"Hogyan csapott meg a spiritualitás szele?" - rajzban kifejezve

Áprilia írta:

Szerintetek ezt ki tette be a képem helyére? ...Csak egy regisztrált tag lehetett, aki ismeri Béla jelszavát.

Tulajdonképpen lehetne ez a találós kérdés a következő játék témája.

Írtam ehhez a Szigorúan tárgyszerű topikban.

Én még szeretném folytatni a játékot. Arra úgy látszik, már nem érdemes várni, hogy még valaki leírja, mit lát a többiek képén.
Én még megkérdezném Fortist és Ápriliát, hogy szerintük kitől kapom a könyvet ( Médea már megírta az ő tippjét).

Fentebb már írtad, hogy egy könyvesboltban vetted a könyvet egy másikkal együtt. Az eladó javasolta őket, nem?

Fortis rajzaiból valami elképesztő erő, dinamika árad. Látszik, hogy nagyon elkötelezett az álmodás irányába.
Médea rajzából pedig nyugodtság, melegség árad, lehet, hogy ez a meleg színnek, illetve az árnyékolásnak köszönhető, nem tudom. De tényleg jó ránézni, megnyugtató.
Efi rajza nekem olyan, mintha egy gyerek rajzolta volna. Egyből bekattant, miről van szó, így a képről alkotott első benyomásomat ez azonnal elnyomta.

Áprilia írta:Fentebb már írtad, hogy egy könyvesboltban vetted a könyvet egy másikkal együtt. Az eladó javasolta őket, nem?

Nem.

1 / kép : 
- Áprilia ceruzavonásait lassan én is felismerem már , egyre ügyesebben és szebben kifinomultabban rajzol ,de végül is lényegében ismertem a filozofia tanáros esetet  , ami mély benyomást tett Ápriliára annak idején . Szóval ebből a szempontból sem volt túl nehéz ráérezni . 

3 / kép 
Stonehenge . Szóval Médea előző rajzos játékban szereplő képe ugyan azt a hangulatot  tükrözte számomra , bár ez a kép sokkal lágyabb és megérinthetőbb , Szóval részéről ez lett volna az árulkodó jel .  Valahol itt is ott is a misztikum tükröződik  , ami magába öleli a geometriai formát. 

4 / kép
Mester és taqnítvány . A háttérben eléggé egyértelmű , az előtérben pedig a tudás átadásának pillanata . 
Én legalábbis erre gondoltam és ez a gondolat  vezetett Efihez .

efi írta:

Áprilia írta:Fentebb már írtad, hogy egy könyvesboltban vetted a könyvet egy másikkal együtt. Az eladó javasolta őket, nem?

Nem.

Hát akkor a felsőbb éned...vagy az ikertestvéred.

Kitől kapod a könyvet Efi ? Szerintem egy olyan embertől aki a mester és tanítvány kapcsolatba bele illene . Ez esetben a mesteredtől .

Áprilia rajzára a kifinomultságot illeszteném , Efiére meg inkább a precízséget . Efi rajzában nincs egyetlen egy felesleges vonal sem , mi ez , ha nem precizitás ?  Médea rajza ,  olyan mint egy tudatos álom . Van amikor az ember egy olyan térbe kerül , ami  eléggé letisztult , mondhatni egysíkú , de épp ezért az ürességért olyan megnyugtató . Ezt ne rossz értelembe vegyétek , hisz a minimalista oldalról tekintve nincs ettől jobb , de ehhez érezni kell annak bőségét .  Talán erre is elmondható , hogy a kevés néha több .

Ami az első, döntő pillanatot illeti, Médea talán kivétel, mert ő mindig is érdeklődött az iránt, ami iránt most is. A könyv, amit említ, az végre az volt, amit mindig is keresett.
Hármunk esetében azonban volt egy fordulópont.
Mit gondoltok, ez véletlen? Hogy egyszercsak történik valami az emberrel, ami után más irányt vesz? Vagy ha nem véletlen, akkor mitől voltak ezek a sorsdöntő fordulópontok? Hogyan lehet, hogy egyszercsak bevág egy ilyen?

efi írta:
Hármunk esetében azonban volt egy fordulópont.
Mit gondoltok, ez véletlen? Hogy egyszercsak történik valami az emberrel, ami után más irányt vesz? Vagy ha nem véletlen, akkor mitől voltak ezek a sorsdöntő fordulópontok? Hogyan lehet, hogy egyszercsak bevág egy ilyen?

Talán megértünk rá (?).
Nekem is életem nagy kérdése - amire nem tudok válaszolni -, hogy mitől függ az, hogy az egyik ember életében beüt egy ilyen fordulópont, a másikéban meg nem?

efi írta:Mit gondoltok, ez véletlen? Hogy egyszer csak történik valami az emberrel, ami után más irányt vesz? Vagy ha nem véletlen, akkor mitől voltak ezek a sorsdöntő fordulópontok? Hogyan lehet, hogy egyszer csak bevág egy ilyen?

