvigyor

Ahogy kinyílt a világ számomra, így láttam a világot, ahogy ezen a képen van, egy örökké mozgó, felfelé törekvő élet spirál, különböző tudatossági szintekkel, amiken keresztül viszajutunk a Forráshoz, aka Istenhez.

De pár hete valahogy máshogy kezdtem látni a dolgokat. És azt sem mondanám, hogy olvastam valahol, mert ahogy jövök ki ebből a súlyos depressziós fázisból, el kell mondanom, hogy szinte nem olvastam semmit az elmúlt 2 hónapban.
Az alapvető tézis a világról alkotott képemben, hogy minden EGY, csak ez az apró részekre oszlott Egy nem emlékezik önmagára és járja a denzitás ok táncát...lásd fent.

Nem emlékszem a pontos pillanatra, de egyszer csak megtörtént, hogy elkezdtem 3D-ben látni ezt a gondolatot/elméletet.
Igen, minden Egy, tudatossági szintek, igen...de Isten nem csücsül az út végén, ahogy én gondoltam.
Nem 'Ő' a hazahúzó erő.
Hanem 'Én'.
A fenti spirál egy gömb vagy thórusz valójában és Isten minden, ami a lila keretben van....csak különböző tudatossági szinteken és önemlékezéssel. Isten mi/én vagyok. Ami az út vége előtt van az a legmagasabb önemlékezéssel bíró 'létezés tapasztalat'/isteni szikra/magasabb dimenzióban élő Lények, az út végén pedig maga a teljes valóság:rólam/magunkról. Az önemlékezés legtisztább, legmagasabb foka.
Isten nem egy 'személy'...isten az ami van, a legmagasabb tudatossági szinttől elkezdve az atomi részecskékig.
Isten az, ami van.
Így a sok ima, bevonzás ... mind mind ebben az élettől lüktető 'thóruszban' mozog...magamtól magamnak, az önemlékezés különböző fázisaiban.
(Persze jelenleg egy alacsonyabb tudatossági szintre fókuszálok.)

Valószínűleg nem voltam teljesen érthető mint amennyire szerettem volna lenni...idővel az lesz.

fortis Szomb. 25 Nov. - 18:46

Ezt csak úgy elmondom, lehet hülyeségként is tekinteni, de néha szoktam hülyeségeket is mondani, és fenntartom erre a jogot. öröm

Szóval a nagy hangyabolyban vasárnaponkén elmegy a hangyák többsége az esti misére, ahol a fő pásztor hangya elmondja a tőbbi hangyának, hogy az istennőnek, aki a hangya kolónia csúcsán áll, egy héten egyszer áldozatot kell bemutatniuk, hogy a bolyban minden normálisan működhessen , és hogy ez álltal a hangya civilizáció tagjainak lelki üdvössége biztosítva legyen.
Azon a nyáron nagy aszály súlytotta a vidéket, és a hangyák éhezni kezdtek. A főpásztor hangya persze elnagyarázta az esti misén, hogy sokan eltévelyedtek, nem fizették be az adót, és ezért a főistennő így bünteti őket.
Aztán arra sétált egy szarvasbika, akinek nagyon kellett már pisilnie, és pont a hangyabolyt szemelte ki magának, amit levizelhetne. Ez meg is történt, amikor ennek hatására a sok hangya végre fellélegezhetett, és mindenki örült az esőnek, amit nyilvánvalóan a főistennő szabadíthatott rájuk, az imájuk meghallgatása végett.

Ajánlott tartalom

Kérdések-töprengések