Don Juan szerint a Szellem folyamatosan szól hozzánk, jeleket küld, amit vagy észreveszünk vagy nem. Hadd hozzak egy idézetet Rudolf Otto könyvéből is:

Egy Dél-Afrikáról szóló könyv ismerteté­sében olvasható a következő beszámoló:

A szerző megismétli azt a néhány fontos szót, amelyet az egyik ösztövér, erős, vasakaratú és hallgatag búr ejtett ki, aki egyébként soha nem beszélt mélyebb dolgokról, csak a birkáiról, a jószágáról és a leopárdokról - ezen a téren tekintélynek számított.
 
Miután két órát hajtottunk már a nagy afrikai fennsíkon a tűző napfényben, a búr lassan megszólalt: 

„Van valami, amit már régóta mondani akar­tam magának. Maga művelt ember. Amikor egyedül van az ilyen vidéken és a nap ugyanígy beragyogja a bozótot, nem érezte még, hogy valami beszél? Ez nem valami, amit a fülével hall, hanem mintha egyre kisebbé és kisebbé válna, és a másik egyre nagyobbá. Aztán ezek a kis dolgok a világban semminek tűnnek."

fortis írta:Kitől kapod a könyvet Efi ? Szerintem egy olyan embertől aki a mester és tanítvány kapcsolatba bele illene . Ez esetben a mesteredtől .

Szerinted Efinek van mestere?

Médea írta:

efi írta:Mit gondoltok, ez véletlen? Hogy egyszer csak történik valami az emberrel, ami után más irányt vesz? Vagy ha nem véletlen, akkor mitől voltak ezek a sorsdöntő fordulópontok? Hogyan lehet, hogy egyszer csak bevág egy ilyen?

[size=13]Don Juan szerint a Szellem folyamatosan szól hozzánk, jeleket küld, amit vagy észreveszünk vagy nem.

És az mitől függ, hogy az egyik embernek van rá radarja, a másiknak meg nincs? Szerencse kérdése?

Áprilia írta:

Médea írta:
Don Juan szerint a Szellem folyamatosan szól hozzánk, jeleket küld, amit vagy észreveszünk vagy nem.

És az mitől függ, hogy az egyik embernek van rá radarja, a másiknak meg nincs? Szerencse kérdése?

Az egész Csend ereje erről szól.

Hogy még súlyosbítsam a helyzetet, azokat a könyveket nem ajánlotta senki, nem ismertem őket, csak úgy levettem őket a polcról. Ezer más könyvet választhattam volna.

Médea írta:

Áprilia írta:

Médea írta:
Don Juan szerint a Szellem folyamatosan szól hozzánk, jeleket küld, amit vagy észreveszünk vagy nem.

És az mitől függ, hogy az egyik embernek van rá radarja, a másiknak meg nincs? Szerencse kérdése?

Az egész Csend ereje erről szól.

De te mit gondolsz erről?

Áprilia elengedte az ént filozófia órán? Vagy Fortis, az ő esete nagyon zavarbaejtő, mert álomban történt vele, ami történt. Én meg nem vettem észre a könyvesboltban semmi különöset, csak pont azt vettem le, ami később fontosnak bizonyult. Semmiféle én-elengedésszerű nem történt velem a könyvesboltban.

Bár - mondjuk - lehet, nem fair tőled azt várni, hogy a más által átélteket véleményezd. Val.szeg az ember arról tud hitelesen véleményt alkotni, amit maga él át.

Nem is a kezdetről beszéltem, hanem mikor az ember már az úton van és tudatosan keresi a kapcsolatot a szellemmel. Ez nálam azt jelenti hogy kikapcsolom az ént, az ürességet keresem, hogy helyet adjak valami rajtam kívül állónak, hogy befogadhassam azt. De ez nem az én elnyomása, nincs erőszak, se eltörlés, mindössze csak finoman arrébb teszem hogy figyelhessek.

Médea, amit írsz, az elég veszélyesen hangzik. Helyet adni magadban valami rajtad kívül állónak szerintem hiba, megszállottsághoz vezethet. Ami az embert akarat nélküli bábbá teszi, jobb esetben csak egy kis időre. Önmagunkat odaadni bárminek, ami a szellemi világból jön, felelőtlenség. Sötét erőket szabadíthatunk a világra ezáltal.
A szellemet nem kívül kell keresni, hanem önmagunkban. Mi magunk szellemek vagyunk. Idegen akaratnak való behódolás helyett a saját akaratunkat kell felnevelni. Idegen gondolatok ismételgetése helyett a saját gondolatainkat kell megtalálni. Halkan ott szólnak ezek mindenkiben. Ez az egyetlen igazi vezetőnk.

Ha már így ide kanyarodott a beszélgetés: a rajzomon én adom magamnak a könyvet. Nagyon ügyesen fogalmaztad meg (és vetted észre), hogy az eltérő szín más minőséget jelenthet. Bingó!

Áprilia: "Azt rajzoltad meg, amire most a választ keresed: miől/kitől vannak ezek a sorsdöntő fordulópontok?"

Áprilia, te keresed erre a választ.
(és persze én is)
Hiszen a te ötleted volt, hogy erről a fordulópontról rajzoljunk! Ez sem véletlen, kósza ötlet.

"Az antropozófiában nincs erre a kérdésre válasz?"

De van. Mindenre van válasz. Jelen vannak a válaszok a világban, csak bele kell nőnünk.
Hiába van leírva, nem veszed észre, ha nem nőttél fel hozzá. Biztos ismeritek azt a szituációt, hogy elolvasol valamit, jól van, kész. Aztán mikor évek múlva újra a kezedbe kerül a könyv, hihetetlen izgalommal olvasod végig: úristen, hát ez is itt van leírva fehéren -feketén, hogyhogy korábban nem vettem észre?

Nézd meg, Áprilia, mit rajzoltál! Ugyan a tanárnőd tette fel a kérdést, a te rajzodon mégis egy hozzád hasonlító személy teszi ugyanezt. Egy felnőtt, aki olyan, mint te.
Ha nem emlékeztél a tanárnőre, rajzolhattál volna egy akárkit. De te egyet gondoltál, és olyan felnőttet rajzoltál, aki olyan, mint te.
Ezek a dolgok nem véletlenek.

efi írta:Nézd meg, Áprilia, mit rajzoltál! Ugyan a tanárnőd tette fel a kérdést, a te rajzodon mégis egy hozzád hasonlító személy teszi ugyanezt. Egy felnőtt, aki olyan, mint te.
Ha nem emlékeztél a tanárnőre, rajzolhattál volna egy akárkit. De te egyet gondoltál, és olyan felnőttet rajzoltál, aki olyan, mint te.
Ezek a dolgok nem véletlenek.

Hú, de durva, igen! Közvetve önmagamtól származik a kerdés. Csakúgy, mint a te rajzodon, ott is te adod magadnak a könyvet. Tehát ezek a sorsfordító gondolatok önmagunkból származnak? De honnan? Van bennünk egy felsőbb valami, ami azért mi vagyunk? A bennünk levő Istentől?

(Akkor itt is az önismerethez lyukadunk ki. Érdemes megismerni önmagunkat, a bennünk lakozó "Istent", mert akkor ismerni fogjuk a hangját is (?). Esetleg.... )

Tehát van egy belső vezetése mindenkinek (nem külső). (Ez most kijelentés szintjén jött le nekem az eddigiekből. Eddig csak sima információ szintjén tudtam ezt.)

Áprilia kérdezte tőlem fentebb , hogy szerintem Efinek van e mestere ? 
Azt mondanám , igen van . De azt is mondanám jobban átgondolva , ahhoz , hogy az embernek mestere legyen nem feltétlenül szükséges , hogy az ember tisztában legyen ezzel .  Szerintem mindannyiunknak van mestere , csak nem hisszük el , vagy nem tudunk róla . 

Esetleg azt mondanám még el , hogy a fordulópontok akár csak a véletlenek meglehet egyáltalán nem is olyan véletlenszerű dolgok . Nem tudom láttátok e " A Tinta " c kisfilmet ? Azt hiszem abban volt egy olyan személy aki lüktetés vagy ritmus szerűen hozta mozgásba a dolgokat . Hihetetlen véletleneknek tűntek az események , holott minden csak a ritmuson múlt .  . Nevezhetni már már harmóniának is . Ha Efiit veszem alapul , ki tudja nem e őt is elkaphatta egy hullám , egy ritmus , ami abban végződött , hogy levette a polcról azt az egy bizonyos könyvet . 

- Ami engem illet mondhatni több dolog történik meg velem álmodásban , mint az itteni valóságunkban . Ennek talán az is oka lehet , hogy az álmokban jobban tudok hinni , mint a valóságban . Ez csak most egy felpattant ötlet , de talán volna alapja .

efi írta:

Fortis írta:Innentől vettem biztosra , hogy a törvényszerűségeket csak kitalálták a számunkra

Kitalálták a számunkra???? KIK???

Ezt a kérdést nem merném megválaszolni .

Áprilia írta:(Akkor itt is az önismerethez lyukadunk ki. Érdemes megismerni önmagunkat, a bennünk lakozó "Istent", mert akkor ismerni fogjuk a hangját is (?). Esetleg.... )

Hát azért nem éppen Isten ... de mindenképpen sokkal magasabb szellem, mint amit a jelenlegi tudatunkkal átfogunk.
Azt hiszem, az önismerettel inkább a maszkokat ismerjük fel. Ha ezektől megszabadulunk (ami a felismerésük nélkül nem megy), akkor nyílik tér az igazi lényünk számára.

És hogyha odafigyelünk azokra a csodaszámba menő dolgokra, mint amilyenek azok a véletlenek is, amik a spiritualitás felé irányítottak minket, akkor lassan észrevesszük, hogyan működik a szellem az életünkben.

Tehát van egy belső vezetése mindenkinek (nem külső). (Ez most kijelentés szintjén jött le nekem az eddigiekből. Eddig csak sima információ szintjén tudtam ezt.)